Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-20 / 43. szám

10 Péntek, 1987. február 20. Országos tanácskozás Szegeden a szocializmus fejlődéséről (Folytatás az 1. oldalról.) mai célok kitűzéséhez, tanulságokat szolgáltatva a mai és a jövő feladatainak tudatos végzéséhez. Másrészt tanácskozásunk folytatása annak a rendszervitának, amelyet mind a nemzetközi körülmények gyors változásai, mind a szocializmus belső mozgása-változása, mind saját hazánk politikai, gazdasági folyamatai egyaránt kiváltanak és meghatároznak. Olyan új kihívások érnek bennünket, amelyekre — az eddigi tapasztalatokra alapozva — új válaszok is születhetnek, ha erőnket jól összpontosítjuk, ha alkotó módon ütköztetjük nézeteinket, ha a helyzetfeltárást és -elemzést megoldási javaslatok követik. A konstruktív vita, a különböző megközelítések dialógusa nem gyengíti álláspontunkat, hanem a helyesebb szemlélet kiformálásához, a törvényszerűségek adekvátabb feltárásóhoz nyújthat biztosabb támpontokat a szocializmus természetét, folytonosságát és megújulását, valamint perspektíváját illetően. Szeretnénk, ha tanácskozásunk hozzájárulna ahhoz, hogy a fiatal, az ellentmondások megoldásán és nehézségek leküzdésén keresztül fejlődő, most újabb nagy próbatételhez érkezett szocializmusnak nagyító alá vételével reálisabban, a valósághoz közelebb, elméletileg megalapozottabban látnánk saját világunkat, tudatosabban végeznénk az „itt és most" mindennapi tennivalóit. Éppen ezért a tanácskozásnak elsődleges célja a már meglevő kutatási tapasztalatok szintézise, és az abból levonható elméletiideológiai következtetések közkinccsé tétele. A tanácskozás megrendezésével egyrészt a közvéleményt felelősen formálóknak szándékozunk segítséget nyújtani, másrészt a témával összefüggő kutatásoknak ösztönzést adni. A várakozás önmagában is bizonyítja, hogy összejövetelünk a társadalmat irányító párt belső életének, a párt ideológiai munkájának fontos eseménye. Ügy gondolom, akkor járunk el helyesen, ha számba vesszük fejlődésünk főbb folyamatait. összefüggéseiben mutatjuk meg értékeinket, vívmányainkat, nehézségeinket, tévedéseinket, hibáinkat. A történeti és logikai közelítés szoros egységében vizsgálva ítélhetjük meg igazán társadalmunk különböző mozgásfolyamatait. A társadalom különböző szféráinak egymásra hatását, kölcsönös feltételezettségót és determinánsait; a társadalom nagy csoportjainak, osztályainak, rétegeinek és egyedeinek történelemalakító szerepét; az emberek társadalmi-politikai aktivitását, általános és politikai felkészültségét, cselekvésének motivációit és Irányát. A tanácskozás témája: a szocializmus fejlődésének időszerű kérdései Magyarországon. A magyarországi tapasztalatokra helyezzük afö hangsúlyt, de ezt csak a nemzetközi folyamatok tő áramába beágyazva tehetjük. Több oldalról közelítjük meg történelmi utunkat. A történelmi útválasztástól kezdve a szocialista építés időszakával folytatva, a mély krízisen, a szocializmus megvédésén és megújításán át. majd három történelmi évtizedet bejárva jutunk el mai életünk főbb ideológiai kérdéseihez, a szocializmusról alkotott felfogások számbavételéhez, valamint a világban elfoglalt helyünk nemzetközi megítéléséhez. Társadalmi haladásunk leglényegesebb kérdései ma a gazdasági élettel függnek össze. A népgazdaság fejlődésére együttesen ható külső és belső tényezők fényében keressük a helyes utat, a megoldásokat, a hosszabb távú stratégiai elképzeléseket. Azzal a céllal, hogy megfogalmazzuk azokat a fogódzkodókat, amelyek segítségével korszerűsíteni és fejleszteni tudjuk egész gazdaságunkat. Természetes, hogy ebben nagy figyelmet kapnak az ipar stratégiai kérdései és a magyar agrárpolitika tanulságai. A társadalmi viszonyok alakulását az objektív gazdasági és a szubjektív tényezőkkel összefüggésben Vizsgáljuk. Bemutatjuk azokat az új folyamatokat, amelyek a társadalom szociális struktúrájában, az életviszonyokban az utóbbi időben lezajlottak. Elemeznünk kell a társadalmi folyamatokban érvényesülő spontán hatásokat, és a tudatos megújulás főbb összetevőit. A társadalmi, gazdasági viszonyokkal összefüggésben foglalkozunk a politikai intézményrendszerünk működésének hatékonyságával. Egyebek között: a pártnak a társadalom irányításában betöltött szerepével, a különböző társadalmi szervezetek, mozgalmak megújulási törekvéseivel, a helyi politizálás új formáival, a demokratizmus kiszélesítésének lehetőségeivel, a szocialista önigazgatás mielőbbi hogyanjával. Az ideológia és a közgondolkodás témakörében nagy jelentőséget tulajdonítunk a gazdasági érdekek és ideológiai órtékek, valamint a politikai döntéshozatal kölcsönös viszonyának. Szeretnénk, ha az egyén és közösség kapcsolatát, a társadalmi szolidaritás és a közösségi viszonyok alakulását a társadalmi-gazdasági folyamatokkal összefüggésben bonthatnánk ki. Kedves Elvtársak! Az előadásokban, a vitákban, a hozzászólásokban minden bizonnyal különböző nézőpontok, megközelítési módok, álláspontok fogalmazódnak meg, ütköznek. Bízunk abban, hogy az eltérő álláspontok szintézisét a tárgyalt kérdések többségében meg tudjuk adni a konferencia végén, még ha nem is tételes formában. Reméljük, hogy az Önök véleményének megismerése, a közös együttmunkálkodás a lényegi kérdéseket illetően — a maga sokrétűségével együtt is — egységesebb szemléletű gondolkodást indít el a résztvevőkben, és gazdagítja további munkánk forrásait. Megbecsüléssel és barátsággal, elvtársi melegséggel köszöntöm a tanácskozás résztvevőit a Központi Bizottság agitációs és propagandaosztálya nevében is. Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat, eljöttek ide, és kívánom, hogy ne csalatkozzanak várakozásukban. Tisztelt Elvtársak! Mindannyian tegyünk meg mindent e nagy jelentőségű tanácskozás sikeréért, a tanácskozás céljainak eléréséért. Berecz János Á szocializmust a magyar valóság talaján kell építeni A magyar társadalom fontos változások korát éli. Ennek során építünk eredményeinkre, megőrizzük vívmányainkat, és változtatunk azon, amin szükséges, a szocializmus előrehaladása érdekében. Ezt követeli belső fejlődésünk, és a világban végbemenő folyamatokhoz való alkalmazkodás szükségszerűsége. Megalapozottan, a reális helyzet pontos ismeretében és a várható következményeket jól felmérve, felelősséggel kell döntenünk arról, hogy mit kell megújítanunk és hogyan. Az elemzésben és az alternatívák feltárásában az elméleti munkának pótolhatatlan szerepe és elháríthatatlan társadalmi felelőssége van. Az eredményesség fontos tényezője, hogy az elméleti munka különböző műhelyei egyesítsék erőfeszítéseiket, és valóban sokoldalúan, interdiszciplináris jelleggel elemezzék fejlődésünk kérdéseit. Változások láthatók a szocialista világrendszer számos országában is. Számunkra különösen fontos a Szovjetunióban megkezdődött átalakulás. Országainkban a problémák jellege és a megújulás útjának keresése sok hasonló vonást mutat. Az átalakulás egyidejűsége olyan pozitív tényezője az egyes szocialista országokban folyamatban levő változásoknak, megújulásnak, ami lehetővé teszi a kölcsönhatásban rejlő előnyök hasznosítását. A négy évtized alatt lezajlott forradalmi folyamatban népünk a szocialista fejlődés útját választotta. Mai valóságunk a szocialista forradalom győzelmének, a szocializmus építésének eredményeként formálódott. Az építmény nyilvánvalóan nincs még kész, a magyar társadalom alapvető jelentőségű problémáiból több is megoldásra vár. Ez azonban nem csökkenti eddigi fejlődésünk értékét, nem vonja kétségbe ijiunkánk értelmét. Mindezt együtt kell értékelnünk. Alaposan megtanultuk: súlyos hibák forrása lehet, ha csak a megtett utat, az eredményeket, az alig túlértékelhető • vívmányokat vesszük számba, s elfordítjuk a figyelmünket a történelem által ránk hagyott, általunk sem megoldott feladatoktól. Am az is igaz, hogyha a feladatok súlya alatt csak a problémákat látva, hangulati nyomásnak engedve, méltatlanul leértékeljük saját több évtizedes munkánkat, harcunkat és H H JBflttk• helytállásunkat, akkor ezzel olyan értékzavart idézünk elő, amely elhomályosítja a megtett utat és a távlatokat is. Saját tapasztalataink és mások tapasztalatai is igazolják, hogy az új társadalom építése sokkal bonyolultabb, nehezebb, és ennek következtében sokkal hoszszabb folyamat, mint ahogyan elképzeltük, amikor erre az útra léptünk. Ma reálisan látjuk helyzetünket, valóságunkat, utunkat. Valljuk, hogy népünk négy évtizedes munkájának, harcának eredményeiben, vívmányaiban a szocialista társadalom építésének törekvései, céljai testesülnek meg. De tudjuk, hogy nagy és nehéz feladatok állnak előttünk a szocializmus továbbfejlődésének útján. Megoldásuk csak azoknak a tapasztalatoknak a hasznosításával történhet, amelyeket pártunk és népünk az elmúlt évtizedekben olykor súlyos áron szerzett meg. A szocialista építés mindig történelmileg konkrét feltételek között történik, a szocialista elvek megvalósítása felé csak az adott nemzeti valóság talaján lehet előre haladni. A különféle nemzetközi tapasztalatokat nem feledve, megoldásainkat azokkal mindig egybevetve, a konkrét, a számunkra rendelt valóság elemzéséből kiindulva, a reális lehetőségek figyelembevételével lehet kitűzni a szocialista , építés soron következő céljait és feladatait. Ezért a tapasztalatért súlyos árat fizettünk, s így nincs jogunk elfelejteni. Volt idő, amikor más gondolkodás és más módszer érvényesült. A koncepció az volt, hogy a szocializmus építésének „menetrendjét" a konkrét feltételektől függetlenül „elő lehet írni" a történelemnek; sajátos konkrét körülmények között született egyszeri megoldások változtatás nélkül átvehetők, másolhatók alapvetően más helyzetekben. Másszóval: az volt az elgondolás, hogy kész és egyetemleges receptjeink vannak a szocialista építés minden problémájának megoldására, és csak az a dolgunk, hogy ezeket megvalósítsuk, átültessük a valóságba. Valójában ez a konkrét helyzetből következő reális alternatívák figyelmen kívül hagyását jelentette. Berecz János ezután arról beszélt: az MSZMP három évtizeddel ezelőtt levonta azt a következtetést, hogy a szocializmust a nemzetközi tapasztalatokat számon tartva, mindig mérlegelve a konkrét történelmi feltételeket, a magyar valóság talaján kell építeni. Számos fontos politikai döntés tanúsítja ennek a felismerésnek az érvényesítését. Az egyes döntéseken túlmenően ez a szellem hatja át pártunk fő politikai irányvonalát. Az akkori figyelmeztetést a tapasztalat sokszorosan megerősítette. A történelem kikényszerítette, hogy komolyan vegyük a szocializmus fejlődésének ezt a követelményét. Más szocialista országokra figyelve azt látjuk, hogy az ő tejlődésük is alátámasztja ezt a tapasztalatot: a szocializmus építése akkor eredményes, ha széles nemzetközi látókörrel élve, a másféle' tapasztalatokkal folyvást egybevetve minél inkább a nemzeti valóság talajára épül. Ennek révén sok olyan tapasztalattal, eredeti megoldással gazdagodik a szocializmus gyakorlata és elmélete, amely hasznosítható más országokban is. Mi a magunk részéről továbbra is azt a gondolkodásmódot és módszert követjük, hogy a szocializmus építésében a marxizmus—leninizmus elvei szellemében és segítségével a valóságból kiindulva keressük az előrehaladás legtöbbet ígérő reális lehetőségeit, útjait, és kísérletezzük ki a célravezető gyakorlati megoldásokat. Ebben a folyamatban meghatározó szerepe van a tudatosságnak, az elméletnek, a tudománynak. De ez a szerep nem abban áll, hogy előírja a gyakorlatnak a kész megoldásokat, recepteket, sémákat, hanem abban, hogy a valóság és a tapasztalatok elemzése révén feltárja a társadalmi cselekvés tényleges alternatíváit, elősegíti a helyes választásokat, a társadalmi programok kidolgozását, és a megvalósí tásukat szolgáló társadalmi légkör kialakulását. Szólott arról, hogy a szocializmus fejlődése szempontjából a második világháború utáni években világtörténelmileg új helyzet jött létre. Európában, majd Ázsiában — később pedig az amerikai és az afrikai földrészen is — országok egész sora választotta a szocialista fejlődés útját. Előrehaladásuk révén most már gazdag nemzetközi tapasztalat alakult ki. Ez lehetővé teszi, hogy több ország történelmi útjából tanulságokat szűrjünk le a szocializmus építésére, és a szocialista társadalomra vonatkozólag. Az egyes országok tapasztalatai módot adnak a kölcsönös tanulmányozásra, hasznosításra, az egyoldalúságok megszüntetésére, az elsietett elméleti következtetések elkerülésére vagy kijavítására. Ez új és nagy lehetőség az elmélet számára, hogy sokféle tapasztalat elemzéséből világosabban megmutassa, mi a közös a fejlődésben, mi a lényeges, az általános a szocialista építésben, és mi a sajátos. Lehetőség ez arra is, hogy az egyre gazdagodó tapasztalatok és ismeretek birtokában korrigáljuk a korlátozott tapasztalat által kiváltott egyszerűsítést és tévedést a szocializmusfelfogásban is. Most egy újabb nagy történelmi kihívással kell a szocialista világrendszernek szembenéznie — mondotta. A tudományos-műszaki fejlődés új minőséget ért el, ami óriási hatással van a világgazdasági viszonyok alakulására, és társadalmi következményeikre. Ennek előnyeit egyelőre nagyobbrészt a legfejlettebb tőkés országok használják ki, bár a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió számos területen — így például az űrkutatásban, a rakétatechnikában, a nukleáris energia hasznosításában — korszakos eredményeket értek el. Ugyanakkor a történelmileg kialakult helyzet miatt és szubjektív okokból is megkéstek gazdaságuk szerkezeti átalakításával, intenzív pályára állításával, nem tudtak idejében és kellő lendülettel együttes technológiai áttörést végrehajtani. A hetvenes évek második felében és a nyolcvanas évek elején a szocialista világrendszer fejlődése lelassult, a gazdasági növekedés üteme veszített a kapitalizmussal szembeni előnyéből. Számos nehézség és kedvezőtlen tendencia mutatkozott a gazdaságban. Ez megnehezítette a belső társadalmipolitikai helyzetet is, társadalmi feszültségekhez vezetett. A szocialista országok fejlődésének lassulása és tudományos-műszaki lemaradása nemzetközi téren is érzékeltette hatását: a világméretű történelmi revans lehetőségét csillantotta fel az imperializmus vezető körei előtt, és a kemény Irányvonal felé térítette őket. Erre a kihívásra megfelelően reagálni a szocializmus sorsát érintő létkérdés. A szocializmus megújulóképességében rejlő óriási lehetőségeket mutatja az SZKP politikájában bekövetkezett változás. A társadalmi és gazdasági fejlesztés meggyorsításának stratégiai irányvonala a lenini út egyenes folytatásának tekinthető. A munka középpontjában a gazdaság modernizálása, teljesítőképességének növelése áll, amelyet széles körű társadalmi feltételek biz-