Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-07 / 82. szám

Kedd, 1987. április 7. 5 Előttünk az emberünk Ha jól értettem, „A Hét embere" nem a hét embere. Vagyis nem olyan személyi­ségek kerestetnek, akik ak­tuálisan, azon a héten vál­tak valami okból nevezetes­sé. Hanem A Hét című té­vés magazin emberéről van szó, aki a címet s a vele járó oklevelet (meg a róla készült riportot) azért ér­demli ki, mert valami pél­daszerűt csinált. Olyasmit, ami felhangol bennünket, magunkba roskadt, bajokba temetkezett, sok rosszat lá­tott, s emiatt folyvást sirán­kozó többieket. Példa lesz ezentúl előttünk, hetenként más, fény az életünkben. Kirángat a pesszimizmusból, bennünket és tettre késztet. Irónia nélkül mondom: ideje. A Hét újítása a leg­jobbkor jön, mert nyakig vagyunk a ... Szóval a kilá­tástalanságban, céltvesztett­ségben, enerváltságban. Félő, hogy teljesen lemereved­nénk, ha nem jönne „A Hét embere". Magam már ott tartottam. hogy reggelen­ként aggódva néztem ki az ablakon: vajon járnak még emberek az utcán? Dolgukra sietve? Nem maradtak-e ott­hon, végleg beletörődvén: menthetetlenek vagyunk. Nem bénultak-e meg vég­legesen a tegnapi sok rossz hírtől, vésztjósló figyelmez­tetésektől, mondván: tényleg elkéstünk, nem tehetünk már semmit, itten vagyunk 0 Képernyő a periférián, a peremen, és ha megmozdulunk, lesodró­dunk a nagy semmibe. Beteges félelemérzeteim vasárnap megszűntek. Mé­giscsak van értelme a küz­delemnek, nem egészen sült ostoba, aki bízya bízik: egy élet kemény munkájának muszáj meglátszani. Láttunk A Hétben egy tanítónőt, aki „nem nyugodott bele, hogy a gyerekek nem tanulnak meg olvasni." A tapasztala­tai, sok éves gyakorlata alapján módszert dolgozott ki, ami célhoz vezet: a gye­rekek megtanulnak olvasni. Hát nem óriás dolog ez, emberek? Lehet, hogy mégis megérjük, az általános is­kolát általános készségekkel és ismeretekkel fölvértezett tizenévesek hagyják majd el, egyszer, a szép jövőben, s nem fél (és egész) analfabé­ták? Micsoda reményteljes ki­látások ! Izgatottan várom, hogy ki lesz a jövő heti adás embere; mondjuk egy épí­tőmester, aki nem nyugo­dott bele, hogy kies hazánk­ban olyan házak épüljenek, amelyekben nem lehet Lak­ni, me^.t állandóan beáz­nak. Eleinte csak akkor, ha esik az eső, de később már aszály idején is, tudniillik a (rossz) háznak is lelke lehet, s nehezen mond le arról, amit megszokott. Azután héten jön egy kel­mefestő, aki nem nyugodott bele, hogy az itthon gyár­tott színes fehérneműk úgy viselkedjenek víz hatására, mintha abban oldódó festé­kek lennének. 'MJajd jön a könyvkötő, aki nem nyugo­dott bele, hogy a tan- és kézikönyvek ránézésre szét­essenek. A ruhatisztító, aki csakazértis kiveszi a foltot, a gépkocsivezető, aki nem volt hajlandó ámokfutni, a házmester, aki nem lakó­gyűléseket tart, .hanem sö­pör, az édesanya, vaki ját­szani szokott a gyermekével, az író, aki ír, a bizalmi, aki törődik a tetőfedő, aki fed, a politikus, akinek gon­dolatai vannak. Az új főszerkesztő (már­mint A Hét főszerkesztője), Sugár András csak igazán „A Hét embere"! Mert ki­találta, hogy az emberein­ket meg kell mutatni ne­künk. Sok hét után, meg­lehet, rádöbbenünk: vannak itt azért még, akik nem nyugodtak bele... Teszik a dolgukat. S innen már csak egy lépés: meggondolandó, ha nem „az emberek" lus­ták, trehányak, fegyelmezet­lenek, tohonyák, lógósok, munkakerülők, a rontásban élvezetet találók — akkor mi a probléma? Sulyok Erzsébet Nyelvi ügyek Rádió ­figyelő Az elmúlt hét a magyar nyelvnek szenteltetett. Igaz, erre mindössze jelentéktelen fekete keretes müsor-össze­foglaló figyelmeztetett a rá­dióújságban, öt rövid össze­állítást hirdetvén, amúgy az ügy nem örvendett túlzott propagandának. S ha koráb­ban szerzek tudomást az el­múlt hét nap ilyetén jelen­tőségéről? Nem hiszem, hogy többet tehettem volna anya­nyelvünkért — olyanformán, mint ahogy a füst- vagy al­koholmentes napok sem oldják meg egyszer s min­denkorra az egészségrombo'ó „élvezeti" szerekkel kapcso­latos gondjainkat, vagy a takarékossági világnapon sem spórolunk többet, egy­szerű anyagi okok miatt. (Amint azonban tuda­tosult bennem, hogy leg­alább e rövidke időben mozgósítani összponto­sítani kellene nyelvvé­dő harci egységeinket, az első adandó alkalommal bele is kotyogtam ismerősöm mo­nológjába, mikor egy színhá­zi előadás dinamikus mivol­tát a tempós jelzővel illette. S, hogy még a kiművelt em­berfőt, ragyogó nyelvi ösz­tönt is megtévesztheti a kör­nyezet rossz hatása, nos, né­mi vita után, csak egy Szerb Antal-idézet győzhette meg: e szó éppen, hogy nyugodt, kimért ütemet jelent. Vagy, hogy ne menjek messzebb a múlt heti rádióújságnál, Ör­kényről írt rövid megemlé­kezésében Siikösd Mihály sem került ki a ragadós rossz példát, azt a nyomo­rult kerül-szerkezetet — amikor bemutatásra került a Tóték" —, mely mostanság kétségbeejtőn, feltartóztatha­tatlanul nyomul előre. Ha­sonlóképp a „kell legyen"-tí. pusúhoz, mely egyre tépá­zottabb, már csak pislákoló nyelvérzékem szerint: „kell, hogy legyen", vagy „kell lennie" formában létjogosult, helyes. Am mielőtt ügy isteniga­zából elragadna a botcsinál­ta nyelvvédelmezői hév — már hűt is a gondolat, me­lyet Lörincze Lajos fogalma­zott meg a Romlik-e a ma­gyar nyelv? című interjú­ban: nem nagyon hallgatnak a nyelvművelőkre, A tekin­télyes triumvirátus, Lőrincze Lajos. Grétsy László, Deme László igyekezete nem ele­gendő, pedig volna egyen­getni való elég. Ha csak azt vesszük, az Édes anyanyel­vünk, Lőrincze öt perce hány Harangkiállítás Kecskeméten és hány hete már, hogy sze­líden korhol bennünket, ha­nyagokat, óvjuk kicsit job­ban beszédünket. Ugyanezen fáradozik Grétsy a Magyarán szólva negyedórójában, De­me László a Beszélni nehéz tíz percében. Az „ellendózis" naponta legalább húszórá­nyi. Nincs becsülete a hang­zásában is szép, tagolt, igé­nyes beszédnek, a gyerekek motyognak, a színészeket nem lehet megérteni. A „vádlottak" válasza: nem kell ünnepélyesnek lenni — így életszerű ... A nyelvvigyázó szép szóra sajna, kevesen figyelnek, a Beszélni nehéz-körök, né­hány elhivatott pedagógus, nyelvművelő. Nagyjából ugyanazok ápolják az ügyet, jobbító szándékuk azonban aligha talál utat kifelé, a többiekhez. Végighallgatván a rádió anyanyelvi hetének adásait, érzésem szerint nem javult a kép. A műsorok — Fehérvári Győző szerkesztő és Markovits Ferenc rendező munkái — divatjamúlt, egy­kori iskolarádiós-jópofásko­dó stílusban nem népszerű­sítették, amiről szóltak. Kö­telességüket teljesítették mindössze. Igaz, nyelvünket óvni mindannyiunk köteles­sége. A rádión, tévén kívül nagy a sajtó felelőssége: az újságnyelv hatása alól senki sem vonhatja ki magát. Kivéve, aki nem olvassa. Varjú Erika Baj van az iskolával Előre kell bocsátanom: el­fogúit vagyok Baló György­gyei, a televízió kitűnő szer­kesztő-riporterével. Igaz, ez a viszony az által alakulha­tott ki, hogy Baló eddig csaknem mindegyik műso­ra jól szerkesztett, pergő ritmusú és elgondolkodtató volt. Ilyen az elmúlt heti Stúdió is, amely azóta is foglaLkoztat. A műsorban a riporter partnerei Gazsá Fe­renc művelődési miniszter­helyettes és Kéri László szociológus voltak. Téma: az oktatásügy, azon beLül az általános iskola. Ki nem mondottan az volt a televí­zió kulturális hetilapjának egyik főcíme, hogy Baj van az iskolával. Okos gondolat volt egy órát az általános iskolára áldozni. Azért, mert a jövő elsősorban ebben az oktatá­siintézmény-típusban dől el­Igaz. sok múlik azo" u""f. a gyerek milyen szociális, kulturális közegből érkezik, és azon is, hogy jól megvá­lasztott, színvonalas kép­zést biztosító középiskolá­ban, főiskolán, egyetemen folytatja-e tanulmányait. De az alapvető oktatási, ne­velési feladatok az általá­nos iskoláé. Nincsenek egyforma adott­ságú iskolák. A városi em­ber tudja, 'hogy a jól fel­szerelt, tanáregyéniségeket foglalkoztató, nem hátrá­nyos helyzetű gyermekeket képző intézmények, tehát az elit iskolák általában a Belvárosban találhatók. Ha­gyományai, sőt történelmi okai vannak ennek. Szóval különbözőek az iskolák, és az eltérő művelődési kör­nyezetből jövő gyereke^ .to­vábbi különböző szintű, rangú iskolákban halmoz­hatják tovább hátrányaikat, középszerűségüket, avagy előnyeiket. Erre a helyzetre, amely fölér egy kihívással, nem az a hiteles, érvényes válasz, hogy holnaptól bőszen uni­formizálni kezdjük az isko­lákat. Az egyenlősdi a gaz­dasági életben és a társa­dalom oly kis szeletében, mint a művészet, valamint a mindennapjainkat szerve­ző közéletben sem vezetett jóra. Tehát igenis legyenek tehetséget gondozó iskolák, és továbbra js működjenek a legalapvetőbb tudnivalók­ra fölkészítő intézmények. A baj csak ott van, hogy az alapvető feladatokat sem tudja ellátni az iskola. A túlzsúfolt osztálytermek­ben a tanterv présében szenvedő, túlterhelt peda­gógus képtelen megfelelni a kívánalmaknak. Mert az el­várás már túlontúl magas. Alkalmatlan arra, hogy az írás, olvasás, számolás ala­pozómunkáját elvégeztesse a tanárokkal. Ma már nem az egyszeregy a mérték, hanem a halmaz, ám a gye­reket nem lehet elengedni a boltba, mert becsapják .., Mi hangosan, kórusban ol­vastunk, korábban kézjelek­re tanultuk meg a hetüket, a maiak viszont vagy hetek alatt megtanulnak olvasni, vagy egy életre meggyülö­lik az érthetetlen jeleket. (Tehát a kultúrát.) A mód­szertani csillogás bűvöleté­ben odáig jutottunk, hogy környezetismeret órán már gázokkal megtöltött színes luftballonokat kell eregetnie a tanítónak — szemléltetés gyanánt. Szokás mondani, hogy a magyar lovasnemzet. Éppen azáltal, hogy mindig átesik a ló túlsó oldalára. Kabinet­rendszer, tévé. dia, filmve­títő, magnó, lemezjátszó, nyelvi stúdió és sok más hasznos dolog válik, válhat haszontalanná, ha használa­ta a szakfelügyelőnek —fi­nomabb szóval a szakta­nácsadónak — és a látogató igazgatónak szól csupán. Nem a módszertan-ellenes­ség szóL belőlem, hanem a képzés lényegének féltése. Ma olyannyira differenciál­tak az iskolák, hogy az egyikben kétnyelvű képzés folyik, számitástudományi laboratórium működik, a másikban pedig tetves, anal­fabéta gyerekekkel viv szel­lemi közelharcot a remény­vesztett pedagógus. Annyi biztos tehát: a mi­nimális feltételeket minde­nütt biztosítani kellene, majd azután differenciálni — or­szágunk jövője érdekében. Hazánkban — történeti okokból — nem is oly rég még minden erősen közpon­tosított volt. Azután széles­re nyitottak a kapuk sok­sok társadalmi cselekvés előtt. Decentralizálódó gaz­daság, tagozódó bankrend­szer. számos elfogadott he­lyi — értsd: vidéki — kez­deményezés. A képbe bele­illik az új oktatási törvény engedélyezte nagyobb helyi függetlenség, az iskolák fo­kozottabb önállósága is. Csakhogy: nem jogosulatlan a kérdés, hogy miért akkor engedik hosszú pórázra az iskolát, amikor a központi akarat már kellőképpen el­vadította? Vagyis: sportsze­rű-e azt mondani a bajba­jutottnak, hogy oldja meg egyedül a gondját?! Szép asszony a függetlenség, de nem szimpatikus, ha sokat késik a találkozóról. Emiitettem föntebb, hogy a belvárosokban működnek az elit iskolák. Hasonlóképp a gazdaságtörténet is rámu­tatott arra, hogy az emberi­ség múltjában keletkeztek centrumok és perifériák. Egy időben — régen, bizony — Közép-Európa volt a cent­rum, később, — a nagy föl­fedezések idején — ez átto­lódott a kontinens nyugati részébe, az elmúlt évszázad­ban Észak-Amerika, néhány évtizede pedig Japán vált újabb centrummá. A többi? Ha nem is néma csönd, de egyértelműen periféria. Ah­hoz, hogy ne szakadjunk le, ennél sokkal jobban kellene kihasználnunk azt, amink van, az agyunkat. A tudo­mány, a művelődés, a kul­turáltság centruma — a gaz­dasági fejlődést megelőzendő — még lehetünk, hisz sokak­ban működik jól a szürke­állomány. . Hazugságmentes, teljesítményre ösztönző tár­sadalomban feladataihoz méltóan teljesít az iskola. Most kellene tehát a so­kat emlegetett gyorsító. Dlusztus Imre Anglisztikai— amerikanisztikai napok Anglisztikai—amerikanisz­tikai napokat rendeznek a József Attila Tudomány­egyetem Bölcsészettudományi Karán: az angol nyelvi és irodalmi tanszék által szer­vezett, nagyszabású prog­ramsorozat holnap, szerdán délelőtt fél 11-kor az Ady­téri épület Auditorum Maxi­mumában R ozsnyai Bálint tanszékvezető docens meg­nyitójával kezdődik. Ez­után összesen hét szekcióban lesznek ülések, különböző iz­galmas témák és neves elő­adók által fémjelzett előadá­sok: a Magyar Shakespeare Bizottság szekciójában pél­dául a Shakespeare-kultusz mai megközelítéséről és a fordítások problémáiról is hallhatók lesznek előadások, két másik szekciót jelent az angol és az amerikai iroda­lom, egy újabbat az iroda­lomelmélet és a kanadai irodalom együttese, továbbá a nyelvészet, a módszertan és az angol—amerikai törté­nelem. Ez utóbbi szekcióban például a nyolcvanas évek Angliájáról és a történelem­írás metódusairól is lesznek előadások. A konferencia ideje alatt, holnapután, csü­törtökön estig a bölcsészettu­dományi kar épületében vi­deovetítéseket is tartanak. A kecskeméti tavaszi napok egyik legsikeresebb kiállítása a városi tanács udvarán megrendezett harangkiállitás volt. Jcney Tibor és Oborzil Edit iparművészek új módszerrel, alumíniumból készült harangjait a látogatók is megszólaltathatták Tetszik tudni, főorvos űr, ez már nagyon régen kez­dődött. Amikor a gyerek még csak azt szavalta foly­ton, hogy bébipapi-semmi­bibi — csemetecsemege, még jól tűrtük, elment az infantilis óvodás versikék között. Aztán amikor a nyolcéves lányom kezdett nyúzni, hogy Libresse-t vegyek neki, mert az az igazi szabadság meg egy új fejezet kezdete, akkor je­lentkezett ez a jobb oldali fülcimparángás. A bal olda­lit a feleségemtől kaptam, amikor hetekig tejfölös­túrót vacsoráztam zenés felárral, mert azt énekelte •hozzá, hogy „ezt nem le­het megunni". Tanúsítha­tom meg lehet. Aztán színházba men­tünk, Pestre. És az előadás előtti áhítatban videóról a gondolkodó emberek kel­léktára ment, a szünetben itt a reklám helye... a „Miazamitiszol-Bedeco", és mielőtt a főhős dönteni kényszerült volna a har­madik felvonásban, akkor egy gyalogkakukk segített neki, hogyaszongya „csak­eztanevetkellmostmegje­gyezdofotértóóóh" — igen, azóta viszket a köldököm. És nem bírok rágyújtani, mert a gyufacímkéről pi­ros betűk üvöltöznek, hogy féreg- és rágcsálóirtás, hívja a telefonszámot, és nem olvasom drága anyó­som leveleit, mert lepecsé­telik egy autórugójavítóval, és rajtam már csak a Ra­vill segíthet, mert ügyel a részletekre és alacsonyan száll rendelkezésemre az Albafal, és most az egyszer orruknál fogva vezethetem a nőket, bár nem lehetek csodálatos kalandjaiban a Bobóval, de Traubit aka­rok. mert gondoskodom a mindennapi betevő reklá­momról, tehát vagyok, és a kulturális hetilapban is el­olvastam a Lábresse-hirde­tést. és megvettem már az ehetit, de most Pepsi érzé­sem van, ezért ciciban­dobardan, persze lehet, hogy dobrodoslinujugoban­ku, mindenesetre főorvos úr kérem, látom önnek már megadta az Ofotért a biz­tonság érzését, de imiért olyan ideges, biztosan nincs Hemovitja, de mit akar tőlem, vigyék el ezt a fe­hér izét, én ruhát csak az KB-ben vásárotok, mert igényeim vannak, nekik választékuk, na, jöjjön már Walaki!... R. É. ÁlSH.pályázat Nyelvtanulás Idegen nyelvek gyakorlá­sának elősegítésére pályá­zatot hirdet az AlLami Ifjú­sági és Sporthivatal. A Köz­ponti Ifjúsági Alapból el­nyerhető támogatással azo­kat a meglevő, illetve ala­kuló ifjúsági közösségeket, klubokat, köröket, társaságo­kat kívánják segíteni, ame­lyek szerepet vállalnak ide­gen nyelvi ismeretek megőr­zésében és fejlesztésében. A pályázat minden olyan kezdeményezést felölel, amely a nyelvtanulás kollektív for­máit kívánja megteremteni, az idegen nyelvek gyakor­lásakor a meglévő lehetősé­gek célszerűbb, hatékonyabb, újszerűbb hasznosítására tö­rekszik, de nem nyelvtanfo­lyam és nem nyelvoktatás. A pályázók feladata, hogy körvonalazzák a működés megvalósítására vonatkozó elképzelésüket és azt, hogy annak megvalósítása hány fiatalt érint, kik segítenék terveik megvalósítását, mi­lyen módon, mit vállalnak saját erejükből, illetve egy­szeri támogatásként mekkora összeget pályáznak meg a Központi Ifjúsági Alapból, A pályázatokat pontos címmel ellátva május 15-ig a íMegyei Tanács V. B. If­júsági és Sport Osztályára (Budapesten a Fővárosi Ta­nács V. B. Ifjúsági és Sport­hivatalához) kell eljuttatni. A dolgozatuk rangsorolás után. május 31-ig az ÁISH kulturális osztályára kerül­nek. Az elbírálásban szakér­tők működnek közre, és a döntésről valamennyi pályá­zó június 15-ig értessitést kap (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents