Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-06 / 55. szám

2 Péntek, 1987. március 6. Tájékoztatás a külpolitikai helyzetről Az Országgyűlés külügyi bizottságának ülése Szűrös Mátyás elnökletével csütörtökön ülést tartott az Országgyűlés külügyi bizottsága az Országházban. A képviselőket Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár tájékoztatta a fegyverzetkorlátozási és leszerelési tárgya­lások állásáról, eddigi és várható eredményeiről. Bevezetőül kifejtette: a fegyverkezés gyakorlatilag az első atombomba előállí­tása óta fokozódik. Bár az eddigi egyezmények felső határt szabtak bizonyos fegyverfajták mennyiségi növekedésének, a minőségi fejlesztést, új fegyverfajták megjelenését nem tudták megakadályozni. Számadatokkal is bizo­nyítható — mondotta —', hogy a világon a fegyver­zetek tekintetében globális erőegyensúly van. Ez azon­ban az egyes fegyverrend­szerek esetében csak hozzá­vetőlegesen érvényesül. Horn Gyula hangsúlyozta, hogy a fegyverkezésben az Ame­rikai Egyesült Államok és szövetségesei játszottak kez­deményező szerepet; a Szovjetunió, illetve a Var­sói Szerződés tagállamai — biztonságuk érdekében — e lépések követésére kénysze­rültek. Az előadó részletesen elemezte az egyes tárgyalá­sok helyzetét, kiemelve az ENSZ leszerelési fórumai­nak eddigi eredményeit és a Szovjetunió, illetve a szo­cialista országok javaslatai­nak építő, kompromisszum­ra törekvő jellegét. Az ál­lamtitkár szólt a szocialista országok egyeztetett külpo­litikájának jelentőségéről, a CZINEGE LAJOS VIETNAMBAN Szerdán Hanoiban jegyző­könyv aláírásával befejező­dött a magyar—vietnami gazdasági és műszalci-tudo­nyos együttműködési bízott­ság tizennegyedik ülésszaka. A dokumentumot Czinege Lajos és Nguyen Ngoc Triu miniszterelnök-helyettes — a bizottság társelnökei — lát­ták el kézjegyükkel. Czinege Lajost fogadta Pham Van Dong, a VSZK Miniszterta­nácsának elnöke. A talál­kozón tájékoztatták egymást az országaikban folyó szo­cialista épitőmunkáról és ér­tékelték a magyar—vietna­mi gazdasági és műszaki­tudományos együttműködés helyzetét. ' SEVARDNADZE INDONÉZIÁBAN Gyümölcsöző tárgyalások­ra számít Kusumaatmadja indonéz külügyminiszterrel, s nagy jelentőséget tulajdo­nít a Suharto elnökkel való találkozónak — derült ki Eduárd Sevardnadzének a dzsakartaí repülőtéren tett nyilatkozatából. A szovjet külügyminiszter csütörtö­kön Ausztráliából érkezett hivatalos látogatásra Indo­néziába. HARCOK ÉSZAKON Csütörtökön Teherán az északi offenzíva sikereiről számolt be, Irak pedig ar­ról adott hírt, hogy ismét visszaverték az ellenség tá­madását a déli frontszaka­szon. KOREAI KÜLÜGYMINISZTER­HELYETTES LÁTOGATÁSA Ll In Gju, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság külügyminiszter-helyet­tese március 2. és 5. között látogatást tett hazánkban, és megbeszéléseket folytatott Barity Miklós es Benyi Jó­zsef külügyminiszter-he­lyettesekkel a két ország kapcsolatairól és azok to­vábbfejlesztésének lehetősé­geiről, s a nemzetközi hely­zet időszerű kérdéseiről. Várkonyi Péter külügymi­niszter és Bányász Rezső ál­lamtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke fogadta a koreai vendéget. ÖSSZE­KAPCSOLÁS A Mir űrállomásból és a Szojuz TM—2 űrhajóból ál­ló egységhez kapcsolódott csütörtökön a Progressz—28 teherszállító űrhajó. A köl­csönös észlelést, a közelítést, a két egység egymás mögé állását és a moszkvai idő szerint 15 óra 43 perckor végrehajtott összekapcsolást az űrállomás és a teherűr­hajó automatikus fedélzeti rendszerei irányították. A földi irányítóközpont a kü­tönbözö megfigyelő és uta­sitárközvotitő állomások, to­vábbá a két űrhajós, Jurij Romanyenko és Alekszandr Lavejkin segítségével csak ellenőrizte a folyamatot. CZYREK WASHINGTONBAN Bush amerikai alelnökkel találkozott washingtoni Iá* togatása kezdetén a lengyel szejm küldöttsége, amelyet Józef Czyrek, a LEMP PB tagja, a KB titkára, a szejm külügyi bizottságának elnö­ke vezet. A törvényhozási küldöttség az amerikai kép­viselőház külügyi bizottsá­gának meghívására érkezett Washingtonba, s 1981 óta az első ilyen magas szintű len­gyel delegáció az amerikai fővárosban. kis országok — köztük ha­zánk — szerepéről, a nem­zetközi tárgyalások eredmé­nyességének elősegítésében, a bizalom erősítésében. A beszámoló vitájában felszólalt Péter János, az Országgyűléa elnöke, vala­mint Fekete János (Békés), Tóth Istvánná (Bács-Kis­kun), Réger Antal, Szent­ágothai János, Barcs Sándor, Kállai Gyula és Duschek Lajosné országos listán meg­választott képviselő. A hozzászólók a nemzet­közi kérdéseket elemezve elismeréssel szóltak azokról az erőfeszítésekről, amelye­ket a Szovjetunió az SZKP KB vezetésével tesz a társa­dalom mélyreható átalakítá­sáért. Boldizsár Iván (országos lista) képviselő a Romániai Magyar Nemzetiségű Dol­gozók Tanácsának közel­múltban megtartott ülésén elhangzott vádakról, illetve a magyar álláspontról kér­dezett. Szűrös Mátyás válaszában emlékeztetett rá: kedden a magyar újságokban is meg­jelent tényközlés arról, hogy a múlt hét végén Bukarest­ben ülést tartott a Romániai Magyar Nemzetiségű Dol­gozók Tanácsa. Az ülésen részt vett és beszédet mon­dott Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, köztársasági el­nök is. — Sajnálattal értesültünk arról — mutatott rá Szűrös Mátyás, hogy ott a Magyar Népköztársaságnak címzett vádak és rágalmak is el­hangzottak. Illetéke» szer­veink elemzik, mi váltotta ki ezt a váratlan és alap­talan támadást. Ügy gondo­lom, hogy erre megfelelő időben és formában reagá­lunk; nem hagyhatjuk szó nélkül. Ugyanakkor nincs szükség sietségre, kapko­dásra; hazánkat mindig a kapcsolatok javításának szándéka vezette, s ebben a helyzetben is ilyen a hozzáállásunk. Reagan az iráni kapcsolattól Elismerte felelősségét, de... Reagan elnök továbbra is azt hangoztatta, hogy a fegyverszállítások csupán politikai kezdeményezésnek indultak, s változatlanul ta­gadta, hogy tudomása lett volna a nicaraguai ellenfor­radalmárok titkos támogatá­sáról. Napokkal ezelőtt be­harangozott televíziós be­széde mindössze 13 percig tartott, és nem tartalmazott érdemlegesen új elemeket. Reagan azt mondotta, hogy „teljes felelősséget vállal saját maga és kor­mányzata tetteiért". Reagan azzal indokolta három hónapos hallgatását, hogy meg akarta várni a Tower-bizottság jelentését, és nem akart „töredékes je­lentések, esetleges téves érte­sülések" alapján nyilatkoz­ni. „Az önök bizalmával fi­zettem ezért a hallgatásért" — ismerte be az eLnök, de arra hivatkozott, hogy a vizsgálóbizottság is elismer­te: az elnök az igazság tel­jes feltárását akarja. „To­vábbra is ezt ígérem" — hangoztatta Reagan. Beszédében megismételte, hogy az „iráni kapcsolat" Reagan amerikai el­nök elismerte ugyan fe­lelősségét az iráni fegy­verszállítási botrány­ban, de — számos ta­nács és felszótítás el­lenére — nem volt haj­landó az amerikai köz­véleménytől és a kong­resszustól elnézést kér­ni, s csupán azt ígérte, hogy levonja az ügy ta­nulságait. megteremtésével eredetileg „a mérsékelt elemekkel" akart kapcsolatra lépni, s nem állt szándékában fegy­vereket adni a túszokért cserében. „Legjobb szándé­kaim továbbra is azt mond­ják, hogy ez az igazság, de a tények mást tanúsítanak" — ismerte el Reagan, azt hangoztatva, hogy politiká­jának alkalmazása valóban csereüzletté vált. A nicaraguai ellenforra­dalmárok törvénybe ütkö­ző felfegyverzéséről, az er­re a célra létrehozott titkos alapokról azt mondotta, hogy a vizsgálat még nem ért véget, s azt részint aki­nevezett független ügyész, másrészt a kongresszus bi­zottságai folytatják. Reagan ígéretet tett arra, hogy változtat vezetési mód­szerein, amelyeket a bizott­ság jelentése rendkívül éle­sen bírált, s a jövőben nem engedi meg a „maszek ak­ciókat" a nemzetbiztonság­gal kacsolatos ügyekben. Reagan közölte, elrendel­te a titkos műveletek irá­nyításának teljes felülvizs­gálatát, s a jövőben csak olyan akciókat hajtanak végre, „amelyek világos po­litikai célokat szolgálnak, és nem ellentétesek az ameri­kai erkölcsi értékekkel". A nemzetbiztonsági tanács ap­parátusa a jövőben nem hajthat végre titkos akció­kat, és az események fényé­ben „újrafogalmazzák a terroristaellenes politikát" is. Reagan beszédében azt mondotta, hogy levonta az ügyek tanulságát, és elnök­sége hátralevő két évében „még nagy dolgokat akar megvalósítani". Csomagbontás után A tet, szituáció arra emlékez­mint amikor a tévé képernyőjén a kimerevített kép megelevenedik, s a szereplők hirtelen beszélni, gesztikulálni kezdenek. Egy hét sem telt el még azóta, hogy Mihail Gorbacsov be­jelentette a szovjet vezetés döntését a „reykjaviki le­szerelési csomag felbontá­sáról", a közepes hatótávol­ságú rakéták témakörének kiemeléséről, de máris szemmel látható: a nemzet­közi politika ismét mozgás­ba jött. A kép, amely mozdulat­lannak, ráadásul vitatottnak tűnt, a reykjaviki tabló volt. Csoportkép két politi­kussal — és nagyon sok magyarázattal. Amióta ta­valy novemberben Reykja­víkban felállt a tárgyaló­asztaltól az Egyesült Álla­mok elnöke és az SZKP Háromszáz év együttélés A magyarországi németek tömeges letelepedésének 300. évfordulója alkalmából tu­dományos konferencia kez­dődött csütörtökön a Nép­rajzi Múzeumban. Hazai, NDK- és NSZK-beli, vala­mint osztrák történészek, tu­Tudományos konferencia a magyarországi németek történetéről tanulságok hozzájárulnak azt jelenti, hogy mindenki­napjaink nemzetiségi politi- ben megszűnt a más népek­dományos kutatók, a hazai kájának további megvalósi- kel szembeni előítélet. Am németség és a többi nemze­tiség, illetve társadalmi és művelődési életünk képvise­lői tanácskoztak a Magyar­országi Németek Demokra­tikus Szövetsege, a Hazafias tásához, Magyarország és a joggal hivatkozhatunk Bar­német nyelvű országok kap- tókra, aki azt vallotta: a né­csolatának fejlesztéséhez. pek megtanulták az együtt­Pozsgay Imre, a Hazafias élést és készek is arra. Népfront Országos Tanácsá- Hangsúlyozta: az itt élő nak főtitkára megnyitójában németek kultúrát, munka­Népfront Országos Tanácsa hangsúlyozta: a németség szeretetet, mesterségek tu­és a Magyar Történelmi letelepedése a török hódolt- dását, szorgalmat, vállalko­Társulat rendezvényen sás ut^n elnéptelenedett tá- zási képességet hoztak a jon nem csupán a gazdasági, Kárpát-medencébe. Ezzel 'Hambuch Géza, a Magyar- hanem a társadalmi felemel- gazdagították a magyarságot, országi Németek Demokra- kedés lehetőségét is elösegi- amely szegényebb lenne, ha tikus Szövetségének főtitká- tette. Sorsa összeforrt a ma- ezt a hozományt nem ismer­ra üdvözlő beszédében el- gyarság sorsával. Éppen hette volna meg. mondta: az első ilyen jelle- ezért az itt élő németség tör- A kétnapos konferencián gü konferencia célja, hogy ténelmét nem lehet a Kár- elhangzó előadások szólnak a valósághű, objektív képet pát-medence népeinek törté- római korban, a népvándor­adjanak a magyarországiné- nelmétől, sorsfordulóitól el- lás idején a Pannoníöldön metek történetéről, a ma- választani, mert az elválasz- élt germán törzsek anyagi gyár nép és a németség há- tás ismét felidézheti a vá- és szellemi kultúrájáról is. rom évszázados együttélésé- daskodást és a bünbakkere- Ismertetik: a magyarországi ről. Ezáltal elősegítik a ma- sést. Csak összefüggésében németség miként járult hoz­gyarországi németek múltja- érthető meg az, ami 3 ma- zá a középkori Magyarorszá­nak megismerését, nemzeti- gyarsággal, az itt élő nemze- gon a gazdasági, kulturális ségi tudatának erősítését, s tekkel. s a Kárpát-medence fejlődéshez, a humanizmus, a így azt is, hogy méltóan népeivel történt. felvilágosodás eszméinek ter­ápolják anyanyelvüket, kul- a továbbiakban arról be- jesztéséhez. Elemzik a 150 túrájukat, hagyományaikat, szélt. hogy napjainkban Ma- éves török hódoltság utáni éljenek nemzetiségi jogaik- gyarországon nincs olyan ér- állapotokat, a német parasz­A történelem áttekinté- ¿ek ¿s erQi amely a törté- tok és kézművesek akkori kai. se révén a magyar közvé- ne;em hamisításával akarná betelepülésének körülmé­lemény is tájékozódik arról a történelem tényeit helyet- nyeit Megvilágítják a né­a szerepről, amelyet a 150 tesiteni. Ma Magyarország- metség szerepét a reform­éves török hódoltság után nak 0iyan társadalma és kor- korban, részvételét az 1848— Magyarországra települt né- mánya van amely a népek 49-es szabadságharcban, a metek betöltöttek az ország eauüUmikö'déséhen érdekelt Bőripar meghonosításában, újjáépítésében, majd gazda- ^ttmukoaeseben erdekeit. fl sze„em, élet fe:lenditésé. sági, szellemi fejlődésében. Nin°s okunk tortenelmet ha- ben va]amint a magyaror­A történelemből levonható zudni magunknak. Ez nem szági munkásmozgalomban. főtitkára, mintha megállt volna az idő. Azóta arról folyt a vita, mi is történt Reykjavikban. A tét pedig az volt, hogy megmarad-e reális perspek­tívának a Reykjavikban egy pillanatra felcsillant meg­egyezési lehetőség, vagy csak az elveszett illúziók száma fog gyarapodni. Az­zal, hogy Washington elfo­gadhatatlannak tekintette az összefüggő témák logikus együttes megoldását, az északi szigeten már kibon­takozott megoldásokat is visszautalta a nem létező dolgok világába: az Egye­sült Államok és a Szovjet­unió, a NATO és a Varsói Szerződés, a Kelet és a Nyugat konfrontációja is­mét a régi felállásban foly­tatódott. A szovjet vezetés azon­ban bebizonyította: ez csak a látszat. Reykjavík szelle­mét, dinamikus kezdemé­nyezőkészségről tanúságot teve, úgy őrizte meg, hogy felbontotta a reykjaviki csomagot. Ismét a Nyugat térfelére került a Labda — de ezúttal „kényszerítő passzal". A közepes ható­távolságú rakétákról Moszk­va által sürgetett megoldás lényegében a „nullaváltozat" amerikai elgondolására utal vissza, s Washington eddig a „csomag" létére utasította el a megoldást. Az eurora­kéták témájában tehát a másik fél logikája szerint sincs többé „árukapcsolás", és a felkínált „áru" ellen sem emelhet Jényegi kifo­gást Washington, ha nem akarja elveszteni hitelét. Mi történt azóta? Az első számú érdekelt, Washington a legfelső szinten Reagan elnök nyilatkozatával üdvö­zölte a szovjet lépést, s mi­után a genfi szovjet—ame­rikai tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttség hét­főn ismertette a moszkvai állásfoglalást, az amerikai tárgyalóküldöttség szerdán beterjesztette a maga indít­ványát a közepes hatótávol­ságú rakétákról. Természetesen senki sem gondolja még, hogy „az egyezmény a zsákban van". Reagan elnök a végrehajtás ellenőrzésének kérdését emelte ki a még megoldan­dó feladatok közül de a szovjet fél is jól ellenőriz­hető megoldást kíván. Nem­csak az amerikai fél tekin­ti ezt biztonsága fontos ele­mének, hanem a szovjet is. Tüskés probléma a még fennmaradó kisebb hatótá­volságú nukleáris rakéták kérdése, annál is inkább, mivel Washington és nyu­gat-európaj szövetségesei úgv állítják be, hogy ezen a téren a Szovjetunió nagy fölényben van, akárcsak a hagyományos fegyverzet te­rületén. Szovjet részről már jelezték tárgyalási készségü­ket a szóban forgó rakéták ügyében, s leszögezték, hogy a hagyományos erők terén lényegében egyensúly áll fönn földrészünkön. A 'kü­lönböző udekeltek nyilatko­zataiból mindenesetre úgy tűnik, talán még az idén megszülethet az egyezmény, ha kölcsönösen akarják ezt. A moszkvai kezdeménye­zés átgondoltságát igazolja, hogy Washington szövetsége­sei lényegében pozitívan fo­gadták, még akkor is, ha utaltak egyes régi fenntartá­saikra. Jellemző, hogy még az először meglehetősen hű­vösen reagáló, csak a felté­teleket emlegető párizsi kor­mány álláspontját is korri­gálta néhány nap elteltével Mitterrand államfő, aki szerdán leszögezte, hogy a szovjet javaslatok „megfe­lelnek Franciaország és a bé­ke érdekeinek". A tárgyalási folyamat nagy fontosságú űj szakasza máris megkezdődött — és ez a szovjet lépésnek csak az el­ső következménye. Az Euró­pa földjén kialakult „atom­patt" feloldásának perspek­tívája ennél jóval többet ígér. Egyrészt kiindulópontja lehet a többi leszerelési té­máról szóló megoldásoknak: egy esetleges megállapodás a közepes hatótávolságú ra­kétákról új helyzetet teremt a fennmaradó, egymással to­vábbra is összefüggő témák­ban. Nem kétséges persze, hogy nemcsak a megállapodás hí­vei, hanem ellenfelei is moz­gósítanak az elkövetkező hó­napokban — nemcsak Wa­shingtonban, de a nyugat-eu­rópai országokban is tekinté­lyes képviselőik vannak, je­lentős súlyt képviselnek. Amint megtörtént a moszk­vai kezdeményezés, máris csatasorba léptek Cassandra­jóslataikkal, az úgymond ki­alakuló „szovjet fölény" mi­atti aggodalmaskodásaikkal. Ez azonban szükségszerű velejárója minden tényleges tárgyalási helyzetnek. Ha úgy tetszik, éppen ez bizo­nyítja, hogy ezúttal igazi mozgásról van szó: lehetsé­ges egy konkrét egyesség, ha a Nyugat is tisztában van azzal, hogy megkötésére — és ezzel feltehetőleg egy új szovjet—amerikai csúcstalál­kozóra — csak korlátozott idő áll rendelkezésre. Az esélyt nem szabad elszalasz­tani. Baracs Dénes

Next

/
Thumbnails
Contents