Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-07 / 32. szám

Ő S/(iiul>a(, 1987. lebruár 7. DMI [magazin A szótáríró szavai A téli könyvvásárra jelent meg a Magvető Könyvkiadó gondozásában Temesi Ferenc kitűnő regénye, a Por. A Szegedről elszármazott szerző szótáriraként címszavakat írt városunkról, családjáról, nemzedékéről, olyan eseményekről, amiket megörökitendő valóságnak itélt — az irodalom birodalmában. Regényéről és feladatairól beszélgettünk. — Első köteledben volt olvasható a Kutya című fejezet. Ez — alcitne szerint — egy értelmező szótár címszava. Mióta élsz együtt a lexikonregény gondolatával? — Mióta elmentem Szegedről, 73 óta tudom, hogy ez a forma alkalmas szamomra. A Kutya még teljesen nyitott szerkezetű, szemlélete a/t sugallja, hogy a világ nem ismerhető meg. Végül már a magyarázószó is indexet, újabb magyarázószót kap. Ez a dolgozat tehát más ismeretelméleti alapállást tükrözött, mint a Poré. — És ez a próbára tett szerkezei összetalálkozott egy másik formai megoldással, azzal, amikor egy postaláda leveleit „bontottad föl". — Igen, a Tündér utcai postaládáról van szó, amely természetesen fiktív jelenség. Az életanyag és a formák ilyen alapokról indulva szerveződtek regénnyé hosszú évek alatt. — Emlékszel arra a pillanatra, amikor eldőlt benned, hogy lexikont Írsz ? — Igen, ez 1976 őszén történt, nem sokkal Mao halála után. Emlékszem, ragyogtak a pókhálók a hajnali harmatban. Akkoriban egy Szegedről szóló novellásköteten törtem a fejem. Gondoltam, előbb megírom a Dublini emberekel, azután jöhet az Ullysses. Sokat jártam ugyanis Joyce tanárhoz, de aztán rájöttem, hogy másoktól még többet kaptam. Ettől kezdve még egy döntő momentum játszott közre a regény megírásában: a házsongárdi temető, Szilágyi Domokos sirja. Akkor értettem meg ugyanis, hogy azt is cl kell mondanom, milyen múlt van a mai szereplők mögött. — Szegedről csak kellő idő- és térbeli rálátással lehet írni? — Mindenről. Haraggal vagy szeretettel nem lehet embereket mozgatni egy regény lapjain. — A könyv egyik rétege történelmi regény. Hogyan végezted az anyaggyűjtést, kik segítettek a munkádban? 7- Elsősorban édesapám segített, aki nagyon sok időt töltött különböző könyvtárakban.- Rajta kívül mindenki segített, aki valaha foglalkozott Szegeden várostörténettel, néprajzzal vagy éppen szépírással. Hálás vagyok mindenkinek, mert itt olyan gazdag a néprajzi és irodalmi hagyomány, mint sehoFmásutt. Én nem a semmiből jöttem, én a szegedi föld hajtása vagyok, aki később, Pesten erősödött meg. — Miért éppen Bálint Sándornak ajánlottad a könyvedet? — Ha szabad ezt mondani, egy cirkuszi kifejezéssel: ő az én untermanom. Ő tart engem, őrajta állok vagy még szebben: ő tart a kezében. Ő az utolsó, aki mindent tudott Szegedről. Én hozzá képest fökészült, ám vékony tudású, rajongó diák vagyok. Megírtam, hogy három esztendeig udvaroltam Sanyi bácsi szomszédságába, de mint szegedi egyetemistát, nem érdekelt a város néprajza. Csak amikor elkerültem, akkor gyarapodott a tiszteletem érdeklődéssé. Egy szent remetét láttam a könyvekkel agyonzsúfolt -lakásában, akit akkor még csak távolról tudtam tisztelni. Ma már tudom, hogy kivételes szerencséje ennek a városnak, hogy ilyen szülötte volt, mint Bálint Sándor. Az utolsó pillanatban érkezett és olyan néprajzi anyagot gyűjtött, ami az egész világon egyedülálló. — Ha most képzeletben elindítod magad, mint középiskolás diákot a Tündér utcából a Ságvári gimnáziumig, akkor mii látsz? — Látok egy villamoson utazó fiút, aki az ablaküvegen át nézi az embereket és érzi, ez az üveg elválaszt. Azután látom azt a házat, amiről édesapám mindig azt mondta, hogy „fiam, ez a miénk volt". Majd a Széchenyi tér gyönyörű korlátjai... nem tudom, miért-kellett beolvasztani. Jön a Virág cukrászda, ahová vasárnap délelőtt az úri és elvtársi krém telepedett le. Végül a két kökatona és a sima táblák, ahová az cn nagyapám nevét se vésték föl, pedig ezért a hazáért halt meg. — El tudnád mondani a por lélektanát ? — Nem. Ha tudnám, akkor nem kellett volna ilyen hosszan írnom róla. — A fikció és a megmásíthatatlan történet határán mozgatod a szereplőidet. Melyik oldal csábítása volt erőseb I)? — Az igazi kihívás az ¡rónak mindig az, ami még nem történt meg. Ugyanakkor a megtörténtet sokkal nehezebb megírni, hiszen a tények gátolnak az írásban. Tehát csábítóak a képzelőerőt igénybe vevő részletek, de a megtörtént leküzdése is. — „ I a/amennyien szótárai vagyunk a világnak..." — írod a Porban. Te most• melyik szócikknél nyitnád ki legszívesebben önmagad? — A várakozásnál. Feszüli ez a várakozás. További könyveim járnak a fejemben és közben várom, hogy ezt letudjam. Túl kell lennem a második köteten is, hogy a Por elindulhasson a maga útján. — Regényed a megfeledkezést szolgálja, ezt olvastam ki belőle. Neked mit kell feledni? — Felednem kell azt, amit nem lehet. Nem mondhatom azt, hogy csak a rosszra emlékszem, de tény, hogy a rosszat nagyon sokáig cipelem magammal. Tehát volna mit felednem. — József Attilával kapcsolatos szócikked, az öntudat, a második kötetben lesz olvasható. Mi jelent számodra ez a szó ? — Tudomásod van arról, hogy milyen képességeknek vagy a birtokában és ezt nem szégyelled. Következetesen, nem álszerénven képviseled a tudásodat, vállalod a szellemedet. Ebben a szócikkben egy öntudatos kamasz lépdel a szegedi porban. József Attila tudta, hogy ki ő. Én is tudtam, hogy mire vagyok képes. Tizennégy éves koromban prózát irtam és tizenhat évesen tudtam, hogy prózaíró vagyok. Ez így szerénytelennek tűnik, pedig csak arról van szó, hogy én bevallom. A világ persze nem akarta tudomásul venni a szándékomat. Azt diktálta: járjak iskolába, legyek olajmérnök és amellett is irogathatok. De én nem írogató, hanem iró akartam lenni. — Szeretetviszonybun állsz az írással? — Szenvedélyesen szeretek irni. Ez az, amihez a legjobban értek. ni.uszrus IMRK Népiség és szocializmus A költő-barát Simon István egyszer rádióbeszélgetést folytatott Darvas Józseffel, aki elmondta, hogy ő csak a leghagyományosabb módon tud irni: mártogatós, hegyes végű irótollal, de gondban van, mert az ipar már nem gyárt ilyet, s csak nehezen tud hozzájutni néhány darabhoz. A közvetítés utáni napokban levelek és csomagok áradata indult meg, s Darvas József annyi hegyes tollszemet kapott, hogy akár száz évig is Írhatott volna velük. Meg is irta Köszönet — tollakért cimti kis cikkéi, s ebben azt, hogy mindez megerősíti öt abban, antit mindig is vallott: „érdemes az emberről, az emberért irni, szólni". 1973-ban, abban az évben történt, amelynek végén rövid betegség után meghalt az iró. Darvas József életében, a számára rendelt történelmi korszakban azonban a szolgálatelv magától értetődő volt. Az irói pálya kezdetén is egy hasonlóan példázat erejű történet áll. A fiatal író éppen börtönben volt, mert a kommunista diákmozgalom résztvevőjeként letartóztatták, amikor 1934-ben megjelent első regénye, a Fekete kenyér. Egy börtönsétán hallotta a hírt, hogy odakint megjelent egy jó osztályharcos regény, s barátja akkor árulta el a többieknek, hogy ki is a szerző. S nemcsak az irói,. hanem az emberi pálya is a szolgálatelv jegyében indult. Darvas József az orosházi szegénysoron született 1912. február /0-én. A tehetség nem volt elég ahhoz, hogy továbbtanulhasson. Kellett hozzá még egy elkötelezett taniló is, aki addig győzködte a hadiözvegy édesanyát, amíg az rászánta magát a nagy kísérletre. S kellettek az idősebb testvérek is, akik a tanulás komoly anyagi terheit felvállalták. Nem volt természetes az, hogy a szegénysori gyerekből tanító úr legyen. Nemcsak a/ „úri középosztály" nctn vette szívesen a fellelő törekvőket, hanem a szegénysor sem szívesen engedte el a saját gyermekét. Mert úgy tudták, hogy aki úr lesz, az aztán többé szinte a saját szüleit sem ismeri meg, az sürgősen elfelejti, hogy honnan jött, s igyekszik minél tökéletesebben asszimilálódni a középosztályhoz. S valóban: a statisztikailag szokásos, a törvényszerű valóban ez volt. Nem gazemberségből, hanem a körülmények kényszerétől hajtva, a beilleszkedés kötelezettségeinek eleget tenni szándékozva cselekedtek így ezek az újkori „janicsárok". A két világháború közötti kor azonban Hetvenöt éve született Darvas József hirtelen váltást hozott. Egyre többen rádöbbentek, hogy a népből való kiemelkedés által adódó lehetőségekkel nem szabad visszaélni, azaz nem szabad csak az egyéni célokat, érdekeket figyelembe venni. Van egy sokkal nagyobb feladata a népi származású értelmiséginek: a néptömegek képviselete. Legyőzött forradalmak után egy felemás konszolidáció és egy megrendítő gazdasági világválság tanulságait hordozva így született meg, igy bontakozott ki a harmincas években a népi írók mozgalma. A megkésett, a többször is félbemaradt magyar polgárosodás világában újszerű felismerésnek hatott, hogy a legmélyebben sínylődő társadalmi rétegekből is jöhetnek értelmiségi emberek: írók, művészek. S Illyés Gyula, Veres Péter, Darvas József és mások is meghatározóan tudlak beleszólni a kor irodalmi és társadalmi életébe. S éppen mert sokan .voltak,, s érvényesen szóltak, már ném lehetett megkerülni igazságaikat. Darv as József ennek a -harmincas években kibontakozó népi irói mozgalomnak a legfiatalabb képviselője volt. Mégis nagyon hamar beérkezett, 1938 táján már ismert és sikeres irónak számitolt. 1945 után a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője, majd miniszter lett, s élete végéig vezető politikai és kultúrpolitikusi tisztségeket töltött be. Még a harmincas évek mélyén fölfigyelhetünk azonban egy érdekes sajátosságra, amelyet maga az iró igy fogalmazott meg: „az eldöntő emberi élményeket a szegényparaszti sors adta, de a munkásosztállyal, a munkásosztály mozgalmával való találkozás tett íróvá". Vagyis: Darvas egyszerre volt résztvevője a kommunista mozgalomnak és a népi írók mozgalmának. Ez a kettős kötődés, kettős elkötelezettség nemcsak Darvas személyiségét és irói életművét gazdagította, hanem a két mozgalmat is. Nem árt hangsúlyozni, bármily nyilvánvalónak tetszik is ma, legalábbis elvileg, hogy a népiség és a szocializmus szükségszerűen egymásra van utalva, hogy a néptömegek elementáris gondjaira a huszadik században csak a szocializmus hozhatott és hozhat megoldást, s hogy a szocializmus létének egyetlen értelme a néptömegek igazi érdekeinek a képviselete. Fél évszázaddal ezelőtt ez a gondolat még csak kevesekben érlelődött meggyőződéssé. De e meggyőződés munkált a népi irók legjobbjaiban is, s közülük talán a legkövetkezetesebben éppen Darvas József vállalta ennek a szemléletnek a gyakorlati következményeit: a részvételt mindkét mozgalom mindennapos munkájában. Igaz, erre az úttörő jellegű felismerésre később sok rossz következtetés is rárakódott, főleg a fordulat éve után. Darvas József, ez a szuverén iró, a szolgálatelvet abszolutizálta, s a rosszat is szolgálta, elnyomva kétségeit, s majd másfél évtizedre az írót is elhallgattatva önmagában. De ugyanígy igaz az is, hogy volt ereje a szembenézésre, s 1956 után Íróként is, kultúrpolitikusként is megújult. Népiség és szocializmus szintézisét kereste ismét, s meggyőződése volt, hogy a szocializmus korszakában minden emberi értéknek, az irodalomban minden esztétikai értéknek létezési joga s megbecsült helye van. Flogy milyen sokat tett az irodalomért, az irodalmi életért 1973-ban bekövetkezett haláláig, azt csak azóta, hiányával viaskodva érzékelhetjük igazát). ío-ür- th r 3 az ütőkor elsősorban mégsem az irodalompolitikus, hanem az iró emlékét őrzi. Szociográfiái, regényei, drámái a huszadik századi magyar irodalom szerves részét alkotják. Ma talán kevesebb figyelem fordul feléjük, mert a közvetlen szolgálat elve nem túl népszerű. Mégis hiszem, hogy aittig nép lesz, addig e nép érdekeit képviselni kell, irodalommal is, s hosszú távon, történelmileg az ilyanfajta irodalomnak nemcsak múltja van, hanem jövője is. VASY GÉZA K

ancsérnérói már az egész kisváros beszéli, hogy kocsmázik. Hétfőn a Falatozóban meg a Kerekeskútban látták; kedden a Nyeregben meg a Nyírfában; szerdán a Makkhetesben és a Tulipánban... De nem is újkeletű vendég, igy megy ez már hónapok óta. Vagyis a hír igaz. Az urát kergeti az istenadta mindennap, hátha tudna szerezni tőle egy kis pénzt tejre, kenyérre a gyerekeknek. * Olvastam, meg láttam is nyilatkozóban, hogy Nagy Feró, a hires magyar rocker operát írt a Hamletből. Egy jelenetet prezentált is belőle a Pokolgép. Hát mit is mondjak? Majd látjuk! Én egyelőre csak a színlap legtetejét tudom elolvasni lelki szemeimmel. Azt mondja, hogy: Nagy Feró—VViliiam Shakespeare: Hamlet. Úgy van ez, mint az ántivílágban: suba subával, guba gubával... Két följegyzés egy írói pálya elejéről és végéről: „Kezdem magamon észrevenni, hogy tehetségem van az íráshoz. Jajj, bár mások is észrevennék már!" — „Felejtek, öregszem, meszesedek... Most is elfelejtettem, hogy mit is felejtettem el... Jajj, csak mások is észre ne vegyék!" * N. F. tizenkét éves fiatalkorú diGroteszkek ák alaposan gyanúsítható azzal, hogy méreggel megétette szüleit. Nagy Ferenc kobakházi (Csalogány u. 15.) agronómust és Nagy l erencné Sápi Máriát, a község védőnéjét, mert nem járultak hozzá, hogy házibulit szervezzen a család másfél szobás lakásában. N. F. a bűncselekményt beismerte, előzetes letartóztatásban van. (A szerk. megjegyzése: a gyanúsított azért szerepel monogrammal hírünkben, mert a fiatalkorúaknak ezt a személyiségi védelmet törvény biztosítja)... Helyreigazítás Füles Ferdinánd főpénztáros helvreigazítási. kérésére közöljük, hogy nem felel meg a valóságnak az a hir, miszerint a vádiratban 2 millió 625 ezer 477 forint elsikkasztásával terhelik. Füles Ferdinánd szerint mindössze 2 millió 625 ezer 444 forint elsikkasztását rója föl neki az ügyészség. Az iratok átvizsgálása után belátjuk, hogy igaza van. Szíves elnézését kérjük, a tévedés elhallás miatt történt. — Sárika férjhez ment, hallottad? — Igen. És mit gondolsz, milyen lesz a házassága? — Nem tudom, szivem. Majd elválik. * Dr. Doktorovics panaszt tett a legmagasabb helyen, hogy a helyi lap rendre elorozza a doktori címet a protokollközleményekben és a közéleti tudósításokban. Ezzel — irta — a személyiségi jogot is megsértik. Minden tiszteletem a doktori címnek! De azért hadd meséljek el egy anekdotát. A gügye grófnak alá kellett írnia egy nagyértékű szerződést. Alá is irta. Kérdi tőle a szerződő tőkés: — No de gróf úr, mi ez? — Két kereszt, merthogy nem tudok irni. — No de itt elöl van egy kicsi kereszt is, gróf úr! — Noná, hogy van, hiszen doktor vagyok! Biztos Úr! Ne, ne csinálja! Gondolja meg: egy szonda annyiba kerül, mint egy jó féldeci! Inkább igyuk meg az árát is! A Farkast följelentették az anyjánál. — Szigorúan ki kell vizsgálni! Pártatlan fegyelmi bizottságot rendelek ki. Azt ne gondolja senki, hogy mert az én kölyköm, mindent lehet neki. A bizottságban pedig legyen benne a Nyúl, az Egér, a Hörcsög, a Mókus, s hogy páros ne legyen, még az Öz. Szólj oda, az Isten áldjon nteg! — kérleli befolyásos barátját egy befolyásos postás. Neked semmi, nekünk minden. Hidd el, ha most nem segítesz, nem tudunk megkapaszkodni. Nekünk az egész élet — neked csak egy telefon. De hiszen tudod, hogy nincsen telefonom?! * Foszladozik az írószövetség! Hogyhogy? Majdnem harmincan kiléptek!... Merthogy többen meg pimaszul és keményen beléptek! Mizújs, mizújs, mi a helyzet, Sárika hogyan fogadta a legutóbbi kimaradásodat? Nem szólt az egy árva szót sem. Azóta sem? Azóta sem. Akkor helyzet van! Hát ez a helyzet! Ez. No. de helyzet mindig van. Mindig. Akkor viszont komoly a helyzet! * Szókincs: Izé Úr. ne izélgesscazt az izét, mert addig izélgetí, hogy elizéli, aztán izélheti! Butaságokat könnyű írni. csak oda kell figyelni okos emberekre. SZ, S. I.