Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-08 / 83. szám

5 Szerda, 1987. április 8. Operafesztivál Szegeden Az idén negyedik alka­lommal rendezik meg opera ­jatszó színházaink országos találkozóját (először 1974­ben Debrecenben, két évvel azután Szegeden, 1984-ben ismét Debrecenben volt ope­rafesztivál). A Szegedi Nem­zeti Színházban április 27. és május 4. között a vendéglátó szegedi operaegyüttes, vala­mint négy színház és az Operaház társulata mutatja be egy-egy repertoárdarab­ját A szegedi operafesztivál programjáról tegnap, kedden Budapesten tájékoztatta az újságírókat Nagy László, a 'szegedi színház igazgatója. A jelenkori operajátszásról keresztmetszetet adó feszti­vál programja mai magyar szerző művének előadásával kezdődik. A Vérnásznak, Szokolay Sándor operájának ebben a szezonban volt az ősbemutatója Szegeden, Oberfrank Géza állította szinpadra. A fesztiválnyitó előadást is ö vezényli, a főbb szerepekben Gortva Irént. Andrejcsik Istvánt és Bajtay Horváth Ágotát Iátja-hallja; a közönség. Offen bach-mü, A párizsi élet előadása lesz a következő estén; a Népszín­ház. produkcióját Kertész László rendezte, vezényel: László Endre. Április 29-én nézhetjük meg a győriek Carmenját; Szegedről „el­származottak" irányításával került színre. Bor József ren­dezte, Csala Benedek a kar­mester. A Breitner Tamás irányításával dolgozó pécsi operatagozat a Figaro házas­ságával jön a fesztiválra. Ery Kovács András rendezése, a főbb szerepekben: Vághelyi Gábor, Egri Sándor, Németh Alice, Csáky Ágnes, Geötz Judit, Bene Katalin. Május l-jén ismét szegedi produk­ció szerepel a fesztiválprog­ramban, Verdi: Macbeth. Másnap A sevillai borbély következik, az Operaház elő­adását Békés András rendez­te, fiatal karmester, Török Géza vezényel, Bándi Jánost, Csurja Tamást, Tóth Jánost, Pánczél Évát hallhatjuk. A Csokonai Színház igazgatója, Kertész Gyula állította szin­padra a Toscát. A debrece­ániek előadásán Szabó László lesz a karmester, Pelle Er­zsébet, Sebastian Gonzalez és Gyapjas Tibor énekli Tosca, Cavaradossi és Scarpia szó­lamát. Mint minden „rendes" fesztiválon, itt is zsűri műkö­dik, mely ítélkezik — és dí­jakat oszt. Neves kritikusok lesznek a zsűritagok, az el­nök: Várnai Péter. A Csong­rád megyei és a szegedi ta­nács, a Művelődési Miniszté­rium, a Zeneművészek Szö­vetsége, valamint a Magyar Újságírók Országos Szövet­sége díjait a két legjobb fő­szereplőnek, egy (legjobb) epizódszereplőnek, a legjobb együttesnek, zenekarnak, díszlet- és jelmeztervezőnek és a legjobb karmesternek ítélik oda. Az operafesztivá­lok történetében most elő­ször konferenciát, vitát, meg­beszélést (majd a helyszínen dől el, melyik a pontds meg­nevezés) is tartanak, mely­nek a magyarországi opera­játszás helyzete lesz a fő té­mája. Május 4-én ezzel zárul a hazai operatársulatok sze­gedi találkozója. Zenei naptár A MÁV Szimfonikusok hangversenye A Filharmónia jóvoltából örvendetes vendégjárár. sz.í­nezi koncertéletünket: alig egy hónapja a Filharmóniai Társaság zenekarát hallot­tuk. hétfőn este pedig a Bu­dapesti MÁV Szimfonikusok bizonyították, hogy az ilyen esetekben óhatatlan össze­hasonlítás éppenséggel nem szolgál hátrányukra. Hogy csak a vonóskar — a zene­kari játék bázistömbje mel­lett maradjak: míg a Fil­harmóniai Társaság vonósai kétségkívül simábban, tar­talmasabban szólnak, ugyan­akkor a MJÁV vonósrészle­gében nem láttam kedvet­len. félgőzzel, diétára fogott vonóval játszó muzsikust, a kép (egy-két apróságtól elte­kintve) igazán kiegyensúlyo­zottnak, gondozottnak tet­szett. Persze mostani veze­tőjüknek, az odesszai szüle­'tésü Mark Gorer.steínnck. bizonyára kiemelt gondja a vonóshangzás, hiszen ő maga is huzamos ideig zenekari hegedűművész volt. Goren­stein is a szakmailag ki­kezdhetetlen, jólképzett, fe­gyelmezett, vasalt koreográ­fiájú vezénylők közé tarto­zik, akik megbízhatóan, és örömünkre muzsikálnak. Hova tűnt a dúlthajúak, szrkrázószeműek, önmagu­kon túlmozgók, sámánok, mágusok, varázslópálcások kora! Ma biztosan profibbak vagyunk, de tán valamivel szegényebbek. Ügy éreztem, hogy a Les Preludesben, Liszt Ferenc közismert re­mekében elkelt volna némi varázslói többlet. Mert bár meggyőző volt az építkezés, mrty mintha az álomból hívta volna életre a későbbi metamorfózisok zenei alap­gesztusát, majd szépen mu­tat ta-zengette sok-sok, arcá­nak zenei képét, a diadal, a pátosz, a meggyőző, lel­kesítő betetőzés azonban halványabbnak bizonyult. Talán a réz csengése volt ke\és, talán az üstdob volt inkább pontos, mint fensé­ges. Nem a kulisszahasogató hangtömeget hiányolom én, hanem azt a röpitóerőt, amely a romantika emberét képes volt önmaga fölé emelni. A jó szándékú hallgató igyekszik megszabadulni elő­ítéleteitől, belemagyarázá­saitól, amikor külföldi mű­vészt magyar zenei közeg­ben hallgat. Mégsem tud­tam megszabadulni a gondo­lattól, hogy Gorenstein egy kicsit oroszra vette Farkas Ferenc muzsikáját, a ,•Fur­fangos diákok" szvitet. Re­mekül zakatolt a nyitótétel, s egyáltalán nem elmarasz­talható, ha Stravinsky mo­torizmusát, vagy akárSosz­takovicsot idézte kissé. Va­lószínű, hogy ezirányban a partitúrából is kapott némi indíttatást. Annyi biztos, hogy a verbunkos és a csárdás elbírt volna még egy csipet legényes-férfias többletet. A hatnyolcados tétel azonban tüneményesen szép volt: a színek. vonalak, sóhajok, csöndek úgy simultak egy­másba. ahogy az egy sze­relmi kettősben elvárható. Lendvay Kamilló I. He­gedűversenye és Kocsis Al­bert találkozása szerencsés csillagú. „Az én hűségem: hűség a dallamhoz, a szép­hez" — mondja Lendvay, és Kocsis erőssége éppen az érzékeny, itattató dailam­rajzolás. A műben amellett — mely abban az időben (1963-ban) (izületeit, ami­kor éppencsak sikerült meg­szabadulni a gyönyörűen nyomasztó Bartók-örökségtől — döntően fontos a ritmikus elem is, mely néhány kon­vencionális helytől eltekintve izgalmas tálalásban jelent­kezik. Kocsis ebben is ott­honra lelt, miként a zene­kar is, kivált az ütők, akik­nek szokatlan módon a ka­denciában is jelentős szerep jutott. Szép, és jól kivite­lezett hangszerelési effektu­sokat is kaptunk, végül is a kortársak iránt (olykor joggal) gyanakvó közönség a kötelezőnél valamivel na­gyobb tetszéssel honorálta a jól sikerült előadást. A- koncertet záró .három Brahms :mű a Magyar Tán­cok sorozatból mintha rá­adás, avagy jutalom lett volna a jó magaviseletért. Ez a nyugati törzsbe oltott rebellis muzsika kellő ele­ganciával, és mértékkel ada­golt szélsőségekkel szólalt meg. a ráadásként elját­szott 5. Magyar Tánc meg tán még felszabadultabb, mosoly­gósabb volt, és megerősített bennünket abban, hogy a Má V-együttest, Gorensteint és Kocsis Albertet máskor is szívesen meghallgatjuk. Mcszlényi László n depresszió gyökerei Nemrégiben Szegeden járt Lipcsey Attila, a János Kórház professzora, és előadást tartott a depresszióról, a betegséget befolyásoló gyógyszerekről. Ez a kérdéskör egyébként lényeges fejezete A pszichiátria biológiai alap­jai cimű, az Akadémiai Kiadónál most megjelent munká­nak, amelynek másik két szerzője a szegedi Szentistványi István és Janka Zoltán. A hazánkban — és különösen itt, Csongrád megyében — oly annyira elszaporodó lelki be­tegségekről, okairól beszélgettem az előadás előtt a buda­pesti professzorral. — Nem is olyan régen még nem is tartották igazán betegségnek a lélek bajait. Mostanában meg egyre el­terjed az a fölismerés, hogy a körzeti orvoshoz fordulók panaszai mögött legtöbbször nem is szervi okok áll­nak. — Való igaz. A kérdés azonban az, vajon fölisme­ri-e ezt minden alapellátás­ban dolgozó szakember, vagy a tünetek alapján mondjuk gyomorfekély el­leni gyógyszert ajánl a be­tegnek. A helyes megoldás az lenne, ha ilyenkor pszi­chiáterhez irányítaná a körzeti orvos páciensét. Kü­lönösen indokolt lenne en­nek a szemléletnek az el­terjedése hazánkban, ezen belül éppen az önök vidé­kén, Csongrád megyében, ahol különösen magas az öngyilkosok aránya. Emiatt egyébként világhírre tettünk szert. Tavaly, amikor Bu­dapesten járt az USA-beli Akiskai professzor, szak­mája legkiválóbbja, elő­adását a magyarországi dep­resszió elterjedésével, a szunnyadó szándékot föllob­bantani képes Szomorú va­sárnap című dal példájával kezdte. — Legyen szó alkoholiz­musról, narkózásról, öngyil­kosságról, a jelenség mögött a szakemberek mindig tár­sadalmi okok után kutatnak. — Éppen az imént emlí­tett pszichiáter bizonyította: az öngyilkosok szervezeté­ben van egy bizonyos anyag, amely felelős az 50, illetve 85-90 évesek depressziójáért ig. Tehát csupán míg a tár­sadalmi gyökereket hang­súlyozzuk, nem szabad meg­feledkeznünk a biológiaiak­ról sem. Gondolja csak meg: I. Ferenc József korától má­ig alig változott az öngyil­kosok, depressziósok száma, azóta e tekintetben vezető nép vagyunk. Ez is bizonyít­ja, hogy genetikai, biológiai tényezőknek is szerepük le­het ebben. De hát azt, ami korábban tény volt, neve­zetesen. hogy az ember bio­lógiai lény is, ma csodálko­zással fedezzük föl. Az egész világ kutatja a biológiai gyökereket, elsősorban szem-l léleti kérdés, hogy erre is kiterjesztjük figyelmünket vagy sem. — Az egyszerű ember is érzi: ha a szervezete egész­séges, az élet nehézségeivel is könnyedén megküzd. Ha nincs jól, a legkisebb hét­köznapi esemény is képes kiborítani. A laikusok ta­pasztalatát is igazolja a tu­domány? — Ha valaki depressziós­sá válik, furcsa módon az újabb fázis kialakulása job­ban megjósolható matema­tikai módszerekkel, mint az élet eseményeinek válto­zásával. Tehát a biológiai gyökerek: az egészséges szer­vezet és az agy kémiája is felelős mindezért. Bizonyos agyi kémiai molekulák is szerepet játszanak a dep­resszió kialakulásáért. — Szerencsére nem min­denki élte át még ezt a be­tegséget. Melyek a tünetei? — A lelkiek: nyomott hangulat, szorongás, az egyén teljes lelassulása. Az­tán vannak testi tünetek, amelyek elfedtetik a lel­kieket. Az étvágytalanság, a fejfájás, a hátfájás „megté­vesztheti" az orvost is. A lelkiismeretes vizsgálat, mondjuk egy gyomorrönt­gen, kiderítheti, hogy a be­tegnek szervi baja nincs ... ' — ... de van lelki, amely szintén kínzó baj. Ez ho­gyan gyógyítható? — Ha az orvos fölfedezi — márpedig jó lenne, ha fölfedezné — úgynevezett antidepresszánst tud adni, amelytől megszűnnek a pa­naszok: a rossz közérzet, az étvágytalanság, a szoron­gás. — Az előbb emiitett agyi kémiai molekulákat céloz­zák meg ezek a gyógysze­rek? — A neurotranszmitter két építőkövének, a norad­renalinnak és a szerotonin­nak van fontos szerepe a depresszió kialakulásában, méghozzá azáltal, hogy ke­vés van belőlük a szervezet­ben. Az összes gyógyszeres beavatkozás célja, hogy mennyiségüket megemelje. A kutatás feladata, hogy olyan készítményeket kísér­letezzen ki. amelyek egyre hatékonyabbak, ugyanakkor mellékhatásuk csekély. — Gyógyszerekkel meg is előzhető a súlyos deprzsz­szió? — Egy ausztrál kutató ír­ta le először, 1947-ben, hogy a litiumionoknak szerepük, van a depressziós fázisban, szerepük van a megelőzés­ben. Hatásmechanizmusukat a szegedi Szentistványi és Janka doktor ismertette a nemzetközi irodalomban. A litiumionok központi ideg­rendszerre való hatását a magyar tapasztalat már ko­rábban is ismerte: a sár­vári gyógyvizmúzeum em­lékeinek tanúsága szerint már a századforduló után tudták az emberek, hogy a litiumos ivókúra nyugtatja az idegeket. — Végül is a gyógyvízen kivül van megfelelő hazai gyógyszer a patikákban? — Gyógyszereink sajnos régiek, a választék szegé­nyes. Jobb minőségű an­tidepresszánsokra lenne szükség. A külföldi készít­mények azonban devizába kerülnek... A magyar gyógyszervegyészet, a gyógy­szerészek kiválóak: kihí­vás ez a hazai gyógyszer­iparnak, be tudnánk törni az efféle készítményekkel a nemzetközi piacra is. — Köztudott, hazánkban tömegek szenvednek lelki­betegségben. Ki kezelje őket? Van erre elég szak­ember? — Mintegy 20 éve vita folyt erről Kanadában egy világkongresszuson is. A ku­tatók akkor úgy döntöttek: a pszichiáter feladata a ke­zelés. Azóta a gyakorlat megváltoztatta ezt a té­zist, éppen amiatt, mert olyan sokan szenvednek depresszióban. Svájcban például az összes depresszi­ós 90 százalékát az általá­nos orvos kezeli, a mara­dék 10 százalék osztozik a belgyógyász és a pszichiáter gondviselése között. Szerin­tem ez lenne a követendő példa nálunk is. • — Beszélgetésünk fókuszá­ban a pszichiátria, ezen be­lül a deprísszió biológiai alapjai álltak. De, hogy ez­úttal meg ne essünk át a ló másik oldalára, végül tisz­tázzuk: mi minden felelős az egyre nagyobb súllyal ránk nehezedő lelki tehe­rért. — Ismétlem: a társada­lom, a környezet szerepe rendkívül fontos. Mindig is nyomasztó volt és az lesz az igazságtalan főnök, fe­szültségforrás a sikertelen partnerkapcsolat, de ezek mellett fokozott figyelmet kell szentelnie a tudomány­nak a biológiai okokra is. Chikán Ágnes Diákköri konferencia Ma országos tudományos diákköri konferencia kezdő­dik Szegeden pedagógiai, pszichológiai és közművelő­dési szekciókban a József Attila Tudományegyetem rendezésében. A konferenci­át Mikola Tibor tanszékve­zető egyetemi tanár, a böl­csészkar dékánja nyitja meg délután fél háromkor, az Egyetem utcai Auditórium Maximumban. Ezt követően két előadás hangzik el: Szö­rényi Zsolt minisztériumi osztályvezető A pedagógus­képzés fejlesztésének irá­nyai, Csorna Gyula, az Or­szágos Pedagógiai Intézet fő­igazgató-helyettese A ma­gyar közoktatás jelenlegi helyzete és problémái cím­mel ad elő. A 37 magyar felsőoktatási intézményből összesereglett hallgatók a bölcsészkar Egyetem utcai és Petőfi Sándor sugárúti épületeinek termeiben holnap, csütörtö­kön reggel 9-től 17 óráig is­mertetik dolgozataikat. A záróülésre és a díjkiosztásra pénteken fél tízkor kerül sor az Auditórium Maximum­ban Mit jósolt a vasmenyasszony ? Aki arra számít, ennek az iro­mánynak a végén feleletet kap a kérdésre, ne is olvassa tovább. Azt akarom megtudni én is, miket jö­vendolt. Sok jót nem, az biztos. Makói ember szájából hallottam először. Rácsaptam, mint macska az egérre: mi volt a vasmenyasszony? A háború végén emlegették, csoda­fegyver is lehetett. Olyan szónak tartottam, amelyiken át egy kor­szak lelkébe lehet belelátni, el­kezdtem vadászni háborúviselt em­bereket. Olyanokat is találtam, akik ai Dunántúlon is harcoltak még, erőltették is az agyukat, de nem ug­rott be nekik. — Csak nem a Vastag Berci volt? — Róla se hallottam. — Nem hát, mert jut eszembe, az már az első háborúban- szerepelt. Iszonyatosan nagy szájú ágyú volt. De ha vársz egy kicsit, átfutom a följegyzéseimet, hátha ráakadok. Egyik se akadt rá. Nagy baj nin­csen, szótárakban-lexikonokban biz­tosan benne van. Ami a kezembe akadt, mindet megnéztem, egyben se találtam. A könyvtárosoknak na­gyobb gyakorlatuk lehet benne, ők is keresték, még többen, mint én, de nem találták ők se. Lélezhetct­lon, hogy van egy szavunk, és egyik se tud róla! Állj meg, Vendel! Itt van az or­rod előtt a Szegedi szótár, nézd meg abban is. Benne is van, de nem ágyú, és nem is csodafegyver. Ideírom szóról szóra: „Kísértetféle, amelyet 1948 táján a szegedi tanyák különböző helyein véltek látni, és politikai jellegű jóslatokat mon­dott." Jó, hogy éppen a katonaviselt emberek nem tudtak róla. Némelyik akkortájt jött haza a fogságból. Érettük táncoltak akkoriban az asztalok a szellemidézéseken, őket látták a halottlátók, eltemetve, és talán róluk is jövendölt a vasmeny­asszony. Az viszont biztos, hogy lé­tezett, még ha kísértetféleként is, mert ebbe a szótárba csak létező juthatott bele. A szocializmus föl­építését talán nem jövendölte, bár száz évvel azelőtt Marxék is kísér­tetnek mondták a kommunizmust híres kiáltványukban. Legföljebb olyasmit, hogy megint háború lesz, kő kövön nem marad, és mi mégis­csak visszamegyünk Szibériába. Ha viszont a szegedi tanyákon tünedezett föl ez a kísértet, akkor meg is lehet találni a nyomait. Ahogy az ókori Sybillóét is, még most is. Nehéz kimeszelni a tanyá­ból, ami egyszer beleesett! Szaty­maz hatarába jutok el tlőször, al­kalmi fuvarral, do nyomát se talá­lom. Nyomós segítőm van, áldott gazdagságú tanyáktól az átok vérié­ig, mindbe beköszönünk, de suha nem hallottak róla. Átlódulok Zsombora, ott se. Okos ész kell ide! "Holtomig járhatnám a vidéket, és közben kísértetfélévé változhatnék magam is. Az iskoláktól kérek se­gítséget. (Mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki!) Megké­rem a domaszéki, a mórahalmi és az ásotthalmi iskolákban dolgozó hajdani kollégáimat, kérdezze meg minden gyerek otthon. Ekkora me­rítőhálóval a halászok se dolgoz­hattak. Kaptam is válaszokat, szép szám­mal. Van, aki úgy véli, mégiscsak fegyver volt az. Egyikük szerint a T—34-es tank népi neve. másikuk szerint bomba, a harmadik viszont azt állítja, a katonának mindig az a puska a menyasszonya, amelyik­re fölesküdött. Olyan vélekedés is jött, hogy a férfiak tavasszal házasodnak, de akinek nem jut menyasszony, azé lesz a vasmenyasszony. Eddig ösz­szesen két olyan jelentkezőnk van, aki talán többet is tud. Az egyik szerint tűzvészeket jövendölt. Me­gyek is hozzá hamarosan, ha időm engedi. Többször segítettek mar olvasó­ink. Móra Ferenc rejtélyes Szirom­székét se találtuk volna meg ma­gunktól, hátha koppan most is va­lakinek a fejében az emlékezés. Azt is jó lenne tudni, miért éppen vas­menyasszonynak mondták. Az eddi­gi segítőknek pedig ezúton mondok köszönetet. Horváth Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents