Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-27 / 73. szám

Péntek, 1087. március 27. 5 flz ifjúságmozgalmakról A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi és Csongrád Megyei Bizott­sága a magyar kommunista ifjúsági mozgalom újjászer­veződésének, a KISZ zászló­bontásának 30. évfordulója tiszteletére kétnapos mozga­lomtorténeti emlékülést ren­dez a KISZ Csongrád Me­gyei Bizottságának politikai képzési központjában (Sze­ged, Fürj u. 92/B) március 27 -28-án. A tanácskozást március 27-én reggel 9 órakor Gönczi János, a KISZ KB titkára nyitja meg. A plenáris ülés után a rendezvény előadá­sokkal és szekcióülésekkel folytatódik. Témája lesz a KISZ megalakulásának kez­deti tevékenysége, a válság és újjászületés, az úttörő­mozgalom története és a mozgalomtörténet-kutatás néhány fontos kérdése. Az első nap programja pénteken este 7 órakor az irodalmi kávéházban a KISZ zászlóbontásának évforduló­jára megjelent Haladó ifjú­sági mozgalmak Csongrád megyében címú ezeroldalas dokumentumgyűjtemény be­mutatásával fejeződik be. Az estet Tandi Lajos újságíró, az MTV szegedi stúdiójának helyettes főszerkesztője ve­zeti. Az emlékülés március 28-án, szombaton 11 órakor plenáris üléssel zárul. Emlékűt Az idén ötödik alkalommal rendezik meg a hagyomány­őrző úttörők kerékpáros „vörössipkás emlékűtját". A gyerekek Koroknay Dá­niel kisdobosra emlékeznek, aki Mádon született. Innen indult a szabadságharc csa­tamezeire, s Damjanich vö­rössipkása lett. A tavaszi hadjárat győztes ütközeteit végigküzdve az ácsi csatát követő napon halt meg. Az Iránytű címú úttörőlapban megjelent toborzó olvastán sok gyerek jelentkezett az egykori csatahelyek falvai­ból. Április 4-én, szombaton Nagykátán gyülekeznek, on­nan indulnak kerékpárjaik­kal a tápióbicskei hídhoz, amelyet „elfoglalnak", s itt a bicskei gyerekek ajándé­kaképpen megkapják a vö­rös sipkát. Spanyolok az Újvilágban Közel 1 órás sorban állás várt — hétvégén — arra a látogatóra, aki nem futa­modva meg elhatározta, vé­gignézi a Nemzeti Galériá­ban a Spanyolok az Újvilág­ban kiállítást. Volt időnk meditálni azon, vajon mivel magyarázható az óriási ér­deklődés. A szemünk, az íz­lésünk elsősorban az euró­pai kultúrához idomult — talán a görög civilizációt is­merjük a legjobban — az egyiptomit még úgy-ahogy, az amerikai pedig csak né­hány szakkönyv közvetíté­sével jutott el hozzánk. Most pedig ölünkbe hullott a nagy lehetőség, a Madridi Amerikai Múzeum több, mint félezer műtárgyát lát­hatjuk. Többnyire időrendben vo­nultatták fel a kiállításren­dezők az egyes kultúrákat. (Ettől mi imöst eltekinte­nénk, előtérbe helyezve a meglepetéseket, a kuriózu­mokat). Az arany országa Kolum­bia volt, az itt élő törzsek, fejedelemségek, mint példá­ul a quimbaya (kimbaja) már i. sz. 600—1200 körül nagyszerű rituális edényeket készítettek. Sokszor az eZer grammot is meghaladó arany mésztartók, ülő és álló férfialakok nagyságot, erőt, hatalmat sugallnak. (Milyen kár, hogy a sajátos szimboli­kához nem kapunk semmi­lyen magyarázatot.) A leg­nagyobb tülekedés egyéb­ként ezen tárgyak előtt volt. Costa Rica kultúrája ugyancsak meglepetéssel szolgált. Ez a város egyéb­ként a spanyol gyarmatosí­tás idején aranyáról kapta a nevét. Macskafejú embereik, madaraik az európai szem­nek talányosak. Amerika görögjei, a ma­ják elsősorban a palenque-i romok régészeti leleteivel vannak jelen. Feliratos stukkótöredékek, — hierog­lifák, narancsszínű kerámia­edények, obszidián nyílhe­gyek reprezehtálják ezt a kultúrát, no és egy fél méter magas fústölőedény, melyről nem hiányzik a maja-fej sem. Sajnos esőisten-, kí­gyó-, jaguárábrázolásokkal nem találkoztunk. A Perut leigázó Pizzárro milyen kultúrát talált az in­kák'. földjén? Klasszikus kor­szaknak számít a mochica (mocsika), ekkor született például a kiállítás egyik igen szép darabja a mitikus jaguár fejtrófeával. Kerá­miáikat sötétvörössel, vörös­sel színezték. Edényeiken, tálaikon rendre megjelentek az uralkodók, az egyes je­lenetekből, akár egy képes­könyvből kiolvashatjuk egész életüket. A Cuzcoból szár­mazó tizenöt centis arany­szoborról azt is megállapít­hatjuk, hogy a nemesek is­mertetőjegye Peruban a nyújtott fülcimpa és a ben­nene lévő dísz. (Ez a mo­tívum Indiában is fellelhe­tő.) Az azték kultúrát bemu­tató tárgyegyüttes igen sze­rény. Érdekessége egy női alak, amely a víz, az eső, a termékenység istennője. A tárgyak elsősorban a XV— XVI. századból származnak. Kár, hogy több istenábrá­zolással nemigen találkoz­tunk. Rájuk is jellemző a kígyó- és madárszynbolika. A spanyol hódítók már 1519-ben megkezdték harcai­kat az Újvilágban. Leigáz­ták az azték és az inka bi­rodalmat, Kolumbiát, Mexi­kót, és Spanyol—Amerika egy katolikus vallású állam részévé vált. A hódítókat hittérítők is követték. Ebből á kutfúrábóY is ' láthatúrtk ízelítőt, a kiállításon. A nagyméretű képeken feltűn­nek az alkirályok, az érse­kek, a betlehemes figurák és a szentek. Az amerikai és a spanyol művészet sa­játos keveredését jelzik a festmények. A cuzcói iskola ismeretlen képviselője a bib­liai jeleneteket a perui táj motívumaival ékítette. Az Észak-Amerikából szár­mazó indián ingek, táskák, mokasszinok, a perui színes tollkalapok a kiállítás ku­riózumai. Az észak-nyugati tengerpart lakói által készí­tett homlokmaszkok, masz­kok, sisakok a vidék ritu­ális életébe adnak betekin­tést. A Spanyolok az Újvilág­ban kiállítás minden bi­zonnyal látogatottsági csú­csot állít majd fel. Akik nem láthatták, sajnálhatják. (Hátha a Magyar Televízió rögzített valamit a monstre gyűjteményből.) Egyébként a hét végéig látható Budapes­ten, katalógusa pedig né­hány könyvesboltban kapha­tó. Bodzsár Erzsébet Díjátadás a diákköri konferencián Tegnap, csütörtökön, ünnepélyes díjátadással ért véget a XVIII. országos tudományos diákköri konferencia agrár­tudományi és élelmiszeripari szekciójának szegedi rendez­vénysorozata. A nívódíjakat és különdíjakat az ifjúsági házban Papócsi László MÉM-miniszterhelyettes adta át. Szendrő Péter, az Orszá­gos Tudományos Diákköri Tanács társelnöke elmondta, hogy 13 alszekcióban kétszáz pályázó 170 dolgozatából vá­lasztotta ki a szakavatott zsűri a 36 nívódíjas alko­tást. A magas szakmai szín­vonalat jelzi, hogy 37 pálya­munkát különdíjban részesí­tettek. Közülük több szak­lapokban publikálható, je­lentős, önálló mú. A nívódí­jasok egyben MÉM minisz­teri dicséretet kaptak. Az ősszel Plovdivban megren­dezett Nemzetközi Tudomá­nyos Diákköri Konferencián is szépen szerepeltek a ma­gyar résztvevők, közöttük Lázár Sándor üzemmérnök, a Kertészeti és Élelmiszer­ipari Főiskola Szegedi Élel­miszeripari Főiskolai Karó­nak képviseletében. Papócsi László zárszavá­ban elismerését fejezte ki az agrár felsőoktatási intézmé­nyek kollektívájának, mivel munkájukon egyre markán­sabban érződik az a törek­vés, hogy a vizsgacentrikus oktatás helyett a széles szak­mai látókör megteremtésén fáradoznak. A kikerüld hallgatókból így válhatnak igényes, alkotó értelmiségi­ek, akik számára a tudo­mány legújabb eredményei­nek ismerete köznapi szük­séglet. Gazdaságunk fejlesz­tésében eredményt csak úgy érhetünk el, ha az alkotó­közösségek, kutatógárdák munkájára fokozottabban tá­maszkodunk. A legkiválób­bak közül sokan érdemelné­nek hazai vagy külföldi ösz­töndíjat. Jó lenne, ha a ku­tatóintézetek munkatársaik megválasztásakor a tudomá­nyos diákköri munkában el­ért eredmény is mércéül szolgálna. A kitüntetettek között me­gyénk oktatási intézményei­nek tanulói is megtalálha­tók. így a Szegedi Élelmi­szeripari Főiskolai Karról Lázár Sándor és Hajdú Eri­ka üzemmérnök, a DATE Hódmezővásárhelyi Állatte­nyésztési Főiskolai Karáról Jankó Mária harmadéves hallgató nívódíjat kaptak. Különdíjasok: a KEÉ Élel­miszeripari Főiskolai Ka­rát képviselő Mogyorósi Eva, Lehotai István, Karkus Zsu­zsanna és a Timár Imre— Kormányos Mária—Horváth Gábor, Jakab Margit—Papp Eva munkacsoportok. A DATE Állattenyésztési Főis­kolai Karának díjazottja Ba­lázsi Angéla. Papócsi László miniszter­helyettes a délután folyamán látogatást tett a megyei párt­székházban, ahol Szabó Sán­dorral, a megyei pártbizott­ság első titkárával a felső­oktatás és kutatás helyzetét értékelték. Téka-vizsga Idestova egy hónapja, hogy megnyílt, s bizonyos szem­pontból máig szenzáció a városban: igen, a Filmtéká­ról van szó. A Szabadság moziban végre végleges he­lyet kapott múvészfilmcent­rum mindenesetre túl van az első komoly vizsgán. Er­ről a megmérettetésről azt mondja Petrovszky Zoltán, a Szabadság mozi üzemvezető­je, hogy a nézőtér 90-95 szá­zalékban számított kihaszi­nóltnek.-ami kevésbé hiva­talosan, de örömmel és ta­pasztalatok álapján bizonyí­tottan úgy is megfogalmaz­ható: rendkívüli volt az ér­deklődés a Filmtéka, iránt az elmúlt hetekben. A bukovi­nai székelyek második vi­lágháborús hányattatásairól szóló, filmszemlefődíjas Sá­ra Sándor-müvet, a Kqreszt­úton-X. az eredeti hétfői ve­títésnap után még három napon át kellett napi 2--2 előadásban műsoron tartani, zsúfolt nézőtér előtt úgy, hogy — láthattuk — olykor még korben, a fal mentén is álltak..., A legnagyobb Téka-gondot is jelenleg, fura módon, ép­pen a nagy érdeklődés je­lenti: noha a jegyelővétel ügye mintha megoldódott volna (már egy-két nappal korábban lehetséges a vá­sárlás), a külföldön készült Jancsó-filmek sorozatára pe­dig már bérleteket is kiad­tak — eldőlt, hogy a közel­jövőben egyes filmek játszá­si idejét igenis „tervezetten", előzetesen kalkulálva is meg kell hosszabbítani. Azaz, nem alkalmazható mereven a „mindennap más" koncep­ciója, s ez a megoldás re­mélhetőleg' jobban tudja ki­szolgálni az örvendetesen nagy közönségigényeket. Ar­ról nem is beszélve, hogy a „fele bérlet — fele jegy" el­gondolással talán helyet tud­nak biztosítani az alkalmilag betérő és a rendszeres láto­gatónak felcsapó nézőknek egyaránt. Minden vizsga egyúttal a következő számadásra való felkészüléssel is jár: április­ban folytatódjak § nyitánnyal megindult, máris beváltnak nevezhető soroza­tok, újabbakkal bővülve: 17­én Huszárik Zoltán-széria. kezdődik, április 13-ától hét­főnként vetítik a Sára-féle Pergőtüzet, 22-étől pedig olasz filmnapoknak ad helyet a Filmtéka: Vittorio de Sica 14 filmjét láthatják majd az érdeklődők. És egy, látszó­lag formális, ám annál in­kább közérzetet biztosító-ja­vító, „belakási" gond is meg­oldódik: rövidesen a küllem is változik, finomul: ottho­nosabb, meghittebb, „filmdí­szésébb" lesz a Filmtéka. D. L. Iskolai egészségvédelem Az iskolai egészségnevelés helyzetét tekintette át nem­régiben az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége. Egyebek között megállapították, hogy a Kö­jálok gyermek- és ifjúsághi­giénés osztályai folyamatos ellenőrzésekkel, műszeres vizsgálatokkal segítik azok­nak a környezeti ártalmak­nak a kiszűrését és megszün­tetését, amelyek kedvezőtle­nül befolyásolják a gyere­kek testi és szellemi fejlődé­sét. Szőke Katalin, az Országos Közegészségügyi Intézet osz­tályvezető főorvosa elmond­ta: az osztályok feladata el­sősorban olyan intézkedések kezdeményezése, amelyek egészséges körülményeket teremtenek a fiatalok számá­ra, a bölcsődéktől az egyete­mekig. Mivel a tanulók nap­Daru krugat, szalonka röppen A Budapest Kiállítótcremben megnyílt Paul Almasy, Franciaországban élő, magyar származású fotóművész ki­állítása. A Bejártam a világot című tárlaton több mint 70 fekete-fehér felvétel reprezentálja a 30-as évektől kül­földön alkotó világhirü, 80 esztendős fotós életművét. El­ső hazai kiállításán a világ legkülönbözőbb tájairól ké­szült város- cs életképeit, szociofotóit és portréit mutatják be. Képünkön: „Guatemala" című fotója. A tárlat április -végéig várja a látogatókat Verőfényes tavaszi vasárnap járom a hullámtéri erdőt, mely a seregélyek és fe­keterigók énekétől hangos. Az őszapók szorgalmasan építik tovább a február kö­zepén megkezdett fészküket. A töltés fö­lött pacsirták trilláznak. Súrú füzesbe érek. A lábam mellől suhogó szárnycsa­pásokkal barna színű madár röppen föl. Gyorsan cikázik a fák között, hosszú cső­rét lefelé tartja. Az idei első erdei sza­lonka. Csőrével a puha talajban turkálva keresi gilisztából, lárvákból, férgekből, csigákból álló zsákmányát. Tavaszi vonu­lásakor késő este és kora hajnalban végzi nászrepúlését. Ilyenkor az erdei nyiladé­kokon kergetőznek, korrogva és pisszegve űzik, hajtják egymást. Nappal a súrú alj­növényzetben rejtőzik észrevétlenül, csak akkor repül föl, ha szinte rálép az em­ber. A határnál barátrécék ezreit számolom, amikor trombitaszerú hang üti meg a fü­lemet. A szívverésem azonnal fölgyorsul. Kru-kru-kru-kru ... szállnak felém az is­merős hangok. A magasban darucsapat kering, vannak vagy húszan. A múlt szá­zadban még fészkelő madarunk a mocsa­rak megszűnésével elhagyott bennünket. Ma csak pszi és tavaszi vonulásban lát hatjuk őket. A Tiszától keletre elterülő füves pusztákon és szántóföldeken táplál­koznak rövidebb-hosszabb ideig. Az utób­bi években pár daru nyárra is itt maradt. Késő délután érek haza a kirándulásból. Mielőtt belépek a lépcsőházba, újra hal­lom az ismerős hangokat, egy kisebb csa­pat köröz a város fölött. A felszálló me­leg levegő egyre magasabbra emeli őket, majd rövid tájékozódás után a Fehér-tó irányába repülnek. A jó idő beálltával érdemes lesz nyitott szemmel járni, mert szebbnél szebb madarakat láthatunk is­mét. Ez kárpótolhat bennünket a hét vé­gén eltávozott kedves hattyúnkért. Kasza Ferenc juk legnagyobb részét az is­kolákban töltik, lényeges, hogy a tárgyi feltételeik is — a bútorok, a berendezések, a világítás — megfeleljenek az egészségvédelmi szempon­toknak, a mindenkori életko­ri sajátosságoknak. A mind gyakrabban előforduló gyer­mekkori mozgásszervi meg­betegedéseknek — a gerinc­deformitásoknak és a boka­süllyedésnek — ugyanis oko­zói lehetnek a rosszul meg­választott bútorok is. A gyer­mek- és ifjúsághigiénés osz­tályok minden megyében megvizsgálták a világítást az iskolákban, s a rossz tapasz­talatok miatt országos akciót kezdeményeztek a korszerű­sítésre. Figyelemmel kísérik a gyerekek testi fejlődését is, ehhez különböző műszerek­kel fáradásvizsgálatokat vé­geznek az intézményekben. Szolnok megyében például megvizsgálták, hogy milyen legyen az iskolatáskák for­mája. Ennek eredményeként ma már szabvány írja elő a táskák méreteit. Több, a környezeti ártal­mak hatását értékelő vizs­gálatot folytatnak jelenleg az ország ipari körzeteiben. Heves megyében például egy cementgyár, másutt pe­dig az alumíniumkohók és hőerőművek környezetében lakó gyerekek egészségi ál­lapotának alakulását kísérik figyelemmel, különös tekin­tettel a légzőszervi megbete­gedésekre. A Köjálok munkatársai rendszeresen vizsgálják az órarendeket, a gyerekek na­pirendjét, elsősorban a nap­közi- és iskolaotthonos idő­beosztásukat. Életmódjukra következtetnek annak a nagyszabású felmérésnek az eredményeiből, amelyet több megyében a hétvégi szabad­idő eltöltéséről készítettek (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents