Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-27 / 98. szám

Jlútfő, 1987. április 27. 3 Ismét kiváló r a Centrum Áruház A szegedi centrumosok vették birtokukba a Tisza Szállót szombaton — munkájuk elismerését köszönthették. ősszel tartották 20. születésnapjukat, s most fennállásuk alatt hetedszer nyerték el a Kiváló Áruház címet. Tavalyi forgalmuk 687 millió forintra rúgott, 50 millióval nőtt az előző évhez képest. Valamennyi osztály dinamikusan fejlődött. Tervszerű munkájuk eredményeképpen Szegeden csak r.áluk kapható árukból folyamatos az ellátás. A választékbővítés érdekében árucsere-kapcsolatot tartanak fenn Odesszával, Temesvárral, Schwedttel és Trencsénnel. A vásárlók biztosan emlékeznek az egymást érő akcióikra, a szezon végi vásárokra és Centrum hétfőkre, a divabemutatókra és sokan veszik igénybe különféle szolgáltatásaikat, például a házhoz szállítást és a szintén díjtalan konfekcióigazítást. Az ünnepségen Pilisy Sándor, a Centrum Áruházak jjereskedelmi vezérigazgatóhelyettese o Lenin körüti áruház vevői által közvetlenül nem tapasztalható, ám a kitüntető cím újbóli elnyerésében szerepet játszó indokok közül kiemelte az átlagon felüli hatékonyságot és a jó irányítást. Marsi Zoltán igazgató bejelentette; 1987-re 720 millió forintos forgalmat terveztek, ez a további fejlődés záloga. Ropoli Lászlóné osztályvezető a belkereskedelmi miniszter Kiváló Munkáért kitüntetését kapta. Szombaton tízen Vezérigazgatói Dicséretet, tizenkilencen Kiváló Dolgozó jelvényt kaptak. A Fogyasztók Kiváló Boltja címet nyerte el a Centrum műszaki osztálya és a Divat Centrum. R. E. Noorvosok tanácskoztak Tudományos ülést tartott Szentesen szombaton az ifjúsági és művelődési házban a Magyar Nőorvas Társaság dél-magyarországi szekciója és a szentesi városi kórház szülészet-nőgyógyászati osztálya. Megnyitó beszédében Sass Mihály professzor, a dél-magyarországi szekció vezetője hangsúlyozta, hogy a nemzetközi publikációk közreadásán túl az igazi tudományos eseményt a hazai összejövetelek jelentik. A nőgyógyászat problémái a betegágynál kezdődnek, s ezeket kell megoldani, a beteg javára. Resch Béla, a Magyar Nőorvos Társaság titkára a Semmelweis Emlékplakettet és a vele járó oklevelet nyújtatta át Bódis Lajosnak, a dél-magyarországi szekció alelnökének több évtizedes kimagasló munkássága elismeréséül. A program további részében több előadás hangzott el A szegedi csapat az Elektromos Szövetkezet klubjában birkózott a kérdésekkel Ki a legjobb? Szentes! Öt város, ha vetélkedik... Először is kezdjük egy kis helyesbítéssel. A versenytörténelem ugyan öt város vetélkedőjeként fogja jegyezni a szombati monstre programot, de mi ne feledkezzünk meg arról, hogy Szeged csapatát például Mórahalom legénysége erősítette, Makó mellé Csanád palota szegődött, a vásárhelyieket üllési fiatalok segítették, Szentes pedig Mindszenttel együtt indított közös csapatot. Ha a kistelekiek nem felejtenek el (!) Csongrádra utazni, most azt is írhatnám: Csongrád megye minden nagyobb települését sikerült mozgósítani arra a telefonos vetélkedőre, amelyet „Harmincon innen — harmincon túl" címmel rendezett a KISZ Csongrád Megyei Bizottsága. Kistelek nem jött, de azért így is biztató a tény — több száz fiatal vállalta, hogy felkészül mozgalomtörténetből, városismeretből, sporttörténelemből, s ha netán főznie, futnia, kutatnia kell — nos, akkor sem retten vissza. Ugye már kitalálták — a lelkesedés mellett némi általános műveltségre számított az a zsűri, amely a szegedi postaigazgatóság nagyterméből fogta össze az öt helyszínt. Az előzetes feladatok megoldása után (itt például ötvenes éveket idéző esküvői fotókat kellett készíteni, ajándékcsomagokat összeállítani —. hogy csak a leglátványosabb megoldásokat soroljam) ilyen kívánságokkal rukkoltak elő a rendezők: „Játsszunk színházat! ... Gyűjtsünk tárgyi emlékeket! ... Búvárkodjunk a mozgalomtörténetben! ... Keressünk fel népi mestereket! ... Barangoljunk (ha csak képzeletben is) hazai tájakon! ... Süssünk disznótoros vacsorát! ... Távirat, játék, interurbán, fotó ... A felsorolás nem teljes, de még ez is gondot okozott néhány csapatnak. E ami errefelé legjobban fájt — a legkevésbé épp az Elektromosklubban tanyázó szegedi— mórahalmi csapat tudott megbirkózni a feladatokkal. A délelőtti telefonos versenyben épDÚgy utolsók tettek, mint délután, amikor már beérkeztek a buszok, s az ifjúsági ház nagytermében kellett valamit produkálni. Finoman fogalmazva: Szegednek ez most nem jött össze. Kevésbé finoman pedig így is feltehetjük a kérdéseket: vajon minek tudható be, hogy egy ekkora város (a résztvevők közül mindenképp a legnagyobb!) nem tudott sportolókat kiállítani (első nulla pont (!) nem talált egyetlen népi mestert sem (ez a második!) és egyedül . döntött úgy, hogy nem játszik színházat. Ez már a harmadik ,betli" volt, délutánra esett, s tét nélkül. •Mert ekkorra már eldőlt: a KISZ megalakulásának 30. évfordulóját ünneplő játékra Szentes készült fel a leg; jobban (366 pont), mögöttük Makó a második (349) míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a csongrádi csapat állhatott 333 pontot gyűjtve. Vásárhelynek 318 pont jutott. Szeged pedig 238 ponttal ... nos Szeged az ötödik. így aztán azon sem szabad csodálkozni, hogy épp a szegedi csapatból minősítette valaki túl hosszúnak, vontatottnak, ötlettelennek a versenyt. De mit mond egy pártatlan? Nos, ha a zsűrit pártatlannak tekintjük — * a verseny során ezt bizonyította — akkor fogadjuk el elnökének, Germánná Vastag Györgyinek, a megyei KISZ-bizottság első titkárának véleményét, aki a díjkiosztás után így összegezte a látottakat: „Azzal a céllal rendeztük ezt az egész megyés találkozót, hogy fiataljaink jobban megismerjék egymás életét, tudják, hogy telnek a hétköznapok a megye többi városában, s persze azt is szerettük volna elérni, hogy egy nap a vidámságé, a gondtalan, de mégis hasznos szórakozásé legyen. Ügy érezzük, ez sikerült is, s a telefonos játék az idei forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozatának egyik kiemelkedő eseménye lett. Köszönjük ezt annak a sok lelkes segítőnek, aki biztosította a telefonvonalakat, akt számítógéppel követte a sokszor követhetetlennek tűnő pontosztozkodást, aki összeállította a kérdéseket, s aki elbírálta a válaszokat. S persze köszönet a versenyzőknek, hisz végül is ők voltak a nap főszereplői." Egy zsűri elnökével nem illik —, s most nem is nagyon lehet — vitatkozni. A szegedieknek meg csak anynyit — a magvas mondást, miszerint nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos — most nekik találták ki. Bátyi Zoltán „Juhászfogó" verseny Előszámlálni se lehetne, miben vetélkednek ma emberek, népek és országok. A sport szinte minden faja erre épül, és csak kevesen vannak, akik a mozgás szeretetére teszik le a voksukat. Versenyeket rendezünk a tudományok majdnem minden ágában, kimondva vagy kimondatlanul, mert rájöttünk, ésszel többetérünk. Volt már szántóverseny, kamionverseny, fegyverkezési verseny is van, miért ne lehetne juhászverseny is? Nem úgy, hogy a juhászok állnak a rajthoz, és pisztolylövésre futni kezdenek, úgy se, hogy a birkák fussanak, de még úgy se, hogy a kutyájuk. A juhászversenyt ügy rendezik — erről akarunk éppen beszélni. Tanbirka Cserebökényben, ahol a puszta Szolnok megyével és B'kés megyével találkozik, ott gyűlnek össze a juhászok minden évben — idén volt a harmadik — Szent György napján az egész országból. Legtöbbjük fölvette a gombos lajbit, fejébe tette a pásztorkalapot, magára öltötte zsinórral díszített ruháját, hozta a botját és a kutyáját, úgy jelentkezett a versenyre. Kalap alatt, fejben a tudomány, és kézben az ügyesség. A szamarát, ha van még neki egyáltalán, nem hozta magával, mert nem férne be az autóba. Mutatóban, parádézni úgyis van a pusztán. Tagadni nem lehet, van itt birka is, de ember a legtöbb. Fele a juhász, a másik fele újságíró, tévés vagy filmes. Kit a józan érdeklődés, kit a látvány hozott ide. És kísérő is van mindkét oldalon, mert az ilyen versenyre mindenki kíváncsi. Karámfélét ütöttek össze nyers deszkából a legelő n sonka illata Ismerősöm fölhívott, hogy kiváló riporttémát ajánl: az ő falujukban nemcsak a kölnitől illatozott a húsvét, hanem a sonkától is. A sonka; ugyanis romlott volt. Aki idejében megszagolta, viszszavitte a boltba. A boltvezető kicserélte — ameddig volt neki másmilyen. Am aki csak szombat délben vette elő a szerzeményt, az nem tudott vele mit kezdeni, kénytelen volt kidobni. Akkoriban a boltvezető nagyon fenekedett a húsiparra, hogy ezt ki kéne szerkeszteni az újságba, mert ilyet azután tényleg nem lehet csinálni az emberekkel. Már éppen a randevút beszéltük volna meg, amikor szóban részletesen elmondja az esetet, amikor visszatáncolt: ha ő ezt megteszi, lehet, hogy egyszer igaza lesz, de ebben az életben normális húst nem kap többet. Van persze a kereskedelmi vállalatnak illetékes vezetője, ismerősöm fölhívta azt is, hogy 5 talán nyilatkozna a dologról. Mégiscsak más akusztikája van a dolognak, ha nem egy boltvezető panaszkodik, hanem intézményesen szót emelnek a sonka illata ellen, A vezető azt felelte, többet veszítenének, mint nyernének a dolgon, inkább nem nyilatkozik semmit. Mit is mondhatnánk ezek után ismerősömnek és a többi vásárlónak, aki hazavitte az illatozó sonkát? Azt, hogy természetesen. az ő érdekükben nem emel szót senki, aki pedig emelhetne. Nehogy máskor még illatosat se kapjanak! T. I. szélén. Belül a birka, tisztes falka, meg az éppen soros juhász, kívül a bírák. Az a tétel most, hogy terelje ki a kicsi kapun a nyájat, hajtsa el ide meg ide, közben valami imitált hídon is át kell jutniuk, de finoman, érzéssel. A riadt, balga birka először körbe-körbe jár. Üj neki a karám, új a pásztor, új a kutya, és sehogy se akarja megtalálni a kicsi kaput. Birkatürelemmel dolgozik a pásztor, minden mozdulatén látszik, a zsűri és a falka jóindulatát egyszerre akarja megszerezni. Mivel a kutya se parancsot nem kap, de még plsszentést se, mindig ott van a csizma mellett, kilövésre készen. Szépen-szépen ballag a nyájacska, mér elérte a kerítés innenső felét, látja is a kijáiatot, de mégse indul. Nem hát, mert ott guggol kívül egy sötét operatőr a maga bojtárával. Nehezen bár, de fölfogja, hogy neki innen mégis ki kell mennie mindenképpen, az utolsó pillanatban úgy özönlik ki a kapun, majdnem magával viszi a kerítést. Fölsóhajtott a végén a birka, a juhász és a zsűri, hogy ezen is túlvannak. A juhász pontot kap, az operatőr talán prémiumot. Senki nem méri, mennyit fogy le aznap a tanblrka az idegességben. Nóta, szárazon ? Az is lecke, hogy hozzon a juhász valamit a hagyományos tárgyaiból. Nem baj, ha nem használják már — egyre inkább nem használják —, de jó, ha legalább a pásztor őrzi. És a jó pásztor meg is őrzi ezt is, nemcsak a nyájat. Mellény, kolompok, csöngők, csörgők, vagy pörgők, bögrék, bogrács fakanállal, kulacsok, sajttok, csizmák, lámpák, hajtogatott suba, birkanyíró olló, kicsi tilinkó, okarina, körmölőkés, szűrök, fejősajtárok, sajtprés, klarinét és tárogató — mustra egy-két vitrinben. Kicsit arrébb a kosfogatot szerszámozzák icipici hámba. Mondja is valaki a szakértő közönség soraiban: Fogd be kocsis a lovakat, rakj rá kincset, sok aranyat! Mellettük néprajzosok érdeklődnek, szintén a verseny részeként. Kolompokat rak eléjük az egyik felelő, egész köteggel. A legnagyobbat harangnak mondja. Ha azt kötötte föl a vezérürü nyakára, és észnél volt a kutya, egészen keskeny csapáson is hajthatta a nyájat. Megmutatja a bicskatartó tokot, a teljes öltözékét, előveszi a kalap mellől a nyüvellőpálcát. — Valami nótát? — Szárazon? Bor nélkül? — Nem mondja ki, de leolvasható róla, hogy józan bolondnak nehéz lenni. Azt viszont ki is mondja, lettek volna ott tegnap este, hallhattak volna eleget. A szállodában versenyt danoltak, még most is kóvályog tőle a feje. Nem a nótától persze, hanem a másnaposságtól. Inkább elmondja, mit gyógyítottak sós lórommal. A lósóska fözetével. Nem baj, az is pontot ér. Tevebirka ? Háromplecsnis díszjuhász körmöli amott a birkát, reflektorfényben. Ül a jámbor állat, fejét a hóna alá dugja, és tartja a lábát, mint a kezesbárány. Gondolom, direkt növesztették rosszra a körmét, hogy legyen munkája a versenyzőnek. Pótkérdések is vannak, meg kell saccolnia, milyen hoszszű lehet a gyapja. Kezebeli collstokdarabbal meg is mérik utána. Erre is pontot adnak. Birkabemutató is van itt. Kis kutricában a racka például. Olyan a szarva, mintha dugóhúzó akart volna lenni, és akkora, mint a birka hossza, csak keresztbe áll. Emitt viszont valami sivatagi fajta, az awassi. Tejelőnek szánják, majdnem akkora a tőgye, mint a kecskének. Hátul, a tompora nyúlványaként viszont akkora zsírpárna leffeg, mint a teve púpja, ha kisimítanák. Abba raktározza a tartalékot, hogy ínségesebb időkben se pusztuljon éhen. A juhászok fitymálják, a szakemberek szép jövőt jósolnak neki. Asszonyjuhász Asszonyt is látok itt, de nem a szabványnézők sorában. Nála is ott a juhászkampó, és minden idegenre bizalmatlanul ténfereg mellette a kutya, csörgővel a nyakán. Nagy Mihályné, balástyai juhász. Itt kell megtudnom, hogy Balástyán majdnem minden juhásznak a párja is juhász. Mezőberényben, Orosházán, Szeghalmon és Szentandráson dolgozott ezelőtt. Valami nomád vér hajtja őket is, mint minden juhászt, azért szerződnek mindig máshová. — Amíg a gyerekek ki nem járták az iskolát, faluban laktunk, de aki megszokta a pusztát, nem bírja az ki a falut. Eladtuk a házat, kiköltöztünk a nyáj mellé. A férje most felel odabent. Ha ezt is elmondaná, talán több pontot kapna. -A major közepén most indul a fölvonulás. Elöl megy a kosfogat, kordájában csak a kövér hajtó fér el, utána ballag két málhás szamár, jön a csacsifogat, lapos kocsival. a kocsi megrakva zsivalygó gyerekkel, elegáns csacsihintó is van, fehér póni is, kislánnyal a hátán, aztán pónifogat, szintén gyerekekkel. Amikor megállnak, özönlik a sok gyerek, hogy a másik fogatot is kipróbálhassa. Mint a búcsúban, ha megáll a ringlis. Az egész juhászversenynek egyik célja éppen ez: hogy a gyerek közelebb kerüljön az állathoz. Hátha azt mondja majd valamelyik. ha megnő: én is elállnék juhásznak. Juhászfogó verseny ez igazándiból. Horváth Dezső >