Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-03 / 28. szám

Szombat, 1987. február 14. II Boszorkányok pedig nincsenek Hosszabb ideje tartó magyar tévéfilmhiányt szakított meg Az ördögmagiszter, Kárpáti Péter írta, Sólyom András rendezte, s oly csöndben lopta be magát a csütörtöki késő estébe — csak a szereposztást böngészve figyeltünk föl: főszereplője, Cerhalmi György Rózsa (Rósa) Dániel alakját kelti életre. Hiszen ez a Rózsa nem más, mint Szeged város bírája, ki egyszensmind az 1728-ban indult boszorkánypörök fővádlottjává küzdötte föl magát — gondolhatta a gondos szinlapböngészö, s nekibuzdulva végignézte a minden előzelas tájékoztató nélkül műsorra tűzött filmet. Nem járt rosszul. Az egykori boldogtalan bíró figuráját a filmköltők érvényes közlendőkre használták. Annak az aktuális igazságnak a fölmutatására tudniillik, hogy társadalmi bajok, feszültségek idején, kíméletlen hatalmi harcok közepette elkel bizony a bűnbak, s a fölcsapó indulatok-őrületek közepette személyes bosszúk is érvényesíthetők a társadalmi igazságkeresésnek és -szolgáltatásnak az ő leple alatt. Ilyen mechanizmusok működésének mikéntjéről az Q Képernyő 1700-as évek óta többször is volt már módunk tapasztalatokat gyűjteni — sajnos. A formák változatosnak mutatkoztak, fejlődtek a korokkal, a vádak is kinőtték a boszorkányhistóriák szóhasználatát (bár, ki tudja, később ha nem is az ördöggel, hanem a Rossznak kikiáltott akárkivel hozták összefüggésbe a vádlottakat, a „cimborálás" vétke — maradt.) A beismerő vallomásra késztetés és a büntetésvégrehajtás módozatai is egyre korszerűsödtek, nagy utat tettünk meg a boszorkányszigeti égetési szisztémától ... Csak a mechanizmus lényege nem változott. Az ördögmagiszter erre döbbentette nézőit, már azokat, akik nem elsősorban a történeti hűséget keresték ez ős-szegedi história földolgozásában. Ha mégis, csalódtak, hiszen tudjuk ugyebár, hogy Rózsa Dániel korántsem volt oly ifjú a penbefogás idején, mint most Cserhalmi György. Így az sem képzelhető, hogy Máté Gábor érzékenyen formált szenátorának neje (Bánsági Ildikó) kicsapongjon vele — ürügyet szolgáltatva a férjnek. hogy személyes indítékokból is boszorkánykapitánnyá nevezze ki Rózsa uramat... A történetírók szerint a derék Dániel exbirónak saját felesége volt (ki 6zintén gyanúba került, mint a boszorkányhad pohárnoka). Ámbátor: Reizner János arra is fölhívta a figyelmünket, hogy a vádlottak „többnyire .kiélt kéjencek, s titkos betegségekben szenvedők voltak ... A közös sors, a kéjvágy és sebeket gyógyító kenőcsök használata az illetőket összeterelte... Ilyenkor használták a kéjes élvezeteket szülő kenőcsöket is, miből az öreg Rózsánál mindenkor nagy készlet volt, mi nagy kelendőségnek örvendett." Akárhogy is, a valódi és a filmbeli Rózsa Dániel egyaránt mindenképpen másmilyen volt, mint a környezete. Nem lehetett egy „beolvadós" típus. Ez pedig éppen elegendő ok — boszorkánypört rendezni. Ezért tudjuk immár Kálmán királyunk óta, hogy mire jók a deklarációk . . . Sulyok Erzsébet t#É Rádió Csodálkozok Csodálkozom. Életkorúm; előrehaladván, ez az állapot állítólag mind ritkábban regisztrálható, bár persze tudja a fene. Addig még mindenesetre nem jutottam, hogy egyenés oksági viszonyt, logikai egyenletet állítsak föl a csodálkozásra, miként Descartes tette a gondolkodással, hogy aszongya, gondolkodom, tehát vagyok (cogito ergo sum). A pajzánságra oly fogékony emberiség persze rögvest változtatott kicsit a latin mondaton, coito-ra változtatván a cogito-t, de ez még hagyján. Meglehet, én inkább hajlanék Illyés Gyula formulájára, aki Doleo ergo sum, azaz Fájok, tehát vagyok címmel írt verset, de ez meg az áldott emlékezetű ötvenes években történt, melyeknek elbocsátott léglonistái hellyel-közzel még mindig itt vannak köztünk, szóval a dolgot pláne hagyjuk. Hogy a klasszikus formulát többes számba téve. a csodálkozásra vonatkoztassam, megvallom, nem jutott volna eszembe. Megtette helyettem az a rádióműsor, amely immáron harmadik alkalommal jelentkezett ezzel a címmel: Csodálkozunk, tehát vagyunk. Vasárnap délután a Kossuth adón a szerkesztő-műsorvezető Bán László vendégeivel — Csákány Antal villamosmérnökkel, Hámori József agykutatóval, Hernádi Miklós szociológussal, Tamás Pál tudomáriyszociológussal, Vekerdy Tamás pszichológussal és Voight Vilmos néprajzkutatóval — együtt csodálkozott. Én is. Rajtuk. A középponti, „bedobott" téma az előző két aktualitás (Mikulás, újév) után hirtelen-váratlan az lett: mily időszerű „felkapott" is a második világháború mostanság. A dolog tényleg izgalmas, bár őszintén szólva, én egyáltalán nem csodálkozo alapállásból közelítenék a jelenséghez. Node fogadjuk el: a (rá)csodálkozás csak ürügy a vizsgálódáshoz. Akkor meg, ugye, minden rendben van. Ügy tíz percen belül kimondatott, hogy hiszen a második világháború idején dőlt el mai sorsunk. Ami Európa e tájékán van. ekkor nyerte el végleges arcát, azóta tulajdonképpen minden látszat ellenére kevesebbet változott, mint gondolnánk, s e tudat ösztönös gesztusa rejtőzhet az érdeklődés mögött; megtudni, „hogyan, honnan is jöttünk". Mivel pedig e fentiek imigyen kimondattak, föllelkesültem: egyetértünk. körülbelül ilyesmiről lehet szó, készen is lennénk. Ekkor jött viszont az igazi csodálkozás. Merésznél merészebb csavarintások következtek. Jó lett volna ugyan tudni, a meghívottak közül mikor éppen ki beszéj. de a kaotikus purparléból rövidesen elősejtett a modern technika sebezhetőségének ténye, valamivel később a kellő szaktudás hiánya, no meg Vekerdy Tamás, akit rejtélyes okból egészen az utolsó öt perc eljöttéig nem hagytak szóhoz jutni, s mi több, ezt férfiasan be is vallották. Ne csodálkozzunk tovább: ennyire azért nem volt reménytelen a helyzet vasárnap délután a Kossuth rádióban. Csak éppen a jó (mert eleven, mély, valóban asszociatív) értelmiségi beszélgetések erényei mellett az ilyesféle csevelyek hátrányai is érvényesültek. Méghozzá jócskán: a mindenáron mindent egy szálra fűzni akaró törekvés erőltetettsége, a-hozzászólások • álsponteanitásba burkolt kimódoltságai, a ki tudja, miféle vezérlő elv szerint egymás mellé rendelt-terelt partnerek törvényszerűen különböző személyiségeinek idővel mind kínosabb differenciái, stb. Szerencsére e röpke harminc percben mindebből valami sok nem kerülhetett elő. Persze annyi azért igen, hogy olykor jócskán lehetett csodálkozni a csodálkozókon. Akkor tán legjobban (az okokat végképp nem értve), midőn a befejezéskor úgy köszöntek el. hogy „négy hét múlva, reméljülé, könynyedebb ügyekben fogunk csodálkozni." Remélem, nem így lesz. Bár én már ezen sem csodálkoznék. Ez lenne a legkevesebb. Domonkos László Uj munkacsoport A Hazafias Népfront országos „Olvasó népért" mozgalmi munkabizottsága mellett 1981 októberében létrejött, a beszéd- és magatartás-kultúrával foglalkozó munkacsoport, amely legfőbb feladatként a következőket jelölte meg: Az egész magyar társadalom figyelmének felhívása az anyanyelv fokozottabb ápolására, a beszéd gondos és pontos használatának,-- a magatartás emberi kapcsolatokhoz igazodó tiszteletben tartásának a fontosságára. E mozgalomhoz kíván csatlakozni a Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottsága, ezért elhatározta a beszéd- és magatartáskultúra-munkacsoport létrehozását. Az alakuló ülésre holnap, szerdán délután 3 órakor kerül sor a Bartók Béla Művelődési Központ tanácstermében (Vörösmarty u. 3 ). Felújítják a JATEklubot Nyitás: szeptemberben A népszerű, színvonalas műsorokat biztosító JATEklub február elején, a szorgalmi időszak kezdetén nem nyitja ki kapuját. Bérletért sem érdemes menni a közművelődési titkárságra, ebben a félévben csak belépőjegyes diszkókat rendeznek. A klub indulása, 1973 óta nem végeztek nagyobb felújítási munkát, s ezt a hátrányt nemcsak a penészedő falak, hanem az időnként elduguló lefolyók is látványosan hangsúlyozták. Tehát a mostani tanév második félévének három és fél hónapja alatt a csatornarendszer, a padlóburkolat, a szellőzés, a nagyterem és mindenekelőtt az elektromos hálózat felújítása a feladat. Utóbbit biztosan örömmel veszik azok, akik felbotoltak a gyakran bekövetkező éjsötétben. Öltözőt is építenek a fellépő művészeknek, előadóknak, új hangtechnikai berendezések és továbbfejlesztett videolánc szolgálja majd a klubtagokat. Értelemszerű, hogy csak ősztől lesznek tagsági igazolványok. A diszkókat változatlan áron és időben rendezik — amennyiben a felújítás engedi. A JATE hallgatói számára továbbra is létezik a tagsági jegy a diákigazolvány ellenében. Nyitás: szeptemberben. D. I. Számítógép a tagozaton Jelentkezőkre várnak a Ságváriban A tárgy tanári munkaközösségében egy Apáczai Csere János-díjas és három Beke Manó-díjas tanár oktat. Többen foglalkoznak lankönyvírással és feladatgyűjtemény összeállítással. Munkájuk eredményességéről talán diákjaik sikereinek sorolásával mondhatunk a legtöbbet. A matematikai diákolimpiára utazó hattagú magyar csapatba tavaly és tavalyelőtt is két-két versenyzőt küldhettek. A Kürschák József-versenyen, ahol I. éves egyetemisták is indulhatnak, 3 éve van előkelő helyezettjük. Természetesen az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen is megszerzi évről évre egy vagy több harmadikos, negyedikes ságváris az első tíz hely valamelyikét. Ez felvételi nélküli bejutást jelent az egyetemekre, főiskolákra. A Nemes Tihamér számítástechnikai versenyen rendszeresen jól szerepelnek az ifjú matematikusok. A televízió legutóbbi Ki miben tudós? vetélkedőjén a legjobb nyolc között ketten voltak a szegedi speciális matematika tantervű osztályokból. Az egyetemi és főiskolai felvételik eredA matematikatagozatos osztály létét először 1989-ben jegyeztek be a szegedi Ságvári gimnázium évkönyvébe. Azóta módosult az elnevezés: most speciális matematika tantervű osztályként tartják nyilván. ménye szinte 100 százalékos. Nemcsak a szaknak leginkább megfelelő területeken sikeres ez a megmérettetés, hanem szép számmal kerülnek ki innen későbbi orvosok, jogászok és bölcsészek is. Ez bizonyítja, ihogy a matematika általános képességeket fejleszt, segít a kémia, az idegen nyelvek vagy a történelem tanulásában. Magas színvonalú a számítástechnika oktatás a tagozaton. Ügy mondják, hogy a kör igényei kényszeritették ki ezt. Előfordul néha, hogy a diákok közül valaki több nyelven programoz, mint a tanárai. Az eszközökről: most várnak TVkomputereket, talán tízet kapnak majd. Már van négy ABC 80-as és öt HT típusú gépük és termináljuk a JATE R—55-ös számítógépéhez. A - kibernetikai laborban is tarthatnak órákat, szakköri foglalkozásokat. Most nyolcadikosok jelentkezését várják — február 11-ig — c speciális matematika tantervű osztályba. Elvileg az ország valamennyi általános iskolájából lehet ide jelentkezni. De elsősorban valószínűleg Dél-Magyarországról küldenek jelentkezési lapokat a nyolcadikosok. A vidékiek sikeres felvételi után egéiszen bizonyosan kapnak kollégiumi szobát. Előnyt jelent, hogy ide az úgynevezett nulladik körben lehet jelentkezni, tehát sokkal előbb, mint máshová. Akinek nem sikerül ez a Ipróbá/lkozás, a , társaival azonos feltételekkel vehet részt a középiskolai jelentkezések első fordulójában. Az írásbeli vizsga február 23-án, szombaton délelőtt 8 és 10 óra között lesz. A legjobbak felvételét már ez a megmérettetés eldöntheti. A többieket még 'egy beszélgetés várja. Az alapkövetelmény nem más, mint az általános iskolai törzsanyag biztos tudása. B. I. Tanácsadás telefonon Az Országos Pedagógiai Intézet és a Magyar Televízió Mi legyek? című közös műsorának negyedik, egyben befejező adására ma. kedden délután, 17 óra 20 perckor kerül sor az l-es műsorban. Az adás szerkesztői a pályaválasztás előtt álló fiataloknak kívánnak segítséget nyújtani. A tv-műsorhoz kapcsolódva, a Csongrád Megyei Tanács Pedagógiai Intézete pályaválasztási osztálya 17—19 óráig telefonügyeletet tart. A szakemberek, pedagógusok, pszichológusok a (62) 13-566 és a 13-671-es telefonszámon várják az érdeklődök hívásait Zúzmarás hidegek voltak, méteres hókupacokkal, vártuk a gyertyaszentelőt, kidugja-e a nap a fejét a Rác-puszta felől, visszabújik-e a medve a barlangjába. Ilyenkor a kuckóban van a jó világ, ahol bérelt helyem volt; bátyám, nővérem a padkára szorultak. — Gyere csak kifelé! — rángatták a karomat, ha anyám kitette a lábát a szobából. — Mink is bemönyünk a kuckóba! — Hogyné! Ez az én helyem ! Szólok Édösanyámnak! Az Édös hallotta á vitát, beszólt az ételgőzben fürdő konyhából. — ölég lögyön! Me azonnal bemék! • Másnap, február elsején dermesztő hideg ereszkedett a házak közé. Csillogtak a zúzmarával borított faágak, apám gondterhelten jött be az udvarról. — Nem tudom, meddig töszi még a fűteni való! Hónap gyértyaszentölő, aztán az idő most vadul neki igazán! Csak a fejünket dugtuk ki a dunyhából, hideg volt még, apám az imént gyújtotta be a szalmát a kemencében. — Tán esik a hó? — kiabáltunk örvendezve, kiugrottunk az ágyból, de az ablak befagyott, nem látMedvék, farkasok tuk, esett-e újabb hó az éjszaka? Anyám lisztet szitált az asztalon, készült a holnapi ünnepre. — Tökös kalácsot sütök, jó lösz-é? Olyat, mint a múltkorjába sütöttem! Cimötte! A hírre ugráltunk, tapsoltunk, örvendeztünk. — Tökös kalács, tökös kalács, jaj de jó, jaj de jó!... Venner Matyi bácsi jött át a szomszédból, bajuszán, szemöldökén apró zúzmarák fénylettek. — Az anyját ennek az üdőnek! Mit szótok hozzá? Apám a vállát vonogatta. — Dühöngje ki magát, ha akarja! Ügy látszik, nem unja még! — Éppen ez a baj, Gyura! Hogy ü még nem unja, de mink mán unjuk! — Mit csinájjunk? Tüzelünk. ameddig lösz mive! Matyi bácsi felénk fordult. összeráncolta a homlokát. — Aztán, gyerökök. tudjátok-é, hónap gyértyaszentölő! Mög hogy hónap előgyün a medve! — Tudjuk, tudjuk! — Jó van, de ukkó figyeljétek a napot, elő né gyüjjön! Me ha a medve is möglássa, visszabújik, oszt hosszú lösz a tél! — Inkább a farkas kiabájjon röggé az ablakba, mint a nap nézzön be! — toldotta meg anyám. — Vannak még farkasok? — kérdeztük anyámat, ő mosolygott, kifelé nézett a havas, dermesztő' télbe. — Vannak bizony! Lőhet, hogy röggé a farkas köszönti be a napot az ablakba! Most már csak a farkast vártuk, a villogó szemű, lompos farkú fenevadat,, amint reggel majd bedugja a fejét az ablakmélyedésbe, két első lábát fölteszi a párkányra, s rémisztő hangon bekiabál, hogy „Ébredjetök, hétalvók, engedjetök be, adjatok önnivalót, ruhát, cipőt a lábamra, me idekinn tél van, mögvösz az Isten hidege!" — Milyen színű a farkas? — kérdeztük az Édest, lefekvéskor. — Fekete! Vastag bundája van, hogy né fázzon! — Édösanyám látott mán farkast? — Nem én! Nem is akarok látni! — De ha bekiabál, röggé? ... — Ezavarjuk! Majd ad neki apátok, né féjjetök! Pityeregtünk kicsit, szerettük volna látni a farkast. — Né kergessék e!... Majd mögnézzük! — Hogyné! Hogy bekapjon bennetöket! — öszi a farkas a gyerököket? — Dehogy öszi! Csak ezt mondjuk az olyan gyeröknek, aki nem akar elaludni! Dunyha alá bújtunk, de azért hallottuk a kóborló kutyákat, amint fölugattak az ablakok alatt, fázóssan, dideregve. Jégrózsák futottak az ablak üvegére, néztük, vártuk, hogy reggel ott fog bekiabálni a farkas. Dobogásra ébredtünk, valaki bekiabált az ablakon. — Hé, lakik-é itten valaki? Möggyütt a farkas! — Édösanyám! — kiáltottunk. — Itt van a farkas! Anyám elnevette magát, tán még a könnye is potyogott. — Nem hajjátok? Ez Farkas sógor! Tudjátok ugyé, máma van gyértyaszentölő! Inkább ü kiabájjon be az ablakon, mint a nap nézzön be! Me akkó megnézhetjük magunkat a téllé! Molnár György