Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-14 / 62. szám

ÍO Szombat, 1987. március 14. A tiszta, virágos Szegedért Az MSZMP Szeged Vá­rosi Bizottsága, a Szeged Megyei Város Tanácsa, a Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottsága, a Szak­szervezetek Szeged Városi Bizottsága és a KISZ Sze­ged Városj Bizottsága fel­hívással fordul városunk lakosságához, munkahelyi kollektíváihoz. Városunk polgárai, dol­gozói az elmúlt esztendő-' ben is áldozatkészen és példamutatóan segítették várospolitikai céljaink megvalósítását. E társadal­mi összefogással eredmé­nyesebben tudjuk biztosí­tani városunk fejlődését, életkörülményeink javulá­sát. Ennek érdekében is­mét arra kérjük a gyárak, üzemek, szövetkezetek, in­tézmények dolgozóit, a szocialista brigádokat, kol­lektívákat, fiatalokat. Sze­ged város lakosságát, hogy az 1987. évi terv társadal­mi-gazdasági céljai meg­valósításának érdekében újabb társadalmi munkák végzésével, társadalmi ösz­szefogással segítsék a vá­rospolitikai elképzeléseink teljesülését. Az idei társadalmi mun­ka célkitűzései a korábbi évek hagyományaira épül­ve a következők: — a város egész terüle­tén a környezeti kultúra javítása, szépítése, a lakó­és munkahelyi környezet, a közterületek, a játszóte­rek tisztán tartása, gondo­zása, megőrzése. Az új lakóterületeken a megfelelő környezet kiala­kításában közreműködés. A gyermeknevelési, ok­tatási, egészségügyi és szo­ciális intézmények, sport­létesítmények fenntartása, továbbfejlesztése. — A Sancer-tavak kör­nyékének rendezése, a szabadidőközpont kiala­kításának folytatása. — Az egészségmegőrzés társadalmi programjának kibontakoztatása. Meggyőződésünk, hogy társadalmi összefogással, jó' propagandával a sza­badidő hasznos eltöltésé­ben kollektív és személyes példamutatással eredmé­nyesebben előbbre tudunk lépni az egészségünk meg­őrzésében. Kérjük, hogy az üzemek, gyárak, intézmények kol­lektívái, szocialista bri­gádjai, dolgozói folytassák társadalmi munkájukat., tegyenek meg mindent a korábban megkötött és megújított együttműködé­si szerződések, megállapo­Fel hívás társadalmi munkára dások teljesítését. Java­soljuk, hogy társadalmi­munka-felhívásunkra te­gyenek újabb felajánláso­kat. Kérjük, hogy a „Tiszta, virágos Szegedért" és a „Rendet, tisztaságot" mun­kahelyi környezetvédelmi akció keretében városunk polgárai a lakóhelyük, a munkahelyi kollektívák környezetük szépítését, gondozását vállalják el, különös tekintettel az ál­lami-társadalmi ünnepek­re, a város] eseményekre. A nagy októberi szocia­lista forradalom 70. évfor­dulója tiszteletére a II. la­kóterületi pártvezetőség által indított „Hét évtized, hét óra" társadalmimunka­akcióhoz csatlakozzanak a lakóterületi párt- és tár­sadalmi szervek. A lakóházak környéké­nek tisztán tartásában to­vábbra is kérjük a lakás­szövetkezetek, a társashá­zi közösségek, a Hazafias Népfront körzeti bizottsá­gok, az ingatlankezelő vál­lalat házkezelési decent­rumai szervező-, mozgósí­tó munkáját, városunk la­kóinak aktív részvételét. Az „Egy üzem — egy park" mozgalomban részt vevő szocialista brigádok­ra, KISZ-szervezetekre, a tanulóifjúságra számítunk a közterületek, parkok ta­vaszi rendbe hozatalánál, azok folyamatos karban­tartásánál. Az egészségügyben dol­gozók, a pedagógusok vál­laljanak felvilágosító, tá­jékoztató munkát egészsé­günk védelme érdekében. Az elmúlt évek szép ha­gyományai alapján