Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

10 Szombat, 1987. január 8. A

háború ágyúdörcjes közeledése megállította a szegcdi asztalosok szerszámait. Mesterem tehetetlenül tárta szét előttem a kezét. — Egy gyaluiaszitásnyi munkát sem tudok adni! Ajánlotta honvéderdci rokonát, ki éppen házat épit, se ajtaja, se ablaka. Kosztért, szállásért dolgozhatok nála, míg a sorsom jobbra fordul. Nem volt sok válogatnivalóm. Vonatoztam az erdőbe. Napokon át nyűttem az ablaknak való matériát, fűrészeltem a szögezett ajtóknak való deszkát. Laktam az udvar végi, nyári konyhának használt szurgyikban. Egy este, ahogy elfészkcltcm magam, kaparászás! hallok az ajtón. Nyitásomra sosem látott fekete macska dörgölődik a lábamhoz köszönésképpen, besétál, mint aki hazajött. Ahogy újra az ágynak nevezett vackomba húzódom. odavcrmcl a lábamhoz. Dorombol, tapossa magának a helyet. — Nem vagyok kíváncsi a bolháidra, hékás — mondom neki harag nélkül. Nem sokat adott rá. Dudálgatott tovább. Reggel, ahogy kinyitottam az ajtót, megiramodott az erdők őszi avarjai közé. Egész nap nem mutatkozott. Gondoltam, cz csak egy éjszakára kérte a szállást. Hanem ahogy a sötét kiverte kezemből a fűrészt, s kácsazsirba mártogatott főtt krumplival clbcküllem éjszakára, hunyadnak fordultam. He sem koppan a szemem, kaparászás az ajtón. Ez csak a lámpás szemű lehet! Minek is kérdeztem volna tőle. hol. merre járt a télnek indult lombtalan erdők fütyülő szelei között. Fölfeküdt tegnapi helyére, kicsit dudorászott. Egyszer, hogy szokása szerint bekéredzkedett, nem ugrott föl a lábamhoz. Elrongyolódott s/akajtókosár árválkodott az asztal alatt. Odavaekolt. Kinézhcitc-c magának korábban, vagy lakta is valamikor? Mosolygó macskák Reggel arra ebtedek. cérnavékony hangokkal teli a szurgyik. Éjszakai vendégem világra révészelte utódait. Három kis fekete nyiváta nyüzsgött az anyján. Az meg védelmet kérőn nézett rám. Értelek én téged, pajtás. Ő meg. jó anya módjára tette a dolgát. Szaladt az élelme után. szaladt a kőikéihez. Szép kis fekete porontyok alig fértek már a szakajtóban, amikor egy éjszaka húsz centinyi liótnkaróba burkolózva reggeledett föl az erdő. Ajtónyitásaimra a macskascrcglct mindig fölsorakozott. Most is. A hó szikrázott. Néztek nagy kíváncsisággal. Szagolták. Fölborzolt s/őrrel, mintha egérre ugrana, belevetette magát az egyik. Usgyi a többi, hempergőztek benne. Tél tartotta magát, amikor Kószó Jóska disznót vágott. A havakai eltakarítottuk a nagy munka színhelyéről, az ünnepre a nap is kisütött. \ katlan az udvaron gőzölgött az ahalével. keveredett akkora lakoma, az összes kutyák mind bottal eltek. A macskák is degeszre tömtek magukat. A téli nap odaeirógatoti az udvarra. A sülő (öpörtő szagára-e vagy másért, egyszer csak beóvakodik a Mintát kerítésen át egy ismeretlen fekete macska. Ez már a negyedik. Ráérősen, menekülésre készen, s/éiné/cit. Sose láttam. A tyúkok a szemétre lökött bélhúrokat húzgálták, a láncos kutya hanyattfekve aludt, a kismacskák a kútágas töv ében síit kérc/iek. Az idegen macska nem törődött az ennivalókkal. Óvatos léptekkel környékezte a mieinket. Azok mikor megláthatták, fölbor/olt szőrrel kezdtek cl fújni. Az anyjuk az eresz ami léiig nyitott szemmel nézte őket. Amikor a gerincük egyenesre simulj, az idegen macska újabb lépéseket tett feléjük. A kicsik fölpúposodtak. Az idegen állt. Azután közéjük ugrott. A három kicsi fölszaladt a kútágasra. Ilyen magasan a saját akaratukból eddig nem jutottak. Az idegen fölsanditott, s mikor a kicsik elhelyezkedtek az ágas két szarván, már éppen megnyugodtak volna, az idegen egyfuttában fölszaladt utánuk. Azok meg meneküllek előle a kútgém vi/felé menő szárán. Az idegen nem sietett. Kifújta magát fölérte után. I.csanditott az anyamacskára. Az mintha semmit sem látna, szemhéjai mögül nézte a történéseket. Az idegen mosakodni kezdett az ágas tetején. A három kicsi riadtan bújt össze. Az idegen kettőt lépett feléjük. A kicsik mentek a gém vége felé. Az idegen leült, cicomázta magát. Rá sem nézett a kölkökre. Kisvártatva újra dolga akadt. Hármai lépett feléjük. A kicsik már hátrafelé mentek. Vége a gémnek. Az idegen a farka fényességét szidolozta. mellényét simogatta megnyálazott lábával. A kicsik alig férlek egymástól a gém végén. Az öreg megindult feléjük. A kicsik konvörgőre fogták. Jajgattak velünk. Az idegen leült, a semmibe nézett. A levegőben viz fölött lógó három kismacska kórusban sirta riadalmát. Az idegen hátat fordított, maeskai méltósággal lépdelt viss/a az ágasig, onnan hátrafelé körmölve ereszkedett a földre. A disznótor szétszórt ennivalóira nem ügy intett. Ráérősen s/eltörülte bajuszát, elismerően hunyorított az anyamacska felé. — Életre való kis gyerekeink vannak! Az negv Lábra állt, pofája két oldalát nekidörgölie a fal mellé támasztott nyirfaseprőiick. Dudorászott. TÓTII BÉLA DM magazin Portré 1—4. Az OTI-palota „Esztendőkkel ezelőtt határozta el az OTI vezetősége az áj székház építését, mintán bebizonyosodott, hogy a régi székházban uralkodó állapotok nem tarthatók fenn. Vass József volt annak idején a népjóléti miniszter, és az ó kívánságára a város biztosított nagyobb összeget a telek megvásárlásához. A telket meg is vásárolták, le is bontották a rajta lévó épületet, de aztán megbukott a Bethlen-kormány, megszánt a népjóléti minisztérium, és a lelek iiresen maradt a Gizella tér sarkán. " — ¡ev búsong a Délmagvarország 1936. ian. 25-i számának egyik cikke. A cikk megjelenése után nem sokkal kiirják a pályázatokat, és a tervek elkészítésére Kopeczky Raul mérnök kapott megbizást. A terveket a városi mérnöki hivatalban hamarosan be is mutatta, és az építkezési költségeket 400 ezer pengőben határozták nteg. Ezzel szemben az igazság az. Iiogv a harmincas évek legjelentősebb szegedi középületét, az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) székházát, és itt működik ma a központi rendelőintézet. l'árnay Marienne építészmérnök tervezte. A mérnöknő Várnay (Weiszkopf) Dezsőnek nevelt lánya. (Másik nevelt lánya, Várnay Erzsébet neves vegyész), aki származásánál fogva nem nyújthatta be tervet, így főnöke, Kopec/kv Raul neve alatt futott a pályázat, l'árnay Dezső nyomdaés lapkiadó vállalat tulajdonosa volt az 1873-ban alapított Várnay nyomdának. (Ennek a nyomdának jogutódja, telek-, ház- cs sokszor még berendezéstulajdonosa is ma a Szegedi Nyomda.) Ugyancsak l'árnay Marienne tervezte szülővárosának az Anna-kút modern ivócsarnok épületét, kissé mediterrán-olaszos stílusban. Kár, hogy lebontották. A tervek elfogadását követően, április 3-ára meghirdették a versenytárgyalást huszonhat féle kivitelezési munkálatra. Amint hozzáfogtak az új épület építéséhez, egyidejűleg a régii a Tisza I ajos krt.-i székház lakások céljára való átalakításához. (Erre 50 é/er pengőt fordítottak.) Eleinte úgy gondolták, Iiogv a második emeleten lakások lesznek, a Dezső Mihálynak a Szegedi Fotóklub negyedévi pályázatán díjazott képsora földszinten pedig ü/lctck. Azonban e/t az első elképzelést elvetették, az egész épületet a szakma rendelkezésére adták. A tervek szerint a háromszintes épületnek, a Gizella térre eső sarkára toronyszerű részt gondoltak megvalósítani. Ez ellen Pogány Móric, a Hősök Kapuja tervezője tiltakozott, mondván: ha az épület toronyszerű megoldást kap a sarokra, zavarná az általa tervezett mű épiics/cti hatását, igv aztán a jelenleg is látható köztes megoldás született. A munkálatokra 165-en pályáztak, de elsősorban a szegedi vállalkozókat részesítették előnyben. Az engedélyt 1936. máj. 9-én adták ki, s Erdélyi András és Fia-cég tüstént megkezdte a kivitelezési munkát (föld, kő és vasbeton). Az asztalosipari feladatokat a Szegedi Faipari Szakiskolát végzett Asztalosmesterek Termelő Szövetkezete kapta, S'agypái József és Ré/his János vezetésével. A szigeteléseket a Magyar Aszfalt Rt., az ácsmunkákat Erdélyi István, a tetőfedési Róna István oldotta meg. A mázolást Csányics Frank, az elektromos szerelést Fonyó Soma-cég végezte, a világítótesteket Dcutsch Albert szállította. A 400ablak üvegezése Körösi Géza munkáját dicséri. A központifűtés-szerelést Schulter Vilmos, a falburkolatokat és a cscmpézést a Landcsiverg-cég készítette. A v ízvezetéket Brillig Ferenc és Fia szerelte, a falak festését cs zoniáncozásat Szabó István végezte. A műlakatos munkákat Kónya György utóda, Stroll József a kor ízlésének, a funkcióra alapozva készítet te. (A bokrétaünnepélyt aug. 22-cii tartották.) A Délmagyarország 1936. július 22-i száma igy tudósít: „Földszinten lesz a főorvosi hivatal i!s az ellenőrző orvos helyisége. Itt a betegek nagvreszenek meg kell jelennie, ezért tették ezeket a hivatalokat a legkönnyebben megközelíthető helyre. A földszinten. a Tisza / ajos krt. felé esö részen u belgyógyászat, nőgyógyászat és a gverigef rendelő. A Szentháromság utcai részen a tüdőbetegek rendelője. Ezen a részen kiilön bejárás lesz. Földszinten lesz a sebészeli rendelő, a röntgen és a laboratórium. Első emelet: teljes egészében az. OTI hivatalai. Második emelet: bőr. szem. orr, fül-gége rendelés. Az emeletekre lift vezet, és az OTI tagjai díjmentesen használhatják. Kényelmes várakozókat alakítanak ki, év k özponti fűtést szerelnek be. " Szeptemberben már a belső munkálatokat végzik. Jól haladnak a vízvezetéki. a fűtőbereiulc/ési, a.esatortiá/ási és a villanyszerelési munkálatokkal. amelyeket úgy szerveztek meg, hogy az egyik szakma emberei egymás után adják át a következőknek a munkaterületet. A következő hónapban a belső berendezéseket szerelik, és kialakítják az előcsarnokban s a két emeleten a várakozókat. Közben az épület külső falait is festik. A földszint felső részéig műkő burkolatot kapott, valamim a toronyszerű megoldás. A bejárat fölötti torony falra elhelyezték l.öte Eva épuletdis/eil, az egészséges nőt és tértit ábrázoló alkotásokat. \z építkezések befejeztével 35 ezer pengőt megtakarítottak a költségvetésből. és ezt az összeget az orvosi berendezések modernizálására fordították. Az építkezésekkel december 10-re elkészültek, és a műszaki átvételt követően az intézmény ugyanabban a hónapban elfoglalhatta új hajlékát. Nagy dolog — komolyan mondom. Tél év alatt elkészültek az épülettel, s mindjárt utána meg is kezdhette funkcióját az OTI-palota. A/ épület bóvilcscre. a Hunyadi János sgt.-i oldalon háromemeletes toldalcks/árny kialakítására tervet 1957-ben készítettek, majd két évre rá építettek fel. s vele együtt egy udvari földszintes épületet, két egyszobás lakást, garázst cs mosókonyhát. A toldaléképület szervesen kapcsolódik a meglévő rendelőintézettel, lépcsőháza ráépült a régiére. Az új épület elkészültével, a régiben bizonyos átalakításokat hajtottak végre. Ennyi lehet az OTI-palota építésének története dióhéjban. A két világháború közötti szegedi építészetnek l'árnay Martenne munkája remek darabja, ebből a korból városunk legjelentősebb középülete. BÁTYAI JENŐ l