Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-23 / 69. szám

Hétfő, 1987. március 23. 3 A riasztó mindig hármat csenget Megemlékezés a Tanácsköztársaságról Történelmi tanulságaink Március 21-én, szombaton a tavasz első napja kicsit hűvösen, de mégis szikrázó napsütéssel köszöntötte a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 68. évfordulóját. A Tanácsköztársaság utján már kora reggeltől öt-tiz fős úttörőrajok zászlókkal és virágokkal érkez1ek szinte minden percben. Tiz órakor elfoglalta helyét a diszőrség, majd felsorakozott az ünnep tiszteletére a honvédség díszszázada is. A tanácsköztársasági emlékmű előtt ifjúgárdisták sorfala tisztelgett. Tizenegy órakor a munkásőrség zenekarának előadásában nemzeti Himnuszunkkal kezdődött meg az ünnepség. Elsőként Flórián József, a Szegedi Nemzeti Színház fiatal művésze Ratkó József Történelem című versét mondta el. A megemlékezés szónoka Germánná Vastag Györgyi, a KISZ Csongrád Megyei Bizottságának első titkára volt. Beszéde elején ünnepeink jelentőségéről szólt, majd a következőket mondotta: ,,1919. március 21-ével kezdetét vette a XX. századi magyar történelem egyik leghősiesebb, ugyanakkor legtragikusabb 133 napja, a széles tömegek szabadság- és demokráciaéhségét kifejezve. A Tanácsköztársaság leverése ellenére is tanulságokkal szolgál a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom számára, bizonyítva, hogy a proletárforradalom győzhet békés úton is. A tanulságot nemcsak történész, politológus kutatja, keressük mi is, a személyre szólót, az önmagunk. számára értékadót, s meg is találjuk azokat." Beszédének második részében többek között a forradalmak példáit emiitette. Nem véletlen, hogy 1957-ben éppen az 1919-es szocialista forradalom első napjára tűzte ki a Kommunista Ifjúsági Szövetség újjászervezésének napját. A megalakulás időpontja is jelképezi, hogy a KISZ a KIMSZ forradalmi hagyományainak örököse és folytatója kíván lenni. Példának hozta föl azokat a forradalmi helyzetekben született kamaszhősöket, húszon- vagy alig harmincéveseket, állam- és hadseregszervezőket, akik egy gyökerében megújuló Magyarország vezetését vállalták 1919ben. 1945-ben vagy 1957-ben is. Hogy nagy történelmi tavaszaink sodrában az újat kívánó fiatalok tömegei mindig jelentős helyet vívtak ki maguknak. A beszédet követően koszorúkat helyeztek el. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival fejeződött be. Cz. J. A KISZ zászlóbontásának évfordulóján Tűzoltók ügyeletben Egy rítusra voltam hivatalos vasárnap reggel, fél| nyolcra, a tűzoltóságra. A szereplőknek ez persze rítusnál sokkal több: a minden reggel lezajló szolgálatváltás nemcsak ünnepélyes jelleget ad a régi szolgálat munkabefejezésének, s az újak munkafelvételének, hanem az eszközök kipróbálásával a biztonságot is szolgálja. Beindulnak a gépek, „csicseregnek" a rádiók, égnek a lámpák — a vigyázz, oszolj! vezényszó elhangzásáig a régiek számára „élesben". Mert azt mondják, az a „kitolás" a tűzoltóval, ha a riasztás ezekben a percekben történik. Ilyenkor nincs mese, hiába járt le elvileg a munkaidő — menni kell. Ezúttal nincs riasztás, am amíg a gépek kipróbálása zajlik, Bánfj György alezredes, városi parancsnok és Gáti Zoltán százados, megyei parancsnokhelyettes rövid szakmai ismertetőben részesítenek. Arról beszélnek, hogy a tűzoltóknak is egyre komolyabb követelményeknek kell megfelelniük. Ezért, csak érettségizetteket vesznek fel, hiszen ezután is még időbe telik, amíg valaki kész tűzoltóvá érik. Ennél a szervnél minden szakma használható, s később is sokféle képesítést lehet és kell megszerezni. A vízj munkához kishajóvezetői vizsga szükséges, viharok alkalmával a kidőlt fáknál a fűrészgép kezelőjének is tanult mesternek kell lennie. Gyakran jut szerephez a daru, a generátor — ez sem megy „papiros" ember nélkül. Nem ritka az olyan baleset, ahol a tűzoltók hegesztőmunkájára is szükség van ember •vagy gép mentése érdekében — ekkor a hegesztőmester jut szerephez. Lezajlott a váltás, az új szolgálat pihenőre vonul. Ilyenkor, vasárnap, ha nincs tűz, nincs különösebb feladatuk, sokan kezdik kávézással a napot. Közülük egy fiatalt, Bunford Zoltánt kérdezem munkájáról, aki még egy éve sincs a tűzoltóknál. — A rokonságban van tűzoltó, amit ő mesélt a munkáról, az már korábban is vonzott, csak amíg a katonaidőt le nem töltöttem, nem jöhettem ide — meséli. — Mi a vonzó ebben a munkában? — A veszélyessége érdekessé teszi. Meg az időbeosztás is jó: huszonnégy órát dolgozunk, negyvennyolcat pihenünk. — Most őrmesterként dolgozik, de nyiiván följebb akar lépni. — Szeptemberben műszaki zászlósi iskolába megyek, ahol különböző eszközök használatára kapok kiképzést. Sokrétű, érdekes tevékenység ez, fejlett technikai eszközökkel dolgozhatunk, s ez is vonz. Miután befejezem a faggatózást, kávéjáért nyúl a fiatal tűzoltó, amit alkalmi büfés idősebb kollégája, Pajer András 'főtörzsőrmester főz. — Azt mondják, a maga munkáján sok múlik. Mit is csinál pontosan? — szólítom meg a kávéfőző szerelése közben. — Híradó-ügyeletes vagyok. — És parkett-táncos! — szólal meg egy öblös hang a kávézók között a többiek nevetése közepette. — Szóval magához futnak a bejelentések? — kérdezem tovább Pajer Andrást. — Hogy milyen erővel vonulunk ki, az attól függ, Riasztás után ugrás a gépbe ... ... és gördülnek is ki az autók hogy a hívást hogyan értékelem. A látszat ellenére ez nem egyszerű dolog, mert van, akj egy kisebb tűztől is megrémül, és katasztrófaként jelenti be, s van, aki nagyobb esetet is flegmán tud előadni. Az a ritkább, aki higgadtan, tárgyilagosan mesélj a történteket. S van, aki azt mondja: minek kérdezősködik annyit, ahelyett, hogy már indulnának? — Előfordul, hogy rosszul méri föl a tűz nagyságát? — Volt már olyan, de nem jellemző. Egyébként is mindig bizonyos rátartással dolgozunk, ami azt jelenti, hogy a feltételezett szükségesnél nagyobb erővel vonulunk. Ez azért is van, mert elképzelhető, hogy amíg a bejelentő telefont •talál, a kis tüz naggyá fejlődik. Beszélgetésünket három rövid csengetés szakítja meg: így riasztja a tűzoltókat az ügyeletes. Nappal cgv. éjjel másfél percen belül kell kivonulniuk.A kávézásból riasztottak is pillanatokon belül helyükön vannak, s nem telik el negyven másodperc sem, már gördülnek is ki az autók a nagykapun. Igaz, a sarkon fordulnak is be, a hátsó bejáraton keresztül pedig visszaállnak a helyükre. Ugyanis ezúttal csak próbariasztásról volt szó. Ahogy kiszáll a hatalmas autóból, megszólítom a vasárnapi szolgálat vezetőjét, Nagy Imre hadnagyot. — Hallottam, hogy több mint húsz éve dolgozik a tűzoltóknál. Ennyi idő után érez-e valamj különöset, ha meghallja a riasztó hármas csengését? — Nézze, ezt nem lehet megszokni. Biztos, hogy minden csengő hallatán fölszalad az ember vérnyomása. Két egyforma tűzeset nincs, amíg az ember kiér a helyszínre, s fölméri, mit is kell csinálnia — biztos, hogy gyorsabban ver a szíve. — Időnként komoly veszélynek vannak kitéve. Bennük van a félelem a vonuláskor? — Aki itt fél, az nem marad köztünk sokáig, nem •ragad meg. Lehet a látvány riasztó, de félni nem szabad. Eleve a kipróbáláskor az első feladatok egyike, hogy fölküldjük a létránkon, amj teljes kinyúláskor huszonnyolc méter. Ha tériszonya van, ha fél — nem lesz belőle tűzoltó! (Puff neki, vége a túzoltóálmaimnak — gondoltam közben. Még a cseresznyeszedő létránk tetejéről se merek lenézni...) — Aki idejön közénk, annak tudnia kell, mire vállalkozik — meséli később Gáti Zoltán, amikor elbúcsúzunk a városiaktól, s átsétálunk megnézni a megyei ügyeletet. — Eleve benne van a tűzoltó esküjében, hogy az emberéletet még saját élete kockáztatásával is mentenie kell. A megyei tűzoltóság irodájában Csanki János főhadnagy, parancsnoki ügyeletes, és Gecse József zászlós, megyei ügyeletes fogad bennünket. Gecse József rádión ellenőrzi a városi kollégákat, mindenki a helvén van-e, majd eligazítást kapok n vonulások rendjéről. ötfokozatú a tüzek, s ezzel párhuzamosan a vonulások erőssége. Az ötödik fokozatba tartozó tűz még nem fordult elő. négyes erősségű is legutóbb évekkel ezelőtt. A jelen tanulmányozása közben képet kapok a jövőről is. Nemsokára elkészül a Napos úton az új tűzoltólaktanya, ami minden szempontból felülmúlja majd a már kinőtt eddigieket. Több lehetőség lesz a sportolásra is, a tűzoltóknál fontos fizikai állapot „karbantartására", de ez csak egy „apróság". Olyan számítógépes rendszer lesz beállítva, amely egyrészt automatikusan kiírja a hívások szövegét, másrészt nagyobb tüzeknél nem a hatalmas tűzoltási tervet •kell lapozgatni egy-egy nagyobb objektumról, hanem — egy gombot megnyomni. S a tűzoltó pillanatok múlva a kezében viheti a kiírt adatokkal a helyszín rajzát, jellemzőit, ami hatékonyabbá teszi a munkát. A tűzoltók is haladnak a korral. Balogh Tamás Találkozó alapítókkal Fáklyás felvonulás A mórahalmi KISZ-bizottság szombaton délután ünnepelte meg a KISZ .zászlóbontásának 30. évfordulóját. A helyi Szabadság filmszínházban ünnepségre került ser. ímelyen a KISZ KB Dicsérő Oklevelét kapta a pusztamérgesi Rizling Termelőszövetkezet KlSZ-alapszervezete, valamint Turcsányi János és Gyuris Mária KISZ-tagok. Aranykoszorús KISZ-jelvényt kapott Vecsernyén Sándor, . az öttömcsi Magyar László Mgtsz KISZ-álapszérvezelének tagja. A KISZ KB Emlékplakettjét Ábrahám Vince, a rúzsai Népszbadság Mgtsz elnöke, Daróczy Ambrus, az áíotthalmi erdészeti szakközépiskola nyugalmazott taHarmincéves a KISZ címmel szervezett találkozót a nára, Balogh Lajos és BaKISZ Szeged Városi Bizottsága az ifjúsági ház termeiben logh Lajosné, a mórahalmi szombaton délelőtt Az egyik klubban a Jövőnk a tét! cí- Homokkultúra Szakszövetmú videófilmet vetítették, a politika, a történelem, a tár- kezet dolgozói és Szondi sadalomtudományok iránt érdeklődök a polkaszinóban Sándor, a mórahalmi K1SZmérhették össze tudásukat. A ház előcsarnokában fölállt- bizottság volt titkára vehettott paravánokon dokumentumkiállítás mutatta be Csöng- te át, a munkásőrság emlékrád megye haladó ifjúsági mozgalmainak kiemelkedő ál- plakettjét Oltványi Lenke, lomásait, jelentős pilllanatait. a rúzsai KISZ-bizottság titKiemelt program volt ugyanekkor az a kerekasztal- kára kapta meg. Az elisbeszélgetés, amelyen azok vették részt, akik tevékeny ré- meréseket Habina Péter a szesei lehettek a Kommunista Ifjúsági Szovetseg zaszlo- . bontásának Szegeden. A Kain Istvánná vezette beszélge- K'SZ Csongrád Megyei Bitesen ifjúságmozgalmi vezetők, a mozgalom iránt érdek- zottság titkára adta át. A lödók hallhatták azokat az érdekes és értékes beszámoló- nap az esle 9 órakor kezdőkat, visszaemlékezéseket, melyek alapján egyre világosab- dfl fák, ^ felvonulafisal ba válik a mozgalom legutóbbi harminc evenek jelentő . . sége A találkozó vendégei voltak Imre Ottóné, Lugossy ert ve§et- amelyen tobbmint József, Varga Pál, Sági Pál es Deák Béla. kétszáz fiatal vett részt. Elismerések A munkásőrség országos parancsnoka a KISZ zászlóbontásának 30. évfordulóján elismeréseket adományozott a fiatalok szocialista szellemű nevelésében, a munkásőrség és a KISZ együttműködésében kiemelkedő munkát végző aktivistáknak. Oklevéllel és emlékplakettel tüntették ki Szegedről a textilmüvek KISZ-bizottságát. Oklevél- és emlékjelvény-kitüntetést kapott: Germánná Vastag Györgyi, a megyei KISZ-bizottság első titkára. Habina Péter, a KISZ Csongrád Megyei Bizottságának titkára, Mester Zsuzsanna, a megyei KISZbizottság titkárságvezetője, Oltványi Lenke, a Rúzsai Népszabadság Tsz KISZ-bizottságának titkára, Endrödi József, a gabonaforgalmi vállalat K ISZ-alapszervezeti titkára, Bite Miklós és Zatykó Zoltán, a Szeged Városi Ifjú Gárda parancsnokhelyettesei. Szombaton kora reggel a rádió is fölhívta figyelmünket arra, hogy a gyermekmozgalomban részt vevő általános iskolások számára több, feladatot adó programra kerül sor az ország valamennyi részében. Így volt ez Szegeden is. Egész délelőtt látható volt a városban és környékén is, hogy gyermekcsoportok a forradalmi hagyományokra emlékeztető táblákhoz és emlékművekhez érkeznek iskolájukból. Mihályteleken a Gárdonyi Géza Általános Iskola környékét tisztították, takarították — közel százan. A másik száz gyerek közül, mint híradócsoport, szorgosan jegyezte az aznapi eseményeket, az ügyesebb kezűek pedig a szolidaritási bazár számára apró ajándékokat készítettek, sportszereket javítottak. Pedagógusok és gyerekek ily módon vették ki részüket a kettős ünnepből, így emlékeztek meg 1919 és 1957 történelemformáló hős elődeinkről. Képünkön: gyerekek a Széchenyi téren.