Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

13 Szombat, 1987. április 11. DMl [magazin ® Stabilitás és élénkülés A szegedi beszámoló taggyűlések tapasztalatairól Tél végén a szegedi pártalapszervezetekben is megtartották a beszámoló taggyűléseket, kivéve a tantestületekben, ahol a tanév végén vonnak mérleget. A termelő munkahelyeken, a hivatalokban és az intézményekben lezajlott taggyűlések egy teljes esztendő munkájáról adtak számot, s egyúttal felelős felkészülést jelentettek az 1987. évi feladatokra. A pártélet e jelentős eseményének tanulságairól, tapasztalatairól kért választ kérdéseire lapunk Székely Sándortól, az MSZMP Szeged Városi Bizottságának első titkárától. pl' '"'• ilill Élll ^ wmá ' li^KpiSf k . •Em • 1 egál í • •'<.• •• • • 0 A párttagság a beszámoló taggyűléseken megvonta az elmúlt esztendő munkájának mérlegét és minősítette az alapszervezetek tevékenységét. Mik ma a pártmunka legjellemzőbb vonásai? — A pártszervek és pártszervezetek az elmúlt esztendőben a XIII. pártkongreszszus. a megyei és a városi pártértekezlet határozatai végrehajtásának szervezésére és ellenőrzésére fordították energiáik jelentós részét. Ez a feladatrendszer nem új, de új hangsúlyok keletkeztek benne, így a pártmunkában egy időben egy és egyszerre hat a politikai stabilitás és a politikai élénkülés. Jelentős változások mennek végbe a gazdasági és az állami életben, folytonos a megújulás, a korszerűsítés és ennek következményei vannak a párt mindennapi munkájára és belső életére is. A vállalatok, intézmények önállóságának növekedése és a társadalmi demokrácia elmélyülése arról győz meg bennünket, hogy a politikai akaratot nem lehet hatalmi pozícióból érvényesíteni. Üj megközelítésre, rugalmas módszerekre, a körülményekhez illő munkastílusra van szükség a pártmunkában is. Az alapszervezetekben például a tényleges munkahelyi feladatokra kell összpontosítani, s ehhez az irányításban is meg kell teremteni a feltételeket. — Induljunk ki abból, hogy legfontosabb gazdaságpolitikai cél a népgazdaság teljesítő képességének fokozása, a nemzetközi versenyképesség erősítése, a belső erőforrások jobb kihasználása. Ez a pártszervezeteket arra ösztönzi, hogy az ezt segítő elemeket nagyobb gondossággal kezeljék. Szélesítsék a pártélet demokratizmusát, erősítsék a szervezeti fegyelmet, segítsék a személyi feltételek kedvezőbb alakulását, vagyis fokozott figyelemmel legyenek a káderpolitikai határozat végrehajtására. A pártszervezetek önállósága is növekedett, s ez a pártegység erősítésével, a párttagság aktivitásának fokozásával együtt járul hozzá a munka folytonos korszerűsítéséhez. — A politikai munka akkor eredményes, ha a kommunista közösségek, az alapszervezetek képesek a valós érdekek felismerésére, egyeztetésére és érvényesítésére. — A pártmunkára jellemző legfontosabb feladatok körét így a következőkben foglalhatjuk össze: megfelelő feltételeket kell biztosítani a helyi pártszervezetele munkájához; következetesebb, tudatosabb politikai irányításra van szükség; javítani kell a belső tájékoztatást, emelni a politikai tudatformálás színvonalát, a propaganda minőségét és hatékonyságát; tovább kell fokozni az egész pártélet nyitottságát, korszerűsíteni kell munkamódszerünket és szervezeti rendszerünket. 0 Hogyan minősítené a tapasztalatok alapján a pártszervezetek munkahelyi aktivitását, problémamegoldó képességét, környezetükre való hatását? — A város társadalmi, gazdasági, politikai és tudományos életében az elmúlt években elért eredmények a párttagság fegyelmezettségét. tömegkapcsolatainak további erősödését, tekintélyének növekedését tükrözik. Az alapszervezetek önálló, felelős munkát végeztek, bátrabban és határozottabban, nagyobb eréllyel léptek fel a hibák ellen, segítették azok megszüntetését. A döntések előkészítésében részt vesznek, támogatják a tömegszervezeti, mozgalmi kezdeményezéseket. Néhány pártszervezet azonban nehezebben igazodik az újonnan jelentkező feladatokhoz, nem kéri számon következetesen saját tagjaitól a párt politikájának képviseletét és alkotó végrehajtását. — A munkahelyek döntő többségében megfelelően érvényesül a pártirányítás, a pártonkívüliek elfogadják a pártszervezetek döntéseit, a vezetés igényli a kommunisták segítő közreműködését a döntések kialakításában és végrehajtásában. Szeged kommunistáinak meghatározó többsége példamutató a munkafegyelem erősítésében, a munkaidőalap védelmére hozott rendelkezések érvényesítését hatásosan szorgalmazza és megköveteli. Számos kezdeményezés és ösztönzés származik pártszervezeteinktől társadalmi munkaakciók szervezésére, a tartalékok feltárására. — • Á városi pártbizottság következetesen segíti a helyi pártszervezetek önállóságának és felelősségének növelését, a jó munkamódszerek kialakítását, a nyílt, őszinte viták kibontakozását. A testület mind jobban támaszkodik és épít a kommunisták véleményére a városi érvényű döntések előkészítésében. 0 Miként vélekedik a szegedi párttagság a gazdasági élet sűrűsödő gondjairól, s hogyan viszonyulnak a kommunista közösségek a szükséges erőfeszítésekhez? — Jól érzékeli párttagságunk a gazdasági nehézségeket, több kérdésben időben és megalapozottan jelezte a szükséges változtatások iránti igényét. Nemegyszer határozott és kemény kritikával Illette az irányítás gyengeségeit vagy a szabályozás ellentmondásait. A párttagok töbDsége tájékozott és képes az érdekek egyeztetésére. Álláspontjuk tiszta és világos: a szocialista táisadalom építésében elért eredmények és a jövő iránti felelősség arra kötelezi a párttagságot, hogy cselekvően és fegyelmezetten vállalja a nagyobb feladatokat. — A beszámoló taggyűléseken elfogadott munkaprogramok a követelmények fokozását, a fokozott ütemű hatékony gazdálkodást szolgálják. Tapasztaltunk azonban olyat is, hogy kisebb helyi vagy részsikerek megzavarták a népgazdaság helyzetének reális megítélését és nem egészen indokolt optimizmust váltottak ki. A gazdasági életben működő pártszervek még mindig nem hangolódtak rá eléggé a vállalatirányításban bekövetkezett változásokra, ahhoz képest fáziskésésben vannak, s így még nem élnek mindazzal a lehetőséggel, ami az önállóság és a felelősség jegyében rendelkezésükre áll. £ Eléggé kritikusak és kezdeményezők-e a szegedi pártalapszervezetek a munkahelyi gyöngeségekkel, illetve az időszerű tennivalókkal szemben? Sokan úgy vélekednek, hogy számos kudarc elkerülhető lett volna, ha a pártszervek felismerték volna a veszélyes tendenciákat, és határozottan felléptek volna. — A pártszervek és -szervezetek a beszámoló taggyűléseken úgy értékelték, hogy a XIII. kongresszus határozatai továbbra is megalapozottak. A tennivalókat minden szervnek és szervezetnek a maga helyén, a saját eszközeivel jól kell végrehajtani. A népgazdasági egyensúly fenntartása, a hatékonyabb munkavégzés szükségessége hosszú ideje szerepel politikai célkitűzéseink között. A párttagok önkritikusan értékelték a saját területükön végzett munkát és többnyire úgy fogalmaztak: a jelenségek felismerését, a pontos helyzetelemzést és a megalapozott politikai döntéseket sem mindig követték hatékony intézkedések. Tagadhatatlan az is, hogy a megsokasodott problémák, a gazdasági építőmunka külső és belső követelményeinek túlzottan sok és gyors változása egyeseket elbizonytalanított, nem mindig tudtak a pártszervezetek biztos eszmei alapokon nyugvó álláspontot kialakítani. Az alkalmazottak és az értelmiség körében bizonyos fokú pesszimizmus is tapasztalható. Határozott fellépés iránti igény nyilvánult meg a munkások, a termelő területeken dolgozók körében. Az ott elhangzott vélemények summája: „ha többet tudunk dolgozni, többet keresünk." Kritizálták a központi állami szervek lassú reagáló képességét, egyes állami intézkedések késését. Tapasztalható, hogy a novemberi határozat megjelenése óta eltelt idő alatt nem csökkent a várakozás a népgazdasági struktúra átalakítása és a gazdasági környezet további javítása iránt. A pártszervezetek úgy ítélik meg, hogy folyamatos korszerűsítésre, ellenőrzésre van szükség a társadalmi-gazdasági szférában és a párt belső életében egyaránt. — A párttagok jelezték a beszámoló taggyűlések vitáiban a változatlanul meglevő feszültségeket is: tovább nehezedett a pályakezdő fiatalok, a kisnyugdíjasos és a több gyermeket nevelő családok helyzete. A közgazdasági környezet még csak ösztönzi és nem kényszeríti ki a vállalkozói magatartást, a versenyszellemet, a hatékony gazdálkodást. A műszaki fejlesztés lemaradása sok helyen nem pótolható saját erőből. Nem lép fel a társadalom kellő hatékonysággal a korrupció, a munka nélküli jövedelemszerzés ellen, az állampolgári fegyelem megsértőivel szemben. £ Találkozunk olyan véleménnyel, hogy nem elég hatásos az érvényes határozatok végrehajtása és annak számonkérése. Hogyan vélekedett erről a párttagság a beszámoló taggyűléseken? — Ez a megállapítás egyes konkrét esetekben igaz lehet, de általánosítva nem állja meg a helyét. A párt szervezeti felépítése, a párttagok jogainak és kötelezettségeinek rendszere önmagában is komoly biztosíték arra, hogy folyamatos és rendszeres legyen a párthatározatok végrehajtása, a teljesítés számonkérése. Ma már a pártszervek és -szervezetek nem fogadják el a túlzottan általános, bárhol és bármikor érvényesíthető feladatokat. A beszámoló taggyűléseken elfogadott munkaprogramok konkrétak: a gazdasági feladatokkal összhangban a szervezeti fegyelem erősítését, a pártmunkában való aktív részvételt és annak személyre szóló értékelését tűzik ki célul. A hozott határozatok ellenőrzését a pártmegbízatások rendszeres és következetes számonkérésével, a beszámoltatások fokozásával tovább szigorították. — A termelő területeken a vállalati tervek egységes, fegyelmezett végrehajtását, a munkaerő hatékony foglalkoztatását. a határozott, a munkát megkövetelő, vállalkozó, mindig többet akaró típusú vezetők támogatását tartják hangsúlyos feladatnak. Az intézményi pártszervezetek az állampolgári fegyelem erősítését, a munkaidőalap védelmét szolgáló ügyfélfogadási rendszer jó kialakítását, a lakossággal való hatékony együttműködést, a közéleti demokrácia további érdemi szélesítését szolgáló feladatokat határoztak meg. — Legtöbb pártszervezet tudatosan erősíti kapcsolatait a szakszervezettel, a KISZ-szel, a népfront szervekkel, annak érdekében, hogy megbízható elemzés alapján tudja értékelni a kitűzött célok megvalósításának helyzetét. % Milyen a szegedi párttagság eszmei arculata? — A 70-es évektől jelentkező új, gyakran szokatlan formában megfogalmazódó problémák, a gazdasági-társadalmi fejlődés ellentmondásai nyilvánvalóvá tették: sürgető napi feladataink végrehajtásához elengedhetetlen az eszmei-ideológiai egység folytonos megteremtése, erősítése. A dolgozók jelentős része most, a fejlődés nehéz szakaszában is a párttól várja a megoldást, a feszültségek feloldásához, a nehézségek leküzdéséhez az útmutatást. — Az elmúlt években a párttagság eszmei-politikai felkészültsége, vitakészsége fejlődött. Többen és értőbben foglalkoznak gazdaságpolitikai kérdésekkel, tárgyilagosabban, összetettebben ítélik meg a nemzetközi folyamatokat. A pártszervezetek többsége 'nagyobb hozzáértéssel érvényesíti a párt politikáját a szakmai döntések előkészítése során is. — E pozitív jelenségek mellett a párttagság körében is előfordult, hogy hosszú ideig megcáfolatlanul maradtak téves nézetek. A társadalmi-gazdasági változások helyenként bizonytalanságot is okoztak, a hibákkal, okokkal kapcsolatos vitákban néha védekező pozícióba kényszerülünk. A tisztánlátást, a párt politikája melletti agitációt nem mindig segíti a tömegtájékoztatás ellentmondó állásfoglalások. nyilatkozatok közvetítésével. — A párttagok tudatában vannak, hogy a napi gazdasági, társadalmi és politikai feladatok ellátásához szükség van az eszmei-ideológiai felkészültség fokozására. A tudatos tevékenység alapját jelentős részben a párt-, társadalmi és tömegszervezetek értékelő, elemző és feladatmeghatározó tevékenysége adja meg. A pártalapszervezetek felkészültek az ez évi munkára. A beszámoló taggyűléseken elfogadott határozatok tükrözik a felelősséget, biztosítékai a rendszeres, következetes végrehajtásnak és ellenőrzésnek. Színek és helyek TAVASZI SZEL Akkor, ezerkilencszáznegyvenöt áprilisában mintha még az időjárás is kárpótolni akarta volna az embereket az átélt megpróbáltatásokért. Nehéz telünk volt. Bár Szeged — hálistennek — a bombázásoktól eltekintve alig szenvedett komolyabb háborús épületkárokat, az élet azért akadozva indult útnak itt is. Az „akadozva" kifejezést ellenben — nézőponttól függően — többféleképpen is lehetett értelmezni. Hisz, ellenére a konszolidált körülményeknek, azért Szegeden is akadtak kisebb-nagyobb ellátási nehézségek. A szokásosnál is nehezebben lehetett hozzájutni a hús- és tejtermékekhez. Tüzelőanyaghoz. Hogy a ruhaneműekről és a tartós használati (fogyasztási) cikkekről már ne is beszéliünk. Ami az utóbbiakat illeti, új áru még nemigen kerülhetett a boltokba. Így aztán a használtak ára szökött fel. (Bár még nem az inflációs idők csillagászati magasságaiba.) No de... A szegény ember akkor is vásárlási nehézségekkel küszködött, amikor még békebeli színvonalú árutömegtől roskadoztak az üzletpolcok. Mi akkor is tíz •meg tizenöt kiló — utóbb s. k. gyújtóssá aprított — fát és nagyon rossz minőségű barnaszenet (20—30 kilót) vettünk' (azt is óriási anyagi nehézségek árán), amikor a kereskedők szíves-örömest vagontételnyi menynyiségeket is szállítottak volna első szóra. Nálunk hús nemigen került az asztalra. Legföljebb ha fejláb, paprikásnak, kocsonyának. Egyegy fehérneműdarab megvétele valósággal felvillanyozta a családot. Egy pár — új, de inkább többnyire használt — cipő tulajdonunkba kerülése afféle sátoros ünnepnek számított, és heteken, olykor hónapokon át beszédtémát szolgáltatott. Arra akarok kilyukadni: az egyik hétről a másikra ugrásszerűen megcsappant árukészlet bennünket nem sokkolt. Legföljebb azt konstatálhattuk, hogy most nem csupán mi, hanem mások is nélkülöznek. Köztük szép számmal olyanok, akik tapasztalataink szerint eladdig mindig a „napos oldalon" jártak. Ok bizony elszürkült arccal fogadták, amin mi könnyűszerrel túltettük magunk. Ráadásul apám — örökös tervkovács, e kovácsolásban nemegyszer az irrealitásig üllőzve magát — szebbnél szebb terveket melengetett magában. Mondogatta is nemegyszer: most eljött a mi időnk. (Negyvenhetedik életévében járt ekkor.) Most majd minden megváltozik. Még majd ő is, aki előtt 1908-ban örökre bezáródtak a szentesi gimnázium kapui, továbbtanulhat. Mindenáron bíró vagy ügyész szeretett volna lenni. A Petőfi sugárút. Nemestakács utca környékére — mi legalábbis makacsul hittük — az átlagosnál korábban érkezett a tavasz. Úgy éreztük, a hársfák rügyfakadása, a villamosvágány kőberakásában fejüket felütő fűszálak itt hamarább ébredeznek, mint más helyeken. A Szukováthy téri sportpálya még nem működött — a játéktereket hernyótalpas járművek „szántották" fel jövés menésükben —, de a betonfalnak már egyetemista párok támaszkodtak, fel-felpillantva időnként az égre, ahol gyors hajókázású felhők takarták el időnként a csillagokat. Emlékszem, aznap szép, napsütéses idő volt. Fényben fürdött a Petőfi sugárút páratlan oldala. Az Arnold-ház, a Nemestakács utca torkolata. Hirtelen taps, kiáltozás ütötte meg a fülünket. Utcára rohantunk. Én félbehagytam az olvasást, apám is időlegesen felfüggesztette az „öreg" Segesvári drogista fekete-fehér csíkos öltönyének vasalását. Az másszor is megesett már, hogy menetelő katonák lépte verte föl a csöndet — és a port. A közeli Honvéd téri laktanya legénysége, mióta világ a világ, itt, előttünk, a Petőfi sugárúton vonult ki nap mint nap a Vám téren, a Móra-pályán túl. de még a körtöltésen belül elterülő gyakorlótérre. De ez most más volt. Apám is csak ennyit tudott először mondani (afféle szakmai leplezőmondatként): „Csalánszövetből készült az egyenruhájuk". A legények négyes sorban meneteltek. Akadt közöttük egészen fiatal, de már őszes hajú is. Az új magyar hadsereg első katonái. Mondom, aki csak mozogni tudott, mind az utcára tódult. De benépesültek a kapualjak, erkélyek és a házablakok Is. Bal-jobb, egy-kettő, bal-jobb, egy-kettő... Hallgattuk a kemény hangú vezényszót. Majd „Nótát!". Valaki hirtelen tapsolni kezdett. Mások — sokan — éljeneztek. Néhányan zsebkendőt vettek elő, szemüket törölgették. — Magyar katonák — ismételgette egy őszhajú úr. Egyre hangosabban. — Magyar katonák . . . Magyar katonák . . . Fegyvertelenül mentek. Mondom. a Vám tér felé. A szokásos úton. Ki félcipőt viselt, ki bakancsot, ki meg puhaszárú csizmát. Néhány bilgeris is akadt. Hogy mi, arról fogalmam se volt, de gyerekfejjel is úgy éreztem, valami elkezdődött most. Akár a természetben. Apám visszaballagott a szabóvas mellé. Én meg átszaladtam a túloldalra. A lovaglóúton kísértem a csapatot. Egésaen a Szivárvány utcai villamoskitérőig. De még a Faragó utca sarkáról is hosszasan bámultam utánuk. PAPP ZOLTÁN