Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-18 / 65. szám

Péntek, 1987. március 13. ff Egy este a fanácstaggal Hétfőn este Szegeden megkezdődtek a tanácstagok beszámolói. A választópolgárok előtt számot adtak társadalmi megbízatásaik teljesítéséről. Az általános eredmények mellett a hallgatóság képet kapott cgy-cgy városrész fejlődéséről is. A környezetvédelemtől kezdve a telek kialakításáig, számos olyan kérdésről beszéltek, amely témák számot tarthatnak a szegcdi polgárok érdeklődésére. Munkatársaink több helyen jártak, tudósításaikkal felelevenítjük a hétfő esti történéseket. Környezetvédelem minden mennyiségben A 33-as választókerület tanácstagja. Kovács Károlyné lassan két éve végzi a nemes feladatot választói megbízásából. A Gedój iskolában volt a beszámoló, olyan környezetben, amilyenben évek óta 6 is dolgozik, lévén pedagógus. Kovács Károlyné a feszélyeztetö formuláktól mentesen mindjárt a bevezetőjében olyan hangulatot teremtett, ami baráti beszélgetéseken megszokott. így szólt: — Akik elfogadták meghívásomat, eljöttek a mai beszélgetésünkre, amely számomra nem csupán kötelezettséget, munkát jelent, hanem örömet is azért, hogy számot adhatok arról, hogyan igyekeztem a választáson kapott bizalmat megszolgálni, s azért is, mert szeretném megbeszélni önökkel mindazt, ami bennünket a választókerületünkben érint, s amit mi szeretnénk tenni környezetünkért, városunkért. Az új területpolitikai munka megpezsdítette a városért szívesen dolgozó emberek tevékenységét. Tudjuk, csak összefogással lehet eredményesen biztosítani Szeged fejlődését, mindannyiunk életkörülményeinek javítását. Az alaphangulat ügyes kialakítása után a tanácstag általános tájékoztatást adott a városról. Beszélt a közép- és hosszú távú tervekről, a helyi, körzeti településfejlesztési elképzelésekről. — A lakóterületi bizottság tavaly több fontos kérdésben foglalt állást. Megvitattuk a lakóházak rendjéről és a házkezelési szolgáltatásokról szóló tanácsrendeletet. Komoly feladatot jelentett Makkosházon a töltésbe építendő garázsok ügye. Ebben a témában lakossági fórumot hívtunk össze, amelyen az ellenzők és a támogatók elmondták véleményeiket, s végül megegyezés született. Megterveztük a lakóterületi alapra benyújtandó pályázatokat — hangsúlyozta többek között a tanácstag. Ez utóbbihoz tudni kell, hogy a pályázat elfogadásához szükség van a lakosság anyagi támogatására, társadalmi munkájára. Bizonyították már a lakók az elmúlt évben: járdát építettek, fásítottak. Jelentős szerepet váUaltak ebben a közös képviselők és a lakóbizottsági elnökök, akik kérésére a lakók szívesen áldozták szabadidejüket a környezetük csinosításáért. Az 1986-ban — a korábbi beszámolón — felvetett kéréseket teljesítették, persze, mint mindenben, itt is akad kivétel. Ilyen a kutyaügy. A lakásban tartott ebeket a drága pénzen megépített parkokban sétáltatják, ami természetesen nem az állat futtatását szolgálja! Ez egyszerűen környezetszennyezés, ami büntetendő. Jó lenne mielőbb érvényt szerezni a régen meglevő ebtartásl rendeletnek! Jó hír végül a gyerekeknek és az autósoknak. Fából készített játékszerekkel játszóteret építenek ebben az évben a Bimbó és a Gáz utcai tömbbelsőben, s befejezik Makkosházon 120 autó részére a parkolót. A.S. lék-építésröl, de még csak lakossági hozzájárulásról sem. S aki nem tesz le valamit az asztalra, nem számithat a kiadásra szánt öszszeg másik felét adó tanácsi támogatásra. E körzetben pedig a többségnek pénze csupán arra elég, hogy megéljen valahogy. Egy elöregedett városrészben a mindennapi szükségletek előteremtése a legégetőbb gond. Emellett csak másodlagos lehet a jó közérzethez ugyan fontos, de végül is sokáig elviselhető rossz csatornahálózat. A reménytelenséget sugalló végkifejlet után már nem is volt oly érthetetlen, miért tisztelték meg csupán néhányan a beszámolót tartó tanácstagot. Egy nehéz helyzetben mit mondhatna nekik, s mit kérhetnek ők? Persze, így magára hagyatottan — mert hát élnek itt fiatalabb évjáratúak is — a gondok, bajok feltérképezése, a megoldás lehetőségeinek keresése és az ügyek elintézése nehéz. A tavaszinak korántsem nevezhető estén hazafelé sétálva láttam a most épülő társas- és magánházakat. Talán Alsóvárost újra felfedezik, s nem is oly soká fiatal városrésznek nevezzük majd. Talán akkor — friss vérkeringéssel — a tanácstag sem lesz ily magára hagyott, és a jövő sem lesz ily kilátástalan. K.K. Csatorna, csaiorna! Üres házak, elhagyott telkek Az oly sokat emlegetett elidegenedés megkímélni látszik Móravárost és lakóit. A 47. körzet tanácstagi beszámolójára gyülekezők között itt is, ott is hangos „kézcsókom, Erzsike", „jöjjön közelebb, Rózsi néni", „adj' isten Béla, hogy van" felkiáltások hallatszottak. Katona Gyula, a körzet tanácstagja együtt hordta a székeket választóival és a vízművek igazgatójával. Még így is kicsinek bizonyult a 600-as ipari szakmunkásképző KISZ-klubja: a zsúfolásig megtelt terem, az ajtóban álló „kívülrekedtek" felelősséget, igaz érdeklődést mutattak. A beszámoló előtt Katona Gyula nem mulasztotta el köszönteni a Sándorokat, Józsefeket, Benedekeket. Hogy ők ezt meleggel viszonozzák, arra nagy szükség van: már csajc a móravárosi csatornák miatt is. A csatornatársulatok megalakultak, a csőfektetés megindult, nagyon kéne a jó idő. A hozzászólásokban sokan panaszkodtak a Csőtörésekre, ezek hanyag kezelésére, hogy sokszor heteken át ömlik a víz, vagy éppen hét végére zárják el. A Keviép történetében húsz év alatt nem volt ennvi csőtörés, mint most a Hajnal utcában. Megértést kérnek a lakóktól, nagyobb igyekezetet ígérnek cserébe. És ami még csatornaügyben fontos: a vízművek telephelyén, a Kátay utcában minden kedden és szerdán délután 4—6 között várják a társulás tagjait gondjaikkal, problémáikkal. A móravárosiak kérése, hogy a 22-es busz menjen egészen a Nagyállomásig, tejlesülhet az idén, ha a Volán néhány űj buszt tud vásárolni. Kereskedelem-ügyben sok a panasz a körzetben. A Kolozsvári téri ABC nem oldott meg minden gondot, sokat vannak zárva az Éliker boltjai, félő, hogy erre a sorsra jut a „Margitkaféle" üzlet is. „Nem szabad engedni a gyógyszertár és a hentesüzlet bezárását!" — a tanácstag hangja határozott. Viszont végre megszűnt a ... hm ... szóval közönséges Szivárvány-büfé, és talán sikerül higiénikusabb körülményeket teremteni a Szivárvány orvosi rendelőben az általános körzeti rendelés és a nőgyógyászat szétválasztásával. A téglagyár, a temető és a krematórium környékén biztonságosan közlekedni lehetetlen: vagy az aszfalton mehet az arra járó (ott, ahol az autók), vagy a sárban. Járdaépítésre tavaly társadalmi munkát szerveztek, amit aztán a tanács leállított, mondván: koncepció van, majd ők. Most ugyanők kérték: szervezzék meg a társadalmi munkát. Egyetértettem a hallgatóságon végighullámzó halk nevetéssel... A gondok és az eredmények a gyűlés alapján egyelőre döntetlenre állnak. Lesz-e erő a móravárosiakban a nehézségek kiütéses legyőzésére? R. É. Az elnökségi asztalhoz valaki még egy széket tolt, s miután így ötre gyarapodott a vezetőségnek szánt ülőalkalmatosságok száma, halkan megjegyezte: „Hátha mi többen leszünk, mint a hallgatóság." Délután háromnegyed öt előtt — lévén a találkozó ötre hirdetve — merő peszszimizmusnak tekintettem a megjegyzést. Tizenöt perccel később már be kellett látnom, hogy a körzet népfronttitkára nagyon is tisztában van az itt lakók közügyek iránti érdeklődésével. Pontosabban érdektelenségével. Túl sokat ugyanis nem tévedett az elnökségi asztalnál ülők, és a velük szemben helyet foglalók számarányában. Mindössze huszonötén voltak kíváncsiak az Alsóváros 50. választókerületében tanácstagjuk, Szkiva Tiborné beszámolójára. A fiatal, szimpatikus társadalmi munkás már csak azért ¡s érdemelt volna több figyelmet, mert életében először — e választási ciklusban — képviselheti lakótársait a városi tanács épületében. A mondandójából nyilvánvaló lett, hogy e körzetben nemcsak ilyen „hivatalos" alkalmakkor jellemző a passzivitás, a közvetlen lakóhelyük gondjai, örömei és a tanácstag munkája iránti érdektelenség. Nincs ez másként a hétköznapokon sem. Az 50. körzet tanácstagját választói mindössze öt alkalommal keresték fel, jóllehet az év minden hónapjának első keddjén várta a segítségért, tanácsért hozzá fordulókat. Munkáját éppen úgy sikerek és kudarcok kísérik, mintakármelyik más társáét. Látványos változásokat ő sem tudott kivívni, de néhány megvalósult apró vágy adhat önbizalmat neki. Kisboltok és ABC-áruház nyitása, Alsóváros sokat emlegetett ellátási gondjain enyhítendő; sűrített buszjáratok a főbb útvonalakon; vízvezetékcserék, parkszépítés. Ennyi az eredmény. A kudarc nemigen kevesebb, s ráadásul a sikertelenség mindig mélyebb nyomot hagy az emberekben, és a hiány okán több figyelem szenteltetik ennek. Kivált, ha oly fontos ügyről van szó, mirit utcák csatornázása, rosszul elhelyezett vízvezetékek állandó hibája. Alsóvároson nagyobb gond ez, mint a város bármely más kerületében, lakónegyedében. Kisnyugdíjasok lakta, elöregedett városrész ez, számtalan üres házzal, elhagyott telekkel. Itt szó sem lehet önerős vízvezeGázvezeték-építés A dorozsmai (ügyfélszolgálati irodában csaknem minden hely foglalt volt, a kezdésig, s azon túl is annyian jöttek, hogy a pótszékek is kevésnek bizonyultak. Mintegy 150 ember hallgatta végig Bóka Imre, a 69. számú választókerület tanácstagjának beszámolóját, aki a városépítés tavalyi eredményeiről szóló ismertetéséből elsősorban a helyieket érdeklő adatokat, mutatókat ismertette. Például azt, menynyire emelkedett az 1 főre eső társadalmi munka értéke (670 forint), hol épült út Kiskundorozsmán, hogyan állnak a lakosságot leginkább érintő fejlesztések: a gázvezeték kiépítése, a szemétlerakó, járdák stb. Az udvariasan szűkre szabott beszámoló végén Bóka Imre a terveket, célokat említette meg. Nem volt szó kiugró dolgokról, csak a leginkább szükséges fejlesztésekről: a szélmalom környékének rendbehozataláról, buszmegállókba padok kihelyezéséről, egyes utcákban a közvilágítás kiépítéséről, a Maty-éri csatorna tisztításáról. A beszámolót követően a hallgatóság kapott szót. Nem kellett „udvarolni" az észrevételekért. sokan mondták el olyan gondjukat, bajukat, amiről úgy gondolták, másoknak is probléma lehet. A legtöbben valós gondokat emiitettek, volt persze egykét olyan felvetés is, amiben irreális célt fogalmaztak meg. A