to­vábbra is javasoljuk a kommunista műszakok szervezését, és kérjük, hogy az így befolyt bérekből a munkahely] célokon túl a vállalatok, szövetkezetek, intézmények és szocialista brigádok továbbra is tá­mogassák a társadalmi­munka-céljaink megvalósí­tását, valamint a „Rák el­len az emberért, a holna­pért" társadalmi alapít­vány számlájára történő befizetéseket a megelőzés meggyorsításának kiter­jesztésére. Kérjük a lakosságot, a lakóterületi aktívákat, hogy a társadalmimunka­felajánlásaikat tegyék meg, azokat juttassák el tanácstagjaikhoz, vagy a városrészekben működő lakóterületi bizottságok­hoz, illetve az üzemek, vállalatok, intézmények, szocialista brigádok kol­lektívái a városi tanács társadalmi munkát szerve­ző bizottságához. Szeretnénk, ha a terme­lőegységeknél, az intézmé­nyeknél és városunk lakos­sága körében tovább foly­tatódna a szép hagyomá­nyokkal rendelkező társa­dalmimunka-kedv és ösz­szefogásunk eredménye­ként tovább gyarapodna, szépülne városunk. n szárnyaszegett holló Hétfőn Megkezdődnek a fanácstagi Március 16-án, hétfőn Szegeden is megkezdődnek a tanácstagok beszámolói. A városatyák számot adnak a testületi munkájukról, a te­lepülés általános, s a lakó­helyi környezet speciális fejlődéséről. Lesz bőven mondanivalójuk a tanácsta­goknak, hiszen hamarosan választási ciklusok felező idejéhez érkeznek. Az új választási törvény alapján megszerzett mandátumuk értéke ezúttal is megméret­tetik. Annál is inkább, hi­szen a területpolitikai tevé­kenység megpezsdült. Bár a korábbi tervidőszakhoz ké­pest kevesebb a pénze Sze­gednek a látványos fejlesz­tésekhez, ám a helybeliek társadalmi összefogása egy új, a városépítés kiegészítő forrásává vált. A közhasz­nú munkák szervezésében a tanácstagok is szereztek ér­demeket. Az évenként meg­tartandó beszámolók, a vá­rosdemokrácia fontos fóru­mai, ezért is nagy a jelen­tősége annak, hogy a hely­beliek milyen arányban vesznek részt a rendezvé­nyeken. A következő négy hét alatt városunk lakói szembesülhetnek láözös örö­meinkkel és gondjainkkal, még jobban megismerhetik az előrelépés lehetőségeit, véleményeikkel alakíthat­ják a területfejlesztési el­képzeléseket. Egyes városrészekben — elköltözés, illetve egyéb okok miatt — a lakó- és utcabizottságok sorai meg­ritkultak. A tanácstagok be­számolóin — ahol szükséges — a rendezvények alkalmat adnak arra, hogy új tagok­kal egészítsék ki a bizott­ságokat. * A beszámolók jövő heti menetrendje a következő: március 16-án, hétfőn dél­után 5 órakor az erdészeti kollégiumban (Munkácsy utca 9.) Bánfalvi Géza (5. választókerület), a Liszt Fe­renc zeneiskolában (Tábor utca 3.) Csikós Ferenc (10. vk.), a népfrontszékházban (Bécsi körút 7.) Tényi Mária (16. vk.), a felsővárosi párt­házban (Kereszttöltés utca 43.) Greguss Zoltán (20. vk), a tarjáni pártházban (Cson­gor tér) Csonka István, Pal­kó Péter (24., illetve 26. vk.), a gedói általános iskolában (József Attila sugárút 116.) Kovács Károlyné (33. vk.), a makkosházi általános isko­lában (Ortutay utca 3.) Ha­lászné Hetesi Erzsébet (36. vk.), a rókusi II. általános iskolában (Csáky utca 2.) Gulyás Andrásné (41. vk.), a 600-as Sz. Ipari Szakmun­kásképző Intézetben (Tolbu­hin sgt. 84.) Katona Gyula (47. vk.), az alsóvárosi párt­házban (Rákóczi utca 11.) Szkiva Tiborné (50. vk.), a Petőfitelepi III. Számú Al­talános Iskolában (Balatoni utca) Kocsis Attiláné (65. vk.) találkozik a választói­val. Ugyanezen a napon dél­után 6 órakor az algyői ál­talános iskolában Nagy­György József (64. vk), a kiskundorozsmai ügyfélszol­gálati irodában Bóka Imre (69. vk.) tart beszámolót. Március 17-én, kedden, délután fél 6-kor Újszege­den, a Tanácsi Oktatási Köz­pontban (Közép fasor 1—3.) Török József (83. vk.) tájé­koztatja választóit. Március 18-án, szerdán, délután 6 órakor a dorozs­mai II. Számú Altalános Is­kolában (Jernei utca 2.) Link Mihály (71. vk.) tart beszámolót. Március 19-én, csütörtö­kön, délután 5 órakor az Egészségügyi Főiskolán (Odesszai krt. 31.) Nagy Mi­hály (77. vk.), délután fél 6­kor a Gagarin Általános Is­kolában (Kolozsvári tér) Csorba Erzsébet (46. vk.), délután 6 órakor a dorozs­mai I- Számú Általános Is­kolában (Felszabadulás utca 2.) Papp István (70. vk.) ta­nácstag ad számot munkájá­ról. Március 20-án, pénteken, délután 5 órakor a Tabán általános iskolában (Tabán utca) Tóth Zsuzsanna (18. vk.) tájékoztat tevékenysé­géről. Lassan, de bizonyosan jó néhány falunak, községnek, városrésznek tűnik el eredeti neve közigazgatási térképe­inkről. Így járt Gyálarét is, a korábban önálló, községi joggal rendelkező település, hisz az 1970-es évek elején csatlakozott Szeged városá­hoz. A szegedi városi ta­nácsnál már nem is szerepel külön, így nem tudták meg­mondani, hogy most hányan élhetnek a város peremén. Az 1936-ban kiadott Révay­kislexikonból megtudhatjuk, hogy a Torontál vármegyé­hez tartozó településnek 260 lakosa volt akkor. Az új ma­gyar lexikonban az 1960-as adatok szerint a szegedi já­ráshoz tartozó önálló község közel 600 lelket számlált. Utánajárásomra a Központi Statisztikai Hivatal a leg­utóbbi 1980-as népszámlálási adatokra támaszkodva 935 ott élő lakosról tud. Azóta 6 nyár telt el és az újonnan épült házak, a „főtéren" ját­szó, az óvodába induló csöppségek láttán becsült adat szerint 2-300-zal túl­vannak az ezren manapság. A Szegedhez csatlakozást először örömmel fogadták, hitték, és remélték az itt élők, hogy így eljut a város­ból néhány alapvelő „áldás" a hozzátartozás jogán. Hogy eddig miért nem következett be, sokféle magyarázat lehet. Gyálarét legújabbkori törté­netének elkötelezett króniká­saként inkább a jelenlegi ál­lapotokat adom közre, a megoldás reményének szán­dékával. Először nézzük azt a bizo­nyos mesebeli hollót, azt a madarat, melyet jelképül választott magának a táv­közlésért, kézbesítésért, e fontos szolgáltatásokért fe­lelős posta. Kérdés: elegen­dő-e, ha csomagot, levelet, táviratot, pénzt küld valaki és hivatalos. szabályszerű címzés szerint adja föl, imi­gyen 6757. Szeged, x utca, házszám. Aligha! Elvileg igen, gyakorlatilag nem. Szakemberektől kért magya­rázat szerint talán még ért­hető lenne. A városrésznek nincs önálló postája és az úgynevezett utolsó posta a Hattyas-telepi. Ez azt jelen­ti, hogy ugyan nem tartozik az l-es számú (Széchenyi téri) postához, mégis ott vá­logatják először szét a kül­deményeket. Hattyason ismét válogatják, majd biciklivel, hóban, sárban, tűző napsü­tésben hozza a postás a vár­va-várt küldeményeket. A nyugdíjasok több mint egy hét alatt kapják meg járan­dóságukat, a csomagért a 3 kilométernyire levő említett postára kell bejutni. A leg­fontosabb expresszlevelek, táviratok pedig (szerencsés esetben) másnap vagy har­madnap délután érkeznek meg. A sokak által megrendelt napi friss újságok — ugyan­annyi havi előfizetési díjért, mint a