Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-21 / 93. szám

Kedd. 1!)S7. április 21. 3 Gyorsított tempóban A Tisza Menti Vegyimű­vekben, amely az ország leg­nagyobb szuperfoszfatműtrá­gya-termelöje, a tavaszi munkák nekilendülésével gyorsított tempóban gyárt­ják a talajerőpótlót a mező­gazdaságnak. Az első félév­re tervezett 2ti0 ezer tonna granulált szuperfoszfátból eddig 172 ezer tonnát szállí­tottak ki. A tavaszi növények alá használatos nitrogénol­datbői az éves termelési program négyezer tonna — a tavalyi mennyiség négy­szerese —, s ebből 1700 tonna már kikerült a gazdaságok­ba. A folyékony műtrágya fő szezonja ősszel van, így ez most kisebb mennyiségben készül. A vegyiművek körzetében erre az évre szélesebb lett azoknak a gazdaságoknak a köre. amelyek felkészültek a folyékony műtrágya alkal­mazására, s ebből a múlt évi 40 ezer tonnával szemben az idén 55 ezer tonnát kap Szol­nokról a mezőgazdaság. Szu­perfoszfát granulátumból éves viszonylatban 35 ezer tonnával gyártanak többet, mint tavaly. Hazaérkezett a KISZ küldöttsége Szombaton a késő esti órákban hazaérkezett Moszk­vából a KISZ Központi Bi­zottságának küldöttsége, amely Hámori Csaba első titkár vezetésével részt vett az össz-szövetségi Lenini Kommunista Ifjúsági Szövet­ség XX. kongresszusán. A küldöttség fogadásánál a Ferihegyi repülőtéren megje­lent Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. (MTI) Szegedi Munkás Áfész Egy nap — egy millió... Az lí)80-as évek elején a dorozsmai áfész vágóhídján olyan sártenger fogadta a „látogatót", hogy gumicsizma nélkül még az irodáig sem jutott el. A „műhelymunka" pedig elszomorító körülmé­nyek között folyt. Amikor az év végi „elszámoláskor" ki­derült, hogy 2,2 millió forin­tos deficittel zártak, felme­rült a lkérdés, hogyan to­vább? Két lehetőség között választhattak az áfész veze­tői, mégpedig: vagy felszá­molják a vágóhidat, vagy megfelelő és értő szakembe­rekkel megpróbálják gyü­mölcsözővé tenm a vágóhídi szakcsoportot. 1983-ban az­tán megalakult a Szegedi Munkás Afész és az új ve­zetők a második megoldás mellett döntöttek. Sikerült két olyan megszállott szak­embert „igazolniuk" Farkas József elnök és Mátrai György helyettes személyé­ben, akik olyan „csapatot" toboroztak maguk mellé, hogy 1986-bah már 4 milliQ forint tiszta nyereséget .,ter­metteli" az áfész kasszájába. Az indulásról Ács ó. La­jos, a Szegedi Munkás Afesz elnöke így nyilatkozott: — Az üzem nagy felújí­tásra, rekonstrukcióra szo­rult. A gondok tömege sza­kadt ránk az induláskor, hi­szen egy „lepusztult" ipari szakcsoportot kellett rövid idő alatt felfejleszteni. Az áfész elvárása az volt, hogy gazditságos és hatékony munkával a vágóhíd minél nagyobb mértékben járuljon hozzá a szövetkezet eredmé­nyeihez. Most, három év távlatából elmondhatom, hogy a vágóhíd mindennek megfelelt. Látjuk azonban azt is, hogy még sokká! több lehetőség van benne, amit ki kell aknáznunk. A szakcsoport egyik meg­szállottja Farkas József el­nök. A hentes szakmát még édesapjától tanulta, a Farka­sok ugyanis „hentesdinasz­tiu". — Néhány évvel ezelőtt ez a vágóhíd háromnegyed év utáni 2,2 milliós veszte­seget „produkált". Aztán fogtuk magunkat és Mátrai Gyurival belevágtunk, hi­szen mindkettőnk régi álma volt, hogy igazi, minőségi vágóhidat csináljunk. Büsz­kék vagyunk arra, hogy 1986-ban már 90 vagon hen­tesáru hagyta el a dorozsmai vágóhíd kapuját, csaknem íoo millió forint értékben! 