Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-11 / 35. szám

"1 Szerda, 1987. február 11. Reflektorok — pedagógus közelben Sárdi Lajos, a Pedagógusok Szakszervezete központi vezetőségének titkára tegnap Szegedre látogatott. Az szmt-székházban Fabula Andrásné megyei titkár és Pap Jánosné városi titkár tájékoztatta a szakszervezeti életről. Majd felkereste a Mező Imre Általános Iskolát. Délután a központi vezetőség titkára szakszervezeti tisztségviselőknek tartott előadást a pedagógusok és oktatásügyi dolgozók életés munkakörülményeiről. * — Milyennek itéli meg a szegedi pedagógusok szakszervezetét? — Évente legalább egyszer igyekszem lejutni Szegedre. Egyébként minden apropót megragadok ahhoz, hogy injformációt szerezzek az itt folyó munkáról. A bérkérdés ebben a városban is napirenden van. Úgy gondolom, nem elhanyagolható tény, hogy Szegeden évről évre csökken a bérmaradvény. A bértömeg-felhasználás százalékban kifejezve a térségben 98,6 százalék. • Ez az országos átlagnál 0,5 százalékkal jobb. Az itteni kollégák r.agy figyelmet fordítanak a területi pótlékokra, a letelepedési segélyekre, kölcsönökre. Az állami partnerekkel együttműködve, tudatosan alakítják a jutalmazáspolitikát. A nyugdíjas pedagógusok érdekvédelme is megoldott. — A JATE-n a közelmúltban felvetették, hogy a pedagógus-szakszervezet nem tudja kellőképpen képviselni a felsőoktatásban dolgozók érdekeit, ön ezt hogyan látja? — Központi bérintézkedések már hosszú évek óta nem történtek a főiskolákon. egyetemeken. Jogos igényekről van szó. A Pedagógusok Szakszervezete központi vezetősége még ebben az évben szeretne eredményt elérni. Ugyanez érvényes az elismerésekre is. A felsőoktatásban szintén meg szetretnénk honosítani a kiváló pedagógus, a pedagógus szolgálati emlékérem kitüntetéseket. Kezdeményezésünk elől a Művelődési Minisztérium nem zárkózott el. — Miről szeretne most elsősorban információkat kapni Szegeden? — Érdekel, gondolkodnak-e az alapszervezetek azon, hogy a bérfejlesztések áprilistól hogyan alakulnak. Izgatnak a munkafeltételek is. És nem utolsósorban az új oktatási törvény fogadtatására ugyancsak kíváncsi vagyok. B. E. Odesszai pártmunkás látogatásai Az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának meghívására, a testvérmegyei kapcsolatok keretében, többnapos látogatásra, tapasztalatcserére megyénkbe érkezett a hét elején Vlagyimir Nyikolajevics Jermolin, az Ukrán Kommunista Párt Odessza Területi Bizottsága agitációs és propagandabizottságának munkatársa, akit tegnap, kedden reggel fogadott Szabó Sándor, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára. ' A megye társadalmi és gazdasági életéről Bartha László, a megyei pártbizottság titkára tájékoztatta. Ezt követően a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársaival folytatott eszmecserét. Délután a vásárhelyi mérleggyárat tekintette meg, majd előadást tartott arról, hogy a szovjetunióbeli társadalmi és gazdasági fejlődés gyorsítása milyen feladatokat ró az Odessza területi pártszervekre. Ma, szerdán Csongrádon a Tisza Bútoripari Vállalatnál tart előadást, vendégül látják a Fábiánsebestyén i Kinizsi Tsz-ben; csütörtökön a József Attila Tudományegyetem politikai gazdaságtan tanszékére, a pártiskolára — ahol ugyancsak előadást tart — és