Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-03 / 79. szám

Pintek. 1987. április 3. 3 Maruti gépkocsik magyar műszerekért A Ladák, a Polski FIAT­ok és a Zastavák után ezen­túl a japán Suzuki licenc alapján, Indiában előállított JVlaruti márkájú kiskocsik­hoz is gyárt műszerfalakat az MMG Automatika Mü­vek. A kooperációs megálla­podást, amelynek alapján a magyar reszegységekert kész gépkocsikat kapunk a kö­vetkező öt évben, a napok­ban irták alá az indiai fő­városban. A tervek szerint évente 80 ezer komplett műszerfa­lat állítanak elő a gyárban az indiai partner megren­delésére. Az MMG-ben az új műszerfalak gyártásával jelentős generációváltásra kerül sor ebben a termék­családban. Ez a típus ugyan­is már a kilencvenes evek követeimenyeinek is meg­felel, míg a jelenlegiek a hetvenes evekben kidolgo­zott előírások -alapján ké­szülnek. Ily módon lehető­ség nyílik arra is. hogy a későbbiekben ilyen új tipusú műszerfalakat szállítsanak a szocialista országokba, és esetleg más tőkés cégek­nek is. A műszerfalakért — a szerződés szerint — valószí­nűleg mór az idén ötszáz Maruti, 800 köbcentiméteres kiskocsi érkezik Magyaror­szágra. Q bányászok biztonságáért Jelentős munkavédelmi fejlesztésekkel növelik a bá­nyászok biztonságát az Oroszlányi Szénbányáknál. Márkushegyen, a legtöbb szenet adó hazai mélymű­velésű bányában az év vé­géig áttérnek az úgyneve­zett fúvószellőztetésről a szivószellőztetésre. Ez az átállás számottevően csök­kenti a sújtólégrobbanás ve­szélyét. Ha ugyanis a szívó­szellőztetés bármilyen okból leállna, a metán csak 40— 45 perc alatt szaporodik fel veszélyes mennyiségben, míg ugyanez az időtartam fúvó­szellőztetésnél mindössze 5— 10 perc. Filagória és párnaszék Ritkán szoktuk ezeken a hasábokon azzal marasztal­ni az olvasó figyelmét, hogy mindjárt az első mondatba belefűzzük: „ezt !átns kell". Most mégis ezt tesszük, mert meggyőződésünk: kel­lemes délutáni, vagy het vé­gi programot kínálunk azok­nak, akiket érdekel, hogyan dolgozik egy kosárfonó népművész, mi minden ala­kitható fűzfavesszőből, mi­lyen barátságos lehet egy fonott bútorokkal, használa­ti tárgyakkal berendezett ház. amelynek Lakói nyitott ajtóval és jó szívvel fogad­ják a vendeget. Kiszner Jó­zsefnek és feleségének klá­rafalvi otthona ilyen . .. Ezt persze még akkor nem sejti az ember, amikor a község központjában észre­veszi a táblát a 43-as út mellett: Kosárfonó bemuta­tóterem. Az elnevezés ugyan­is Ipállításszerüséget sejtet, ahol — íg'y szokta meg a magyar — belépődíj ellené­ben megtekintheti a tárgya­kat, illő távolságból, netán védőkorlát mögül. Hogy mi mire való, miként készült, s miből, azt legfeljebb a ki­állítás katalógusa mondja cl. jobb esetben a beszédes kedvű teremőr. Mondom, igy vélné az ember, de nem így van. Először is: Kisznerék a házukat tartják bemutató­teremnek, azaz azokat a he­lyiségeket, amelyekben élik a maguk hétköznapjait, nem zárják el a látogatók elöl. Másodszor: az üvege­zett veranda ülőgarnitúrá­ját itt nem 'lakat mögött tartják, a térelválasztónak neveben a valós funkciója, a könyvespolcon könyvek vannak, a konyhai füszer­tartóban fűszerek, a lábas tálcán virág. cserépben, a kenyereskosárban kenyér. Talán csak a falon függesz­kedve sorjázó tucatnyi fü­les kosárnak van kizárólag bemutató funkciója. Még mielőtt esztétikai ér­telemben finnyás izlésü ol­vasóink elszörnyülködnének azon, hogy lehet ennyiféle fonott tárgy között kényel­mesen, otthonosan élni, gyorsan megnyugtatom a kételkedőket: láthatóan egész kellemesen. E sorok írója történetesen a kora délelőtti órákban, s előzetes bejelentés nélkül toppant be Kisznerékhez, s érzékel­hetően nem zavarta meg különösebben a háziak szo­kott életvitelét. A mester visszavonult a fűzfavesszői közé a műhelybe, a mester­ség