Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-18 / 92. szám

Szombat, 1987. április 18. i 7 magazin | [DM cse a Szent László herma, amely nemcsak a magyar, hanem az európai ötvösművészet remeke. Itt épült a Rába-gyár környezetbe illő, de belsejében hipermodern vendégháza, amelynek a győriek a kis-Hilton nevet adták ... A székeskáptalan könyvtárában többi között eredeti Corvina is található. Borsos Miklós a Kossuth-díjas szobrászművész fiatal éveit Győrött töltötte, ma is győrinek vallja magát. A város az ősi Káptalan domb egyik felújított szépséges barokk házában adott helyet a Borsos Miklós által a városnak adományozott életműkiállításnak. Tőle nem messze ugyancsak egy ódon barokk palotában található Győr nagy szülöttiének. Kovács Margit Kossuth-díjas keramikus művésznek állandó kiállítása. Valaha jogosan mondták Győrről, hogy itt a gyárak füstje elsötétíti a kultúrát... Volt is benne igazság ... Napjainkban a város kulturális életének szerves része az 1977-ben megnyílt Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola, az ország legjobban felszerelt ilyen intézménye. A Tanítóképző Főiskola Apáczai Csere János nevét viseli. Az új győri színház idegenforgalmi látványosság, oldalfalain Victor Vasarelly freskóival. A Gvóri Filharmonikus Zenekart külföldön is szívesen látják vendégül. A Győri Leánykar és a Győri Ütőegyüttes hírneve is túljutott a városon. Utoljára, de nem utolsósorban említem a világhíres Győri Balettet, amelynek előadásaira a győrieknek is gondot okoz jegyet kapniuk. Hazánkba tavaly 16 millió turista érkezett. Közülük több mint ötmillióan Győr-Sopron megye határállomásain: Hegyeshalomnál, Sopronban, Rajkán, Kópházán. Vámosszabadiban lépik át a magyar határt. Nagyrészük átutazik Győrön és legtöbben meg is állnak ott étkezni vagy vásárolni. Minden hétvégén, különösen pénteken és szombaton pedig megbolygatott méhkashoz hasonlít a város. Osztrák és csehszlovák turisták lepik el boltjait, éttermeit, fogorvosi rendelőit, fodrász és szabóműhelyeit. A város minden utcájában külföldi felségjelű autóbuszok parkolnak, ha egyáltalán találnak helyet. . . A nemzetközi főútvonal is Győr kellős közepén halad át. Az idegenforgalmi csúcsidényben szinte lehetetlen a városban gépjárművel közlekedni... Győr régi és újabbkori történelméről könyvtárnyi könyv jelent meg. Napjaink krónikása pedig a fentiekben igyekezett összefoglalni a kelet s nyugat között álló kedves őr rövid történetét .. . IMRE BÉLA Csatatér a belvárosban Aki mostanában megfordul a miskolci belvárosban, alighanem átkot szór az építőkre, mert ma a város szíve csatatér: mint a lövészárkok, olyan sűrűn sorakoznak a közművek kibontott gödrei. Korlátok közé, szűk hidacskákra, pallókra szorul a forgalom. A miskolciak mégis kevés zokszóval viselik mindezt, mert a nagy felfordulás azért történik, hogy az a belváros, amelyet az utóbbi években már szégyellni kellett az idegenek előtt, és lakói sem tudtak jó szívvel szólni róla, megújuljon, méltó legyen az északi nagyváros rangjához, ahhoz a szerepkörhöz, amit Miskolc az országrész életében be kell hogy töltsön. Parányi túlzás sincs abban, hogy a belváros teljes rehabilitációja hatalmas vállalkozás, ami ráadásul nem látványos lépésekből áll, hanem évek, évtizedek szívós és pénzfaló munkájából. A restancia óriási. Eleink szerény örökséget hagytak ránk: Miskolcon nemhogy