Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-14 / 88. szám

Kedd, 1!)87. április 14. 5 Brcok a gépből A hét filmje (a mozik­ban!), ha ugyan nem az év filmje: a Hajnali háztetők. Televíziós rendezőtehetségé, sorokból, amelyekben. be­széltek, tán csak egy-egy képkockát raktározok, me­lyek valamiért nekem fon­tosak. Ha meghallom a ne­fesszort márciusban eltemet­ték. ö — egyéb más mun­kák mellett — az Erdélyi magyar szótörténeti tár meg­alkotója melyből eddig négy Dömölky Jánosé (és persze: veket, „beugrik" az a kép. monumentális kötet jelent Ottlik Gézáé). Elnéztem (Vallomás következik: ezért meg. Az arca — mint egész r- «. r- • ro fontos számomra a televízió, életét Isten szabad ege alatt, benne Cserhalmi Györgyöt. alighanem ,eginkább €zért.) földmunkával eltöltött pa­Darvas Lili például félrefor­mint a két dított fejjel ül egy díszes Stúdióban, szóken, mosolyog, mint aki mindent tud, kicsit fölhúzza a jobb szemöldökét és meg­lepetést színlelve mintha Mi­rasztemberé. Pedig egész élete kutatószobákban, levél­tárakban telt. Ezek a baráz­dák Titkán húzódtak mo­solyra, ám akkor belső fény, valami megmagyarázhatat­lan bizonyosság derítette Valahogy ugyanolyan mint „civilben" héttel ezelőtti amikor interjú voltak, lyen is? Fura, néha zavaró dolog ez a „képlátás": ennyi sok­éves tévénézői gyakorlat után néha arra döbbenek rá. se szavakra, se gondola­tokra. történetekre, témákra, szereplökre nem nagyon em­lékszem; de némely kép éve­kig eleven bennem. Legin­kább: az emberek portréi. Biztosan tapasztalták már: ránézünk valakinek az arcá­ra. hallgatjuk a szavait, me­lyeket aztán elfelejtünk; de megmarad valami egyveleg^az emt^Nem ^^JS^^^Sí sziklakemény tartása, felfe­több ez mint amit „benyo- g^dezö öröme, teremtő boldog mas -nak szoktunk nevezni, ' f , , . ,. minek arccal felelgetett mondaná: tényleg7 valóban? őket. Hajnalok hajnalán Nagy László faragott arcán ke!t' reggelizni is elfelejtett, , . ,. ,, , , . , cédulái közül ll-:kor állt föl, komolyság, a tavolba tekint, hogy ,evéltárba menjen, és azt mondja: csókoltatom amíg lehetett, lelni magyar őket. szavak és magyar szavak „ , . . _ .. . ., között, magyar szaval; és Cserhalmi György .s ilyen nem ar k közöu közel, ismerosse vált, erde- ^ évszázadokat áthidaló ikes modon nem a tomenyte- ^p«^^ Az ember len filmjéből, hanem abból beleborzong ha e,gondolja. az inci-finci Studio-riport- _ „„„„„w, ból. Féloldalasan. h°gy a rengeteg sz° . , . . .... a™usy elmélyült tudós teljes élete, lami egészen enesen ult egy oltozo- személyiségformáló próbái rzés-gondolat- as'kutató erkölcse, akarata! 60­saga — hova lesz, vajon ho­va. ha egyszer beáll egy mégis fix, körülrajzolható évek-nemzedék-tartásban ^sr portré. Tudjuk magunkban, « ^Irol^ro" kellően programozott számi­vagy tudni véljük, kivel illúziótlan racionalitás­ban, tényszerűségben, a dol­gok-akkor-is-vannak-ki­ábrándultságban és: emberi ke­resgélve. van dolgunk. Ilyen régi tele­víziós képeket sokakról megőriztem, például Szent- b- . |k.masyk.ld.vk„. Györgyi Albertről, Darvas f?