fogásainak meghonosí­tására szakcsoportba ossze­toborzott asszonyok is épp csak hogy felnéztek munká­jukból, csupán a ház asz­szonya — akinek egyéb­ként, ha épp nem üzletasz­szonyoskodik, ugyancsak megvan a maea fonnivalója —, nos. egyedül ő volt az, aki e sajátságos „bemutató­teremben" kalauzságra vál­lalkozott. A véletlen játszotta a leg­nagyobb szerepet közös éle­Társalgósarok, tűkben, ö maga — algyői család lánya lévén — gye­rekkorában ismerte meg a fonás alapfogásait: „egy tál­cáig jutottam el". Mármint, hogy annál bonyolultabb tárgyak készítésére nem volt alkalma és szükségé. Tizenhet évig nem is látott csírázott fehér vesszőt, meg barna fözöttet. Es amikor a szegedi Dankó-szobornál először randevúzott mostani férjével, róla sem tudta, hogy egy kisteleki kaskótő­mester tíz gyerekének egyi­ke, s hogy apró korában, csak amit a nagyobbaktól ellesett, az alapján tanult meg vesszőt fonni. Az isme­retségből házasság lett, a két kosárfonógyerekből ko­sárfonó párás. A mun-ca­megosztásuk figyelemre mél­tó: a férj fantáziál, kitalál­ja, mit hogyan lehetne vesszőből fonatolni, a min­tadarabokról meg szabály­szerű műleírást is készit. A feleség pedig az eladásra szánt szatyrok fonásával dolgozik a keze alá, viszi az üzletet, rendben tartja a házat, szervez, s ha meg marad ideje — és marad! —, akkor fest, meg verse­ket ir. Azaz: ö a hátvéd, hogy a népművészeti ág mestere még tovább gyara­pithassa zsűrizett tárgyai­nak, bútorainak kollekció­ját. (Eddig 107 termekük kapta meg a népi iparmű­vészeti tanácstól a pecsétet.) Mostanában hintaszékről, fi­lagóriáról, pávaszékről gon­dolkodnak, ágyvége is hi­ányzik még a tfiszner-bú­torok listájáról. A ház udvarában, kertjé­ben ott vannak már a hoz­Somogyl KArolynó felvétele fűzfavesszőből závalók, a vesszők. „Ha in­gyen adnák, akkor sem mon­danunk le arról, hogy a vesszőt magunk haj­tassuk. irányítsuk a növekedését, hiszen csak mi tudjuk, milyen hajtásból mit lehet majd .megfontol­ni'. Mulasson nekem még egy mesterséget, ahol a fo­lyamatot az alapanyagtól a késztermékig ugyanaz csi­nálja végig! Talán már csak a kosárfonóé ilyen. Ezért is szeretnénk, ha átadhatnánk ezt a tudást másoknak. Amit úgy is értsen: piacra mi csak annyit fonunk, amiből meg tuduni- élni " Pálfy Katalin Tanulmányozzuk, fontolgatjuk I rtózom a gondolattól is. hogy fél­reérthetek valamit. Sokan meg­tették már. hogy kicsíptek egy-egy mondatot valahonnan, erőnek erejével másként értették, és utána kivont kard­dal rohantak neki az illetőnek. Akiről mai példabeszédem szól, lehet nagyszerű ember, és felelős posztján is lehet kiváló, de egyetlen mondatával bogarat ültetett a fülembe. Hosszú évek kemény gyakor­lata szerint biztosan neki van igaza, leg­följebb a legújabb változások szele sze­rint csak a kérdezőnek. Az ö igazsága tehát kipróbált igazság, a kérdezőé egy­előre csak kezdeménye annak. Es mi mégis a változások mellett szavazunk! * Nem sokat rágódtam eddig rajta, jó-e nekünk, hogy panelövezetúnk egyetlen megmaradt, és ennélfogva helyet jelölő fogalommá változott diófája — a Diófa! — mellett éjszaka is lehet venni kenye­ret, tejet vagy akármit. Hazafelé jövet mindig megvesszük, amire éppen buk­szánk engedelmével vágyakozunk, ennél­fogva könnyen meglehet, éjszakai bevé­telét egyetlen fillérrel se gyarapítjuk a boltnak. De odafigyeltünk mégis a hirre: van ilyen lehetőségünk! Biztosan kun­csaft is van. különben bezárnák az ajtót, és úgy töltögetnék föl éjszaka a polco­kat. Rádiós kolléganőm riportjából ugyanis az derül ki, azért volt egyszerű a dolog, mert éjszaka is dolgoznak. Azt is el­mondja a bolt vezetője a riportban, szo­rítja őket a kis boltok szaporodása. Ha nem akarják, hogy a vevők serege el­hagyja őket, éjnek évadján is be kell ereszteniük. Egyelőre nem úgy,, mint nap­pal. hogy itt a kosár, bogarászd össze magadnak, amit venni akarsz, és vidd a pénztárhoz, mert annyi emberük nincsen, csak az előtérbe mehet be a vevő. Ki­nyilik előtte egy ablakocska, mint az éj­jel is szolgáló patikában, megmondja, mit kér. a boltos szedi össze neki, és kiadja. Patikabolttá változik tehát éjjelente az ABC. Kétezer Jpjdult elő eddig, hogy len­gyel turisták is venni akartak valamit. Hiába mondogatták az ablaknál, mit kér­nének. senki nem értette őket, de a tu­rista egyébként se úgy szokott menni a boltba, hogy e|őre tudja, mivel jön majd kifelé. Neki az a jó, ami nappal nekünk is: megnézni mindent, és ha szemrevaló valami, megveszi. Telefon a főnökért mind a kétszer; engedjétek be őket! Ek­kora lehetőséget nem szabad elszalasz­tani. Reformgondolatok ringatójává lépett elő tehát a Diófa boltia. Telhetetlen nép­ség azonban az újságíró, gondol egyet a pesti riporter is. fogja a mikrofont, és odatartja két pesti üzlethálózat vezetője orra elé is. Ha Szegeden lehet, miért nem lehet a fővárosban is? Amikor, rá­adásul ott már volt egy, a régebbi idők­ben, de időközben átalakult az az egy is csak nappalivá. Olyan a riporter néha, mint derült ég­ből a villám. Az egyik szék lakója nem azt mondja, hogy várjon egy kicsit, meg­kérdezem telefonon a Jóskát, megérné-e nekik is nyitva maradniuk, mert komoly és hatalmas vállalat ilyesmit nem hamar­kodhat el, hanem azt, hogy tanulmányoz­zuk a kérdést. Hogy mióta tanulmányoz­zák, és meddig, azt nem teszi hozzá, de beavatott mellébeszélésből mindenki ki­érzi, ebben az évben biztosan nem lesz már belőle semmi, és az is lehet, hogy jövőre se. Régenvolt katonakorom jut eszembe ilyenkor. Kiállt a sereg az alakulótérre, és arra a nagyon egyszerű mozdulatra, hogy fordítsuk fejünket jobbra, vezénylő apparátusra volt szükség. A hétköznapi ember naponta kismilliószor megteszi ezt, de minél nagyobb a szervezet, annál ne­hezebb. És ráadásul mindig akadt vala­ki, aki nem jobbra, hanem balra fordí­totta a fejét. Volt rá eset, hogy rekkenő hőségben fél napig kellett gyakorolnunk ugyanazt. Azt hiszem, ilyenféle tömeg­tehetetlenség vesz erőt a hatalmas cége­ken is. (A tehetetlenség fizikai fogalom, semmi sértés nincsen tehát szavaim mö­gött!) A kicsi bolt viszont úgy forgatja a fejét, mint a gyerek az anyja ölében. Minden vevőt észrevesz, és mindnek adni akar valamit. Elmegy a mikrofon a másik nagy szék lakójának orra elé is. Jó helyre ment, a hajdani éjjel-nappal nyitva tartó boltnak volt valamikor a vezetője. Aprókat se vakaródzik közben, azonnal kimondja, ezt a lépést nekik is meg kell tenniük. Egy szóval se mondja, hogy tanulmá­nyozzuk, hogy majd megfontoljuk, jól megrágjuk előtte a falatot, nehogy a tor­kunkon akadjon, csak azt, hogy nekik is lépniük kell. Gyorsan járó eszében biz­tosan benne van, hogy a dolgozóknak szociális jogai is vannak, és azt erőszak­kal megnyirbálni nem lehet, hogy a kü­lönmunkát külonpénzzel kell megfizet­niük, meg az is, hogy éjjelente talán többen akarnának fizetés nélkül távozni, de hát arra teremtődött többek között az emberi ész, hogy korszakokat is át tud­jon ugrani. Erősen fölgyorsult reformpártiságunk­ban az egyik igazgató szimpatikus lett, a másik nem. Lehet, hogy semmi közünk hozzájuk, mert Pestre se megyünk csak azért, hogy éjjelente nyitogathassuk aj­tajukat — bár ottani csavargásaink köz­ben hamarabb adódhat alkalom rá —, de kemény súlyokat teszünk azonnal az egyik mellé a serpenyőbe, és parancsszó nélkül ingatjuk a fejünket a másiknál. Az egyikre azt mondjuk, ilyen emberből kellene sok. a másikra nem mondunk semmit. Ezért lett rokonszenves bolt előt­tünk a Diófa is. És az a taxivállalkozás is, amelyik pillanatok alatt csatlakozott hozzá. Akárki fölhívhatja őket telefonon, azonnal mennek a boltba, megveszik, amit kérnek, és futnak vele a telefonáló­hoz. ök se képesek fontolva, tanulmá­nyozva haladni, azonnal váltanak, amikor rés nyílik számukra valahol. Nagv lett ez a város már, ha csak a házibulik fogyó készleteire gondolunk, akkor is megéri nekik. S zegedi kolléganőm riportja nyomán még csak fontolgatja az egyik pesti főnök, hogyan lehetne cél­irányosan bővíteni minden boltnak a nyitva tartását, pedig meglehet, úgy járna vele, ahogy a teljes apparátussal meg­nyújtott hivatali idővel jártak tanácsaink, a másik viszont azt veszi kiindulónak, hogy a vasárnapi nyitva tartás is száz­milliós forgalomnövekedést hozott egy év alatt, pedig az is szokatlan lépés volt. Az egyik tehát sajnálkozva mondja, idén biztosan nem nyithatnak ki éjjel, még éjfélig se, a másik erősen bizakodik: eb­ben a szezonban már éjjel is megnyílik a boltjuk. Mintha az egvik még mindig nem venné figyelembe, hogy régóta vérre megy a játék. Ha csak ő lenne egyedül! Talán nem értettem félre az idők mos­tani szavát. Horváth Oezső fl tudományos élet hírei Eddig is szerepeltek persze ezeken a hasábokon a tu­dományos élet hírei, csak nem így, összegyűjtve, némileg válogatva-rendszerezve. Hanem meglehetős esetlegesség­gel; amiről értesítést kaptunk, amit „kibogarásztunk", vagy éppen véletlenül jutott tudomásunkra, s amikor és ahol éppen elfértek.. Azzal a szándékkal indítjuk most összeállításunkat, hogy jobb tájékozódási lehetőségeket biztosítsunk a tudományos élet történései, kisebb-nagyobb eseményei iránt érdeklődő olvasóinknak. Havonta vissza­tekintünk, a szegedi tudományos élet képviselőinek mun­kájából a „látható" eredményeket, történéseket vesszük szemügyre — különválasztva az egyetemek-főiskolák „há­za táját" a kutatóintézetekétől (egyszerűen azért, mert együtt túl terjedelmes lenne a havonkénti beszámoló). Márciusban többen jártak külföldi konferencián, kong­resszuson avagy tanácskozá­son. Csákány Í3éla, a József Attila Tudományegyetem rektora a Szovjetunióban részt vett a szocialista orszá­gok tudományegyetemi rek­torainak második tanácsko­zásán. A téma: az egyetemek szerepe a társadalmi és gaz­dasági élet meggyorsításá­ban. Anderle Adam törté­nész a hollandiai Leidenben a latin-amerikai nemzettu­dattal foglalkozó európai konferencia résztvevője volt. O lesz a szeptemberben Sze­geden megrendezendő, Latin­Amerika történetével foglal­kozó konferencia szervezője. Jakócs Dániel, az összeha­sonlító irodalomtudományi tanszék docense a szófiai Kiiment Orhidszki Egyetem meghívásának eleget téve irodalomtörténeti előadáso­kat tart Bulgáriában Szekeres László egyetemi tanár, a Szegedi Orvostudo­mányi Egyetem Gyógyszer­tani Intézetének igazgatója háromhetes előadói körutat tett Japánban. Szilárd János egyetemi ta­nár, a SZOTE rektora Mün­chenbe utazott, ahol előadást tartott a Dinamikus Pszi­chiátriai Világszövetség kongresszusán. Szintén a ba­jor fővárosban járt Kará­csonyi Sándor, a sebészeti klinika igazgatója, aki meg­hívott előadóként tartott elő­adást uz ottani sebészeti kli­nikai továbbképző tanfolya­mán Négyévente tartják a nem­zetközi matematikaoktatási kongresszust. A jövő év jú­liusában Budapest ad ott­hont ennek a rendezvény­nek. A szervezőbizottság el­nöke Szendrei János főis­kolai tanár, a szegedi tanár­képző főigazgatója. A 2500 résztvevőt mozgósitó kong­resszus szervezői az elmúlt héten a fővárosban tartottak megbeszélést. Ezen a tanács­kozáson vitatták meg a világ matematikaoktatással fog­lalkozó szakembereinek el­küldendő tájékoztató anya­gát. A tanárképző főiskola tan­székvezető tanára. Lengyel Zsolt január közepe óta négyhónapos ösztöndíj kere­tében a helsinki állami egye­tem vendége. A főiskolai oktató előadásokat is tart az összehasonlító gyermek­nyelvvizsgálaí témájából.

Next

/
Thumbnails
Contents