Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-25 / 71. szám

Szerda, 1387. március 25. 5 Szegediek a döntőben Országszerte ismert már az a vetélkedősorozat, amelyet másfél évtizeddel ezelőtt hirdetett meg először a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a KISZ Központi Bizottsága, a Művelődési Minisztérium, a Lapkiadó Vállalat és a Szovjetunió című lap szerkesztősége. A vetélkedő idén is célul tűzte ki a Szovjetunió életének, a magyar—szovjet együttműködés eredményeinek megismertetését, a népeink közötti barátság ápolását és elmélyítését. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy akárcsak korábban most is gazdag ismeretanyaggal bővítette az iskolában tanultakat, használható forrásanyaggal szolgált a továbbtanulni készülőket. Ebben az évben ezernél több iskola mintegy 80 ezer tanulója kapcsolódott be a versenybe, s az iskolai, majd a megyei döntők után 73 csapat szerzett jogot az országos elődöntőkön való részvételre. Közülük 10 középiskola és •3 szakmunkásképző intézet fiataljai jutottak döntőbe. Szegedről a közgazdasági szakközépiskola csapata vehet majd részt azon az országos döntőn, amelyet április 8-án a budapesti Pataky István Művelődési Központban rendeznek. A döntő két első helyezettjének iskolája — külön rendelkezik ugyanis a középiskolák és a szakmunkásképző intézetek versenyét — egy-egy háromszobás berendezett faházat kap háromévi használatra a balatonberényi Gorkij-üdülőtelepen. Mint az már ugyancsak hagyományos, a két kategória első és második helyezettjei május 2-án televíziós műsor keretében mérik össze tudásukat. Gyííjlőpályázat A XXXV. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpá'.yázat részeként a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága is néprajzi és nyelvjárási gyűjtőhálózatot hirdet. Pályázni lehet helyszíni gyűjtésen alapuló, vagy a paraszti élet saját tapasztalatán nyugvó, eredeti ismeretanyagot feltáró pályamunkákkal, amelyek más pályázaton még nem vettek részt, illetve nyomtatásban nem jelentek meg. A pályamunkákat 1987. augusztus 31-ig, két azonos tartalmú és kiállítású példányban kell beküldeni a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága (Szeged, Roosevelt tér 1—3. 6720.) címére. A pályázatot meghirdető Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága tartja a jogot, hogy szükség esetén a díjakat megosztva ítéli oda a pályázóknak. Púder nélkül - paróka híján Noha óva intettek attól, hogy leírjam: borravalós szakma, úgy hiszem, a hálapénzek fénykorában nem bártódik meg egyetlen fodrász, kozmetikus sem e jelzőn. Az ellentmondás, vállalati veszteség és az egyes dolgozók viszonylag jónak mondható keresete között, ennek ismeretében már könnyebben feloldható. Hiszen mint ahogy az agyonszidott orvosoknak juttatott agyonhánytorgatott hálapénz sem gazdagítja az egészségügyet, úgy a fodrász vállalat sem lesz jobb anyagi helvzetben, a hálás vendég számlán felül fizetett pénzétől. Ellenkezőleg. Háromsz.ézötezer deficittel zárja az elmúlt esztendőt. Az okokról és a nyereség reményével r.em igen 'kecsegtető jövőről beszélgettünk a vállalat igazgatójával, Faragó Aurél Jánosnéval. — Induljunk messziről. Hol tud az ember a legtöbbet spórolni? A luxusnak korántsem nevezhető, de az életből mégiscsak száműzhető árucikkeken, szolgáltatásokon. A tejet rreg kell venni, a rezsit ki kel! fizetni, éppen úgy, mint a gverek napközijét. Fodrászhoz korántsem létszükséglet járni, mégha oly fájó szívvel mondanak is le a nők erről a „luxusról". Minél drágább az élet, annál irkább fogyatkozik a vendégsereg az üzleteinkben. Az áremelések így éreztetik hatásukat közvetve, no és természetesen a kozmetikai anyagok, üzemeltetési költségek, bérleti díjak, növekedése okán is drágább a fodrászat, ami megint csak a vendég elvesztéséhez vezet. Aki pedig még marad, az. is az egyszerűbb, olcsóbb munkákat igényli. — A fodrász vállalat életében mely utak c. nem járhatók a bevétel növelése érdekében? — Az árak emeléséről szó sem lehet, hiszen iha még többe kerülne a fodrász, kozmetikus, végképp elhagyrának a vendégek bennünket. Nem tudunk több pénzt szerezni úgy sem, hogy közü'eteknek dolgozunk, mint ahogyan ez más szolgáltató [vállalatok leisetében lehetséges. A mi vállalatunknál nincs melléküzemág — nem gyártunk parókát, mint például a budaoest.ie1' —, hát nincs lehetőségünk más szolgáltatásokkal kisegíteni a bajból a fodrászatot. Nem tudjuk kiadni üzlethelyiségeink felét, mint azt a Patyolat teszi megfelezve felvevőhelyeit divatcikkárusokkal. — Marad egyáltalán olvan lehetőség, amelyik némileg scoithet anyagi gondjainken' — Kevés és ezek sem adnak igazi gyógyírt Kis spórolások. Ilyen például: nem a Patyolatnál mosatunk, hanem néhány dolgozónk végzi otthon ezt a háládatManapság nem ritka a veszteséges vállalat, de meglehetősen kevés köztük az olyan, amelynek dolgozói köztudottan jó életszínvonalán élnek, és amely még ma is a legnépszerűbb szakmát tudhatja magáénak. A Szegedi Fodrász Vállalat e sajátosan ellentmondásos helyzet mintapéldája. lan munkát. Aztán bérbe adunk néhány kirakatunkat, ami 60—70 ezer forintot hoz évente. Ugyancsak bérbe adnánk egyik férfifodrászüzletünket, de egyelőre nincs vállalkozó, jóllehet ez is 200 ezer forint hasznot jelentene a vállalatnak. Nem becsüljük le ezeket a pénzeket, de a bajból segítségükkel sem tudunk kilábalni, ötmillió forint lett a fejlesztési alapunk, amit ha arra fordíthatnánk, amire égetően kellene, talán kihúzna bennünket a bajból. Csakhogy a pénzügyi szabályozók nem a mi kedvünket kere6ik. Ebből az 5 millióból ugyanis csak 50 ezer forintnál drágább gépek, berendezések vásárolhatók, de vállalatunknak sokkal nagyobb szüksége lenne az olcsóbb, egyszerűbb kozmetikai felszerelésekre, avagy az üzletek festésére, 6zerény felújítására. Ezek az összegek külön-külön nem tesznek ki 50 ezer forint feletti értéket, következésképpen eme fontos fejlesztésekre nem költhetjük. Tenni annyit tudunk, hogy kérjük a Pénzügyminisztériumtól, tegyenek kivételt. Erre azonban kevés a reményünk. — Úgy hiszem, ez r. kemény tél lehetőséget kínált a takarékosságra. Gondolok itt arra a személyes tapasztalatomra, amikoris gyakran láttam, hogy hat-hét óra felé — mínusz 20 fokban — már egyetlen lélek sem „vetemedett" fodrászhoz menni. A dolgozók ott ültek és várták a zárórát. — Teljesen igaza van. Így volt egész télen. Ment a villany, a gáz, munka nélkül ültek a kozmetikusok és fodrászok. Már délután nem volt vendég. Sajnos, r.em kaptam szabad kezet, így nem állt módomban, hogv az évszaknak ós a forgalomnak megfelelő nyitva tartást rendeljek el. Sokszor a saját szakállamra küldtem haza a dolgozókat, mondván, ablakon kiszórt pér.z, hogy itt üldögélnek. Munka nincs, az energia viszont fogy. — Hamarosan elkészül a Nagyáruház < • szomszédságában a szolgáltatóház. Ott a t^állalat két szintet kap komplex testépítő szalonra. Jelent-e ez segítséget? — Sokkal inkább újabb anyagi gondot, terhet ró ránk. Igaz, ugyan 6 millió forintos támogatást kaptunk a tanácstól, de ez az összeg csak és kizárólag a szalon építésére fordítható. A 284 négyzetméteres üzlet berendezését, a fenntartás évi 686 ezer forintját nekünk kell állnunk. Nem bírjuk majd, ez már most tény, s ennek okán egyezkedünk a Vidiával, hogy az egyik szintet átadnánk nekik import kozmetikai cikkek árusítására. — A jövő úgy tűnik, reménytelen? — Ebben az évben ugyan áttérünk a kisvállalati gazdálkodási formára, ami kedvezőbb adózást, valamivel több jövedelmet jelent dolgozóinknak, de önmagunk á.'tatása lenne ebben a lélésben a rózsás jövőt látni. Hrsszabb távon, egyedül nem tudunk megélni. Kalocsai Katalin Könyvtárközi bizottság Kétéves szünet után újjáalakult és megkezdte munkáját a Szegedi Könyvtárközi Bizottság. A közel három évtizedes múltra viszszatekintő szervezet — eredeti nevével ellentétben — mára megyei hatáskörrel működik. Célja, hogy a különböző hálózatokba tartozó könyvtárak tevékenységét összehangolja. A bizottságban a tanácsi és a szakszervezeti könyvtárak, az egyetemi és főiskolai, az általános és a középiskolai könyvtárak mellett ott találjuk az üzemi, intézményi könyvtárak képviselőit. Az egymás munkájáról való kölcsönös tájékoztatáson kívül a résztvevők legfontosabb feladata az intézmények gyűjtőkörének egyeztetése, hogy a felesleges párhuzamosságokat a lehetőség mértékéig elkerüljék, egyes, a szakirodalmi hiányterületeket kiküszöböljenek. Hasonlóan fontos törekvés a könyvtárak szolgáltatásainak egyeztetése. Mindezt természetesen az olvasók, a tájékozódni szándékozók jobb ellátása érdekében. H. ü. Idősek — hátrányban A

z idős kort nevezik — kissé költőien — így is: az élet alkonya. S ki mondaná, hogy nem gyönyörű a naplemente, hogy nem áraszt valami békés nyugalmat? Hogyha visszatekint a fáradt ember serényen eltöltött napjára, nem érez-e csendes elégedettséget: megszerezte a jogot a tétlen szemlélődésre, a pihenésre? Test és lélek derűs megnyugvásra vágyik a lebukó Nap alatt. Vajon megkapja-e? Szeged lakóinak csaknem 20 százaléka, több mint 35 ezer ember lépte át a nyugdíjkorhatárt. ök azok, akik már megtették a magukét, dolgoztak, küszködtek, gyerekeket neveltek, s amíg bírják, továbbra is kiveszik részüket a közös teendőkből. Ideig-óráig, mert egyszer fordul a kocka: az országot és családot építő korosztály egyre inkább az utódok támogatására szorul. Nem elsősorban anyagi juttatásra gondolunk itt, hiszen a nyugdíjra legtöbben rászolgáltak dolgos éveik alatt. Mégis tudomásul kell vennünk egy fájdalmas tényt: igen sokan lépik át még mindig az idős kor küszöbét úgy, hogy csupán 5-6, esetleg 7 évet töltöttek munkaviszonyban. Márpedig ez nem elég a nyugdíjjogosultsághoz, sőt 1990-től az eddigi 10 év helyett 15-öt kell igazolni ahhoz, hogy valaki rendszeres havi járandóságot kapjon öreg napjaiban. Ugyanakkor a nyugdíj nélküliek mellett, köztudott, igen sokan vannak olyanok is, akik 40 évnyi munka után is hihetetlenül alacsony nyugdíjból tengetik életüket. A folyamatos munka sem lenne garancia a biztonságos öregkorra? Kulcsár Kálmán akadémikus írja egyik tanulmányában: „...a szociálpolitikai tevékenység köre a magyar társadalom fejlődésének eme történelmi időszakában elvileg a munkától, pontosabban a munkavégzéstől függetlenül keletkezett hátrányos helyzet javítása, tehát az így keletkezett hátrányok csökkentése, lehetőség szerinti kiküszöbölése." Azt hiszem, az idős emberek egyre növekvő csoportjára — akár megteremtették korábbi munkájukkal a nyugdíjhoz való jogukat, akár nem — minden eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelnie a szociálpolitikának. Mert akinek netán rendszeresen hozza is a postás a nem túl alacsony nyugdíjat, az is lehet magányos, elesett. S van-e ennél nagyobb „hátrány" ember számára, különösen az élet alkonyán?. Márpedig ez a „hátrány" előbb-utófch -sújtapi .ipg valamennyiünket, tisztességes gyerekeket fölnevelő szülőket is, hiszen miként a kényszer elszólítia gyereke mellől az anyát, majdan a fölnőtt gyereket is idős szülei mellől. Nem marad más hátra, mint elfogadni azt a segédkezet. amely szorult helyzetünkben felénk nyúlik. Az Egészségügyi Minisztérium új rendeletével — amelyről már írtunk lapunkban — szabályozta az eddigi ellátási formák működési rendjét. Ennek megfelelően — tudtam meg Csergő Tibor városi főorvostól — Szegeden is létrejöttek a területi elven alapuló szociális gondozás szervezetei. Az új ..fölállás" célja, hogy a rászoruló idős emberek lehetőleg saját környezetükben kapják meg az életvitelükhöz szükséges segítséget, állapotuknak megfelelő mértékűén. A területi gondozás általánossá tétele érdekében egy szervezetbe vonták össze, a korábbi idősek klubjaira alapozva, a szociális étkeztetés, a házi gondozószolgálat teendőit, valamint a helyenként szállást is biztosító idősek klubját. Ennek megfelelően, Szegeden hat gondozási központ jött létre, melyeknek az egészségügyi osztály meghatározta utcák szerint az „illetékességi területét", akár az orvosi körzetekét, hogy szüKseg eseten senkit ne tévesszenek szem elől. Gondozói központ működik tehát a Dáni János utca 2—4., a Gáspár Zoltán utca 8., az Úttörő tér 8., a Vértói út 3., az Alsó Kikötő sor 5. és a Kereszttöltés utca 29. alatti klubban levő székhellyel. Ki-ki kérheti itt, amire szüksége van: szociális étkeztetést, klubtagságot, házi gondozást. S hogy mindez mibe kerül? A térítés differenciált. Ha valaki házi gondozást igényel, akkor egészségi állapotától, nyugdíjától függően állapítják meg a gondozási díjat. Az új rendelet szerint az igénybe vett szolgáltatás forintértékének egyénenként megállapított bizonyos százalékát kell fizetni (0—100 százalékig). Az összeget minden hónapban a gondozó ténylegesen elvégzett munkája alapján állapítják meg, így egyáltalán nem mindegy, hogy az idős ember milyen gondozást ismer el, mit ír alá. Itt jegyezzük meg: a körülötte serénykedő gondozónőt nem „sérti meg", ha a valóságos tényeket ismeri el, hiszen az ő tiszteletdíja független az idős ember által fizetett gondozási díjtól. Előfordulhat, hogy a gondozottnak semmit nem kell fizetnie, a gondozónő ettől függetlenül természetesen megkapja járandóságát. Ügy tűnik hát, hogy az utóbbi évek alatt kiépült a szociálpolitikának egy olyan hálózata, amely ügyel arra, senki ne éljen létbizonytalanságban. Akár a pénzhiány, akár szorult helyzetében, a társtalanság sodorná kétségbeesésbe, van mibe kapaszkodnia. Jelenleg mintegy ötezren részesülnek a városban folyamatos szociális ellátásban, zömmel idős emberek. A

z előrejelzések szerint Szeged a közeljövőben sem számíthat a lakosság megfiatalodására, így a szociálpolitikának ezután is jelentős szerep jut a város életében. Országra tekintő látószöggel 1985-ben a szociológus ezt így fogalmazta még a többgyerekes családokról és a 70 éven fölüliekről szólva: „A többoldalúan hátrányos helyzetben levők rétege a lakosság körülbelül 16-20 százalékára becsülhető ... Túlnyomórészt ez az a népesség, amely társadalompolitikai jellegű intézkedések mellett szociálpolitikai gondozást is igényel." — Majd fölteszi a kérdést: hányan vannak azonban, akik nem a munkától függetlenül, hanem alacsony bérezésük miatt kerültek ebbe a kategóriába, a társadalmi létminimum határára? Vajon mindez valóban csak szociálpolitikai kérdés lenne? Chikán Ágnes Kiállítási napló Á látható meg a láthatatlan Kicsit megtévesztő a Hajdú Flórián festőművész kiállítására invitáló meghívó. A Bartók Béla Művelődési Központ B Galériájában ugyanis nem egy kalligrafikus rajzolatú, az egyszerűsítés és a szürrealitás felé hajló alkotói törekvés bontakozik ki, hanem egy elsősorban színekre épülő, indulati töltésű organikus festői világ. A jugoszláviai festőművész jelenleg hazánkban dolgozik, ez az anyaga több városban megméretett már. Indíttatásai részint középkori ikonok arany glóriáit, szentcsoportjait, kórusait idézik, de amint ezt a művészettörténetet hangulattá, reminiszcenciává átlényegítő Megszépül a Helikon-liget Az idén befejeződik a keszthelyi Helikon-liget teljes felújítása. A tanács egymillió forintot költ rá, a lakosság pedig jelentős összegű társadalmi munkát ajánlott meg hozzá. A Balatonpart közelében lévő 17 hektáros park növényeit száz esztendeje telepítették; lombos fái között számos ritkaság található. Az évtizedek során a folyamatos és szakszerű ápolás ellenére is sok növény elpusztult, ezek helyébe a nagy gonddal elkészített tervek szerint újakat ültetnek. A sétányokat már rendbehozták, kitisztogatták az oszlopcsarnok környékét. A Helikon-liget a nyárra megújulva várja a vendégeket. (MTI) alapállasát ötvözi az olyan XX. századi alkotói módszerekkel, mint a tassizmus, pointillfzmus, máris létrejön egy sajáios festői módszer. Ott lélegzik ebben a természet vegetációja, erdők légifelvétele, bokrok mikrovilága, de felfedezhető e szerveződő festékanyagban a közösségre ítélt ember is. Az ünnepi kórus a görög drámákból, a gótikus templomokból, az érdeklődő spontán gyülekezet, a tüntetésre összesodródott csoport és az ünnepi felvonulás csapata. Hogy ebből a természeti és lelki vegetációból miként szerveződik műalkotás, ez igencsak a szemlélő aktivitásán is múlik. Azon, hogy hajlandóak vagyunk-e azokra az utakra, amelyeket Hajdú Flórián sajátos festői kresztábláival kijelöl, s vállaljuk-e a játékot vele.. Ujabb képein — amelyeket már bizonyára itt-tartózkodása alatt festett — a részletező jelleg, az egész felületet kitöltő finom megmunkálás, az ecsetkezelés aprólékossága eltűnik, mindezt fölváltja egy nagyobb lélegzetű, hosszabb ívű, expresszív festőiség. Ezen a négy képen nemcsak a színek harsány, erős neontöltése, az ecset ideges futása, az aktok jelzésszerű ábrázolása jelez egy új tájékozódási irányt, de az a tény is, hogy a tömeg helyett az egyes emberre figyel, mégpedig a legkiszolgáltatottabb, a nem szépségét kitáró nőiségre, hanem a lemeztelenített, zaklatott, ember elleni merényletekre. Mintha egy mai bordélyház képeit villantaná föl, s nem tudni, hogy értük vagy ellenük emel-e szót. Előző munkáit ismerve hajlok arra, hogy mellettük voksol. Hajdú Flórián nemcsak azért izgalmas színfolt a város kiállítási palettáján, mert határainkon túlról érkezett. Sokkal inkább azért, mert a náluk általában szokásosnál eltérő módon közelít a művészethez, s ezáltal az emberhez, az emberi viszonyokhoz és önmagához. Lehet, hogy organikus felületei, • aranyló pikkelyei, szerveződő vagy éppen lazuló csoportjai több együttérzést, jelentősebb befogadói erőfeszítést igényelnek . tőlünk, de azt el kell ismernünk. hogy az ilyenfajta törekvéseknek is van nemcsak létjogosultságuk, de értékteremtő erejük is. Nem véletlenül idézi munkái kapcsán egyik kritikusa, Paul Klee szavait: „nem a láthatót reprodukálja, hanem a láthatatlant teszi láthatóvá." T.L.