Délmagyarország, 1987. május (77. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-21 / 118. szám

p" Csütöriök, 1987. május 21. 5 Iskolaszezon előtt Még a tanév hajrája tart, de a kereskedelem már a következő iskolaévre készül — remélhetőleg a korábbi esztendőknél is kevesebb zökkenővel. A törekvés hihető, de egyes tanszerek részleges hiánya teljességgel nem szűnik meg. Ezt szűrhetjük le annak a tájékoztatónak alapján. amelyet tegnap, szerdán délelőtt tartottak Szegeden, a Piért Kereskedelmi Vállalat délmagyarországi kirendeltségének képviselői. Túlnyomó többségben már e pillanatban rendelkezésre áLlnak az előirt füzetek és taneszközök — mondotta Nádor Viktor kirendeltségvezető és Mezei István, a megyei lerakat vezetője —, a még hiányzókra pótrendeléseket adtak fel, s a két hónap múlva kezdődő kedvezményes iskolaszezon-akcióra a szükséges cikkek a kiskereskedelmi üzletekben lesznek. Az iskolaszervásár július 27-étől augusztus 8-áig tart. A füzetcsomagokra a Piért 15 százalék engedményt ad, amelyhez á kiskereskedelmi vállalatok Piért-tájékoztató további 15 százalékot tesznek. (A Piért a saját üáleteiben táskavásárt is tervez, ajándékcsomagokkal.) A tájékoztatón — amely a nagykereskedelem és a kiskereskedelmi partnerek egyeztető megbeszélésére is alkalmat adott — a Piért képviselői előbb arról szóltak, hogy miiyen cikkekből nem lesz hiány, illetve miben várható javulás a tavalyihoz képest. A füzetekkel nem lesz gond. hasonló a helyzet az iskolatáskákkal, tollakkal, iróriokkal, számolópálcákkal, korongokkal, feldolgozott papírárukkal, polietilén borítókkal. Ez utóbbiak mérete jobban jgazodik ezúttal a füzetek és könyvek méreteihez, sok bosszúságtól kímélve meg a szülőket. E pillanatban még gondok vannak egyes taneszközökkel: visszaigazolásra vár a Piért szögmérőkre, nincs meg az összes méretű vonalzó, iskolaecset, pótrendelést adtak pasztellkrétára. Minimális mennyiség van az iskolai körzőkből, s néhány cikk pótlása bizony kevés reményt támaszthat, részben gyártás beli, részben importbeszerzési gondok miatt. Közöttük elsősorban olyan taneszközök szerepelnek, amelyek nem általánosan kötelezőek. A felvetésre, hogy minderről az iskolák tájékoztatást kapjanak jó előre, s ne kérjenek a tanulóktól olyat, amit szinte egyáltalán, vagy csak esetlegesen tudnak megvenni — Nádor Viktor kirendeltségvezető ígéretet tett: ismertetést adnak az iskoláknak. Majdnem biztosra vehető, hogy az import famentes rajzlapból nem lesz elegendő, hiányzik a B5 spirálfüzet, az egynyolcados rajztábla, s hiába keresik a boltokban a fűzőtűt, mivel ennek a gyártása megszűnt. B. P. Szépleányok ft llj film Színes magyar film. Készítette: Hartai László és Dér András. Rendkívüli filmek rendkívüli vizsgálódást követelnek. Még formailag is: nemcsak amiatt hiányzik e kritika címe alól a szokásos, részletező stáblista, mert dokumentumfilmről van szó, amely teljességgel és kizárólagosan „kétszemélyes". Szívem szerint, a hatás következtében, a kommentár, az elemzés éppoly szűkszavú, szikár, feszes kellene legyen. imint ez a mindent könyörtelenül megmutatni akaró alkotás. A dokumentumfilm természete persze hogy eleve ilyen követelményeket fogalmaz meg, viszont a Széplányok — az idei játékfilmszemlén Radványi Géza-dijat kapott, s elnyerte a szakmai zsűri rendezői díját is — unikum a maga nemében. Mert jó-) val több első osztályú riportfilmnél, söt még a hagyományosan magas szintű ma)gyar dokumentarista iskola