Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-28 / 50. szám

Szombat, 1987. február 28. 3 Táboroztatás Az állami gondozott kis- lalják szaktáborok (kézműkorúak és a gondozásból ki- ves, művészeti, sport stb.) került fiatalok táboroztatására pályázatot hirdet a KISZ Központi Bizottságának gazdaságpolitikai és érdekképviseleti osztálya. Az ifjúsági szövetség pályázatával olyan táborokat kiván támogatni, amelyek a szülői gondoskodást nélkülöző fiatalok szabad idejének hasznos kitöltését segítik Elsősorban olyan intézmények és szervezetek jelentkezését várják, amelyek válfelkészítő jellegű, valamint nevelőszülőket és gyerekeket együtt fogadó táborok szervezését, s ehhez anyagi eszközöket is tudnak biztosítani. Egy tábornak legfeljebb 50 ezer forint segítséget nyújtanak. A kérelmeket március 31ig lehet beküldeni a KISZ gazdaságpolitikai és érdekképviseleti osztálya címére (1388, Budapest, pf.: 72.). Uj telefonállomások Pest megyében 7 ezer új telefonállomást szerelnek fel a VII. ötéves terv időszakában. Amint a Budapest Vidéki Postaigazgatóságon elmondták, az idén 87 millió forintos beruházással teremtik meg a fejlesztés feltételeit, hogy jövőre már sor kerülhessen az új telefonvonalak belépésére. Udvariasabban mondanir hogy nincs ? Verseny - tetőtől talpig — Kérek egy negyvennégyes, szürke, tépőzáras sportcipőt! — Sajnos, szürkében éppen nincs. — F.s fehérben? — Negyvennégyes egyáltalán nincs. Talán a jövő héten próbáljon érdeklődni. Ki ne ismerné az ehhez hasonló képzelt bolti párbeszédet. Ügy tűnik, az eladók szótárába hosszú ideje piros betűkkel beleírták: nincs. Az udvariasabbak esetleg magyarázattal is megtoldják: nem szállít a nagyker, hiánycikk, imiért éppen ekkorát .keres a kedves vevő, kisebb lábon tessék élni. No. de félre a tréfával: kereskedők panaszolják, ha valami eltűnik a piacról, gyorsan országos hiánycikk lesz belőle. Igazán nem az ő találékonyságukon műlik, mikor kerül elő újra. Hiszen melyik eladó szereti azt mondani, hogy jöjjön vissza máskor. — ¡Minden kollégánknak saját érdeke is, hogy többet tudjon forgalmazni — mondja Farkas Árpád, a Komplett Ruházati Vállalat igazgatója. — Azzal nem jutunk előre a versenyben, hogy udvariasabban küldjük el a vevőt. — Miben lehet egyáltalán versenyezni? — Az új, a szebb üzletekkel, udvariassággal, de igazi verseny csak akkor alakulhatna ki, ha az árukkal is licitálhatnánk egymásra. — í!s az árakkal? —. Vigyázni kell. Az elmúlt években sok kereskedelmi akciót" hirdettünk. ¡Mozogtak az áraink. Alkalmanként engedtünk emelni, hogy később visszaadhassuk a vásárlóinknak. Az akcióknak örültek, de később ... nem hitték el, hogy ebből nekünk semmilyen nyereségtöbbletünk nem származott. Veszélyes volt a piaci megítélésünk. Az idén legfőbb célunk, hogy stabilizáljuk az árainkat. — Megszűnnek a kedvezményes akcióik? — Nem. De tervszerűbben és persze kevesebbet hirdetünk. A szezon végi kiárusítás és a nyugdíjasnap marad. Mindenképpen az a célunk, hogy a konkurenciánál ne adjuk drágábban a portékánkat. Nagyobb becsületet akarunk szerezni a tartósan szolid áraknak. — Hogyan értelmezik az „arányos ár" fogalmát? — A valódi piacon a kínálat irányítja az árakat. Ameddig hiányhelyzet lesz, addig viszont mindig számolni kell az emelési törekvésekkel. Az „arányosság" ima még megfoghatatlan egy-egy boltos számára. Hiszen a piacradobás pillanatában még nem tudni, hogy sok vagy kevés jelenik-e meg abból az árucikkből. Ahol drágán adják, ott kellene hogy maradjon. De ma még nem így van. A legdrágább áru is pillanatok alatt elkel, ha divatos. A ruhapiacnak, akár kulcsszava is lehetne: divat. A Komplett igazán nincs könnyű helyzetben, ha az ismert szlogenre hivatkozva, tetőtől talpig szeretne bennünket a legújabb divat szerint felöltöztetni. Importigényes szakma lévén, .az utóbbi évek nadrágszíj-hűzogatásait itt is jócskán megérezni. A hazai könnyűipari háttér viszont enyhén szólva nem áll hivatása magaslatán. A világszínvonalú termékeket ugyanis ők is exportálják, ami jó a népgazdaságnak, de kevésbé jó a vásárlóknak — hiszen sűrűn hiányokat szül. A diVaHosabb darabokat (keresőknek maradnak a butikok. Csak hát... ezek az üzletek nem éppen hiánypótló szerepet vállalnak, és nem is olcsóig. A „kezelés" tehát tüneti. — Kanyarodjunk vissza az eladók érdekeltségéhez! Sok minden áll vagy bukik rajtuk. — A megyében levő harminchét üzletünk minden munkatársa a saját zsebén érzi, mekkora volt a forgalom. A központ csak nagy vonalakban osztja le a tervet: mekkora forgalom mellett, milyen nyereséget kell produkálni. Az üzletvezetők viszont vállalkozhatnak. A többletforgalom arányában 198,5-ben öt és fél milliót fizettünk ki. A prémium egy részét a boltvezetők természetesen tovább adják a pblt mellett állóknak. Volt olyan eladó, aki tízezer forintot is hazavitt. Rendkívül ösztönző megoldás ez, 1983-tól vezettük be kísérleti jelleggel. Ma már jól funkcionál. — A vállalkozásnak csak akkor van értelme, ha az árubeszerzésben is lehetőséget kap minden egyes bolt. — Így igaz. A döntések nagy része az elmúlt években a boltvezetők kezébe ment át. A központ csak a hosszú távú döntéseket irányítja. De a vállalati tanácson kerasztül e.óbe is 'beleszólnak az eladók. A beszerzésnél előny, hogy nagyok az üzleteink, egyszerre sokat rendelnek — így a nagykerek is szíveseDben szóba állnak velük. Sőt ketten-hárman összefognak, úgy járják az országot — Milyen komplettes újdonságokat várhatunk az idén? — A Nagyáruházban, a Tisza Cipőgyárral közösen már megnyitottunk egy új részleget. Szintén velük kooperálva átformáljuk az Alfa cipőboltot is. Másik újdonságunk az Aranykalász Áruház átváltoztatása. Ruhapiac néven olyan cikkeket kínálunk itt, amik — minőségileg ugyan tökéletesek —, de egy-egy exportszállítmányból visszamaradtak. Egyszeri, divatos ruhanemüket a megszokottnál olcsóbban árulunk. Tervezzük, hogy a mostani KSZVmintabolt helyén a tröszttel közösen új farmerszaküzletet nyitunk rnég az idén: méterben és konfekcionálva js áruljuk majd a kedvelt márkákat. Valójában azonban a területnövelés helyett inkább a választék bővítése, a beszerzés javítása, azaz a minőségi kiszolgálás a legfőbb célunk — Hogyan alakult a tavalyi mérleg? — Egymilliárd 324 millió forintos forgalom mellett 83 milliós nyereséggel zártuk az évet: A megye ruházati kereskedelmének közel felét mi bonyolítottuk le. Két áruházi érdekeltségünk mellett 35 üzletünk van. Ha úgy tetszik, Szegeden a Kárász utca nagyja a miénk. A cipőtől a kalapig, tetőtől talpig mindent kínálunk. — Idei tervek? — Nem „támadó" üzletpolitikával, megbízható kép kialakítása a vevőinkben. A forgalmat 4 százalékkal szeretnénk növelni, a nyereséget pedig megőrizni. És még jobban odafigyelni a versenytársakra... Rafai Gábor A külgazdaságunk gyengéi Ennek a legfontosabb oka az volt, hogy a tervezettnél lényegesen magasabb ószszegben kifizetett jövedelmekhez a megfelelő árualapot is meg kellett teremteni. Akik konvertibilis exportra termeltek munkahelyükön különböző termékeket, általában a boríték vastagságán érezték: kezük munkájának eredménye Hegyeshalomnál hagyta el az országot. (Hogy ezek a többletpénzek menynyire nem tudtak jobb, több munkára ösztönző hatást kifejteni, erről a közelmúltban már esett szó ezeken a hasábokon.) 0 Valljuk be, a magyar állampolgárok többsége nem különösebben figyel oda, ha az ország külpiaci gondjairól esik szó hírekben, gazdasági elemzésekre vállalkozó újságcikkekben, tévéés rádióműsorokban. S talán az is csak keveseknek tűnt fel, hogy tavaly a holtokban lényegesen több volt az importból származó fogyasztási cikk, mint akár két-három évvel korábban. Félek, kevesen vannak azok, akik érzik a következő megállapítás igazi súlyát, elért életszínvonalunkra veszélyes voltát: külgazdaságunk bajban van, nincs messze a vészhelyzettől. A fiatal közgazdászok közelmúltban befejeződött tanácskozásán hangzott el a kijelentés: Még egy, az 1986-oshoz hasonlóan rossz gazdasági évet súlyos következmények nélkül nem tud átlépni az ország. Megszakadt egy folyamat a külkereskedelemben 1985-ben. Az éveken át — már-már rendszeresen — biztosított aktívumot nem sikerült hozni az export-import mérlegben. Kész a tavalyi év fuvarköltségekkel korrigált eredménye. A szocialista országokkal szemben 17 millió rubel Előszezoni forgalom Az utazási irodák tapasztalatai szerint az idén a szokásosnál jóval többen vesznek részt a téli—tavaszi időszakra, előszezonban meghirdetett külföldi utazásokon. Vonzóak a holtszezonban indított utak mérsékelt árai, s az utazási kedv növekedésében közrejátszik az is, hogy az idegenforgalmi cégek a korábbinál gondosabban készültek fel, s nz igényeknek jobban megfeletlő kínálatot állítottak össze. Az IBUSZ a tavalyinál csaknem egyharmadával magasabb előszezoni forgalmat könyvelhet el. A meghirdetett utak többsége gazdára talált, sőt egyes programokra a nagy érdeklődés szerint pótcsoportokat szerveztek. Különösen sikeres volt a Szovjetunióba meghirdetett ¡kedvezményes utazás, melynek keretében több mint ezer magyar turista vett, illetve vesz részt. Ennek keretében egyebek között a baltikumi városokba, leningrádi színházi estékre, közép-ázsiai és kaukázusi utakra invitálták az érdeklődőket, olcsó árért. Valamennyi hely elkelt a március végén induló fekete-tengeri hajóutakra, valamint a kora májusi földközi-tengeri hajózásra is. Igen népszerűek voltak az Ausztriába, Bulgáriába, Jugoszláviába, Romániába szervezett síutak, a rövid velencei kirándulások, s kelendőnek bizonyultak a csehszlovákiai üdülések, az erdélyi körutazások, az NDK+beli városnéző programok. A Koreai NDK-ba szóló, különleges élményt ígérő márciusi utazásokra, valamint az egyiptomi és kubai utakra is igen sokan jelentkeztek. Az IBUSZ nőnapi programjai iránt is nagy az érdeklődés; az idén Csehszlovákiába, Lengyelországba, az NDK-ba és a Szovjetunióba hirdettek nőnapi utazásokat. Ezen felül az utazási iroda területi igazgatósága önállóan is szerveztek — akár külön megrendelésre is — programokat e jeles nap megünneplésére. az ország többlete, viszont a konvertibilis piacokon több mint 400 millió dolláros a hiányunk. Tehát adósságunk tovább növekedett, holott a gazdaság számára 1979-ben szabott program napjainkra már igencsak tartozásaink csökkentését irányozta elő. Ezek után talán könnyen belátható, mekkora gond az, hogy még mindig növekvő összeg után fizetjük a súlyos kamatokat. A tavalyi külkereskedelmi kudarc alapvető oka gazdaságunkon belül keresendő. Az elvárt termékkorszerűsítésre, struktúraváltásra továbbra sem' volt képes még a kívánt mértéket megközelítően sem gazdaságunk. Kevesebb terméket tudtunk eladni a gyenge műszaki színvonal miatt a nyugati piacokon, mint egy évvel korábban. Pedig a volumennek és az árbevételnek a növekedése lett volna kívánatos. Természetesen a tervben is ez szerepelt. Növeltük eladásainkat minimális mértékben a fejlettebb országokban. Elsősorban az Egyesült Államokban, Kanadában és Japánban kelt el valamivel több portékánk. Ugyanakkor a fejlődő országokba iráhyuló kivitelünk szinte összeomlott. Partnereink — az olaj hirtelen, nem várt mértékű áresése miatt — fizetési zavarba kerültek. Nekünk pedig nem maradt más hátra, mint a lehető legkisebb veszteséggel visszavonulni ezekből az országokból. Nemcsak az embernek, hanem a gazdaságnak is természete, hogy igyekszik azok felé a területek felé indulni, ahol kisebb gátak állnak előtte. így vagyunk ezzel a bevásárlópiacok megkeresésében is. Sok mindent megveszünk Nyugaton, mert innen előre biztosnak látszik a kívánt minőség, és valószínűsíthető a szállítási határidő pontos betartása. Pedig a konvertibilis valutáért vásárolt termékek egy — talán nem is kicsiny — részét a KGST-országokból beszerezhetnénk. Csakhogy ehhez ebben az irányban is alaposabban megszervezett piaci munkára lenne szükség. Az elmúlt év taglalásában végezetül essen még szó három termékcsoportról. Tőkés országokból az alkatrészimportunk a negyedével nőtt, és megközelítette a teljes gépipari kivitelünk nagyságát. Árulkodhat-e valami jobban technológiánk elöregedéséről és egyes új termékeink kulcsalkatrészeinek forrásvidékéről? Majdnem az ötödével nőtt a gyógyszeralapanyag beszerzése. Sajnos, exportunk ezt egyáltalán nem követte. A megvásárolt nyers kávé értéke 110 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Így az ország 117 millió dollárt költött erre az élvezeti cikkre. E Tandíj? Pornó a szülői értekezz leten. Nemigen volt még ilyen. Eddig „csak" ízléstelen aktképek, szexlapok tanári elkobzásáról, iskolába való vagy nem valóságáról szikráztak fel ittott a viták, a hivatalos és a magánvélemények. Most megjelent a pornó. A hatodikosok osztályfőnöke hozta. Videokazettán. Azért, hogy terjessze. A hírt: tudniillik, miszerint az órán a pad alatt vándorló és elkoboztatott szalagon pornófilm van. Gazdája meg nincs. A gyerekek" közül senki se vállalta, hogy az övé. Naná! Talán a videotulajdonos kedves szülők...? Naná, hogy nem! Ha a kazetta árán ezt meg lehet úszni, még talán olcsó is. Vesszen az a kazetta! Majd lesz helyette másik. Én is attól tartok, hogy lesz. Sőt, már vari! Akkor is, ha nem kerül be az iskolába, akkor is, ha a videós szülők nem tludnak róla: néznek a hatodikosok és náluk kisebb csemeték is pornófilmeket ittott. A náluk alig nagyobbak közül meg vannak olyanok is, akik bizalmasan elárulják, hogy ilyen videokazettákról „tanulják a technikát". Tessék mondani, a pszichológus néhány év anúlva mire próbálja tanítani őket? S a sérült lelkű, netalántán aberrált gyerekeknek egy videokazetta árányi „tandíja" lesz a családi kasszában? Szabó Magdolna A napi hírekből már ismert: külkereskedelmi miniszterünk a minapi sajtótájékoztatóján szólt arról is, hogy tavaly a cserearányromlás 400 millió dolláros •veszteséget jelentett az országnak. Sajnos, a magyar exportra még ma is jellemző, hogy a fejlett országok piacain alapvetően magan anyagtartalmú, alacsony feldolgozottságú termékekkel tudunk jelen lenni. Ugyanakkor a világkereskedelemben a magas, sőt, extraprofit a vezető műszaki kultúrát és a lehető legfejlettebb feldolgozottságot elért termékekből ered. Export-import egyensúlyunkat billentette meg nem kis mértékben a hazai túlfopvac-rtás is. A lakosság 2 százalékkal többet vásárolt, az az előzetes elképzelésekben szerepelt. Beruházásokra 6,5 százalékkal többet költöttünk idehaza, mint az évet megelőző kalkulációban volt. S a gépipar belföldi eladásai 6,9 százalékkal haladták meg a tervezettet. Olyan gépek maradtak határainkon belül, amelyekre lehetett volna konvertibilis valutával fizető vevőt találni. Csakhogy a vállalatokat nem ösztönözték a szabályozók arra, hogy keressék is a fizetőképes külföldi vevőt. S valószínűleg a legtöbb esetben a hazai piacon magasabb árat tudtak elérni a korszerű cikkeket, berendezéseket gyártók, mint a majdnem telített piacú fejlett országokban Most néháfty mondat 1987röl. Az idén mindenképpen az az ország gazdasági létérdeke. hogy az 1985-ben megindult gyors külkereskedelmi passzívumnövekedés tendenciáit megállítsa. Ehhez a kivitelt mérhetően növelni kell a tőkés piacokra, és elengedhetetlen innen a behozatal mérséklése. A rubelelszámolású forgalom növelése mindkét irányú árumozgás fokozásával kívánatos. Milyen ehhez a világpiac állapota? . A fejlett európai tőkés országokban a helyzet a tavalvihoz hasonló. A tárgyalások a Közös Piaccal ma is folynak. Nem távoli szerződéses megállapodás elképzelhető. A kivitel fokozható lesz, ha megfelelő árualapot fel tud vonultatni a hazai gazdaság. Az Egyesült Államokba szánt áruknál erősödő protekcionizmussal kell számolni. A fejlődő országokban számunkra leépült tradicionális piacok teljes pótlása, földrajzi és strukturális okokból nem elképzelhető. Üj piacokat kell keresnünk Délkelet-Azsiában, Dél-Amerikában és Afrika fizetőképes országai között. összességében ma jobbak a szerződéskötési lehetőségek, mint egy éve. Például máris el van adva az ország első félévre elképzelhető húsexportja. Stabilizálódtak az olajárak az utóbbi hónapokban. Ez a tény javíthatja a fejlődő országok fizetőképességét. Az idén — tlz év óta először — némi cserearány-javulással is számolhatunk. Ez a bukaresti árelv alapján lefelé szálló, KGST-n belüli energiahordozó-árakból adódik. Nem csökken a fejlett technika behozatala, de jobban figyelnek a külkereskedelem irányitói konvertibilis valutáért vásárolt — de esetleg máshonnan is beszerezhető — anyagok, félkésztermékek, alkatrészek/ importengedélyeinek kiadására. S néhány, hazaival vagy szocialista importtal pótolható, tőkés országokból származó fogyasztási cikk is hiányozni fog a boltok polcairól. Bőle István i