Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-11 / 86. szám

4 Szombat, 1987. április 11. Völgységi múzeum Bonyhádon Bonyhádon, a Szabadság téren az 1790 körül, későbarokk stílusban emelt egykori Dőry-házban rendezték be a Völgységi múzeumot. Régi tárgyak, iratok, fotók mutat­ják be az őslakos magyarok, valamint az ide települt né­metek, székelyek és zsidók tárgyi kultúráját. A múzeum­ban külön szoba idézi a Perczel család emlékét, s látható a régi kötrlesmiihely, a borbély- és a szatócsüzlet is Elhunyt Bunford Mihály Eletének 86. évében el­hunyt Bunford Mihály, a munkásmozgalom régi har­cosa. Bunford Mihály 1901. szeptember 10-én született Szegeden. Az elemi iskola elvégzése után kubikosként dolgozott, s ekkor került kapcsolatba a munkásmoz­galommal. 1918-ban tagja lett a földmunkás szervezet­nek, majd 1936-ban belépett a szociáldemokrata pártba. 1944-töl már a kommunista párt tagjaként dolgozott to­vább, az alakuló demokrati­kus rendőrség kötelékeben. A szocializmus építésének békésebb időszakában is be­csülettel végezte munkáját, pártmegbizatása alapján pe­dig népnevelőként, szervező­ként tevékenykedett. 1956­ban is hitet tett a munkásha­talom mellett, helytállt a legkritikusabb időszakban is. Munkásságát több magas ki­tüntetéssel ismerték el — megkapta a Szocialista Ha­záért Érdemrendet, tulajdo­nosa volt a Közbiztonsági Érdeméremnek és a Felsza­badulási Jubileumi Emlék­éremnek is. Bunford Mihály hamvasz­tás utáni temetése április 13­án, hétfőn délelőtt 11 órakor lesz az Alsóvárosi temető­ben MSZMP Szeged Városi Bizottsága Műsorajánlat A SZEGYENLÖS CHAR­LEY című svéd filmet vetí­tik a JATE FILMESZTÉTI­KÁI KÖRENEK A skandi­náv filmművészet cimü so­rozatában ma. szombaton délután fél 3 órai kezdettel az egyetem Ady téri épüle­tének Auditórium Maximu­mában. Huszonöt Csongrád megyei népzenei együttes, illetve pávakör MINŐSÍTŐ HANG­VERSENYEIT rendezik meg a Rákóczi utca 1. szám alatti Vasutas Művelődési Házban ma, szombaton délelőtt 10 és délután 3, továbbá holnap, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel. KÖLTESZET NAPI EM­LÉKMUSOR lesz holnap, va­sárnap délelőtt 10 órától a Somogyi Könyvtárban. A TISZTA SOROK cimü prog­ramban közreműködik: a Helikon együttes. Francois Truffaut LOJ A ZONGORISTÁRA cimü. Charles Aznavour főszerep­lésével készített filmjét, vetí­tik április 13-án, hétfőn este fél 7-től a Kossuth Lajos sugárút 52. szám alatti Du­gonics moziban levő Tisza Volán-filmklubban. SZIRTES ANDRÁS LENTZ című filmjét vetítik az ifjúsági ház Balázs Béla Stúdió (BBS) filmklubjában április 13-án, hétfőn délután 5 órai kezdettel. „VÖLGYEK VANDORA" — ezzel a címmel Aprily La­jos születésének 100. évfor­dulójára emlékezik a TIT megyei szervezetének iro­dalmi szabadegyeteme; ezzel a címmel Papp István egye­temi adjunktus tart előadást április 13-án, hétfőn este fél 8 órai kezdettel a Juhász Gyula Művelődési Központ­ban. FRANCIA ZENE A XX. SZAZADBAN címmel ren­dez hangversenyt a Magyar Zeneművészek Szövetsége Dél-magyarországi Csoportja és a TIT megyei szervezete egyetemi-főiskolai bérleti koncertként április 13-án, hétfőn este fél 8 órai kez­dettel a Liszt Ferenc Zene­művészeti Főiskola szegedi tagozatának Lenin körút 79. szám alatti épületében. Köz­reműködik a Szegedi Fúvós­ötös, Kerek Ferenc (zongo­ra), valamint a zeneművé­szeti főiskola szegedi tagoza­tának vegyes kara Berényi Bogáta vezényletével, a mű­sort ismerteti: Meszlényi László. A BUDAPEST RAGTIME BAND koncertjét rendezik meg április 13-án, hétfőn es­te 8 órakor a Dóm tér 13. szám alatti SZOTE-klubban. POLKASZINO lesz ápri­lis 13-án, hétfőn este 6-tól a Vár utca 1. szám alatti Dé­lép-klubban. A résztvevők Nógrádi Györggyel aktuális külpolitikai kérdésekről be­szélgethetnek AZ ECRANUL NOSTRU, a szegedi tévéstúdió román nyelvű nemzetiségi műsora április 15-én, szerdán 19 óra 5 perckor jelentkezik a 2-es programban. Az adást ápri­lis 18-án, szombaton 10 óra 35-kor a 2-esen megismétlik. Együtt a közművelődésért Mindennapi életünkből tudjuk, mennyivel könnyebb elintézni hivatalos vagy magánügyeinket, ha nem idegenkent, hanem ismerős­ként üdvözölhetjük, akivel dolgunk akad. Korántsem a protekciózás évszázadok óta (hiába) ostorozott kérdésére gondolunk, hanem például arra, mennyivel egyszerűbb együttműködésre birni egy másik intézményt, szerveze­tet, ha nem csupán a hiva­talos kapcsolatfelvételre próbálunk támaszkodni. Régi fölismerés az is, hogy számos haszonnal jár, ha az azonos vagy rokon pá­lyán működőik szervezeteket alakítanak, amelyekben megbeszélhetik közös gond­jaikat, fejleszthetik szakmai tudásukat, együttes föllépés­sel mind az egyén, mind a közösség érdekében előbbre vihetik, amiben munkálkod­nak. Nemcsak szakmai berkek­ben ismert, hanem köztudott is, hogy a közművelődés — számottevő eredményei elle­nére — nem tartozik ma­napság a dinamikusan fej­lődő ágazatok közé. Éppen ilyen időszakokban van a legnagyobb szükség a társa­dalmi támogatásra, de leg­alább a szakmai összefogás­ra. Igaz, vannak hivatalos és többé-kevésbé jól szerve­zett hálózatok (a könyvtári hálózat például mar 35 éves), mégis egyre nagyobb jelentősége van társadalmi szervezeteinknek. Bár a szakma viszonylag fiatal, működik a Magyar Népmü­velök Egyesülete és még ré­gebben a Magyar Könyv­tárosok Egyesülete, s mind­kettőnek . létez.ik megyei szervezete is. Sok, itt nem részletezhető céljuk lénye­gében közös. Kézenfekvő volt tehát, amikor a napok­ban a szervezetek megyei vezetői elhatározták, hogy a több területen párhuzamos munkálkodást együttműkö­déssé fejlesztik. Elsősorban nem hivatalos formulák megfogalmazásá­ról van szó, sokkal inkább a valóságos, a napi munkában is kamatoztatható törekvé­sek egybehangolásáról. Eh­hez mindenekelőtt jól kell ismerni egymás munkáját. Az első eszköz tehát a kölcsönös és folyamatos tá­jékoztatás. Nem elegendő például a munkaterveket egyeztetni, hanem év köz­ben számos, ezen túlmenő lehetőség kínálkozik. Ilye­nek a tagság részére rende­zett továbbképzések, sőt ba­ráti összejövetelek is. Az ezekre való kölcsönös meg­hívás bizonyara hasznos lesz. A szakmai képesítés megszerzésének különböző szintjein (középfokú tanfo­lyamok, főiskolai képzés) is iki kell dolgozni a másik terület alapvető ismeretei­nek oktatását (mint ahogy a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán folyó népművelő­képzésben helyet kapott a könyvtári ismeretek oktatá­sa). Mindkét szervezetnek vannak érdekvédelmi fel­adatai. Közös fellépéssel ta­lán ezen a területen is több eredményt lehetne elérni. Nemcsak beszélünk róla, de a népművelök is. a könyvtáirosoik is szívügyük­nek tekintik ünmüvelő kis­közösségek létrehozását. Az előbbiek általaban klubok­nak nevezik vagy ehhez ha­sonló kifejezéssel illetik, a könyvtárosoknak ugyanez: olvasókör. Igaz, vannak el­téresek, de az azonosságok fontosabbak, s a cél kétség­telenül közös, sőt: közügy. Természetes tehát itt is a kölcsönös támogatás. Tudjuk, hogy egy ilyen megállapodás csak akikor le­het tobb jó szándékú kezde­ményezésnél, ha nemcsak a „vezetés szintjén"1 veszik komolyan, hanem szerte a megyében megkeresik egy­mást a munkatársak, s a maguk viszonyaihoz alkal­mazva valósítják meg a ja­vaslatokat. Mehnyivel .köny­nyebb bekopogni a jól is­mert munkatárshoz, hogy megállapodjunk vele mond­juk technikai eszközeink kö­zös használatáról; mint ugyanezt megtenni az ilyen­fajta kérdést nem mindig megkönnyítő hivatalos úton. A népművelést (korszerűbb szóval: közművelődést) és a könyvtárügyet irányító, fönntartó hivatalos szervek sokat foglalkoznak mostaná­ban az intézmények integrá­ciójának ügyeivel. Olykor talán ott is megoldást látnak az összevonásban, ahol nin­csenek meg a kellő feltételek ehhez. A két szervezet veze­tősége úgy gondolta, egy másik alternatívát kínál, olyat, amely az eddigi al­kalmi együttműködést szer­vezetté teszi, s mindezt — a hivatástudatra is is építve — tagjai elé szakmai nor­maként állítja. Hajdú Géza Mérleg, avagy egy kiállítás képei Á megyei művelődési köz­pont adott otthont a Csong­rád megyei amatör képző­és iparművészek alkotásait bemutató kiállításnak. Az évenként rendszeresen je­lentkező fórum célja., hogy tükröt tartson és mérleget készítsen. Ez történt most is. A kiállított alkotások mű­faji sokszínűsége jellemző. Látható fafaragás, szobor, érem, kerámia, tűzzománc, grafika, emblématerv és ter­mészetesen festmények, a technikák teljes skálájával. A pályázatra több mint 100 alkotó háromszázegyné­hany alkotást adott be, a zsűri hetven amatör száz munkáját találta bemuta­tásra alkalmasnak. A leg­jobbakat, Bende Lászlót, Csónakázás - tanulságokkal Megszívlelendő tartalmú, felhábo­rodott. hangú levelet kapott a na­pokban szerkesztőségünk. írója egy fiatal anya, aki gyerekeit azon kap­ta, hogy a rókusi tavon egy gazdát­lan csónakkal csónakáztak. Bár a gyerekeknek ezúttal semmi baja nem esett, levélírónk mégis kétség­beesett, s intézkedni próbált annak érdekében, hogy más gyerekének felelőtlen játszadozása se végződjón tragédiával ezen a veszélyes helyen. S hívta a rendőrséget. Ott valaki eléggé közönséges hangon kioktatta, mondván: ez nem a rendőrségre tartozik, mindenki vigyázzon a sa­ját gyerekére. Amikor a telefonáló hölgy megkérdezte, kivel beszél, tö­mör választ kapott: „semmi köze hozzá". Ezek után fordult szerkesztősé­günkhöz a fiatal anya, kényszerű­ségből, mint írta, hogy választ kap­jon általánosabban is megfogalma­zott kérdésére: baleseti veszélyfor­rás észlelése esetén hová, kihez fordulhatnak az emberek a veszély megszüntetése érdekében? A kérdéssel Barna Sándor megyei rendőrfőkapitányt kerestem meg, s egyúttal elmeséltem neki olvasónk panaszát is. Először is intézkedett annak érdekében, hogy megfelelő büntetést kapjon az „udvarias" vá­laszoló. Ez egyrészt belső ügy. Más­reszt viszont közügy, olyan tekin­tetbei, hogy a lakossággal bármi­lyen munkakapcsolatban álló szer­vezetek ki vannak téve az általá­nosítás veszélyének. Ezt az adott helyen dolgozóknak tudniuk kell. Ha hibáznak, többnyire nem azt mondják az emberek: X. gorombán beszélt velem, hanem általáno­sabb következtetéseket vonnak le X. munkahelyére vonatkozólag. S ha ezt egy dolgozó nem tudja, jó dolog, ha olyan főnöke van, aki tu­datosítja benne ... Szóval, mint említettem, ez csak az apróbb tanulsaga a főkapitány­nál tett látogatásomnak. Mert ez­után a levélírónk által említett veszélyforrás megszüntetése érde­kében intézkedett. Az ezzel kapcso­latos közös dilemmánkat azért írom le, mert más helyzetekre is alkal­mazhatónak érzem. Szóval, van egy gazdátlan, kicsit rozoga csónak a rókusi tavon, amivel gyerekek tu­catjai játszanak, cseppet sem ve­szélytelen módon. Mit lehet tenni? Sokan szorgalmazták már a tó bete­metését, ám annyi pénze a város­nak tíz év alatt sincs, amennyiből ezt a helyenként kilenc-tíz méteres vízmélységű tavat be lehetne te­metni. Körbe lehetne keríteni — jön a következő ötlet. Erre részint voltak már próbálkozások (a kerí­tést kibontották), részint nehéz gazdát találni a munka elvégzésére. De — gondolkodunk tovább — ha már nem lehet megakadályozni a tó használatát, láncolják le, vagy vi­gyek el onnan a csónakot. Igenám, de ha egyszer valaki ott fuldokolni kezd, s azért nem lehet csónakkal menteni, mert az le van láncolva — megint leszedik a keresztvizet az intézkedőkről. A megoldás mégis az utóbbi le­hetőség lett. S hogy előtte ily hosz­szan fejtegettem, mit lehetne (lehe­tett volna) elméletileg tenni, az csupán azért ván, mert számtalan­szor hallunk különböző konfliktus­helyzetekről, melyekben az egyik fél biztos abban, hogy csak az a megoldás, amit ő gondol. Frázis, ha azt írom, a dolgok rendszerint an­nál sokkal bonyolultabbak, mint­hogy egyedül üdvözítő megoldás lé­tezne. Nos, hogy visszatérjek az erede­ti és lényegi kérdéshez (hová for­dulhatnak az emberek veszélyforrás felfedezése esetén bejelentesse), le­írom Barna Sándor válaszát. Esze­rint elméletileg bármely állami szerv köteles az állampolgári pa­naszt, közérdekű bejelentést fogad­ni. s ha illetékes az ügyben, egy­úttal intézkedni is. Ha nem illeté­kes, akkor a megfelelő intézmény­nek kell továbbítani a panaszt. Ugyanakkor az érintett intézmény arról is köteles rendelkezni, hogy amíg a bejelentett hibá.t el nem hárítják, ki nem javítják, baleset az adott helyen ne fordulhasson elő. Talán kicsit bürokratikusán hang­zik mindez, de jó tudni. Azért az alábbi sorokban aláhúznám az „el­méletileg" szót. Azzal, hogy nem bánnám, ha a gyakorlat követné az elméletet. Balogh Tamás Kiss Ferencnél, Sántha Sán­dori díjazták, heten meghí­vást kaptak az ásotthalmi alkotótóborba, s néhányan júliusban országos sereg­szemlén képviselik majd megyénk amatör művészeti mozgalmát. A népművészeti hagyomá­nyokat feldolgozó használati és dísztárgyak közül meg kell említeni Nagy István­rak a népi fafaragás mes­terségét folytató, nemes egy­szerűséggel készített fareli­eljeit, Bakó Ferenc fából faragott és esztergált tá­nyér és füszertartó készle­tét és Vigh László klasszi­kus formákat felhasználó, egyszerű ornamentikával díszített fekete kerámiáit. A szobrok és érmek sorá­ban Szüts Tamás gyermek­portrét ábrázoló plakettje, Bánvölgyi László életnagy­ságú széken ülő, medálján meiengö aktja, Orgoványi Erika Zoltán című gipszbe öntött portréja és Stanzel Antal Gregor Józsefről ka­rakieresen mintázott fej­szobra említésre méltó. A grafikai anyag a meg­szokottnál gyöngébb és számszerűleg is szerényebb. Csupán Andrássy Gabriella emberi alakokat, sorsokat is felidéző mártélvi füzfatanul­mányai és Major Anna friss, modern szemlélettel készült reklámgrafikai emblématervei érik el a "ári vagy remélt színvona­lat. A kiállításon festmények szerepelnek túlsúlyban és nemcsak technikailag, de stilárisan is sokszínűek. Kez­dőpontján a naiv művészet bájossága ragadja meg a nézőt és ellenpontja Sejben Lajos Szakadás című konst­ruktív. tiszta, világos arány­és színvilággal fölépített ké­pe lehet. A két ¡pont között az a (földi realista hagyomá­nyokat őrző és megtartó Katkóné Bagi Eva Hazafelé című alkotása, vagy Ber­kecz István Barattyosi útja -- a hajnali kristálytiszta levegőjű, tócsás Alföld már­már fényképszerű realitásá­val — állítja ¡meg a kiállítás latogatóit. Most is szerepel­nek az akvarellista hagyo­mányoka'., átmentő, lehelet­finom, könnyed, a tájat időtlenségében ábrázoló la­pokkal Mehelka Béla, Szeg­fii János, Szabó Pál és a középgenerációból Posta Piroska. Méretével, techni­kájával és gondolatiságával is kiválik Bénák János Fo­gamzás II. cimü alkotása, amely a sejtrobbanás mag­zattá válásának pillanatát örökíti nreg és Dezső Ilona Metamorfózisa amely a te­repasztal plasztikusságával az ósbolygó földdé való át­alakulását néhány ezer mé­ternyi magasságból láttatja. A merleg készítése nem egyszerű, hisz a kiállításon bemutatkozó amatör alkotók el-.ösorban önmaguk épülé­sére festenek, rajzolnak, vagy szobrászkodnak; de a közlési vágy is erős, így előbb vagy utóbb, többen vagy kevesebbem kilépnék a nagyközönség elé. És ettől a pillanattól kezdve már más a helyzet Ekkor már felelősség a közlendő meg­fogalmazása. technikája és témája egyaránt. És itt a bókkenő. Vajon mit mond­hat a mának, a nézőnek, a viharos tenger, egy itáliai táj. a piros tetős tanyák, a különböző évszakok színei­vel megfestett fasorok, a kúpokba hordott kukorica­szárak sárgái, a kies Tisza­parton talicskát toló ku­bikos . . Czakó János Újságírók tanácskozása A MUOSZ elnökségének meghívására Egerben tartot­ta idei ülését a FIJET (Idegenforgalmi Írók és Újságírók Nemzetközi Szervezete) igazgatótanácsa. A 30 európai, észak-afrikai, közel-keleti és latin-amerikai ország idegen­forgalmi újságírói egyebek között a nemzetközi turizmus időszerű kérdéseiről, valamint az októberben Spanyol­országban megrendezendő tisztújító világkongresszus elő­készítéséről tanácskoztak.

Next

/
Thumbnails
Contents