Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-16 / 39. szám

2 Hétfő, 1987. február 16. DM Röviden 0 UCT Február 16-tól ö. llJfci február 22-ig Várjuk a pacsirtái, várjuk évenként, mert a hagyo­mány szerint ha Zsuzsanna-napon (csütörtökön lesz!) megszólal, közeleg a tavasz. Figyelünk hát, kismadár, és köszöntjük 19-én a héber Sosanna névből alakult Zsuzsi­kákat, Zsuzsannákat, Zsuzsákat. Utónevük liliomot jelent. A hét másik két szépen csengő névnapja a Julianna és n Lilla. Ma ünneplik a latin Juliánusból származó Juli­annákat és a Lillákat, akik nevét Csokonai versei tették ismertté. Kedden Donát lesz, szerdán Bernadett, pénteken Aladár és Almos, majd Eleonóra és Gerzson. Kiengedett most a föld fagya, így befejezhetjük az ősszel félbeszakadt ásást, trágyázást. Praktikus felásni a gyümölcsfák alját 2 méter sugarú körben. Javítható a támberendezés is. A magas törzsű köszméte- és ribiszke­fácskákat is kössük ki valamilyen huzalhoz, nehogy a böjti szelek majd letörjék a koronát. A meteorológiai intézet előre^lzése szerint erős -szél várható. A felhőzet felszakadozik, és. csak kisebb, szór­ványos zápor, hózápor alakulhat ki. A nappali felmelege­dés 5 és 10 fok között lehet, s csak éjjel süllyed fagy­pont alá. Mínusz 1 és mínusz 7 fokra számíthatunk. IFJÜSAGI HANGVERSENVEK A Filharmónia az Ama­dinda ütőegyüttes koncertje­it rendezi meg kedden és szerdán — ifjúsági soro­zatban. Az együttest — művészeti vezetője Rácz Zoltán, tagjai: Váczi Zoltán," Bojtos Károly, Sárkány Zsolt — kedden délelőtt li­kőr az Ifjúsági Házban a Radnóti gimnazisták, 13 óra­kor a Bebrits tanulói hall­gathatják. Délután 3-kor az élelmiszeripari szakmun­kásképző termében lesz kon­cert. Szerdán 3-kor a 624-es, fél 5-kor a 600-as szakmun­kásképző növendékeinek, valamint a textilipari szak­munkástanulóknak szerve­zik a hangversenyeket, mindkeltőt a 600-as iskola termében. KÓRUS­TALÁLKOZÓ •Kardos Pál emlékére va­sárnap délelőtt Szegeden nagy sikerű kórushangver­senyt rendeztek. A kiváló karvezetőről és pedagógusról megemlékező szombati cik­künkben pontatlanul sorol­tuk föl a közreműködőket: a vendég énekkarok mellett szegedi együttesek is föllép­tek, a Bartók-kórus, Rozgo­nyi Éva vezetésével, a főis­kolai II. számú női kar Or­dasi Péter és a rókusi általá­nos iskola kórusa Czakó Já­nosné vezetésével. — Aranyegy Péter bátyám, ben­nem igazán megbízhat, feldolgo­zom magának úgy a disznót, hogy még a naccságos asszony is meg­nyalja mind a tíz ujját utána. —' Igaz lenne ez, Kakukk? — élénkedett meg a gazda. — Máskor csak nekem szóljon, ha biztosat akar — húzta ki ma­gát Kakukk. — Áldja a szerencsé­jét, hogy belém botlott az utcán. — Mit kérsz a munkádért, Ka­kukk? — Legelőször is, most még egy felest lekapnék, ha nem sértem meg vele Egyarany Péter bátyá­mat. A többit majd holnap, hogy szépen gömbölyödjön a sonka, a legvégén meg nem fogadok el egy fillért sem. Haverságból levágom a hízaját Egyarany Péter bátyá­méknak. — Kocsmai beszédre nem adok én, Kakukk. — Akkor menjünk vissza az ut­cára, és ott tárgyaljunk. Mivel Péter gazda igazán baj­ban volt, másodszorra sem érke­zett időre a felfogadott hentese, igencsak vakargatta a fejét Ka­kukk ajánlkozására, de nyomban leesett a szívéről az a bizonyos nagy kő, amelyiket már második hete cipelt a disznóvágás elmara­dása okán. Jókedvre derülten csa­pott a keszeg ember markába. — Te, Kakukk, látatlanba csak a bolond vesz lovat, hadd kérdez­zek tőled azért egyet s mást a bölléres szakmáról. Kakukk — Előbb lökessen le még egy adagot a gallérom mögé. Éppen sokadika van nálam, és olyan szá­raz a belsőm, akár a sivatag. Ad­dig elmondom, hogyan szedem szét az állatot. — Na, hogyan? — fordul felé Péter gazda. — Ügy, ahogy Egyarany Péter bátyám óhajtja. Orjára, vagy ka­rajra. Kezdhetem a hátán, régi­módiasan, a hasán, és föl is ránt­hatom keresztfára, mint a dunán­túliak szokása. — Mit teszel a sajtba? — Fejét, szívét, veséjét, meg a többi belevalót, fokhagymával, paprikával. — Látom, tényleg vágtál már disznót. — Nem is egyet, Egyarany Péter bátyám. Bízzon rám mindent nyu­godtan, el is mosogatok, maguk­nak csak a készet hagyom. Kakukk, hogy nagyobb nyomaté­ka legyen a szavának, elment és megtette az előkészületeket. Fát hasogatott az abáló vizének, üstöt, bödönt mosott a zsírnak. össze­ütött egy füstölőt, gázpalackot cse­rélt, és külön rudat faragott a kol­bászoknak. Péter gazdának elállt szeme-szája, mikor az ügyes kezű Kakukk pár óra alatt rendbe hoz­ta a kamrát, mosókonyhát és a kinti terepet. örömmel töltötte meg kis butykosát a hirtelen jött segítségnek. A falu nem tartotta valami sok­ra az iszákos Kakukkot, ki fél életénél többet töltött kocsmában. Családja rég kilökte otthonából emiatt, s mivel az állandó munká­tól szédült a feje, hol itt, hol ott húzódott meg. Alkalmi segítéseket vállalt a napi hörpintenivalóért. Péter gazdával a főutcán futott össze, és egy ötvenes reményében ugrándozott mellette. Elválás előtt megegyeztek, hogy reggel majd el­hívja legjobb komáját, Csilajt, aki segít leszúrni az állatot, hogy Egy­arany Péter bátyámnak ne kelljen végighallgatnia szegény jószág szenvedését. Kapott kulcsot a ka­puhoz, hogy hajnalban ne rázza ki a családot a melegről, és fél li­ter szíverősítőt kért a konyhai kis­ablakba, szintén reggelre. Péter gazda, mikor meghallotta a disznó sivalkodását, jól befúrta fejét a dunyhába, és csak a pör­zsöléskor papucsozott ki tüsténke­dő bölléreihez. De akkor kis híján összeesett, mert a vágásra szánt hízót hallotta röfögni a kisólban. Mikor szemével is megpillantotta a reggelijét követelő jószágot, meg kellett kapaszkodnia, hiszen Ka­kukkék már gerincre fektették ál­dozatukat. Remegve kiáltott: — Kakukk, melyiket vágtátok le? — A nagyobbikat, Egyarany Pé­ter bátyám! — Az anyakoca volt... Majoros Tibor * Borult idő Várható időjárás az ország területén: hétfő estig eleinte még többfelé fölszakadozhat a felhőzet, és csak gyönge eső fordulhat elő. Éjszaka —1, plusz 4 fokig csökken a hőmérséklet. Borult idő vár­ható ismétlődő esővel. Ak­kor megélénkül, néhol meg­erősödik a szél. A hőmér­séklet csúcsértéke 2 és 7 fok között lesz. rr Oz a Tiszán Az eszem megáll... És ácsorog. Nem tudja feldolgozni a hírt, mit a minap hallottam. Pedig egyszerű kis történet. Íme: az állami költségvetésből, dotációból működő intéz­ményben — hol legtöbb­ször a pár forintba kerülő tárgyak, eszközök beszer­zése is gondot okoz — úgymond nagyobb vásár­lást eszközöltek. Kiszorít­ván rá a pénzt a működé­si keretből, a selejtezésre megérett, kiszolgált étel­szállító kocsik helyett vei­tek újakat, jobbakat, mo­dernebbeket. A „beruhá-, zást" minden ceremónia nélkül „átadták rendelteté­sének": bevitték az alag­sori konyhába a szállító­eszközöket, megpakolták étellel, s irány a többszin­tes épület felsőbb régiói. A liftig jutottak. Onnan egy tapodtat se tovább! Az új kocsik nem fértek be a liftbe. Aki megrendelte, s megvette azokat, meg "nem nézte, meg nem mérte. így aztán minden — az étel is — marad a régiben. Csakhogy az én agyam­ba éppen ez nem fér: mi­ért kell a régiben maradni, ha az nem alkalmatos? Ne­tán ázért, mert nem figyel­nek eléggé oda? Nincs aki jót, s jól vásároljon? S nincs, aki a rosszul vásár­lót — azaz a nem alkal­masat — elmarasztalja? Csak a „hogy mik vannak nálunk rácsodálkozó, el­néző közszelleme van — állami dotációval? És a felmentés, miszerint „el­herdálnak másutt ennél többet is?" Sose kérdezzük már meg amúgy felelősség­re vonó igazándiból, hogy kik, miért és meddig? Szabó Magdolna Egy februári délutánon madárlesre indulok a hul­lámtéri erdőbe. Szinte ta­vaszi napsütés fogad. A hó­takarót kikezdte már a nap melege. A madarak is élén­kebben mozognak, hiszen már több táplálékhoz jut­nak. A csatorna fölött sár­gásbarna madár — réti fü­lesbagoly — figyeli minden mozdulatomat. Még soha nem láttam itt. Az erdőből kiérve a hótól megtisztított töltésen megyek. Előttem mezei pacsirták szedegetik a gyommagokat, ök már a ta­vaszban bízva jöttek vissza délről. A folyó egybefüggő jég­páncélját a nap melege és a beömlő szennyvizek meg­olvasztották. de a part mel­lett kétoldalt 10-20 méter széles jégsáv még megma­radt. Mellette ugyanilyen széles, jégmentes vízfelület. Középen nagy jégmező, raj­ta riadt őzsuta szaladgál föl és alá. A múlt héten még könnyedén átjutott a folyón. Most valahogy bekeveredett középre, és a visszautat nem találja. Hirtelen beugrik a vízbe, itt még könnyen úszik. Eléri a jeget, már csak húsz méter a part. El­ső lábaival próbál fellépni, hátsó lábaival nagyokat rúg­va úszik. A vizes jég foly­ton töredezik alatta. Hosz­szas küszködés után kimá­szik egy szilárdabb részre. A part már egészen közel van. Kimerülve áll, gyűjti az erőt a hátralevő úthoz. Váratla­nul beszakad a hátsó, majd az első lába is. Űjra úszni próbál, de a jég miatt nem lehet. Már csak a feje és a háta látszik ki a vízből. A teste hullámzik az erőlkö­déstől. Lassan megszűnik a mozgás, a feje oldalt fordít­va a jégen pihen. A csalóka jég, amelyik a múlt héten még a jó barátja volt, most a temetője lett. A Boszorkány-sziget fölött las­san lebukik a nap. Szegény őz! A többi állat számára életet adó Nap okozta most a vesztedet. Kasza Ferenc EGYETEMISTÁKNAK, FŐISKOLÁSOKNAK Minthogy a JATE-klub át­építés miatt zárva, a hallga­tóknak talán nem érdekte­len, hogy a SZOTE Szabad­időközpont (SZOTE-klub) rendszeres programokkal igyekszik valamennyi szege­di diák szórakozásigényét kielégíteni: hétfőtől szomba­tig esténként 6 órától láto­gatható a klub. Persze csak érvényes tagsági igazol­vánnyal, melyek február vé­géig vásárolhatók meg a SZOTE Közművelődési Tit­kárságán. A.havonta megje­lenő programfüzetekből rész­letesen lehet tájékozódni az egyes rendezvényekről. Vági-est a kávéházban ­­it.-i'i : Spórolás — Házaiságunk alatt mindig spóroltunk. És mire? . — Színes televízióra, szövetkezeti lakásra, au­tóra. nyaraióra és végűt a válásra. LOTTÖ­NYEREMÉNYEK A Sportfogadási és Lottó­igazgatóság közlése szerint a 7. játékhéten a 4 találatos szelvényekre 137 766 forintot, a 3 találatosokra 856, míg a 2 találatos szelvényekre 34 forintot fizetnek. TUDOMÁNYOS ÜLÉS A SZAB orvostudományi szakbizottsága és a SZOTE rendezésében az Ideg- és El­megyógyászati .Klinika mun­katársai öt előadásban szá­molnak be kutatási eredmé­nyeikről kedden délután 4 órakor a SZAB-székház dísz­termében. Mily megrendüléssel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették. hogy a legdrágább (érj, édesapa, nagyapa, déd­nagyapa. BUDAI JÓZSEF kosárlonómester, hosszú beteg­ség után, 81 éves korában vá­ratlanul elhunyt. Hamvasztás utáni búesúztatasa f-Sruár 19-én de. 11 Arakor lesz a ^élvárosi te­metőben. A gyászoló család. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a felejthetetlen férj, édes­apa, nagyapa, testvér, SZLAMKA ÁGOSTON (Guszti) életének 86. évében, türelemmel viselt, hosszú betegség után el­hunyt. Temetése február 18-án 13 órakor lesz az Alsóvárosi te­mető kápolnájából. A gyászoló család. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy felejthetetlen édesanya, nagymama, testvér, anyós, só­gornő és rokon, az újszegedi "szövőgyár nyugdíjasa, ÖZV. SZELES ANDRASNE Sümegi Etelka életének 66. évében, hosszú szen­vedés után elhunyt. Temetése február 17-én 15 órakor lesz az Újszegedi temelő ravatalozójá­ból. A gyászoló család, Lövölde u 85 Gyász­közlemények Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy a szeretett férj, drága jó édesapa, após. nagy­apa, dédnagyapa. testvér, TÓTH PÉTER Sándorfalva, Ady Endre utcai lakos 75 éves korában váratla­nul elhunyt. Drága szerettünket utolsó útjára február 17-én 11 órakor kísérjük a sándorfalvi alsó temető ravatalozójából. A gyászoló család. Köszönetet mondunk mind­azoknak. akik BERTA ISTVÁN temetésén részt vették. roko­noknak, munkatársaknak, szom­szédoknak. barátoknak és isme­rősöknek. A gyászoló család. Köszönetet mondunk mind­azoknak a rokonoknak, barátok­nak. ismerősöknek, szomszédok­nak, akik felejthetetlen halot­tunk, EÖRCSÖK VINCE temetésén megjelentek és virá­gaikkal fájdalmunkat enyhítet­ték. Külön köszönetet mondunk a Csongrád megyei Főügyészség vezetőinek, dolgozóinak, a SZO­TE Gyógyszertár munkatársai­nak és a Katona utcai óvoda kollektívájának. A gyászoló csa­lád Köszönetet mondunk mind­azoknak, akik felejthetetlen ha­lottunk, ÖZV. VARGA GYÖRGYNÉ Laczi Piroska hamvasztás utáni búcsúztatásán megjelentek, részvétükkel, virá­gaikkal mély fájdalmunkat eny­híteni igyekeztek. A gyászoló dsalád. Köszönetet mondunk mind­azoknak, akik felejthetetlen ha­lottunk, LACZI ISTVÁN temetésén megjelentek, utolsó útjára elkísérték. részvétükkel és virágaikkal mély fájdalmun­kat enyhíteni igyekeztek. A gyá­szoló család, Tápé. Köszönetet mondunk mind­azon rokonoknak. ismerősök­nek, szomszédoknak, akik szere­tett édesanyánk, ÖZV. BULLAS FERENCNE temetésén megjelentek, részvé­tükkel és virágaikkal fájdal­munkat enyhíteni igyekeztek. Gyászoló családjai. Hálás szívvel mondunk köszö­netet mindazon rokonoknak. Jó ismerősöknek, munkatársaknak, barátoknak, akik felejthetetlen édesanyánk, BOZÓKI PÉTERNÉ Szabó Anna temetésén megjelentek, részvé­tükkel és virágaikkal fájdal­munkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. Paál István, aki ma Já­szai-díjas színházi rendező, valaha, amikor a Szegedi Egyetemi Színpad előadásait rendezte, többek közt a má­ig is emlékezetes Déry — Óriáscsecsemőt, egykoron „Vági-jelenségről" beszélt. Hogy pontosan mit is értett rajta, elnézést, de nem tu­dom. így ¡iát engedjék meg, hogy a saját verziómmal áll­jak elő! Vági Lászlóról van szó, akivel sokféle módon talál­koztam az utóbbi két évti­zedben. Aki a hatvanas év­tizedben szemét világra nyi­tó generáció jobbféle hagyo­mányaihoz híven a világban helyét kereső ember lett. Olyan, aki úgy érezte, hogy van mondandója is e világ­ról, de igazán tán nem ada­tott meg neki soha — vagy tán nem is akarta! —, hogy profi módján egy békés mű­faji fiókban tegye a dolgát. Így aztán amolyan folyton kereső, sokszor valamit ta­láló ember lett, mint jóné­hányan abból a generáció­ból. S ha talált is valamit, sohasem fogadta el nemhogy végeredménynek, de ered­ménynek sem igen, s min­dig keresett tovább. Sok mindennel foglalko­zott, s amit csinált, abból néha találkoztam is eggyel­mással. Játszott egy zene­karban amit Angyaloknak hívtak. Szerzett zenét Veress Miklós szövegeire. Játszott jazzt, nem is kis sikerrel, s filmezett, videózott, hason­lóan szép eredményekkel, amit például nemrégiben a Délmagyarországban megje­lent, a nyugat-berlini film­fesztivál eredményeiről szó­ló hírre figyelve tudhatott meg az ember. Változatok egy emberre, változatok egy korszakra. Úgy tűnik, ez lesz a téma ma, hétfőn este 6-kor a Ro­yal irodalmi kávéházában, a Domonkos László kollégám által adományozott cím, a „Minden lében hány kanál?" jegyében. Olyan vendégek­kel, mint Bán Róbert SZOT-díjas filmrendező, Kiss István népművelő, Ma­jor Balázs operatőr, Móczán Péter, az East együttes ve­zetője, Paál István rendező, no, meg Veress Miklós köl­tő, a Magyar írók Szövetsé­gének főtitkára. Hát ennyit ajánlásként Vági László és vendégei estjéhez. Sz. I. HANGLEMEZEK — FÉLARON Egyes hanglemezeket má­tól, hétfőtől féláron vásárol­hatunk Szegeden, a Kárász utcai antikváriumban. Az öt-r venszázalékos árenged­mény komoly és könnyűze­nei albumokra egyaránt ér­vényes. A hanglemezvásá­ron a kislemezek is olcsób­bak. A népdal­éneklési verseny győztesei Kodály Zoltán emlékére, halálának 20. évfordulójá­hoz kapcsolódva rendezte meg a megyei művelődési központ a Csongrád megyei általános és középiskolások népdaléneklési versenyét Szegeden. A döntőket a hét végén tartották meg; 1500 kisiskolás jelentkezett a fel­hívásra, közülük 40-en éne­keltek a döntőn. A győzte­sek okleveleket és tárgyju­talmakat kaptak. Ebben a korosztályban első díjat nyert Horváth Krisztina (Szeged, rókusi iskola) és Páljános Katalin (Hódmező­vásárhely, Ságvári iskola). A középiskolások jóval keve­sebben jelentkeztek a ver­senyre: elsődíjas lett Borsó Szilvia (Szeged, Széchenyi gimnázium) és Bálint Hona (Szeged, Tömörkény gimná­zium). A népi hagyományok megismerését és őrzését szol­gáló, nagyszabású verseny érdemes, folytatást kívánó kezdeményezés. DEIMAGYARORSZAG A Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged Városi Bizottságának napilapja Főszerkesztő: Sz. Simon István Főszerkesztő-helyettes: Szávay István Kiadja a Csongrád Megyei Lapkiadó vállalat. Felelős kiadó: Kispál Antal — Szerkesztőség és kiadóvállalat: Szeged, Tanácsköztársaság útja 10. Sajtóház 6740. — Telefon: 24-633. — A lapot nyomja, Szegedi Nyomda, Szeged, Bajrsy-Zsilinszky utca 28. 6720. Igazgató: Surányí Tibor. — Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dij egy hónapra 43 forint — ISSN: 0133—025 X

Next

/
Thumbnails
Contents