Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-09 / 7. szám

Péntek, 1987. január 9. 7 Ha este premier a Kisszínházban Simeon a mában Scrkadi Imre immáron klasszikusnak nevezhető da­rabját, az Oszlopos Simeont mutatja be Arkosi Árpád rendezésében a Kisszinház ma, pénteken este 7 órai kez­dettel. A rendező a premier előtt arról beszélt: mivel az író közvetlenül a hatvanas évek legelején írta e müvét, a Simeon-„példázat" — nem is nagyon közvetve — az öt­venes évekhez látszik kap­csolódni. Holott... — ... nagyon is sok köze van a „legmaibb mához". A létező legaktuálisabb életér­zés föl fedeztetésére alkalmas az Oszlopos Simeon, s az sem igazán véletlen, hogy annyiféle színpadi megvaló­sításával kísérleteztek már az egész országban. — A szegedi előadáson Ar­kosi Árpád mit kiván láttat­ni a maga Simeonjával? — Teljesen realista, tradi­cionális, „életszerű" előadás­ban, semmiféle külön rende­zői „üzenetre" nem hegyez­vén a dolgot (ilyesmire a da­rab szerintem különben sem alkalmas), egész egyszerűen az életet megfogalmazni igyekvő produkciót szeret­nék. Meggyőződésem, hogy Sarkadi nem direkte politi­záló darabot írt: s ha ez a mű különböző korokban kel­lő hangerővel meg tud szó­lalni (márpedig tud), nem feltétlenül szükséges a kiáb­rándult értelmiség sorstragé­diáját egyetlen korszakhoz kötni. — Egyszóval nagyon is mai, a közvetlen utalásokon messze túlmutató Simeont látunk? — Igen. Remélhetően a Cseh Tamás-dalok, Csengey Dénes szövegeivel, még bizo­nyosabbá teszik, miről is van szó. Miként az egész előadás, amelynek díszleteit egyéb­ként Mira János, jelmezeit Molnár Zsuzsa tervezte, a főbb szerepekben pedig Ko­vács Lajost, Zsila Juditot, Holl Zsuzsannát, Högye Zsuzsát és Kőszegi Ákost láthatja a közönség. D. L. * A nagyszínház avatása, a gála óta a három játszóhe­lyen (azaz a nagy- és a kis­színházban, a stúdiószínpa­don) 15-féle előadás válto­gatja egymást. Három hónap alatt hét új darabot vittek színre, közülük kettő ősbe­mutató, további nyolcat pe­dig felújítottak, illetve folya­matosan műsoron tartanak. Számolhatni a plakáton: ja­nuárban 18 estére kínálnak más és más programot. A műsorcsúcsot a szegedi pro­dukciókon kívül a vendég­játékok sora magyarázza. Egy hét múlva, pénteken a Békéscsabai Jókai Színház kezd az Uri murival a kis­színházban, 17-én a Pince­játékkal a stúdiószínpadon. A két város színházai közt régóta hagyományosan jó a kapcsolat, minden esztendő­ben cserélnek előadásokat. A szegediek idén a Három ci­lindert vitték. Január 20-án Puccini operája, a Turandot csendül fel a nagyszínház­ban, az újvidéki szerb nem­zeti színház előadásában. Ré­gen várt művet, Páskándi Gézának eredetileg a szege­di deszkákra szánt „polgári tragédiáját", A szélmalom lakóit játssza ugyanitt 27-én a Budapesti Nemzeti Szín­ház. A szinlapon többek kö­zött Sinkovits Imre, Béres Ilona, Kertész Péter, Hámori Ildikó, Agárdi Gábor, Osz­ter Sándor, Harsányi Gábor. Ken Kesey világhírű regé­nyének színpadi változatát (Kakukkjeszek) mutatja be a Székesfehérvári Vörösmarty Színház a Komárom Megyei Játékszínnel közösen, 31-én a nagyszínházban. A szerep­lők: Bujtor István, Eperjes Károly, Meszlényi Judit, Szi­lágyi István, Sáfár Anikó, Jakab Tamás. Ez idő tájt a szegediek a Nemzetiben a Hegedűs a háztetönnel, a Tháliában az Egy pohár vízzel, Székesfehérváron Az