Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-13 / 37. szám

8 Péntek, 1987. február 13. A humor Laár-faja „Ajándéknak sem utolsó" — cseng vissza a Lektor, alias Galla Miklós gunyoros ajánlása a vékony fümáris csurgott a könnyem, fékezhetetlenül, a hahotázástól. A humornak ez a Laár-faja, ha körülírni, mázetecskéről. Amit egyébként sok számára is elképzelhetötanácstalanul forgatok most: bár tele képpel, verssel, halovány mása psak az élővé tenni szeretném, nos, valahol Karinthynál gyökeredzik, átszáguld a Kózépadásnak. Hiába idézném — és felsőbb iskolai blődliken, élettelen keret egy szivár- megállapodik a groteszknél, ványszínes one-man-showhoz. Akik hallották már a KFT-t élőben — például októberben az ifjúsági házban, sejthették nagyjából, mire számítsanak, mikor jegyet váltottak az együttes énekes-gitárosának, Laár Andrásnak estjére. Amhogy valójában milyen remek szórakozásban lesz részük ... Nos, nem kanyarítom tovább, alig várom, hogy kiszaladjon tollam hegyén: szuper volt, amilyet máshol, máskor nem is igen tapasztaltam, kivéve, mondom, morzsákat a KFT koncertjén. Nem lévén kimondottan kabarérajongó alkat, meglehetősen hidegen hagynak a műfaj tradíció némi nyugtalan avantgardérzéssel. S jókora öniróniával hozzá, persze határtalan öndicsóítésnek álcázva. Laár, mint „tudományos kutató", áltudományos előadásokat tartott, avatott kezű „festőművészként" felsorakoztatta teremtményeit, a varacskos torkanyt, a tokkantó vátlát, a csöevó duhajkát... Igen híres „zeneművész" is, spanyol gitárfantáziája páratlan (természetesen a maga nemében ...), néger spirituálé-, valamint kánonéneklése, komoly zenei zongorakísérete utánozhatatlan (tudniillik lehetetlen, meg egyszer, ugyanúgy). Bizarr színpadi játék a Laár pour Laár (azaz: Laár a Laárért), melyet a budapesti Pincenális számai; húzódozom színházban tavaly májusban eleve, ha tudom; itt görcsös erőfeszítések történnek, hogy legalább pirinyó mosolykez- 6aS> Házban deményt csalogassanak a nek ragyogó képemre. Laár és barátai ezzel szemben azt sem hogyták, hogy feleszméljek, mutattak be, szerdán pedig, telt ház előtt, a Szegedi IfjúA főszereplő,.cinkos társai" voltak Galla Miklós, DolákSaly Róbert és Bálint Bea. V. E. A matematikus szakról A József Attila Tudományegyetemen esedékes felvételekkel kapcsolatban az idei felvételi tájékoztató és később a napil sajtó félreérthető információkat tett közzé. A helyzet egyértelművé tétele érdekében Csákány Béla, a JATE rektora a következőket mondta: „Egyetemünk természettudományi karán hagyományosan évfolyamonként öt hallgató számára matematikusképzés folyik. Ezt a szakot — Imegkülönböztetendó a programozó-, illetve programtervező matematikus szaktól — modellalkotó matematikus szaknak is szoktuk nevezni. Az utóbbi egykét évben tapasztalt csekély s?ámú jelentkezés miatt úgy döntöttünk, hogy a beiskolázás ebben az évben a matematikus szakra szünetel. Ez azt is jelenti, hogy a szak nem szűnik meg. A matematikatanár-szakok — tehát a matematika—fizika, matematika—földrajz, matematika—kémia, angol—matematika és orosz—matematika szak — a felvételi tájékoztatóban közölt létszámmal változaltanul indulnak 1987 szeptemberében, hasonlóképpen a programozómatelmatikus szak is." D. I. itteni piarista gimnáziumba. Szülei írástudatlan földművelők voltak, de fiukat a tudományoknak szánták. A szegény sorsú diák tanulmányainak folytatása érdekéBeszédes József bicentenáriuma Kétszáz éve, 1787. február bályozás gondolatát, amelyre követően, a második nagy 13-án született Beszédes Jó- terveket is kidolgozott. A magyar vízimérnök. Fiai zsef vízépítő mérnök, aka- komplex vízgazdálkodás közül Kázmér (1826—1886) démikus, az egykori szegedi nemzetközi viszonylatban is mérnök, a Imásik, Kálmán diák, aki 1800-ban került az korai úttörője Beszédes Jó- (1839—1893) festőművész zsef volt. lett. Testvéröccse. Ferenc A szabadságharc leverése (1798—1870) vízépítő mérnök után Dunaföldvárra vonult szintén a szegedi piaristákvissza. Tolna megyében 1852 nál tanult, majd 1821-ben telén nagy árvízveszély volt. kapta meg mérnöki okleveA megye vezetői az árvízve- lét. ö is igen hasznosan jáben fizikai munkát végzett, szély levezetésére Beszédes rult hozzáa hidrológiai kulaz iskola sepregetése és fű- Józsefet kérték fel. Közben túránk fejlesztéséhez, egyes tése is mindennapi feladatai megvizsgálta a 25 évvel ko- dunántúli vármegyék gyaközé tartozott. Mindezeket rábban a tervei által készült korlati kérdéseinek megolvállalta, hogy ingyen tani- gátakat. A hosszúra nyúlt dásához. tott diák lehessen. Az ilyen munka közben, a kemény Beszédes Józsefben nemsorsú tanulókat kredenciális téli hidegben meghűlt, és csak a kiemelkedő tudású diáknak nevezték abban az tüdőgyulladás következtében vízépitő mérnököt tiszteljük, időben. Szegeden ismerke- 1852. február 28-án meghalt, hanem a magyar nyelvű Beszédes József egyike műszaki irodalom egyik legvolt a legnagyobb magyar j°bb megteremtőjének is elmérnököknek. Szorgalmával, ismerjük. Széles körű munrendkívül nagy akaraterejé- kássága minden elismerést vei és kiemelkedő szakmai kiérdemel az utókortól, szühites földmérésze (főmérnö- felkészültségével jutott el a letésének 200. évfordulóján, ke). Vedres Istvánt már ak- iegnagyobb magyar tudomá- az egykor itt nevelkedett kor példaképül választotta, s nyos elismerésig, az akadé- szegedi diáknak. találkozás miai tagságig. Balla Antalt Bátyai Jenő dett meg a matematika és a mérnöki rajz elemeivel, amelyekhez nagymértékben hozzásegítette Vedres István (1765—1830), a város akkori talán a korai adott neki ösztönzést arra, hogy később mérnök legyen. A mérnöki szigorlatnak 1810-ben Pesten tett eleget. Gyakorlati tevékenységét. 1811-ben kezdte, a Sárvízi Nádor Csatorna Társulatnál, majd uradalmi mérnökként több vármegyében dolgozott. A szépművészetek és a filozófia doktorává a pesti egyetem 1819-ben avatta, Szakirodalmi munkássága során ő volt az a mérnökember, aki legtöbbet tett a magyar műszaki nyelv kifejlesztéséért. Mértani és geodéziai műkifejezéseket tartalmazó szójegyzékét a Magyar Tudományos Akadémia ma is becses emlékként őrzi. Szárnyaló vízügyi tervei nem mindig és nem mindenkitől találtak támogatásra. Talán ez a tény is kedvét vette a vízügyi munkálatoktól. és 1840-ben a Központi Magyar Vasúttársaság szolgálatába lépett, ahol főigazgatóként vezette a kezdeti vasútépítkezéseket. Nevéhez fűződik a Pest—Vác vasútvonal megépítése, majd a Pest—Kolozsvár nyomvonal első terveinek elkészítése. Jó munkahelynek tartotta a vasutat, de igazi szakmaszeretete a vizügyi témákhoz vonzotta. Legjelentősebb munkái közé tartozik a fehér-körosi Núdor-malom-csatorna első, kizárólag ipari célú csatornánk létrehozása, Elsőként vetette fel az Al-Duna-szaOlvasni nehéz Az általános iskola feladata: az alapképzés. Mégis igen sokan kerülnek ki úgy a nyolcadik osztály padjaiból, hogy sem a biztonságos olvasás, sem a pontos számolás, sem a helyesírás nem sajátjuk. Korosztályonként a gyerekek 25—30 százaléka elfogadhatatlanul alacsony szinten végzi el az általános iskolát. A legnagyobb hiányosságok az olvasás- és kifejezéskultúrában mutatkoznak. Sokan az általános iskola alsó tagozatának képzési rendjét tartják hibásnak, holott ezért hasonlóképpen felelős a családi környezet és az a téves szemlélet, hogy az olvasás elsajátítása az iskola első két évének feladata. Tény, hogy az oktatásügynek nincs kidolgozott olvasáspedagógiája az egész általános iskola tartamára, de az hangoztatott dolog, Az Országgyűlés kulturális bizottsága néhány napja vitatta meg a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata alapján a tankötelezettségi törvény végrehajtásának tapasztalatait. Az írásos összegzés szerint: „aggodalomra ad okot a magyar oktatás helyzete". nem a pedagógusok fölkészültségében és a körülményekben keresendők a gondok gyökerei. Egy túlzsúfolt osztályban, ha nagyon előrehaladnak a tehetségesebbek, a pedagógusnak nincs lehetősége á lemaradók felzárkóztatására. Annál is inkább, mert nincs is ilyen program. Tehát hiába hangoztatjuk a hogy csak 14 éves korban csoportfoglalkozással törtéjuthatnak el az esztétikai olvasás magasába a diákok. (Fölmérések szerint a gyerekek fele ér el idáig.) Tehát nem lehet csupán az olvasókönyvekre visszavezetni az olvasás később jelentkező nehézségeit. A mélyebb ösznő differenciált képzés fontosságát, ha a tanítónak — kilenc évvel az új tanterv után! — nem áll rendelkezésére kidolgozott segédanyag. — A pedagógus pedig túlterhelt, tőle nem várható el, hogy csoportprogramokat Jüket, de legkevésbé a mi javaslataink tudomásulvételével. Mire egy-egy program a tanár asztalára kerül, addigra kész a káosz, nekünk pedig a kollégák bátorítása marad csupán Mást ne mondjak: a táskámban van egy környezetismereti oktatóprogram nyolcvan oldala. Erről kellene két nap alatt a döntés-előkészítéshez véleményt formálnom. — Szó esik többféle hasznos módszerről, melyekkel már decemberben jól olvasnak a tehetségesebb elsősök. De jó-e ez a sietség akkor, amikor sokan lemaradnak, és ez a hátrány az évekkel csak egyre nő? — Valóban, a jófejúek előbb megtanulnak olvasni, és a felzárkóztatás kérdésében üt vissza az osztályok magas létszáma. — A gyerekek egyre nagyobb iskolatáskával járnak. Ezek szerint a megfelelő segédanyag mégis hiányzik belőle. — Igen, a most használatos munkalapok alkalmatlanok a differenciálásra. Magába forduló, tévéfaló társadalom alakul szentünk szönhető-e részben ez a túlterheltség. hogy az oktatásügy a módszertani csillogás és az egymást követő kísérletek bűvöletében él? szefüggések ^ fölfedezéséhez készítsen. De nem annak kő- láttára. Egyre terjed a funki Í. x* x a cionális analfabétizmus (az olvasás technikájának elsajátítása mellett az olvasás teljes hiánya), egyre több iskolán kívüli kulturális hátrányra derül fény, éppen n/, x ,,, '? f°ntos szempon- olvasásórákon. Ha a család, tok, például az első oszta yos a tágabb környe5>et nem tesz olvasókönyvet ,IS korrigálták semmit az olvasókultúráért, A szakmunkásképzőbe "J31"' Vagy 32 U,J ™tamat.ka akkor az iskolának kellene általában az általános isko- ?lyan0„,rrehU-ecnetese" n(ehez.' kimondottan ezzel az alaplát minimum szinten teljesi- ,nogy egynusz f3"110- feladattal foglalkoznia. Hőtök kerülnek, sok közöttük a krefessnegu nevel°n,ek 1S, egy gyan beszélhetnénk demokora intenzív folkeszulesre ráciáról ha emberek tízezrei van szükségé egy tanórára beszélgetőpartnerem Rossa Lászlóné szakfelügyelő volt. — Az országgyűlési bizottság elé került jelentésből kiderül, hogy a szakmunkástanulók jelentős része nem érti az olvasott szöveget, a betűk felismerésével küzd. Hogyan lehet ez? halvány kettes tudású. Többségük családjában nem követendő minta az önképzés, az olvasás. Sok édesanya nem tudja, hogy a hat hónapos gyereknek mutatott kép, színes rajz is sokat segíthet a jelek, a betűk későbbi öszszeolvasásához. Gond az is, hogy amíg a matematika- és a környezetismeret-foglalkozás kötelező az óvodában, addig az anyanyelvi foglalkozás csak ajánlott. Ezek az úgynevezett kezdeményező módszerrel folynak, aminek eredményeként az amúgy is fejlettebb, közlékenyebb, jobb kifejezőkészségű gyerekek vesznek részt a beszélgetésben. Ezen sürgősen változtatni kellene. — Az általános iskolában viszont mindenkit egyaránt meg kellene tanítani az olvasás tudományára. — Erre több módszer is szolgál, de nem ezekben, haegy még akkor is, ha minden eszköz készen áll. Hasonlóképpen gond az, hogy az 1978-as tanterv óta nem születtek meg a tanári munkát segítő kézikönyvek. Vagy, ha megszületett, mint a matematika esetében, akkor azóta már háromszor változtattak rajta. Fölkérnek minket, a tanításban is részt vevő gyakorló pedagógusokat, hogy segítsünk az oktatáspolitikai döntések előkészítésében. Támogassuk azt a számtalan bizottságot, amelyekben mindig valami újon törik a feképtelenek a szabatos önkifejezésre? Hiszen az olvasni tudás és a fogalmazási, közlőkészség között szoros az összefüggés. „A hetvenes évek elejétől ismétlődő mérések bizonyítják, hogy a tanulóknak egy újratermelődő rétege nem tud megbirkózni az életkorának megfelelő írott szövegekkel, nem érti az olvasottakat" — írja egy tanárember a Köznevelés című szaklapban. Ugv tűnik, valamiről újra lekéstünk. Dlusztus Imre Á kíváncsi ember Carl R. Rogers, pszichológus, pszichoterapeuta, pedagógus, tucatnyi könyv és több száz cikk nagyhatású szerzője 85 éves korában, 1987. február 4-én elhunyt. Ha azt írom, hogy századunk egyik legjelentősebb pszichológusa távozott az élők sorából, ezzel nem tudom érzékeltetni azt a rendkívüli veszteséget, amelyet mindazok éreznek, akik valamilyen módon találkoztak vele. Amikor néhány éve nagyszámú klinikai pszichológust kértek meg, hogy nevezzék meg azt a három pszichoterapeutát, akinek a munkássága a legnagyobb hatású napjainkban, Carl Rogers neve szerepelt elsőként a listán. Mindez azonban elvesztette a jelentőségét számomra abban a pillanatban, amikor először megláttam őt csoportban, interjú közben — dolgozni. Testének minden porcikájával figyelt, érzékenyen reagált, intuitív módon megérzett: intenzív módon jelen volt, anélkül, hogy tolakodó módon zavart volna. Rogers egyik „titka" talán az, hogy mindvégig meg tudott maradni természetes módon kíváncsi tanulónak. Életének egyik legfőbb értelmét a tanulásban látta, mindenekelőtt az olyan tanulásban, ami jelentős hatással volt a saját viselkedésére. Meggyőződése volt, hogy az egyetlen tanulási mód, amely jelentősen befolyásolja az emberek viselkedését, a felfedező-, belülről kezdeményezett tanulás. Legnagyobb alkotása, a kliensközpontú pszichoterápia és a belőle kinőtt személyközpontú megközelítés valóban nem technikák, trükkök gyűjteménye, de egy sajátos „létezési mód". Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy az elmúlt években — 1984ben és 1986-ban — kétszer is ellátogatott hazánkba, a „kultúrák közötti kommunikáció kreatív megközelítéseit" vizsgáló szegedi munkaértekezleteken több mint 300 ember (pszichológusok, pszichiáterek, pedagógusok, üzemi vezetők) dolgozhatott vele együtt. Megcsodálhattuk rendíthetetlen optimizmusát. Ez az optimizmus abból a mély meggyőződésből fakadt, hogy minden szervezetben van egy olyan tendencia, amely a benne rejlő lehetőségek kiteljesítésére irányul. Optimizmusa tükröződött abban is, hogy az .elmúlt 10—15 évben a világ po litikai feszültségekkel terhes pontjait járta végig (így Dél-Afrikát, Írországot), hogy segítse az érzelmek kifejezését, az emberek egymásra találását. Az 1984-es szegedi találkozón kételkedve hallgattuk, amikor újabb terveiről beszélt: aktív, vezető politikusokkal akart leülni —csoportozni. Az élet azonban kegyes 'volt hozzá: 1986-ban a Fertő-tó ausztriai oldalán fekvő Ruston összejött Közép-Amerika számos politikai vezetője, a tanúja lehetett a „csodának": hogyan teremtett — közeli munkatársaival együtt — olyan biztonságos légkört, melyben a politikusok szabadon, a maguk emberségében mutatkozhattak, találkozhattak egymással. Hitte, hogy ily módon hozzájárulhat ahhoz, hogy a népek békében éljenek egymással. Tanítványai a világ minden táján folytatni fogják munkáját. Klein Sándor Holland könyvkiállítás Holland bibliofil könyvek Steenwijk-nek, a Holland címmel nyílik kiállítás ma, Királyság budapesti nagyköpénteken délelőtt 11 órakor vetének magángyűjteményéa Somogyi Könyvtárban. A bői. A kiállítást egyébként kiállítás anyaga válogatás — maga a nagykövet nyitGodert Willem de vos van ja meg. A Kincskereső februári száma „Rejtettelek sokáig, / mint lassan ért gyümölcsét / levél közt rejti ága .'.." — Radnóti Miklós sorai nyitják a Kincskereső februári számát. A borító 3. oldalán egy másik klasszikus, XX. századi költemény olvasható: Tóth Árpád Körúti hajnala.. A mai mngyar költészet gazdagságáról Csoóri Sándor, Döbrentei Kornél, Horgas Béla és az erdélyi Ferenczes István költeményei tanúskodnak. Folytatásos fantasztikus regényünk (Szemközt az űrtigrissel) 6. részében tovább folyik a küzdelem a TERR5NOSTRA és a háborúpárti Carringfry elnök hívei között. A gyerekek és visszagyerekesedett szüleik ezúttal is sok borsot törnek a katonák orra alá ... A félévi bizonyítványosztás kevésbé felemelő pillanatait írta meg Kántor Zsuzsa (Félévkor). A NEVETŐ IRODALOMÓRA Bajor Andor kacagtató írását közli két, sakkozni nem tudó gyerek sakkpárbajóról. Lengyel Dénes mondója (Szepes vára) a kuruc kori harcok egyik epizódját eleveníti fel. Csernai Zoltán Delfinkaland című novellája (illusztrációja a címlapon látható) egy karib-tengeri halász fantasztikus kalandjáról szól. Mándy Iván Egy varjú mondja című műve egy öreg varjú groteszk, szeretetteljes portréja. Az EZ FANTASZTIKUS ... sorozatban Gahan Wilson és Herbert IV. Franké írásait olvashatják a sci-fi-kedvelők. Ebben a számban található a Szerzőtárs-pályázat eredményhirdetése is. A legjobb pályaművek szerzői meghívást kapnak az idei Kincskereső-táborba Az OLVASOLAMPA rovatban Horgas Béla vall első olvasmányélményeiről. Az ÖRÖKSÉG Szegfű László írását közli Magyarország szent koronájáról. A KÖNYVEK KÖZÖTT-ben Mohács Lívia. Ki tudja, mi a siker? című könyvéből olvashatunk részletet. A folyóirat februári számát Magyar Mihály, Pásztor Csaba, Szegszardi Ildikó, Fritz Mihály és Csala Károly illusztrálta.