a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályára látogat el. Lót elrepült El. Végérvényesen, öszszéeszkábált űrrepülőgépén, hulladékokból menteit éei masináiét. deszkákból, csövekből, roncstelepek ócskaságaiból épített csodagépén elszállt, az örök égi mezőkre. Itthagyta mestereinek emlékét, szorongásainak, vívódásainak színterét, itthagyta linóleumdarabjait, fadúcait, vésőit, festékeit. Intett még' egy istenhozzádot és elrepült. Gácsi Mihálynak hívták, grafikusművész volt, az utóbbi években — Szolnok és Vásárhely után — Zalaegerszegen élt. Ahhoz a nagy nemzedékhez tartozott, melynek tagjai közül már ott fenn várt rá Kondor Béla és Csohány Kálmán, s akik utánaintettek: Gross Arnold, Würtz Ádám. Hatvanegy éves volt, halálhírét a múlt hét végén olvastam a lapokban. Nehéz elhinni, hogy a hatalmas termetű, mindig mosolygó, gyermekien esendő szakállas medve, az anekdoták, viccek és vörösborok jóbarátja egyáltalán kivonulhat a földi terepekről. Gácsi Mihály egészen különös alakja volt a kortárs képzőművészetnek. A perifériákat jobban szerette, mint a bevilágított központokat, a csöndes sarkokat jobban a nyüzsgő sokadalomnál. Szívesebben beszélgetett baráti társaságban, mint bennfentesek gyülekezetében. Ki nem állhatta a korlátokat, az ostoba szabályokat, a merev határidőket, a szőrszálhasogató zsűriket, a tudományoskodó ítészeket. Gyűlölte a butaságot, az irigységet, a szakma sanda pillantásait. Szerette Dürert, Bruegheit, Rembrandtot, kézikönyve volt a Biblia, kritikus szemmel figyelte a világot, érzékenyen reagált mindenre, ami az vmb'T és a természet ellen irányult, legyen az. környezetszennyezés, háLót menekülése Szodomából borús árnyék, elnémított dallam, vagy kísértő szirénének. Természetes, mondhatnám romlatlanul ösztönös művésznek isimertem, aki minden alkotásában rendkívüli érzékkel szembesítette a múlt szellemi és szakmai tanulságait a XX. század második felének problémáival. Ebből a művészi aspektusból és emberi tartásból születtek legnagyszerűbb metszetei, a Fizikai kísérlet, a Kálvária, a Háromkirályok, a Jónás és Ninive, a Szent Antal megkísértése, a Szélmalom, a Pastorella a XX. század végéről. És persze a Lót menekülése Szodomából. Gácsi Mihály hiánya nagy vesztesége a magyar képzőművészetnek. Nem csupán embersége, tehetsége, művészi kvalitásai miatt. Azért is, mert már életében hiányt pótolt, ö művelte legmagasabb szinten a képi humort, a komikumot, a szatírát, a groteszket, a tragikomédiát. Egyszerre volt kegyetlen és megbocsátó, precízen objektív és megejtően elnéző, pengeélű kritikus és elhomályosuló szemű gyermek. Egyazerro volt. a körön kívül es belül. Ez a kettősség adta varázsát, hitelét, s az az ámulatra méltó érték és érzék, ahogyan az öniróniát művelte. Társadalmi felelősségére és emberi elkötelezettségére idézek egy beszélgetésből : „ ... sokan ma már nem is tudják, milyen szörnyű meg undorító és mocskos dolog egy háború. Sajnos én egyre inkább érzem, a gyomromon érzem, hogy elég közel van a veszélye ennek, és tudom mi az, amikor százával halnak meg, meg ezrével gyerekek és asszonyok. Tulajdonképpen a magam számára csak ez a lehetőség, hogy elmondhassam szorongásaimat és felelmemet, mert bennem aggály, meg szorongás, meg félelem is van, és nem hiszem, hogy van olyan komoly gondolkodású ember, akinek családja is van, meg gyerekei, akit ne töltene el félelemmel a különféle szárnyas, neutron, hidrogén, meg nem tudom, miféle bombáknak a telepítése. És erről nem is művészi, emberi kötelességem beszélni." Hogy a békében is kísért a halál, arról már nem beszélgethetek Gácsi Mihállyal. Mi t.-metik Zalaegerszegen. Tanúi Lajos Dráma és bohózat — táncszínpadon Tündérkert „Az kegyes Isten legyen velünk, és vigyen engemet ki ez tümlérországbol, noha Szép Ilonám ninesen (mivel nincs varázserejü segítőm), azért bizon örömest kimennék." (Székely Lukács, 1554.) Erdély történetében bizony szép számmal találni olyan korokat és áLlapotokat, mikor lakói szenvedtek („üllő és verő közt"), elvágyódtak- S maradtak. A tündérországban, tündérkertben, melynek „földje termékeny, jó bortermő, aranyban. ezüstben, vasban s más ércekben, s azonkívül sóban is gazdag; szarvasmarhában, vadban, medvében, halban bővelkedik", a koronkénti elszigeteltségben megmaradtak elevennek a Kárpátmedence ő&i táncainak, zenéinek jellemzői. A magyar zene- és tánckultúra történeti múltjának rekonstruálásához ezért nélkülözhetetlen az erdélyi hagyomány jó ismerete, ezért jelent a gyűjtőknek, tudósoknak kincsesbányát. S a föltárás közben megmutatkoznak a kutatóknak nemcsak a századok során változott, egymásra rakódott hagyományrétegek, hanem a hajdani tündérkertben egymás mellett élő népcsoportok kultúrájának összekapcsolódási pontjai is. Egységek-azonosságok, és különbségek. Fölfedeztek olyan táncokat, amelyeket magyarok is, románok is saját etnikus hagyományaikként tartanak számon, nincsenek tudatában a táncok közötti rokonságnak; holott a kutatók — akár a mozgás, a ritmika, vagy a szerkezet tekintetében — a közvetlen rokonságot pontosan ki tudják mutatni. Az egymás mellett élő népek kultúrájának kölcsönhatásait — mondjuk Bartókék munkássága, a népművészet, a hagyomány történeti és összehasonlító vizsgálatának eredményei óta legalább — nem ildomos vitatni. Értelmetlen. A külön-külön is eleven — s egymással történetileg rokon — kultúrák, a saját nemzeti hagyományok létét megkérdőjelezni úgyszintén értelmetlen. Anakronisztikus. Kultúra és ember ellen való. Minderről szól, szavak nélkül, a tánc nyelvén és a népdalokkal a Tündérkert című színpad] mű. A Nóvák Ferenc rendező-koreogfáfus komponálta tánckölteményt — amellyel majd' egy éve, a pesti bemutató óta járja az. országot a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének tánckara — hétfőn este láthattuk a nagysz.ínház.ban. Diószegi László, a markáns tehetségű fiatal néptánc-koreográfus erdélyi magyar és román táncokból építkező kompozíciói olyan sorrendben követik egymást a színpadon, s úgy kapcsolják őket össze a népdalok és zenék, hogy a szvitszerü műnek határozott, fogalmilag is kifejezhető mondanivalója van. Megragadó erővel igenli a csodálatos gazdagságú nemzeti kultúrák mindegyikének létjogát, s a Romániában élő magyarság „Meg sem haltam, már el vagyok temetve" — állapotának táncszóval elmondott drámájávaL — tiltakozik. Kallós Zoltán gyűjtéséből valók a fölhasznált magyar és román népdalok, amelyek — akárha tükörfordítások lennének — az.onos témájúak, közeli rokonok. Gyönyörűen hangzottak — Szvorák Katalin és Balogh Marton eloadásaban. Kallós Zoltán is részt vett a szeged. előadáson, s nem tudni, az átélt előadásért a táncosok, az énekesek, a zenészeK (a Hegedős együttes) — vagy ő Kapott nagyobb tapsot; életművéért, a felbecsülnetetlen értékű ballada- és népdalgyűjtésekért. A hangulatot oldo, künynyed szórakoztatásként is fogadhattuk a műsor második részét, Kocsonya Mihály házasságának viszontagságos törtenetét táncban elbeszélő játékot. Am, ha azt tekintjük, hogy az 1700-as évekből ránk maradt népt komédiatöredék, e paraszti bohózat mai színpadi megjelenítéséről van szó. mely egyúttal azt jelenti, hogy az egyébként feledésvesz.élynek kitett irodalmi hagyomány mégiscsak megőriztetik — a szórakozás komolyságát nem vitathatjuk. Nóvák Ferenc invenciózus koreográfiája illeszkedik egy sorba: önálló színpadi müveihez, úgy tetszik, tudatosan választ mentőakcióért kiáltó alapanyagot, gondoljunk csak a „Magyar Electra" című táncművére. A Kocsonya Mihály házassaga szórakoztat, nevettet — mert bohózat, a vaskos nép] humor tárháza. De Rossa László zenéjének, Götz Béla díszleteinek, s az alkaLmazott neptánemozgásanyagnak ráadásul — a nemzeti romantikára vonatkozó — „idézőjelei" vannak, karikatúraelemei, önironikus felhangjai. így, e kettős nevetéssel teljes, több rétegű, valódi élvezetet nyújtó ez a táncjáték, amelyben kitűnő táncosok Gombár Judit jelmezeiben produkálnak kacagtató jeleneteket. Sulyok Erzsébet fl Népszabadság évkönyvéről Ha valaki járatos az újságosstandok környékén, jól tudja, kiadványokból, évkönyvekből ma már nincs hiány. Mégis csak örülni lehet a Népszabadság szerkesztősége bátorságának, amiért vállalták, hogy ebben a bőségben újabb művel — saját évkönyvükkel — harcolnak a vásárlókért. S miért indokolt az öröm? Nos először is — ahogy Borbély Gábor, a lap főszerkesztője írja bevezetőjében: az évkönyvek sorában a miénk elüt a szokásostól, mert nemcsak az elmúlt évből meríti témáit, hanem visszatekint a mögöttünk hagyott 3 évtizedre is. Másodszor pedig: a bevezetőt követő válogatás méltó a célhoz. Olvashatunk például levélváltást, amely Illés Béla és Münnich Ferenc között zajlott 1956 decemberében, s a hasonlóan korabeli írások között találunk ma már történelminek nevezhető karikatúrákat is. A hatvanas éveket idéző írások közül külön is kiemelhető egy beszélgetés Lukács Györggyel, míg a hetvenes évek anyagai közül elsősorban Déry Tibor és Sőtér István írását ajánlanám. Ha hozzáteszem, hogy a már említett írók névsora olyan továbbiakkal egészíthető ki, mint Juhász Ferenc, Berend T. Iván, Karinthy Ferenc, Benjámin László, Száraz György — már biztos egyetértenek velem — bőven kínál olvasnivalót az ország legfiatalabb évkönyve, A színes képanyagot átlapozva viszont önkéntelenül adódik a kritika — ebből bizony sokkal nagyobb blokk is elkelt volna. P. Z. Néta-találkozó Pécsett Egykori p^csi és munkácsi, illetve jelenleg Baranyában élő népi kollégisták számára szervez találkozót Pécsett a Hazafias Népfront Baranya Megyei Bizottsága. Az áprilisra tervezett kétnapos összejövetelen szívesen látnak másutt tanult hajdani népi kollégistákat is. A baráti találkozót öszszekótík egy tudományos üléssel is, a Nékosz történetéről. A Hazafias Népfront Baranya Megyei Bizottságának Geisler Eta utca 15. szám alatti pécsi székházában február végéig várják a jelentkezéseket. s azok alapján küldik meg a hajdani kollégisták címére az áprilisi Nékosz-találkozó részletes programját. (MTI)