Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-27 / 98. szám

^ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 77. évfolyam, 98. szám 1987. április 27., hctfö A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Cukrozott befőtt... Vajon mennyi cukrot eszünk meg lekvárokban, szörpökben, nyúlós levű befőttekben? A konzervipar termékeire azt már többnyire ráírják, hogy egységnyi mennyiségük hány kilojoule energiát tartalmaz, de hogy mennyi ebből az egészségnek legalábbis nem használó cukor, azt a fogyasztó számára mélységes homály fedi. Legfeljebb sejtheti, amikor az üveg száján annyi csapódik ki belőle, hogy a szörp alja már alig folyik ki. Mindig elszomorodom, amikor áremelések táján a húsipar illetékesei megígérik, hogy növelik az olcsó húsáruk arányát a boltokban. Igaz, hogy az ígéret a kereskedelem ellenérdekeltsége miatt nem mindig teljesül, de az sem igazi öröm, ha tele van a hűtőpult zsírral dúsított felvágottakkal, szalonnával, vágóhídi melléktermékekből kreált húsutánzatokkal. Van ezek iránt kereslet, de aligha a fogyasztó szabad döntésén alapul; egyre szélesebb fogyasztói rétegeknek egyszerűen nincs módjuk választani: azt eszik, amit meg bírnak fizetni. Tekintélyes orvosok a saját gyakorlatuk alapján figyelmeztetnek rá, hogy túl sok zsírt, túl sok cukrot fogyasztunk. Tudományos intézetek reprezentatív mintavételek alapján bizonyítani is tudják az összefüggést táplálkozási szokásaink és népünk egészségének riasztó romlása között. Ahhoz viszont még laborok, műszerek, szakértő apparátusok sem kellenek, hogy bizonyítsuk az összefüggést gazdasági helyzetünk alakulása és a táplálkozási szokások között. Miben érdekelt a népgazdaság? Abban, hogy a jobb minőségű húsárut eladja külföldre, konvertibilis devizáért. Azért nem a szalonnát, mert arra aligha akadna vevő. Minél alacsonyabbak az árak a nemzetközi piacon, annál többet kell exportálni ugyanakkora summáért. A sertésnek, marhának ugyanakkor vannak értéktelenebb alkatrészei is, az átvétel során azokért is fizet a húsipar, érdekében áll tehát minél gazdaságosabban felhasználni a levágott állatok minden porcikáját. A népgazdaságnak és a húsipari vállalatoknak a felé mutatnak az érdekei, hogy külföldre adják el a minőségi árut — egyáltalán, azt, ami elkel, és a hazai piacon azt, ami marad. Ez a gazdasági helyzet kényszere, amely azonban hosszabb távon nem mentes káros mellékhatásoktól. Hasonló a helyzet a példában szereplő másik árucsoporttal, a cukrozott befőttel, szörppel, dzsemmel. Az árarányok olyanok, hogy az iparnak megéri cukorral dúsítani a természetes alapanyagot. A szabványok ennek feltehetően nem vetnek gátat, talán mert amikor készültek, akkor még mások voltak a táplálkozási szokások. más volt az életszínvonal, s ez nem veszélyeztette az emberek egészségét. Miért lovagolunk éppen ezeken a példákon, amikor az egészségünket nem annyira a szalonna és a túlcukrozott szörp, mint inkább mi magunk rontjuk? Nem muszáj fokhagymás kockát vásárolni, és nem feltétlenül fontos tej helyett már reggelire szörpöt öntögetni a gyereknek. Sőt a dohányzás, a benzingőz, a zaj, a hajszolt élet sokkal több kárt okoz egészségünkben, mint a tollhegyre tűzött két táplálékfajta. Aki az ugyancsak kártékony nikotint kedvtelve fújja kollégái képébe, az vajon háboroghat-e azon, hogy milyen mócsingos a hús a levesben? A kérdést azonban fordítva is föl lehet tenni: háboroghat-e a kormányzat a lakosság egészségtelen, önsorsrontó szokásain, amikor maga is rákényszerül, hogy lovat adjon ezek alá? Ez a bizonyos kettősség a legnyilvánvalóbban az alkoholizmus kérdésében érhető tetten; tudjuk, mennyi nyilvánvaló és becslésekkel nagyjából összegszerűen is kifejezhető kárt okoz a mai alkoholizmus — holnap. De az alkoholtartalmú italok forgalmi adója már a mai költségvetésbe be van építve. Ez az egész folyamat egy rendkívül szigorú logikájú kényszerpályát alkot. E kényszerpálya azonban — sok egyéb tényezővel együtt — már eddig is oda vezetett, hogy halálozási mutatóink leromlottak, nemzedékek halnak meg idő előtt, országos és családi költségvetésünk hiányait a forintokra váltott egészségünkkel vagyunk kénytelenek betölteni. Kétarcúak és következetlenek vagyunk mi, állampolgárok, ám hasonlóan viselkedik az irányítás is: a propaganda „puha" eszközeivel nevelni igyekszik bennünket, egészségmegőrző programot készít a számunkra, miközben az árpolitikai keményebb fegyvereivel az ellenkezőjére késztet. Programot kínál, ám ezt nem alapozza meg a megfelelő feltételekkel. Rendkívül nehéz érvelni — nemcsak az egészségmegőrzés ügyében —, ha mást tükröznek a szavak, mint a reálfolyamatok. A vesepecsenye a világon mindenütt drágább, mint a füstölt szalonna, botorság lenne azt követelni, hogy nálunk fordítva legyen. Csak a kényszerpálya kijelölte nyomvonalon haladhatunk, nincs valódi mozgásterünk? A gyakorlatban is föl kell adni egy régi illúziót: mi itt, egy szocializmust építő társadalomban sem választhatjuk a dolgoknak csak a pozitív oldalát. Például, az alkoholforgalmazásból származó állami bevétel nincs a szeszfogyasztás társadalmi kártétele nélkül. Annak, hogy 2000-re valóban egészséges társadalomnak mondhassuk magunkat, nagy ára van. A holnapi egészség árát már ma kellene megfizetni. Tanács István Beiktatták az esztergomi érseket Paskai László esztergomi érseket, az esztergomi bazilika előtti téren szombaton — több ezer hivő jelenlétében — ünnepélyes szertartással beiktatták tisztségébe. Az ünnepségen részt vettek a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjai, a magyarországi protestáns egyházak és más felekezetek vezetői. A Vatikán képviseletében jelen volt Francesco Colasuonno érsek és számos magas rangú külföldi egyházi személyiség, valamint a magyarországi diplomáciai képviseletek több vezetője. A szertartást követő fogadáson a magyar kormány képviseletében Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke kftszöntötte az új esztergomi érseket. Jegor Ligacsov elutazott hazánkhói MEGBESZÉLÉS KADAR JÁNOSSAL NEMZETKÖZI SAJTÓÉRTEKEZLET Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára szombaton a Központi Bizottság székházában találkozott Jegor Ligacsovval, a Szojetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságának tagjával, a központi bizottság titkárával. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón tájékoztatták egymást az MSZMP XIII. és az SZKP XXVII. kongresszusa, továbbá az SZKP KB ez év januári ülése határozatainak végrehajtásáról, a két párt tevékenységének fő irányairól, a jelenlegi időszakban. Ismételten megerősítették az MSZMP és az SZKP közötti kölcsönös támogatás és szolidaritás jelentőségét. Hangsúlyozták, hogy pártjaik azonosan ítélik meg a két ország gazdasági-társadalmi fejlődése meggyorsításának, a demokrácia és a társadalmi nyilvánosság erősítésének fő feladatát. Kádár János és Jegor Ligacsov megelégedéssel állapította meg, hogy a magyar —szovjet együttműködés az élet minden területén eredményesen fejlődik. Kiemelték, hogy az elmúlt évi felső szintű találkozón elért elvi megállapodások nagy jelentőségűek a magyar gazdaság előtt álló feladatok megoldása, a kölcsönösen előnyös magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok fejlesztése, a termelési és műszaki-tudományos együttműködés korszerű formáinak elterjesztése szempontjából, ezért következetes érvényesítésükre kiemelt figyelmet fordítanak. Egybehangzóan állapították meg, hogy a szocialista országok együttműködésének megújítása a szocialista internacionalizmus, az egyenjogúság, az önállóság, a kölcsönös felelősség elvei alapján, az elmélyült tapasztalatcsere útján eredményesen járulhat hozzá a szocializmus nemzetközi tekintélyének növeléséhez, a béke és a haladás erői pozícióinak megszilárdításához. Kádár János hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió vezetésének legutóbbi nagy horderejű javaslatai megbízható alapot jelentenek: az európai katonai szembenállás csökkentésére irányuló jelentős megállapodá(Folytatás a 2. oldalon.) „Tiszteljétek a közkatonákat" Obsitosünnepség Szegeden Szombaton délelőtt a Szegedi Nemzeti Színházban a felső korhatárt elért hadköteleseket búcsúztatták. Az 550 főnyi résztvevőt a Himnusz és Petőfi Sándor „Tiszteljétek a közkatonákat" című versének elhangzása után Balogh Imre alezredes, a Csongrád Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság parancsnoka köszöntötte. Az ünnepségen részt vett Pacsek József altábornagy, vezérkari főnök, honvédelmi miniszterhelyettes, Horváth Ká~ rolyné, a Csongrád megyei pártbizottság titkára; Petrik István, a megyei tanács elnökének általános helyettese és Papp Gyula, a Szeged városi tanács elnöke, a HNF Országos Tanácsának alelnöke. Gurka Zoltán alezredes felolvasta a honvédelmi miniszter parancsát, majd Pacsek József altábornagy ünnepi beszédet mondott. Többek között méltatta azt a közel emberöltönyi helytállást és éber felelősséget, amelyet a honvédelem, az államhatár védelme, a közrend és közbiztonság érdekeinek. feladatainak megvalósításáért tanúsítottak a tartalékosok. ök voltak azok, akik fiatalon átélték a II. világháború borzalmait, de nem maradtak ki a Nagy László felvétele fijra együtt egy korosztály, immár mint felső korhatárt elért hadkötelesek hallgatták az obsitoshúcsúztatót felszabadulást követő felejthetetlen országépítő eseményekből sem. Az elmúlt négy évtizedben szocialista úton új, szebb, igazságosabb, és nemzetközi mércével mérve is a réginél gazdagabb, tekintélyesebb hazát teremtettek. Megtett életútjuk, tetteik, visszaemlékezéseik a példa erejével hatnak a most felnövekvő nemzedékre. Ezt követően Pacsek József altábornagy kitüntetéseket és emléklapokat adott át. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát Bakacsl Géza, a Röszkei Altalános Iskola igazgatója, Gottl Frigyes, a Csongrád Megyei Tanács Pedagógiai Intézetének igazgatóhelyettese, ördög István, a Tejipari SZSZKV kirendeltségének gépkocsivezetője és Puskás Imre, a Deszki Maros Tsz személyzeti vezetője vette át. Diós József, a Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója és Nagy Mihály, a Szegedi Vízmüvek és Fürdők műszaki osztályvezetője a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát kapta. Bronz fokozattal kitüntetettek: Geréby József, a Pankotai Állami Gazdaság igazgatója, Jakab Ottó, a megyei tanács főmunkatársa, Nagyistók Sándor, az Alföldi Róna Tsz elnöke es Simon Gyula, a Tisza Volán hódmezővásárhelyi személyforgalmi részlegvezetője. A Honvédelmi Erdemét' met 30 éves tevékenységéért Dudás Mihály, a Va>és Fémipari Szövetkezet lakatosa és Kircsi János, a Déri Miksa Gépipari Szakközépiskola kollégiumi nevelőtanára kapta. A 25 éves fokozatot Czirok János, a szegedi IKV ács-állványozója és Hofgesang Péter, a 600-as Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója vette át. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 2. Számú Gyakorló Altalános Iskolájának úttörői az ifjabb nemzedék nevében az elismerés jelképes virágszálait adták át. Majd Hofgesang Péter a felső korhatárt elért állomány nevében szólt korosztályának küzdelmos életútjáról. Az ünnepség a Szózat hangjaival ért véget, majd a Magyar Néphadsereg Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett művészegyüttesének műsorában gyönyörködhettek a résztvevők. T. Sz. I. Társadalmi A hét végi jó időben a város különböző természetesen a sétálni, kikapcsolódni vápontjain találkozhattunk a csinnsítgató-szé- gyókat, akik számára a pihenőhely kultumnnlfo Lrívnuavot P^ető társadalmi munkásokkal. A Ligetet ráltságát hozza majd ez a nap. A feísőmUIlKdy Környezet- kétszáz, Szegeden dolgozó kubai lány lepte városi napóra körül a Hazafias Népfront CTÓtlílÓc e1, hügy munkajukkal köszöntsék az or- Hét évtized — hét óra akciójának résztveOLCpilCd szagos kubai napok rendezvénysorozatát, és vői sürgölődtek, rendezgették a környezetet