paloták, rangos polgárházak is alig épültek. A szűk, hosszan elnyúló völgyben keskeny nadrágszíjparcellákon emeltek házakat, terekre, szép sugárutakra sem pénz, sem hely nem volt. Az „madzagváros" egyetlen utcáján zúdult át a teljes forgalom kelet és nyugat között, itt nyílt meg minden valamirevaló üzlet. Az elmúlt évtizedekben minden pénzt és energiát a lakásépítésre fordítottak: sorra épültek az űj lakótelepek, egészen a belvárosba benyomulva. Bontottak és újat építettek: a megmaradó öreg házak pedig egyre rosszabb állapotba kerültek. Amikor a belváros fizikai romlásával egy időben felgyorsult az erkölcsi avulás is, kicserélődött a város szívében élő népesség, a belvárosi udvarokban pedig szükséglakások sorakoztak. egyértelművé lett: a rehabilitáció nem halogatható tovább. Már csak azért sem, mert időközben, megrettenve a panelvilág mindent elborító szürkéjétől, félteni kezdtük megmaradt építészeti értékeinket, emlékeinket is. A rehabilitáció már régen elkezdődött: régészeti, történeti és szociológiai kutatás indult meg jó néhány éve, és országos tervpályázaton az építészek keresték a legjobb megoldásokat. A tervezőmunka azóta is folytatódik. Az első és legfontosabb lépés a trombózissal fenyegető közletartása. A Kossuth Lajos utcában folyamatosan megy az épületek felújítása, de van itt még egy nagyszabású munka, ami alaposan beleszól a főutca életébe: az egykori Pannónia Szálloda — „természetesen" Pannónia néven (mintha akkor senki sem hitt volna abban, hogy a régi Pannónia ismét talpra fog állni). Nos, közel egy évtized kellett hozzá, hogy a pénzeket és a felújítási kapacitást össze lehessen hozni, s most már biztosra vehető, hogy a „Pannónia" 1988 tavaszán talpra áll. De milyen névért? Pályázat útján találtak üj nevet (mivel a másiktól már nem lehetett visszapörölni a nevet), mégpedig a Palatínust, ami ugyebár találkozik a szomszéd szálloda, a Nádor nevével. Bár maga az egész belvárosi rehabilitáció, önmagában magas színvonalú műemlékvédelmi tevékenységnek is felfogható — érdemes megjegyezni, hogy a pécsi belváros egészében védett műemléki terület. függetlenül attól, hogy az építmények többsége nem sorolható a műemléki kategóriák valamelyikébe —, mégis érdemes és kell is külön szólni a műemléki munkáról. Köztük a legrangosabb a frisa Tünde Divatház sen elkészült István téri ókeresztény mauzóleum, ami ma hazánk egyetlen légkondicionált múzeuma. 1975—76-ban tárta fel az egykor itt volt vízlépcső alatt Fülep Ferenc a 4. századi festett ókeresztény sírkamrát a mauzóleum falmaradványaival. A teljes restaurálás után, melynek során a külvilágtól elzáró védőépületet építettek a műemlék köré, tavaly ősszel adták át a rendeltetésének, és azóta is változatlanul az egyik leglátogatottabb régészeti szenzációja a városnak. De máris kopogtat a következő: az ügynevezett 2. számú, vagy korsós sírkamra is földalatti védőépületben van már, a légkondicionálás, a restaurálás elkészülte után ez is megnyílik többéves szünet után a nagyközönség számára. Szó van az 1. számú — Péter-Pál — sírkamra és a cella trichora (háromkaréjos kápolna) hasonló módszerű védelméről is. Mindez nem olcsó dolog, de vállalni kell. A páratlan értékű római kori emlékek szinte a szemünk láttára jutottak abba az állapotba, amikor már nem lehet tovább várni: ha nem mentjük meg őket, pótolhatatlan veszteség ér bennünket. Végezetül