kérdések, hozzászólások alapján kirajzolódott: nagy gond Kiskundorozsmán a szemét és a szennyvíz ügye. Sokan kifogásolták a nemrégiben létesített szemétlerakó helyét, s azt, hogy a szél a lakóterületekre hordja viszsza a szemetet. A szennyvízzel kapcsolatosan az egyik felszólaló egyenesen drámai hangot használt, amikor azt mondta: ha nem történik valami változás, Dorozsmát hamarosan elönti a szenny. Egyes helyeken a járdák, vízlevezető csatornák hiányát is fölvetették, egy öregebb férfi ügy fogalmazott: „ahogy öregszünk, úgy romlik a helyzetünk." Bővebben szó esett még a nagyszabású gázbevezetésekről is (a munkát irányító Inlak képviselője alapos ismertetést adott), a buszjáratok sűrítéséről, eddig „kihagyott" területek bekapcsolásáról, mozi hiányáról stb. A válaszok lényegét abban lehet tömören összefoglalni: manapság egy közösség akkor gondolhat fejlesztésre, ha az ahhoz szükséges befektetés felét önerőből képes produkálni. B. T. Kulcsrakész ráfizetés l^jegint előttünk járnak egy lófejjel az építők. Most nem az állami vállalatba szervezettekről beszélünk, nálunk az ilyesmi igen nehezen derül ki, hanem a társasházak magánépítőiről. Az agyonválialkozókról. Azt írja az újságunk, elítéltek valakit, mert annyit vállalt, hogy eleve nem tudta teljesíteni. Érdekes játékba kezdett, egyik zsebéből kezdte átrakni a pénzt a másikba, a másikból, a harmadikba, amíg ki nem derült, hogy egyikben sincsen annyi, amennyi kellene. Kemény kártérítésre ítélték, és jó néhány évre, de azt is írja az újság, hogy sokan vannak, akik örökre eljátszották lakáshoz jutási lehetőségeiket. Fogalmazhatunk pontosabban is: akik elől örökre eljátszották a lakáshoz jutás lehetőségét. Kulcsrakész átadásról szoktunk beszélni, most kulcsrakész ráfizetésre kell kiigazítanunk. A ráfizetés az építtetőké. a kulcsrakészség viszont a vállalkozóé. öt csukják rács mögé a kulccsal. Vakaródzhatunk magunkban, melyiket sajnáljuk jobban. Azt, akit becsuknak? Lehet, hogy tevékeny kora legnagyobb lendülete törik meg vele, megérdemli a szánalmat. És az, aki éveken át rakta össze a házra valót? Méginkább. A buszmegállóban találkozom össze egyik ismerősömmel. Kemény fából faragták, főiskolai diplomával képezte át magát házilagos kivitelezővé. Egyike az érintett — nem megcsinált, csak érintett — társasházak majdani lakóinak, aki ugyanúgy hoppon maradt, mint a többi. Fogja a lapátot, mindennap, a vakolókanalat vagy a csőfogót, és igyekszik behozni mindazt, aminek az árát jóelőre befizette már. Fáradt, hogyne lenne fáradt, hisZen két lovat kénytelen nyergelni egyszerre, de az elején jobban elfáradt. Bejáratódtak lassan izmai és forgói, ha az idegeit nem néznénk, talán nyerne is vele. Hivatalban dolgozik, áporodott levegőben, így legalább rá van kényszerítve, hogy szabad levegőn legyen, és mozogjon. Ezt mondja: — összefogással sokat be lehet hozni a veszteségből. Nem merem kivetni jól megszolgált nyugalmából, csak magamban gondolom, még többet és még egyszerűbben be lehetett volna •hozni, ha ki se kellett volna fizetniük az árát. Így. kialakult a fordított reklám: kétszer fizet, de csak egyet kap. Megpróbálom elképzelni, •hogyan szerveződik mostanában egy társasházat építő közösség. Meghirdeti valaki, többnyire tisztalapú ember, hogy jelentkezzen, aki lakni szeretne, összeverődik a társaság, holtbiztos, hogy megválaszt néhányat, aki fillérről fillére utánanéz, hová lesznek a pénzek. Érdeke az éberség, hiszen az ő pénze is úszik, ha lehunyja a szemét. Annyi ideje azonban nincsen a társaságnak, és nem is ért hozzá, hogy minden munkára. ő szedje össze az iparosokat, előkeres tehát egy vállalkozót. Megesik persze. hogy maga a vállalkozó lesz a szervező, így még egyszerűbb a ráfizetés. Ugyanis avval kezdi a legtöbb. hogy megmutatja a zsebét, melyikbe kell belerakniuk az összegyűlt forintokat. Attól kezdve ebbe a zsebbe senki bele nem láthat. Hajszálra olyan lesz az ábra, mint az állami építkezéseknél, itt is bejelentkezik hamarosan, hogy csúszás történik. mert nem lehet Kapni épitoanyagot, ajtót vagy atuaKot, vagy csak azci i, mert a feKece macskánaK a farka is fekete, ivnt tehet a Kulcsátadasra varó ember? Hatalmas gyakorlata van mar a varakozasra, akkor is ezt gyaKorolta, amikor még csak a penzet gyűjtögette, vár tovább. Ei-eunegy megnézni félbemaradt hazat. és megállapítja, valóban igazat Deszeit a vállalkozó, mert semmit nem haladt előre az építés. El-eljön közben a második, a harmadik határidő is, és a sokadik csúszásnál mar előáll a társaságból egy nagyszájú, aki azt meri mondani, ráborítja az asztalt erre a szélhámosra. Jár utána hetekig, hona. pókig, de rokaszimaital runázta fol a vállakozót a tapasztalat, mindig megszokik előle. Amíg kergeti, összeakad olyanokkal, akik máshol adtaK megbízatást neki, de ugyanúgy jártak vele. Most már ketten nyomoznak, harmadikat és negyediket is találnak a karvallottak közül. Együtt fogják meg most már a kónehéz asztalt, és ha sérvet nem kapnak miatta. föl is borítják, Port indítanak. Amíg összeverődik a jog stábja — hivatásos vádemelők, védők és szakértők serege, —, és amikor teljesen előkészítőd ik a por, meg is tartják a tárgyalást. Csűrés-csavarás, jobbról is, balról is, és ha szerencséjük van, ki, is mondja az ítélet: önöket, uraim, lóvátették. Többek között azért is, mert túlontúl olcsón vállalkozott a vállalkozó, hogy föltétlenül ő kaphassa a megbízatást. A joghoz semmit nem értő hétköznapi ember ugyan csalódva hallgatja, és azt motyogja magában, időközben lett kevés, ami most kevés — lépést igyekeztek tartani az áremelkedésekkel! —, de az időhúzást az Isten se téríti meg. Háborog, hogy elúszott a pénze, kénytelen tudomásul venni, hogy neki háza ebben az életben már nem lesz, és verheti a fejét a már meglévő, de még csupasz falakba. A falnak nem sokat árt vele. 1 óska, aki házilagos * építővé képezte át magát, azt mondja, szóról szóra így történt. Már nem is átkozódik, annyi ereje nem maradt. Nem emberevő, nem örül neki tehát, hogy amazt lakat alá zárják, de jó szóval hajszálnyi fölrnentést se tudna adni. Ahol szemrebbenés nélkül lehet ilyesmit csinálni, ott szerinte konstrukciód hiba van, de ő a konstrukcióba nem láthat bele. Erős még, tud dolgozni, belenyugszik inkább, hogy egyszer mindenkit be lehet ugratni. A kulcsrakész ráfizetést viszont túl kell élniük, mert az egész családnak laknia kell valahol. Megköpi a markát, megfogja, a lapát nyelét, és dolgozik, mintha mindig erre készült volna. Áldja vagy szidja közben azt, aki kitalálta a Csináld magad mozgalmat, és jókat nevet magában, amikor azt hallja a rádió méltán aggályos előadójától, hogy senfct ne fogjon hozzá olyasmihez, amihez nem ért. Ezt a tanácsot ő, és sok társa biztosan nem tudja betartani. Azt is gondolja Jóska, jó lett volna kitalálniuk annakidején olyan fizetési szisztémát, amelyben az ellenőrzésnek legalább akkora szerepe van, mint a bizalomnak. Én meg azt mondom, még most is jó lenne. Horváth Dezső