Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-02 / 51. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DEIMGYARORSZAG 77. évfolyam, 51. szám 1987. március 2., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Mi minden fér a reformba ? K őműves ismerősöm meggyőződéssel állítja, a gazdálkodás reformját csupán gazdasági szabályozókkal, ha kell rendszabályokkal és következetes anyagi érdekeltséggel lehet megvalósítani. Hasztalan próbálom bizonyítani, hogy milyen szerepet játszik a műszaki fejlesztésben a szakmai felkészültség, a megújulási készség, mondom továbbá, hogy újabban egyre gyakrabban csak reformról beszélünk, ami önmagában is jelzi, többről van szó, mint gazdaság. Nem, ő hajthatatlan, buzgón ismételgeti, a gazdaság mozgatója önmaga, minden más üres beszéd. Magam is tudom, mily nagy azoknak a száma, akik legszívesebben Deíognák a fülüket, ha arról hallanak, a cel érdekében hogyan kell megújítani a mindennapi élet vérünkké vált mechanizmusát, gondolkodásunkat, igényeinket, egész önmagunkat. Mindezek tudatában is vállalkozom arra a népszerűtlen feladatra, hogy feltárjam és megmutassam a gazdasági ösztönzőkön kívül egyéb tartalékainkat, tükröt tartsak restségünk, sértődöttségünk, konzervativizmusunk, igénytelenségünk elé. (Persze akinek nem inge, ne vegye magára!) Kezdem azzal, hogy a szemlélet megújítása nem a gyárkapun, az irodaajtón belül kezdődik. Es természetesen nem ér végett az „innovációs folyamat" a lakásajtónk előtt. Vagyis a megreformált, dinamikussá tett gondolkodás nem lehet póz vagy külső máz, valamiféle hivatalos elvárásnak való megfelelés, esetleg a munkaidő alatt használt jelmez. Mindenekelőtt igényességünket kellene javítani, növelni, s főleg következetesen hatóvá, érzékelhetővé tenni. Hatalmi szóval vagy manipulációval elfojtott emberi elvárásainkat kellene megszólaltatni kiszolgáltként, is. Türelmes — valamikor megfélemlített — nyáj ként vesszük tudomásul, hogy a tóbb száz embert ellátó üzemi étteremben az asztalokon rendre nincs szalvéta, a tálcák zsírfoltoktól ékesek, az evőeszközök közül válogatni kell, van-e kőztük szárazra törölt, tehát elfogadható. E cikkben nem az állapotokért felelős személyekért kiáltok, hanem az igénytelenségtől borzadok, s a türelmet csodálom. Mit. csodálom? — Kifogásolom! Vagy talán ezúttal js — a tálca helyett — kéz kezett mos? Akiket ezúttal kellett volna „kiszolgálni" legközelebb „kiszolgálódként ugyanezt a türelmet várják majd el embertársaiktól? A restség nemcsak hely- illetve helyzetváltoztatásra való képtelenségünket kifejező fogalom, hanem szellemi mozdíthatatlanságunkat is erzekelteti. Restségünk igénytelenségünket is mutatja persze. A munkaköri leírásunkban szereplő feladatok megoldása alapvető fontosságú. Az önmagával szemben igényes ember azonban nem elégszik meg az előírásokkal, hanem figyel a környezetére is. Tarthatatlan ugyanis magát korszerűnek érző. vagy annak érzetében tetszelgő társadalomban olyan köldöknéző magatartás, olyan viselkedés, melyben a talpraesettség, az ügyesség látszata körvonalazódik, de nemtörődömséggé), másodrendűvé silányított szempontok figyelmen kívül hagyásával a szorosan vett munkára koncentrál csupán, s minden más körülménytől eltekint. Mert ugyan mi másnak minősíthetném a minap saját szememmel látott esetet, ha nem a fent leírtak megfelelőjének? íme: áz Április 4. útján a Hősök Kapuja mellett az épiiletállványozáshoz szállított szerelvényeket oly lendülettel szórták az egy éve már másodszor telepitett törpe fenyők közé a szállítók, hogy az izzasztó munka láttán azt hihetné az ember, talán nem is az állványozás. hanem a „környezet" elpusztítása volt a cél. Környezetvédelem címén hóolvadás után közhelyszámba megv a szemetelés ellen ágálni. Nem szaporítom a példákat, de előbbi felvetéseim folytatásaként nem tudok ellenállni annak a gondolatnak, hogy ne emlékeztessem az olvasót a minapi tv-híradó villanásnyi jelenetére. A fővárosnak valahol a peremén lakó idős hölgy meséli, hogy amikor szóvá tette egy. az ő utcájába szemetet hordó teherautó sofőrjének: miért nem hordja kocsija terhét a saját utcájába, amaz sértődöt.len és türelmetlenül válaszolt: mi köze hozzá? Türelmetlenségre és igényességre apellálok. De nem akármilyenre! Elutasítom tehát a sofőr izgága és arrogáns magánvéleményét a kőz ügyéért szóló asszonnyal szemben És elutasítom annak a gimnazistának a felfogását is, aki egy kérdőív X. pontjára válaszolva, kifejtette, ho^V nem tartja példaadónak az értelmiségi életformát, mert unja a sok tanulást. Elutasítom, mert gondolataiban az igénytelenséget érzem. .Magánügye, hogy továbbtanul-e, vagy sem. Az értelmiségi életforma azonban szellemi nyitottságot, az újra való fogékonyságot, gyors alkalmazkodni tudást, a közügyek iránti érzékenységet jelent, s mint ilyen, nem feltétlenül kötődik diplomához. Elutasítom ezért reformunk sikere érdekében is, mert ha valamire, akkor erre nagy szükségünk lesz ma, és a következő években. A gazdasági szabályozók primátusát ugyan elismerem, ennyiben igazat adok kőműves barátomnak, de ne hagyjuk figyelmen kívül tartalékainkat sem! Csertői Károly Ismeretterjesztés változó társadalomban A TIT megyei küldöttértekezlete hasznosítható ismereteket igénylik és nyelveket tanulnak. Általában a városlakók a legaktívabbak, a községekben csökkenő az érdeklődés, a tanyára pedig nem jut el az ismeretterjesztés. A szervezet taglétszáma fokozatosan csökken. A frissen végzett szakemberek egzisztenciális gondokkal vannak elfoglalva, a tagság fiatalítása ezért nehéz. A függetlenített apparátus kis létszámú, ám nagy munkabírású és kísérletező kedvű. A megyei szervezet eredményes együttműködésben dolgozik számtalan más szervezettel és intézménnyel. A me^ye értelmiségének képviselői Somogyi Károlyní felvétele ötévenként áttekinti végzett munkáját és meghatározza további teendőit a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. Az országos küldöttértekezletet megelőzik a nagyközségi, városi és megyei értekezletek. A Csongrád megyei szervezet 9. küldöttértekezletét szombaton tartották meg, az újszegedi tanácsi oktatási intézetben, 140 küldött és 80 meghívott vendég részvételével. Eljött az alkalomra Sipos Aladár akadémikus, a TIT alelnöke, AnKtí András országos titkár, Kiszely György nyugalmazott egyetemi tanár, a megyei szervezet örökös tiszteletbeli elnöke; ott volt Koncz János, a megyei pártbizottság titkára. Török Judit, a városi pártbizottság osztályvezetője, a TIT-tel együttműködő szervezetek, a felsőoktatási intéze mények, és a kutatóhelyek képviselői. Az értekezlet levezető elnökeként Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese köszöntötte a résztvevőket, akik előre, írásban kapták meg a szervezet 1982—86 közötti munkájáról készült elnökségi jelentést. Gábor Miklósné, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem szegedi főiskolai karának főigazgatója, megyei TIT-elnök ehhez a beszámolóhoz, Forgó István pedig az ellenőrző bizottság szintén írásos jelentéséhez fűzött szóbeli kiegészítést. Az erre a célra létrehozott bizottság foglalkozott a TIT alapszabályának módositó javaslatával; megállapításaikat Maráz Vilmosné, a megyei bíróság elnökhelyettese ismertette az értekezleten, melynek résztvevői mindhárom dokumentumot tnegvitatták. Beszámoló öt év munkájáról A beszámolási időszak alatt nyilváníttatott társadalmi szervezetté a TIT; ez a körülmény, a közben lezajlott közigazgatási átszervezések és természetesen általában az életünk változásai — nem maradtak hatástalanok az ismeretterjesztő munkára. A korábbinál gyorsabb alkalmazkodás, a lakosság változó igényeinek rugalmasabb kielégítése, a kapcsolatrendszer kiszélesítése — alapvető feltételek voltak ahhoz, hogy a szervezet ebben az időszakban is jelentós szerepet tölthessen be a megye közművelődésében. Szeged és a környék nagyszámú értelmiségéből a Legkiválóbbak megnyerése. a velük való együttműködés formáinak és módszereinek bővítése révén erősödött a TIT értelmiségszervezö funkciója. növekedett az ismeretterjesztő alkalmak és az ezeken résztvevők száma — különösen kimagasló eredményeket ért el a szegedi szervezet. A járások megszüntetése után végrehajtott területi átszervezés egyértelműen hasznosnak bizonyult, a községekben nőtt az ismeretterjesztés presztízse, Mórahalmon például igen sokágú a szervezet tevékenysége. A külterületi, tanyai lakosság körében viszont nem sikerült fejleszteni az ismeretterjesztést. A legkülönfélébb tudományágak új eredményeinek megismertetése, terjesztése mellett a megyei szervezet arra is törekedett, hogy — az értelmiségszervező funkciónak megfelelően — szakmai viták kialakulását is elősegítse, fórumokat teremtsen az itt alkotó értelmiségnek; különös figyelmet fordítottak a helyi tudományos és művészeti műhelyek produktumainak közkinccsé tételére. Nincs itt mód fölsorolni, milyen új tartalmak és módszerek kerültek előtérbe a társadalom- és természettudományok eredményeinek közvetítése során, önkényesen emelünk ki néhány tudományágat. A helytörténeti témák iránt rendkívüli az érdeklődés; a filozófiai ismeretterjesztésben csökkent ugyan az előadások száma, azonban az időigényesebb sorozatokon, tanfolyamokon a változó társadalmi valóság és az elmélet összefüggéseivel igen értékes és hatásos módon sikerült foglalkozni. Az idegen nyelvek oktatásában a TIT részvétele meghatározó: minden korosztály tanul. A természettudományi ismeretterjesztés során a praktikus, közvetlenül hasznosítható tudás iránt nyilvánult nagy érdeklődés, jó példa erre a számítástechnika alapjaiba bevezető tanfolyamok népszerűsége. Az elmúlt öt évben több országos és megyei szintű tudományos tanácskozás egyik szervezője volt a TIT, melyek közül kiemelkedik a Lukács György-centenáriumhoz kapcsolódó konferencia, a Függetlenségi Front megalakulásának 40. évfordulóján rendezett megemlékezés, a termelőszövetkezeti mozgalom kialakulását, fejlődését tárgyaló tanácskozás, a kelet-európai népi demokráciákkal foglalkozó országos ülés. Nem csökkent az írásos ismeretterjesztés jelentősége: az értékes, önállóan és más szervekkel összefogásban megjelentetett kiadványok egy része (például a nyári egyetemek kötetei) országosan használt kézikönyv. Változtak az ismeretterjeszö formák: népszerűbbek a kisebb közösségeknek szervezett klubestszerű beszélgetések, az összefüggő tematikájú sorozatok, szabadegyetemek — mint az önálló előadások. Az országban elsőként Szegeden szerveztek bentlakásos számitástechnikai táborokat, sikeresek az angolnyelvű táborok, s az ugyancsak Szegeden létrehozott Irodalmi kávéház elnevezésű, ám nem csak irodalmi témákkat vonzó, közkedvelt fórum is. Kiknek szól mindez? Egyre kevesebb fizikai dolgozó látogatja az ismeretterjesztő rendezvényeket; egyre több alkalmazott vesz reszt — főleg a tanfolyami képzésben; évenként változik az értelmiség részvételi aránya. Az általános iskolások számítógép-használatot és nyelveket tanulnak, az egyetemifőiskolai hallgatók távol maradnak a TIT-rendezvényekröl. Az aktív keresők közül a 20—29 évesek a gyorsan Vélemények, javaslatok A beszámoló vitájában — idő hiányában — 13 hozzászólást hallgattak meg a küldöttértekezlet résztvevői. Közülük Zalányi Sámuel egyetemi tanár az egészségnevelés célirányosságát igényelte; Révész Mihály (az MSZMP oktatási igazgatóság tanszékvezetője) arról az ellentmondásról beszélt, hogy éppen a valóságos társadalmi folyamatok megfelelő elemzéséhez nélkülözhetetlen segítséget adó filozófiai, demográfiai, szociológiai témájú előadások száma csökkent; Balogh Tibor (a SZOTE docense) a tudományágak képviselőinek együttműködését, az interdiszciplinaritás hasznát méltatta, és a valóban tudományos, magas színvonalú ismeretterjesztés létjogosultságát — szemben az áltudományossággal. Antal András elmondta: a TIT lehetőségeit a befogadó közeg szabja meg. Elsőrendű cél: segíteni az embereknek — kinek-kinek egyéni igényei szerint —, hogy rendet teremthessenek a rájuk zúduló információtömegben. Koncz János javasolta, hogy a nemrégiben Szegeden megrendezett országos elméleti konferencia anyagát a TIT fórumain is hasznosítsák, továbbá, hogy a nyári egyetemeket hivatalos továbbképzési alkalmakká nyilvánítsák. A küldöttgyűlés egyhangúlag elfogadta a megyei elnökség, az ellenőrző bizottság jelentését, a határozati javaslatokat, és az alapszabály-módosító javaslatot. Elismerések, kitüntetések Az országos és a megyei elnökség kitüntetéseket adományozott — színvonalas ismeretterjesztő munkáért Eredményes együttműködésük elismeréseként TIT Aranykoszorús Emlékplakettet kapott a Szegedi Juhász Gyula Művelődési Központ és a Sándorfalvi Afész. Aranykoszorús Jelvény kitüntetést vett át Berta István, a KSZV vezérigazgatója, Szabó Zoltán, a szentesi pártbizottság munkatársa, Nagyillés Mihály, a vásárhelyi közgazdasági szakközépiskola igazgatója, Asztalos P. Kálmán, a csanádpalotai honismereti szakkör vezetője. Tizenegyen kapták meg az országos elnökség oklevelét; 25 éves munkáért tizenketten kaptak jubileumi oklevelet, négyen a megyei elnökség oklevelét. Ezután következett a tisztújítás: megválasztották a 47 tagú megyei elnökséget, a 7 tagú ellenőrző bizottságot és a 15 országos küldöttet. A TIT Csongrád Megyei Szervezetének új elnöke: Jakucs László tanszékvezető egyetemi tanár; a titkára: Vántus Istvánné, az alelnökök: Szabó G. László, Gábor Miklósné és Szentpéteri István, az ellenőrző bizottság elnöke: Forgó István. S. E.