4 milliós tiszta nyereséget tudtunk adni az elmúlt év­ben a Munkás A tesznek. Most 1987. április 8-án a kollektíva rekordot ért el, hiszen egy nap alatt 1 mü­lió forint értékű árut szállí­tottak el tőlünk. A másik megszállott Mát­rai György elnökhelyettes, gyártásvezető, akit egyazei ü­en „titokmesternek" hívnak. — Romhalmaz fogadott bennünket három évvel ez­előtt. Farkas Jóskával azon­ban elhatároztuk, ha bele­szakadunk is, de minőségi vágóhidat esinálunk. Ma már nem kell szégyenkeznünk, termékeinket megszerették, városszerte igénylik. — Mi rejlik a „titokmes­terség mögött? — Olyan specialitásaink is vannak, melyeket máshol nem talál meg a vevő Ilye­Ilácz Gábor most szúrás he­lyett combot csontoz nek a rakottcsülök, a dorozs­mai csípős vastag, a külön­leges pácolású sonkák, fe­hérpecsenyék, angolszalon­nák ... A titokmesterség pe­dig abban rejlik, hogy nem árulom el, milyen fűszerek­kel, milyen páccal és ho­gyan készítjük ezeket a ikü­1 on legességek et. — Mire a legbüszkébb? — A vágóhidunkra, és ar­ra a „csapatra", akik ha keli éjszaka is vállaljak a mun­kát. Sorolhatnám mind a 34-et. de most csak kettőt emelek ki, mégpedig Czi­gány Ferencnét és Ráéz Gá­bori. Czigány Ferencné Éva, törékeny, szerény asszony. „Gsillagsaemünek" hívják a munkatársak. Találó rá a becenév. Amilyen törékeny, olyannyira SZÍVÓS, a férfia­kat is megszégyenítő akarat­erejű ember. Ha kell 24 órat Czigányné a kolbászt tölti kilométerszám.., is (képes megfeszített tempó­ban dolgozni. — Nagyon szeretem ezt a munkahelyet, hiszen kitűnő kollektívában dolgozhatok. Egy nagy család vagyunk. Anyagilag megbecsülnek, Specialitásom a kolbász-, sza­lámitöltés, -páruzás, -kötés -, Rácz Gáborról külön le­gendák terjedtek el. Neki mindegy melyik kezére jön a sertés, jobbal és ballal is egyformán szúr, Ráadásul csak egyet! — A flzúrásteehnikát Szo­hoszlai Sándortól és Tajti Sándortól tanultam — mondja, majd így folytatja: — Ragyogó kollektívában dolgozok, elégedett ember­nek vallom magam, hiszen vannak emberek, akik azt tesznek, amit szeretnek, én viszont amit teszek, azt sze­retem ! L. B. Három nap — öt város Befejeződött a nagyvárosi első titkárok szegedi találkozója Mint arról már pénteki lapszámunkban beszámoltunk, Szegedre látogatott hazánk négy megyei városának, Mis­kolcnak, Debrecennek, Pécsnek és Győrnek pártbizottsági első titkára, liogy folytatva a többéves hagyományt, meg­beszélje az öt vidéki nagyváros közös gondjait, a partéiét aktuális kérdéseit, s megismerkedjen Csongrád megye székhelyének napi életével. A látogatás befejező napján, szombaton Szentirányi Józsefet, az MSZMP Pécs Városi Bizottságának első titkárát kértük meg arra, összegezze a három nap tapasztalatait, s szóljon arról, milyen jelentő­séget tulajdonít az évente kétszer ismétlődő találkozók­nak? -— Az 1975 óta megtartott valamennyi találkozónak volt valami sajátos témaköre. Így például most Szegeden első­sorban a pártszervezetek ideo­lógiai munkájáról folytattunk részletesebb megbeszélése­ket. De természetesen a há­rom pap alatt szóba került napi életünk szinte minden fontosabb kérdése is. Emel­lett megismerkedhettünk a legkülönbözőbb üzemek, szolgáltató egységek kulturá­lis intézmények életével is. A felsoroltakból adódik a találkozók jelentősége számos tapasztalattal gazda­godva utazhatunk haza, megtudjuk, hogy az ott­hon folytatott munkánk módszerei helyesek-e, illetve igyekszünk az újat otthon beépíteni napi tevékenysé­günkbe. A most befejeződött talál­kozóra gazdag programot állítottak össze a szegedi házigazdák. Nagyon tanulsá­gosnak tartom azt a meg­beszélést, amelyet Szabó Sándorral, a megyei pártbi­zottság első titkárával foly­tattunk, s amelyen részlete­sebben is értékelte Szeged, mint megyeszékhely szerepét Csongrád megye életében. Sok érdekeset láttunk az üzemlátogatások 6orán Is, de amiről külön ii,s szólnék — a két impozáns szegedi kulturális létesítményben, a könyvtárban és a szín­házban tett látogatásunk!, Ügy érzem, ezek az intézmé­nyek jól szimbolizálják a megye és a vános vezetői­nek, szeged lakóinak azt a szemléletét, hogy a kultúra kincseinek közvetítése, hoz­záférhetősége semmivel sem pótolható. Különösen ma — amikor az ország, megyéink és városaink nehéz gazda­sági helyzetben vannak — nélkülözhetetlen a kultúra embert formáló, a gazdasági munkára is visszaható sze­repe. Mint már említettem, e találkozó kiemelt témája volt a pártszervezetek ideo­lógiai munkája. Megbeszélé­seink során világossá vált — ma már senki nem ta­gadja a gondokat, s azt is kölcsönösen valljuk, hogy sok kérdésben e területen erősebb centralizmusra len­ne szükség. De ennek csak akkor van értelme, ha meg­felelő helyi felismerésekkel, célmeghatározásokkal páro­sul. szegeden azt tapasztal­hattuk, hogy a helyben ki­alakítható feladatokat nem­csak meg akarják, hanem meg is tudják oldani. Szá­munkra ez azért is tanul­ságos, mert a város tanács­elnökével folytatott megbe­szélésen nyilvánvalóvá vált — Pécs és Szeged hasonló gondokkal küzd a város üzemeltetése során éppúgy, mint a városfejlesztés terü­letén. Végül szeretném megkö­szönni mindazok munkáját, akik részt vettek a találkozó előkészítésében, és segítettek megismertetni Szegedet. Biztosra veszem, hogy vala­mennyien érezték — ez a három nap, a gondok, ter­vek kölcsönös feltárása mind az öt város érdekeit szol­gálta. B. Z. Vetélkedő Vetélkedőt rendez a német nemzetiségi fiataloknak a Magyarországi Németek De­mokratikus Szövetsége és a KISZ Központi Bizottsága. A résztvevők a magyarországi németek történelméről, mai életéről, néprajzáról, zenei és tánckultúrájáról, irodalmá­ról, képző- és népművészeté­ről,' országunk nemzetiségi politikájáról szerzett ismere­teikről adnak majd számot. A 14—30 éves fiatalok je­lentkezését május 3l-ig vár­ják a Magyarországi Néme­tek Demokratikus Szövetsé­gében (1396. Budapest, Ff. 485. Mottó: „Jugendwettbe­werb"), A német és magyar nyel­ven rendezendő vetélkedő ez év októberében kezdődik és — a résztvevők számától füg­gően —• várhatóan több for­dulót tartanak. A mérgezések megelőzésére A növényvédő szerek hely­telen használata miatt a .me­zőgazdasági nagyüzemekben és a háztáji gazdaságokban évente több mint száz eset­ben fordul elő olyan súlyos mérgezés, ami halállal is végződhet. Az Országos Mun­ka- és Üzemegészségügy! In­tézet tájékoztatása szerint ezeket a baleseteket túlnyo­mórészt a toxikus anyagok gondatlan tárolása idézi elő, A baj többnyire nem per­metezéskor vagy gyomirtás­kor következik be. Gyakori ugyanis, hogy a munkavég­zők a mezőgazdasági üzemek raktáraiban, a háztájiba szánt vegyszert a gyári cso­magolású tartályokból bo­ros-, konyakos- vagy üdítő­italos üvegekbe porcTózzák ki. Később előfordulhat •— Ü em tudom, szokták-e a malacokat — ha nem esznek — a zsákos ember­rel ijesztgetni. A nagy­szombati dorozsmai állat­vásárban szabadon járhat­tak-kelhettok, s nem mu. musként. Ha a gyanútlan jószágok feje fölött meg­köttetett az üzlet, a ma­lac a bekötött szájú zsák­ban már hiába visítozott. Hogy drágán vagy olcsón cseréltek gazdát, ki tudja? A vevő szerint méregdrága minden, a malac is, alka­lomadtán a kész hízó is, s a hentes sem szívbajos, ha a karajt méri- Hátha így mégis jobban kijön vele. Ha igen, jövőre újra Itt. Ahogy befut az utánfu­tós Lada, máris a kiadás­sal kezdi. Kilenc malae az annyi mint 110 forint helypénz. Ha túlságosan kitartja, itt tultheti a dél­előttöt. Várakozás közben hamar megéhezik az em­ber, irány a kolbászsütő, azok se ingyen adják az íncsiklandozó falatokat. Aztán nekilendül a piac, a vevők (túljutnak az első puhatolódzó tiszteletkö­rön, ha sikerült kinézni, olyat ami tetszik, kezdőd­het az alku. — Négy hónapos ezer­hétszázért. Kicsit mangali­cás, de húsjellegű. Meg­eszi a kevertet, de a piac­ról kimaradt almából is szeltem neki. ff Ui" a vásárban nagyszerű... A vevőjelölt csak megy tovább, inkább kisebbeket keres, ugyanannyi pénzért többet akar venni. Majd megnőnek azok is mire kell, ennivaló még akad a ház körül. Pótlásnak ugyan venni kell tápot is, de mér­tékkel, hogy kisebb legyen a költség- Hathetesek ki­lencszázért — úgy dönt ez megfelelő. Egyik utánfutó­ról a másikra költöznek a malackák. Mórahalomról Deszkre kerültek. Vigye a csuda a honvágyat, csak enni rendesen adjanak — valami ilyen járhat az „érintettek" fejében. —- Tavaly kettőt vettünk, most hármat. Hat „nagy" személy van a háznál Az idén még lakodalomféle is kinézhet, ennyiből hátha futja arra is. Algyőn a ker­tes portán jól meglesznek. Ha valakinek nagy kö­teg ezres lapul a zsebében, s nem akarja elaprózni, lo­vat vegyen! Volt itt almás­deres, tiszta fehér, sárga, feketébe hajló, öreg is, meg fiatal is. Amit 43 ezerért tartott a gazdája, úgy mondta harmadik­éves és szelíd, mint a bá­rány. A másik a tizedikbe fordul, harmincezret várt érte. Ha elkelnek, a kocsi se kell már, tízezerért azt is vihetik. A kalapos, bőr­kabátos ötven körüli férfi valószínű, kjön még egy­két vásárra, kevés az ér­deklődő. A pénz meg kel­lene. Két lánya ment férj­hez 2 év alatt. A faluban az egyikkel építkezésbe fogtak, az alapot már le­rakták. A tér másik felén bor­júból is, tehénből is népes seregletet látni. A vásár­helyi gépkocsivezető há­rom szép, 2 hónapos bocit kínál. Tíz és fél darabja. Három anyakocát tart ott" hon, meg három tehenet a kjáró gulyában. A feláldo­zott szabadidőért most kel­lene a vevőnek hozni a pénzt, de elég nehéz ki­várni- Közben diskurzus hallatszik. Na mit szól az árak­hoz, Makón olcsóbb volt. — Akkor oda kell men­ni. Nem marad senki a szó­nak «dósa. A sándorfalvi ember egy madzagba kapaszkodik, a másik végén egy 5 éves hasas tehén. Huszonkettő­ért kérték, 2 ezer hibád­zott, hogy egymás tenyeré­be csapjanak. Szépen sü­tött a nap, nemcsak a fü­vet szárította. A zsebből elő-előkerült a kétdecis keverte» üveg. . Pár lépésre a szubjektív tejminősítésbei tart bemu­tatót ogy férfi. Vevőnek mondja magát, Tenyerébe spricceli a tejet, megsza­golja, nézegeti, s annyit mond: 3,3 zsírfokos, gyen­ge. Tovább másikkal próbálkozik. Aki kecskét, birkát vagy fajtiszta kutyát akart vá­sárolni, nem kellett üres kézzel hazamennie. Belő­jük 1» akadt mutatóba egy pár. A bazárosok, az „ócska­vas" árusok közül egy pá­ran kipakoltak most is. Az elmúlt heti esős vasárna­pot valamikor illett bepó­tolni. A műszaki cikkek kínálatában azért akad nagyobb értékű portéka is. Az alkalomhoz illően „ló­pótló" járgányokat must­rálgattak a benzingőz *ze­relmesei. Az ötvenezerért kínált „Skoda-szekeret" többen kipróbálták. Vala­mennyivel kevesebbért bi­zonyára elkelt. Szép idő. Sok ember, szebbnél szebb jószágok. A zsebben lapuló bankók sű­rűn előkerültek. Ki-ki mi­kor hazaért, a családtagok­tól várhatta a dicséretet, vagy letolást: „Jó vásárt csináltál" vagy ha nem, „Mindig tudtam, hogy él­hetetlen vagy." Tóth Szeles István sajnos példák igazolják —, hogy valamelyik munkatárs vagy családtag, esetleg az át­öntésről megfeledkezett dol­gozó megissza a mérget. Évente több alkalommal idéz elő halálesetet az, hogy a permetezni szándékozók a borosüvegben levő veszélyes mérgekkel, például Gramo­xon gyomirtóval koccinta­nak. Számos baleset éri azokat i«, akik permetezés vagy gyomirtás közben nem hasz­nálják az előírt védőfelsze­relést, s kezük beszennyező­dik. A vegyszerek többsége a bőrön át felszívódik, s növe­li a mérgezés esélyét, ha va­laki permetezés közben ci­garettázik, vagy eszik. Szinte minden esztendőben kezel­nek olyan gyermekeket vegy­szermérgezéssel, akik a szá­mukra is elérhető helyen tá­rolt veszélyes folyadékokat megisszák. A vegyszermérgezések megelőzésére az érdekelt mi­nisztériumok és intézetek tőbb intézkedést tettek. A közelmúltban megjelent kor­mányrendelet alapján az Egészségügyi Minisztérium­ban most készítik elő a toxi­kus anyagok minősítési beso­rolásáról és a vegyszerek tá­rolásáról szóló utasítást. Az utóbbi években forgalomba került mérgező anyagokat veszélyességi fokuk szerint minősítik, s ennek alapján határozzák meg a kezelésük­höz kötelezően előírt védő­felszereléseket­Megváltoztatják egyes per­metező- ós vegyszerek cso­magolását, s a jelenleginél" még feltűnőbben jelzik, hogy ezek mérgezüek. Ezzel egy­idejűleg az Országos Munka­és Üzemegeszségügyi Intézet, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi inté­zettel, valamint az Országos Közegészségügyi Intézettel közösen a MEM-nek és az Egészségügyi Minisztérium­nak. javasolta: engedélyez­zék, hogy több, eddig csak a mezőgazdasági nagyüzemek­nek szállított vegyszert, ki­sebb csomagolásban forgal­mazhassák. A háztáji gazdaságok mű­velői így hozzájutnának a gyárilag megfelelően csoma­golt vegyszerekhez, s azokat nem kellene a nagyüzemek raktáraiból italosüvegekben hazavinni. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents