Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-14 / 38. szám

VILAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK yjiyj 77. évfolyam, 38. szám 1987. február 14., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 2.20 forint Gazdasági körkép '86 A szegedi ipar vizsgálatakor körképünkben már számba vettünk sok olyan tényezőt — a tervezést, a béreket, a teljesítményeket — amelyek döntően befolyásolták, mire voltunk képesek tavaly. Kimondatlanul is odagondoltuk minden egyes tétel mögé az embert, aki a gépeket működteti, aki a termelést szervezi, • irányítja. Sokszor halljuk, az emberi tényező a továbblépés egyik legfontosabb eleme. Hogy egyetértünk ezzel, azt az is jelzi, most külön fejezetben is nagyító alá vesszük a vállalati tanácsok tevékenységét, a munkaerő „piac" gondjait, és nem utolsósorban a vezetésben tavaly bekövetkezett változásokat. A szokásoktól eltérően most hiába keresik olvasóink gazdasági táblázatunkat. Az emberi tényezők változását ugyanis aligha lett volna szerencsés elvont számok skatulyájába szorítani. Inkább a folyamatokra, tendenciákra igyekeztünk szorítkozni. Hisszük, hogy önmagukban is tanulságosak. Vt.változatok Ügy tűnik, nincs igaza a kínai horoszkópkészítőknek, már ami azt illeti, hogy a tavalyi esztendő a kakas éve volt. A mi házunk táján bizton állíthatjuk, hogy vállalati tanácsoké az 1986os esztendő. Az új vállalatirányítási formára való áttérésnek ugyanis december 3I-íg kellett befejeződnie. Hogyan sikerült az új testületek debütálása? A formaváltást megelőző nagy várakozásnak kisebb módosulásokkal sikerült csak megfelelni. Az már biztos, hogy a zavartalan működéshez az előzetes elképzeléseknél jóval hosszabb idő kell majd. A vt-k ugyanis ma még korántsem tudják maradéktalanul betölteni stratégiai döntéshozó funkciójukat. Jelenleg a gondok, a funkciózavarok jellemzik ezeket a testületeket. Megoldatlan többek között a tagok illetménye. Ahhoz ugyanis, hogy valós döntéseket hozhassanak, nem elég beülni egy-egy értekezletre. Tanulni, informálódni kell — természetesen munkaidő után (is). Ezt a pluszmunkát azonban ma még anyagilag nincs mód elismerni. Mint ahogy a döntésekben való kockáztatási képességet sem lehet megfelelően honorálni. A vt-k működésének másik sarkpontja, hogy milyen gyorsan képesek a vállalati és a külső információkat eljuttatni a döntéshozókhoz. Ma még kevésbé képesek „bevinni" az információkat, inkább kifelé, a választóik felé továbbítják a testület .döntéseit. Holott elsősorban nem ez lenne a cél. Jelenleg számtalan olyan apró-cseprő problémát is a testület elé visznek, amire más fórum is tudna orvoslást adni. A Taurus Gumiipari Vállalat egyhetes továbbképző tanfolyamot szervezett tavaly a vt tagjainak. Állítják: megérte! Nemcsak a testület tagjai tanulhattak, hanem a vezetők is hallottak sok újdonságot a gépek mellett dolgozóktól- Korsze— Mikorra és milyen körülmények között válhatnak a vállalati tanácsok igazi stratégiai irányító testületekké? Nagy Lajos, tanszékvezető egyetemi tanár: — Napjainkban a szocialista országok sokat bajlódnak azzal a feladattal, hogy csökkentsék az állami, tulajdonban a termelő és a tulajdonos közvetett és személytelen kapcsolatát. Ennek egyik megközelítése a vállalati tanács. Az önigazgatási formával szemben ellenvetések is akadnak. Például az, hogy a vezetők döntési fölénye érvényesül, vagy a másik gyakori kifogás, hogy a szakértelem és az információ hiányzik a végrehajtó dolgozóknál. Ezek pillanatnyilag valóban indokolt érvek, de hosszabb távon nem elfogadhatók. Elöljáróban az igazi munkavállaló-érdeket kell megteremteni, hogy a dolgozók érdekeltségét ne „a kevés munka, nagy bér", hanem a „nagy teljesítmény, nagy bér" irányítsa. A vállalati tanácsi forma bevonja a dolgozót a stratégiai gazdálkodási funkciók gyakorlásába, de hiányzik a vagyonérdekeltség. Jelenleg ugyanis a kollektív és egyéni érdekeltség is a folyó évi nyereség kihasználásához kötődik. A kollektív vagyonérdekeltséget fel kell váltani az egyéni vagyonérdekeltség aprópénzére is. Tehát osztalék, részjegy stb. formájában a dolgozó is érdekelt legyen a vállalati vagyon növelésében. Szükséges a gazdaságirányítás olyan „továbbreformálása" is, amely a szabályozásban valamelyest nagyobb stabilitást, nagyobb vállalati önállóságot és kiterjedtebb szabályozott piacot enged. tottsága. Komoly gondot okoz az, hogy egyszerre jelentkezik az alulképzés és a túlképzés. Igaz, a helyi munkaerőpiac sem képes megfelelően befolyásolni a képzés alakulását. A legtöbb vállalat akkor is ragaszkodik a szakmunkás-minősítéshez, amikor az indokolatlan. Presztízsokok késztetik arra \ a vállalatokat, hogy szalag mellé, viszonylag egyszerű munkafolyamatokra is jól képzett, széles látókörű szakmunkásokat állítsanak: Hogy ez töb.be kerül? Minden bizonnyal. Legalábbis a kibocsátott termékek árából aligha lehet másra következtetni. Ugyanakkor, egyes területeken kínzó gondok, hiányok is jelentkeztek. Egyre kevésbé vonzó a molnár- vagy az öntőszakma. A textiliparban az elmúlt évben megállt a létszámfogyás, lelassult az elvándorlás más területekre. A Sütőiparban viszont változatlanul gond a munkáskéz hiánya. A kenyérgyárak szaporodásával a hagyományos pékszakma is veszített jelentőségéből. Komoly korszerűsítés kellene, nemcsak a minőség javítása, hanem a munkakörülmények megváltoztatása miatt is. Neuralgikus problémaként tér viszsza a megyei sütőipari vállalatnál, hogy tavasszal jó néhány dolgozó más, főleg mezőgazdasági területre vándorol át, újabb munkaerőt pedig csak ősszel tudnak felvenni. Általában azok a vállalatok érzik meg kevésbé a munkaerő- és szakemberhiányt, amelyek maguk is részt vállalnak a képzésben. A Ruhagyár, az Ikarus próbálja ezt az utat járni — úgy tűnik: sikerrel. A Szegedi Nyomda szakember-utánpótlásának nevelésében jelentős lépés volt az év elején átadott korszerű, több mint 600 négyzetméteres tanműhely. A három alapszakmában közel 80 tanulót képeznek a szakma fortélyaira. Evek óta sajátosan alakul A legtöbb helyen sajnos, Szeged ipari üzemeinek, vál- még nem megfelelően élnek lalatainak szakmunkás-ellá- az átképzés lehetőségével. rű, kiscsoportos oktatási formában a közgazdaság, a jog, a statisztika és még sok más szakterület alapelemeit sikerült elsajátítani a résztvevőknek. Ugye, így is lehet? Sajátos felállás, amikor a vállalati központ a fővárosban, egyik gyára, telepe pedig vidéken van. Mi legyen a vt sorsa ilyenkor? Ügy tűnik, sikerült szerencsés megoldást találni. Az ilyen szegedi gyárak esetében általános, hogy létszámarányosan képviseltethetik magukat a döntéseknél. így a kisebb közösség ügyein sem eshet csorba. Ilyen módszerrel „üzemel" a Taurus, a Mino, a Budaprint, a Pannónia és a Budalakk. Egészen más helyzet alakult ki a Kábelművek szegedi gyárában. 1985-ben ugyan megkezdték az új vállalatirányítási formára való áttérést, de a cég gazdasági nehézségei miatt bizonytalan időre elhalasztották a váltást. Akkor ugyan felmerült a szegedi gyár vezetőinek fejében az elszakadás gondolata is, de a mára már stAilizálódott viszonyok között úgy érzik, jobban járnak, ha a vertikumon belül igyekeznek a vállalat helyzetének stabilizálásában minél többet segíteni. A KSZV két lehetőség közül választhatott: a vállalati tanács és tröszti forma közül az utóbbi mellett döntöttek, mert így a vállalatok önállósága jelentősen megnőtt. Január l-jétől Hungarohemp Magyar KenJ deripari Tröszt néven az országban elsőként próbálkoznak ezzel az új irányítási formával. Sajátosan alakult az Öntödei Vállalat helyzete is. Nekik ugyanis a küldöttgyűlési formát javasolták, hiszen a vállalati létszám nem éri el az ötszázat. Ennek ellenére végül is a vállalati akarat győzött, és tavaly itt is megalakították a vt-t. Alul vagy túl? Akkor is az utcáról vesznek fel végzett szakembereket, amikor a gyáron belül átképzéssel tudnák a felesleges munkaerőt mozgatni. A gyárak ez esetben „lépéshátrányban" maradtak, hiszen azt várják, hogy a dolgozók kezdeményezzenek. „Fejcserés" támadás Nagy évet hagytak maguk mögött a vállalati tanácsok. Legtöbb esetben személyi kérdésekben csúcsosodott ki az új irányítási forma döntőképessége. Emlékezetes szembenállásra került sor a Délép vállalati tanácsa és a vezérigazgató között. Mint erről lapunkban is többször beszámoltunk, a bizalom megvonásának az lett a végeredménye, -hogy a vezérigazgató „húzta a rövidebbet": márciustól új vezető irányítja majd a vállalatot. Kisebb port vert fel, de mégis tanulságos a másik építőipari vállalat, az SZMMV vezetőjének esete, akinek büntetőjogi eljárás beindulása miatt kellett távozni a cég éléről. Mégis számtalan jogi bizonytalanság adódott az eset körül. Sajátosan alakult az Öntödei Vállalat igazgatójának „pályafutása" is. Januárban a vállalati tanács úgy döntött, nem hosszabbítja meg megbízatását. Három hónap elteltével, országosan kiírt pályázat után, mégis megváltozott a testület véleménye: ismét bizalmat szavaztak a volt igazgatónak. Ezután úgy tűnt, a kedélyek lecsillapodtak, de az év végén ismét heves viták alakultak ki a vezetéssel kapcsolatban is. Sokkal simább volt két másik nagyvállalat „fejcseréje". A Taurus szegedi gyárában történt váltás során „kívülről" hoztak vezetőt a gyár élére. A Textilművek kollektívájának sikere volt, hogy tavaly régi, szegedi textiles került a gyár élére. A kölcsönös bizalom a kollektívának is biztonságot ad. A szegedi élelmiszeripari vállalatok vezető- és szakembergárdája tűnik a legstabilabbnak. A megfelelő szakemberellátásnak minden bizonnyal döntő eleme, hogy városunkban élelmiszer-ipari főiskolai kar működik. Gondot okoz azonban, hogy a felsőfokú képesítésű élelmiszermérnököket sokszor végzettségüknek nem megfelelő, középfokú tudást, vagy azt sem igénylő munkakörben is kénytelenek foglalkoztatni a vállalatok, mivel ezekre a posztokra nem kapnak megfelelő szakembert. Aligha kell mondani, hogy a túlképzett művezetők, technikusok nemcsak a vállalat szemszögéből nézve jelentenek pocsékolást. Legnagyobb gond a gépipari vállalatok vezető szakemberei körében alakult ki. Ilyen jellegű képzés a városban nincs, tehát meszsziről kellene idecsalogatni a végzett szakembereket, de hogyan, és főként mivel? Bőlc István Rafal Gábor Tóth Szeles István Az építésügyi igazgatás fejlesztése Sajtótájékoztató Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban pénteken Jantner Antal miniszterhelyettes sajtótájékoztatót tartott azokról a központi intézkedésekről, a múlt év közepe óta folyamatosan megjelenő jogszabályokról, amelyeknek alapvető célja, hogy az építésügyi szakigazgatás fejlesztésével gyökeres fordulat következzék be a hetedik ötéves tervben az építés és a környezetformálás minőségének javításában. Az első ilyen nagy lépés a korszerűsített, új országos építésügyi szabályzat kialakítása volt, ezt követte a főépítész-hálózat kialakításának megkezdése. így a megyékben, továbbá Budapesten és más városokban, jelentősebb nagyközségekben eddig 50 szakember kapott főépítészi kinevezést. A minisztérium tapasztalatai szerint nagy felelősséggel gondoskodnak a települések általános rendezési terveinek kidolgozásáról, összehangolt megvalósításáról, a kedvező város- és utcaképek kialakításáról. A következő két-három évben további mintegy 120 településen látnak munkához a környezetformálást irányító főépítészek. Az építési hatóság feladatköréhez papíron hozzátartozik az építésfelügyeleti tevékenység is, de ellátásához eddig hiányoztak a megfelelő személyi és tárgyi feltételek. Ezen változtatott a kormány intézkedése, amely szerint január l-jétől a megyei — fővárosi — tanácsok mellett megkezdődött az építésfelügyeleti csoportok szervezése. Előreláthatólag májusban fejeződik be e munka, amelynek eredményeként országosan 106 szakembert vonnak be ezekbe a csoportokba. Ezek szervezik, irányítják a vizsgálatokat, és maguk is részt vesznek a folyamatos építésügyi ellenőrzésben. Ennek a munkának a kibontakoztatását indokolja ugyanis, hogy elsősorban a családi házak építésénél nagyon sok a hozzáértés hiányából fakadó hiba. A megvizsgált épületek negyedrészénél olyan súlyos hiányosságot találtak, amely az épület fennmaradását veszélyezteti. Ezért a közeljövőben az ÉVM újabb jogszabályt ad ki, amelyben előírja, hogy a házilagos, „kalákás" építkezéseken kötelezően alkalmazzon az építtető felelős műszaki vezetőt, akinek az alapvető feladata az, hogy a szakszerű, biztonságos kivitelezésről gondoskodjon. Ilyen műszaki vezető alkalmazásával elkerülhető lett volna Szabolcs és Komárom megyében az a közelmúltban előfordult eset, amikor öszszedőlt a tetőszerkezet, mert kellő körültekintés, szakmai hozzáértés nélkül helyezték fel a beton tetőcserepeket. A minisztérium ugyancsak a közeljövőben, valószínűleg áprilisban módosítja a közterület felhasználását szabályozó rendeletet, hogy megakadályozzák a Budapesten és az ország más városaiban rohamosan elterjedő utcai elárusító pavilonok és bódék építését. Elhangzott a tájékoztatón, hogy ugyancsak most jelent meg az építési és a használatbavételi engedélyek kiadásának rendjét szabályozó új jogszabály. Ez hat korábbi rendeletet foglal egységes szerkezetbe, erősiti az építés szakszerűsége iránti követelményeket, és egyszerűsíti az ügyrendet. (MTI) Osztrákok is segítettek Kutatófúrás Makó határában A Kőolajkutató Vállalat szegedi üzemében értékelték a januári teljesítményt, s ennek során megállapították, hogy az olajbányászok helytállása révén a rendkívüli időjárási viszonyok, a gyakran mínusz 20 fokos hideg közepette teljesítették időarányos fúrási tervüket. A legkiemelkedőbb teljesítményt az Ocskó Ferenc főfúrómester vezette Vosztok brigád nyújtotta. Az idén már két olajkutat mélyítettek, s hozzáfogtak a harmadikhoz is. A dermesztő hidegben és gyakran hófúvásban dolgozva néhány nap alatt helyezték át a soktonnás fúrótornyokat, motorokat és más berendezéseket az új fúráspontokra. Különösen nehéz műszaki problémákat oldott meg sikeresen Dénes János főfúrómester brigádja a legújabb zsombói mélyfúrású kútnál. Itt ugyanis 4000 méter körüli mélységnél tartanak, ahol a munka a nagy nyomás és a magas hőmérséklet miatt feszült figyelmet követel, hogy elkerüljék az olaj-, vagy gázkitörést, Az üzem idei eredményeihez tartozik, hogy Makó határában befejezték a terület első mélyfúrású kútjának elkészítését, cementezését osztrák szakemberek és különleges berendezések segítségével. (MTI) Tanácsi delegáció utazott Szabadkára Szeged és Szabadka közötti testvérvárosi kapcsolatok további szélesítésére tanácsi delegáció utazott tegnap, pénteken Szabadkára. A küldöttséget Papp Gyula, a városi tanács elnöke vezetésével, Csikós Ferenc, a tanács vb-titkára és Matuslk Sándor osztályvezető részvételével egynapos baráti megbeszélésen látják vendégül a szegedi küldöttséget.