Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-30 / 101. szám

Csütörtök. 1987. április 30. 5 Operafesztivál Párizsi-e a Népszínház élete ? Aligha. Nem hiszem, hogy „párizsiak", azaz fényűzöek, luxuskényelmesek azok a körülmények, amelyek kö­zött a magyar hon opera­vándorai dolgoznak. Szinte állandóan úton vannak. Sa­ját színházi épületük nincs, illetve „sajátjuk" az ország csaknem összes színpada, sőt az utóbbi években néhány külföldi színpadot is belak­tak. A társulat létszáma tö­redéke egy igazi operatársu­laténak, így aztán nincsenek néma, de fürgelábú tánco­sok, dalosajkú, de „nehézkes" szólóénekesek, és kevésbé dalosajkú, de szintén „ne­hézkes'' kórustagok; itt min­denki egyenrangú, különbö­ző mértékben ugyan, de für­gelábú és dalosajkú kórus­tag-szólista-táncos. A szín­ház hőskorát, a vándormű­vészetet idézik ezek az ál­lapotok, azokat az időket, amikor a színész — énekest, táncost is jelentett. Minden­fajta színpadi embert, aki szórakoztat, mulattat. Ez az anakronizmus adja a Népszínház produkcióinak hamvas báját. S az a frisses­ség, lendület, elkötelezettség, amely az egész társulatot, színészt, zenekart, karmes­tert, rendezőt egyaránt jel­lemzi. A dolguk: a szórakoz­tatás, mulattatás. Az operafesztiválon ked­den este A párizsi élet című Offenbach-művet mutatták be. A szereplők közül ki kell emelnünk Németh Gá­bort (Fernand), aki szépen énekelt, és inasruhában is megőrizte úri méltóságát. Jánosi Péter (Gondremark) belépései mindig nyugodt örömmel töltöttek el ben­nünket: egyéni ízű figurát teremtett, a hangja is szép. A főszereplő azonban min­denképpen a Szegedről el­származott Laczi Júlia (Gab­riella) volt, aki életteli és mozgékony, vérpezsdítő és férfiandalitó: igazi szubrett. A népszínháziak bemutatko­zása sajátos, élénk tónussal gazdagította az operafeszti­vált. M. T. * Tegnap este szerepelt a Győri Kisfaludy Színház tár­sulata a Carmennel, ma a pécsiek produkciója követ­kezik: Mozart: Figaro házas­sága. A pécsi bemutató feb­ruárban volt — a kamara­színházban. Most tudniillik ők kerültek hasonló helyzet­be, melyből a szegedi társu­lat nemrég szerencsésen ki­lábalhatott; a nagyszínházuk rekonstrukciója miatt te­nyérnyi színpadra szorult a pécsi opera. Az ünnepen, május l-jén ismét a hazaia­ké az operafesztivál színpa­da: Verdi Macbeth-jét Ober­frank Géza vezényli, a cím­szerepben Németh József, Lady Macbeth Misura Zsu­zsa, Banquo Gregor József, Macduff Juhász József, Mal­colm Vajk György. Az Akadémiai Kiadó tervei Az Akadémiai Kiadó idei terveiről, a magyar tudo­mány eredményeit bemutató újabb köteteikről, tudo-* mánynépszerüsítő, ismeret­terjesztő kiadványaikról és kiállítási terveikről tájékoz­tatták a sajtó képviselőit a kiadó vezetői szerdán a Ma­gyar Tudományos Akadémia tudósklubjában. Hazai György főigazgató az új kiadványok között tal­lózva elmondta, hogy az idén adják közre a Magyar Néprajzi Atlaszt, amely 220 térképtáblán mutatja be az egyes tájegységeket. A Ma­gyar Művészet újabb kötete az 1300—1470 közötti időszak hazai művészeti fejlődéséről nyújt áttekintést. Az ünnepi könyvhétre jelenik meg a Mesék, mondák, történe­tek ... sorozatuk első kötete, a Rózsafiú és Tulipánleány, amelyben kalotaszegi nép­meséket közölnek. Másik ünnepi kiadványuk Teleki József útinaplóit adja köz­re, a mű címe: Egy erdélyi gróf a felvilágosult Európá­ban. A közhasznú könyvek sorában lát napvilágot az új szabályzat alapján korsze­rűsített Helyesírási tanács­adó szótár. Folytatják tavaly indított Reprint-sorozatukat, az újabb kötetek között szerepel Győrffy István Ma­gyar falu—magyar ház és Bartoniek Emma A magyar királykoronázások története című munkája. Kérdőjel sorozatukban Aczél György, Lukács Györgyről, Hársing László pedig Korok, eszmények, er­kölcsök címmel írt könyvet. Énekszóval, muzsikával A KISZ Központi Bizott­sága, a Művelődési Minisz­tériummal, az Állami Ifjú­sági és Sportbizottsággal közösen tavaly is meghirdet­te az országos diáknapokat. A diák amatőr művészeti te­vékenységet minősítő és be­mutató sorozat az ifjúsági mozgalom szervezeti esemé­nyei mellett, illetve azzal együtt jelentős kulturális és sporteseményeket biztosított, 1987 februárjában és már­ciusában az ország vala­mennyi, így megyénk váro­saiban is, a középfokú tanin­tézetekben tanuló diákok számára. Az ODN keretbe foglalja és ösztönzi a tizen­évesek iskolai és iskolán kí­vüli folyamatos kulturális tevékenységét, amely képet ad a diákművelődés eredmé­nyeiről és lehetőséget bizto­sít a közművelődési mun­kában élenjáró diákok, isko­lák és pedagógusok munká­jának elismerésére is. Ezek a rendezvények al­kalmat nyújtanak a diákélet bemutatására, kifejezve az őket körülvevő világról, tár­sadalmunkról alkotott véle­ményüket. Hozzájárul a di­ákélet hagyományainak el­mélyítéséhez, új hagyomá­nyok kialakításához. Példát ad a diáktársak számára, a kulturált szórakozási szoká­sok kialakításához. A művé­szeti kategóriákat fölsorolni is nehéz. Példaként a széles választási lehetőségekből: kórusok, szólóénekesek, szó­lóhangszeresek, népzenészek, néptáncosok, rock- és dzsesszegyüttesek, diákszín­padok, bábosok, képző- és iparművészek, honismereti körök, diákrádiósok és diák­újságírók mérhetik össze tu­dásukat. A megyei minősítő bemu­tatók legszínvonalasabb pro­dukcióiból a szakemberek­ből álló bírálóbizottság ja­vaslata alapján szerkesztett műsorral is bemutatkoznak a fesztiválvárosban. Csongrád megye hagyományosan az Erkel Diákünnepeken Gyu­lán. összesen 2500 középfo­kú tanintézetben tanuló di­ák vett részt az iskolai, váro­si, megyei minősítő verse­nyeken, és a fellépők 44 arany, 42 ezüst és 36 bronz oklevelet „szereztek" tehet­ségük bizonyítékául. Szeged­ről szép számmal képviselik majd diáktársaikat és isko­lájukat a Tömörkény gim­názium és művészeti szak­középiskola, a Radnóti Mik­lós Gimnázium tanulói ének­szóval, muzsikával, tánccal. A képző- és iparművészeti kategóriában már megtekint­hető a legjobb alkotásokat bemutató kiállítás Szegeden, a November 7. Művelődési Házban. A „Fesztiváldíjat" az Er­kel Diákünnepek Diáktaná­csa döntése alapján a május 3-án befejeződő rendezvény gáláján osztják majd ki a legszínvonalasabb, legszíne­sebb műsort adó csapatnak. A megyei programot Sándor János, a Szegedi Nemzeti Színház rendezője állította színpadra, Galkó Bence színművész és Nagy Albert, a Szeged Táncegyüttes ko­reográfusa és vezetője se­gítségével. A négynapos eseményre ma, csütörtökön a déli órák­ban utazik el a 250 fős kul­turális és a közel 50 tagú sportdelegáció, a megyei és városi KISZ-bizottság képvi­selői, valamint a felkészítő pedagógusok vezetésével. Cz. J. Adósok és hitelezők A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnök­sége szerdán ülést tartott. A testület a mezőgazdasági szövetkezetek tavalyi gazdál­kodásának eredményeit érté­kelte. Foglalkozott továbbá a tartósan fizetésképtelenné vált termelőszövetkezetek gazdálkodásának idei, első negyedévi tapasztalataival. A felszámolásról és az ál­lami szanálásról — mint is­meretes — 1986, szeptember l-jétől új eljárási rend lé­pett hatályba, amely a fize­tőképesség megteremtését, illetve helyreállítását segíti. Ennek a törekvésnek egyik fontos része az az előzetes egyeztetési eljárás, amelynek során az érdekeltek megpró­bálják az adós szövetkezet fizetőképességét helyreállíta­ni. Abban, hogy minél előbb megegyezés jöjjön létre az adós és a hitelező között, je­lentős szerepet vállaltak a tsz-ek területi szövetségei. Tevékenységükkel nemcsak az egyeztetési eljárás sike­rességét segitik, a szövetke­zetek előzetes felkészítéséért is sokat tettek az év eddig eltelt időszakában. Az elnökség megvitatta a területi szövetségek ellenőr­zési irodáinak 1986. évi te­vékenységéről és az ellenőr­zés főbb tapasztalatairól szóló előterjesztést. Az ellenőrzések so­rán azt tapasztalták, hogy a vizsgált szövetkezetek érde­keit szolgáló — megelőző jellegű — érdekképviseleti javaslatokat, kezdeményezé­seket a korábbinál jobban hasznosítják a gazdaságok. Juhász Gyula-dijasok A Szakszervezetek Csongrád Megyei Ta­nácsának május elseje alkalmából rendezett ünnepségét tegnap tartották meg a Juhász Gyula Művelődési Központban. Sebők Já­nos, az szmt titkára mondott beszédet. Ha­gyományosan ilyenkor adják át a Juhász Gyula-díjakat azoknak a művészeknek-tu­dósoknak, akik munkásságukkal széles kör­ben hatnak, társadalmi jelentőségű értéke­ket hoznak létre. Ágoston József vezető titkártól vehették át kitüntetésüket az idei Juhász Gyula-díjasok: a Móra Ferenc Mú­zeum történeti osztályának kollektívája, Kerek Attila, a Szeged Városi Családi Inté­zet igazgatója, Molnár Gyula, a Molnár Dixieland Band vezetője, Pávó Ferenc könyvtáros. Kerek Attila Molnár Gyula Nehéz feladatra vállalko­zott, amikor a társadalmi és családi ünnepek, egyszóval a szertartások újfajta, mai, jó ízléssel való megrende­zésére hivatott intézményt létrehozta. Az éviszázados hagyományokat kellett ki­egészíteni, vagy éppen pó­tolni, igény- és ízlésváltozá­sok közepette vonzóvá tenni. Az intézet, amelynek veze­tője, gondosan választott mű­sorokkal és előadókkal teszi ünnepélyessé, bensőségessé életünk fontos, örömteli, vagy éppen szomorú esemé­nyeit. Kerek Attila, imint általában a „hívatásosak", odaadással dolgozik. Közis­meretségnek és megbecsü­lésnek örvend a városban, a megyében. Zenekarvezetői képesítése van és népmü­velés-ének-zene szaikos ta­nár. Elsősorban szakszer­vezeti kulturális területen tevékenykedik — társadal­mi munkában. Korábban a Szeged Táncegyüttes zon­gorakísérője, illetve zene­karvezetője volt, énekelt az Általános Munkáskórusban, szakszervezeti funkciói van­nak a kulturális területek­kel foglalkozó bizottságok­ban. Még általános iskolás volt, amikor meghívták egy zene­karba ... Bizony nagy utat tett meg: országos és nem­zetközi elismertséget „har­colt ki" a dixieland-együt­tesnek, amelynek vezetője és mindenese. Harcról pedig azért bszélhetünk, mert a műfaj, bár mindig népszerű volt, nem mindig vétetett komolyan, s az amatőr-sors különféle bajait a Molnár­dixielandnek is el kellett szenvednie. Alighanem ¡Mol­nár Gyula tehetsége, ener­giája. ambíciója nélkül ez a zenekar sem jutott voLna többre, mint sok más nem hivatásos művészeti csoport: megszűnik vagy középszerűt produkál. Ám Molnárék — először külföldön, aztán las­san itthon is — a műfaj kiválóságai közé kerültek. Először a rádió, majd a helyi közművelődési intéz­mények segítettek a foly­tonos pénzhiánnyal, próba­terem- és szervezesi gondok­kal küszködő csapatnak, önálló lemezeik készültek. Közönségük mindig volt és (mindig lelked. 1A virtuóz klarinétszólók mellett talán legföltünöbb a biológia— kémia szakos középiskolai tanár, Molnár Gyula madár­tani érdeklődése. Szenvedé­lyes zenész, szenvedélyes ornitológus, kitűnő fényké­pész. Pávó Ferenc rádió- és lévéfel vételek (nemrégiben mutatták be Dixi-Mix című tévés film­jüket), fesztiváldijakat, szak­mai elismeréseket kaptak. A Szegedi Kenderfonógyár könyvtárosa az olvasómoz­galom egyik legeredménye­sebb szegedi munkása. Könyvtárába beiratkozott az üzem dolgozóinak 40 száza­léka, évente 20 ezer kö­tetes forgalmat bonyolít. A gyárhoz tartozó telepeken létrehozta a helyi könyv­tárakat, irányítja a szocia­lista brigádok klubját, mun­kás—művész találkozókat szervez, az irodalom mellett a tetvérmúzsákkal, képző és színházművészeti alkotá­sokkal is megismerteti a könyvtárlátogatókat. A gyár­ban létesített ipartörténeti állandó kiállítást is ő gon­dozza. Különös figyelemmel foglalkozik a fiatal szak­munkásokkal és a tanulók­kal; a művészeti jellegű rendezvényeken kívül szak­köröket, vetélkedőket, tár­sadalompolitikai témájú elő­adásokat szervez számukra. A múzeum történeti osztálya A „legfiatalabb" múzeumi osztály (vezetője Zombori István történész-muzeológus, tizenhárom munkatársa van) megalakulása, 1978 óta szá­mos érdekes és kitűnően rendezett időszaki kiállítá­son mutatta be a múzeum értékeit, illetve legújabb kutató- és gyűjtőmunkájuk eredményeit. A korszerű történeti ismeretek terjesz­tésében, a nemzeti tudat alakításában nélkülözhetet­len és hatásos kiállítások sorozatából kiemelendők a különböző történeti évfor­dulókhoz kapcsolódó bemu­tatók (a KFM megalakulá­sának, a Tanácsköztársaság létrejöttének 60. évfordulója, Szeged felszabadulásának 35. évfordulója), valamint a munkásmozgalom nagy alak­jainak (Szirmai, Zöld Sán­dor, Ladvánszky) munkás­ságát, a korabeli viszonyo­kat ismertető kiállítások. Az osztály megalakulása óta a munkatársak feladata a Szeged testvérvárosaiban rendezett leállítások össze­állítása, illetve az itt be­mutatott lodzí, vagy odesszai történeti tárlatok létreho­zása, A történész-muzeoló­gusoknak köszönhetjük a 'Vár-beLi vánoitör,tén.dti kiállítást, a Buday-szoba irodalom- és tánsadalomtör­téneti anyagát. A helytörté­neti jellegű kiállítások is emlékezetesek (tűzoltó­kiállítás, 100 éves a szegedi telefon, Szeged története — fotókon, első világháborús emlékművek, sajtótörténeti tárlat, 100 évas a színház, s a legújabb, a katonai egyenruhákat bemutató tár­lat), Minőségi változást je­lentett a munkában a gyö­nyörűen felújított Fekete­ház birtokbavétele, amely kiállítóhely, ráktár és ku­tatóhely egyszerre. Itt nyíl­hatott ímeg tavaly a „Vihart aratva" című állandó ki­állítás, mely Csongrád me­gye történetéről ad áttekin­tést. Országos konferenciák (s anyagukból készült kiad­ványok), a tó. század tár­sadalom- és politikatörténe­tének témáiról készült pub­likációk mutatják: értékes tudományos kutatásokat vé­geznek az osztály munka­táikai. Szerkesztik a Szegedi művelődéstörténeti füzetek című kiadványsorozatot.

Next

/
Thumbnails
Contents