Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-04 / 53. szám

Szfcrda, 1987, március 4. 3 Összeszerelt rádiók Új tevékenységi formával próbálkozott az elmúlt he­tekben a Szel ka. Üjszegedi részlegében a Vidia Kereske­delmi Vállalattal és a Videotonnal való együttműködés keretében órás rádiókat szereltek össze. Bíznak abban, hogy hasonló munkákra a következő hónapokban is vállalkozhatnak A gazdálkodás javításáért A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksé­ge keddi ülésén áttekintette az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt gazdálkodásá­nak helyzetét, s az egy év­vel ezelőtti szervezeti vál­tozások tapasztalatait. Az előterjesztett OKGT-tájé­kozlatóból kitűnt, hogy a szervezeti átalakítással a trösztnél különválasztott háromféle vállalatcsoport­hoz — az úgynevezett szén­hidrogén-vertikumhoz, a gázszolgáltatáshoz és a hát­tériparhoz — tartozó tagvál­lalatok belső szabályozó és érdekeltségi rendszere is há­rom részre különült, és eh­hez igazodik költségvetési kapcsolatuk is. A testület megállapította, hogy a vál­tozások összességében gaz­dálkodásuk javítására ösz­tönözték a tagvállalatokat, annál is inkább, mert szű­kültek a trösztön belüli nyereségátcsoportosítás le­hetőségei. A szabályozást azonban indokolt tovább finomítani, korszerűsíteni. „Házi megoldásoké a sertésminősítésben Egyenetlen egyenlet Részlet a húsipari válla­latok Vágóállat és húster­melés című, havonta megje­lenő legújabb kiadványából, az élőállat-forgalmazás jo­gi szabályozásáról: „Az egyik állami gazdaság, mint termelő kifogásolta, hogy a megrendelő húsipari vállalat választása szerint a neki átadott sertéseket bőr­fejtéses vágási móddal, vagy pedig fortázáSos vágási mód­dal veszi át. A gazdaság ki­mutatása szerint a kétféle át­véteti módozat közül reá nezve hátrányos a forrázá­sos mód, és számításai sze­rint meghatározott időszak­ban általa árbevételi kiesés­nek minősített veszteség ér­te, összegszerűen közel 3 millió forint. A jogvita tár­gyát illetően a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Minisz­térium jogosult állásfogla­lásra. Ilyen állásfoglalás köz­lemény formájában már meg is jelent, mégpedig olyan tartalommal, hogy a húsipari vállalat maga jogosult a vá­gási mód megválasztására, anélkül, hogy ebbe a terme­lővel meg kellene állapodnia. A közlemény egyébként, el­ismeri, hogy a bőrfejtéses mód a termelőre nézve áz ellenértéket tekintve valóban elönyösebb, ezért előírja, hogy forrázásos mód alkal­mazása esetén a megrendelő a termelőnek a hasított test­tömeg kilogrammjáért maxi­mum 30 fillér árkiegészítést fizessen. A konkrét esetben a húsipari vállalat meg is fi­zette az előirt összeget, a gazdaság ennek ellenére fenntartja követelését és je­lezte, hogy azt perútján ér­vényesíteni kívánja. Nem tehet kétséges, hogy ez az igény minden jogi alapot nélkülöz, s sikerrel nem lesz érvényesíthető." A probléma megközelítése ékes bizonyítéka a hagyomá­nyosan kialakult termelő­feldolgozó erőviszonynak: ne azt nézzük hogyan lehetne igazságos mpgoldásl találni, hanem keressünk egy állás­foglalást vagy jogszabályt! Hogyan elégedne meg a gaz­daság a 30 fillérrel, ha a kü­lönbség ennél nagyobb? A cikkből nem derül ki, hogy melyik gazdaságról van szó, de hasonló problé­ma vetődött fel Szegeden is. Szerencsére ez esetben az illetékesek nem zárkóztak el a nyílt tisztázástól. A közel­múltban az érintett Szegedi Állami Gazdaság és a keres­kedelemmel foglalkozó Ag­ker Kft. szegedi kirendeltsé­ge kerekasztal-megbeszélés­re hívta más gazdaságok ve­zetőit, a húsipari központ és a szegedi szalámigyár ille­tékeseit, s a minősítésben jártas elméleti szakembere­ket, kutatókat. A leszűrhető tanulság a sokféle nézőpont ellenére az, hogy az objek­tív minősítés mostani mód­szerével igen nagyok a hi­bahatárok. A szalonnavas­tagság méréseredményeinek az egyenletbe való behelyet­tesítésével tulajdonképp egy .,tudományos" becslést végzünk. Ha ellenőrzésképp próbavágás után mérlegen mérjük a súlyokat, szemmel látható az eltérés. A tárgyalóasztal előtt négy levágott sertéssel rögtönzött bemutatóra is sor került. A számitógépper összekapcsolt automata mérleg létrehozá­sában a gazdaság, az Ag­ker, a Metripond, a Teszöv és a húsipar szakemberei 'is részt vettek. Folyamatos szállítópályába is beépíthető, s a mérés után 23 másod­perccel a Commodore nyom­tatóján megjelenik a kész számla. Ha lesz rá kereslet, szériatermék is válhat belő­le. Hogy pont nálunk élező­dött ki e kérdés, tutajdon­képpen a megyénkben mű­ködő állami gazdaságok jó munkájának köszönhető. Az országos átlagnál jobb minő­ségű, zömében első és má­sodosztályú sertéseket te­nyésztenek, s az egyenlet eb­ben a tartományban a leg­megbízhatatlanabb. A ter­melöt hidegen hagyja az az okfejtés, hogy az átlag alatti minőségű árut termelök jól járnak, mert ott meg ugyan­annyival jobb eredményt hoz az egyenlet. Vagyis a húsipar összességében kifize­ti azt a pénzt, ami az „ösz­szes" húsért jár. Ebből kö­vetkezik, hogy a differenciá­lással van a baj, holott sza­vakban épp a jobb minősé­gű sertések előállítására biz­tatja a termelöt hivatal és ipar egyaránt. * A most bemutatott minősí­tő rendszer sem alkalmaz­ható ott, ahol szalonnás fél­sertés a végtermék. De az önállóvá vált vállalatoknak nem tiltja senki sem, hogy próbavágást végezzenek, s az így mért eredmények alapján korrigálják a hibá­kat, nem az átlag 30 fillér­rel, hanem amennyi épp a valós különbség. A Szegeden most szerveződő „húsipari gt."-nek éppen ez lenne az igazi feladata. Mert az ipar­nak sem mindegy, ha elpár­tolnak töle a régi partnerek, összegekről most ne beszél­jünk, az részletkérdés, az érintettekre tartozik csak. Többször hallani arról, hogy dán műszerekkel fog­ják felszerelni a húsipart, az több pont mérése alapján — s a hírek szerint — megbíz­hatóan „becsüli" meg a mi­nőséget. Hogy mikor lesz minderre pénzünk, nehéz előre megjósolni. De addig sem ülhetünk ölhetett kéz­zel. A házi megoldásokat semmi és senki sem tiltja, ha azaz emberi igazságossá­got szolgálja. Tóth Szeles István Itt valamit nagyon jól csinálnak... ÍM»™«** ^^ Egy kétezer lelket szám-melismeri, hogy hibáztak be­láló faluban természetes.vjosztottjai. „Ettől még nem hogy mindenki mindenkit lett kenyerünk." — jegyzi ismer, így az sem csoda, ha meg valaki hangosan, némi megakad a szemük az ide- derültséget aratva. Egy má­genen. Mint a tanácselnök- sík hang hozzáteszi: „bez­nek, akivel a falugyűlésnek zeg, ha ez Pesten történne, helyet adó művelődési ház már tele lenne vele az új­kapujában futok össze. Oda- ság, meg a tévé!" benn csaknem teljesen meg- — őszintén beszélnek az töltötte már a felújítás alatt emberek, más kérdés, hogy álló nagytermet a falu né- ezeket a problémákat itt pe, a kitűzött kezdési idő- kell-e megbeszélni — mond­pontig a még üres helyeket ja suttogva a mellettem ülő is elfoglalják. Kezdődhet az ifjabb Péter Józsefné, ami­„előadás". kor véleményét kérdezem a Beszámoló hangzik el a gyűlésről. — Mert lehet, szövetkezet munkájáról — hogy ami valakinek gond, nem az — foly­a falugyűlés egyben szövet- másnak kezeti részközgyűlés is —, tatja. majd a tanácselnök elé te- — Mit tenne hozzá az itt szik a mikrofont. Sorolja a elhangzottakhoz? számokat, mi épült a falu- — Fölösleges két szemét­ban, mit hoztak létre az el- telep, a másik, amit itt műit évben. Néhány szám- kértek, csak azoknak kell, adatnál elismerő moraj, elé- akik a tanyájukra menet le­gedetlenségnek nyoma sincs, dobják a szemetet. De lehet, az emberek érezhetően hogy ezt csak én látom így. — A beszámolóban azt hallottam, mindenki javas­büszkék arra, ami létrejött a falujukban. S hogy magu­kénak is érzik, ami körül- latát figyelembe vették, fog­veszi őket, annak magyará- lalkoztak vele. ön is így zataként újabb számadato- látja? kat hallok: a társadalmi — Igen. Itt van például munka értékének millióit a kutyaügy. Ezt mi vetettük sorolja a tanácselnök. Eszembo jutnak szépített, többször („elszámolt", sok­szorosára értékelt munka­adatok, azonban ismerősöm fölvilágosít: ebben a falu­ban más a szokás. Itt a ta­nácselnök, a tanár, a kör­zeti orvos ugyanúgy (meg­fogja a lapátot, mint bárki más. Ennek eredménye — egyebek között — a sport­csarnok. De gázvezeték is kevés faluban van, no meg távhívásba is bekapcsolt telefonrendszer, ami 130 családot boldogít — egye­lőre. .Figyelembe véve, hogy a magyar falvak döntő többségében ezer lakosra egy telefonállomás jut (az is kézikapcsolású), a zsom­bói példa — különlegesség­nek számít. S lehet tovább fejleszteni a rendszert — ha a lakosság is ügy akar­ja. Utóbbi fél mondat ¡hang­súlyozása nagyon foptos, itt ugyanis semmi nem történik közös akarat nélkül. Az elnöki beszámoló után kérdések jönnek. Miért til­tották le tőlem a dorozsmai kenyeret? — kérdezi indu­latosan a helyi maszek bol­tos. Az áfész-elnök válasza: még saját boltjaikba sem jut elég. A kenyérkérdés körül aztán kis vita bonta­kozik ki. A boltos azt mond­ja, legalább szóltak volna előre, hogy nem lesz ke­nyér. Erre többen helyesel­nek, van, aki azt mondja, képletesen pofonvágták a kereskedőt, a szövetkezeti elnök is kénytelen-kelletlen fel a szülői munkaközösség­iben, s lám foglalkoznak vele. Merthogy a gyűlés közben már a kóbor kutyák ügyét tárgyalja. Nagyon elszapo­rodtak ezek az állatok, hiá­ba, sok városi ember sza­badul meg úgy nyűggé vált kutyájától, hogy kiviszi a falu határába, s szélnek ereszti. Az állatok aztán falkába verődve riogajták az iskolába baktató gyere­keket. Most a környék va­dásztársaságai kilövik a kó­bor ebeket. — Miben látja még a kö­zös akarat megnyilvánulá­sát? — kérdezem Péternét. — Gáz. iskola, orvosi ren­delő mindenkinek kellett, s lett is. Ezt a falu határozta el *— kapom a választ. A telefonügyre terelődik a szó, a tanácselnök el­mondja, közakarat esetén lehetőség nyílhat még há­romszáz állomás beszerelé­sére. Tűzről pattant asszony jelentkezik, s érvel mellette. Amikor az elnök hangsú­lyozza a közös akaratot, az asszony bejelenti: „majd én egyenként megagitálok min­denkit!" Ezután a Dégáz jelenlevő képviselője ad hasznos tanácsokat a gáz­használatra vonatkozóan, s megemlíti, a hibákat éjjel­nappal be lehet jelenteni. „Telefonon!" kiáltja felpat­tanva nyomatékosan az előbbi asszony, mire nagy derültség a válasz. A végéhez közeleg a gyű­lés, a kérdezők mindenre Megnyílik a Skála csarnok Ismét megnyílik — március 27-én — a Klauzál téri vásárcsarnok, immár Skála csarnok néven, s a korábbiak­tól eltérően, nem piac, hanem a főváros harmadik leg­nagyobb élelmiszer-áruháza lesz. A kétezer négyzetméter alapterületű csarnok több mint egyharmada .elárusítóhely lesz, s elsősorban élelmiszereket forgalmaznak. A ke­nyér-, tej-, húsfélék, hidegkonyhai készítmények, mirelit­áruk választéka hasonlóan bőséges lesz, mint a Skála Metróban. Pedagógus fiatalok dilemmái Egyébként a fiatal pedagó­gusok körében végzett fel­mérés korántsem rózsás helyzetről tudósít. Többsé­güknek lakásgondjai van­nak, a családok összjövedel­me néhol még az ötezer fo­rintot sem éri el. A szakszer­vezet érdekvédelmi munká­ját 50 százalékuk egyáltalán nem ismeri. Az ifjú pedagó­gusok nagy része ügy érzi, társadalmi megbecsültségük egyre csökken. Ezekkel a tényekkel a pe­dagógusok megyei bizottsá­ga által szervezett szb-titká­ri értekezleten ismerkedhet­tünk meg tegnap Szegeden, az szmt-székházban. Batka Katalin ifjúsági felelős be­számolójával kapcsolatban többen mondták el a véle­ményüket. Kruzslicz László­né az ifjúsági tagozatok ne­hézkességéről, lassúságáról beszélt. A fiatalok számára a szakszervezeti munka egyen­lő a tagdíjbefizetéssel, a tag­gyűlésekkel. Szakmai pályá­zatokon igen kis hányaduk vesz részt Arra sem tudtak Ha újra pályaválasz­tás előtt állnál, ismét a pedagóguspályát válasz­tanád? Hangzott a kér­dés azon a kérdőíven, amit a Pedagógusok Szakszervezelének me­gyei bizottsága mellett működő ifjúsági tanács állított össze. Nemmel a megkérdezettek 22 szá­zatéka válaszolt, 9 szá­zalék bizonytalanságá­nak adott hangot. válaszolni, mit várnak az if­júsági tagozatoktól. Némi kulturális igénytelenség is mutatkozik körükben. Pap Jánosnp elmondta, hogy a fiatal pedagógusok nemigen tudják, mit tehet értük a szakszervezeti moz­galom. Ezért talán nemcsak ők a felelősek. Nem mindig tudatosul, hogy egy-egy dön­tés mögött sokszor mennyi szakszervezeti küzdelem rejtik. így van ez a pálya­kezdők bére esetében is. Gyakran az ifjúsági tago­z.atok nem tudják összeállí­tani a programjaikat. Ebben a szakszervezeti tisztségvise­lőknek segíteni kell. Csala Károlyné azt tette szóvá, hogy a tagozatokról miért nem kérték ki előre a fiata­lok véleményét. A felülről jött intézkedés lefékezte a pedagógusok aktivitását. Fé­lő, hogy ez a módszer a szak­szervezetek további presz­tízscsökkenéséhez vezet. Várkonyi Zoltán elmondta, hogy a fiatalok a pedagógus társadalom igen fontos réte­gét alkotják. Támogatásuk továbbra is indokolt, sőt a nyugodt alkotómunkához ál­dozatok árán is meg kell te­remteni a feltételeket. Fabu­la Andrásné arró! beszélt, hogy a három évvel ezelőtti béremeléssel tulajdonképpen a tagság 60 százaléka hátrá­nyos helyzetbe került. A kö­zépgeneráció fizetése ugyan­is arányaiban alacsonyabb a fiatalokénál. választ kapnak, aztán tom­bolasorsolás készülődik. Amikor a kétszázforintos vásárlási utalványt viszi ke­zében a főnyeremény tulaj­donosa, egy mély férfihang azt mondja „ál-irigyen": „ez most jól megszedte magát." Kifelé halad a teremből a tömeg. Néhány idősebb asszony együtt beszéli meg a történteket. Gyuris Lajos­nét szólítom meg. — Milyen volt a gyűlés? — Jó volt. Mi mindig itt vagyunk. A maszek boltos­nak igaza volt a kenyér­ügyben. — És hogy érzi, figyelem­be veszik itt a véleményü­ket? — Meghallgatnak, bizony! — s a helyeslésben csatlako­zik hozzá Gábor Márkné, Zádori Imréné, Gábor Já­nosné is. — Főleg, mióta ez a tanácselnök van, mert őrá aztán panaszt nem lehet mondani. Akin tud. segít. Tovább megyünk a kijárat felé, az előtérben néhány fi­atal srác éppen pingpongoz­ni készül, a hálót szerelik az asztalra. — Voltatok már máskor is falugyűlésen? — szólítom meg őket. — Persze — válaszol Szi­lárd Tibor — mindig jövünk, meghallgatjuk a vitát. — Általában milyen a lég­kör? — Van néha nagyobb vita is, tavaly például a busz­megálló miatt verték ki a balhét, de igazuk volt, meg is építették ott, ahol szükség volt rá. — Itt mindenkiben érzek némi „zsombói büszkeséget". Jobbnak érzitek ezt a falut a többinél? — Jobbnak, és ez Vilinek köszönhető (Vili, azaz Fara­gó M. Vilmos, a tanácselnök — B. T.) ö mindent kiharcol az emberek javára. Nem magának, ez fontos, hisz még kocsija sincs, ami egy tanácselnöknél elég szokat­lan. — Voltunk együtt más fa­lubeliekkel egy meccsen — kapcsolódik a zsombói témá­hoz Zámbó Géza. — Mi jó hangulatban voltunk, énekel­tünk. ők meg ültek a busz­ban. Mintha nem is egy helyről jöttek volna. Azt hi­szem, nálunk nagy az össze­tartás, és a fiatalok, öregek között is jó az összhang. S, hogy továbbra is jó le­gyen a fiatalok pedig kötőd­jenek a faluhoz, különleges kedvezményekkel építési tel­keket osztanak Zsombón. Az elvándorlási mutató így is itt a legkisebb a megyében, inkább a lakosság létszámá­nak növelésére törekednek. Talán az sem véletlen, hogy a válások aránya is itt a legkisebb. Mindenesetre, eb­ben a faluban valamit na­gyon jól csinálnak. A „tit­kot" a tanácselnök így fogal­mazta meg nekem: „Ide na­gyon egymásrautalt, nagyon szegény emberek jöttek va­lamikor. S a mélyről jövő emberből óriási erőket lehet fölszabadítani a fölemelke­dés érdekében." Balogh Tamás II vegyi cikkek exportja A vegyipar idei exportki­látásairól tájékoztatták ked­den az újságírókat a Che­molimpex külkereskedelmi vállaiatnal. A kulkereskeat»­mi vállalat a kedvezőbb ex­portszerkezet kialakítása ér­dekében az idén is ad fej­lesztési kölcsönöket a gyár­tóknak. A Chemolimpex új kezdeményezése, hogy a kül­földi igények előzetes felmé­rése után javaslatokat tesz a vállalatoknak olyan termé­kek gyártásának a fejleszté­sére, amelyek eladási lehe­tőségei hosszú távon is biz­tosítottak egy vagy több kül­földi cég konkrét igényei alapján. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents