Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-21 / 44. szám

yiLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 77. évfolyam, 44. szám 1987. február 21., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 2.20 forint A szocializmusfejlődésének időszerű kérdéseiről Szekcióülésekkel folytatódott Szegeden az elméleti tanácskozás A szocializmus fejlődésé­nek időszerű kérdéseiről Szegeden kezdődött három­napos tanácskozás pénteken szekcióüléseken folytatta munkáját. Az utóbbi időben megnö­vekedett a történelem, és ezen belül a felszabadulás utáni korszak története irán­ti érdeklődés — emelték ki abban a szekcióban, ahol Huszár István, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója elnökölt. A „Tör­ténelmi utunk és a közgon­dolkodás" elnevezésű mun­kacsoport felszólalói rá­mutattak: hazánk felszaba­dulás utáni fejlődésének szinte valamennyi időszaka igen különböző módon tük­röződik a köztudatban. Kü­lönösen vonatkozik ez a megállapítás a szocialista építés első időszakára, az 1948-tól 1956-ig terjedő évek­re. A szekcióülésen többen felvetették, hogy az ötvenes éveket vajon már helyesen értékeljük-e, s ugyanakkor hozzátették: az elmúlt há­rom évtized értékelésének tekintetében még jócskán vannak fehér foltok. Mint mondották: ahhoz, hogy a szocializmus fejlődésének változásait pontosan fel tud­juk mérni, nagyon sok ku­tatásra van és lesz még szükség. A szekcióülésen a résztve­vők visszatérően 6zóltak ar­ról, hogy az ifjúság figyel­mének előterébe kezd ke­rülni a múlt, különösen a sorsát közvetlenül befolyá­soló közelmúlt. Csak akkor várhatjuk el az ifjúságtól a szocializmussal való azono­sulást, ha nyíltan és világo­san meg tudjuk a fiatalok­nak magyarázni, hogy a szo­cializmus, mint folyamat, meddig jutott el, s fel tud­juk vázolni társadalmi rend­szerünk vonzó távlatait. Eh­hez természetesen hozzátar­tozik a külső, a nemzetközi tényezők reális számba véte­le is. Hazánk nemzetközi te­kintélyéről, megbecsüléséről presztízséről is szó esett az ülésen, s mint elhangzott, a XX. századi Magyarország­nak a szocialista Magyaror­szág vívott ki nemzetközi presztízst. Ez olyan tény, amit sem itthon, sem kül­földön nem lehet figyelmen kívül hagyni, megkerülni. A legutóbbi harminc év belpo­litikája, a reform, a belső stabilitás, a magyar politika megújulási képessége, nyi­tottsága mind megannyi ér­ték, amelyre ez a presztízs felépült. A világgazdasághoz való felzárkózás, a gazdasági szerkezet átalakításának kér­dései voltak a központi té­mái a „Gazdasági útkeresés és megoldások a szocialista épités magyar gyakorlatá­ban" cím.", korro,í',-/' ' • '•' z kapcsolódó szekcióban, amelynek munkáját Sípos Aladár akadémikus, az MTA Közgazdaságtudományi Inté­zetének igazgatója vezette. Heves vitát váltott ki az a hozzászólás, amelyben el­hangzott: megnehezíti a vi­lággazdasági változásokhoz való alkalmazkodásunkat, hogy késik az ipar szerkeze­tének az átalakítása, s a ha­gyományos, a fejlődés által túlhaladott ágazatok az al­kumechanizmusok eredmé­nyeként újból és újból visz­szaépülnek a gazdaságba, jelentős forrásokat elvonva a fejlődés lehetséges hordo­zóitól. Ezek a megoldások figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a jövőt nem lehet áldozatok nélkül építe­ni — vállalni kell a változ­tatásokkal együttjáró fe­szültségeket. A szekció tagjainak véle­ménye megegyezett abban, hogy a továbblépés lehetősé­gét az árugazdaság kereteti között kell keresni, aminek a feltétele az áru- és pénz­viszonyok erősítése, a válla­lati gazdálkodás szabadsá­gának a fokozása, a gazda­ságirányítás felelősségének növelése mellett. Abban már viszont eltértek a nézetek, hogy a szocializmus viszo­nyai között hogyan értel­mezzük a piac szerepét, s az milyen mértékben válhat a gazdasági döntések alakító­jává. Ugyanakkor — muta­tott rá az egyik felszólaló — a valóságos piaci folyamato­kat sem ismerjük eléggé, bi­zonyos mechanizmusairól még most is hamis, konzer­vatív elképzeléseink vannak. Többen foglalkoztak a tudo­mányok közvetlen termelő­erővé válásának szükséges­ségével. Ezzel kapcsolatban elmondották: az innovációs folyamatot 'lassítja, hogy az újabb kutatásokra még min­dig nem a valós piaci igé­nyek ösztönöznek, holott ép­(Folytatás a 2. oldalon.) Egységes rendszerben Készül a KGST-tagorszá­gck egységes minőségértéke­lési és -tanúsítási rendszere, amely a tagországok között gyorsítja az áruforgalmat, s egyben garantálja a termé­kek kifogástalan minőségét. Az új rendszer bevezetésé­vel az exportáló országok maguk tanúsítják a megren­delőhöz szállított termékek jó minőségét, s azt az át­vevő ország minőségellenőző szerveinek már nem kell megvizsgálni. A minőségellenőrzésre és -tanúsításra valamennyi KGST-tagországban a válla­latoktól független laborató­riumokra bízzák a minősítést. Ezek a laboratóriumok ér­dekeltek lesznek abban, hogy a valóságnak megfe­lelő minőségi tanúsítványt adjanak ki a termékekre. Számítógép a postahivatalokban A posta azt tervezi, hogy a tavaly indított sikeres soproni kísérlet nyomán fo­kozatosan több postahiva­talban is bevezeti a számí­tógépes kiszolgálás rendsze­rét. Ennek elősegítésére az idén 20 millió forintért vá­sárolnak mikroszámítógépe­ket. Elsőként — még március­ban — a szombathelyi 1. számú hivatalt, a főpostát gépesítik: a hat munkahely mindegyikét számítógéppel látják el. Ezzel lehetővé válik, hogy az ügyfelek — a csomagfeladás kivételével — bármely ablaknál vala­mennyi postai szolgáltatást igénybe vehessék. A számí­tógép tárolja az egyes szol­gáltatások díjtételeit, a kü­lönböző tarifákat és más adatokat, így például valu­taárfolyamokat, neveket, cí­meket. Könyveli, összesíti a forgalmat, automatikusan elkészíti a napi elszámolást, jóváírja a kamatot. Számottevően könnyíti a gép a postai dolgozók mun­káját, kezelése egyszerű, hamar elsajátítható. Az ügyfelek számára is kedve­ző az új rendszer, mert ha egyszerre kívánnak például levelet és pénzt feladni, táviratozni, képeslapot, lot­tót vásárolni, vagv éppen takarékbetétkönyvet válta­ni, nem kell más-más ab­laknál sorba állniuk, min­dent egy helyen elintézhet­nek. A gép gyorsan és meg­bízhatóan segít a kívánt szolgáltatások teljesítésében. Az évtized végéig további nagy forgalmú postahivata­lokban is bevezetik a szá­mítógépes kiszolgálást. Er­re a célra 60 millió forintot fordít a posta. Jelentős ez az összeg, de a posta meg­ítélése szerint megéri a be­fektetés, mert ugrásszerű javulás várható a szolgál­tatások színvonalában. Zárszámadás Mihálytelken n feldolgozó üzemeké a fő érdem A Szegedi Üj Élet Tsz te­vékenységi köre jól mutatja a város közelségét. A nö­vénytermesztés. és állatte­nyésztés bevételeit, s nyere­ségességét egyaránt megha­ladják az utóbbi években fo­lyamatosan felfuttatott fel­dolgozó üzemek produktu­mai. A félmilliárdnyi árbe­vételből 310 millióval része­sedik a szárító-, a baromfi­feldolgozó és a tésztaüzem. Ezeknek a tevékenységek­nek jó felvevőpiacai a vá­ros élelmiszer-ipari üzemei, s a fogyasztók. Árendás József elnök és Schüller Ferenc főkönyvelő a tegnap, pénteken délelőtti zárszámadó küldöttgyűlésen nehéz évről és kedvező ered­ményről számolhatott be. A nyereség az utóbbi időben folyamatosan javul, a stabil gazdálkodás feltételei adot­tak. A 22 milliós eredmény talán több is lehetett volna, ha a szántóföldi növény­termesztésre jobban rászol­gál az időjárás. Az aszályt itt jégverés is tetézte. Az üvegházakban a szegfűből sok lefagyott a viharos jég­verés pusztítása nyomán. A kertészet így a tervezett 37 millió helyett csak 32 milli­ós árbevételt adott. Az állattenyésztés megíté­lése árnyalt. A jövedelme­zőségi gondok szerkezeti át­rendezést sürgetnek. Az idén a tejhasznú szarvas­marhák arányát csökkentik, míg a húshasznúakét növe­lik. A központi telepről költ­ségtakarékosabb, szabadabb körülmények közé telepítik az állományt. A helyére a jövedelmezőbb baromfi tar­tást szorgalmazzák. Ennek kidolgozása, a döntés szá­mos körülmény mérlegelé­sét igényli. Túl nagy beru­házásba nem akarnak bele­vágni, mert így is magas az állóeszközérték. A korábbi kertészeti és állattenyésztési beruházások is nehezen tud­ják a befektetett pénzt visz­szaadni. A fűszerpaprika-félter­mékgyártás mellett már zöldségfélék bérszáritásával is próbálkoztak, hogy a sze­zonális jelleget megszűntes­sék. Egyre több, nyugat-eu­rópai exportot szolgáló sa­ját felvásárlást és feldolgo­zást terveznek a jövőben. A feltételeket jelentős beruhá­zásokkal teremtik meg. A 27 milligs összberuházásnak ta­valy felét költötték erre a célra. Az energiaköltségben igen nagy megtakarítás, hogy az olajtüzelésről áttérhet­tek a gázra. A fejlesztésből még a ba­romfivágó részesedett, emel­lett 4 milliót fordítottak mezőgazdasági gépekre. Jól tudják, hogy ez nem elegen­dő a géppark felújítására, az idén 8 millió forintot tervez­nek erre a célra. Átalakítják a sertéstelepet, s a tészta­üzembe egy nagy teljesítmé­nyű présgépet állítanak be. A melléküzemágak tevé­kenysége az eredmény szem­pontjából jelentős. A csi­szoló-és a lakatosüzem stabil bevételi forrás, az építők a saját beruházásokban jelen­tős megtakarításokat érhet­nek el. A kertészkedéssel foglalkozó mihálytelekiek számítanak a tées/.átvevöre, a kistermelés nagyüzemi hátterére. A keresetszinvonal átlép­te a 70 ezer forintos határt, a mezőgazdaságban ez az összeg a jobbak közül való. Ennek ellenére az állatte­nyésztésben, a három mű­szakos szárítóban nehéz a dolgozókat megtartani. Első­sorban a segédmunkásokból van hiány, még külföldi munkavállalókra is rászorul­tak. A megszokott juttatások mellett a szövetkezetben 900 ezer forint kamatmentes kölcsönt osztanak fel az igénylők között T. Sz. I. Klinikák és a gyógyítás Az orvosképzésről Pénteken délelőtt a Sem­melweis Orvostudományi Egyetem elméleti tömbjében tanácskozott az Országgyű­lés szociális és egészségügyi bizottsága. A testület tájé­koztatót hallgatott meg a SOTE oktató-, tudományos éts gyógyító-megelőző mun­kájáról. Az írásos beszámo­ló megállapítja: az előző tanévben az intézményben 615-en szereztek oklevelet, A hallgatók gyakorlati oktatá­sa mára átlépte az egyetem határait: a megnőve kedett társadalmi igényekhez iga­zodó orvosképzésben igen fontos szerepet kapnak az oktatókórházak. Jelenleg 11 budapesti és 6 vidéki kór­ház vállal részt a képzésben. Sokéves gond a hallgatók tankönyvekkel és jegyzetek­kel időben történő ellátása. Változatlan a szerkesztett tankönyvek iránti igény, s az a törekvés, hogy a leg­újabb kutatási-tudományos eredmények mielőbb a hall­gatók rendelkezésére állja­nak. Az egyetemi klinikák gyó­gyító munkája szervesen il­leszkedik a hazai egészség­ügyi ellátás rendszerébe. A huszonöt klinikán 3 ezer 366 ág,Vat vehetnek igényije a betegek. A tervidőszakban — ha lassított ütemben is — tovább folytatják a rekonst­rukciós tervek megvalósítá­sát. Erre az időszakra esik az egyszer használatos esz­közök széles körű bevezeté­se, a gyermek-szívsebészeti és az ultrahang-diagnoszti­kai program fejlesztése is

Next

/
Thumbnails
Contents