Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-16 / 39. szám

J? VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ^ Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 77. évfolyam 39. szám 19S7. február 16., hétfő A gondolat méltósága E z igen! — csettintettem egy színes magazint lapozgatva az egyik hirdetési oldalnál. Rodin nagyszerű szobrát, a híres Gondolkodót app­likálták egybe a holnap számítógépcsaládjával. Az ember i szellem plasztikai megvalósítása és az embe­ri gondolkodás praktikus találmánya ritka szeren­csés egységben találkozott. A gondolkodás újabb diadalát segítve világra. Aztán, véletlenül-e, vagy a hazai gyakorlatban természetesnek mondható követ­kezményként egy helyi képes újság szerkesztése so­rán kezembe került ennek a reklámötletnek honosí­tott változata, tussal „kihúzva", feldilettáns módon, helyi számitógépes szolgáltatást népszerűsítendő. A gondolat profanizálása roppantul bosszantott, de mi­vel a hirdető fizet, ő határozza meg, mit és milyen módon, így hát ragaszkodik importált, szellemileg és anyagilag is szegényesebb viszonyaiból következően kialakult provincializmusához. Bizonyára sokan vagyunk, akiknek iskolai tan­termeit jeles férfiak nagyszerű mondásai, vagy ki­váló költőink örökbecsű verssorai diszitették, állan­dóan figyelmeztetve kötelességeinkre. Emlékszem, a mi osztályunkban az díszelgett egy üveglapra festve: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, ugy érdemes. (József Attila)" Azt sem felejtem el, hogy hiaba kérdeztük, melyik verséből van ez az idézet, és hogy van tovább, jiem tudta megmondani egyik tanár sem. Csak később, jóval később gondolkodtam el azon, vajon mit szólna J. A. e kiragadott gondolat láttán? Akkor, amikor megis­mertem e töredéket, s 1alán felismertem lényegét: Ne légy szeles. / Bár mvnkádon más keres — / dol­gozni csak pontosan, szépen, / ahogy a csillag megy az égen, / ugy érdemes." De látott már ennek az or­szágnak népe sok jelszót, mozgósító jelmondatot, transzparensekre festett idézetet. Mert tény: a gon­dolatnak, az ember legmagasabb rendű produktumá­nak hatása, mozgósító ereje, lendülete, méltósága van. Ilyen felismert szükségszerűségek, fölvillanó vágyak, elfojtott indulatok, szülték azokat a célokat, amelyek alatt forrongott, kínlódott, fölfénylett és megkínzatott a Kárpát-medence népe. Olyan időszak, társadalmi kor a mi közegünk, amikor a gondolkodásnak, mindannyiunk felelős gondolkodásának függvénye a közös továbblépés. Gazdasági bajaink, erkölcsi válságtüneteink, érték­zavaraink közepette a tiszta gondolatok fényénél, a töprengő gondolatok parazsánál, a közös gondolko­dás szivárványos levegőjében képzelhető el az egyre gyakrabban elhangzó modernizálás, gyorsítás, átren­deződés. Erre a nemzetre elég gyakran mondták má­sok, hogy szellemi nagyhatalom. Valóban, kiváló tu­dósok, művészek, gondolkodók indultak erről a föld­ről a világhír felé. Azt mondta nemrégiben egy be­szélgetés során a kultúrpolitikusként elismert funk­cionárius, hogy Rodin Gondolkodója ma korszerűt-, len alkotás. Passzív figura, befelé forduló alak. aki önnön, gondolataival van elfoglalva, ahelyett, hogy kifejezné az együttgondolkodás és az aktivitásra ser­kentő töprengés ideáját. Merthogy nekünk most ar­ra lenne szükségünk. Eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha tízmillió magyar ülne egymás mellett, s rodini pózban gondolkodna. Csakhogy a mi egyik társadalmi problémánk hosszú ideig épp az volt, hogy mások gondolkodtak helyettünk. S ezek a gon­dolatok, következtetések, premisszák mire a centra­lizmus grádicsfokain hozzánk értek, kifakultak, ki­üresedtek, frázisokká merevedtek, hiteltelenné vál­tak. Nem is beszélve szónokokról, akik mások gon­dolatainak felkent terjesztőjeként még azokat is el­riasztották a továbbgondolástól, akiknek hajlamuk és érdekük lett volna erre. Egyre többen érzékelhetik hazánkban, hogy vezető politikusaink saját gondola­taikat is közkinccsé teszik, hogy a döntések előtt olyan élő demokratikus fórumok vannak kialakuló­ban, ahol gondolatok ütközhetnek, vélemények mér­kőzhetnek egymással. Nem lehetünk persze még elégedettek. Az egyéni gondolattól, a más vélemény­től, a más úton-módon levont következtetésektől még többen tartanak, mint kellene. Néhány héttel ezelőtt felhívott a tévé egyik nép­szerű műsorának szerkesztője, s tőlem, mint a tava­lyi szegedi tévéműsor szerkesztőjétől és „keresztap­jától" elkérte új műsora számára az Évgyűrűk cí­met. Kicsit meglepődtem, hiszen az eddigi gyakorlat­tól merőben mást tapasztaltam. Eszembe jutott nagy munkával összehozott írásom utóélete egy budapesti lapban, szó szerint, más név alatt. Aztán a sok fan­tasztának és kuruzslónak minősített „megszállott", akik nem csináltak mást, „csak" gondolkodtak, pe­chükre diploma és nagybácsi nélkül. Aztán fölrém­lettek a vissza-visszatérő verssorok, költői képek máskmás alkotók köteteiben, kísértetiesen hasonló motívumok festők munkáin, zseniális játékok silány utánzatai. Merthogy a szellemi környezetvédelem, a gondolat méltóságának őrzése, a vélemények tiszte­lete még nem tartozik erősségeink közé. P edig mind sürgetőbb feladat mindenkivel el­hitetni: „Cogito ergo sum!" (Gondolkodom, tehát vagyok.). Vagy méginkább": Vagyok, te­hát gondolkodom! Tandi Lajos Szűrös Mátyás Iranciaországi tárgyalásai Befejezte franciaországi lá­togatását Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, az Országgyű­lés külügyi bizottságának el­nöke, aki a Francia Kom­munista Párt meghívására február 10. és 14. között tar­tózkodott Párizsban. Szűrös Mátyás tárgyaláso­kat folytatott Gaston Plis­sonnier-val és Maximé Gremetz-cel, az FKP Poli­tikai Bizottságának tagjai­val, a KB titkáraival. Tá­jékoztatták egymást a két párt helyzetéről. Békefórum Moszkvában A világ nyolcvan országát képviselő kilencszáznál több külföldi és háromszázötven szovjet tudós, művész, üz­letember, társadalmi, politi­kai és vallási személyiség kezdett kötetlen eszmecserét szombaton délelőtt Moszk­vában a nukleáris fegyve­rektől mentes világ megte­remtésével és az emberiség fennmaradásának kérdései­vel foglalkozó nagyszabású bé'kefórumon. A mindeddig példa nélküli fórum meg­tartását a szovjet alkotó ér. lelmiség kezdeményezte. A résztvevők között ott vannak a ¡Szovjetunió és a világ irodalmának, képző­művészetének, zeneművésze­tének, filmművészetének, tudományos életének, üzleti köreinek és politológusainak legkiválóbb képviselői. Ha­zánkat is rangos személyi­ségek képviselik, köztük Berend T. Iván, Beck Ta­más, Hollón Zsuzsa, Király Irtván, Szabó István, Törö­czik Mari. A hét kerekasztal, a mű­vészeké, a természettudó­soké, a vallási személyisé­geké, a politológusoké, az üzletembereké, az orvosoké és a környezetvédelem szak­emberei különböző helyszí­neken, szállodákban, az ide­genforgalmi központban, az orvostudományi akadémia épületében kezdte meg mun­káját. A vitacsoportokbnn rövid bevezetők hangzottak (•1 az ott megvitatandó leg­fontosabb három-négy kér­désről. majd megkezdődött a nyilt eszmecsere, amelyet a nagyobb létszámú kerék­asztaloknál szekciókban folytatnak a résztvevők. * A békefórum vasárnap folytatta munkáját. A