Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-11 / 86. szám

4 Szombat, 1987. április 11. Völgységi múzeum Bonyhádon Bonyhádon, a Szabadság téren az 1790 körül, későbarokk stílusban emelt egykori Dőry-házban rendezték be a Völgységi múzeumot. Régi tárgyak, iratok, fotók mutatják be az őslakos magyarok, valamint az ide települt németek, székelyek és zsidók tárgyi kultúráját. A múzeumban külön szoba idézi a Perczel család emlékét, s látható a régi kötrlesmiihely, a borbély- és a szatócsüzlet is Elhunyt Bunford Mihály Eletének 86. évében elhunyt Bunford Mihály, a munkásmozgalom régi harcosa. Bunford Mihály 1901. szeptember 10-én született Szegeden. Az elemi iskola elvégzése után kubikosként dolgozott, s ekkor került kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1918-ban tagja lett a földmunkás szervezetnek, majd 1936-ban belépett a szociáldemokrata pártba. 1944-töl már a kommunista párt tagjaként dolgozott tovább, az alakuló demokratikus rendőrség kötelékeben. A szocializmus építésének békésebb időszakában is becsülettel végezte munkáját, pártmegbizatása alapján pedig népnevelőként, szervezőként tevékenykedett. 1956ban is hitet tett a munkáshatalom mellett, helytállt a legkritikusabb időszakban is. Munkásságát több magas kitüntetéssel ismerték el — megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet, tulajdonosa volt a Közbiztonsági Érdeméremnek és a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremnek is. Bunford Mihály hamvasztás utáni temetése április 13án, hétfőn délelőtt 11 órakor lesz az Alsóvárosi temetőben MSZMP Szeged Városi Bizottsága Műsorajánlat A SZEGYENLÖS CHARLEY című svéd filmet vetítik a JATE FILMESZTÉTIKÁI KÖRENEK A skandináv filmművészet cimü sorozatában ma. szombaton délután fél 3 órai kezdettel az egyetem Ady téri épületének Auditórium Maximumában. Huszonöt Csongrád megyei népzenei együttes, illetve pávakör MINŐSÍTŐ HANGVERSENYEIT rendezik meg a Rákóczi utca 1. szám alatti Vasutas Művelődési Házban ma, szombaton délelőtt 10 és délután 3, továbbá holnap, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel. KÖLTESZET NAPI EMLÉKMUSOR lesz holnap, vasárnap délelőtt 10 órától a Somogyi Könyvtárban. A TISZTA SOROK cimü programban közreműködik: a Helikon együttes. Francois Truffaut LOJ A ZONGORISTÁRA cimü. Charles Aznavour főszereplésével készített filmjét, vetítik április 13-án, hétfőn este fél 7-től a Kossuth Lajos sugárút 52. szám alatti Dugonics moziban levő Tisza Volán-filmklubban. SZIRTES ANDRÁS LENTZ című filmjét vetítik az ifjúsági ház Balázs Béla Stúdió (BBS) filmklubjában április 13-án, hétfőn délután 5 órai kezdettel. „VÖLGYEK VANDORA" — ezzel a címmel Aprily Lajos születésének 100. évfordulójára emlékezik a TIT megyei szervezetének irodalmi szabadegyeteme; ezzel a címmel Papp István egyetemi adjunktus tart előadást április 13-án, hétfőn este fél 8 órai kezdettel a Juhász Gyula Művelődési Központban. FRANCIA ZENE A XX. SZAZADBAN címmel rendez hangversenyt a Magyar Zeneművészek Szövetsége Dél-magyarországi Csoportja és a TIT megyei szervezete egyetemi-főiskolai bérleti koncertként április 13-án, hétfőn este fél 8 órai kezdettel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatának Lenin körút 79. szám alatti épületében. Közreműködik a Szegedi Fúvósötös, Kerek Ferenc (zongora), valamint a zeneművészeti főiskola szegedi tagozatának vegyes kara Berényi Bogáta vezényletével, a műsort ismerteti: Meszlényi László. A BUDAPEST RAGTIME BAND koncertjét rendezik meg április 13-án, hétfőn este 8 órakor a Dóm tér 13. szám alatti SZOTE-klubban. POLKASZINO lesz április 13-án, hétfőn este 6-tól a Vár utca 1. szám alatti Délép-klubban. A résztvevők Nógrádi Györggyel aktuális külpolitikai kérdésekről beszélgethetnek AZ ECRANUL NOSTRU, a szegedi tévéstúdió román nyelvű nemzetiségi műsora április 15-én, szerdán 19 óra 5 perckor jelentkezik a 2-es programban. Az adást április 18-án, szombaton 10 óra 35-kor a 2-esen megismétlik. Együtt a közművelődésért Mindennapi életünkből tudjuk, mennyivel könnyebb elintézni hivatalos vagy magánügyeinket, ha nem idegenkent, hanem ismerősként üdvözölhetjük, akivel dolgunk akad. Korántsem a protekciózás évszázadok óta (hiába) ostorozott kérdésére gondolunk, hanem például arra, mennyivel egyszerűbb együttműködésre birni egy másik intézményt, szervezetet, ha nem csupán a hivatalos kapcsolatfelvételre próbálunk támaszkodni. Régi fölismerés az is, hogy számos haszonnal jár, ha az azonos vagy rokon pályán működőik szervezeteket alakítanak, amelyekben megbeszélhetik közös gondjaikat, fejleszthetik szakmai tudásukat, együttes föllépéssel mind az egyén, mind a közösség érdekében előbbre vihetik, amiben munkálkodnak. Nemcsak szakmai berkekben ismert, hanem köztudott is, hogy a közművelődés — számottevő eredményei ellenére — nem tartozik manapság a dinamikusan fejlődő ágazatok közé. Éppen ilyen időszakokban van a legnagyobb szükség a társadalmi támogatásra, de legalább a szakmai összefogásra. Igaz, vannak hivatalos és többé-kevésbé jól szervezett hálózatok (a könyvtári hálózat például mar 35 éves), mégis egyre nagyobb jelentősége van társadalmi szervezeteinknek. Bár a szakma viszonylag fiatal, működik a Magyar Népmüvelök Egyesülete és még régebben a Magyar Könyvtárosok Egyesülete, s mindkettőnek . létez.ik megyei szervezete is. Sok, itt nem részletezhető céljuk lényegében közös. Kézenfekvő volt tehát, amikor a napokban a szervezetek megyei vezetői elhatározták, hogy a több területen párhuzamos munkálkodást együttműködéssé fejlesztik. Elsősorban nem hivatalos formulák megfogalmazásáról van szó, sokkal inkább a valóságos, a napi munkában is kamatoztatható törekvések egybehangolásáról. Ehhez mindenekelőtt jól kell ismerni egymás munkáját. Az első eszköz tehát a kölcsönös és folyamatos tájékoztatás. Nem elegendő például a munkaterveket egyeztetni, hanem év közben számos, ezen túlmenő lehetőség kínálkozik. Ilyenek a tagság részére rendezett továbbképzések, sőt baráti összejövetelek is. Az ezekre való kölcsönös meghívás bizonyara hasznos lesz. A szakmai képesítés megszerzésének különböző szintjein (középfokú tanfolyamok, főiskolai képzés) is iki kell dolgozni a másik terület alapvető ismereteinek oktatását (mint ahogy a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán folyó népművelőképzésben helyet kapott a könyvtári ismeretek oktatása). Mindkét szervezetnek vannak érdekvédelmi feladatai. Közös fellépéssel talán ezen a területen is több eredményt lehetne elérni. Nemcsak beszélünk róla, de a népművelök is. a könyvtáirosoik is szívügyüknek tekintik ünmüvelő kisközösségek létrehozását. Az előbbiek általaban kluboknak nevezik vagy ehhez hasonló kifejezéssel illetik, a könyvtárosoknak ugyanez: olvasókör. Igaz, vannak eltéresek, de az azonosságok fontosabbak, s a cél kétségtelenül közös, sőt: közügy. Természetes tehát itt is a kölcsönös támogatás. Tudjuk, hogy egy ilyen megállapodás csak akikor lehet tobb jó szándékú kezdeményezésnél, ha nemcsak a „vezetés szintjén"1 veszik komolyan, hanem szerte a megyében megkeresik egymást a munkatársak, s a maguk viszonyaihoz alkalmazva valósítják meg a javaslatokat. Mehnyivel .könynyebb bekopogni a jól ismert munkatárshoz, hogy megállapodjunk vele mondjuk technikai eszközeink közös használatáról; mint ugyanezt megtenni az ilyenfajta kérdést nem mindig megkönnyítő hivatalos úton. A népművelést (korszerűbb szóval: közművelődést) és a könyvtárügyet irányító, fönntartó hivatalos szervek sokat foglalkoznak mostanában az intézmények integrációjának ügyeivel. Olykor talán ott is megoldást látnak az összevonásban, ahol nincsenek meg a kellő feltételek ehhez. A két szervezet vezetősége úgy gondolta, egy másik alternatívát kínál, olyat, amely az eddigi alkalmi együttműködést szervezetté teszi, s mindezt — a hivatástudatra is is építve — tagjai elé szakmai normaként állítja. Hajdú Géza Mérleg, avagy egy kiállítás képei Á megyei művelődési központ adott otthont a Csongrád megyei amatör képzőés iparművészek alkotásait bemutató kiállításnak. Az évenként rendszeresen jelentkező fórum célja., hogy tükröt tartson és mérleget készítsen. Ez történt most is. A kiállított alkotások műfaji sokszínűsége jellemző. Látható fafaragás, szobor, érem, kerámia, tűzzománc, grafika, emblématerv és természetesen festmények, a technikák teljes skálájával. A pályázatra több mint 100 alkotó háromszázegynéhany alkotást adott be, a zsűri hetven amatör száz munkáját találta bemutatásra alkalmasnak. A legjobbakat, Bende Lászlót, Csónakázás - tanulságokkal Megszívlelendő tartalmú, felháborodott. hangú levelet kapott a napokban szerkesztőségünk. írója egy fiatal anya, aki gyerekeit azon kapta, hogy a rókusi tavon egy gazdátlan csónakkal csónakáztak. Bár a gyerekeknek ezúttal semmi baja nem esett, levélírónk mégis kétségbeesett, s intézkedni próbált annak érdekében, hogy más gyerekének felelőtlen játszadozása se végződjón tragédiával ezen a veszélyes helyen. S hívta a rendőrséget. Ott valaki eléggé közönséges hangon kioktatta, mondván: ez nem a rendőrségre tartozik, mindenki vigyázzon a saját gyerekére. Amikor a telefonáló hölgy megkérdezte, kivel beszél, tömör választ kapott: „semmi köze hozzá". Ezek után fordult szerkesztőségünkhöz a fiatal anya, kényszerűségből, mint írta, hogy választ kapjon általánosabban is megfogalmazott kérdésére: baleseti veszélyforrás észlelése esetén hová, kihez fordulhatnak az emberek a veszély megszüntetése érdekében? A kérdéssel Barna Sándor megyei rendőrfőkapitányt kerestem meg, s egyúttal elmeséltem neki olvasónk panaszát is. Először is intézkedett annak érdekében, hogy megfelelő büntetést kapjon az „udvarias" válaszoló. Ez egyrészt belső ügy. Másreszt viszont közügy, olyan tekintetbei, hogy a lakossággal bármilyen munkakapcsolatban álló szervezetek ki vannak téve az általánosítás veszélyének. Ezt az adott helyen dolgozóknak tudniuk kell. Ha hibáznak, többnyire nem azt mondják az emberek: X. gorombán beszélt velem, hanem általánosabb következtetéseket vonnak le X. munkahelyére vonatkozólag. S ha ezt egy dolgozó nem tudja, jó dolog, ha olyan főnöke van, aki tudatosítja benne ... Szóval, mint említettem, ez csak az apróbb tanulsaga a főkapitánynál tett látogatásomnak. Mert ezután a levélírónk által említett veszélyforrás megszüntetése érdekében intézkedett. Az ezzel kapcsolatos közös dilemmánkat azért írom le, mert más helyzetekre is alkalmazhatónak érzem. Szóval, van egy gazdátlan, kicsit rozoga csónak a rókusi tavon, amivel gyerekek tucatjai játszanak, cseppet sem veszélytelen módon. Mit lehet tenni? Sokan szorgalmazták már a tó betemetését, ám annyi pénze a városnak tíz év alatt sincs, amennyiből ezt a helyenként kilenc-tíz méteres vízmélységű tavat be lehetne temetni. Körbe lehetne keríteni — jön a következő ötlet. Erre részint voltak már próbálkozások (a kerítést kibontották), részint nehéz gazdát találni a munka elvégzésére. De — gondolkodunk tovább — ha már nem lehet megakadályozni a tó használatát, láncolják le, vagy vigyek el onnan a csónakot. Igenám, de ha egyszer valaki ott fuldokolni kezd, s azért nem lehet csónakkal menteni, mert az le van láncolva — megint leszedik a keresztvizet az intézkedőkről. A megoldás mégis az utóbbi lehetőség lett. S hogy előtte ily hoszszan fejtegettem, mit lehetne (lehetett volna) elméletileg tenni, az csupán azért ván, mert számtalanszor hallunk különböző konfliktushelyzetekről, melyekben az egyik fél biztos abban, hogy csak az a megoldás, amit ő gondol. Frázis, ha azt írom, a dolgok rendszerint annál sokkal bonyolultabbak, minthogy egyedül üdvözítő megoldás létezne. Nos, hogy visszatérjek az eredeti és lényegi kérdéshez (hová fordulhatnak az emberek veszélyforrás felfedezése esetén bejelentesse), leírom Barna Sándor válaszát. Eszerint elméletileg bármely állami szerv köteles az állampolgári panaszt, közérdekű bejelentést fogadni. s ha illetékes az ügyben, egyúttal intézkedni is. Ha nem illetékes, akkor a megfelelő intézménynek kell továbbítani a panaszt. Ugyanakkor az érintett intézmény arról is köteles rendelkezni, hogy amíg a bejelentett hibá.t el nem hárítják, ki nem javítják, baleset az adott helyen ne fordulhasson elő. Talán kicsit bürokratikusán hangzik mindez, de jó tudni. Azért az alábbi sorokban aláhúznám az „elméletileg" szót. Azzal, hogy nem bánnám, ha a gyakorlat követné az elméletet. Balogh Tamás Kiss Ferencnél, Sántha Sándori díjazták, heten meghívást kaptak az ásotthalmi alkotótóborba, s néhányan júliusban országos seregszemlén képviselik majd megyénk amatör művészeti mozgalmát. A népművészeti hagyományokat feldolgozó használati és dísztárgyak közül meg kell említeni Nagy Istvánrak a népi fafaragás mesterségét folytató, nemes egyszerűséggel készített farelieljeit, Bakó Ferenc fából faragott és esztergált tányér és füszertartó készletét és Vigh László klasszikus formákat felhasználó, egyszerű ornamentikával díszített fekete kerámiáit. A szobrok és érmek sorában Szüts Tamás gyermekportrét ábrázoló plakettje, Bánvölgyi László életnagyságú széken ülő, medálján meiengö aktja, Orgoványi Erika Zoltán című gipszbe öntött portréja és Stanzel Antal Gregor Józsefről karakieresen mintázott fejszobra említésre méltó. A grafikai anyag a megszokottnál gyöngébb és számszerűleg is szerényebb. Csupán Andrássy Gabriella emberi alakokat, sorsokat is felidéző mártélvi füzfatanulmányai és Major Anna friss, modern szemlélettel készült reklámgrafikai emblématervei érik el a "ári vagy remélt színvonalat. A kiállításon festmények szerepelnek túlsúlyban és nemcsak technikailag, de stilárisan is sokszínűek. Kezdőpontján a naiv művészet bájossága ragadja meg a nézőt és ellenpontja Sejben Lajos Szakadás című konstruktív. tiszta, világos arányés színvilággal fölépített képe lehet. A két ¡pont között az a (földi realista hagyományokat őrző és megtartó Katkóné Bagi Eva Hazafelé című alkotása, vagy Berkecz István Barattyosi útja -- a hajnali kristálytiszta levegőjű, tócsás Alföld mármár fényképszerű realitásával — állítja ¡meg a kiállítás latogatóit. Most is szerepelnek az akvarellista hagyományoka'., átmentő, leheletfinom, könnyed, a tájat időtlenségében ábrázoló lapokkal Mehelka Béla, Szegfii János, Szabó Pál és a középgenerációból Posta Piroska. Méretével, technikájával és gondolatiságával is kiválik Bénák János Fogamzás II. cimü alkotása, amely a sejtrobbanás magzattá válásának pillanatát örökíti nreg és Dezső Ilona Metamorfózisa amely a terepasztal plasztikusságával az ósbolygó földdé való átalakulását néhány ezer méternyi magasságból láttatja. A merleg készítése nem egyszerű, hisz a kiállításon bemutatkozó amatör alkotók el-.ösorban önmaguk épülésére festenek, rajzolnak, vagy szobrászkodnak; de a közlési vágy is erős, így előbb vagy utóbb, többen vagy kevesebbem kilépnék a nagyközönség elé. És ettől a pillanattól kezdve már más a helyzet Ekkor már felelősség a közlendő megfogalmazása. technikája és témája egyaránt. És itt a bókkenő. Vajon mit mondhat a mának, a nézőnek, a viharos tenger, egy itáliai táj. a piros tetős tanyák, a különböző évszakok színeivel megfestett fasorok, a kúpokba hordott kukoricaszárak sárgái, a kies Tiszaparton talicskát toló kubikos . . Czakó János Újságírók tanácskozása A MUOSZ elnökségének meghívására Egerben tartotta idei ülését a FIJET (Idegenforgalmi Írók és Újságírók Nemzetközi Szervezete) igazgatótanácsa. A 30 európai, észak-afrikai, közel-keleti és latin-amerikai ország idegenforgalmi újságírói egyebek között a nemzetközi turizmus időszerű kérdéseiről, valamint az októberben Spanyolországban megrendezendő tisztújító világkongresszus előkészítéséről tanácskoztak.