Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-11 / 35. szám

Szerda. 1987. február 11. 3 flz ifjúság védelmében Tegnap délután a Bartók Béla Művelődési Központban megnyílt a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság rende­zésében létrehozott. Ellenfényben című ifjúságvédelmi ki­állítás. Megnyitó beszédet Kántor Géza alezredes, városi rendőrkapitány mondott. Beszédében hangoztatta azokat az okokat, körülményeket, melyek az ifjúsági bűnözés arány­számának növekedésében szerepet játszanak, s melynek visszaszorítása érdekében a rendőrség — a társszervekkel közösen — nagy erőfeszítéseket tesz. Bűnmegelőző mun­kájuk egyik megnyilvánulása ez a kiállítás (megtekinthető 18-áig, naponta 10-től 18 óráig), melyben bemutatják a fiatalkori bűnözés leggyakoribb megnyilvánulásait, fölidéz­ve annak veszélyeit is Svájci míiszaki­ludományos napok Kedden, a budapesti Hil­ton Szállóban ünnepélyesen megnyitották a „Swisstech 1987" svájci műszaki-tudo­mányos napokat. A négyna­pos rendezvénysorozaton 13 termelővállalat szakemberei 19 előadást tartanak Buda­pesten és Székesfehérvárott. Ismertetik a fémfeldolgozó­iparban, az elektronikai iparban és a környezetvé­delmi berendezések gyártá­sában elért új fejlesztési eredményeket. Az előadás-sorozat meg­nyitóján Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Ka­mara elnöke és Walter Fust, a svájci kereskedelemfej­lesztési intézet igazgatója egyaránt azt hangsúlyozta, hogy még sok a kihasználat­lan lehetőség a két ország ipari együttműködésében. Tavaly az árucsere-forga­lom értéke meghaladta a 600 millió svájci frankot, de ezen belül a gépipari ter­mékek cseréje alig néhány százalék. Ingatag talajon A szövetkezet klubhelyi­ségében tegnap, kedden dél­előtt megtartott küldöttgyű­lésen két kályha is ontotta a meleget, de enélkül is iz­zadhatott vezető és téesztag egyaránt. Nem kellemes do­log a 3 millió 623 ezer fo­rintos mérleg szerinti vesz­teségről beszélni, hátha még a lehetséges kilábalás szám­bavételénél is abba kell be­lenyugodni, hogy elsősorban maguknak kell a sorsukat megváltani. Farkas Szilveszter elnök tavaly év közben csöppent ebbe a nem irigylésre méltó vezetői székbe. Szavaiból ki­tűnt, hogy nem egyetlen el­Zárszámadás ópusztaszeren kisebb összegekben igen sokfelé oszlik. A kilábalás számbavéte­lénél feltétlen a közgazda­sági elemzés a kiindulási pont, így itt már a terv cél­jai is körvonalazódnak. A növénytermesztés eredménye a' korábbiak féle, kétmillió alatti összeg. Csak egy szám: tavaly 380 milliméter csa­padék hullott, mégsem mi­nősültek a rendezésnél ked­vezőbb elbírálást jelentő aszálykáros szövetkezetek so­rába, mert a korábbi ho­rontott esztendőről van most zamok is alacsonyabbak vol­szó. Az alaptevékenységük az utóbbi időben állandóan veszteséges, s a látszólagos egyensúly a Gyáli Szabad­ság Tsz-szel közösen működ­tetett Elektroplaszt Gt. be­fizetett nyereségéből adó­dott. A mostani 4 milliót meghaladó gt. nyereségrész nem fedezte a tovább rom­tak, így a kiesést nem tud­ták dokumentálni. Egy le­hetőség van, pénzesebb nö­vényt keresni, itt elsősorban a napraforgóra és a fűszer­paprikára gondolnak. A szarvasmarha-ágazat önmagában 3 millió 700 ezer veszteséggel járt. Ebben nagy szerepe volt az idő­ló, s kilencmillió veszteséget szerűvé vált selejtezések da produkáló alaptevékenység hiányait. Azért év közben nem en­gedték el a gyeplőt, ezt bi­zonyítja, hogy a bérgazdál­kodásban szigorúan tartot­ták magukat az előírások­hoz, így munkadíjadót nem fizettek. A mostani vesztesé­güket saját alapjaikból fe­dezték, egy kisebb tétel ki­vételével. Ez idáig szépen hangzik, csak ott a gond, hogy 1987-re nem maradt tartalék. Így meghirdettek egy szigorú, költségérzékeny tervet, de még biztatásként sem beszélhettek a Jobb ke­resetek lehetőségeiről. A fej­lesztésekkel már a múlt év második felétől megálltak, így a Sándor majorba a gázbevezetés is elmaradt. A háromezer-hatszáz hektár területű szövetkezet 455 tag­nak kell, hogy megélhetést nyújtson. Közülük közel há­romszáz a nyugdíjas, igy az aktív dolgozókra komoly terhek, feladatok várnak. A kibontakozást nehezíti, hogy adósságállományuk megha­ladja a 30 millió forintot, s ez egy 153 milliós vagyonú téeszben igen komoly arány. Hogy miből áll ez a nagy összeg? Igen összetett a kép. A korábbi veszteségek hi­telekből történő pótlása ben erkölcsi támogatásáról biztosította a kollektívát. A korábbi évektől eltérően a külső anyagi segítség lehe­tőségei korlátozottabbak, így a lényeges dolgoknak há­zon belül kell megoldódnia, A szövetkezetek között je­lentős átrendeződés tapasz-, talható, a veszteségesek szá­ma a megyében 11-ről 1986­ra hatra csökkent. Ezek egyike az ópusztaszeri. Ha kevesebb van belőlük, ta­lán több szakmai segítség jut nekik, mert ebben a körben is feltétlen változást kell elérni, még ha nehéz is. Ópusztaszeren a gt.-vel együtt jövőre négymilliós eredményt terveznek. A fel­adatok emberre szabottak, javítaniuk kell n gazdálko­dásukat, egyszerűen nincs más választás. T. Sz. I. rabonként 20 ezer forint kö­rüli ráfizetésének. A nö­vendékmarha-tartást meg­szüntetni sem célszerű, mert szerves trágya nélkül ez a homok nem terem. A vesz­teségek nagy részét kitevő tehénállományra viszont ál­lami támogatást kaptak an­nak idején, s most ezt visz­sza kellene fizetni, ha fel­számolnák a telepet. A sertéstartás a lehetsé­gesnél szerényebb ered­ményt hozott, itt is akad ja­vítanivaló. A műszaki ága­zat költségei magasak, ala­csony a gépek kihasználtsá­ga, a jövőben nagyobb gon­dot kell fordítani a mun­kák szervezésére és a sza­bad kapacitások értékesíté­sére. Az, hogy a háztáji ága­zat az árkiegészítéssel több mint 2 millió eredményt ho­zott, azt sugalmazza, hogy az integráció fokozásával en­nél is többre képes. Más­részt azt sem lehet figyel­men kívül hagyni, hogy a közösben elérhető szeré­nyebb jövedelem a háztáji­ban valamelyest pótolható. Az eredményes gazdálko­dás programját, mint 1987­es tervet a küldöttek elfo­gadták. A nehéz helyzetben is bizalmat szavazott egy­másnak a vezetés és a tag­Hire szólít a munka? Ne kárhoztassuk szürkeségre a legjobbakat — A becsületes munka nem roham a győzelemért, hanem kitartó iparkodás, na­pi 8 óra vagy ennél hosszabb idő alatt, amelyet ki-ki ké­pességei szerint tölt el, és teljesítménye lenyomatát őr­zi a késztermék, a munka­bér, esetleg a külön jutalom. Annak természetesen örü­lünk, ha nekünk is jut hely a verseny értékelése után a dobogón — mondja Virág Miklósné, a Szegedi Kon­zervgyár Vosztok szocialis­ta brigád vezetője. — Milyen helyet foglalnak el társaival a munkaverseny dobogóján? — A brigádmozgalom aranykoszorús jelvényes szintjén állandósult teljesít­ményünk. így értékelik kö­zös tevékenységünket mások és magunk is. A mi közössé­günkben már többen vannak idősebbek, akik nem vállal­koznak például kulturális vetélkedőkre, ami jelenthet­ne valami előbbrelépést, „csillogást". Mi a jelenünk s holnapunk alakításában csak két kezünkre számíthatunk. Hajt bennünket az emberi és az anyagi boldogulás vágya. Nem számithatunk mindig babérokra, de elmondhatjuk, hogy 17 évvel ezelőtt ezt a brigádot állami díjjal tüntet­ték ki. Pontosabban vezető­jét, Széli Imrénét, társaim közül Békési Lajosnét, Czu­kor Bálintot, Longa József­nét és Szőke Bélánét, aki ké­sőbb brigádvezető volt, és én vettem át tőle a zászlót. Az alapítók, a díjazottak egy része már nyugdíjba vo­nult. Mások itt, a gyárban vagy a fővárosban kerültek újabb, magasabb szakmai beosztásba. A maiak többsé­ge csupán hallóit arról, hogy elődeik miként kezdték, mi­lyen lelkesedéssel, milyen célért fogtak össze. Az álla­mi dij elnyerése után egy ideig még beszéltek erről, különösen, ha új tagokat vet­tek fel. Lehet, hogy egyesek­nek ez unalmas, plakátsze­rű volt. Nem tehettek róla, ők így kezdték. Azon sem le­het csodálkozni, hogy a múlt sikereiről az állami dij jut ma is az eszükbe, s minden együtt töltött esztendőről megvan a maguk örvendetes, felejthetetlen emléke. — Most mivel fogadja a brigádvezetö az újakat, mire szólítja a társakat? — Veselkedjünk neki em­beri kötelességünknek! Azt nézzük mindennap, hogy mi­re szólít a munka a napi 8 órában, s a végéemben, mert a szükség is szőrit. Engem különösen, hiszen három gyerekkel élek, és bizony a havi 4 ezer 200 forint mellé szükségem van a túlmunka dijára, hiszen csak a lakás­rezsi 2 ezer 500 forint. Én is úgy vagyok vele, mint na­gyon sokan mások; a több­letjövedelmem forrása csak a két kezem munkája lehet. Mindig csak abban remény­kedem, hogy lesz mit csinál­ni egész évben. Hogy mi lesz, arról a vál­lalati terv felvásárlási ada­tai elmondják: gyümölcsök­ből összesen 147, zöldségből 9 százalékkal szeretnének töb­bet vásárolni. A számítások szerint a termelési érték a tavalyi 1 milliárd 276 fo­rintról, 1 milliárd 327 millió­ra növekszik. Ebből többet akarnak külföldön értékesí­teni, mint egy évvel koráb­ban. Ilyen nagy mennyiségű áru vonul át azokon az üzemrészeken, ahol a Vosz­tok, illetve a többi 46 szo­cialista brigád közel 550 fő­vel dolgozik. Hogy e vállala­ti célokat elérjék, most ismét versenyre kelnek a nagy ok­tóberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére. Nem veszett ki a munkáskö­zösségekből a pozitív ver­sengés, s bizonyára lesznek a hétköznapi munkának ismét legjobbjai, győztesei. Több mint másfél évtizede e sorok írójának így foglal­ta össze a közösség nemes cselekedetének lényegét, amelyet a köz javára bonta­koztatott ki Széli Imréné, közvetlenül azután, hogy át­vette az Állami Díjat: — Munkánk eredménye és az előttünk álló tennivaló egyszerre keríti hatalmukba a munkásértelmet, -érzésé­két. Mi önmagunkból a leg­többet adjuk akkor is, ha nincs benne a fizetésben, ha azt nem követeli tőlünk a vezető. A megbecsülés, a kereset alakulása akkor is, s min­dig visszatérő volt, ha a munkamorálról beszélget­tünk. Bár a túlmunkán a túlórát, a társadalmi tevé­kenységeket, a brigád olyan vállalásainak teljesítését ér­tették, amelyeket a szo­cialista módon tanulni, élni jelszóhoz kapcsoltak. Ma már inkább a végéem­ben végzett termelést s az igy elérhető jövedel­met emlegetik. A Vosz­tok brigád tagjai ma is végeznek társadalmi mun­kát, mint a többiek. Részt vesznek a társadalmimunka­akciókban, kommunista mű­szakokban. Az előbbi a 47 brigád esetében meghaladta a 2 ezer órát; az utóbbi bé­rét, a 310 ezer forintot kü­lönböző szociális célokra ajánlották fel. A nyugdija­sok támogatására 118 ezer, a lakást vásárlók megsegítésé­re 108 ezer forintot. Még mindig él a patronálás szel­leme, hiszen a Vosztok bri­gádbei iek támogatják a rösz­kei iskolát, ahol társuk, Or­dögh Lászlóné ikergyermekei tanulnak Közös szórakozás­ra, művelődésre már nem jut idő. Van aki kertészke­dik, vagy más formában ke­resi a pénzt, tölti szabadide­jét. Voltak, s vannak, akik úgy vélik, hogy 17 évvel ezelőtt, amikor a magas kitüntetést elnyerte a Vosztok brigád, akadt bizony formális lelke­sedés is. Való igaz. A mun­kaverseny történetének ta­núságai szerint láthattak si­keres versenylendületet, de „kirakatrendezést" is. Vi­szont láthatták a mai törzs­gárdát fiatalon, szorgalma­san tanulni, dolgozni. Nem kell mélyre ásni, elég csu­pán a naplót fellapozni, hogy a küzdelem emlékeihez érjünk. Igaz. kanyargós volt a brigád útja. de a bosszúsá­gokat hamar elfelejti az em­ber, s a sikerre, az örömre gondol vissza. Ma is minden brigádtag be tud számolni azokról az anyagi, szellemi javakról, melyekben munka­ja testet öltött, melyekhez ó ii) hozzájárult, hogy a kon­zervgyáriak életüket gazda­gabban bútorozhassák be. Ók sem azzal a tudattal kezdték, hogy majd félúton meg kell állni. Ha megáll­nak, csak azért teszik, hogy visszanézzenek. Nem is árt néha visszatekinteni. — Mi most előrenézünk — mondja Virág Miklósné. — Arra figyelünk, hogy mire szólítja közösségünket a munka. Sokat várunk 1987­töl. A többi között azt is, hogy ne kárhoztassuk szür­keségre a legjobbakat, s hogy a hétköznapokon le­gyen tele két kezünk munká­val, mert elvégeznivalónk van, nem is kevés. Nagy Pál most 8 milliót nyom a lat- ság. E cselekvési egység, ha ba, a múlt évi PM-vizsgálat által megállapított adóhiány és a büntetés összege több mint 9 millió. Tekintve, hogy gépvásárlásra korábban sem jutott elég pénz, így a lí­zinggépbeszerzések 3,8 mil­liót jelentenek. A többi rész tartalommal telítődik, a ter­vek szerint pár éven belül el kell, hogy vezessen a kö­zepes hatékonyságúak me­zőnyéig. Rostás László, a téeszszö­vetség osztályvezetője a meghívott vendégek nevó­Kistelek kedvező időbe­osztású munkahellyel -gaz­dagodott. A főutcán levő cipőüzemet az Alföldi Ci­pőgyár leányvállalata, a félegyházi Kiskun Cipőgyár építette. Egyelőre felsörésze­ket készítenek, a szabászat létszáma 20 fő, míg a fűző­dében 80 személyt foglal­koztatnak. Pigniczki Sándor üzemvezetőnek még nem készült el az irodája —, de a munkahelyeken már no­vember óta gyakorolják a szakmai fogásokat. Nem eredménytelenül, a teljesít­mények megközelítik a gyá­ri követelményeket, s a hó­nap közepétől már eszerint fizetnek. Év végére szeret­nének napi 800—900 pár ci­pőfelsőrészt elkészíteni. A gyár gyors ütemben fej­leszt, hisz az utóbbi időben új konvertibilis exportpia­cokra tett szert. Ezért ez a Lázár Mihály (elvétele gyors reagálás, a volt me­zőgazdasági boltot pár hó­nap alatt alakították át üzemmé, A tágas udvarré­szen még az idén új csar. nok építéséhez kezdenek, s elképzelhető újabb bővítés is — az igényektől függően. Elsősorban nők dolgoznak itt, ezért kedvező a fél 8­tól délután 4 óráig tartó munkaidő azok számára, akiknek óvodás, iskolás gyermekei vannak Országos értekezlet a MEM-ben Országos értekezletet tar­tottak kedden a Mezőgazda­sági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumban a megyei ta­nácsok mezőgazdasági és pénzügyi osztályvezetői rész­vételével. Villányi Miklós ál­lamtitkár bevezetője után a minisztérium illetékes fő­osztályvezetői adtak tájékoz­tatást az esztendő eddig el­telt időszakának tapasztala­tairól, és egyebek között az eladósodott mezőgazdasági nagyüzemek terheinek eny­hítésére hozott intézkedések­ről, tudnivalókról. Közölték, hogy az élelmiszergazdaság az 1987-re szóló termeltetési szerződések állása szerint az idén is lehetővé teszi a la­kosság megszokott, jó szín­vonalú ellátását.

Next

/
Thumbnails
Contents