Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-09 / 57. szám

Tükröm, tükröm... Heggelre kelvén nyújtó™ zott egyet a vén boszorkány, és odaállt a tükör elé. A látvány fergeteges indulatokra ingerelte. Gonosz tekintet, ezerfelé futó, kusza ráncok, szeplők és bibircsókok. „Átkozott tükre!" — kiáltotta a rút öregasszony és mérgében a képmásához vágta a kristály hamutartót. Lehiggadván fölkerekedett és eislattyogott a hírneves udvari festőhöz, aki kérésére, jó pénzért gyönyörű, életnagyságú portrét festett róla. Szakasztott olyanra sikerült, mint a király legfiatalabb, leggyönyörűbb leánya. A vén, bibircsókos boszorkány hóna alá kapta szerzeményét, és az éj leple alatt, falmentén hazacsempészte. Ott bekeretezte. két üveglap közé helyezte. és fölfüggesztette a falra. Ettől a naptól kezdve mindannyiszor boldog elégedettség töltötte el, ahányszor csak újdonsült tükre elé állt: „nem vitás" — gondolta — „ki a legszebb a világon." önteltségében. ostobaságában csak azon csodálkozott hogy a-», úton miért húzódnak el, miért fordulnak el tőle iszonyattal az emberek. Tükörbe nézni nem mindig és nem mindenkinek kellemes, ámde okos lények számára rendkívül hasznos. Idejében fölfedezett szépséghibák, szeplők ' és bibircsókok megfelelő kezeléssel gyógyíthatók. Ki hinné, hogy olykor mégis a tükörnek a legnehezebb, holott csak ázt teszi, amire hivatott. Jól emlékszem azokra a hurrá-hangulatú évekre, amikor a házgyár elkezdte ontani százával a panellakásokat. Első látásra valóban megvolt az okunk az örömre — osztozott is ebben a sajtó — hiszen sok évtizedes építési pauza után végre tömegével nőhettek ki a földből a lakóépületek. Csak amikor a mennyiségi növekedés bódulatából fölocsúdtunk. és a beköltöző lakók kezdték alaposabban szemügyre venni, mit is kaptak a pénzükért, kezdett alábbhagyni az össznépi lelkesedés. Mi 6em természetesebb: ezt a kevésbé tetszetős hangulatot is tükrözték az e témáról szóló újságcikkek. Amellett, hogy hűen tudósítottunk e vállalat kitüntetés-hullajtó ünnepségeiről, egyre másra jelentek mee rioortoV publicisztikák is. amelyek a lakók értékítéletei alapján születtek. Ez a képmás, ez a szeplős-bibircsókos azonban nem mindenkinek tetszett. Bűnbakot kerestek hát az érintettek: s a tükörben találták meg. „Az a baj, hogy élethűen tükröz" — mondták. „Mutassa csak azt. hogv sok s' úi lak»--, ne részletezze, hogy milyen". Igaz, azóta nem is épül annyi ház, de a meglévők és a vállalat is omladozóban ... Több mint tíz éve — a szakemberek jóvoltából — tudunk arról, hogy hazánkban is létezik narkománia. Tudunk róla, közhírré tenni mégj^ ódzkodtunk. Miért? Talán mert úgy véltük, ideológiánkon ejt szeplőt a valóság? Talán azért, mert azt hittük, a betű útján terjed a rossz példa? Mindenesetre a nyomda közbelépése né'.kül is egyre több fiatalt sújt a „járvány", a pedagógusok, a szülők viszont, azok, akik tehettek volna a fiatalság arculatát eltorzító vonások kisimításáért, a Nagy Hallgatás időszakában nem tudtak semmiről. Most kezdjük tanítgatni őket, amikor már halottaink is vannak. Hallgatom a rádiót. Magas rangú kereskedelmi szakember védi a mundér, azaz a Videoton becsületét. Valahogy így: a Color Sztár körüli sajtókampány nagy kárt okoz a vállalatnak. Sokat ártottak a fölrobbant — vagy csak kigyulladt? — készülékek apropójából megjelent írások: rontották a Videoton jó hírnevét, lejáratták termékeit. Nem hiszek a fülemnek. Ha nem beszél róla a tévé, a rádió, ha nem foglalkoznak vele az újságok. akkor nem gyúlékony, •hanem biztonságos, kiváló áru ez a készülék? Még akkor is, ha lángok marta'ékává válik tőle emberek egész hajléka, ha netán maga a tulajdonos is. csak az Istenért, meg ne írják? Ha valaki nem néz tükörbe. attól — rajta kívül — még mindenki láthatja, hogy rút! Odatartjuk a tükröt intézményvezetők, vállalati igazgatók elé is, hisz ez a dolgunk. Nem mindegyik mer belenézni, hacsak nem ködfüggönyön — rózsaszín .ködfüggönyön — át. Oly ismerős a kérés tollforgatók körében: „Ezt csak magának mondom, jegyzeten kívül!" „Ha leírja, letagadom!" Bizalmasan fölföllebbentik ugyan a fátylat, hogy megpillanthassunk egy-egy apróbb-nagyobb szeplőt, amely megzavarja az egvébként megnyugtató összképet, de hát amíg csak ketten látjuk, nincs mit szégyellni rajta. Mgy tűnik, valami furcsa ^ kórtól szenved még mindig közéletünk. Azt hisszük, a legkisebb szépséghiba, tévedés, vétek és bűn csak akkor létezik, ha a nyilvánosság elé kerül. Mintha az a bizonyos erkölcsi szeizmográf csak akkor léphetne működésbe, ha tíz—százezrek szereznek tudomást valami rendellenességről. Pedig a szeplő, a tévedés, a vétek, a bűn akkor is visszataszító, ha csak egy-két ember berzenkedik ellene, sőt akkor is, ha csak viselője, elkövetője tud róla. S hogy az egyesekben valahogy viszszafejlődött önbírálat képessége ismét működésbe lépjen. arra a legjobb gyógymód, úgy tűnik, ha a nyilvánosság kapuit még szélesebbre tárjuk. Ennek is van, hiszem, nevelő, riasztó szerepe, hiszen senki nem akar közmegvetés tárgya lenni. Ügy tűnik, egyedül erre érzékeny minden belső szóra érzéketlen ember. Reggelente, munkába indulás előtt, kritikusan nézzünk hát szembe önnön magunkkal. S ha nem tetszik a tükörképünk? Vegyük tudomásul: abban nem a tükör a hibás. Chikán Ágnes Nem rendetlen a rengeteg Az erdőt is tervezni kell! — Erdőtörvény védi fáinkat, az évenkénti kitermelés mindig a növekedés alatt marad, nem fogyaszhatjuk el erdeinket — kezdi a beszélgetést Adám Péter, a MÉM Erdőrendezési Szolgálat szegedi erdőtervezési irodájának igazgatója. — Vannak, akik nem így látják! Sok telefon, panasz érkezik hozzánk is: itt is, ott is vágják a fákat. — Nem mindig van igazuk! A beteg, elkorhadt növényeket — még ha ez kívülről nem is látszik — ki kell vágni. Gazdálkodni kell az erdővel. A kivágott , területet egyébként három éven belül köteles pótolni a terület gazdája .. . — Maradjunk most Csongrád megyében. Mekkora területet foglalnak el az erdők? — 48 ezer 811 hektárt. — Mind ehhez az irodához tartozik? — Még ennél is jóval több. Az országban tíz helyen van ilyen hivatal, a miénk a három dél-alföldi megye. Ránk tartozik ezen a területen az erdők hosszú távú tervezése, felmérése, és a gazdálkodás megtervezése is. Tavaly indult el az a nagyszabású program, amelynek keretében felmérik erdeink egészségi állapotát. A szegediek is bekapcsolódtak az országos ellenőrző hálózatba. Talajmintákat vesznek, elemzik a növények állapotát, a körKiránduló emberek aligha morfondíroztak még el azon, hogy a kuszának tűnő, rendszertelenül ágasbogas erdők nem maguktól kerültek oda, ahol kellemesen elhűsölgethetünk. Nagyon is kiszámított rendetlen-rengetegben járunk. Az erdőt is tervezni kell, ha nem akarjuk mostohaságra kárhoztatni tiszta levegőt adó növényeinket. Tervezni kell azért, mert fára szükségünk van. Igaz, hazai, 1 millió 659 ezer hektáros erdőterületünk — annak ellenére, hogy 1,7 milliárd köbméter fát tartalmaz — nem fedezi a hazai ipar szükségletét. nyezetet. Az összes adatot személyi számitógépre viszik, és mágneslemezen továbbítják a budapesti központba. — Mennyire egészségesek a Szeged környéki erdők? — A felmérés azt igazolta, hogy Csongrád megyében az átlagosnál nincs nagyobb károsodás. Elsősorban az ember rombolótevékenysége — beleértve az ipar szennyező hatását is — okozza a legtöbb gondot. Most dolgozunk egy négyszer négy kilométeres hálózat kitűzésén, ahol megfigyelőpontok lesznek. Itt minden évben minősítjük majd a kijelölt fákat, vizsgáljuk a kártevőket és a talajt. — Hol vannak a közelünkben összefüggő erdők? — Természetes farengeteg szinte már nincs is a megyében. A legnagyobb összefüggő folt az ásott halmi erdő. — Nem túl gazdag a DélAlföld fafajokban. Miért? — A folyókat kísérő ártéri fák fajai ideális összetétel űek. A lombos erdőket a hazai nyár, a nemes nyár és kevés tölgy alkotja. A homoki területeken sokkal kedvezőtlenebb a helyzet. Itt a fenyők uralkodnak. Igaz, ez az egyik legigénytelenebb fafaj, de jó néhány helyen megélne a lombos erdő is. Erre buzdítjuk a gazdákat. A megye erdőterületének ugyanis több mint ' felét a tűlevelűek foglalják el, ezt az arányt szeretnénk 40 százalék alá vinni, s több lombos fát telepíteni. — Hol vannak igazán gondok a faállománnyal? — A Szeged környéki mezővédő erdősávok szinte eltűntek az elmúlt évtizedekben. A mezőgazdaság korszerűsítésének szomorú velejárója, hogy a szél szinte akadálytalanul tudja pusztító munkáját végezni. Most regionális tervek készülnek a sávok visszaállítására. A homokviharok is jelezték már, szükség van erre. — Ügy tudom, nemcsak a városon kívül, de Szeged belterületén is készítettek már terveket. Sőt, mindezt társadalmi munkában. — Valóban, évekkel ezelőtt elkészítettük a város zöldövezeti tervét. Ennek nagy része mára már meg is valósult. Nézzük a térképet. A Tiszát, a Marost vastag sávban kísérik a fákat szimbolizáló zöld sávok. Szürkébb foltok leginkább a lakótelepek környékén akadnak. A Széchenyi tér platánjainak rekonstrukciós terve is elkészült. Jelenleg 128 fa ékesíti a terel. A liget fáinak megfiatalítását is itt tervezték meg. A Maty-éri pálya környékére viszont elkelne jó néhány fa. Csak hát a tavat övező területhez a téeszek érthetően ragaszkodnak: jó termőföldek. Mint sok minden más, a fásítás is pénzkérdés többek között. — Min doigozik most az iroda huszonöt munkatársa? — A legnagyobb munkákat az ásotthalmi, a szegedi és makói erdők adják mostanában. Jelenleg folyik a vadgazdálkodási tervek revíziója is. Mindig van tennivalójuk. Annak ellenére, hogy sok szép park akad a városbap. a közelben nincs olyan hely, ahová könnyen, gyorsan el lehetne jutni, és ahol erdőrengetegben érezhetné magát a kiránduló. Telepítenek erdőt többfelé is: ha lesz türelmünk hozzá, és vigyázni is tudunk a fáinkra — egyszer majd igazán rengetegben érezhetjük magunkat. G. R. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 77. évfolyam, 57. szám 1987. március 9., hctfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Száz perc — Szabadkán, Szegeden „Egy reneszánsz ember a századelőn" — ez a munkacíme annak a nagyszabású tévéprodukciónak, melynek egyes részleteit szombaton és vasárnap, a szegedi stúdióban vették fel. A Csáth Géza életéről és művészetéről szóló műsor 100 perces lesz, az író születésének 100. évfordulója alkalmából az újvidéki tévével koprodukcióban készül. Képeink — Schmidt Andrea felvételei — a hét végi szegedi forgatáson készültek, tükrök, tüllök között, melyek segítenek a mesterség ismerőinek „előhívni" a képeket: ilyen a világ — ópiummámorban. (Riportunk az 5. 4