Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-23 / 95. szám

Csütörtök, 19S7. április 23. 3 Rönkök, lécek, pallók A Dél-alföldi Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság fűrészüzeméből kikerülő faanyagokat elsősorban az épületasztalosok hasznosítják. A fenyő-, a nyár- és a tölgyrönkökből készült lécek, pallók mellett a nemzetközi szabványnak megfelelő rakodólapokat is készítenek a Tisza-parti üzemben. A MAv megrendelésére cventc ezer darab elkészítésével könnyítik a rakodást, a szállítást. Először azonban — a képünkön is látható — fűrészgéppel kezdik alakítani a fát Nagyobb haszon, mint kár Minden munkára alkalmas óra kihasználasával igyekeznek minimálisra csökkenteni a hosszúra nyúlt tél által okozott elmaradásukat a mezőgazdasági üzemek, és ugyanígy a kistermelők is. Az országos átlagban körülbelül háromhetesre becsült késés csökkentése érdekében szerte az országban éjjelnappal, vagy legalább nyújtott műszakban dolgoznak az erő- és munkagépek, hogy a lehető legteljesebben kihasználják az e munkák szempontjából kedvezőre fordult időt. Ahol csak mód van rá, monitorral szerelték fel a gépek vezetőfülkéit, hogy éjszaka is figyelemmel tudják kísérni a vetés, a szántás folyamatosságát, pontosságát. Az utóbbi napok esőzései némileg tovább késleltették az időszerű munkákat, a hasznuk azonban lényegesen nagyobb volt a káruknál. Az egyébként nem túl bőséges csapadék ugyanis éppen elegendő volt arra, hogy átnedvesítse a talajnak azt a felső rétegét, amelyben az ősziek gyökérzete, a tavasziak magja elhelyezkedik, így mind az ősziek, mind pedig a tavasziak fejlődését, kelését meggyorsították. (MTI) Propagandisták kitüntetése Lenin születésének 117. évfordulója alkalmából az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának székházában Szegeden tegnap délután kiemelkedő propagandamunkát végző aktivistákat tüntettek ki. Az ünnepségen részt vett Szabó Sándor, a megyei pártbizottság első titkára, Molnár Attila, a KISZ Csongrád Megyei Bizottságának titkára is. A Vendégeket, a meghívottakat Sebe János, a megyei pártbizottság osztályvezetője köszöntötte, majd Ágoston József, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára méltatta Lenin munkásságát. Ezt követően kitüntetések átadására került sor. Szocialista Kultúráért elismerésben részesült Nagy Lajos és Tahó Tivadar. Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Németh Gyula. Tartósan kiemelkedő és eredményes propaganda- és agitációs munkáért oklevél-elismerésben részesült Almást Lajos, Bujdosó Albert. Janecskó Pálné, Kiss Tibor, Németh Lajosné, Pölös Gézáné, Szemenyei Bálint, Tárkány Szüés Sándor, valamint Varga Ferenc. Az ifjúsági szövetség által adományozott Kiváló Propagandista plakettet vehetett át Benkö József, llamarJ László, Juhász Károly, Papp Istyán és Szepesi Pal. A Szakszervezetek Országos Elnöksége Propagandista Emléklapját kapta Ábrahám László, Barna Istvánné, Bocskárné Mészáros Ilona, Kiss Attila, Nemes János, Ormay Tamásné, Táborosi Antal, Tóth Gyula, Varga János és Vasas János. Kimagasló propagandamunkájuk elismeréseként Budapesten központi országos ünnepségen vehették át kitüntetésüket a következők: Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részesült Györffi Sándor. Lenin Emlékplakettet kapott Karsai Arpádné, Koczan István, Purgel István, Szappanos István, Szucsán András, Végh Gyula és Vigh Zoltán. Szakszervezeti Munkáért Oklevél kitüntetésben részesült Scherer Ferenc. Lenin születésének 117. évfordulója alkalmából ünnepséget rendeztek a Komócsin Zoltán téri pártszékházban is. A megjelent vendégeket Wiegand Gyula, a városi pártbizottság munkatársa köszöntötte, majd szólt a pártban végzett propagandamunka jelentőségérül. Ezt követően Bárány Ferenc, a SZOTE tanszékvezető egyetemi tanára méltatta Lenin élstmüvét, majd Schmidt József, a városi pártbizottság titkára adott át jutalmukat az 1986-87es pártoktatási évben kiemelkedő munkát végzett propagandistáknak. Jutalomban részesült: Tasnádi Ferencné, Baráth József, Kázmér Ferenc, Pává Ferenc, Ábrahám Józsefné, Hajdú Lászlóné, Hotya Liviu-sz, Kiss Mihály, Horváth Jánosné, Laczi Ferenc, Krisztin András, Kakuk István, Béres Gábor, Simicz József, Kothencz Ede Géza, Kühn András, Piros László, Takács Lajosné, Bakonyiné Molnár Eva, Kristó Imre, Gráf Imre, Balassa János, Bátyai Jenó, Csontos Istvánná, Lebák József, Csorba János, Zalka Jánosné, Csanádi József, Urbán Lajos, Eltér Antal, Gósi János, Dékány István, Orvos László, Fehér István, Czabay Ilona, Seres Ferenc, Barna Lajos, Füle Imre, Fehérné Alitisz Eva, Páldyné Csikós Ilona, K. Tóth István, Tóth István, Kókai Gyula, Füzy Antal. Szabó Bela, Juhász Bertalan, Huszár ' István, Borsi Péter és Erdei Károly. A felsoroltak mellett 51 propagandista vállalati ünnepségén vehetett át jutalmat kiváló munkája elismeréseként. Ki nem fér(het) bele a reformba ? Azzal a gyakran felbukkanó szemlélettel szállok szembe, amely az alkalmazkodásira nevelő iskolát konzervatívnak tartja, s így szándékaitól függóen vagy azoktól függetlenül a reform, a társadalmi-gazdasági megújulás akadályának tekinti. Hadd mondjam lü mindenekelőtt azt, hogy mit nem takar(hat) az alkalmazkodás fogalma. Nem jeient(het) megalkuvásra nevelést, az igazságtalanság elhallgatását, a legkevésbé passzivitást, az állásfoglalás elkerülését. De jelent(het)i és jelentse is az élet szabta követelményekhez való alkalmazkodást. Mégpedig a változó élet követelményeihez való alkalmazkodást. A konkrét élet követelményeihez való alkalmazkodást. A diákfiatalok konkrét élete napi — sajnos — 6-7 órában áz iskolában zajlik. Az iskolai élet legfőbb követelménye (legyen!) a rend, a tanulás, a rendszeresség, a következetesség, a (munka)fegyelem, embertársaink megbecsülése, a jól végzett munka megbecsülésének és jutalmazásának tudata, az el nem végzett munkáért járó felelősségre vonás tudata stb. A gyerekeknek ezekhez a követelményekhez kell(ene) alkalmazkodni. Kérdem én: nem ehhez hasonlókat kell(ene) támasztani a reform szelleméiben a legkülönfélébb munkahelyeken? Vagy ellentmondana a reform gondolatának, ha az iskolás gyereket felelősségre vonják, amikor pontatlanul érkezik: „munkahelyére", s fegyelmit kap, amikor igazolatlanul hiányzik? Azt mondjuk: a jövőben olyan emberekre lesz szüksége a társadalomnak, akik önálló döntéSék'ré képesek, sőt igénylik, meg is követelik a döntés jogát.' Olyanokra. akik a nagyobb előbbre lépés érdekében kockáztatni is mernek, ha kell veszíteni is tudnak, de abból is tanulnak, egyszóval, vállalkoznak olyan feladatok megoldására, melyek rizikóval járnak. Mármost azt gondolná valaki, erre a feladatra az iskolának úgy kellene felktjszíteni a fiatalokat, hogy rizikót vállaljanak az írásbeli házi feladatok el nem készítésével, s az ebből fakadó botrányokkal eddzék magukat az élet konfliktusaira? Vagy netán hozzuk őket) olyan helyzetbe, melyben tanáraiktól, szüleiktől függetlenül bölcs élettapasztalatot igénylő kérdésekben önálló „dóntések"-re kényszerüljenek? Vagy... Nem folytatom a sort nevetséges példálózásaimmul. Pedig éppenséggel megtehetném: a lehetséges ostoba elvárásokra vonatkozó ködszurkáló módszerem ugyanis nem különösen fejletlen. Megerősödött azoknak a korábbi kampányoknak az idején, amelyekben felelőtlen konjunktúralovngok az iskolák szervezetének és működésének szétzüllesztésén fáradoztak a korszerűség, a világnézeti megújhodás vagy éppenséggel valamiféle reform zászlóvivőinek a szerepében tetszelegve. Nem! Ez a fajta dezorganizálás nem lehet a gazdasági-társadalmi reformnak része! Régi tanulság, hogy az oktatásban — a közoktatásban feltétlenül — az állandóság és a változtatás arányait csak nagyon óvatosan érdemes módosítani, már csak azért is, mert az államdóság elemei azt is magukban hordozzák, hogy túlélték az évszázadok — vagy évtizedek — legkülönfélébb reformjait, így hát klasszikus értékekké váltuk. Ezek felforgatását semmiképp sem szabad megkezdeni. Ugyanakkor vannak a felsoroltakon kívül még más lehetőségei is az iskolának, amellyel a változtatást a gazdaságban és a társadaIbmbán elősegítheti. Azzal például, hogy megtanítja, a közelmúlt sörán többször is változott szocializmusképünk. Hogy voltak és lesznek is tévedéseink, s ennek tudatában kell vállalnunk a jelent. Hogy naponta kell alkalmazkodnunk ahhoz a változó világhoz, melyben ugyan a „legszebb hely Magyarország", de esak igen kilesi ország, s lakóin kívül bolygónkon más népek is élnek, ráadásul azok vannak többségben, s hozzájuk kell alkalmazkodnunk. Igen, alkalmazkodni.' De ez az alkalmazkodás ezúttal a világgazdaságra való figyelést jelenti, s kell-e ennek tudatánál több egy iskolás gyerek életre neveléséhez? Vagy megtanít(hat)ja az iskola azt, hogy különböző struktúrájú gazdasági rendszerek működnek, s mindegyiktől van tanulnivaló. Ezeket a tapasztalatokat azonban nem mechanikusan kell másolni, hanem a mi viszonyainkra alkalmazva. (Ezúttal tehát a hazai körülményekhez kell — megint csak — alkalmazkodni.) Továbbá: az osztályfőnöki órák megbeszélésre ajánlott témája lehet, hogy a talpraesettség, az ügyesség, a rátermettség ugyan nagyobbrészt velünk született tulajdonságok, de nem kell szégyellni óket. Sót! Ha jól sáfárkodunk javainkkal, a társadalom is hasznát látja, (Lássa is!) Azután ezek a tulajdonságok fejleszthetők, és „félré'-fejleszthetök. El kell mondani, hogy talpraesettséggel, ügyességgel persze csak úgy vívhatunk ki nagyobb megbecsülést, elismerést, méltán akkor nyerhetünk jutalmat, kitüntetést, premizálást, ha jó tulajdonságaink becsületes munkával párosulnak, ügyességünk/ nem válik ügyeskedéssé. ' E néhány példa talán a hitetlenkedőket is meggyőzi arról, hogy hamis az a kép, amely az alkalmazkodásra nevelő iskolát a reform objektív akadályának tekinti. Az persze igaz, hogy a korszerű nevelés is csak indirekt módon járulhat hozzá társadalmunk ós gazdaságunk megújításának sikeréhez Kétségtelen, hatása messze elmarad attól, amit érdeknek nevezünk. Ez uevanis az az eszköz, amely a legnagyobbat lendíthet gazdaságunk lelassult szekerén. Csertől Károly A béke- és barátsági hónap Tegnap, szerdán ülést tartott a Hazafias Népfront Csongrád megyei béke-barátsági bizottsága. Először Révész Mihály, az MSZMP oktatási igazgatóság tanszékvezetője tartott előadást — a februárban Szegeden megrendezett elméleti tanácskozás kapcsán — a szocializmusról és a békéről. Ezt követően Szilágyi Júlia, a béke-barátsági bizottság megyei elnöke ismertette a barátsági hónap főbb ren • dezvényeit. Ezek közül a kiemelkedő szegedi programokról adunk tájékoztatást. Május 4-i 7. békehangverseny a Tisza Szállóban. A rendezvény egyben a barátsági hónap nyitóprogramja. Május 4-től május 8-ip magyar—szovjet barátsági hét. Május 7-én a győzelem napja 42. évfordulója tiszteletére lövészverseny a HNF Szeged Városi Bizottsága és az MHSZ közös szervezésében. Május 11-én békemajális a Sárga üdülőtelepen, a munkásmozgalmi emlékműnél. Május 12-én nyílik a JATE szervezésében a Hirosima árnyai című fotókiállítás. Május 13-án beszélgetés a békéről svájci újságírókkal. Május 14-én szmt-ülés a győzelem napja • és a békehónap tiszteletére. Május 16-án béketúra Opusztaszeren. Május 18-án kisiparosok és kiskereskedők békegyűlése. Május 19-én megyei papi békegyűlés. Május 20-án a nemzetiségi klubok békeestje Népek barátsága címmel. Május 2S-én magyar— finn, illetve magyar—lengyel baráti körök estje. Május 27rén magyar— bolgár barátsági nap. Május 30-án kisiparosok béketalálkozója Opusztaszeren. Június 4—5-én magyar— csehszlovák barátsági napok, békegyűlés és koszorúzás a Lidice-emlékműnél. A szakszervezetek megyei tanácsa — májusban — pályázatot hirdet a béke reményét kifejező irutlulmi és képzőművészeti alkotásokra. Munkakapcsolat A Magyar Agrártudományi Egyesület Csongrád megyei szervezetének több mint 1300 tagja van. Ez az öt évvel korábbinál nem sokkal több. Elsősorban a fiatal szakemberek jelentkezését várnák a szervezetbe. A MAE legfontosabb feladata napjainkban, hogy segítse az elmélet és a gyakorlat, a kutatás és a termelés közeledését, minél szorosabb együttműködését. A megyében 7 szakosztály működik. Valamennyi legalább egy bázisintézményt tudhat maga mögött: a ánytermesztők a Gabonatermesztési Kutató Intézet, az állattenyésztők a DATE Állattenyésztési Főiskolai Karát és az Állattenyésztő Vállalatot, az állat-egészségügyiek az Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomást, a növényvédők a Növényvédelmi és Agrokémiai Állomást, a kertészek pedig a Szentesi Kutató Állomást. Csongrádon, Hódmezővásárhelyen, Makón és Szentesen önálló városi csoport dolgozik. Üzemi csoport működött a Mihályteleki Üj Élet Mgtsz-ben és Állattenyésztési Vállalatnál, azonban ezek a legutóbbi időszakban megszüntették tevékenységüket. Kiemelkedő munkát végez Hódmezővásárhelyen a főiskolai csoport. Bekapcsolódnak a fiatalok a szervezési munkába, részt vesznek u szakosztályok és uz önálló városi csoport rendezvényein, pályázatokra irt dolgozatokkal fejlesztik szakmai tudásukat, rendszeresek vitafórumaik is. Jó munkát végez a nyugdíjasklub is. Az idős szakemberek tapasztalataikkal segítik a termelésben dolgozókat. A különböző rendezvényeken a legtöbb szó az időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről esik. Az elmúit években néhány nemzetközi rendezvény is rendszeressé vált. Tanácskozást tartottak a geotermikus energia hasznosításáról, évről évre ismétlődik a hajtatási tanácskozás és bemutató. Az idén a növényvédelemről és a fűszerpaprikáról rendezendő országos szervezésű összejövetelek szervezésébe kapcsolódik be a Csongrád megyei szervezet. A legfontosabbnak a megyei sajátosságokkal foglalkozó előadásokat, tanácskozásokat, ankétokat és bemutatókat tartják Ezeken a fórumokon a szakemberek széles körű információt és u gyakorlati feladataik megoldásához konkrét segítséget kapnak. Régi hagyomány, hogy a növénytermesztési szakosztály a GKI-ban tenyészkerji bemutatót szervez rendszeresen az új kalászosok és kukoricafajták ismertetésére. Sok új információt adhat egy-egy tanulmányút is. Hazai látogatásokra a megyéből év^nto 251) agrártudományi egyesületi tág indul. Külföldre általában csak a szocialista országokba jutnak el. A bolgárokkal a legszorosabb a kapcsolatuk. Jugoszláviába mostanában ritkábban látogatnak el, mivel az ottani programok az utóbbi időszakban kevés újdonságot tartalmaztak. Romlott a kapcsolatuk lengyel partnereikkel is. Új próbálkozásaik vannak a kapcsolatteíemtésre az NDK-ban és a Szovjetunióban. Tavaly volt elör ször 34 ezer forintos devizakeretük a tőkés országokba való utaztatásra. Ez úgy tűnik, csak egynyári életet élt, mert már az idén nem áll rendelkezésükre. A tanulmányutakról készült beszámolók gyengék, ennek ellentmond, hogy a vezetők véleménye szerint a kinti tapasztalatok rendszerint jól hasznosulnak az itthoni munkában. A hazai partnerekkel való együttműködésben kívánatos lenne, ha a protokolláris vonások helyett egyre Inkább a munkakapcsolat lenne a jellemző. Az utóbbi időben az anyaegyesület a megyei egyesületeket kiszolgálóiként kezeli. Legfontosabb feladatuknak a pártoló és egyéni tagdíjak behajtását tartja. Pedig talán másra is jók lennének a megyei szervezetek, köztük a Csongrád megyei is, B. I.