Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-21 / 93. szám

Csütörtök. 1987. április 30. 29 HUSVET MASNAPJAN HÚSVÉT UTAN MASNAPOSAN Hogy lányuk orcáját meglocsolhassam... „Húsvét másnapja: .más nevén húsvéthetfe; a fia­talság ünnepe, a tavaszi bálák, zajos, zenés mulat­ságok egykori kezdete. Ezen a napon szokásos a játékos locsolkodás. . .. ön­csölödés, löncsözödés, ön­tözödés, amely eredetileg kultikus-erotikus célzatú volt, és az asszonyi ter­mékenység előidézésére, biztosítására szolgált." (Bálint Sándor: A szögedi nemzet) Hajnali hétkor az ember még békésen szunyókál. Ün­nep van, minek olyan korán kelni. Legföljebb azon lehet némi vita, ki a soros a haj­nali kávéfőzésben? Most ép­pen rám esik a választás. Meg se tömöm rendesen a masinát, amikor halkan per­ceg egyet a csengő. Kilesek a lyukon, de senki .. . Vagy tréfa volt, vagy akkora em­ber áll az ajtó előtt, hogy a pónilóra is létrával mászik. Óvatosan megnyitom résnyi­re az ajtót. .. — Zöld erdőben jártunk, atombombát láttunk, fel akart robbanni, szabad-e lo­csolni? — kántálják a nem éppen szellemes versikét az apróságok. Hűha! Lányokat szokás lo­persze... Mondjam még? — nap ilyen fejjel menne be az teszi hozzá hamiskásan. „Kérőm a gazdasszonyt, gazdát/Hogy hajadon lá­nyuk szép piros orcáját / Rúzsavizemmel möglocsol­hassam." — Én inkább magamat lo­csolom, belülről persze! — támasztja a padot a negyve­nes férfi a buszmegállóban. A pisai ferde torony hozzá képest stabilan áll a talpaza­tán. — Már tegnap elkezd­tem, így ma csak utána kell tölteni. A vodka a legjobb „kölni". Nem hiszed kispaj­tás? Hát kóstold meg...! „A komakulaccsal ren­desen vőfélyviselt legények járnak házról házra ven­déghívogató komolyság­gal ... a legöregebb vendég köszönt tele pohárral, ... a gazdára éneklés és áldo­másivás valamennyi ven­dégnek kijár." A Széchenyi téren középis­ember dolgozni. Leszédülné­nek a férfikollégák a szék­ről .. . Bár, ki tudja? Lehet, hogy mégsem lesz érdemes megmosni? Aki ma kima­radt, holnap reggel még benn, a munkahelyen pótol­hatja. Jólesik, ha észreve­szik, hogy nők vagyunk. Ezért még ezt az irdatlan kölnifelhőt is szívesen elvi­seli az ember. Mondd, nem akarsz véletlenül te is meg­locsolni? Még éppen egy em­ber hiányzik a húszhoz. Pi­ros tojást persze nem hoz­tam magammal, de két pu­szit adhatok helyette. Jó...? — Ali az alku. Locsoíkodtunk. De mint ri­portunkból is kiderül, nem­csak a lányokat, asszonyokat féltettük az elhervadástól. Sok legény saját magát sem kímélte. Oszlopot támasztó, padon heverő emberből egyet-kettőt mi is láttunk, így hát kíváncsiságból a kór­kolás korú fiúlc verődnek ház ügyeletén fejeztük be lo­bandába. Éppen azon vitat- csolási körképünket. Szeren­koznak, merre van a Kemes utca. Az egyik Alsóvárosra, a másik Tarjánra szavaz. Ta­nácstalanok. Nézik tovább a listát, amire a címeket írták: — Minden lányt meg kell locsolni az osztályból. Ná­cséré se felnőttet, se gyere­ket nem szállítottak be késő délutánig. Ügy tűnik, alko­holmérgezés nélkül sikerült megúsznunk az idei húsvé­tot. Szerencsére. Rafai Gábor Egyenesen Suomiba Finn rádiósok Szegeden Talán a mai huszonéveseknek sem keresztrejtvényi A 91 éves Hági munkatár­feladvány ez a név: Nurmi. Ö az a finn atléta, akinek sai, azon túl, hogy jó étvá­még életében — a világon először — szobrot állítottak, gyat kívántak a finn rádió­Találkoztam „vele", bronzból formált futóalakjával — kö- hallgatóknak, a mikrofon ré­zéi húsz éve — Helsinkiben, a számukra legsikeresebb vén megtudhatták Rapcsányi olimpiai stadion előtt. Mit ad a sors? A hét végén Sze- Ferenc üzletvezetőtől a bel­geden botlottam Nurmiba: ö Jussi Nurmi újságíró kolfé- városi étterem múltját, jele­ga, aki a turkui rádió munkatársa, s a finn rádió stábjá- "ét. jövőjét. val jött dolgozni hozzánk. Ennyi volt hát röviden a rövid egyhetes „vendégmun­„.. , . , . ......... , ... A - , .• , ka" rövid keresztmetszete. Röpke hetet töltöttek itt, — Ajánlom a tárkonyos Meggyőződésem jó hírnökök ám a riportok tömegét esi- báránylevest, töltött csirkét jártak nálunk a távoli or­nálták, hogy ott fönn, a távo- és szabadkai palacsintát. szágból és jó híradóink vol­li Északon hallhassák, mi- Leena Tamlander-Pulli így tak vállalataink üzemeink ként élünk. Jártak magnóik- jelezte „gyomra rezdülését", intézményeink megfag"a­kal üzemekben, téeszekben, mikor ránézett a sütőben pi- " faggatták az ipari vásár rosló „pipikre": Hűha!! — munkatársait, és azon válla- és rögvest kíváncsiskodott. latok képviselőit, akik a tur­kui vásáron reprezentálják termékeikkel városunkat. Mivel kell tölteni? tott" képviselői. Mindezen túl érdekes és fontos nekünk, szegedieknek, hogy az indí­tás előtt hogyan vizsgáztak a Persze nem volt véletlen­szerű a találkozásom Nurmi­val. Hiába „hever a téma az utcán", ha azt emeleten kell A szakács precízen sorolta szegedi stúdió technikusai — a hozzávalókat, oda a mik- Tamás Gyula, Kókai Mátyás rofonba, hogy az éteren át és Duránszkai Zsolt. Szukijaki és jakitori „A japán konyhaművészetben nagy jelentősége van a konyha „lelkének", szellemének, amely a szakács sze­mélyiségéből, tapasztalataiból, ötleteiből, a nyersanya­gok sokféleségéből áll össze és kiterjed még az edények megválasztására, a díszítésre és a tálalásra is ..." tudassa finn barátainkkal az. egyik speciális szegedi étket. — De kérem, ezeket meg­keresni. Ki találja ott meg? enni nagy has kell! A valahanyadik szintről — Szeretném, ha nem ná­Várkonyi Balázs, a Magyar lünk fogyókúráznának a Rádió Szegedi Stúdiójának vendégek — válaszolta a fő- nél. vezetője „szállította" a hírt. szakács. — Finn rádiósok dolgoz­nak nálunk. Csak mondom, hátha érdekel. — Finnek adnak a Szege­den nem kész rádióból? — Igen. Erdekei? Jó, hogy érdekelt, hiszen csak július elsején hallhatjuk városunk rádióját először. Maga az épület ismerős be­lülről is. Láttuk műszaki be­rendezéseit, de hogy idő előtt is lehet használni, az önma­gában is téma lenne, így vi­szont külön érdekesség, hogy az első adás külföldre megy. Azt pedig azt hiszem, csak a szakemberek tudják érté­kelni, hogy egyenesben! Így jutottam ahhoz a ke­verőpulthoz, a rádió szegedi stúdióiában, amelynek több mint 2 ezer kapcsolási lehe­tőségével „zongorázott" Esa Suomaa fiatal, hangmérnök. (Tráktálom még az olvasót: ahhoz, hogy minden össze­köttetés rendben legyen, több tízezer méter kábelnek kell a helyén lennie. Ott volt va­lamennyi. Csak így juthatott hírünk Turkuba.) Azután a Hági. Újra élő­ben. Két órán át hallhattak rólunk Suomiban. Miről? Megtudtam a kábelkígyó vé­gén, a konyhában: Egyértel­mű ugye? Gasztronómiáról, jelesen arról érdeklődött Leena Tamlander-Pulli, hogy mit, mennyit és hogyan ké­szít Kiss Antal mestersza­kács húsvétra. — Hogyan tehát — kérdez­tem Timo Martin szerkesz­tő-riportert. — Mondhatom tömören? Tökéletesen! Kiváló munka­társakat ismertem meg önők­Acs S. Sándor A közelmúltban a Hungá­ria étterem jovoltából, es a budapesti Flamenco Szálló szakácsainak ajándékaként, módunkban állt egy kis sze­letét megismerni a japán ségei, mint Tokióban éppen az olimpián kipróbált szuki­jakinak... A z.öld tea ab­ban különbözik a más fa­joktól, hogy hirtelen, ma­gas hőmérsékleten, vasüs­konyhaművészetnek. Borsik tökben szárítják ki, majd Anuras és Roskopf János az érlelés alatt különböző ízelítőt adott a japán kony- virágokkal, erős illatú növé­ha sokszínűségéből. Ezúttal nyekkel ízesítik: jázminvi­eltértünk attól az eredeti tággal, fagyallal, violagyö­szokástól, hogy a rákokat, kérrel, csillagánizzsal. A halakat, polipokat, csigákat teázás egyébként közös él­és kagylókat, a tengeri mo- mélkedésekre is sarkall, szatokat és algákat nyersen Borsik János, a Flamenco fogyasszuk. (Ez ugyanis iga- szakácsa festő akart lenni. zi japán szokás.) Aztán el- Múvészlélek. És éppen ez tértünk attól a gyakorlattól volt a szerencséje, hiszen a is (nemcsak az árak miatt), szakácsmesterséghez ez a hogy Japánban egy-egy ét­kezésnél nem ritkaság a nyolc-tíz, sőt, ünnepi alkal­makkor az ennél jóval több fogás... tehetség elengedhetetlen. Nem véletlenül érdekli a ja­pán konyha. Ehhez ugyanis fantáziára van szükség. •— Többször volt Spanyol­A Hungária személyzete országban, Nyugat-Európa hú volt az ókori szokások­hoz. Zöld teával fogadta a térdelő asztal előtt vendé­geit. A zöld teának is meg­vannak azok a különleges­csolni, kezdem magyarázni a Iunk ez már régi szokás. No gyerekeknek. Én meg ugye, meg a tanárokat is. Az osz­még fürdőköpenyben sem ta'yt°nöknönéI kezdtük. Reg­,-„.., , gel korán meg biztos nincs tunok annak. „nyomás" az emberben. Még­— Nem baj, egy tizesért a iscsak ciki lenne, ha meg­bácsit is megöntözzük' érezné rajtunk a piaszagot. így kesobb már nyugodtan Számolok. Ha csak négy-öt elfogadhatjuk, ha itt-ott lakótelepi tömböt szaladnak megkínálnak egy felessel, végig, minden harmadik-ne­gyedik lakásban sikerrel jár­nék, akkor . .. Szóval, pályát tévesztettem. Legalábbis, ami a húsvéthétfőt illeti. „Régebben a lányokat a kútnál vödörrel öntözték le, de olykor még ma is loccsin'anak rájuk egy­egy kancsó vizet. Ma mar a szagos víz, más néven a rúzsavíz, ötkolm járja. A locsolkodásért italt kap­nak és virágot: jácintot, nárciszt tűznek a mellük­„ ... korán hajnalban, virradat előtt elkezdték a bandákba verődött legé­nyek az összes ismerős lá­nyosházak fölkeresését." — Én a feleségemet locsol­tam meg legelőször. Szóda­vízzel a konyhában! — mesé­li ismerősöm. — Aztán per­sze engesztelésül tojt a nyu­szi egy üveg parfümöt neki. Nem haragudott, jövőre sze­rintem ő maga csinálja meg a szódát... Es már futnak is tovább a Fél kilenckor már olyan két apró csemetével. Várják tömény a buszon az illatfel- őket még tucatnyi helyen. A hő, hogy könyökölni lehetne sógornő, a nagynéni, a nagy­rá. Ilyen illatorgiától még mama véletlenül sem marad­Christian Dior is hanyatt hat ki, sértődés lenne belő­vágná magát. Mivel illik lo- '<? Ha lesz még idő ebédig, csolni? Éppen erről tart kis­előadást egy húszévesforma fiatalember: — A parfüm az igazi. Aki egy kicsit is ad magára, az Nina Riccivel, Charlie-val öntöz ilyenkor. Esetleg a Fidji is megteszi. A kolléga­női előtt elvégre nem vall­hat szégyent az ember. Tu­dod mi a legjobb? Ilyenkor még a férjek sincsenek ott­jöhet a többi ismerős is. „Húsvét keddjén, né­pünk nyelvén húsvétked­dön régebben a fehérnépek is elmentek ismerős férfia­kat meglocsolni. Az ö jo­guk egy hétig tartott, és a múlt században még alapo­san vissza szokták adni a kölcsönt." — Hajmosás lesz az esti hon. Ok is locsolnak, más nőt program! Gondold el, ha hol­Tavasz — túra — természet Mit ajánl az MCCC? Beszélni azt tudunk. Például az egészséges életmód- Ezzel el is érkeztünk cik ról a mozgás, a sport hasznáról, a túrázás szépségeiről, künk apropójához, hisz ; Aztán életünk csordogál tovább megszokott (vagy inkább magyar sátras vándorok kényelemhez szokott) medrében, s legföljebb egy-egy . fej bólintásra marad erö — valóban jó lenne már kimoz­dulni a panelből. Szerencsére találkozunk zeti az éves tagdíjat? Elő­kivételekkel is. Csongrád ször is — kedvezmenyeket. megyében több mint 400 Az MCCC tagjai hazai kem­család mindenképpen ennek ^.^bteege­tekinthető. Az a négyszáz idén Szegeden tartják évad nyitó összejövetelüket. A há­zigazdák április 30-tól vár­ják a Napfény kempingben a túrázókat, akik a megnyi­tó után szervezett és fakul­tatív programokon vehetnek részt. Majális, városnézés, ben 10-30 százalékkal keve- ópusztaszeri és algyői kirán­sebbet fizetnek a szálláshe- dúlás közül választhatnak lyekért, ha pedig kiváltják Szeged vendégei, de lesz te­a nemzetközi igazolványt, niszoajnokság, lövészver­külföldön is megtakaríthat- seny, go-kart bemutató, ják a költségek 5-10 száza- MHSZ. technikai' bemutató lékát. Foglalkozik a szerve- is, mig az autósok ügyességi ning Club — tudtam meg ^ kölcsönzéssel is. Minimá- vetélkedőre nevezhetnek be. Zlatniczky Istvántól, a klub b^ietj díjért sátras után- Ekkora rendezvényt (az elő­megyei szervezetenek^ titka- futöt kempingfelszereléseket zetes jelentkezések alapján h^- bérelhetnek a tagok. Ugyan- 7-800 turista várható) ter­igy hozzájuthatnak a nazai mészetesen egyedül nem vál­ala- és nemzetközi katalógusok- lalhat fel az MCCC. De nem vált hoz, térképekhez, utiköny- is maradt magára. Az MHSZ ön•»nn tárciHaimi tervezet- vekhez is- A túra tanácsadó megyei elnöksége és a Köz­tarsadalmi szervezet gzo;gálat pec]ig az érdekiö- lekedésbiztonsági Tanács té. Ekkor alakultak meg a dési körnek megfelelő uta- mellett a Szeged Nagyáru­megyei csoportok is, anie- ikat állit össze. Egy klub ház, a gabonaipari vállalat lyek imára a nomádabb vi- persze nem működhet klub- és a Magyar Kenderipari lágjárást kedvelők széles tá- nap nélkül. Ilyenkor szak- Tröszt is támogatja a talál­borát fogják össze. A Csöng- emberek tartanak előadáso- ikozót. Hogy ezek után mit rád megyei szervezet egyéb- kat a legfontosabb, ország- lehet kívánni? Azt hiszem ként épp a közelmúltban világjáróknak nélkülözhe- egyértelmű — igazi tavaszt, nyitotta meg új irodáját tetlen tudnivalókról. S ilyen- napfényt és meleget, hisz Szegeden, a Kossuth Lajos ;kor beszélik meg azt is, hol enélkül a táborozás nem so­sugárút 27. szám alatt. De rendezzék meg nagyobb ta- kat ér. mit is várhat az, aki befi- lálkozóikaf Bátyi Zoltán tettre-, útrakész família, akik büszkén sorolják magukat az MCCC tagjai iközé. De mit is takar ez a rövidítés? Ma­gyar Camping és Carava­rától, aki részletesebb mutatással is szolgált. Az MCCC 1965-ben kult. de csak 1976-tól több éttermében. Mi az oka annak, hogy mégis a japán konyha izgatja leginkább a fantáziáját? — A természetesség! Ez a filozófia tükröződik étkezési kultúrájukban is, ez a ma­gyarázata sok nyers, vagy alig párolt ételeiknek. Hitük szerint a táplálék nyersen őrzi meg leginkább az ízét, zamatát. A fogások sokasá­ga pedig azt az elvüket tükrözi, hogy a változatos­ság gyönyörködtet! Roskopf János veszi át a szót: — A japán konyha másik jellegzetessége, . hogy nagy szerepet játszik bennea sok­féle íz, fontos a szín és a tálalás. Az étkezés mindig a salátával kezdődik, majd a legkülönbözőbb fogások után jön a főétel, ezt követik a rizsételek, majd a leves, és legvégül a tea. Borsik Jánostól a legis­mertebb japán ételeket kér­dezem : — A szasimi nyers hús (általában hal), papírvékony szeletekre vágva. A tempu­ra hasonlítható a mi párizsi szeletünkre, azzal a különb­séggel, hogy halat, rákot sütnek ki tojásos panírban. A sabu^sabu kivert marha­hús, erős, édes, mustáros mártással. Nálunk a szuki­jaki és a jakitori a legis­mertebb. A „szuki" vékony marhahússzeletek szójamár­tásban kisütve, hagymával, kínai kellel és tésztával tá­lalva. A „jaki" csirke hur­kapálcára tűzve, szójamár­tással pácolva, majd meg­sütve. Jó étvágyat, egy meleg szakéval... B. L.

Next

/
Thumbnails
Contents