néhány szót még arról, ami egyelőre a nagyközönségtől elzártan vár a bemutathatóságra: a székesegyház mögött lassan egy évtizede folyó ásatásról. Mit is találtak ott? A feltáró régész — és vele együtt sokan, szakmabeliek — bizonyos abban, hogy a Nagy Lajos által 1366-ban alapított első magyar egyetem maradványait. Számos jel vall arra, hogy ez így is van. Létezik azonban egy ellentábor, amely vitatkozik ezzel az állásponttal, mondván: a Nagy Lajos alapította egyetem világi intézmény volt, ezért semmi esetre sem lehetett egyházú területen, az egyetemet másutt kell keresni. Kinek van igaza? A tény: előkerült egy bizonyíthatóan a 13—14. századból eredő épületegyüttes, ami otthont adhatott az első egyetemnek. Az ásatás lassan veget ér, az Országos Műemléki Felügyelőségen tervezik már a védőépületet. HÁRSFAI ISTVÁN Kincsek a föld alatt Miskolci „tájkép" városrekonstrukció közben Hosszas várakozás után 1986 őszén kapta meg Pécs a Hildérmet, a városfejlesztés e rangos elismerését. A Mecsek-alji város esetében az érem odaítélésében, a belváros rehabilitációjában eddig elért eredményeké volt a főszerep. Tulajdonképpen egy sokéves folyamat elismeréséről van szó, hiszen Pécs talán az első város volt hazánkban, amely felismerte a történelmi városmag megőrzésének, felújításának fontosságát. Mégis megelőzhette a gyakorlati tevékenységben több városunk is, melyeknek nem kellett megküzdeniük egy másfajta történelmi örökséggel is; Pécsett a 70-es évek elején hoszszú időn át riadalomban tartotta a lakosságot a város alatti pincerendszer természeti katasztrófával felérő jelentkezése. S mindez pontosan a középkori városfallal övezett történelmi belvárosban, az alatt! Érthetően sok erőt, energiát, pénzt emésztett fel a katasztrófahelyzet elhárítása, s csak nagysokára jutott Pécs abba a helyzetbe, amikor az „alvilág" után végre a felszínen levő belvárossal is törődhetett. A pincék okozta közvetlen veszélyhelyzet megszűnt (elvétve azért még mindig jelentkeznek eddig ismeretlen pincék), sok kilométer hosszúságban felújítottak, illetve építettek közműveket, a belváros forgalmi tehermentesítésére új utak épültek, például a 6-os főközlekedési út új városi átkelési szakasza, vagy a belvárost elkerülő érintő utak még nem egészen kész rendszere. Az utóbbinak van egy olyan „mellékterméke", amivel kevés magyar város büszkélkedhet. Az útépítés miatt a belváros északi és nyugati peremén nagyon sok aprócska házat kellett lebontani, amelyek egytől egyig a középkori városfalhoz támaszkodtak. A fal kiszabadult, s most már többszáz méter hosszúságban helyreállítva csodálható ez a bástyákkal erősített építmény, amelynek a további szakaszai kerülnek még a közönség szeme elé. De mit mutat, mit kínál 1987 tavaszán Pécsett a belváros? A rehabilitáció első látványos eredményeit (amiből az is érthető, hogy a város a folyamat elején tart, s az sem titok, hogy évtizedekig tart, amíg a legnagyobb területű magyar történelrúi városközpontról kijelenthető lesz, hogy a rehabilitáció befejezőkedési helyzet javítása volt. Két terelőutat kellett építeni, hogy a Széchenyi út, a "miskolci srácok „Forint-ja" sétálóutca lehessen. Az utak elkészültek, nem kis anyagi áldozatok árán, hiszen sok helyen bontani kellett, és néhol a Szinva patak medre fölött kanyarog a betonszalag. Ahogy egy szép napon elcsitult a forgalom a Széchenyin, azonnal a bontókalapácsok tamtamja verte fel a csendet. Megkezdődött a közművek cseréje, a villamospálya felújítása, azaz a további rehabilitáció alapfeltételeinek megteremtése. A Széchenyi út díszburkolatot, utcabútorokat is kap, hogy ne csak nevében legyen sétálóutca, hanem valóban hangulatos promenáddá váljék. Ma ezt a munkát látjuk Miskolcon, és megnézhetjük már az első majdnem teljesen kész szakaszt is a Centrum áruház előtt. 1990 előtt szeretnének a sétálóutca teljes átépítéssel végezni az Ady-hídtól a Tanácsház térig. De mi lesz az öreg házakkal ? A belvárost tizenhárom tömbre osztották. Az első tömb teljes rehabilitációja már meg is kezdődött, és ha befejezik jövőre, haladnak tovább. Hogy versenyt tudjanak futni az idővel, közben a tervekkel összhangban más tömbökben is felújítanak épületeket, lebontanak sufnikat, megnyitnak új üzleteket. Mert a teljes rehabilitációba az üzlethálózat átalakítása is beletartozik. A hajdan boltokból szükséglakássá átalakított helyiségekből újra üzletek lesznek, és épülnek új egységek is. A városépítők minden lehetőséget megragadnak, hogy valamit lemorzsoljanak a késve kezdődött megújító munka hátrányaiból, most varázsolják újjá például a legnagyobb belvárosi mozit, a stukkódíszes hajdani bálteremben működő Kossuthot, és bővítik a Cetrum áruházat is. Az értékeket mentő, a belváros hangulatát újjáteremtő vállalkozás lépései közé tartozik az is, hogy Miskolc két régi cukrászdáját, a Ráczot és a Roráriuszt is újra megnyitják. Ez utóbbi jelképerejű döntés is, hiszen ezt a cukrászdát több mint egy évtizeddel ezelőtt felrobbantották, lebontották. A muzeális értékű berendezés is csak évek múltán, nemrég került vissza a városba. Hogy meddig tarthat mindez, mikor lehet a munka végére érni? Nem néhány évről van szó, az bizonyos, és az is tény, hogy akkor kezdődött el a nagy vállalkozás, amikor egyre kevesebb a pénz a város kasszájában. De a belvárosi rehabilitáció ma és holnap is zöld utat kap Miskolcon, és az sem elhanyagolható tényező, hogy a városlakók a szívükön viselik a belváros sorsát: megvitatják azt is, hogy szépek-e az új utcabútorok, elég lelkiismeretesen dolgoznak-e a „kirakatban" munkálkodó építők... KISS LÁSZLÓ Pécs új slágere: dött). Az egymás után megjelenő, megújult régiségek újra meg újra ámulattal töltik el az embereket, akik nem győznek azok csodájára járni. így volt ez, amikor 1985-ben elkészült a városháza felújítása, 1986-ban a Széchenyi tér új kandeláberes közvilágítása, a Kossuth Lajos utca egy rövid szakasza, ami előrevetítette, milyen lesz majd Pécs „Váci utcája", aztán az első igazi sétautca, a Sallai utca. Tavaly év végére készült el az a ház, amelynek a kapualjában táblával örökítették meg a Hildérym elnyerésének a tényét, s a ház erkélyén helyezték el a Hild Jánost ábrázoló domborművet, Trischler Ferenc szobrászművész alkotását. A minap adták át a rendeltetésének a tömbben a Tünde női divatházat, s a közeljövőben vehetik birtokukba a művészeti szövetségek az úgynevezett Művészetek házát. őszre készült el a Pécsi Nemzeti Színház új kamaraszínháza. Bízvást mondhatjuk újnak, hiszen a régi (fő) falak között egy, már a jövő századnak is szóló új intézmény született. Az építők most már erőteljes ütemben dolgoznak a „nagy színház" felújításán, s ígérik: rajtuk nem fog múlni az 1991 szeptemberére tervezett nyitó díszelőadás meg-