Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-23 / 69. szám

Hétfő, 1987. március 23. 3 Hallottam, hogy ...Szegediek jártak Büyük Cekmecében. Igen kérem, nem tévedés, van ilyen nevű település — méghozzá Törökországban, úgy ötven kilométernyire Isztambultól. A legkiterjedtebb nyomozás után is mindössze annyit tudtam kideríteni, hogy e település nevének első fele „Nagy"-ot jelent, különösebb nevezetessége nincs, mégis úgy nyolcvan magyarnak talán egész életre szóló élmény marad. Hogy miért? Mert itt tudták meg, hogy török— magyar két jó barát! Mielőtt bárki felkapná a fejét — nono, azért a janicsárok, meg Zrínyi kirohanása —, hadd szolgáljak a szegedi turisták történetével. Március 11-én két buszt indított a Tisza Volán utazási iroda Szabadka—Belgrád—Nis—Szófia—Edirne—Isztambul útvonalon. A tervek szerint másnap délelőtt kellett volna megérkezniük a végcélhoz, de a Dél-Európában tomboló ítéletidő vajmi keveset törődött egy utazási iroda terveivel. Büyük Cekmecében a török rendőrség biztonsági okokból lezárta az Isztambulba vezető utat, gépkocsik, buszok, kamionok százai vesztegeltek a hóban. Hóvihar, bizonytalanság, kétórai fűtésre elegendő üzemanyag... És akkor újra megjelentek a rendőrök. Rövidesen kiderült: a városka apraja-nagyja megmozdult, hogy segítsen a szerencsétlenül járt magyarokon. A polgármester felszólította a lakosságot — jelentkezzen minden olyan háztulajdonos, aki szállást, étkezést tud biztosítani. Es jelentkeztek. Ki személyesen, ki telefonon ajánlotta fel házát, s mire beesteledett, otthonra lelt minden magyar. Ugye, mint a mesében. Pedig még nincs is vége. Az ítéletidőben a polgármester, a rendőrfőnök személyesen járta körbe a városkát, hogy ellenőrizze, valóban kifogástalan körülményeket terem tettek'-e a vendégeknek. Hibát pedig nem találtak. „Frissen vasalt pizsamától az ünnepi vacsoráig mindent megkaptunk, sőt másnap az egész család összegyűlt a díszebédhez, hogy ezzel is kifejezze — a török meg a magyar két jóbarát. Hát ilyenre még álmomban sem gondoltam volna" — mesélte az egyik utas. Bevallom — én sem. Gyanakvásunk azt hiszem közös tőről fakad. Véletlenül sem a janicsár korszakra gondolok. Sokkal inkább az ezerszer elhangzott „igazságokra" — ma már közömbössé vált a világ, a legkisebb segítségért is magas árat kell fizetni, eltűnt a vendégszeretet. Hát, hogy is mondjam ...? Akit tíz óráig „ültettek" turistaszezonban egy határállomásunkon, ezzel a rövidke írással aligha tudtam meggyőzni az állítások ellenkezőjéről. Aki viszont ott aludt Büyük Cekmecében ... Kérdésem most már csak ennyi: mikor építünk magunknak (s magunkban) ezer aprócska Büyük Cekmecet? B. Z. Vetélkedő szakmunkástanulók Egy gép, egy versenyző Szombaton délután fejeződött be az a háromnapos országos verseny, amelyet a Szakma Kiváló Tanulója címmel a szövő szakmában hirdettek meg. A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének felkérésére az idei verseny házigazdája a 640. Számú Textilipari Szakmunkásképző Intézet volt. Az ifjú versenyzők a Szegedi Textilművekben és a Hungarohemp Üjszegedi Szövőipari Vállalat üzemcsarnokaiban, többféle gépen mérhették össze tudásukat. Az elméleti és gyakorlati erőpróba során igazán nem panaszkodhattak a házigazdák. A szövők versenyében ugyanis 16 iskola 26 versenyzője közül két szegedi tanuló hozhatta el a pálmát. Első helyen Gál Eri ka, a másodikon Körösi Mária végzett, mindketten a 640. Számú Textilipari Szakmunkásképző Intézet diákjai. Ugyancsak az elmúlt hét végén rendezték Budapesten a Szakma Kiváló Tanulója versenyt fonószakmában is Itt szintén született szegedi siker: Busa Annamária, a 640-esek versenyzője harmadik helyezést ért el. Dokumentumok Kassák Lajosról Kassák Lajos, a huszadik század egyik legsokoldalúbb európai — magyar művésze 100 éve született. E jeles évforduló alkalmából tiszteleg a mester emlékének egy dokumentum-kiállítással a Bartók Béla Művelődési Központ. A mától látható tárlaton la teljesség igénye nélkül sorakoztatnak föl néhány dokumentumot a „nagy öreg" életének utolsó hónapjaiból. Töredékek, adalékok ezek egy fiatalabb kortárs és barát házi archívumából. Az itt látható fotókat ugyanis Kass János grafikusművész készítette 1967. március 3-án, amikoris Kassák Lajos 80. születésnapja tiszteletére Budapesten a Fényes Adolf Teremben nagyszabású kiállítás nyílt. Kass fényképezőgépe a megnyitó utáni pillanatokban örökíti meg a fáradt, mégis örökifjú mestert. Kassák a legtöbb felvételen, miközben az őt körülvevő ismerősök, barátok gratulációit, jókívánságait fogadja —, valahova r.agyon messzire tekint. Talán vissza az eltelt nyugtalan nyolcvan évre? Talán előre az örökké tartó megnyugvás felé? Másutt ritka pillanatok tanúi lehetünk: a nagy művész mindig szigorú arcán a kemény vonások mosolyfélére mozdulnak. Néhány képen feleségével, Klára asszonnyal látjuk. E felvételek első .példányait készítőjük azon az ünnepi esten adta át .Kassáknak, melyet a Fészek Klubban rendeztek a nyolcvanéves művész tiszteletére. Erre a szép estére sokan ma is szívesen emlékeznek. (Itt hangzott el többek között „A ló meghal, a madarak kiröpülnek című vers Latinovits Zoltán előadásában.) Az Üj Írás 1967 márciusi száma is megemlékezett a születésnapról, 40 oldalt szentelt Kassák életmüvének. Ebben az időben a lap művészeti képszerkesztője Kass János volt, aki több hónapon keresztül dolgozott az ünnepi szám képanyagának összeállításán. Juhász Ferenccel, Váczi Mihállyal és az idős mesterrel szinte naponta jöttek össze Kassák törzshelyén, a Malomié eszpresszóban, hogy az anyagon az utolsó simításokat elvégezzék. A Bartók művelődési központban kiállított anyagban néhány fénymásolt oldal ebből a közös munkából is látható. Ezek a dokumentumok először kerülnek közönség elé. Kass Jánosnak köszönhetjük. Csaba utcai kísérlet Ötvenmilliót betemetnek? Ami a felszínen látható a berendezésből Földrészünkön kevés tájegység van olyan bővében a termálenergiának, mint a magyar Dél-Alföld. Közvetlen környezetünkből hányszor és hányszor halljuk, hogy nem tudunk élni a lehetőségekkel, akár gyógyvíz, akár „csak" forró víz törne fel a föld mélyéből. Jó ideje két körülmény fogja vissza a vállalkozók lendületét. Az egyik: az élővizekbe folyó, mély rétegekből jött víz tetemes károkat okozhat, milliós környezetvédelmi bírságnak is okozója lehet. Nemcsak a magas hőfok, hanem a vízzel együtt érkező sók is okozhatnak veszélyt. A másik elgondolkodtató tény: minden korábbi tévhitekkel ellentétben, a termálvizes kutak is kimerülhetnek. Előfordulhat, hogy egyik napról a másikra zuhan le a nyomás. De hát úgy tűnik, mindkét gondra megoldás lehet a kivett, majd a felhasználás során lehűlt víz visszasajtolása több száz méter mélységbe. Vagy csak úgy tűnt? Még 1983-ban magam is részes voltam egy tévhit elterjedésében. Nem nagyon titkolt jó érzéssel adtam hírt arról, hogy Felsővároson termálkútból olcsón kivett energiával lakásokat fűtenek majd és az elhasznált hogyan továbbról mégsincs, a mai napig sem. A kiszemelt üzemeltetőtől, a szegedi Városgazdálkodási Vállalat főmérnökétől, Sisák Gézától kérdezem: — Milyen problémák miatt nem vették át a kutat? Fejlesztési Bizottság, az Ipari Minisztérium és az Országos Energiagazdálkodási Hivatal. A másik gond,, hogy a visszasajtolási folyamat tervezésében és kivitelezésében — Sisák Géza szerint — kisebb-nagyobb bakik is előfordultak. Ebben „segíthetett" az ellenőrzés, koordinálás gyengesége, hiszen a tervezők és építők szegediek voltak a beruházó pedig fővárosi. Ekkora távolság már sok mindennek lehet akadálya. A kút homoktól való megtisztítása körülbelül 1 millió forintba kerülne. További kísérletekre most az OMFB, az IM és az OEGH 2,7 millió forintot biztosítana. De ezt az összeget csak akkor szabad elkölteni, ha fikad vállalkozó, aki hasznosításra átveszi a kutakat. Ellenkező esetben csak a nemrégiben megépült létesítmények kökérdése. Voltak bizonyos munkavédelmi és biztonságtechnikai megoldatlan kérvizet a környezet legkisebb dések is. Például: ha a vízkárosítása nélkül visszave- zel együtt a zárt rendszerbe — Nem volt tisztázott a környezet- és zajvédelem Z7Í Vfe7sz7n7ek"'e7bon7ása"és terület visszarendezése zetik a mélyrétegekbe. Ma kénytelen vagyok megállapítani: korai volt az öröm. Majd 2 évvel ezelőtt volt egy néhány napos próbaüzem. Ennek eredményességét többféleképp ítélik meg a különböző dokumentumok. De mindenképpen gond volt a kút homokosodása, többször kellett a frissen felszerelt szivattyúkat javítani. A gázok is kerülnek, mi lehet a teendő? Mivel a próbaüzem — álláspontunk szerint — nem volt befejezett kísérlet, nem dőlt el az alapkérdés sem: Mit tud a kút? A szükséges számításokat adatok hiányában nem lehetett elvégezni. marad meg lehetőségként. Időközben az Építőipari Tudományos Egyesület egy kiírása a VGV főmérnöke és egy kollégája pályázatot adott be a Csaba utcai termálenergia hasznosítására. Ott az ötletet életképesnek nyilvánították és elfogadták. Az ötletből újítás' lett, az alkotó stáb egy taggal bővült. Most ezt ajánlják a városi tanácsnak elfogadásra. A főmérnök véleménye Amennyiben az új megoldást szerint a beruházás kudarcának legfőbb oka, hogy a zaj ellen a környéken lakók célra alkalmatlan konstruktiltakoztak. Ha csak a zaj- ciójú szivattyúkat építettek szabványt nézzük joggal, de be. A 80-90 Celsius-fokos víz ezekre a napokra a kisérle- továbbítására ezek a gépek tezöknek volt felmentése a nem alkalmasak. Hasonlóan rendezésére, decibel előírások alól. A bizonyították ilyen területre próbaüzem befejezése — való alkalmatlanságukat vagy befejezetlensége? — évekkel korábban a Székely után a szál megszakadt. A soron levő termálkútnál. Az történések az* íróasztalokhoz értékük 2 millió forint körül tevődtek át. Ezek közül ki- van. A Csaba utcában elkécsit és nagyot, vállalatit, vá- szült, a mai napig használrosit, megyeit, főhatóságit és hatatlan kísérleti létesítminiszterit, sokat-sokat ménybe eddig 50 milliót ölt megjárt az akta. Döntés a bele az Országos Műszaki elfogadják, a főmérnök tájékoztatása szerint, a Városgazdálkodási Vállalat akár 10-12 milliót is felajánl saját forrásából a Csaba utcai ügy Eric Vincent, a „világcsavargó", a Franciaországba csak nagyritkán hazalátogató francia, ragyogó pályakezdését kővetően — olyan hírességek oldalán, mint Nougaro. Bécaud vagy Raymond Devos — a világ több mint kilencven országában lépett már fel. Ez a szövegíró-dalszerző ugyanis nem zárkózik fázósan önmagába, hanem rimelő ritmusokban vagy ritmusos rímekben a kalandba menekülésről énekel, a felfedezés szomjáról, mely arra ösztönöz bennünket, hogy megismerjük e humorral és melankóliával teli roppont világot; a mai életről, melyet eleven, csillogó színekkel, s gyakran a gúny merészen szellemes árnyalataival fest. S eközben azt hangsúlyozza, mennyire fontos a modern ember számára, hogy újaz au n Holnap, kedden este 7 órakor, az egyetemek központi épületének aulájában francia dalszerző és előadó, Eric Vincent estjét rendezik meg. Jcan-Paul Pagliano, a tudományegyetemen dolgozó francia lektor az alábbiakban fogalmazta meg művészetét (fordította: Burján Mónika). ra rátaláljon természetes gyökereire; a szerelem és a barátság himnuszát zengi, ámulva fedezi fel a földet és a világegyetemet. Ez az ámulat azonban nem fojtja el benne azt a képességet, hogy az érzékek, az önelégültség, az elbizakodottság csábításai ellenére is érzékenyen és tisztán lássa az embereket, a dolgokat és mindenekelőtt önmagát. Ellenpontként ezzel együtt ott vannak a feloldhatatlan magány lappangó, fenyegető érzései is; és mégis „három hang kell egy akkordhoz", vándorunk nem titkolja el reményét, hogy a magányt fel lehet oldani. Még ha csak egy letűnt szerelem illékony emléke révén is, az Elet és a Halál örvénylő forgatagából az élet kerül ki győztesen. A költő persze látja a szögesdrótokat is, melilk két reménnyé vágják szét a tekinteteket, és látja a világ nyomorúságait, a dúsgazdagokat és az angolkórosokat, a képtelen rágalmakat és a megváltoztatott igazságokat, a szorongást és a fájdalmat. Eszméink hiábavalóságával szemben, a történelem hebegéseivel szemben, egyéni sorsunk jelentéktelenségével szemben viszszaadja az olyan ritka pillanatoknak a varázsát, mint amilyet a természet látványa, vagy két tekintet egymásba kapcsolódása nyújthat — azokét a törékeny pillanatokét, melyeket senki sem irigyel tőlünk, az élet mégis ezekből áll. Ezért kiáltja világgá azt a vágyát, hogy „élni... nagyon öregen is élni" akar „a víz, a szél, a föld, a tüz... és a csodálatos szó miatt". Így van ez: tudja ő is, és tudjuk mi is. Mielőtt megint túlságosan bizakodnánk: az új javaslat a visszasajtolásos technológiát feledi. A felszínre hozott víz 40 fokosra való lehűléséig fűtené a lakásokat, aztán a Tiszába vezetnék, mint a Székely sori kútból feljövő meleg vizet. Ezeket az új elképzelésekat megvétózhatja a Környezetvédelmi Hivatal is. Ez azért is elképzelhető, mert az OKTH ennél a létesítménynél az elnézhetőnél magasabb olajszint miatt büntetett már. Döntő napok a jelenlegiek a Csaba utcai létesítmény ügyében. Az idei II. félév kezdetéig eldől, hogy temetik az álmokat és az 50 milliót, vagy indítják a visszasajtolás nélküli technológiára átálló építkezést. Ez utóbbi esetben a termálkutakból feljövő forró víz valószínűleg 1988 szeptemberétől melegítené a felsővárosi lakásokat. Egy — még oly hosszú — cikk nem lehet elegendő az eset eredőinek, következményeinek, tapasztalatainak körüljárására. A Csaba utcai beruházás — sajnos ez ma már bizonyos — mindenképpen kudarc. Bekövetkezése nem független emberektől sem. Bőle István