Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-11 / 86. szám

Szombat, 1987. április 71. If Pirospaprika Szegedről írtén nem panaszkodhatunk a paprikaellátásra: a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat nagy mennyiségben és választékban is képes kielégíteni az igényeket. Öt fajtából hatezer tonnát gyártanak ebben az évben, egy részét exportra. A különleges, a csemege, az édesnemcs, a gulyás- és a rózsapaprika folyamatosan kerül ki az üzletekbe. A képen: a paprikamalom, amelyet Szalma Szilveszter kezel Robot az öntödében Robotot állítottak munkába az Ajkai Timföidgyár és Aluminiumkohó nagynyomású öntödéjében. A berendezés meríti és adagolja a folyékony fémet, szabályozza a hőfokot és végül elveszi a kész terméket. A kísérleti berendezés a mosonmagyaróvári fintunszerelvénygyár terméke, éppen úgy, mintáz öntöde korszerűsítéséhez készülő többi automatika. A hároméves automatizálási program elsősorban a fémmeri tés és adagolás nehéz, nagy pontosságot igénylő műveletére terjed ki. Mind a húsz nagynyomású öntőgépet ellátják robotadagolóval. A 60 millió forintba kerülő fejlesztés eredményeként 30 százalékkal növelik a termelőkapacitást és csökkentik a munkaerőhiánnyal küszködő öntöde létszámszükségletét. Környezetvédelmi konferencia A Nemzetközi Kulturális Intézet és a Brit Kelet-Európa Központ közötti együttműködés keretében környezetvédelmi kerekaszlal-koníerenciát tartottak Budapesten április 6. és 10. között. A két ország szakemberei megvitatták a vízgazdálkodás, az árvízvédelem, a mezőgazdasági termesztés környezetvédelmi hatásainak, az állatos növényfajok védelmének kérdéseit. Hazai vákuumágy a mentőknek A Taurus Gumiipari Vállalatnál elkészültek az első hazai beteghordozó vákuumágyak. A vállalatnak ez az újdonsága megkíméli a töréses sérülteket azoktól a fájdalmaktól, amelyeket egyébként szállitás közben, a rázkódás miatt kellene elviselniük. A gumiból készült ágy, amelyet levegővel töltenek fel, vákuumszerüen öleli körül a beteget, s rögzíti fájdalommentesen a törött testrészt. Ebből a nyugalmi állapotból mindaddig nem kell megmozdítani a beteget, amíg be nem kerül a műtőbe, mert a röntgenfelvételek is elkészíthetők anélkül, hogy ehhez a sérültet leemelnék az ágyról. Ilyen betegszállító eszközhöz eddig csak import útján juthattak hozzá a mentők és a kórházak. A hazai vákuumágyak gyártására a Taurus nyíregyházi gyára készült fel, ahol az első száz darabot már elkészítették. Ezeket átadták a mentőszolgálatoknak és a kórházaknak kipróbálásra. Asszony a buszvolánnál Néhány nap óta a 12 R. az M 46-os vagy a 13-as buszon utazók arra a szokatlan jelenségre figyeltek fel, hogy a vezetőfülkében egy aszszony ül a volán mögött. A megállóban türelmesen kivárja az emberek le- és felszállását, aztán óvatosan, lassan indít, nehogy a kocsi hirtelen rándulása egymás nyalkába lódítsa a még el sem helyezkedett utasokat ... é Ki ez a harmincvalahány éves asszony? És hogyan jutott eszébe vállalkozni a nálunk eleddig kimondottan férfiszakmának tekintett buszvezetésre? Ilyen és hasonló kérdésektől sarkallva indultam a Tisza Volán berkeiben válás/keresési odüsszeámra, amelynek végállomásán, a tarjáni viztoronytéren találkoztam végre az első szegedi buszvezető asszonnyal: Gáspár JánosnévaJ. — Miért lettem buszvezető? — válaszolt kérdéssel a kérdésre. — Mert már nagyon reg vagyoniam a nagyobb kocsi, a busz után. — Ezt hogy értsem? Elmosolyodott önfeddő mozdulatot téve, s csak ezután válaszolt: — Persze, hogy érthető legyen, tudni kell: én már több mint tizenöt éve hivatásos gépkocsivezető vagyok. A postaigazgatóságnál dolgoztam, Barkast vezettem, meg alkalomadtán Roburt, sót IFA-t is. De olykor. ha fölmentem Pestre és megláttam a buszvezető nőket, mindig elfogott a vagy, hogy én is ezeket a szép nagy kocsikat vezessem. Aztán a múlt év vége felé, egy hirdetés kapcsán végleg döntöttem: beiratkoztam az autótanuló iskolába, az A, B, C, mellé megszereztem a D-kategóriát is és jelentkeztem a Volánnál. Így történt — Nem csodálkoztak, egyből fölvették? — Lehet, hogy csodálkoztak, de nagyon rendesek voltak, alkalmaztak, és most már egy hete a helyi forgalomban dolgozó buszvezető vagyok. — Eddig nálunk a buszvezetők egytöl-egyig férfiak voltak. Hogyan fogadták a váratlanul közébük csöppent kolléganőt? — Hát. . . voltak, akik gúnyos m<»sollyal, de legtöbben jóindulattal, segitő(készséggel. — Buszt vezetni, különösen városi forgalomban, nagy felelősséggel jár. Nem fél? — Nagyon félek. De nem a buszvezetéstől, hanem attól, hogy el ne aludjak ... Én ugyanis, szakmai nyelven szólva, „oszlottban" dolgozom. Ez azt jelenti, hogy hajnali négy óra körül már buszon' ülök. Kilenc után pedig abbahagyom a munkát es csak tizenkettő után folytatom, délután öt-hat óráig ... — Emiitette, hogy elvált asszony és van egy tizenegy éves kislánya. Hogyan tud foglalkozni vele, hiszen a városi forgalomban dolgozó buszvezetőnek sokszor hétvégeken, ünnepnapokon is dolgoznia kell? — Egyedül neveltem a gyermekemet és igyekeztem önállóságra szoktatni. De emellett mondhatom; sokkal több időm jut most a nevelésre, mint amikor az előbbi munkahelyemen dolgoztam. — Tetszett a magabiztossága, a talpraesett válaszai. Vajon ez azt jelenti, hogy Gáspár Jánosnénak nincsen gondja e. buszvezetéssel, már mindent tud a szakmáról? — Távol áll tőlem az ilyen gondolat. Tudom, sokat kell még tanulnom, tapasztalnom, hiszen a buszvezetés külön világ a szakmában. A magabiztosságom nyilván abból fakad, hogy tudom, mit akarok és nagyon szeretem ezt a munkát. Bízom benne, hogy itt is helyt fogok állni. Izsák András Mérce - magunknak E

gyre többen figyelmeztetnek: szélmalomharc; falra hányt borsó; népszerűtlen a morálfilozófia; az erkölcsprédikáció és az erkölcstan régesrég kiment a divatból, kár bolygatni. Intenek: ne akarjam a vihar tépázta erdőben szálára igazítani az összekuszálódott fákat, segítség nélkül úgyse megy, segítséget meg ne nagyon várjak, mert manapság „rosszak az emberek". Olyan „rosszak", akik csak lelkük mélyén, a néha őszintébb beszélgetésekben helytelenítik ezt a rosszaságot, mert időnként maguk is szenvednek tőle. Töprengek: biztos, hogy nem segítenének a rbssztól gyötörtek abban a bizonyos viharverte erdőben a természet rendje szerinti állapotot teremteni, megkeresni, megteremteni mindazt, ami még hasznos, ami jó? Kétlem! Annyira még nem vagyunk „rosszak", hogy elfordulással, kézlegyintéssel intéznénk el a problémákat, mondván: „Változnak az idők, változnak az erkölcsök." Mert ez a mondás ugyan igaz, csak némi nyelvtani gond van vele. Nevezetesen az, hogy rosszul ragozunk. Mennyivel másként hangzanék, ha egy ragozásnyit módosítanánk rajta, s azt mondanánk: „Változnak az idők, változtatjuk az erkölcsöket". — S mennyivel más lenne az egész, ha ezt nem is csak mondanánk, hanem tennénk is! Ha belátnánk végre, hogy itt és most nekünk kell alakítani, megélni korunkat és annak etikáját. Ami>hez találhatunk — s kell is találnunk — fogódzókat az ősi morálfilozófiában, az erkölcsprédikációk több százados gyűjteményeiben, de amit végül is magunknak kell napjainkra és magunkra szabnunk, a társadalom képére. Még akkor is, ha mostanság úgy tűnik, mintha ehhez a fazonalakításhoz nem lenne kéznél a mércénk, ösi, egyetemes törvényekből, más-más korok erkölcsi eszményeiből és példáiból toldozunk-foldozunk ugyan, mértékegységeket keresgélünk vagy. eröszakolgatunk magunkra; mégsem sikerült mindmáig egységes rendszerbe foglalni s mérőeszközként megalkotni az itt és most érvényeset. Ne röstelljük kimondani; vannak etikai tartalmak, elvek, normák, de nincs etikai rendszerünk. Pedig nagyon kellene! Kimunkálása persze elsősorban a szaktudósok, sürgető feladata. Am ez nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy ezeket az alapelveket, a normarendszert tőlük várva ölbe tett kézzel üldögéljünk; azaz ..kinek hogy tetszik" erkölcsi alapon éldegéljünk. Mert ha ezt tennénk, értékveszejtökké válnánk; emberi tartásunk értékeit herdálnánk. Mit is? A szakirodalom szerint a kultúrában, a szellemi és á szociális értékeknek azt a részét, amely az embernek önmagához, másokhoz és a munkához való viszonyát, azok normatív szabályait és az ehhez kapcsolódó gyakorlati magatartásformákat tartalmazza, erkölcsi értéknek nevezzük". Azt, hogy ennek körébe nálunk mi minden tartozik felmérni is nehéz, nemhogy normaként alkalmazni. Mégis törekedni kellene rá, hogy megpróbáljuk. s minden objektív és szubjektív Rátló tényező ellenére jobb emberekként éljünk! Hiszen az ember régtől fogva tudja, hogy hogyan kellene viselkednie, élnie: erkölcse volt, van és lesz. Igaz, történelmi mértékkel mérve változik. Ami az egyik korban még haladónak számított, abból egy rákövetkező korban már maradi lehet. Az erkölcsi haladás az ősidők óta létező emberi igények, óhajok kifejeződése, kiteljesedése — mozgatórugó. Talán már az ősegyenlöség korától kisérik emberségünket olyan erkölcsi alapelvek, hogy például: „Amilyen mértélfikel . mérsz, olyannal mérnek neked is", „Tedd meg felebarátodért, amit magadnak is elvárnál", „Ne tedd mással, amit magadnak nem kívánsz", „Es szeressed felebarátodat, mint önmagadat." A babiloniak háromezer éves parancsolatja, hogy „Ne vesdd meg a szegényt", a kötáblán Mózes kezében pedig az állt írva, hogy „Ne lopj!", „Ne ölj!" — ne így akarj kikerülni a szegénységből. A magántulajdon védelmére is szolgáló elvet máig el kell fogadnunk, napjainkban azonban már nem olyan egyértelmű, hogy mi az enyém és mi a miénk; mit, kinek és miből szabad elvenni. Miként bonyolódott a „Mondj igazat!" régesrégi elvárása is; ha például a gyógyíthatatlan betegség közlése vagy a kegyes áltatás dilemmájába kerülünk. „Egyszerűsítettük" viszont a hűségre, a szerelemre intő szavakat s a párkapcsolatok mai szabados világában fittyet hányunk az óhajnak, miszerint „Ne paráználkodj!" Pedig ha kellően végiggondolnánk, hogy ez az óhajtás tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy tiszteljük az embert a szerelemben ... S ha gyakrabban eszünkbe jutna a másik követelt tisztelet, hogy „Atyádat és anyádat tiszteljed!" — akkor is, ha nem egészen méltó rá, de a szülőd! —, akkor talán valóban hosszabb, boldogabb életűek lehetnénk a földön. Felebarátainkkal együtt. Kikből — de jó is lenne! — hiányoznék a hét föbün: a kevélység, a fösvénység, a bujaság, az irigység, a torkosság, a harag, a jóra való restség. Ezek nélkül bizonyára sokkal jőL ravalóbbak lennénk. S távolitana bennünket a rossztól, ha nagyobb toleranciával, érdeklődéssel és empátiával közlekednénk egymáshoz — a kölcsönösség jegyében. Képesen arra, hogy megérezzük és megértsük a másik problémáit; ne tasztisuk el, ha a segítségünket kéri; sőt, tudjunk a vétőnek megbocsátani; türelemmel viseltetni; önzetlennek lenni; összetartani. Tudom, nem könnyű. De nem is megvalósíthatatlanok ezek — s a hozzájuk hasonló — erkölcsi alapelvek. Melyeknek léte emberi szükséglet — létszükséglet. Amire például a gyerekek értelme ösztönösen nyiladozik. S a felnőttek kötelessége, hogy példamutatással, magyarázattal. neveléssel helyes, jó irányba terelgessük, tanítgassuk őket. Tudva, hogy itt és most mi is a velünk szemben támasztott követelmény. Nem hiszem, hogy csak néhány semmitmondó frázis, következmény nélkül! Csak mostanában valahogy mintha annak vélnénk. S nem foridítunk kellő gondot sem a családban, sem -az iskolában az erkölcsi nevelésre. Pedig nagyon kellene! (Az iskolában akár tantervileg előírva is.) Mert enélkül nincs, nem lehet belső tartásunk, hitünk, becsületünk, emberségünk. N

em hiszem, hogy ezt ne lennénk képesek belátni. Még akkor is, ha mostanság az értékzavarok, normarendszerben változások viharai összeössze is bogozzák ama bizonyos erdőben a fák ágait előttünk, nehezítve a tisztánlátást. az ösvények megtalálását. Közösen, egymást segítve biztosan 'menne. S ugye nem annyira „rosszak az emberek", hogy ne segítenének? Szabó Magdolna Jugoszláv és magyar termékek Tegnap, pénteken délelőtt 10 órakor a szégedi vásárváros területén nyitotta meg kapuit az a kiállítás és vásár, amelyen a szabadkai és a szegedi kisiparosok, kisüzemek mutatják be és kínálják termékeiket. A szegedi vállalatok, szövetkeze-^ tek közel egy évtizede rendszeresen bemutatkoznak a szabadkai Pannónia vásáron. Így született az ötlet négy évvel ezelőtt, hogy a két testvérváros kisiparosai is rendezzenek közös kiállításokat. Első alkalommal 1985-ben Szegeden mutatkoztak be, majd a szabadÁlDS-tájékoztató Több mint hárommillió magyar családhoz juttatják el rövidesen a Vöröskereszt aktívái az Országos Egészségnevelési Intézet új kiadványát, amely az AlDS-betegségről, annak tüneteiről, megelőzésénele lehetőségeiről tájékoztatja a lakosságot. A szórólapról — többek között — megtudható, kikre veszélyes leginkább az AIDS, mit tesz ellene az egészségügy, hogyan terjed, illetve nem terjed a vírus, s hol végeznek önkéntes szűrővizsgálatot az országban. kaiak adtak otthont a seregszemlének. Így a mostani, sorrendben a harmadik kiállítás házigazdája ismét Szeged. Kibővített területen, a Szegedi Ipari Vásár kerítésén belül háromezer négyzetméter nyitott és háromszáz négyzetméter fedett területen 17 jugoszláv önálló kisiparos, valamint a szabadkai Subosan, a zentai Simplex és a topolyai Topolacoop kisipari szövetkezetek több száz társult tagja mutatkozik be. Részt vesz a rendezvényen a kanizsai Sloga kisvállalat is, elsősorban építőipari anyagokkal. Szegedről 34 kisiparos és a Kisipari Termeltető Vállalat 15 tagja vesz részt a kiállításon. A bemutatkozás elsődleges célja, hogy a két ország között határmenti árucsere-torgalom tételeit a jövőben szeretnék a rendezők kisipari termékekkel is színesíteni. Ennek érdekében mi még márciusban 35-féle kisipari termék árucseréjét ajánlottuk fel a szabadkai kamarának, hasonló ajánlatot a közeljövőben ők is öszszeállítanak számunkra. A kézműipari termékek cseréjével elsősorban a választék bővítését szeretnék elérni a rendezők. A kiállításon ezért már most 54 kisiparostól több száz cikket meg is vásárolhatnak az érdeklődők. A kézműipari termékektől a műanyagárukig, a báboktól a tűzzománcokig, a bútoroktól a szerszámokig sok minden helyet kapott a bemutatókon. A legeredményesebben szereplő külföldi kiállítónak a KTV dijat is ajánlott fel, amelyet a vásár utolsó napján a közönség szavazatai alapján ítélnek oda. A seregszemle jó alkalmat nyújt arra is, hogy egymás munkáját, termékeiket összehasonlíthassák a két ország kisiparosai. Így sok jó ötlettel gyarapodhatnak a résztvevők. A kiállítás és vásár csütörtökig, naponta 10-től 18 óráig várja az érdeklődőket a Marx téren.