Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-10 / 58. szám

r' Kedd, 1987. március 10. 3 Minőségi lakáscsere szövetkezeti segítséggel Küldöttgyűlés az Északi városrészben Csongrád megye legnagyobb lakásépítő és fenntartó szövetkezete, a szegedi „Északi". Ez a szervezet közel 3 ezer otthon karbantartásáról gondoskodik. A 10 ezer lakost képviselő szövetkezet az elmúlt hét végén a Kodály téri általános iskolában tartotta meg küldöttgyűlését. Csorna Lajos szövetkezeti elnök bejelentette, hogy a minőségi lakáscserékre a jövőben nagyobb lehetőség nyílik. A szövetkezet saját szervezésében 12-24 lakásos társasházak építését kezdi el a Bécsi körúton, a Pillich, a Rigó és a Mikszáth Kálmán utcában. Az új otthonok hagyományos technológiával készülnek, általában nagyobb alapterületüek mint a lakótelepi panelos összkomfortok. Az akciók iránt nagy az érdeklődés. A társasház építésnek azonban határt szab, hogy a hagyományos módon való házfelhúzáshoz kevés a kivitelező. A küldöttek képet kaptak a szövetkezet múlt évi munkájáról. Az Északi városrészben, Rókuson és Makkosházon a legtöbb gondol és legtöbb bosszúságot a tetőbeázás okozza. A szövetkezet 1984 óta pereskedik a Déléppel. A Legfelsőbb Bíróság határozata kötelezte a kivitelezőt több ház szigetelésének kijavítására. Tavaly 20 millió forint értékben 24 épület tetőrekonstrukcióját végezték el. A küldöttgyűlés köszönetet mondott a megyei politikai és állami szerveknek, mert intézkedésük hatására a helyreállító munkák felgyorsultak. Egyébként tavaly a szegedi tanács beázás miatt fi családot kénytelen volt kiköltöztetni és a károsult tulajdonosokat ideiglenes szükséglakásban helyezte el. Az Északi Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet további szavatossági kárigénye 120 millió forint értékű. Szó volt a tanácskozáson a fűtési gondokról is. A szövetkezet vezetői rámulattak arra, a lakossági panaszok nem mindig felelnek meg a valóságos helyzetnek. Azt viszont jogosan kérik a Városgazdálkodási Vállalattól, hogy a szemetes konténereket rendszeresebben és gondosabban ürítsék ki. Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetést kapott Karácsonyi Jenő, a szövetkezet vízvezeték-szerelője, az elismerést Fantoly István, a Mészöv lakásszövetkezeti titkárságának vezetője adta át. Hat megye együttműködése Hat dunántúli megye — Fejér, Győr-Sopron, Komárom, Pest, Vas és Veszprém — tanácsai néhány évvel ezelőtt kötöttek szerződést az együttműködésre; ennek eredményeit, tapasztalatait összegezte most a Komárom Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A szomszédos megyék fokozódó egymásrautaltságának felismerése nyomán — állapította meg a testület — elsősorban a kiemelt népgazdasági beruházások megvalósításában és a lakosság életkörülményeinek javításában alakítottak ki a tanácsok rendszeres és sokoldalú kapcsolatot. A következőkben a műemléki városrészek rehabilitációjában és a tanácsi munka egyszerűsítésében szerzett tapasztalatok átadására szerveznek konzultációkat a hat megye képviselői. mm Otvenmílliós nyereség Közel 11 ezer szövetkezeti tagot képviseltek azok a küldöttek, akik tegnap, hétfőn délután Szegeden, a postaigazgatóság nagytermében részt vettek a DélTisza Menti Áfész ez évi küldöttgyűlésén. Az elmúlt évben végzett tevékenységükről, eredményeikről, terveikről írásban js kiadott beszámolót a bemutatott színes videofilm és Nagy György József elnök szóbeli kiegészítője tette teljessé. Terveiket szinte maradéktalanul megvalósították. Szegeden, a városközponttól a peremkerületekig, a városkörnyéki községektől a kistelepülésekig javították az alapellátás színvonalát. Kiemelkedő évet tudhat tehát maga mögött a DélTisza Menti Afész. összesen 2 milliárd forint árbevételt, és 50 millió 500 ezer forint nyereséget produkáltak. Az árbevételük mind a megyei, mind az országos szövetkezeti átlagot jelentős mértékben meghaladja. Mintegy 200 millió forinttal több árbevételt értek el 1985-höz képest. A jelenlegi körülmények között megvalósított beruházásaival a jövőjét is megalapozta a szövetkezet. A beszámolót követően a felügyelő-, az ifjúsági és a nőbizottság elmúlt évi tevékenységéről hangzott el tájékoztató, amelyeket hozzászólások követtek. Felszólalt Bessenyei Zsolt, a szegedi városi pártbizottság osztályvezetője és Szilvasán Pál, a Szövosz főtitkárhelyettese is. Elismeréssel nyilatkoztak az áfész tevékenységéről. A hozzászólásokra Nagy György József válaszolt. A küldöttek elfogadták a beszámolókat, és egyetértettek az 1987. évi célkitűzésekkel. Mezőgazdaság Nem mellékes melléküzemágak Ha romlik is a termelés zatokban csupán 2—3 százajövedelmezősége, megélünk lékos eszközarányos nyereséaz alaptevékenységből — ál- get tudtak elérni a gazdasálitotta büszkélkedve tsz-ve- gok, az ipari, szolgáltató tezető ismerősöm. Meglepő a vékenységeknél ennek a kijelentés, hiszen a termelő- többszörösét. Az persze igaz, vé tett a mezőgazdasági nagyüzemekben. A megtorpanásnak persze nem is „elvi" magyarázata van, hanem gazdasági. Csak néhány a sok közül: a terrégen túl van a nem mező- nem a korszerű ipart honogazdasági tevékenységek ad- sította meg, hanem más célminisztratív korlátozásán, r a készült épületekben — Kétségtelen, volt idő, amikor például istállókban, szérűka fenti megállapítás valóban ben — jobbára elavult gésikernek számított, s a „susz- pekkel kezdték meg a termeter maradjon a kaptafánál" lést. Ez a tény azonban nemelv szerint a nagyüzemek te- csak hátrányokkal járt, havékenysége jobbára a mező- nem előnyökkel is, hiszen, ha gazdasági termelésre korlá- elmaradtak a drága beruhátozódott. Ezt persze a hagyó- zások, azok amortizációjával mányok soha nem indokol- sem kellett számolni, így — ták, hiszen a kedvezőtle- ha szerényebben is — nőtt a nebb természeti adottságú jövedelmezőség. szövetkezeti mozgalom már hogy a nagyüzemek többsége melöszövetkezetekben építőipari részlegek alakultak, de közben megcsappantak a beruházások, s az építők nem találtak elég munkát magúknak; róérséklödött az ipari üzemek kooperációs készsége, elmaradtak a mezőgazdasági ipari és szolgáltató ágazatok megrendelései; teret hódítottak a kisvállalkozások, s. ezek a számukra kedvezőbb szabályozás miatt olcsóbban tudtak vállalkozni egy-egy munka elvégzésére. A sort még lehetne folytatni, de minden újabb ok következménye az erőteljesebb verseny, végül az ipari szolgáltató tevékenység megtorpanása. Ezt mai állapotában meglehetősen nehezen viseli a mezőgazdaság, hiszen az ipari termelés fékeződése akkor lett érzékelhető, amikor az aszály is szorította a gazdaságokat, s így annak ellensúlyozására éppen az ipari tevékenység fejlesztésével lehetett volna vállalkozni. Ennek is következménye, hogy a termelőszövetkezeteknek több mint harmada ne-, héz pénzügyi helyzetbe került, s ezekben ma már az egyszerű újratermelés feltételei