Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-13 / 87. szám

77, évfolyam, 87. szám 1987. április 13., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA /MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK' Társadalmi hitel U tazás elölt jegyet veszek a pénztárnál, nhnl előírás szerint megfizettetnek. Fölszállok, majd a kainuznő közli, egy szakaszon autó­busszal utazunk, javítják a pályái. Később kiderül, az egyik javítógcp nem javít, sót, őt kell javítani. Ezután jön a meglepetés: egyetlen autóbuszt küldtek az egész vonalhoz, utasait átszállítani. Egy órácskát késtünk. Akik hitelt adtunk a menetrendnek, csa­lódtunk. Mások, akik megérkezésünk ígéretére ha­gyatkoztak, bennünk csalódtak. Egyedül a MÁV nem csalódott, ő tudta előre, csak nekünk nem szólt. Fontos állás betöltésénél, a tisztességes verseny végett pályázatot hirdetnek. Tájékozatlan pályázók nyakukba veszik a fölsőbb szerveket, szemben az igazi jelölttel, aki már a kiíráskor lekörözte a töb­bit. Hiszen lehet azokat a fránya követelményeket ügy is fogalmazni, hogy már-már a hajszíne is mu­tatkozik a választottnak. Szóval előre léptünk, nem kinevezik, választjuk — de hol a különbség? Persze hogy van kivétel, sőt, gyakori, ám némely elvetemül­tek szerint az csupán a szabályt erősíti. Továbbá, aki beadta, és mellőzték, mitől látná be a döntés igazságát? Képzelhetni, mi módon ítéli meg a bi­zottság és felsőbb szervek tisztességét, szavahihető­ségét. Pedig, mint az esti mesében, mindig győz a jó. Pályázatosdink fortélyosabb valtozata, amikor csak egy a legény a gáton, a többi be sem adja. Mi­nek is, ók már tudni vélik a végeredményt. Tehát volna egy demokratikus kiválasztási rendszerünk, ami csak majdnem működik. így aztán hogyan kü­lönítsük el azt az egy búzamngnt a többi ocsútól, a nekünk valót annyi álságos közül? Marad a regi be­vált, őt ismerem, őt választjuk. Mellékesen mondva több pályázó esetén is nehéz dönteni, jól dönteni meg különösen. Nem csupán a mindenfelöl előkúszó összefonódások miatt, amelyek sugallataikkal meg a maradék tiszták életét is meg­keserítik. Fejfájós dolog pályázatokat eldönteni azért is, mert alkalmasságot és teljesítményt kell (kellene) mérni. Ez pedig manapság l'ehér holló, sajna, lent is, font is. Csak az a baj, hogy világos, áttekinthető tár­sadalmi rendet nem lehet teljesítményektől függetle­nül szervezni. Még a sok szép szöveg is kevés, amit ez ügyben hallgatunk napestig. A nyilvánosság előtt nem vállalható cselekedelek hasznossága másokat is arra buzdít — nosza tégy így! Sokaknak nem kell kétszer mondani, többen rájöttek maguktól is, bizta­tás nélkül. Mint a földindulás, zúdulnak telefonok, személyes zarándokok egy jobb állás betöltésekor, hiánycikk megjelenésekor a meghirdetőre. névleges árusítóra. Aki ellenáll, csak erkölcsi ok miatt teheti, hiszen érdekei ellen cselekszik. Közben kopik a tár­sadalmi közbizalom, fogy a hitünk egymásban és a hivatalokban. Gyerekkoromban még ott ültek a koldusok a fo­gadalmi templom lépcsőin. Rongyos ruhában, szá­nalmat ebresztö külsővel kéregettek. Ahogy mond­ták. ebből éltek, nem is mindenki ehezve. Később varázsütésre eltűntek, amikor megszüntettük a kol­dulás okait is. Azután valamikor a nyolcvanas évek­ben újra divatba jött kéregetni. Tanár néni panaszol­ja, növekszik az erkölcsileg veszélyeztetett gyerekek száma. Akiket szüleik alkalomadtan rászoktatnak a kéregetésre, lopásra, lányokat könnyűnek mondott keresetre. Azok "a regi koldusok kenyérre fordították a bevételt, mai utódaik nem arra költik. Találkozunk az utcán, ök úgy tesznek, mintha szegények, én, mintha gazdag lennek. Csaljuk egymást — magun­kat. Holott már régóta nem a városi nadrágos em­berek zsebében csörög az adakozásra is elég forint. Sikeres emberek — irigyelt emberek; látható eredményeik arányában, gyakran fölötte. Megyünk az úton és nézzük a közelmúltban épült házakat. A barna-fehér színek elegáns vonalai, tágasság, vonzó lakóhely. A gyönyörködő mélázásból hirtelen riasztó érkezés köznapi hangulatok közé: ugyan honnan sze­rezték a rávalót? Milyen csalás, tolvajlás árán jutott az illető oda. hogy képes volt ezt elérni — ha egyszer én nem tudom megszerezni! Márpedig, ha nekem nem jött össze, akkor más is csak umbuldázva ért célba! Hankiss Elemér meséli, hogy Chicagóban a tévé­riporter megkerdezett utcai járókelőket, mi a véle­ményük a városházán dolgozó polgármesterrokonok­ról? Akik szegröl-végről családtagjai, és mégis ott dolgoznak. Vállvonogatás volt a válasz, s valami olyasféle, hogy végül is ha jól dolgoznak, nincs kifo­gásuk. Így ítélnek tehát az amerikaiak, de vajon ná­lunk mit mondanának e képzelt riportban? Nem kell hozzá túl nagy fantázia, rövid úton eljutnánk az ilyen-ez-az-egész-, nálunk-minden-igy-megy típusú dühöngő bölcsességekig. Közéleti érzékenységünk fö­lötte áll tengerentúli kortársainknak. Netán ez nem is érzékenység, de előítélet, elfoguttság? H itelt adni — bizalmat szavazni. Elfogadni, föl­tételezni a jóakaratot, olykor a kényszerűség pályáinak útját követve is, tehát a lehetősé­geket szűkítő szükségintézkedések idején is. így böl­cselkednék, ha nem volna oly sürgető és riasztóan hiányzó társadalmi szükséglet a bizalom. Koronkénti újrateremtése valamennyi közéleti ember felelőssége, egyben a nemzeti előrelépés feltétele. Tráscr László A Taurus Gumiipari Vállalatnak SzcRoden és Makón több mint 1200 dolgozója van. Az elmúlt évet ö>szegzü Gazdasági körképünk tanúsága, a mutatók szerint az élmezőnybe tartoznak. Mostanában még­sem az elégedettség hangjai hallatszanak a gyárak felöl. Pontosan három hónap.ja került a gyárvezetői beosztásba Bodrogi Zsolt. Azért kértünk töle beszél­getést, hogy a gyár új elképzeléseivel és az új vezető személyével is megismertethessük olvasóinkat. munk. A tervezett létszá­munkra így január 31-re be­álltunk. Elsősorban olyan emberek távoztak. akikre kevésbé volt szükség. Lát­ványos elbocsátások nem voltak. — Milyen konkrét lépé­sekkel javítják a gyár szak­mai felkészültségét? — Tavalyelőtt elindult egy folyamat, ami koráb­ban — sajnos — nem volt jellemző. Két éve több mint tíz diplomás fiatal lépett be a gyárba. Mérnökök, tudo­mányegyetem természettu­dományi karán végzettek, közgazdászok, ök a napok­ban kapják meg konkrét be­osztásukat. Eddig ismer­kedtek a gyárral. „Kis dip­lomákat" készítettek. Hiszek abban, hogy a fiatalokban nagy fantázia van, csak tudni kell őket kiválogatni. Budapesten erős szellemi tö­kéje van a Taurusnak, rész­ben a termékigazgatóság szakembereiből és a fej­lesztési-kutatási központ dolgozóiból. Szegeden ha­marosan új felállással pró­bálkozunk. Ez lényegében közös érdekeltségi rendszer­ben kényszeríti a két vá­rosban dolgozó szakembe­reinket. — Tehát az érdekeltség­ben Szeged és Budapest kö­zött összekapcsoló ..híd" épül. — Igen. — A. szegedi gyár tavalyi nyeresége 725 millió forint volt. Ha kiszámitanank az árbevétel-arányos nyeresé­get, ezzel a mutatóval ma a legtöbb hazai' vállalatnál elégedettek lennének. Itt pe­dig erőteljes költségraciona­lizálásról hallottam az előbb is, és már néhány honap­ja is. Az idén és a követke­ző évben milyen nagyságú nyereség elérése a cél? — Csak erre az évre tu­dom konkrétan megfogal­mazni a nyereségcélunkat. Az H20 millió forint. Ez a tavalyihoz, képest több mint 10 százalékos ugrás. Az előzetes kalkulációk szerint ez a gyárban benne van. és lehet hozni. A népgazdaság­ban nagyon sok minden vál­tozik lOHH-tól. A hozzáadott értékadó bevezetése miatt egészen más számok szere­pelnek majd a mérlegünk­ben. és még nem tudom ezek a számjegyek mit fog­nak reprezentálni. — Jelent-? könnyebbséget önneje a jelenlegi beosztásá­ban, hogy néhány hónapja meg a Taurus központjában volt az íróasztala? Van-e a szegedi gyárnak előnye ab­ból, hogy a központ hol jött emher lett az első számú irányitója? — Feltétlenül. Tizennyolc­éves korom óla dolgozom a Taurusnál. A „szamárlétra" minden ágán. nagyon sok területen és sokféle beosz­tásban dolgoztam. így a megfelelő kapcsolataim ki­alakultak, ami nem hát­rány. En ebből a vállalatból eltem es élek. Ami nekem, mint maganembernek van, azt a Taurus réven szerez­tem. A családi életem. a maganeletem is ide kötő­dik. — ön ingázó gyárvezető, Ez nagy gondja? — Meglehetősen. A mun­káimban kevésbé. Igaz, hét­végén történhet idebenn va­lami, és ilyenkor nem va­gyok Szegeden. Néhány munkatársam azonban ké­pes nz irányításra. Persze, ha várhatóan szükség lesz rám itt szombaton vagy va­sárnap, akkor pénteken nem ülök fel a vonatra. Most hétközben nagyon sok időm van esténként, amit mun­kával tudok eltölteni. Pil­lanatnyilag nem kötődöm Szegedhez. a kollégáimon kívül nincsenek ismerőseim, így nyugodtan dolgozhatom. — Hány évre szól a m?g­bizása ? — Háromra. Ha tősgyöke­res szegedi lennék, akkor sem valószínű, hogy hnsz­szabb időre kaptam volna a feladatot. Ez a kinevezési időtartam régi. bevált gya­korlat a Taurusnál. A töb­bit majd meglátjuk ... üöle István Hz ingázó gyárvezető Az új igazgató új szemlé­letet is hozott a Taurus sze­gedi gyárába? , — Sokkal költségérzéke­nyebb gazdálkodást szeret­nék Szegeden meghonosíta­ni, mint ami eddig jellem­ző volt. Nagyon sok infor­mációval és kevésbé az uta­sításokkal akarok irányítani. Meggyőződésem: aki infor­mációk alapján dolgozik, az értelmesebb munkát végez, és szivesebben is tevékeny­kedő Ugyanakkor nálunk is csak egyetlen egy mérő­szám lehet előtérben: a nye­reség. A legfontosabb, hogy minden dolgozónk érezze, amit csinál vagy nem csi­nál. az milyen hasznot hoz, illetve mekkora kárt okoz a gyárnak és ezen keresz­tül a Taurusnak. — A tavalyi év nagy ne­hézségét a tengeri olajtömlö iránti keresletcsökkenés okozta. — Nagyon nehéz úgy dol­gozni. hogy mindent el aka­runk érni. Ilyen ambíciók­kal elképzelhető, hogy sem­mit sem tudunk megkapni. A szegedi gumigyárnak, a Taurus fejlesztési központ­jának, a termékigazgatóság­nak. a kereskedelemmel fog­lalkozó vállalati résznek az volt az eddigi mentalitása, hogy a felhasználás minden területéről valamit csipe­get. Nekünk most az az el­képzelésünk. hogv minden­képpen megkeressünk olyan területeket, ahová tényleg be tudunk törni, és ahol jók is lehetünk. Ahol műszaki alapunkkal, szellemi felké­szültségünkkel és értelmes ráfordításokkal biztosan je­len lehetünk, nagyobb részt követelünk magunknak, mint eddig volt. — Tehát a koncepció a termékskála szűkítése . .. — Inkább a felhasználási skála módosítása. A meg­rendelőink nagyon sok he­lyen nagyon sok hasonló tí­pust használnak. A várható vállalkozásokat inkább pia­ci oldalról közelíteném meg, es nem termékoldalról. A piac bizonyos szeleteit akar­juk birtokolni. Szemléltetni úgy tudnám, hogy eddig egy kört körberágtunk, ez­után egv-egy cikket szerel­nénk kihasítani belőle. A terület számottevően nem változna elképzeléseink sze­rint, de a gazdaságosság feltétlenül növekedne. S ennek a feladatnak egészen bizonyosan jobb szakmai fel­készültséggel tudnánk meg­felelni. — Lesznek-e új termékek Szegeden a közeljövőben? — Biztos, hogy lesznek. Persze, attól függ. mit neve­zünk új terméknek. Lehet, hogy az újdonságunkat is tömlőnek fogják hívni. De lesz más konstrukciójú, fel­használási területű, mint a jelenlegi. Ugyanez várható a hevedereknél és más ter­mékeinknél is. De a gumi helyett nem fogunk mást gyártani. — Az év eleji munkás­gyűlésen elhangzott adatok közül, talán a legtöbben a 3 százalékos létszámleépítés hallatán kapták fel a fejű­ket. — Ez megtörtént. Szeren­csés helyzetben voltunk, mert ezt a tavalyi átlag­létszámhoz képest kellett el­érnünk, és ez nagyobb volt, mint az év végi záró létsza

Next

/
Thumbnails
Contents