Belvárosban — igen­csak jóval a déli harangkon­dulás után kerülhetnek kéz­be. Még szerencse, hogy a XX. század végi technika csodájaként a rádió és a te­levízió adásait egy időben su­gározza Sopronnak, Szeged­nek és a város legdélibb csücskének Gyálarétnek is. De ne legyünk igazságtala­nok a címben szereplő álta­lam csonka, szárnyaszegett hollónak titulált madárral, mert tud ő már hangospostát is közvetíteni, és a hang se­bessége mint tudjuk ... Márcsak azért se bántsuk, mert a temető víz és villany nélkül van, vagy egy iroda,­helyiségnyi alapterületű ve­gyesbolt szolgáltat, amely azért vegyes, mert hol ezt, hol azt nem lehet kapni ve­gyesen. És mire a városból, gyárakból hazaérkező ottla­kók már zárvá találják azt. Megemlíthetjük a helyi köz­lekedésbe bekapcsolt 45-ös számú buszt is, mely ugyan három hónapja sűrítve jár, mégis elég rapszodikusan indul vagy érkezik meg. A nyugdíjasklub népdalokat szerető és éneklő közössége ezért ezek után fölveheti re­pertoárjába a „miért ritka a sűrű járat" című gyálai ke­sergőt. Reggelenként az is­kolába induló gyermeksereg talán ha két buszra férne föl úgy, hogy a gyakorlatban tanulhassák meg a kulturált, udvarias közlekedést. Vissza­felé sem jobb a helyzet, a szatyrokkal, csomagokkal, táskákkal és gyermekekkel fölszerelt apukák, anyukák ugyancsak olyan szardiniás dobozfélében érezhetik ma­gukat és egymást. Az. algyői és a szegedi olaj- és földgáz, mezők áldása is Hattyasnál „elfogyott", pedig tanúsítha­tom, hogy amikor a telepü­lés közössége a tehóról dön­tött, jelentős társadalmi munkát és dupla tehót is vállalt volna érte. Postaügyben sikerült meg­tudnom valamit az illetéke­sektől. Egy halvány remény­sugár erejéig. Ezek szerint tudnak a problémákról, ré­gen tervezik azok megoldá­sát, sőt napirenden tartják! Felelősséggel jelentették ki, hogy az egyes postahivatal a sürgős küldeményeket, exp­resszleveleket, táviratokat a hattyasi „pihentetőt" kike­rülve. közvetlenül kézbesitik majd autóval. A többi ügy megoldása egyelőre csak remény marad a váras peremén. És még egy megjegyzés: Gyálarét a földrajzatlaszon még szere­pel, hisz arról híres, hogy hazánk legalacsonyabb pont­ja, a tengerszint feletti 76 méteres magasságával és ta­lán az egyetlen lakott tele­pülés, ahol délutáni újság jelenik meg. Czakó János Apuit másik oldalán... Ki védi meg az eladót? Vagy szorul-e egyáltalán ol­talomra? Általában szidjuk a kereskedőket, mert dur­vák, flegmák, semmibe vesz­nek bennünket. Már-már időnként azt; érezzük, mi vagyunk értük, és nem for­dítva. Tudjuk, úgy kerek a világ, hogy ilyenek is van­nak. A kedvesek, a szorgal­masak, a készségesek vi­szont még talán a legrigo­lyásabb vevők szerint is megérdemlik az érdekvédel­met. ' Mindez azért jutott eszünkbe, mert a KPVDSZ főtitkára, Vas János, a kö­zelmúltban Szegeden aktí­vaülésen találkozott keres­kedőkkel, vendéglátósokkal. Sejtésünk szerint, akár még vita is létrejöhetett volna, ha néhány jó szándékú vá­sárló, vendég is betéved a rendezvényre. Ennek hiá­nyában mi próbáljuk előad­ni a vevő érveit. Nézzük először is a nyitva tartást. A negyvenórás mun­kahét az iparban — leg­alább a fizikai dolgozók kö­rében — már általános. A kereskedők viszont a hét hat napján húzzák az igát. Többletjövedelemhez nem jutnak, a szabadidejük azon­ban lecsökken. Mit mondunk mi, kis nyu­szi vevők? Egyhangúlag azt, hogy akarunk szombaton, sőt vasárnap is vásárolni, legalábbis élelmiszert. Hogy ez valami nem szocialista, elkorcsosult vágy? Nem hin­ném. A komfortosabb élet velejárója, talán a szolgál­tatások színvonalának növe­kedését is jelezhetné. Persze, értjük a kereske­dők elégedetlenségét. Húsz éve bérrendezés ezen a te­rületen nem volt. A fizeté­sek roppant alacsonyak, nem ritkák a 2 ezer 800-3 ezer 200 forintos jövedelmek. Ho­gyan lehet ebből megélni? A KPVDSZ nem titkolt szán­déka, hogy az eladók, ven­déglátósok bérét felhozzák a népgazdasági átlagra. Ügy gondoljuk, többet, jobbat csak megfelelő ösztönzéssel, elismeréssel lehet a fenti társadalmi rétegtől elvárni. Losonczi Pál újévi beszé­dében elmondta, hogy áru­ellátásunk színvonala nem­zeti érték. Nálunk nincs sor­ban állás. Ez a tény a ke­reskedőknek presztízsbizton­ságot adhat. És feljogosítja őket, hogy merjék megvé­deni magukat. Természete­sen az indokolt bírálatok el­ismerése mellett. Nem lehet lemondani olyan szakmai kritériumokról, mint az ud­variasság, a kiszolgálási készség, az áruismeret és -ajánlás, Szakszervezeti szemmel az sem teljesen fair, hogy a szombati, vasárnapi nyitva tartásban csupán az állami üzletek vesznek részt. A kis­kereskedők ugyanis többnyi­re már pénteken délután bezárják az üzleteiket. Vál­toztatni kellene ezen is. Továbbá azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kereskedők munká­ját alapvetően befolyásolja a kínálati helyzet. Termékeink minőségével nem mindig di­csekedhetünk. emiatt időn­ként az eladókon is csattan az ostor. A KPVDSZ szemmel lát­hatóan mind fontosabbnak tartja az érdekképviseletet, az érdekegyeztetést. Csak a fürdővízzel ki ne öntsük a gyereket, azaz a vásárlót. B. E. Gazdaságosabb anyagfelhasználás Befejeződött az a fejlesz­tés, amit hat kötő- és ruha­ipari vállalat — a Békéscsa­bai Kötöttárugyár, a Buda­pesti Finomkötöttárugyár, a Páva Ruhagyár, a Szegedi Ruhagyár, a Vörös Október Férfi Ruhagyár és a Zala­egerszegi Ruhagyár — haj­tott végre a gyártás során keletkező hulladék mennyi­ségének csökkentésére. Az' anyaggazdálkodás kor­szerűsítésében jelentős részt vállalt az Innovatext Textil­ipari Kutató- és Fejlesztő Vállalat, amely megvizsgálta az érdekelt hat üzem anyag­felhasználását, megkereste a munkafolyamatok kritikus pontjait, meghatározta az elérendő célokat és a megva­lósítás reális lehetőségeit. A fejlesztő vállalat prog­ramot dolgozott ki a korsze­rűsítésre, amelyet az Ipari Minisztérium és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 26 millió forintos hitel nyúj­tásával támogatott. Ebből modern gépeket, berendezé­seket. túlnyomórészt számí­tástechnikai eszközöket, ille­tőleg a már korábban üzem­be állított berendezések ki­segítő részeit szerezték be a kötő- és ruhaipari vállala­tok. Az Innovatext javaslatai alapján a szervezetlenségből adódó veszteségek csökken­tésére és a dolgozók érde­keltségének fokozására is in­tézkedéseket tettek a válla­latok. Ennek eredményeként egy-két százalékos, abszolút számokban mérve évi 22,5 millió forint értékű anyag­megtakarítást értek el nem egészen egy év alatt. A hat vállalatnál beveze­tett módszerek elterjesztésé­vel több százmillió forintot takaríthatnak meg a kötő­és ruhaiparban. A módszerek átadására az Innovatext Ku­tató ás Fejlesztő Vállalat, valamint a fejlesztést végre­hajtó vállalatok bármelyike — némi díjazás ellenében — szívesen vállalkozik. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents