Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-10 / 85. szám

Péntek, 1987. április 10. PS . t ^t ^ Ä8? KVS&fti \ M ™ . íxC ­A Szabadkán megjelenő szerb nyelvű életéről, a Délmagyarország munkatársai­hetilap, a Suboticke Novine, hazánk fel- nak tollából. Köszönet a baráti figyelmes­szabadulásának 42. évfordulóján kétoldalas ségért. (Képünkön: a lap ünnepi mellék­összeállítást közölt Szeged testvérváros Iete és az azt beharangozó 1. oldali fotó.) Ha csak az üzletek pol­caira figyelünk, aligha talá­lunk első látásra bármiféle gondot a táskák kínálatá­ban. Színben, fazonban, bőr­ben és persze árban igen­csak nagy különbségek van­nak. Az is igaz, hogy az utóbbi években válogatósab­bak lettünk. Jobban meg­gondoljuk, mit, mennyiért veszünk meg. A vásárlóerő csökkenése a magyarázata annak, hogy a Szegedi Bőr­díszműipari Szövetkezet az elmúlt évben 6 ezer táská­val kevesebbet tudott érté­kesíteni idehaza, mint egy évvel korábban. A legna­gyobb megrendelő, a Módi Nagykereskedelmi Vállalat is mérsékelte a rendelést. HiáF ba no, ha kevesebb a vásár­lók zsebében a forint, ez a módj. így az itt gyártott) 784 ezer darab női táska nagy része — az előző években kialakult üzletpolitikai el­gondolások alapján — első­sorban a szovjet piac kíná­latát igyekezett színesíteni. A szövetkezet termelésének közel 80 százaléka, összesen 3 millió rubel értékben uta­zott erre a piacra. Első hal­lásra tehát semmi gond. Csakhogy. — Tavaly, az év klözepén, adminisztratív módon újra­szabályozták a szocialista ex­port elszámolási-támogatási rendszerét Erre előre, ami­kor az árakban megállapod­tunk és terveztünk, még nem számíthattunk — mond­ja Benkö János, a szövet­kezet elnöke. — A változás­ról csak a féléves záráskor szereztünk tudomást. A szá­munkra előnytelen módosí­tást azzal sem tudtuk ki­egyenlíteni. hogy 68 ezer táskával többet gyártottunk. Nyereségünk 1985-höz ké­pest 1 millió 800 ezer forint­tal csökkent tavaly. — Nem lett volna érde­mes más piacok felé is ka­csintgatni? Túl veszélyesnek tűnik az egy lábon állás. — Tavaly még volt némi tőklés exportunk is, de je­lentéktelen. Mindössze há­romezer darab táskát sike­rült a nyugatnémet piacon értékesíteni, annak ellenére, hogy több külkereskedelmi céggel is tárgyaltunk. Hiá­ba ajánlunk újabb és újabb mintakollekciókat, nem talá­lunk vevőt. — Miért nem sikerül „lab­dába rúgni"? — Az alapanyagokért egy­re hatalmasabb összegeket kérnek idehaza. Az ezután kalkulált árakkal — hiába jó egy-egy késztermék — nem lehet kilépni a tőkés piacra. Arról nem is beszél­ve, hogy hazai bőrökkel a minőségük miatt eleve nem is próbálkozunk. A változ­tatást az alapanyagiparnál kellene kezdeni. Amíg ez nem történik meg, addig mi versenyképtelenek mara­dunk azokkal a külföldi vál­lalatokkal szemben, akik jó­val alacsonyabb áron képe­sek: ugyanezt a minőséget produkálni. Tavalyelőtt emiatt estünk ki a kanadai piacról. — Okozott-e az értékesíté­si gond termeléskiesést a szövetkezetnél ? — Nem, mert a kapacitást bérmunkával sikerült leköt­ni. — Ez sem lehet végleges megoldás! Ha a külföldi ve­vő nem ismeri el a költsé­geinket, akkor talán nekünk kellene megpróbálni annyi­ért megcsinálni, amennyiért még elviszik. — Ez nem ilyen egyszerű. A szabályozók például nem ismerik el eredménynek azt, ha valaki tartósan képes jó színvonalon dolgozni. Sok­kal inkább „díjazzák", ha valaki az alacsony ered­ményt, hatékonyságot képes hirtelen emelni. Csaklhát nem mindegy a magasugró­nak sem, hogy egy méterről egy húszra emelik a lécet, vagy két méter fölött próbál­ják meg öt centivel feljebb vinni. Nem könnyű megma­gyarázni a dolgozóinknak, hogy az idén többet kell tenni, mint tavaly, de ezért nem tudunk többet is ladni. A tét most elsősorban a tal­pon maradás. Csakhogy ez több lábon állva minden bizonnyal könnyebben, biztonságosab­ban menne. A tisztes erőfe­szítések ellenére, ha döcög­nek a dolgok, mégiscsak ér­demes lenne más utakon (is) elindulni. Hogy nem köny­nyű? Ez természetes, de semmi esetre sem Jehet(ne) meglepő. Rafai Gábor Útépítések, forgalomszervezési változások Elkészülni, vigyázz, kész, rajt! A tavalyelőtti is, de még inkább az elmúlt év a vi­szonylagos csönd éve volt az útépítésben. Látványos út­rekonstrukciók helyett az összetöredezett burkolatok meg­erősítésére, a kátyúzásra ment el a fedezet, s a kapacitás nagyja. Am közben érlelődtek a nagyobb lélegzetű be­avatkozások tervei, folytak az egyeztetések, hogy vala­mennyi érdekelt egy adott időre összpontosíthassa figyel­mét, anyagi és technikai erejét. Az „Elkészülni, vigyázz, kész, rajt!" folyamatát igyekszünk majd valamennyi idei útépítésnél, forgalomszervezési beavatkozásnál figyelem­mel kisérni. Hogy most, április elején milyen vezénysza­vak hangzottak már el, illetve melyek kimondására készü­lődnek Szegeden, azt gyűjtötte össze, s adja most közre munkatársunk. Túl a rajton, a Kelemen utcában a Szegedi Közleke­dési Vállalat pályaépítői kaptak munkaterületet. A kockakő burkolat — mely mindig ott, s akkor süly­lyedt meg, emelkedett k] a szintjéből, amikor, s ahol nem kellett volna — oly­annyira megérett a cserére, hogy még a szabadtéri kez­dete előtt programba iktat­ták. A kő helyett kis pane­leket fektetnek le — ám a dologban nem is ez az iga­zán érdekes. Hanem az, hogy a vízmüvek hálózatát is érin­tő átépítés alatt a Démász­székház felöli járdát kiszé­lesítik. Érzékelhetően az a törekvés vezeti a tervezőket, hogy a városközpont egyre inkább a gyalogosoké le­gyen. (Hasonló elv alapján változik majd a közlekedés rendje a Kálvin téren, az úttöröház előtt is, ahol a járdaszélesítéssel, a burko­latfelújitással együtt jár majd az „átjáró"-jelleg megszüntetése.) Ugyancsak a gyalogos­belváros koncepció jegyében fognak hozzá az idei év legnagyobb feladatához — a Bartók tér környékének ren­dezéséhez, s a Mikszáth Kálmán utca felújításához. Az előkészítők ezen a héten egyeztetik utoljára a rész­teendőket, a különböző közművállalatok feladatait, hiszen a rajtengedélyt még a hónap végén szeretnék ki­adni. A belvárosnak ez az a része, amelyhez — épp a heterogén forgalom és be­építés, a sokféle funkció miatt — csak igen gondos előkészítéssel, s precíz idő­zítéssel volt szabad hozzá­nyúlni. Lényegében ez tor­tént az elmúlt években, amikor a város közlekedés­fejlesztési terve, a kerék­párút-épitési program, vagy a tombrekonstrukciók „mód­szertana" kidolgoztatott, amikor a kereskedelmi há­Scfrfnldl Andrea felvételei Táskák készülőben Madárvonulás a Tiszánál A fűzfák még csak rü­gyeiket bontogatják, mi­közben a szürke nyár már javában virágzik. A Tisza árad, majdnem kilépett medréből. Vizéről a tava­szi szél elvitte a kacsák tömegét, csupán oéhány pár tőkésréce maradt visz­sza költésre. Az erdő vi­szont annál inkább bené­pesült. A part menti bok­rokban csilpcsalpfüzike­csapatok énekelnek, köz­tük egy-egy fitiszfüzike is látható. Némelyik letört ágon rajta maradtak a száraz levelek. Itt szedege­tik a bebábozódott rova­rokat legkisebb madara­ink, a sárgafejű és a tü­zesfejű királykák. A sze­derbokrok aljában erdei szürkebegyek keresgélik a gyommagokat. A vörösbegyek és az éne­kes rigók vonulása most tetőzik, szinte mindenhol láthatók. Megjelentek a szőlőrigók első csapatai is. A töltés oldalában búbos­bankák és erdei pityerek táplálkoznak. A szántóföld szélén hantmadár üldögél. A csatorna partjáról, a barázdabillegetők közül egy sárgabillegető röppen föl. A legfrissebb feketerigó a múlt héten építette meg fészkét. Az egyik bokorban erdei fülesbagoly. Nem messze tőle a tavalyi var­júfészekben ül a párja a tojásokon. A fakusz is be­fejezte a fészeképítést. A fűzfa odvából macskaba­goly bújik ki, már ő is kotlik. A füzesben megpil­lantjuk az első barátka­poszátát. A fűben a nyak­tekercs bontogat egy han­gyabolyt. A gátőrházhoz visszatért füsti fecskével együtt ő is jelzi, hogy im­már visszavonhatatlanul itt van a legszebb évszak, a tavasz. Kasza Ferenc lózatot felülvizsgálták. Ezek mindegyikében hangsúlyos helyen szerepelt ugyanis a többszörösére bővített alap­mondat: „rendezni kell a Bartók tér környékének sorsát". Viz- és csatornahálózat, trolivezetékek, megállók, parkolók, gyalogosoknak fenntartott szakaszok, fel­újítás alatt levő épületek, és vadonatújak épitésiterület­igénye, áruházak és nagy­forgalmú kis üzletek áru­ellátása — íme, csak néhány az egyeztetendő érdekek, szempontok közül. (Nem mintha sajnáltatni, vagy di­csérni akarnánk a Délterv és a tanács építési és köz­lekedési osztályának érintett munkatársait, de azért azt illő elmondani: a koordiná­ció az ő feladatuk volt. A több éven át melengetett eredeti átépítési terv folya­matos frissítése is .. .) Végül összeállt a koncep­ció: a jelenlegi állapotot gépiesen és pusztán megújí­tani — nem volna értelme. Praktikusabban használha­tó, s mutatósabb környeze­tet kell teremteni, még ak­kor is, ha végtelenségig nem költekézhetünk. A pénztelenség ne jelentsen igénytelenséget — ennek je­gyében alakult ki a terv. Nem lesz autóbusz-alköz­pont a tér, csupán egy-egy megállás erejéig használják majd azt a tömegközlekedé­si jármüvek. (Hogy ez zaj­és levegőszennyezésben mi­lyen kedvező lesz, azt az olt lakók már sejthetik!) Szűkítik az útpálya széles­ségét, s így területet nyer­nek a gyalogjárdák bővíté­séhez. A Mikszáth Kálmán utcában — a Centrum mel­lett — 4-5 méteres díszbur­kolattal fedett „sétatér" ala­kul ki, a másik oldalon, az Alföldi ruhaháztól a Marx térig pedig a járdából ke­rékpárutat választanak le. A Mikszáth Kálmán utcá­ban megszüntetik a parko­lókat, a felszabaduló busz­öblök, illetve a környező utcák pótolják a hiányt, il­letve ösztönzik a járműveze­tőket arra, hogy nagyobb teret adjanak a gyaloglók­nak. Megváltoznak hát az arányok a közlekedésben — az utca átmenet lesz a gya­logoszóna és a teljes forgal­mú üt között, s egyik fő, ha nem legfontosabb kelet— nyugati tengelye a belváros­nak. E változtatásokkal azt is el szeretnék érni, hogy a belvárosi hídról lejövö for­galom legyezöszerúen meg­oszoljék az Oskola, Somo­gyi utca, Tolbuhin sugárút, illetve a Tanácsköztársaság útja, Kossuth Lajos sugár­út között (A tavalyi burko­latmegerősítések, a ma még fölöslegesnek látszó színhá­zi lámpa telepítése ennek előkészítése volt a Somogyi utcai, a Tolbuhin sugárúti idei munkák ugyancsak e törekvést szolgálják.) Az át­építessél együttjáró terelé­sek már ezt a forgalom­megosztást előlegezik meg. Az autósokat néhány hónap alatt hozzászoktatják, hogy a párhuzamos utcákban menjenek, s ne a Mikszáth Kálmán utcában. (Megint­csak egy távolabbi elképze­lés vetitődik előre: amikor majd a hídfőből a Széche­nyi tér déli oldalára is csak a kivételezett tömegközleke­dés] jármüveket engedik be. De ez már a jövőre esedé­kes része a gyalogos-belvá­ros koncepciójának, a jelszó itt még csak az „elkészül­ni!" ...) A belvárost ugyancsak megbolygató átépítés — más oldalról nézve — még kedvezőnek is mondható. Olyan „melléktermékei" •lesznek, mint a Kossuth La­jos sugárúti "közvilágítási lámpák cseréje nátriumiz­zósra — a fa lemezgyártól a színházig. Vagy a kerékpár­út kijelölése — ugyancsak a Kossuth Lajos sugárúton — a Pacsirta utcáig a jár­dán, onnan tovább a Ma­dách utcában, egészen a vá­rosközpontig. Említhetjük a parkolási díjbeszedési rend­szer tervbe vett korszerűsí­tését, a közműbontások utá­ni helyreállításoknak az ed­diginél szigorúbb ellenőrzé­sét, vagy annak mérlegelé­sét, hogy Szeged belvárosá­ban kisbuszok — tőlünk nyugatabbra citybusznak hívják az ilyen járatokat — beállításával rábírhatók-e a városlakók arra, hogy ko­csijukat rövid útra ne hasz­nálják. Megoldandó feladat még az is — s itt visszaté­rünk a Mikszáth Kálmán utcához —, hogy a környék garázstulajdonosait milyen — feltehetően forgalmi rend­számmal egyénitett — en­gedéllyel lássák el. De ezek­ről bővebbet majd a ké­sőbbiekben, hiszen a beve­zetőben is azt ígértük: visz­sza-visszatérünk majd! FálfV Katalin Ismét a szüröbuszról A héten tartotta ülését a „Rák ellen az emberért, a holnapért" társadalmi ala­pítvány helyi koordinációs bizottsága. Az ülésen meg­hívottként részt vett Kajári 'írén, a Csongrád Megyei Tanács egészségű g[yi osztá­lyának vezetője, Oláh Júlia, a váirosi tanács egészségügyi osztályának vezetohelyettese, és Bánfalvi Géza, a kórház­rendelőintézet igazgató fő­orvosa. A jelenlevők megtárgyal­• ük la 11 tks zűr ő -autó b uszt üzemeltetésének további fel­adatait. A városi tanács a Ikórház-rendelőintézet részé­re 300 ezer forintot ajánlott föl szakmai berendezésű tár­gyak (besszeivésére. Az ala­p'tvány számlájáról 100 ezer forintod átutal u rakszurö­autóbusz 1987. évi üzemel­tetési költségeinek fedezésé­hez. A kórház-rendelőintézet ¡kollektívája vállalta; hogy az idén biztosítja a szűré­sekhez szükséges személyi feltételeket. A tanácsi szak­igazgatási szervek pedig határozott ígéretet tettek, hogy az 1988 évi költség­vetés tervezesekor, a szak­mai programhoz kapcsolód­va gondoskodnak a pénzügyi fedezetről. A szakmai '-berendezéseki beszerelése után — előrelát­hatólag májas hónapban, a KPM forgalomba helyezi az autóbilsat. A ezakeimberek jelenleg megkezdték a szű­rési program kidolgozását, és a lakosság tájékoztatása után, előreláthatólag az év júliusában megkezdődnek a szűrések. » i

Next

/
Thumbnails
Contents