sincsenek meg biztonságosan. Az ipari, szolgáltató tevékenység bővülése jó volt a tagoknak is, hiszen újabb munkahelyek teremtődtek, a falusi asszonyok, s a korábban városba járó férfiak munkaalkalmat találtak lakóhelyükön. Az átlagosnál jóval nagyobb jövedelmezőség egyik következménye az lett, hogy az ipari, szolgáltató tevékenység a mezőgazdasági termelésre is jótékony hatással volt. hiszen a növekvő nyereségből az alaptevékenység is fejlődhetett. A megtorpanás okai Altalánossá vált tehát a mezőgazdaság ipari, szolgáltató tevékenysége, olyannyihogy a legutóbbi évtizedben' «ra, hogy a termelöszövetkelátványosan bővült a mező-özetek V. kongresszusán isgazdaság ipari, szolgáltatórsmertetett adatok szerint tevékenysége. A VI. ötéves 1985-ben 66 milliárd forint tervidőszak első éveiben a volt a termelés értéke, s a növekedés elérte az évi 20 szövetkezetek összes termeszázalékot, számottevően léséből 37 százalékkal részemegelözve az alaptevékeny- sedett. A nyereségnek ennél ség fejlődési ütemét. Ezen is nagyobb arányát — megközelítően a felét — adta. Erről pontos adatokat meglehetősen nehéz találni, hiszen már a gazdaságok egy részének év végi beszámolóiban kozmetikázott számok szerepelnek; az általávidékeken mindig is foglalkoztak az emberek nem mezőgazdasági munkával. Hová lett a lendület? Ez voltaképpen gazdasági kényszer volt régen is, és ma is az, hiszen a silányabb termöképességü földeken soha nem lehetett annyi jövedelmet előállítani, amelyből biztonságosan megélhettek a föld művelői. Manapság ez annyiban módosult, hogy a mezőgazdasági alaptevékenység jövedelmezősége lényegesen gyengébb, mint * az ipari, szolgáltató tevékenységé. Ez az egyik oka annak, persze aligha lehetett csodálkozni, hiszen a közgazdasági szabályozás kifejezetten ösztönözte a nagyüzemek ipari, szolgáltató tevékenységének bővítését. Az eszközigényes állattenyésztési ágaNemzetközi tőkeelhelyezési ügynökség alakult Nemzetközi Tőkeelhelyezé- vékenységet. Bekapcsolódik si Ügynökséget hozott létre a nemzetközi piacokon forBudapesten a Magyar Kül- galmazott értékpapírok közkereskedelmi Bank, vala- vetítésébe. Az ügynökség mint az osztrák Girozentrale elősegíti e működő tőke beund Bank der österreichi- vonását a gazdasági életbe, schen Sparkassen, és a bé- A vegyes vállalat nemzetközi esi Continental Industries beruházási hiteleket szervez, cég. A vegyes vállalat alap- a Magyarországon beíektettőkéjét a tulajdonosok ni kívánó külföldi vállalkoegyenlő arányban fizetik be. zók munkáját pénzügyi és A vegyes vállalati forrná- szakmai tanácsadással segíban működő ügynökség fő- ti. A tervek szerint az ügyként külföldiek megbizásá- nökség vállalatuk vételenek ból külföldi valutanemben és eladásának közvetítésével végzi pénzügyi közvetítői te- is foglalkozik majd (MTD A kiút: szolgáltatások Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági nagyüzemeknek szükségük van az ipari, szolgáltató tevékenységekre, ugyanakkor rövid idő alatt az sem várható, hogy a verseny lanyhul, s a megrendelések özöne zúdul a gazdaságokra. Sokkal inkább ennek az ellenkezőjére lehet számítani, s ez újfajta takti, nos'"köitóégéknek'ugyanis'te- kát követel a gazdaságoktól. 1 • • , ' . . • ... •* A 7 T NO RÍ TARM NLML* I «-»1 • ... 1 A Az ipari termékekkel való ellátásban és a szolgáltatásokban sok még a fehér folt, s ezek feltérképezése, a réújabb lehea mezőgazdaság ipari, szolgáltató tevékenysége fejlesztésének. Ez persze nem csak üzemi elhatározás dolga, hiszen a melléktevé- hiányzó termékek gyártásá' ' val, a szolgáltatások bővítékintélyes hányadát ,az ipari, szolgáltató ágazatokra igyekeznek terhelni. A nagyobb jövedelmezőségű ágazatok ezt elviselik, ugyanakkor sek ••betömése más, az alaptevékenységhez tőségeket kínál tartozó termelő egységek jövedelemelszámolása is szivderitöbb lehet. A korábban kenységnek nevezett ipari és szolgáltató ágazatok koránt- sév'el csak"akkor érdemes sem mellékesek a gazdaságokban, sőt éppen a biztonságosabb megélhetést szolgálják, A legutóbbi években azonban a nagyüzemi vezetők legnagyobb bánatára megtorpant a fejlődésük. S ez éppen akkor következett be, amikor már mindenütt zöld utat kaptak, s a jogi szabályozás is csaknem mindenféle vállalkozást lehetőfoglalkozni, ha azok ellenszolgáltatása — vagyis az áruk — legalább szerény nyereséget hoz. Ez ma még nem minden terméknél, szolgáltatásnál van így, s a fejlesztést ez is akadályozza. Egyelőre azonban még a meglevő lehetőségek sincsenek kihasználva. V. Farkas József Csúszunk, csúszkálhatunk B

aleset a hóban. Elcsúszott a becsületünk. Megint elcsúszott, ahogy néhányszor már, amikor nehéz helyzetek köszöntek ránk. A hetvenes árvízkor is ez történt, hogy igen régi példára hivatkozzam. Akkor, szakmájukban járatos mérnökök, föltehetően az irtózatos felelősség nyomása alatt, elkezdtek útszéli módon kiabálni a járdán közlekedőkre, és azokra, akik a lezárt parkba be merték tenni a lábukat. Az elmélet igen egyszerű volt; nem tudnak dolgozni, ha állandóan a belekukucskáló műszer előtt ugrálnak a szintén stressz alatt járók, illetve átázott a talaj, a fák kifordulhatnak helyükből, és agyonnyomhatják, akik alájuk tévednek. Ha szuperokosan akartuk volna megítélni az akkoriakat, csak helyeselni lehetett volna mindkettőt. Azt is, hogy fal mellé állították volna az egész várost, és azt is, hogy szilaj futásba kezdeti valaki, amikor egy másik valaki mégis betette a lábát a parkba. Ö is útszéli mondókákat szavalt. A másik oldalról nézve viszont az látszott, elég, hogy folteszi valaki a karszalagot, és azonnal úgy viselkedik, ahogy a karszalagosok szoktak. Most nem a karszalag, hanem az egyenmellény az, amibe bele lehet bújni, és le lehet, pörölni az útról a többit. Ez az eset akkor történt, amikor meg volt nagy havunk, de már takarították, lapáttal is. Terelőkúpokkal zárták le az utat, mert forgalomban nem lehet lapátolni. Senkinek egy szava nem lehetett ellene. Akkor se, ha hetven óta megsokszorozódott nálunk is az autó. És a többség fél nyolc táján rohamozza az utakat, akkor is, ha riszálja a farát a kocsi. Nincs mit tenni, leáll az első autó, és leáll mögötte a sokadik is. Annyira soha meg nem tanultuk tisztelni a hirtelen jött változásokat, hogy a kanyar után levők meg ne nyomkodják a dudájukat: hé, mi van ott elöl? Ahogy a sorompók előtt is dudálgatnak, ha sokáig tolat a mozdony. Csakhogy a lapátos embert kétszeresen is dühíti a dudaszó. Azért, mert neki nincsen, és azért is, mert még nem nyitott ki a kocsma, sőt a boltban sem árulnak italt. Hogy ez a kettő mennyire függ össze az adott esetben, bogarássza más. Pillanatnyi fennsőbbsége teljes tudatában az is rátámaszkodik a lapálra, aki eddig netán dolgozni akart, és farkasszemet néz bádog hátú testvéreivel. Mivel a magyar ember munka közben is szeret beszélni, de ha éppen nem dolgozik, még jobban, és mivel védi öt a kúp is, a mellény is, vastagon beszelget. Küldené vissza az egészet a jó édes anyjába. Nem tehet róla, hogy édes anyanyelvünket nem szeminuristaként tanulta. Minél jobban szól a koncert hátul, annál több mocskot szórnak az elöl állókra. Sátáni vigyor ül ki az arcukra, mert legelöl éppen egy nő ül, egymagában. Annak az asszonynak ugyan imába foglalja nevét a fél város, mert akárki megy hozzá, mindenkihez kedves, és ha lehet, meggyógyítja, de most egyenrangúak vagyunk, anyuskúm! Vedd tudomásul, hogy én ráérek, tehát te se siess! Hogy esetleg műtőasztalon van már a beteg, semmit sem számít, mert most csak várakoztatok vannak, és kényszerből, kiszolgáltatott álldogálók. Szép szótárat lehetne írni szavaikból. Feszül a húr, majdnem pattan már. Előre jön valaki, aki ismeri a hölgyet, a ráváró föladatot is tudja, csöndesítené is a fölségjelekbe burkolózó társasagot, de csak annyit ér el vele, hogy megváltozik a csapás iránya. Most őt kezdik pocskondiázni. Galambepéje neki sincsen, viszszakiabál, és olyanokat is mond már, hogy ne találkozzunk a műtőasztalon! Elszabadul a pokol. Még minket mersz fenyegetni? (A megszólítást tapintalból hagytuk el) Majd jössz te még havat lapátolni! (Most is szégyellnénk kimondani az egészet.) Az első példánkban okos emberek elcsúszásáról beszéltünk, a másodikban sokkal egyszerűbbekéröl. Mindkettőt védte azonban a hatalmi jelvénnyé előlépett szolgálati tartozék. Kiolvasható a két példából az is, hogy korra és nemre, iskolázottságra és kocsmaegyelemre való tekintet nélkül is tudunk durvák lenni, ha úgy hozza az alkalom. Mint ahogy két autós is képes pofon verni egymást, ha valamelyikük rosszul értelmezi a kozlekedes szabályait, anélkül, hogy végzettségükkel előhozakodnának. Senki nem tudná megmondani, mikor kezdtünk enynyire kifordulni magunkból. Régi konyvekbol olvasható már csak ki, hogy tudott a mi népünk kemény tartásában is udvarias lenni, és ellenvéleményünket is ki tudtuk méltósággal fejezni. Mintha lefelé akarnánk megtalálni az egyenlőséget valahol a pocsolya fenekén. Zaklatoltak lettünk, ez is a világ változásainak a számlájára írható, mondjuk magunkban, ha mégis magyarázatot keresünk. Biztos, hogy igaz, idegeink ezerszer jobban meg vannak terhelve, mint nagyapáinké voltak, de erre hivatkozni igen kevés. Nyilván az mondaná leghamarabb, aki italba fojtja józanságát, emberségét és udvarias méltóságát. Aki rettenetesen ki tud hozni a sodrából, hogy beigazolódott, valóban tönkremegy az alkoholtól, noha akkor megjósolták már, amikor még csak próbálgatta a poharat, és a várost rumba tudná taposni azért, mert nem mehet mindjárt a kocsmába; vagy aki törnezűzna, mert most még a bagóról is szeretnék leszoktatni. Az ideg, az ideg, de lehet, hogy az agyonfüstólt ideg se az igazi! S

zólnom kell az írogató durvákról is. Finom lelkek, ők mar nem ullnak le szemtől szembe porolni, előveszik a papirost, tűzbe mártják tollúkat, es kiírják: Vidd a csikket a pofádban, és otthon köpd ki! Igaza van. persze, ez a város maholnap ki se látszik a szemétből, és a bagós ember képes ott elköpni a csikket, ahol éppen nem bírja tovább a lépcsőt, de mégis! Már látatlanban se tudjuk becsülni egymást? Ennyire csák az útszéli hang jut az eszünkbe? Simogatni is csak. vasvillával tudjuk egymást? Hogyan is mondták régen, még nehezebb időkben? Embernek kéne maradnunk, mindig, minden körülményben! Horváth Dezső