legújabb felfedezettjeinek pompás debütálásánál is. Elkészülte, bemutatása — lehet — majdnem akkora esemény, mint a maga szintjén a szépségkirálynő-vá• lasztás, no meg — uram isten, nemsokára egy esztendeje — Molnár Csilla Andrea öngyilkossága volt. Hartai László és Dér András filmje, ahogyan ők maguk is nevezik: „filmlemez". Az alkotók! eredeti szándéka szerinti A és B oldalt a sors elképesztő fintora változtatta igazi mélyfeketére, a bravúros éppen az, ahogyan a Szépleányok elkészítői „ujjat húztak" az tesemények következtében döntően más irányt vett történtekkel. Ahogyan regisztrálással leleplezokké, oknyomozással elemzőkké, analízist, röntgenképet készítőkké váltak. i. Amit ez a másfél óra fölmutat: töményen hazai italkeverék. A legízlelhetőbben valóságos, friss és kifejezetten tájjellegű. Bódító és mérgező, csillogóan elegáns és bűzlő egyszerre. Mindegy: ki kell hörpinteni, és meg csak a szemünket sem hunyhatjuk] le közben. Az 19H5-os magyarországi szépsegkirálynö-választás korüli esemenyek: szép testű naivak körül settenkedő en> berkereskedők óriási disznóságainak láncolata. Eszembe jutott közben az írószövetség nevezetes novemberi) közgyűlésének nemrégiben a Kritikaban közzétett, terjedelmes reszletében olvasható vélekedés a társadalmunkban ma hemzsegő, romlott szerencselovagokról, holmi lézengő ritterek hadáról. Aki kíváncsi rájuk, aki képi illusztrációt kíván, tessék, megláthatja. (Mindezzel kapcsolatban a Szépséghibák című könyvben is olvasható egy s más.) Igen, itt vannak a szemünk előtt — s a szemük se rebben. „Ez nem kultúrpolitika, ez biznisz." A lányok fellépti díja egy estére 200 forint. A bezsebelt has'zon: „üzleti titok". Persze, azért nem titok ám semmi. A szerződések körül örvénylő, sajátosan magyar koktél csillogó fényeibe bóf dult résztvevők között is akad, akinek feltűnik. Igaz, csak egynek: neki volt a legtöbb esze, ő is járt a legjobban. Az egy éve Kaliforniába, az igazi, a profi „szépség iparba" utaztatott Kalmár Zita esete egymagában sincs híján tanulságoknak. Például hogy ebben a világban csak a határozott, értelmes védekezés segít. Védekezni viszont lehet és kell. Mindenkivel szemben az illető saját fegyvereivel. Ám mindezenközben, mint tudjuk: megérkezett a Végső Megoldás. Egy ártatlan, 17 éves, helyes kislány megmásíthatatlan végzete. Ahogyan az öngyilkosság utáni hetekben az irodalmi hetilapban megjelent riport címe mondta: Zahlen, bitté. Azaz: fizetni, ö fizetett. Ernyey Béla tovább fotózik, a Magyar Média igazgatója más, fontos vezető beosztásba került, sőt még az is elképzelhető, hogy ha netán valaha újra lesz szépségkirálynö-választás ebben a hazában, a döntő résztvevői tán még csak nem is a Fórum (Szálló személyzeti konyháján fognak brassói aprópecsenyét ebédelni. (Bár ebben azért nem vagyok egészen biztcxs.) Hartai László és Dér András mindazoknak ajánlják. rendkívüli müvüket, „akik szeretik) a filmet, és kíváncsiak az illúzió valóságára". Az üzenetet vettük. Domonkos László 0 korszerűség jegyében Amióta Taylor útjára boésátotta Biológiai pokolgépét, és azt 1969-ben magyarra is lefordították, nehéz kiejtenünk a biológia szót anélkül, hogy az öröklödési „bütykólésre", a génsebészetre, vagy egyáltalán, a genetikára ne gondolnánk• Időközben fölépült Újszegeden a biológiai központ, és benne európai hirre verődtek a kutatások. Ügy is mondhatnánk, a molekuláris biológia fellegvára lett az újszegedi. Nyilván, azóta tanítani se lehet ezt a tárgyat ugy, ahogy a mi időnkben még tanulhattuk, tehát a biológusok képzését is át kellett alakitanunk hozzá. Es utánipótlásra is szüksége van az intézetnek. Fogékony, friss és fiatal fejekre, akik felelni tudnak a valóban rohamosan fejlődő tudomány legújabb kérdéseire is. ök hol tanulják az alapokat? Es mennyire alapok az alapok? A nagy épület „árnyékában" működik egy jóval kisebb, bár azt is nagyobbra gondolták annak idején. Az egyetem biológiai kara dolgozik benne. A genetikai tanszék fiatal vezetőjét kértem meg, segítsen eligazodni a számomra labirintusnak tűnő útvesztőben. Orosz László professzor szerint valóban le kell raknia az egyetemnek a tudomány alapjait, méghozzá erősen kell megépítenie, hogy hatalmas épületeket lehessen ráemelni majd, de a végzős hallgatónak már napjaink tudományában is járatosnak kell lennie. A tanárszakosnak tanítania kell a legújabb eredményeket is, a kutatójelölteknek viszont úgy kell beállniuk a sorba, hogy • azonnal föl tudják venni a még el se ejtett fonalat. Génsebészeti alapmódszereket egyedül itt tanítanak az országban. Áldott állapot, gondolhatnánk, mert nincsen versenytársi Ha nincsen, keresnek. A tudomány nemzetközi versenyében. Az a jó, ami nemzetközi mércével mérve is a legjobb. Ha valaki elkészíti' a dolgozatát, olyan bírálónak adja át, aki rangos folyóiratban történő közlését is segíteni tudja. A Nobel-dijas W. Arberrel is van ilyen kapcsolatuk. Kitűnő ajánló í;vél egy-egy dolgozat a nagyobb testvér, a biológiai központ előtt is. Ha viszont ennyire a legkorszerűbbet akarják adni, azonnal fölmerül a fogós kérdés: miből, uram? Minden tudományban a fej a legfontosabb, megfelelő fejekkel el vannak látva, bár kemény státusgondokkal is küzdenek. Olyan laboratóriumokra is szükségük lenne, amelyekben a lehető legpontosabb gyakorlatok is elvégezhetők. Ilyenek viszont nincsenek. Péntekenként az oktatói-kutatói laboratóriumokat veszik birtokukba a hallgatók, és hétfőig ők kutatnak bennük. Erényt csináltak a szükségből: megszakításokkal ezek a gyakorlatok úgyse végezhetők. Nem lehet azt csinálni, hogy ma kiveszek valamit, és a jövő héten beültetem a másik helyére. Erény ide, erény oda, magyarul mégiscsak foltozásnak mondjuk ezt a helycserés megoldást. A matematikusnak elég egy ceruza meg egy papír, máris dolgozhat, és a nyelvésznek se sokkal többre van szüksége, de modern genetikát művelni ezerszer költségesebb. Szegény az egyetem, honnan veszi rá a pénzt? Állandóan pályázgat a tanszék. Amikor legelőször pályázott, csoda történt, a teljes összeget neki adták. Az újabbaknál már figyelnek rájuk, és azóta is kapnak. Alapkutatásokra adják a támogatást, ebből fedezik a genetikai szabályozás, a genetikai kombinálódás tetemes költségei mellett az oktatásfejlesztés kiadásait is. Néha szép summát kapnak, de mégiscsak máról holnapra élés ez. Szerencsénkre még a praktikus eltérülés veszélye nélkül. Szépség, egészség A November 7. Művelődési Ház föntiek érdekében rendezi a következő programokat: ma este 6 órakor az odesszavárosi klubban kozmetikus beszél az érdeklődőknek arról, hogy az egészséges táplálkozásnak és életmódnak mi a szerepe a szépségápolásban. Holnap, pénteken este 7-kor a művelődési házban berendezett fözőhelyen (konyhafönök: Császárné Benke Mária) „élőben" is megnézhetik, hogyan kell újszerű és egészséges ételeket készíteni. Mi több: ezeket meg is kóstolhatják. Magyar filmek külföldön Magyar filmhetet rendeznek — az ottani magyar kulturális napok részeként — május 20—27. között Dortmundban. A rendezvénysorozaton az utóbbi évek filmterméséből Bereményi Géza A tanítványok, Gazdag Gyula Elveszett illúziók és Társasutazás, Erdöss Pál Adj király katonát!, Gothár Péter Ajándék ez a nap, Szomjas György Könnyű testi sértés és Kovácsi János Cha-cha-cha című alkotását vetítik. Bemutatják a Ruhr-vidéki városban a Balázs Béla Stúdió videómunkáiból készült öszszeállítást is. A dortmundi filmhéttel egyidejűleg a franciaországi Annecy ad otthont a nemzetközi animációsfilm-fesztivál rendezvényének. A versenyprogramban Kovács István Ezred végi vadászidény című munkája, a Panoráma szekcióban pedig Bross Katalin Vacsora című alkotása képviseli a magyar animációs művészetet. A fesztivál idején Varga Csaba rajzfilmrendező kiállítását is megtekinthetik az érdeklődők a francia kisvárosban Rendkívüli, avagy rendhagyó osztályfőnöki órán ülök a Szirmai általános iskolaban és azon tűnődöm, mi az, amire ma a legkevesbé készít föl az iskola. Mondják erre sokszor, hogy magára az életre. de ez már csak azért sem igaz, mert az • oktatás nagyon is kifejezi a társadalomnak a mindennapi életről alkotott ítéletét, így másutt keresendő a válasz. Ügy érzem, hogy a döntés-1 re, a választásra nem jut figyelem, mint ahogy társadalmunkban is sokkal erőteljesebb a halogató gyakorlat a gyors döntéseknél. A döntéshez — úgy érzem — elsősorban határozott világkép, céltudatosság • valamint a személyes sors fölötti rendelkezés birtoklása szükséges — túl a szakmai ismereteken. Utóbbiról gondoskodik az oktatásügy. de a nevelésnek még nincs középpontjában a dönteni képes ember kialakításának igénye. Szóval ülök az osztályteremben és hallgatom Kerényi József nyugalmazott főiskolai tanárt, egykori néptanító szavait. Arról beszél a hetedikeseknek, hogy a pedagógus—szülő— tanuló hármasban mindenkinek egyurúnt, cselekvőn Önépítés, értékelés kell részt vennie a gyermeknevelésben. Ez a tanulók számára azt jelenti, hogy önmagukat ellenőrizve, építve kell segíteniük a nevelési folyamatot. A szavak, persze, nem így hangzanak él, szakszerűen szólva foglalkoztató órát tart Kerényi tanár úr. A gyerekek ^fölolvasnak abból a füzet bőt, amelyben az önépítés rendszere, több szempontú megközelítése szerepel, majd megbeszélik a hallottakat. A „próbatételek" a családi életben, a tanulásbán, a fizikai munkában, egymás segítésében valamint más társadalmi tevékenységekben alkalmazandó magatartasokat írják elő. A gyerekeknek tetszik is, nem is az önépítés próbaterve. Látszik rajtuk, hogy nehéz feladatnak ítélik megvalósítását. Ügy tűnik, nem szoktak hozzá ahhoz, hogy meg kell küzdeni a célok megvalósításáért, így kerülhetett az enerváltsággaL párosuló akaratosság az akaraterő helyére — némelyeknél, De sokkal jobban figyelnek akkor, amikor az önértékelésre terelődik a szó. Nehéz megfogni ennek a lényegét, hitem szerint az, hogy egy alaposan kidolgozott pontrendszer alapján — a hagyományos osztályzatok ismeretében — a tanuló mindig megállapíthatja, hogy milyen a tantárgyi teljesítménye, mennyit kell produkálnia az előrelépés érdekében. E pontrendszer a tantárgyi rangsor fölállítását is szolgálhatja, ekként állítva példaképeket a tanulók elé. Fontos szempont, hogy kettes és kettes, jeles és jeles' közötti különbséget is képes megmutatni, különválnak az eredményes és a kiváló tanulók. E pontrendszer bemutatkozott már szülők egyegy csoportja, és más osztályok előtt is, mindenütt kedvet kaptak hozzá. Ügy hírlik, ősztől lesz néhány» osztálv. ahol kísérletként kipróbálják. Egyelőre az ismerkedés időszakát éljük, Kerényi tanár úr iskoláról iskolára járva mutatja be „találmányát". Talán az önépítés és az önértékelés új, hasznos kulcsszava lesz az oktatásügynek, UlusztuR Imre Az általános iskola nyolcadik osztályában már tanulnak genetikáról a diákok, a középiskolában még többet, kitűnő képzettségű tanárokra van tehát szüksége az oktatásnak is. Egyelőre azonban úgy áll a helyzet, hogy négy-ot állás közül választhat, aki végez. Kutató szakbiológus is lehet abból is, aki tanárszakon végzett. Pályatévesztett kutatóknak mondhatnánk, akik mégis kitartanak a tanitás mellett, noha az az igazság, hogy oktatni is szeret, aki itt végez, és nem mindig hagyja elcsábítani magát. Oktatni öröm és gyönyörűség, ezt vallják a kutatók is, ezért inkább ők térnek vissza néha-néha az egyetemre. Még közelebb kerül így a kutató- és oktatószemélyiség egymáshoz, és ennek ismét mindkét oldal hasznát látja. Több intézmény küldi el ide dolgozóit, hogy génsebészeti gyakorlatra tegyenek szert. Egy-egy évet töltenek el. Még egy módszer arra, hogy mindenfele befeléfordulásnak elejét vegyék. Elismeréssel szól a professzor munkatársairól, Dorgai Lászlóról. Dallmann Gézáról, Olasz Ferencről, Papp Péterről, Polner Gáborról, Marincs Ferencről, Garamszegi Nándorról, Palágyi Zsuzsannáról, Horváth Péternéről, Szücsné Tóth Katalinról, Hetényi Ildikóról, Zsótér Erzsébetről és Dömök Grétéről. Mindnyájuknak köze van ahhoz, hogy az egyetem a töle telhető legmagasabb fokon oktassa a holnap tanárait és kutatóit. Mindnyájuk hihetetlen erőfeszítésére is szükség van, a világszínvonalon álló korszerűség jegyében. Felelnünk kell arra a kérdésre is, milyen ember a genetikus. Bátor hívőnek nevezhetnénk őket, mert megátalkodott hittel vallják, az egész biológiában forradalmat hozott a genetikai látásmód már eddig is, és diadalútja föltehetően tovább folytatódik. Lehet, hogy az élet zavaró tényezőit még alacsonyabb fokon kell keresnünk, netán az atomoknál, esetleg az elemi részecskéknél már, de amikor a molekulákat trancsirozzák, a genetikára irdatlan föladatok és felelősségek nehezednek. A föladatra is, a felelősségre ' is tanítanak Szegeden. Horváth Dezső Információs hálózat Az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) bizottságának határozata alapján az idén országos kutatási információs hálózat kiépítését kezdik meg hazánkban. Egységes számitógépes rendszerbe kapcsolják a szakkönyvtárakat, s az ott tárolt több millió információt munkahelyükre „hívhatják" az ország legjelentősebb kutatóintézeteiben és felsőoktatási intezeteiben dolgozó (tudományos kutatók. A hálózat létrehozására 1990-ig több imint 200 millió forintot költenek. A VII. ötéves terv végéig a természet- és társadalomtudományi területeken dolgozó ezer tudományos kutató munkahelyére telepítenek személyi számítógépeket. Ezekkel a kutatók postai vonalon azonnal le tudják majd hívni a nagy könyvtárakban összegyűjtött, a szakmai munkát segítő információkat. A személyi számítógépekből már ebben az esztendőben több mint háromszázat-adnak, át a kutatóintézeteknek. A szakcikkek és egyéb információk továbbítására 23 könyvtárat tesznek alkalmassá. A számítógépes adattároló és -továbbító rendszer megteremtésére az MTA könyvtára és az Országos Széchényi Köriyvtár kapja a legnngvobb támogatást, egyaránt 21,8 millió forintot.