*???." kapaszkodókat Liliről, Sütő Andrásról, Ko­csis Zoltánról. Illyésről. La­tinovits Zoltánról, Bálint mény, Szabó T. Attila tavaly Endréről, Nagy Lászlóról, felvett portréja, melyben Huszárik Zoltánról. Mások- Pálfy István beszélgetett ve­ról. Valamely hajdani mű- le. A kolozsvári nyelvészpro­tógép... S annak vajon lesz-e füle a hallásra, hogy „. .. suttog, beszél, kiált a múlt" ... Félek, a gép, ha tán képe lesz is, nem mutat Most megint e®r friss él- magáról őrizendő, idézendő, „elolvasható", örökíthető — arcot. Sulyok Erzsébet „Térdig járunk a spirálba n Egyre-másra tűnnek fel a magazinműsorok, az este 10 és 12 óra közötti sávban. A kifejezetten éjszakai Nok­türn, Jó éjszakát minden­kinek, a Bagoly mellett a Szivárvány, Társalgó, Gon­dolat-jel, s újabban a 168 —"1 Rádió­figyelő gett-tudósitott Moszkvából, a szokottnál hosszabban, elemzően, igényesen. A bé­óra is hallható ilyentájt — kekonferencia hírneves részt­lalán közvéleménykutatás eredményeként. Kiderülhe­tett, napközben a rádió leg­feljebb „alapzajként" jön vevőit kapta mikrofonvégre. Jóindulatú őszinteséggel nyilatkoztak, Norman Mailer, a kitűnő amerikai író pél­számitásba, hisz mindig dául: „Nem túl változatos akad halaszthatatlan, igazán fontos tennivaló; tétlenül ülni a rádió mellett időpo­csékoLás mindenképp. Rit­kán bukkanni olyan műsor­ra, amely a készülékhez láncolná az embert. . . Igen­csak bátrak tehát az éjsza­kai magazinok, ha egyenesen zászlajukra tűzik az érde­kesség jelszavát, s feltett szándékuk, hogy ébren tart­sák az ilyenkorra ólmos pillantású polgárt. A Bagoly mintájára most a Mérleg is ¡napunkat nyújtaná, feltű­nésmentes, jellegtelen címe ellenére, mondhatni, meg­lehetős sikerrel. Annak is dacára, hogy nehezebb faj­súlyúnak számító riportfü­zért nyújtott át, többségé­ben a politika világából, Rékai Gábor szerkesztő, gyorsan telt a két óra. Nem tudom, Önök hallottak-e pél­dául a volt államfők és miniszterelnökök tanácsá­ról. Magyar tagja is van, Fock Jenő, az MTESZ el­nöke, ő mesélt kedélyesen a . nemzetközi szervezetről. Arról, hogy a leszerelés, az eladósodott országok, a ká­bítószerbetegek és a terroriz­mus problémáival foglalkoz­nak többek közt. ,,Térdig járunk a spirál­ban" — szaladt ki a ripor­ter, Lukácsi Béla száján mikor a galaxisok, emberi sejtek, lelki jelenségek mel­lett Debussy műveinek spi­rálszerkezetére is szentül esküdtek a 'budapesti spi­rálszimpózion résztvevői. Fiala János Vitray Tamást, az immáron Kiváló művész televíziós személyiséget val­latta a kommentátor „csinn"­jeiröl. Barát József, a „Gor­bacsov-jelenségről" töpren­az amerikaiak képe a Szov­jetunióról: a rendörállamtól a katonaállamig terjed. Ez a kép mostanában nagyot »/áltozoiit.' Jevgenyij Jev­tusenko válasza pedig a ri­porter aggodalmára, nem függ-e túlságosan a vezető személyétől a politika pro­filja, így hangzott: „Már 1953 óta harcolunk a nyil­vánosságért, mikor Gorba­csov még a mi költői est­jeinkre járt, mint diák ..." A Mérleg mutatványszáma tehát reprezentatívra, tar­talmasra sikerült, ami nem igazán meglepetés, ha a stáblistára tekintünk: Ré­kai Gábor nevéhez többnyire kellemes, izgalmas, rádiós emlékeink fűződnek. Ezút­tal sem csalódtunk. Varjú Erika Népzenei együttesek A hét végén rendezték meg Szegeden, a vasutas művelődési házban a me­gyei népzenei együttesek, pávakörök megyei minősítő hangversenyét. Tíz együt­tes kiváló minősítést ka­pott, 9 jól minősült, 5 pe­dig minősült. A kiváló minősítést a kö­vetkező együttesek kapták: földeáki népdalkör, földeáki citerazenekar, zákányszéki citerazenekar, mórahalmi parasztkórus, üllési Rokka zenekar, kiskundorozsmai Napsugár citerazenekar, tá­péi hagyományőrző együt­tes, apátfalvi pávakör és citerazenekar, ásotthalmi asszonyok népdalkör, va­lamint a sándorfalvi Bu­day Sándor citerazenekar. Finn rádiósok Szegeden Szegedre érkezett tegnap, hétfőn a helsinki és a turkui rádió öt munkatársa. Egy hét alatt próbálják Szegedet feltérképezni, elsősorban néprajzi szempontból. Gaz­daságpolitikai, várostörténe­ti, városfejlesztési kérdése­ket is vizsgálnak, ellátogat­nak a biológiai kutatóköz­pontba, a Tömörkény szak­középiskolába, a szalámi­gyárba, a paprikamúzeumba. Érdeklődnek a hazai gyer­mekirodalom és a szegedi irodalom iránt. Szombaton élő műsorukkal avatják a városi stúdió vadonatúj be­rendezéseit; a szegedi napot nemzeti föadójukon és a tur­kui rádióban sugározzák. Másnap a Hági étteremből közvetitenek, ezúttal a fő­szerep a húsvéti ünnepeké lesz. Az élő műsorokon kivül „konzerv" riportokat is visz­nek haza. Mostani látogatá­sukkal a Magyar Rádió ta­valyi finn napját viszonoz­zák. Bölcsészírások Új Harmadkor Fiatálok egybegyűjtött szellemi produktumait vé­gignézni, mintegy leltárba venni, mindig feltétlen öröm. Az, mert egyféle, va­lóban halhatatlan ifjonti tűz mindenféle — és min­denkori — megnyilvánulá­sait jelenti. Lehet rajtuk konstatálni, hogy „éretle­nek", „kócosak", netán „za­varosak" is, viszont a belő­az újvidéki Fórumnál ma­gyarul most megjelent A holtak enciklopédiája című novelláskötetéből átvett mű­vét. A Királyok és bolondok könyve című Danilo Kts-el­beszélés a legmagasabb iro­dalmi régiókba emelheti az olvasót, egyúttal azt is bi­zonyítva, hogy a korábbi Manzárd és 44. zsoltár, majd a korszakos jelentősé­gű Borisz Davidovics sír­emléke (Hét fejezet egy kö­zös történetből) című müvek lük kicsapó levegő mindig szerzőjére mifelénk is sok­garantáltan friss, arról nem is beszélve, hány esetben in­dokolatlanok fenti jelzők, sőt, e kollekciók akár egé­szen rendkívüli szellemi iz­galmakat is bőséggel nyúj­tanak. A JATE közművelődési titkárságának irodalmi-kri­tikai kiadványa, a Harmad­kor új száma 'Láttán min­denekelőtt kettős örömről kell beszámolni. Arról, hogy ilyen jól megszerkesztett — egyáltalán: szerkesztett — egyetemi kiadványt meg bölcsészkörökben viszonylag ismertebb, tapasztaltabb szemmel nézvést is ritkán találni. Továbbá: tematikai­lag is számba vehető ebben a Harmadkorban több olyan írás, amelyet' kifejezetten lelkesen kell üdvözölni. Takács József szerkesztő vezeti be az új Harmadkor szenzációját: Danilo Kisnek, a szabadkai születésű, Fran­ciaországban élő, jugoszláv állampolgárságú, igazából Közép-Európa ma aligha­nem legnagyobb írójának, Művészeti díjasok Olyan művészeket köszöntöttek tegnap Szegeden, akik kimagasló munkájukkal ér­demelték ki a megbecsülést, az elismerést. A megyei tanács székházában tartott, bará­ti hangvételű fogadáson Petrik István, a tanácselnök általános helyettese gratulált Réti Csiba Liszt-díjas magánénekesnek és Sándor János főrendezőnek, a Szegedi Nemzeti Színház tagjainak az Érdemes Mű­vész kitüntetéshez; Maár Marionnak, a Csomiterv építész-igazgatójának pedig az Enyedi Zoltán felvétele Ybl-díjhoz, amelyeket az ünnepeltek ha­zánk felszabadulásának évfordulója alkal­mából vehettek át. A köszöntő szavak mel­lett méltatták a művészeti dijasok mun­kásságát, érdemeit, példaadó hivatástudatu­kat, hűségüket pályájukhoz, munkahelyük­höz, szűkebb pátriájukhoz. Az ünnepségen részt vett Szabii Sándor, a megyei pártbizottsay első titkára és Szé­kely Sándor, a szegedi városi pártbizottság első titkára is ka'l, de sokkal jobban kel­lene figyelni. Miként a mai csehszlová­kiai magyar irodalom leg­nagyobb alkotójára, Gren' del Lajosra is. Vele, ponto­sabban regényeivel (Éleslö­vészet, Galeri. Áttételek) két tanulmány is foglalko­zik: Gerencsér Gábor Beve­zetés a széptörténelembe és Piszár Ágnes A művészre­gény mint életfilozófia cí­mű írása. Általában: úgy észrevételezhetö, a Harmad­kor kritikai-orientáló vona­la az erősebb, legalábbis ezúttal és egyelőre. (A Fi­gyelő-rovatban többek között Tolnai Ottó, Thomka Beáta, Krasznahorkai László és Géczi János köteteiről ol­vashatók elemzések Kurdi Imre, Csuhai István, Szán­tó István és Darvasi László tollából.) És hogy a szépirodalmat ille­tően — Láng Zsolt prózája, Bagossr; László, Tompa Gá­bor, Solymosi Bálint, Pe­töcz András. Podmaniczky Szilárd és Farnbauer Gábor lírája szerepel ebben a számban — mintha keve­sebb jót lehetne elmondani: ennyi örömteli „egyéb" ol­vastán egyáltalán nem baj. D. L. Az Áetas Három kitűnő tanulmányt és további kilenc dolgozat ismertetését tartalmazza a szegedi tudományegyetem történészhallgatóinak pe­riodikája, az Aetas. A leg­frissebb szám a kari törté­nész tudományos diákköri munka bemutatását is céloz­za, lévén az Acta luvenum Sectio Historica és az Aetas •közös különszáma. Orbán Imre Adatok Ár­pád-házi Szent Margit tisz­teletéhez című tanulmányá­ban IV. Béla lányának tu­datos szentté nevelését mu­tatja be. A dolgozat rend­kívül értékes fejezete Mar­git ikonográfiájának részle­tes ismertetése. „Az aztékok és az inkák katonailag és áUampölitikai­lag is csak tehetséges epigo­nok voltak: olyan ősibb, magasabb kultúrák örökébe léptek, amelyek már jóval a fehér ember megjelenése élőtt letűntek" — írja Gerdt Kutscher. Fischer Lajos nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy szembeszegülve e gondolattal, megvizsgálja igazságtartalmát. A jaguár­istentöl Viracocháig című tanulmány óriási ismeret­anyagával meggyőzően érvel az epigonság ellen. 1867 után nem múlt el parlamenti ciklus a válasz­tójoggal összefüggő törvény­javaslat. interpelláció vagy vita nélkül. A magyar poli­tikai pártok programjaiban mindig előkelő helyet foglalt el-a választójoghoz való vi­szony kifejtése. Erről a kér­désről szolgáltat fontos ada­tokat Szabó P. Csaba figye­lemre méltó tanulmányában. A további TDK-dolgoza­tok ismertetése is értékes tanulmányokat sejtet. A szerzők: Orbán Imre, Rácz Lajos Sebők Ferenc, Szilasi László. Gácsi Hedvig, Bar­ta Zsolt, Tomka Béla, Hor­nyák Csaba és Löffler Ti­bor. A kiadvány az Acta Iuventumokban megjelent történelmi vagy régészeti tárgyú cikkek jegyzéket is közli. D.I. Lemezajánlat Csajkovszkij: Áriák (Ghe­na Dimitrova, orosz nyel­ven); Csemiczky Miklós: Commedia senza parole; Elő­hívó ének — vegyes karra; Kyrie — vegyes karra; An­tiphonae No. 2. — fúvósok­ra (a Magyar Rádió és Tele­vízió énekkara, valamint szimfonikus zenekarának kamaraegyüttese, vezényel Ligeti András és Erdei Pé­ter); Alomvilág (Záray Már­ta—Vámosi János); A négy­szögletű kerek erdő (Bojtor­ján együttes); Gyere ülj ked­ves mellém — válogatás Horváth Jenő és Rákosi Já­nos slágereiből; Kalapos ember — Drosztmár István emlékére; Movin' (Jennifer Rush); Lehet egy kiskutyá­val több? (Mesejáték — Csepregi Eva, Pál Eva. Vég­vári Adám); Super hits — Special '87; Rádiókabaré si­kerlista 1986; Székely End­re: Die letzen Gesánge-ka­marakantáta, V Vonósné- szerepel. gyes, Rapszódia hegedűre, kürtre és zongorára (Csen­gery Adrienne, Elek Tiha­mér, Tarjáni Ferenc, Gyar­mathy Vera, Katona Ágnes, Schmidt Nóra. Kodály Vo­nósnégyes, vezényel: Antal Mátyás); Allén Ginsberg — Hobo Blues Band: Üvöltés (Hobo Blues Band); Rám vagy kíváncsi — Olyan jó (Nyeső Mária — kislemez). Egy kazettaajánlat: In the Middle of Nowhere (Modern Talking). * A Salamander Books elne­vezésű angol—amerikai ki­adó A critical guide to the best recordings címmel két luxus kivitelű kötetben ajánlja a vásárlóknak a leg­jobb kompakt lemezeket — közöttük 22 Hungaroton-ki­adványt. A Diapason-Har­monie című francia folyóirat 1201) címből álló ajánló listá­ján 31 Hungaroton-kiadvány

Next

/
Thumbnails
Contents