örült és az apácával lépnek fel. A sorozat februárban „tánckóstolóval" zárul. A színház szándéka, hogy fel­mérje, milyen igény mutat­kozik a balettműfaj iránt. Február 7-én a pécsi társu­lat, A balett-terem fantom­ja címmel három egyfelvo­násost visz színre. Közülük kettő Pavel Smok prágai mű­vész, a harmadik a pécsi Tóth Sándor koreográfiája. Tóth Sándor neve nem isme­retlen a szegedi közönség előtt, a tavalyi Hair óta többször dolgozott itt ven­dégként. Másnap, február 8-án, a Néphadsereg Mű­vészegyüttese a Magyar Elektra és a Kocsonya Mi­hály házassága című Nóvák Ferenc-koreográfiákat tán­colja a nagyszínházban. Az operatársulat január 25-én nyugat-európai turné­ra indul, s február 14-e körül érkezik vissza. Az évad má­sodik felében a jövő heti, négyes szereposztású Aida­premieren kívül a további­ak: a nagyszínházban febru­ár 21-re tervezik Schiller Don Carlosát, március 21-re a Csárdáskirálynőt, április 10-re Wagner: A bolygó hollandi, májusra pedig há­rom egyfelvonásos opera. Felújítják a Cosi fan tutiét, a Parasztbecsületet, Bajazzó­kat, Lammermoori Luciát. A kisszínházban Ödön von Horváth: Kazimir és Karo­linját, a stúdiószínpadon Bo­ris Vian Medúzafőjét láthat­juk, valamint különleges összeállítást a francia for­radalom dalaiból. Kiemelke­dő eseménynek ígérkezik az operafesztivál, melyet ápri­lis 27-e és május 3-a között rendeznek meg Szegeden, a győri, pécsi, budapesti, deb­receni és a Népszínház tár­sulatának közreműködésével. Júniusban pedig a „műszak" kerül előtérbe, a színház­technikai napokon. V. E. A holland változat Hágában a holland kultu­rális minisztérium felhőkar­colója messzi délen, a Rijsunjfc-negyedben találha­tó: érjek oda az érkezés napját követő délelőttön, tíz órára. Addigra nagyjából már sejtem: a pontosság eb­ben az országban elemi kö­vetelmény, méghozzá úgy tapasztalom, nem precizkedő parancs-uralmi lélekmögöt­tesek, hanem nagyon is mé­lyen európai várakozások alapján. Olyaténképpen, hogy a kulturáltság alapja nem­csak az lehet, olvastad-e A varázshegyet vagy tudod-e, mit írt Istenről Spinoza; az is, hogyha valahol várnak, percre pontosan, időben érj oda. Mert a pontosság tulaj­donképpen annyi, mint em­bertárs-megbecsülés. E be­csülés meg minden alkotás örök eszmei alapja. A minisztériumban kultu­rális ösztöndíjasnak lenni maga a földi paradicsom: az aranyos Mrs. Boschtól egy egész irattáskára való tájé­koztató anyagot kapok, egy kávé, sok kedves mosoly és határtalanul korrekt segítő­készség kíséretében. Iroda­lomról, filmről, színházról, képzőművészetről — amit csak lehet. Ingyenes, névre szóló belépőjegy minden múzeumba, albumok és pros­pektusok, holland történelem és a nyelv históriája, magyar —holland kapcsolatok és a mai holland művélődéspoli­4. Európa levetkőzik tika összefoglalása. A bőség már nem is csak zavart — tökéletes tanácstalanságot szülne, ha nem volna valami a mázsányi papírhalom kö­zött, egyetlen vékonyka kéz­iratfüzér, ami talán kulcsot jelenthet mindehhez. Amszterdam: Európa kul­turális fővárosa — ezt hir­deti a szöveg, mellette pedig az évszám: 1987. Arról tájé­koztat, hogy idén, Athén és Firenze után, „logikus lép­csőfokként" egy teljes esz­tendőre Amszterdam válik földrészünk művelődési fő­városává. A Holland Szín­házi Intézet és a Hollandia Fesztiválbizottság közös szervezésében tévéfesztivá­loktól kiállításdömpingig, könyvbemutatóktól filmes, zenei és színházi programo­kig felsorolhatatlanul gazdag választék kínálkozik: a ter­vek között 15 kiállítás, 500 színielőadás és koncert, 320 filmvetítés — és összesen 165 „eseménynap" szerepel. A számok szédítőek, a méretek ugyancsak, miként az infor­mációs anyagmennyiség is, amit azonnal rendelkezésem­re bocsátottak — a lényeg, ami e jelenségek mögött megbúvik, magyarázatként kell szolgáljon. Annyian, annyiféleképpen kutatták (elsősorban persze mifelénk, fájdalmas elvágyó­dások országaiban), mi is le­het igazából, milyen is ez az Európa-eszmény, ami kul­Zene, film, irodalom Lukács József halálára A hatvannégy éves ko­rában elhunyt Lukács Jó­zsef akadémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Filozófiai intézetének igazgatója, a Világosság című folyóirat főszerkesztője alkotóereje teljében távozott. A mar­xista humanizmus nemzet­közileg ismert és elismert gondolkodója, a marxista valláselmélet es vallástör­ténet nagy tudósa, a mar­xisták és hívók hazai és nemzetközi párbeszédének, együttműködésének elkö­telezett kezdeményezője, fáradhatatlan szervezője volt. Harmadik évtizede főszerkesztője a Világos­ság című materialista vi­lágnézeti folyóiratnak, ve­zetője a marxista ateizmus es valláselmélet nemzet­közileg megbecsült hazai műhelyének. Egyetemi ok­tató, propagandista és közéleti ember. Történelmi jelentőségű az a személyes munkálko­dás, amit a marxizmus reneszánszáért, a marxista történelem- és emberfel­fogás rekonstrukciójáért, a dogmatikus torzításoktól való megtisztításáért, a példaadó szocialista egy­házpolitika elméleti meg­alapozásáért és gyakorlati kibontakoztatásáért kifej­tett. „Igent mondani az em­berre" — egyik könyvének címével is vallotta törek­véseinek lényegét. Leg­utóbb megjelent írásában is hangsúlyozta, hogy — ,,az a valláskritika, amely — Marxszal és Engelsszel szólván — ,a vallási illú­zióval, istennel való harcot csempészi be megint a valóságos harc helyébe', akadályozza a tényleges feladatok tudósítását." A társadalmi valóság ember­hez méltó gyakorlati át­alakítása a különböző vi­lágnézetű, hitvallású em­berek együttműködésének nagy lehetősége és fela­data. Tengernyi dolga közben is gyakran, járt Szegedre vallástörténeti előadásokra az egyetemi hallgatók kö­zé, elméleti vitákra a mar­xista társadalomtudományi szakemberek közé, s a pár­beszéd elősegítéséhez is régiónkba, mint legutóbb 1986 elején. Most újra vár­tuk tájékoztató előadásra a professzori kerekasztal­beszélgetésekhez a dialó­gusról, s az országos szo­cializmus konferenciára előadásra—vitára. Nagy fájdalom most már hiába. . . Besenyi Sándor Hazánk kulturális, társa­dalmi és gazdasági életének bemutatásában, eredményei­nek népszerűsítésében im­már több évtizede töltenek be jelentős szerepet a kül­földi magyar kulturális inté­zetek. E központok — a je­lenleg Berlinben, Prágában, Szófiában. Varsóban, Bécs­ben, Helsinkiben, Párizsban, Rómában és Üj-Delhiben működő intézetek tavaly, számos színvonalas, sikeres rendezvénynek — találko­zóknak, szimpóziumoknak, irodalmi és előadóesteknek, könyv-, film- és videobemu­tatóknak, koncerteknek és kiállításoknak — adtak ott­hont. A Liszt-évforduló kap­csán például a berlini, a bé­csi, a párizsi és a római in­tézet rendezett a magyar és az ottani zenetudósok, elő­adóművészek közreműködé­sével kollokviumokat, hang­versenyeket, amelyeket kiál­lítások, filmbemutatók egé­szítettek ki. A párizsi intézet — amely decemberben a híres Quarti­er Latin-ben új székházba költözött — egyebek között Varga Imre szobrászművész kiállításában, az Eiffel-to­ronyban megrendezett ma­gyar napok, valamint a di­joni magyar gazdasági és kulturális napok szervezésé­ben működött közre, továbbá maga is számos vidéki ma­gyar napot szervezett. A külföldi magyar intéze­tek 1987-ben is gazdag prog­rammal várják az érdeklő­dőket. így idén egyebek kö­zött Berlinben, Prágában, Szófiában, Varsóban és Ró­mában rendeznek olyan iro­dalmi esteket, kiállításokat és vetítéseket, amelyeken megemlékeznek a Kassák-, a József Attila- és a Karinthy Frigyes évfordulókról. Több intézet tervében kap fontos szerepet az illető ország és hazánk történelmi, művelő­déstörténeti kapcsolatainak feltárása: a szófiai intézet például egy, a magyar—bol­gár művelődéstörténeti kap­csolatokkal foglalkozó tanul­mánykötet szerkesztésében vállal részt. Számos hangverseny ren­deznek, a fellépő hazai mű­vészek koncertjei mellett két intézetben tartanak majd szerzői estet: Szófiában PetroVics Emilt, Párizsban Kurtág Györgyöt mutatják •be. A képzőművészeti — a mai magyar szobrászati, fes­tészeti, grafikai, belsőépíté­szeti és fotóművészeti — ki­állítások résztvevője lesz idén egyebek között Melocco Miklós, Somogyi Győző, Czinke Ferenc, Kiss Roóz Hona és Rév Miklós. A legújabb magyar játék­film-termés folyamatos be­mutatása mellett szemléken tekintik át majd például Berlinben és Prágában a legújabb filmművészeti ten­denciákat. Ugyanakkor egy­egy filmrendező teljes mun­kásságának reprezentálására is készüLnek idén: Szófiában Mészáros Márta, Varsóban Elek Judit, Párizsban Bódy Gábor, Helsinkiben Gyar­mathy Lívia és Böszörményi Géza, Rómában Fábri Zol­tán, Bécsben Jancsó Miklós, Lugossy László és Sándor Pál filmjeit vetítik. Párizs­ban a legutóbbi tiz év díj­nyertes magyar filmjeiből rendeznek sorozatot. 1987­ben az intézetek a magyar filmgyártást megisfriertető munkájában a kórábbinál jelentősebb szerepet kaDnak majd a rövidfilmek, a hazai népszerű tudományos, doku­mentum és animációs fil­mek. s bemutatnak magyar stúdiókat is. Idén a tervek .szerint minden intézet kiala­kítja saját videotárát. (MTI) túrkörnél is többet — embe­ri létformaideált állított gon­dolkodó tízezreknek a histó­ria makacsul ismétlődő pe­riódusaiban. Most itt, úgy veszem észre, Európa hanyag eleganciával és megragadó kedvességgel levetkőzik, akár egy tündérien kedves, nagy­szerű nő. Azaz megmutatko­zik, felfedi magát. Ám olyan döbbenetes, megragadó ve­hemenciával, hogy a léleg­zet is eláll belé: itt a Rijks­museum, ami külön regényt érdemelne, ám mögötte alig néhány méterre a Van Goghé, ahol most éppen a Monet Hollandiában című kiállítás vendégeskedik Pá­rizsból, az egyetlen giganti­kus sorbanállás-látványt nyújtva-: kilométer hosszan kígyóznak az utcán a bejut­ni vágyók a szemerkélő at­lanti esőben: a kép torokszo­rítóan szép. Azután amott a City mozi, pontosabban mo­zicentrum, ahol hat akkora mozi van együtt, mint a pesti Corvin vagy az Uránia, és egyikben sem piff-puffok mennek, hanem a Psycho folytatása, meg Arthur Penn és Bertolucci meg Hal Ash­by. Amott meg a Trópusi Múzeum, ahol a megszólalá­sig hű, tökéletes jelenlét­illúziót adni képes indiai, arab meg jávai falvakban mászkálhat a néprajz örvé­nyeibe csöppent látogató és amott... és ... A kultúrának e hihetetlen, szemérmetlen, szinte tolako­dó fölkinálkozása lenne Eu­rópa: az európai szellem igazibb, mert drasztikusab­ban látható kisértetalakja? Ami után ezer éve ácsingó­zunk? Azt hiszem, igen. Csak ép­pen e fölismerés, állítom, semmiféle csalódottságot nem szabad eredményezzen. Könnyen meglehet, ez a kul­túra Európája, igy, amint le­vetkőzik. Ez a kultúradöm­ping, ez az állandó, szédüle­tes mindenféle. Aggodalomra mégsincs ok. Még csak azt sem kell mondanunk nekik, mint annak idején a Párizs­ba érkező Rastignac a város­nak, vagyis hogy majd meg­mérkőzünk egymással. Rég­óta folyik ez a meccs, és esküszöm, egyáltalán nem állunk rosszul. Persze, hogy erre azon a tájon annyira kevesen figyelnek, az egé­szen más kérdés. Domonkos László Csak fiataloknak llz ifjúsági ház programjai A Szegedi Ifjúsági Ház terveiről érdeklődtünk igaz­gatójától, információi szerint a következő programokat kínálja az érdeklődők szá­mára az első negyedévre. Koncertek: februárban két holland rockegyüttest foga­dunk, majd Katona Klári lép föl házunkban. Várjuk Koncz Zsuzsát, Bródy Jánost és az Európa Kiadó együttest. Az első negyedév kiemelkedő dzsesszkoncertje lesz Szakcsi Lakatos Béla és együttesé­nek koncertje is. Az irodalmi műsorok so­rában Keres Emil fellépésé­vel Villon Testamentumát emelném ki, és Haumann Pétert és Galambos Erzsébet műsorát, valamint Mikó Ist­vánt és a Pastoral együttest. Vendégünk lesz még Voith Ágnes, Bács Ferenc, Hernádi Judit és Balázs Péter. Folytatjuk a Szegedi Nem­zeti Színház művészeit be­mutató sorozatunkat. Az első találkozás résztvevői Both András, Kaszás Géza, Zsiba Judit lesznek. Terveinkben szerepel ebben a sorozatban Gregor Józseffel és Tolnay Klárival való találkozás is. A „szinházbusz" kiemelke­dő budapesti műsorokra in­dul, így a Jutalomjáték, az István, a király és a Macskák előadásaira. Természetesen folytatjuk a családosok és fiatalok napjait, a szegedi nagyüzemi KISZ-bizottságok segítségével a gyermekklub programjait, hetenként a Mi­cimackó kuckóját és az Esz­terláncot. A gyermekműsorok sorá­ban meghívtuk a Szélrózsa együttest és Dettre Anna­máriát, a 100 Folk Celsiust és a Bóbita bábegyüttest. Az első negyedév kiállítá­si terve: Titi Mária textilfes­tő, Király Sándor (Debrecen), Németh György és Dezső Mi­hály fotósok. Bodor Zoltán, Bakacsi Lajos és Kalmár Márton képzőművészek be­mutatkozása. A már kipróbált és bevált programok közül ki kell emelni a Tinitanya havon­kénti jelentkezését, a Tini­klubot és az olvasóköröket Nem új, de bevált program a diszkó és a videozsúr. A kö­zépiskolásoknak ajánljuk még a Szexről című soroza­tunkat, melynek tematikáját I.ux Elvira állította össze, és országos hírű szakemberek előadásaival rendezzük meg. Folytatódnak a diákkörök és diákakadémiák sorozata is. Honismereti mozgalom Több, a múlt évben meg- sek arculatát kívánták meg­kezdett akció idei folytatá- örökíteni 1986-ban is az „or­. ... ..... ,, ,. szágfényképezők", s a hon­saro is döntött a Hazafias . „ / , , , , ' . . .. , ismereti klubok, szakkorok Népfront országos honisme- 1907-ben fejezik be ezt a réti bizottsága. A települé- munkát.

Next

/
Thumbnails
Contents