Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-08 / 83. szám

2 Szerda, 1987. április 8. Kerbala—8 Heves szárazföldi csata Bászra bevételéért Irán újabb offenzívát indított 0 Teherán, Bagdad (AP) Az utóbbi hónap leghevesebb szárazföldi csatája dúlt keddre virradóan az iraki— iráni háború déli frontszakaszán, Bászra iraki kikötőváros közelében, ahol az iráni erők megrohamozták az iraki állásokat. E támadását Irán arra a napra időzítette, amikor az iraki kormányzó párt — az Arab Újjászületés Szocialista Pártja — megalapításának 40. évfordulóját ünnepli. Az iráni ÍRNA hírügynökség jelentése szerint a „Kerbala—B" fedőnevű hadművelet sikeres volt: az iráni csapatok két kilométeres mélységben betörtek az ellenség védvonalai mögé, elfoglalták és lerombolták ottani védműveit, s mintegy kétezer katonáját harcképtelenné t^ték. Az ÍRNA jelentése iráni légitámadásról is beszámol. Eszerint iráni bombázók kedden reggel négy bevetésben támadtak földi célpontokat Búszrától keletre. Ezzel szemben az INA iraki hírügynökség azt jelentette, hogy az iraki csapatok feltartóztatták az ellenség támadását, majd üldözőbe vették visszavonuló seregét, és szétmorzsolták két dandárját. Az ütközetben több ezer iráni katona esett el — állt az INA tudósításában. Barátságtalan lépés Geraszimov sajtóértekezlete a francia kormány intézkedéséről 0 Moszkva (MTI) A Szovjetunió nyilvánvalóan politikai Indíttatású, barátságtalan lépesként értékeli a francia kormánynak szovjet diplomaták kiutasításáról hozott döntését — jelentette kl keddi tájé-, koztatóján Gennagyij Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium szóvivője. Hozzáfűzte, hogy a szovjet fél az adott helyzetben kénytelen volt megfelelő választ adni erre a lépésre. Gennagyij Geraszimov hangsúlyozta, hogy az ügy káros következményeiért a felelősség egyértelműen a francia felet terheli. A szovjet szóvivő sajnálattal szólt arról, hogy a szovjet diplomatákat és más szovjet képviseletek munkatársait a francia tömegtájékoztatás James Bondokként ábrázolja, akik többek között olyan francia katonai titkok kiderítésére törekszenek, mintáz Ariane rakéta műszaki leírása. Geraszimov utalt arra, hogy az Arian-rakéták műszaki színvonalát a szovjet űrtechnika már rég túlhaladta. Geraszimov bejelentette, hogy a közeli napokban a szovjet fővárosba érkezik az Egyesült Arab Emírségek moszkvai nagykövetségén dolgozó diplomaták első csoportja. Megjegyezte, hogy Moszkvában nem kerülte el a figyelmet, hogy mind erőteljesebb az amerikai katonai jelenlét a Perzsa (Arab)öböl térségében. A Szovjetunió álláspontja szerint az öbölben való hajózásnak szabadnak és biztonságosnak kell lennie. Moszkvában állást foglalnak azoknak az egyezményeknek a betartása mellett, amelyeket 1938-ban és 1982-ben a világtengereken, így a Perzsa-öbölben való hajózásról kötöttek, Ezeket Irak és Irán is aláírta. Reagan Kanadában 0 Ottawa (MTI) Ottawában befejeződtek Ronald Reagan amerikai elnök és Brian Mulroney kanadai kormányfő tanácskozásai. A kétnapos megbeszéléssorozaton elsősorban a kétoldalú kapcsolatokat érintő problémákról, azaz a savas esők kérdéséről, a szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról és az északi területi vizek hovatartozásáról volt szó, de a két vezető érintette az európai közép-hatótávolságú rakéták és az amerikai hadászati védelmi kezdeményezés (SDI) témáját is. Bár a tárgyalások kimenetele Igazolta azt az előzetes amerikai véleményt, hogy azok „nem Járnak majd látványos eredményekkel", megfigyelők szerint az eszmecsere mégis javulást hozott a két ország viszonyában. A tárgyalások végeztével Reagan beszédet mondott az ottawai parlamentben, s ebben részletesen kitért a megvitatott kérdésekre. Nemzetközi témákról szólva, Reagan újfent védelmébe vette a hadászati védelmi kezdeményezést. Ugyanakkor Brian Mulroney kanadai kormányfő — aki szintén felszólalt a parlamentben — támogatásáról biztosította az európai közép-hatótávolságú rakéták leszerelését, s rámutatott, hogy ez a lépés előnyös feltételeket teremtene a további fegyverzetkorlátozási megállapodások kidolgozásához. ELADÓSODÁS ÉS FEJLŐDÉS Az Argentínában tartózkodó II. János Pál pápa kedden hosszú országjáró körútra indult. A Buenos Aires-i diplomáciai testület vezetői előtt magyar idő szerint keddre virradóra mondott beszédében II. János Pál síkraszállt a béke és a fejlődés mellett. A délamerikai országok súlyos eladósodására konkrétan is utalva, felszólította az érintett feleket (hitelezőket és adósaikat), kezeljék „etikai kérdésként" az adósságproblémát, az emberiség haladását tartva szem előtt. BIZONYTALANSÁG BEJRÚTBAN A bejrúti palesztin menekülttáborok körül nem csökkent a bizonytalanság, annak ellenére, hogy több mint öt hónap óta először az ostromlott palesztinok a napokban jelentős élelmiszer-, gyógyszer- és ruhanemű-szállitmányokhoz jutottak. A táborokat körülvevő síita Amal-mozgalom változatlanul fenntartja körülöttük a katonai blokádot. LETARTÓZTATAS Előzetes letartóztatásba helyezték Burghard Jüngert, a nyugatnémet Volkswagen autógyár devizaosztályának volt csoportvezetőjét — közölte kedden Braunschweig ügyészségének szóvivője. A vád szerint Jünger pénzügyi csalások sorozatával 480 millió márkával károsította meg Európa egyik legnagyobb autógyárát. Nulla-megoldás - blöffel Ha úgy tetszik, e téma körül forog e napokban minden, illetve mindenki. Ez volt a fő témája a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága moszkvai ülésének, legfontosabb napirendi pontként szerepelt Margaret Thatcher és Mihail Gorbacsov minapi megbeszélésén, s ez határozza meg George Shultz amerikai külügyminiszter közelgő moszkvai tárgyalásainak menetrendjét, s talán még azt is, lesz-e az Idén újabb szovjet—amerikai estfes. A nulla-megoldás és a blöff fogalmát Viktor Karpov szovjet leszerelési szakértő kötötte össze a moszkvai Izvesztyijában megjelent nyilatkozatában, amikor aggodalmának adott hangot az amerikai szándékok komolyságát illetően. S ha számbavesszük a tényeket, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a szovjet diplomata aggályai jogosak. A tények birodalmába tartozik, hogy a múlt év őszén Reykjavíkban Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan egyetértett abban, hogy meg kell szabadítani az emberiséget a nukleáris veszélytől. Noha a célhoz vezető utak, és elképzelések nem minden ponton és nem teljesen fedték egymást, abban azonban egyetértettek, hogy lépcsőzetesen fel kell számolni a stratégiai nukleáris fegyvereket, ki kell vonni Európából a középhatótávolságú rakétákat, s meg kell akadályozni az űrfegyverkezés kibontakozását. Ez volt az alapja már az első, genfi találkozójukon született elvi egyezségnek is. Miként akkor, úgy Reykjavik után is azért merevedtek meg a frontok, azért nem lehetett leszerelési megállapodásokká átváltani az elveket, mert az amerikai elnök és a politika A blöff a pókerezők fegyvere. E kártyajátékban ugyanis nem mindig az nyer, akinek a kezében a legerősebb lapok vannak, hanem az, aki kitartóan és jól tud blöffölni, azaz úgy tesz, mintha verhetetlen lapokkal rendelkezne. Ha nem Is pontosan e játékszabály szerint, de blöffölni látszik az amerikai vezetés a közép-hatótávolságú rakéták korlátozását szolgáló genfi tárgyalásokon. színpadáról azóta jórészt lelépő tanácsadói ragaszkodtak a csillagháborús programhoz (SDI), ami viszont üres papirronggyá változtatott volna minden leszerelési egyezményt. Az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei viszont azt állították, hogy az előrelépést csakis az a szovjet magatartás akadályozza, amely csomagba köti az egyes témaköröket, ahelyett, hogy egyenként Oldaná meg azokat. Váltig azt hangoztatták, hogy ha kiemelnék a csomagból a közép-hatótávolságú rakétákat, azok leszerelésében gyorsan meg lehetne állapodni. Nos, február 28-án a Szovjetunió — a kialakult helyzetet és saját korábbi álláspuntját is felülvizsgálva — megtette a kívánt lépést. Kiemelte a csomagból az Európában telepitett szovjet SS—20 és az, amerikai Pershing—2, illetve a robotrepülőgépek ügyét. A javaslatot még Reagan elnök is „áttörésnek" minősítette, s az amerikai fél már március 4-én a genfi tárgyalóasztalra tette a maga javaslatát. Azóta gyorsított tempóban, heti háromszori ülésen tárgyaltak a diplomaták. Az amerikai terv és „Talpraállították" a fölborult brit komphajót Zeebrugge (DPA) Kedden délelőtt megkezdték a munkálatokat a belgiumi Zeebrugge kikötője közelében a március 6-án felborult brit komp egyenesbe hozatalára. Sikerült függőleges helyzetbe húzni, „talpraállitani" a „Herald of Free Enterprise-t", s ma megkezdhetik a vízi jármű zárt tereiben rekedt emberek holttesteinek kiemelését, a kompon levő olaj, benzin és vegyszerek kiszí vattyúzását. A munka zömét az effajta feladatokra szakosodott holland Smit-Tak cég végzi. Három, házmagasságú úszódaru és két óriás csörlő centiméterenként haladva próbálta egyenes helyzetbe húzni a komp nyolcezer tonna súlyú, 132 méter hosszú testét. Az emiitett holland cég szóvivője szerint a munka zökkenőmentesen folyt, és valószínű, hogy szerdán délelőtt akcióba léphet az a 9ft belga és brit búvár, akiknek a holttesteket — feltevések szerint hozzávetőlegesen 130at — kell majd kiemelniük A roncsból egyébként olaj és benzin szivárog, kékesen csillogó filmszerű réteggel vonva be a víz színét. Szakértők szerint a szennyeződés nem veszélyes mértékű Készenlétben áll egy hajó azzal a feladattal, hogy — amint lehet — eltakarítsa a szennyeződést. Végét járja a „reaganizmus" Sietteti-e az iráni fegyverszállítási botrány a „reaganizmus" összeomlását, s megnyitja-e az utat az új politikai és társadalmi irányzat előtt? Ez a kérdés mind hevesebb vitát vált ki az Egyesült Államokban politikusok, szociológusok és publicisták között. A Time, az egyik legnagyobb példányszámú amerikai hetilap, hosszú cikket közölt „A légkör megváltozása" címmel, megszólaltatva számos szakértőt. A cikk a „reagani forradalom" kudarcát jósolja, s megállapítja, hogy az Egyesült Államokban új társadalmi aktivitás időszaka kezdődik. Vége felé közeledik az önelégültség, s az olcsó hazafiság korszaka — olvashatjuk a cikkben. Az ország hangulata megváltozott, olyanfajta gondolkodás hódit tért a lakosság körében, amelyben a realizmus és a szociális változás óhaja keveredik. A Time a többi között idézi Jeffrey Alexandert, a kaliforniai egyetem ismert szociológusát: „Az eisenhoweri típusú periódus végén vagyunk, és ismét egy olyan korszakba lépünk, amilyen a hatvanas évek időszaka volt". Az irányzatváltást alátámasztja egy közvélemény-kutatás eredménye is. A megkérdezett amerikaiak háromnegyed része azt követeli, hogy a kormányzat növelje az idős személyek, a szegények és a hajléktalanok segélyezésére fordított öszszeget. A katonai költségvetés növelése mellett csupán 35 százalékuk foglal állást, szemben az 1980. évi 78 százalékkal. Sokan még azt is elviselnék, hogy felemeljék az adókat a szociális kiadások növelése esetén. A Washington Post egyik vezércikke arra utal, hogy az iráni fegyverszállítás ügye, amely sokat ártott Reagan szavahihetőségének, lassanként véget vet a 80-as évek „kapzsiságának". Kapzsiságon a szerző a minden téren jelentkező amerikai világuralmi törekvéseket érti. Az amerikai közvélemény természetesen még mindig nagyra értékeli mindazt, amit a reagani politika sikerének tekint: a gazdasági növekedést, az adók csökkentését és a nemzeti büszkeség egyfajta visszaállítását a vietnami háború és a teheráni túszügy okozta megaláztatások után. Mindinkább aggasztja azonban az amerikai lakosságot a nemzeti adósság óriási mértékű növekedése, az egyre több hajléktalan, a Wall Street botrányai, a mezőgazdasági és olajipari pangás és a japán áruk inváziója. Az aggodalmat csak fokozza, hogy a nukleáris fegyverzet korlátozásának ügye nem oldódik meg, amiért ma már számos amerikai a Pentagont teszi felelőssé. A hangulatváltozás természetesen nem jellemző mindenkire. Reagan polititikájának konzervatív hívei továbbra is helyeslik az elnök politikai irányvonalát, de nyugtalanítja őket a térvesztés a közvélemény előtt. Erről tanúskodik a többi között az a hosszú nyílt levél, amelyet Patrick Buchanan intézett az elnökhöz. Buchanan nemrégen a Fehér Ház kommunikációs főtanácsadója volt. Levelében arra biztatja Reagant, hoev ne engedjen, s vigye tovább a reagani „forradalmat". Szerinte az elnöknek nem szabad cserbenhagynia a nicaraguai kontrákat, csökkentenie az űrfegyverkezési kiadásokat és leszerelési kérdésekben megállapodásra jutnia a Szovjetunióval. Reagannek mindent el kell követnie azért — írja —, hogy a sandinisták 1988ban elveszítsék hatalmukat, és hogy az űrfegyverkezés visszafordíthatatlanná váljék. Reagan egyelőre követni látszik Buchanan tanácsait. Azzal fenyegetőzik, hogy megsokszorozza a vétót a kongresszus egyes határozataival szemben, agresszívnek mutatkozik az űrfegyverkezés kérdésében, és arról beszél, hogy szembe kell szállni a nicaraguai „szovjet jelenléttel". A nagyszámban megjelenő politikai értékelések azonban azt jósolják, hogy megbízatásának utolsó 21 hónapjában az elnök mégis kompromisszumokra fog kényszerülni. Erre biztatja a többi között Howard Baker, az elnöki tanácsadó gárda új, mérsékelt főnöke is. Érdekes, hogy George Bush alelnök, aki talán a republikánusok elnökjelöltje lesz a jövő évi választáson, egy nyilatkozatában maga if „a prioritások átrendezéséről" beszél. „Azt hiszem — mondotta —. hogy a megértésnek és a kompromisszumnak nagyobb helyet kell adni". Az amerikai közvélemény hangulatában észlelhető változás természetesen -nem jelenti azt, hogy visszatérne a roosevelti „New Deal", vagy a johnsoni „Nagy társadalom" korszaka — hangoztatják az amerikai kommentátorok. — — Realizmus minden bizonynyal továbbra is fennmarad. „Reaganizmus", vagy realista kompromisszum? Mindinkább úgy tűnik, hogy ez lesz a jövő évi elnökválasztások egyik legfőbb témája. * P. D. az azt kísérő hivatalos nyugati nyilatkozatok azonban a már Karpov által említett blöff jeleit viselik magukon. Az amerikai javaslatokban ugyanis új rakétamatematika jelent meg. A bűvészmutatvány lényege: az európai térségben állomásozó szovjet SS—20 rakéták leszerelésével szemben az NSZK területén levő Pershing—2 és a többi szövetséges területén állomásozó robotrepülőgépeket az egyik rubrikából egyszerűen a másikba sorolják. Azt javasolják ugyanis, hogy a szovjetek szereljék le a saját közép-hatótávolságú rakétáikat, Ők viszont a Persh ingeket egy fokozattal megrövidítve, egyszerűen átalakítják rövid hatótávolságúakká, mondván, ezekből a szovjeteknek úgyis több van, mint az amerikaiaknak. Ez ugyan igaz, állapította meg keddi nyilatkozatában Cservov vezérezredes, de hozzátette, hogy az aszimmetriát nem a rakéták számának növelésével, hanem inkább az egyik fél oldalán végrehajtott csökkentéssel kell kiegyenlíteni. Logikus érvelés. Arról nem is szólva, hogy a Pershingeket — a leszerelt fokozat visszaépítésével — könnyűszerrel ismét közép-hatótávolságú rakétákká lehetne változtatni. Az ajánlat tehát komolytalan. Van azonban más baj is az amerikai és nyugat-európai elképzelésekkel. Az például, hogy a számos, e pillanatban szinte teljesithetetlennek látszó feltétellel súlyosbított megállapodás is csak akkor köthető meg, ha egyidejűleg korlátozzák a harcászati-hadműveleti nukleáris rakéták számát, és csökkentik a hagyományos erőket és fegyverzetüket Durópában. Az előbbiről a Izovjetunió kész tárgyalni. Az utóbbiról viszont csupán annyit: Bécsben tizennegyedik esztendeje tárgyallak a Varsói Szerződés és a NATO képviselői a hadsrőcsökkentésről, anélkül, hogy egy tapodtat is előbbre jutottak volna a számháborúban. Egyik fél sem haj-> landó elfogadni a másik által szolgáltatott adatokat. Amit az egyik száznak vesz, az a másik matematikai képletében 150-nel egyenlő. A dolog tehát ügy áll, s ezt a brit miniszterelnök moszkvai útja és Mihail Gorbacsovval folytatott több mint hétórás tárgyalásai is alátámasztják: e pillanatban új csomag került a genfi tárgyalóasztalra, amit az amerikaiak és nyugateurópai szövetségeseik állítottak össze. E csomagot a jelek szerint semmivel sem lesz könnyebb felbontani, •nint azt, amelynek zsinóriát Mihail Gorbacsov oldotta meg február végén. Kérdés, vajon április 13—16-i moszkvai útjára Georg shultz visz-e magával új ötleteket, amelyek megkönynyíthetik a csomagbontást, vagy az amerikaiak és szövetségeseik által kigondolt nullamegoldás (valamennyi közép-hatótávolságú rakéta eltávolítása a kontinensről) tényleg blöff marad csupán. Ez esetben viszont jelentősen csökkennének az ez évre tervezett újabb szovjet —amerikai csúcs és a kelet —nyugati enyhülés gyorsításának esélyei. Arról nem is szólva, hogy egész kontinensek elpusztítására képes nukleáris fegyverekkel nem célszerű blöffölni. Kanyó András