mű­vészek kerekasztalánál dél­előtt, a vallási sze­mélyiségeknél délután, a többieknél egész nap folyt a munka: a kerekasztal­beszélgetések szakiránya szerinti szempontokból vizs­(Folytatás a 2. oldalon.) Mire elég 40 forint 87 fillér? Városi utak - hátrányos helyzetben — A közelmúltban e kér­déskörben kapott tájékozta­tást a végrehajtó bizottság is. Ott hangzott el, hogy a főúthálózaton, a tömegközle­kedési útvonalakon bonyoló­dik le a megye közúti for­galmának közel 75 százalé­ka. A Szegedi Közúti Igaz­gatóság kezelésében levő 1330,4 kilométeres hálózat forgalma az elmúlt öt évben 25, a tanácsok fenntartó te­vékenységébe tartozó közel háromezer kilométeres háló­zaté hét százalékkal nőtt. A növekedés különbségeit jel­zi, hogy Szeged tanácsi út­hálózatán a forgalom 1985­ben húsz százalékkal volt nagyobb, mint 1980-ban. Adódik a kérdés; ezzel az ütemmel lépést tudnak-e tartani az utak gazdái. — A VI. ötéves terv ere­deti programja, ami a taná­csi útfenntartást illeti, biz­tosította a szükséges üze­meltetési és korszerűsítési arányokat. Am az 1981-ben 710 millióról '330-ra csökken­tett összeg, valamint a 46 százalékos útépítési árnöve­kedés a felújítási feladatok nagymérvű elmaradását, s ezzel összefüggésben a fenn­tartási igények növekedését eredményezték. Hasonló volt a helyzet az országos köz­utakra szánt pénzek válto­zásában is. — Mit hozott a VII. öt­éves terv? — E ciklus lehetőségei eleve szerényebbek, csak 1988 terve haladja meg a 80—85 közti évek átlagos. 126 millió forintos szintjét. Ebben a helyzetben az utak hirtelen tönkremenetelének megakadályozása lehet a cél. Ez a tömegközlekedési utak­nál megerősítést, szélesítést, a többi főúton az út állagát néhány évre megóvó, vékony felületi bevonásokat jelent. A lakóutakon még erre sem futja. Az ok; 1986-ban 106 millióval gazdálkodhattunk, s ugyanennyivel 1987-ben. Ha ez a tendencia marad, a VI. ötéves tervi teljesítések­től 140 millióval maradunk el. Ennek következményeit hadd illusztráljam egyetlen összehasonlító adattal; 1980 —85 között Szegeden min­den négyzetméternyi útfelü­let fenntartására 59 forint 11 fillér jutott. 1987-ben 40 forint 87 fillér! A megyei átlagösszegek „csak" 10 fo­rinttal csökkennek. — Mi a Szeged esetében mutatkozó nagy különbség oka? Még nem remélhetjük, hogy vége a télnek, hogy több, tartósan fagyos nap nem virrad ránk, de már megállapítható: az idei hidegek kártétele az utak ál­lapotában eddig is számottevő. Tudván, hogy már az elmúlt években sem volt pénzfeleslcgc egyetlen, az utak fenntartására hivatott szervezetnek, sejtvén, hogy az o célra fordítható erők ezután sem lesznek kime­ríthetetlenek, sőt, elegendők sem, a jelenlegi útálla­potok és a jövőbeni kilátások összegezésére kértük Ralló Zoltánt, a megyei tanács vb közlekedési osztá­lyának vezetőjét. — Míg 1985-ig Szeged a többi megyei városhoz ha­sonlóan központilag kapta meg a maga pénzkeretét, a VII. ötéves tervben az el­osztásnál a megye, s benne Szeged is kedvezőtlenebb pozícióba került. Ugyanis most a burkolt utak arányá­ban osztották a pénzt, azaz az alacsony kiépítettségi szint a hátrányos helyzet oka. A központi fedezetet aztán a megyében is burko­latnemenként és — arányo­san kellett felosztani. Ilyen körülmények, illetve „adott­ságok" esetén az útállapotok objektív adataiból kiinduló feladat-rangsorolásra lenne ézükség, ám az adatfeldol­gozás elhúzódása miatt ezek az információk jelenleg csak Szegeden állnak rendelkezé­sünkre, a többi tanácsnál csak tapasztalati adatokra hagyatkozhatunk. — Mindezek alapján mi­ben látja az útgazdák leg­főbb gondjait? — A tömegközlekedési utakon a korszerűsítés el­odázása gazdaságtalan be­avatkozásokra kényszeríti Szegedet — például a Lenirt körút és a Hunyadi János sugárút esetében. A közmú­hibák miatti útbontások után a szakszerűtlen helyre­állítás vissza-visszatérő ká­tyúzásokkal terheli a makói, vásárhelyi tanácsokat. A községekben a kátyúzás gyakran elmaradt, tervszerű burkolatmegerősítésröl alig beszélhetünk. Nem gondoz­zák kellően az útpadkát, á burkolatok széle töredezet­tek, rossz a vízelvezetés, sok a felfagyás. Ez legalábbis a fe'.elösebb útfenntartási gya­korlat szükségességére utal. Amibe beleértünk n legki­sebb változások figyelésétől a burkolatbontási engedé­lyek szigorításán át a forga­lomtechnikai intézkedésekig egy sor lehetőséget. így ad­hatunk esélyt annak, hogy útjaink „romlási sebességét" lassítsuk... Pálfy Katalin menetrend szerint A tél folyamán lehullott nagy mennyiségű hó egy ki­adós 50-70 milliméteres eső­nek felel meg. Ránézésre bi­zony ennél többnek néz ki az olvadás okozta sártenger. Ennek is megvan az oka, a mélyebb rétegekben fa­gyos még a föld, nem tud minden vizet beszippantani. Szerencsére az idei február eleji olvadás nem hirtelen jött, így egy-egy nap olva­déka nagyreszt behatolt a talajba. Egy kis széljárás kellett csak, hogy a felszínt is felszárítsa. A hó utolsó maradványaiból van még, úgyhogy Vágás Istvánnak, az Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság főmunkatársá­nak a szavaival „nem ette meg még a kutya a belvi­zet". Elég, ha a hét elején egy csöndes eső olvasztja el az utolsó párcentis réteget, s napokon belül kialakulhat a belvízveszély. Ezért erre az esetre is fel kell készülnie a vízügyiek­nek. A hét végén még nem volt rá szükség, hogy el­rendeljék a védekezés első fokozatát. Eddig a legol­csóbb és legjobb „szivattyú", a napfény és a szél oldotta meg a gondokat. Egyelőre pihen a 27 torkolati és tíz esésnövelö szivattyú. A víz­ügyiek kezelésében levő 1800 kilométernyi csatornahálózat üres, nagy mennyiségű víz fogadására képes. A legkisebb árkok, csator­nák a mezőgazdasági üze­meké, így a karbantartás is az ő gondjuk. Néhány jó irányba szántott barázda, s már szabad is a víz útja. Az átereszeket sem árt időben megtisztítani az odafagyott jégtől, törmeléktől. Több üzemre kiterjed a vízgazdálkodási társulatok hatóköre, itt is hasonlók a feladatok. A vízügviseknek jók a tapasztalataik, tavaly szervezettségből jól vizs­gáztak a társulatok és üze­mek. A „nagy víz" szeren­csés levonulásának ez volt a legfontosabb alapfeltétele, Ez az Idei helyzetet tekint­ve ls jó előjel. Amint a Bajai úton jöt­tem, meglepetten láttam, hogy a Muty-éri evezőspá­lya olyan, mint egy üres teknő. Később megtudtam, hogy ez most: használaton kívüli, kijelölt belviztározó. Ugyanúgy, mint a folyók egyes holtágai. A belvíz birodalma sze­rencsére évről évre egyre kisebb. A metlorált terüle­tek zöme ezekre a mély fekvésű, rossz vízháztartású földekre esik. Itt a dréne­zett részeken nemcsak a fel­színi vizek gondja megol­dott, hanem még a talajvíz szintjét is szabályozni le­het, s a talaj szellőzése is biztosított. Az „alattomos" víz a la­kott területeket sem kerüli el. A megoldás módját a tanácsoknak kell megtalálni, természetesen a lakosság ak­tív közreműködésével. Elég egy eliszaposodott, út alatti áteresz, s már úszik az egész utca. s a járda. Efféle he­lyi „belvizekből" Szeged kül­városi részei sem mentesek. No, de így volt ez tavaly is, akkor is felszáradt előbb­utóbb. A nap és a szél nem­csak az AUvizignok dolgo­zik. T, Sz, I.

Next

/
Thumbnails
Contents