Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-06 / 31. szám

to Péntek, 1987. február 6. Á tanáremberért A világ olyan lett, hogy joggal beszélhetünk érték­vesztésről, értékmódosulás­ról, a hagyományos tartal­makhoz való viszonyunk je­lentős változásáról. Gondol­juk csak meg: a vármegyei falu három támpillérének, a papnak, az orvosnak és a ta­nárnak mi lett mára a sor­sa! A klérust nem csupán anyagi, hanem ideológiai hatalmából is kiszorította az új rend. a lelkek felelőse sokáig nagyon szűk térben mozoghatott. Az orvosokkal szemben olyan bizalmi vál­ság mutatkozik, amely oly­kor a gyógyító munka célját, a betegség fölszámolását veszélyezteti. És ott van a tanár, a jövő mérnöke, aki a társadalmi ranglétra első tizedéből annak utolsó har­madába jutott. S ha a tanárt így leértékeli a társadalom, abban bennfoglaltatik az ország jövőhöz való viszonya is. Az, hogy ma a kontrasze­lekció hat a tanárok kivá­lasztásában, természetesen történeti okai is vannak. A második világháború utáni társadalmi mobilizáció ide­jén az értelmiségnek is új helyet kellett kijelölni. Saj­nos — a vulgárideológia ha­tására — mind az új, mind a régi értelmiséggel szemben bizalmatlan volt az akko­ri pártvezetés. Különösen a tanárok kerültek hátrányos helyzetbe, hiszen a jövedel­mi színvonalban mutatkozó kiegyenlítődés — mely a kétkezi munkássággal szem­beni történelmi tartozást volt hivatott rendezni — a pedagóguspálya presztízs­csökkenését okozta. Mert a szemlélet akkor is pénztár­caközpontú volt és az alul­fizetett szakember a pálya lebecsiiltségének eleven jel­képe. nvpiv a maovar. Kü­lönösen olyan szép szavakért lehet szeretni, mint amilyen a tanárember. Gondolkozott azon, tisztelt olvasó, hogy más foglalkozáshoz nem ra­gasztható ilyen természetes­séggel az ember utótag? És azon tűnődött-e, hogy ez a tiszteletreméltó pálya milyen súlyos gondokkal küzd, és hogy ezek a gondok egytől egyig a jövőnkre hatnak? Mert mit várunk az iskolá­tól? Hogy megtanítson írni, olvasni, számolni, emberül gondolkodni, alkotni — minden kis embert. És aki tanít, az számtalan teherrel végzi nehéz fizikai-szellemi munkáját. Zaklatott gyere­kek, alacsony fizetés, mérhe­tetlen adminisztrációs köte­lezettség, magas óraszám, gyakran változó tanterv, kö­vethetetlen kísérletek, bra­vúros, de használhatatlan módszerek, elégedetlen szü­lők — azaz: a társadalmi el­várás és a munkavégzéshez szükséges feltételek malom­kövei. Ha a tanáremberért eme­lünk szót, akkor végül is a tanításért szólunk. Azért, hogy a tanító valóban a leg­fontosabb alapfeladatok megtanítására figyelhessen: hogy az általános iskola va­lóban általános, tehát min­den közéleti helyzetben al­kalmazható képzettséget biz­tosíthasson; hogy a szak­munkásképzőben valóban jó szakmunkásokat képezhesse­nek; hogy a szakközépisko­lákban valóban a szakmai fejlődés kihagyhatatlanul fontos középső fokára lép­tethessenek; hogy a gimnázi­umban valóban érett, komo­lyabb feladatok megoldására is alkalmas felnőtt állampol­gárokat nevelhessenek; hogy a felsőoktatásban népben, nemzetben, valamint alany­ban és állítmányban gondol­''briő ¿rtfimiséeet. többek között tanárembereket ké­szíthessenek föl szép felada­taikra — mindannyiónk ja­vára. A pszichológia egyik kulcsfogalma: „szocializáció, mintakövetés útján". Ez a szakkifejezés annyit tesz, hogy a gyermek példaadó magatartásokat követve lesz a társadalom részévé. A minták legtöbbikét az iskola­padból láthatják fiatal kor­társaink. Gondolkozásunk fényképezőgépét nagylátó­szögüre állítva: a nemzet sorsa dől el az iskolában, Az oktatásügy természetesen nem sajátíthatja ki a legki­válóbbakat, s ez akkor sem lehetne így, ha a közmeg­egyezéses értékítélet maga­sabb fokain lennének a pe­dagógusok. Am a már emlí­tett kontraszelekció éppen a különös képességű, tehát a hozzávaló igazodást mintegy fölkínáló egyéniségeket téríti el ettől a szép pályától. (Ez persze nem jelenti azt, hogy a tanárok között ne lenné­nek karizmatikus mintaadók, de számuk — lássuk be — egyre kevesebb.) Az oksági összefüggések :köre két ponton zárható le a tanulságok levonásának ko­moly lehetőségével. Az egyik a közösségi ítéleté: ameny­nyiben jobb megbecsültség­nek örvend majd á pedagó­gus hivatás, nagyobb válasz­tékból lehet képezni a felső­oktatásban. A másik a ta­nárképzés gondjáé: a taná­rokat is fölkészítik valahol, s nem mindegy, mennyire önálló személyiségek tudnak majd élni a megtanult taní­tás módszereivel. Nevezzük szószedetnek ezt a néhány sort, vagy a ka­talogizált gondok gyűjtemé­nyének. Látható: jut felada­tunk, ha mindezeknek utána kívánunk járni. Dlusztus Imre Stratégia fogszuvasodás ellen Értelme csak a jó reklámnak van Elmondom, ha megkérdezik Ma délre találkát beszél­tem meg egy ifjú hölggyel, aki kérdezőbiztosként mu­tatkozott be néhány nap­pal ezelőtti telefonbeszél­getésünkkor. Elmondta: a reklámról szeretné vélemé­nyemet, s más kollégáimét is tudni, mert hogy felmé­rést (tanulmányt, dolgozatot — pontosan már nem em­lékszem) készítenek a köz­gazdaságtudományi egyete­men. Amikor ezeket a soro­kat ¡rom, még nem tudom, mit kérdez, miről is érdek­Jődik majd leendő beszélge­tőpartnerem. De ha mód lesz rá, elmondom neki, hogy. . ... újságíróként az em­bernek gyakran nehéz a döntés: amit leírni .szándé­kozik, nem minősíthető-e majd nyüt (vagy burkolt) reklámnak, nem gondolják-e róla olvasói: „no, ennek a cikknek a szerzőjét alapo­san lekötelezték..." Mire gondolok? Ellőttem van pél­dául egy idegenforgalmi ki­advány, „Südungarn — Ta­rif 1987" a címe, azaz Dél­Magyarország négy megyé­jének turisztikai ajánlatát tartalmazza, természetesen a 87-re érvényes árakkal együtt. Ha én most idemásolnám, mit kínál a .prospektusban a Mecsek, Tolna, Puszta és a Szeged Tourist, ráadásul hozzátenném a nyugatnémet márkában, osztrák schilling­ben megadott árakat is — reklámtevékenységgel vol­nék „vádolható". Ráadásul rossz reklámmal, hiszen olyan olvasói körhöz szól­nék, olyan embercsoportot „céloznék meg", amely alig­ha lenne vevője a kifeje­zetten német nyelvterületen élőkre méretezett progra­moknak. De úgy gondolom, nem érhet a reklámozás vádja, ha azt írom le: végre ezt is megértük. Akadt ebben az országban négy olyan, l'old­"rajzi közelségben munkál­kodó idegenforgalmi hiva­tal, amely rájött: együtt könnyebb, hatékonyabb S még olcsóbb is. Arról van ugyanis 6zó, hogy a már emiitett „touristok-" keres­kedelmi és reklámtevékeny­ségüket nem csupán össze­hangolják, hanem egyesítik is erőiket, együtt jelennek meg a piacon, a nemzetkö­zi és a hazai idegenforgal­mi börzéken, vásárokon, ráadásul nagyon is pontosan célba véve, kinek mit kí­nálnak. Horgászprogramok ismer­tetőit nem érdemes a zene­rajongók táborában szét­szórni, s a folklórrendezvé­nyek meghívóit is felesleges volna a csak vadásztúrák iránt érdeklődőknek postáz­ni. Ez volna hát az alapelv, amit még kiegészítettek egy ötlettel: a közös programfü­zet tehetséges címzettjeit is elosztotta egymás között a négy idegenforgalmi hivatal. Nem kap hát az olasz ka­jak-kenu szövetség a négy magyar cégtől négy egyfor­ma prospektust — csak azért, mert abban hirdetnek egy Maty-éri evezősprogra­mot is. De kapnak a pécsi­ektől az európai kórusok, Szegedről a horgászszövet­ségek, Szekszárdról, Kecs­kemétről a ..., de nem foly­tatom, nyilván ennyiből is érthető, mi e közösködés ér­telme. Együtt vesz részt — közös kiállítópavilonban — a négy hivatal a Budapesti Tavaszi Fesztivál Utazás '87 című kiállításán, együtt szervez­nek és „vándoroltatnak" gasztronómiai, turisztikai bemutatókat is. Szóval nem vaktában (s egymás szemé­be) szórják a pénzüket, ha­nem saját, jól felfogott ér­dekükben megnézik, mire adják ki, és: élni segítik a partnert is a piacon. Nos, ha megkérdezi, ezt mondom majd el ma dél­ben az ifjú közgazdász­hölgynek a jó reklámra pél­daként. S ha ellenpéldát kér? Találomra fellapozom a ... de ezt inkább csak ne­ki mutatom meg! P. K. Nincs szomorúbb látvány, mint a bájos, értelmes gye­rekarc mosolyából előbuk­kanó gondozatlan, édesség­roncsolta, elszíneződött fo­gazat. S aligha nyugtathat­ja meg lelkiismeretét az a fölnőtt, akj belegondol: ez a gyerek még korántsem ette meg kenyere javát, mint a szinte hasonló ke­zelésre szoruló nagyszülei. A fogszuvasodás visszafor­díthatatlan betegség, kezel­ni lehet, meggyógyítani azonban, ha már elindult a pusztító folyamat, aligha. Márpedig a fogszuvaso­dás hazánkban népbeteg­ség. A megyénkben élő 12 éves gyermekeknek alig 4 százaléka ép fogú, a többi­eknek átlagosan több mint hat fogát támadta már meg a betegség. A fölmérések adatai szerint a gyermekek és serdülőkorúak szuvas fo­gainak átlagos száma tíz­évenként megkétszereződik: a gyógyítómunka képtelen lépést tartani ezzel a növe­kedési ütemmel. Mint a legtöbb betegség^ esetében, a fogszuvasodás ellen is a megelőzés a leg­célravezetőbb stratégia. Az Egészségügyi Minisztérium komplex megelőzési prog­ram kidolgozására és vég­rehajtására adott utasítást — és természetesen anyagi támogatást. Mint minden­hol, így Csongrád megyé­ben is a megyei tanács vb egészségügyi osztály fel­ügyeletével működő preven­ciós operatív bizottság a fel­adatok gazdája. Hogy mi minden történik a megyé­ben a gyermekkori fogszu­vasodás megelőzésére, ar­ról Mari Albert egyetemi tanárt, megyei fogászati szakfőorvost kérdeztem. * — Mit jelent a megelőző program „komplex" volta? — A komplex megelőzés­nek négy összetevője van. Az eLső: a fluor általános és helyi alkalmazása. A fluor a fogzománcba beépülve, illetve annak felületén hat­va növeli a fog ellenálló­képességét a szuvasodást előidéző tényezőkkel szem­ben. — Ez a vegyület hatásos, ha a szervezetbe juttatjuk be, és altkor is, ha a fog* felületét érinti? r Belső és helyi alkal­mazása egyaránt hasznos. A belsőleg történő alkalmazás­nak több módja van, asze­rint, milyen vivőanyaggal juttatjuk l^e a fluoridot: sóval, ivóvízzel, vagy tab­lettával. — Itt Szeged környékén sokat vártunk a boltban vásárolható fluorozott só­tól... — Hazánkban valóban a lakossági só lenne erre a legalkalmasabb, de egyelőre sajnos ez még nem kapha­tó. A Chinoin Gyógyszer­Megelőző program a megyében Búcsú egy erdésztől Vida László 1924-ben született Szegeden. Az er­dőmérnöki diplomáját 1949-ben szerezte meg a soproni egyetemen. Majd az Alföld lett a munkahe­lye. Volt üzemegység-ve­zető, előadó, fiatalon: 1953­ban főmérnöknek nevezték ki. Különböző városokban és vállalatoknál dolgozott ebben a beosztásban. A Defag igazgatóhelyettese­ként ment nyugdíjba 1985­ben. Az MSZMP-nek 1956 óta volt tagja. Ízig-vérig MTESZ-munkás volt, a különböző mérnökszerve­zetekben a műszaki-tudo­mányos haladást tartotta a mérnökember első és leg­fontosabb feladatának. Szaktudományában a nagy elődöt, Kiss Ferencet, a szegedi erdők atyját tekin­tette példaképének, és ve­le együtt vallotta: ..Az er­dészembernek szaktudásá­val bele kell nyúlnia az erdő életébe. Eme feladat mindenáron való megoldá­sa volt egész életem mun­kájának gerince. Ennél a munkánál sok szegényem­ber volt segítőtársam." . Az MTESZ-munkában csaknem kezdettől fogva részt vett, szabadidejének áldozatkész feláldozásával vezette a rábízott bizottsá­gi munkát, az erdészek szakmai tevékenységét, titkárként, majd elnökként irányította, s mindenütt ott volt, ahol az erdőért, a fáért, a természet megvé­déséért bármit is tehetett. Írásban és szóban, irányí­tói munkakörben védte az erdőt. Munkásságát számos ki­tüntetéssel ismerték el. Két alkalommal kapta meg a Munka Érdemrendet, tu­lajdonosa volt az MTESZ­díjnak, valamint az Eöt­vös- és Bedő-díjnak. Az Alföld-fásítás kiemelkedő személyiségeinek sorában tartjuk őt számon, Kiss Ferenc, Kaán Károly, Kal­livoda Andor, Kerkápoly Géza, Bedö Károly között. Az erdészet legkisebb momentumainak is nagy jelentőséget tulajdonított, és színes egyéniségével mind a gyakorlati munka közben, mind az oktatás­ban ehhez képes volt szö­vetségeseket is találni. Vida László erdőmérnö­köt ma, pénteken délelőtt 10 órakor kísérik utolsó útjára a Belvárosi temető­ben. gyár fokozta a Dentocar tabletta termelését, hogv addig is biztosíthassuk a fluoridbevitelt, amíg a fluorozott sóhoz hozzá nem jut a Lakosság. A tablettá­ból az első szállítmány megérkezett a megyébe. — Hogyan jutnak hozzá a gyerekek a készítmény­hez? — Mivel a fluorid belső alkalmazása kisgyerekkor­ban, a fogák fejlődése ide­jén a leghatásosabb, a tab­letta szervezett adagolását az 1—6 éves korcsoportban kezdjük, majd fokozatosan kiterjesztjük 10 éves korig. — Bölcsödés, óvodás gye­rekek szüleinek tehát nincs ez ügyben semmi teendő­jük? — A bölcsődébe, óvodába járók a közösségben kapják meg a Dentocart, az otthon élő, 1—3 éveseknek a védő­nő juttatja el. Az óvodába nem járó 3—6 éveseknek a gyermekorvos, illetve a kör­zeti orvos írja föl, térítés­mentes vényre. — Mi történik most a 6 éven fölüliekkel, akik — tudvalevően — szintén ve­szélyeztetettek? — Egyelőre ők — illetve szüleik — szintén a gyer­mekorvost, illetve a körzeti orvost kérhetik, írja föl re­ceptre ezt a tablettát. — Miért nem fordulhat­na^ ez ügyben a fogorvos­hoz? — Azért szól így a cende­let, hogy az esetleges kettős adagolás lehetőségét kizár­juk. A körzeti orvosnál van ugyanis törzslap, ahova rá­vezetik, kinek, mikor, mi­lyen gyógyszert írtak föl. — Említette, megfelelő tájékoztatást kaptak az or­vosok a fluor természetéről, az adagolás tudnivalóiról. Mégis, mire kell különösen ügyelniük a gyermekintéz­mények dolgozóinak és a szülőknek? — A fluort olyan mikro­elemnek tekintjük, amelyet tulajdonképpen a természe­tes ivóvíznek kellene tar­talmaznia. Ahol ez hiány­zik belőle, ott pótoljuk. Nem mindegy azonban, hogy milyen mennyiségben. Ezért, ha a Dentocar tab­lettát valamilyen ok miatt — akár hiányzás, szünet miatt, nelán feledékenység­ből — nem szedte a gyerek, a kiesett mennyiséget nem szabad utólag egyszerre pó­tolni. Az adagolást a szoká­sos napi mennyiséggel kell folytatni. A bölcsödébe, óvodába járó gyereknek, az­az annak, aki már szerve­zett megelőzésben részesül, otthon nem szabad adni a tablettát! — Mennyi a napi adag? — A napi szükséglet a fo­gyasztott ivóvíz fluortartal­mától és a testsúlytól függ. A napi adagot az életkor­nak megfelelő átlagos test­súly függvényében határoz­zuk meg. — A megye városaiban, községeiben folyamatosan indítják el ezt a programot. Említette, hogy az ivóvíz fluortartalmát is figyelembe veszik. Mindenhová szüksé­ges eljuttatniuk a tablettát? — Márciusban a megye egész területén elkezdődött a szervezett megelőzés, Ár­pádhalmon, Fábiánsebes­tyénben, Magyartésen, Nagy­tőkén, Nagyéren, Nagymá­gocson azonban nincs szük­ség a Dentocar adagolásá­ra, mert ott az ivóvízben levő fluormennyiség elegen­dő a megelőzéshez. — Az üzletekben kapha­tók fluortartalmú fogkré­mek. Ezeket használhatják a tablettát szedő gyerekek? —• Hogyne, sőt, igen hasz­nos kiegészítője az előző módszernek. Ezek a fogkré­mek a fluor helyi alkalma­zásának eszközei. Közülük is a leghatásosabb a végre hazánkban is gyártott El­mex fogkrém. — Én leirom, csak a ke­reskedelem tegyen róla, hogy kapni is lehessen... Csodaszer lenne ez a fluor, amelytől egy-kettőre meg­szabadulunk a népbetegség­nek titulált bajunktól? — önmagában a fluor al­kalmazásától nem várható teljes eredmény, nem sza­bad arra számítani, hogy ezzel mindent megtettünk fogaink épségéért. — Milyen feladatunk van még? — A fogszuvasodást a fog felszínén megtapadó lepe­dék, illetve az abban jelen levő kórokozók által termelt savak idézik elő. A cukor­tartalmú anyagok különösen elősegítik a nagymértékű savképződést. Ezért tehát csökkentenünk kell a szén­hidrát- és cukorfogyasztást. Megtiltjuk, hogy a gyere­kek, szülők, cukrot, külön­böző édességeket vigyenek be az óvodákba, bölcsődék­be. Legyen erős odahaza is a papa és a mama: legfel­jebb csak a főétkezés után kapjon édességet a gyerek, s utána azonnal mosson fo­gat! Nem szabad megenged­ni a főétkezések közötti, úgynevezett „nassolást". — Fluor ide, fluor oda, nem száműzhetjük a fogke­fét ezután sem a fürdőszo­bából. — Nemcsak onnan. Ha­tározottan javasoljuk, hogy kerüljön egy a gyerek tisz­tasági csomagjába is. Hi­szen a megelőzésnek nélkü­lözhetetlen föltétele a he­lyes fogápolás. A gyermek­intézményekben elsajátíttat­ják ezt a gyerekekkel, oda­haza a gyakoroltatás, a szülők személyes példája együtt lehet csak célraveze­tő. — S az összetett megelő­zés negyedik eleme? — A korai, gyakori gyer­mekfogászati ellenőrzés és gondozás. Ez a hálózat — amely a gyerekeket 14 éves korukig fogadja — eddig is szervezetten, mondhatni, megbízhatóan működött. — Mit várhatunk ettől a komplex programtól? Lát­ványos, gyors eredményre számíthatunk? — Ennél óvatosabban fo­galmaznék. Azt mindenki tudja: a már szuvas fogak ettől nem javulnak meg. a gyerekek fogazatának álta­lános állapota azonban jobb lesz. Az eredményt néhány év múlva érzékelhetjük; nagy a valószínűsége, hogy a mai legkisebbeknek 10 éves korukra kevesebb rossz foguk lesz, mint a jelenlegi 10 esztendőseknek. Akár 50­60 százalékos csökkenésre is számíthatunk, s ismerve a mai állapotokat, ez nem csekélység. * A komplex, igen sokrétű tevékenységet összefogó program végrehajtása tehát — végre — elindul hazánk­ban, s megyénkben is. Sike­re azonban — amint olvas­hatták — korántsem függ csupán az orvosoktól. A megyei, városi, községi szak­igazgatási szervek, a köjál, a védőnők, a bölcsődei gon­dozók, az óvónők odaadó, még több figyelmet igénylő munkájára is szükség van, de nem nélkülözhető ez ügy­ben a szülők következetes­sége, gondossága, fokozott felelősségérzete sem. Chikán Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents