Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-09 / 7. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 77. évíoJyam, 7. szám lí)87. január 9., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Százmilliók, észrevétlenül Elkészült az újszegedi szennyvízátemelő Az átemelő működtetésére mindössze ketten felügyelnek Becs' szóra: nem szoktam csukott szemmel járni a vá­rosban. Újságot naponta ol­vasok. A kommunális válla­latok tevékenységét „terület­felelősként" is figyelem. Mégis, mindezek ellenére meglepődtem, amikor Bör­csök László, a vízművek gé­pészeti osztályának vezetője elkísért Újszegedre, hogy megmutassa a városrész szennyvízátemelő telepét. Azt hittem ugyanis, megál­lunk majd a Torontal téren, ahol már évek óta munkagé­pek, barakkok, aknák utal­tak rá: valami készül a mélyben. Ez egyébként igaz .. . Mégsem abban a hídfőben leltük a látnivalót, hanem a szövőgyár és a ga­bonakutató között, tudják ott, ahol a vasúti töltés ki­•fut az Alsókikötő sorra, az egykori vasúti hídfőhöz. Igen ám, csak a töltés 120 méteres, utolsó darabját már hiába keresnénk! * A füvészkert felé vezető út bal oldalán klinkertéglás új épület takarja a mögötte elbontott töltést. A medence­szerű mélyedésben beton­epítmények, szivattyúaknák, vastag csővezetékek: ez az átemelőtelep. Üj még: a mű­szaki átadása december vé­gén volt. A próbaüzemre csak néhány napot kellett szánni, mert az évvégi eső­zések igazolták a számítá­sokat: a szivattyűrendszer jól bírta a terhelést. Azaz ma már Újszeged csapadék­és szennyvizei e berendezé­seken át, rácsokon megszűr­ve jutnak a Tiszába. A 117 milliós beruházás megér­demli, hogy felelevenítsük a történeti előzményeket, Bór­csök László segítségével. — Újszeged szennyvízcsa­tornái a második világhábo­rú után épültek. A Székely sori főgyűjtő végpontja a Torontál térre került, ahon­nan átemelő juttatta a szennyvizeket a Tiszába. — A hullámtéren, nyílt árokban, a szabadstrandon keresztül, parti beömléssel... — Épp emiatt nem járul­tak hozzá a hatóságok, hogy amikor meglévő rendszerét Újszeged kinőtte, a Torontál téri átemelőt bővítsük to­vább. A mai műszaki, köz­egészségügyi, környezetvé­delmi szempontokhoz társult az az igény is, hogy egyszer majd a város szennyvizei csak tisztitottan ömöljenek a Tiszába, azaz megterem­tődjön az űjszegedi és a Már gép tisztítja újszeged szennyvizeit jobb parti csatornarendszer összekötésének lehetősége, e vizek együttes tisztítása a déli, hattyasi átemelő mellett építendő szennyviztisztító­müben. — Ehhez azonban a Tisza alatt át kell majd vezetni az újszegedi szennyvizeket... — ... s erre gondolva je­löltük ki az újszegedi telep helyét. A főgyűjtőt a Nép­kert sor és Vedres utca alatt vezetjük a vasúti hídfőnél kiépült átemelőig, ahonnan zárt rendszerben jut a szennyvíz a Tisza sodorvo­nalába. E rendszer tovább­építhető a már említett déli átemelőig, a majdani tisztí­tóig. De hadd tegyem hozzá: a szennyvizek máris gépi tisztítású szűrőrácsokon át jutnak a folyóba! — Kérem, adja közre az átemelőtelep „személyi ada­tait"! — A Jankovich utcától a Torontál térig 297 méter, on­nan a vasúti töltésig 624 mé­ter hosszú a főgyűjtő, mely felszíni földmunkák — tehát a forgalom zavarása — nél­kül, úgynevezett sajtolásos módszerrel épült. Az indító­aknából különleges berende­zéssel nyomatták előre a be­tongyűrűket. melyek „irány­tartását" lézersugár szabá­lyozta. A rendszer mai tel­jesítménye 0,73 köbméter másodpercenként. — S ha Újszeged tovább épül? — A telep kapacitása két­szerezhető. — A szülőatyák? — A tervek a Mélyépterv­nél készültek, a generálkivi­telező a Bányászati Aknamé­lyítő Vállalat dorogi és ka­zincbarcikai telepe, az alvál­lalkozó: a Kelet-magyaror­szági Vízügyi Építő Vállalat. — S gondolom, akadt ten­nivalójuk a vízmüvek gépé­szettel foglalkozó munkatár­sainak, is akiknek egyébként az elmúlt években volt egy másik nagy próbájuk. Az északi vízmű. Hogy győzték? — összeszokott csapat a mienk. A csapat munkájáról hadd mondjuk el, hogy az utóbbi negyedszázadban megnégy­szereződött Szeged vízfo­gyasztása, s nem csak hogy nincsenek vízkorlátozások, de valamennyi régi vízter­melőbázist felújították, újat helyeztek üzembe Algyőn, főgyűjtőt a város alatt, szennyvízátemelöt Hattya­son. S most Újszegeden! Tegyük hozzá elismerés­ként: észrevétlenül! Pálfy Katalin A bős-nagymarosi építkezések A bős—nagymarosi erőmű és vízlépcsőrendszer múlt évi építkezéseiről és az idei esztendő tervezett munkái­ról hangzott el tájékoztató csütörtökön Győrött. A be­ruházás Magyarországra eső részének zöme a Szigetköz-, ben, Dunakiliti térségében valósul meg. Itt az elmúlt évben 1,5 milliárd forintér­tékű munkát végeztek, az idén pedig 4,2 milliárdos programot kiviteleznek 1986-ban 1100-an dolgoztak Dunakilitinél, s ez a lét­szám az idén tovább nö­vekszik. Ami a részleteket illeti: jelentősen előrehaladt a dunakiliti duzzasztómű épí­tése. A földmunka nagyobb részével elkészültek, az oszt­rák kivitelezők befejezték a duzzasztómű résfalazását Összehívták a városi tanácsot Végrehajtó bizottsági ülés Szegeden Tegnap, csütörtökön ülést tartott Szeged Megyei Vá­ros Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. Egyebek között a testület döntött arról, hogy a városi tanács idei első ülé­sét január 22-érc hívja össze. Az elfogadott javaslat sze­rint a végrehajtó bizottság a tanács ele terjeszti a város ötéves ifjúságpolitikai programjának tervezetét, az 1987. évi pénzügyi-gazdálkodási elképzeléseket, valamint a sze­gedi népi ellenőrzési bizottság idei munkatervét, jóváha­gyás végett. A végrehajló bizottság tegnapi ülésén számos kér­dést megvitatott. Egyebek között azt a jelentést, amely a Szegeden élő cigány lakos­ság helyzetét elemezte. A testület ele terjesztett anyag átfogóan elemezte a cigá­nyok helyzetét a városban, különös tekintettel az utób­bi évtizedben a helyzetük javítása érdekében megtett lépésekre. Magyarországon 1961-ben született meg az a párthatá­rozat, amely komplex prog­ramot adott a hazai cigány lakosság helyzetének folya­matos javítására. Szegeden azóta e határozat szellemé­ben számos jelentős lépés született, s a cigány lakosság helyzete jelentősen javult az utóbbi években. Jelenleg,­mintegy 1500 főre becsülik létszámukat a városban, s mintegy egyharmaduk él zártabb közösségekben, tele­pi körülmények között. Na­gyobb részt Dorozsmán, a Cserepes soron és a repülő­téren. A helyzetük javítására ho­zott intézkedések alapvető­en azt a célt szolgálták és szolgálják, hogy Szegeden megteremtsük a beilleszke­désüket megkönnyítő felté­teleket. Vagyis alapvetően nem karitatív, jótékonysági akciókról van szó, hanem olyan irányú segítségről, amely lehetővé teszi, hogy sok tekintetben eltérő élet­formájuk, kulturális hagyo­mányaik ellenére szervesen integrálódhassanak a ma­gyar társadalomba. Annak hasznos tagjai lehessenek, úgy, hogy közben önmaguk számára is megtalálhassák az egyéni-családi kibontako­zás, felemelkedés lehetősé­gét. Alighanem ennek a megközelítésnek az eredmé­nye, hogy Szegeden a mun­kaképes korú cigányok 87 százaléka aktív kereső. Az arány nyilván azt is jelzi, hogy közülük is egyre na­gyobb számban vállalnak munkát a nők. A számukra nyújtott tár­sadalmi-tanácsi segítség va­lóban komplexnek tekinthe­tő. Kiterjed arra is. hogy már gyermekkorban előse­gítse későbbi társadalmi be­illeszkedésüket. Például óvo­dai elhelyezésük segítése, ami fontos feltétele annak, hogy eredményesebben vé­gezhessenek iskolai tanul­mányokat. Ez annál is fonto­sabb, mert a telepi közösség­ben élő cigányság helyzetét még mindig nagymértékben nehezíti alacsony képzettsé­gük — most is sok közöttük az analfabéta, szakképzett­séggel szinte egyáltalán nem rendelkeznek, csak se­géd-, legföljebb betanított munkára vállalkozhatnak stb. Biztató viszont, hogy az utóbbi években egyre nő azoknak a családoknak a száma, amelyek folyamato­san integrálódni kívánnak a társadalomba, s amelyek változtatni kívánnak helyze­tükön. A tanács végrehajtó bi­zottsága tegnapi ülésén ép­pen ebből kiindulva döntött úgy, hogy a szegedi cigány lakosság helyzetének továb­bi javítása érdekeben elfo­gadott feladatterv központi kérdése az legyen, mi mó­don segíthetnénk leginkább azokat a törekvéseket, ame­lyek saját helyzetük javítá­sára irányulnak. Ezért is ke­rült a feladattervbe első he­lyen munkába állításuk se­gítése, amely a legközvetle­nebbül szolgálhatja beillesz­kedésüket. Nemcsak a bizto­sított jövedelem által, ha­nem, mert a rendszeres munka egyúttal megszervezi az ember, a család életviszo­nyait is. A programban emellett szerepelnek a kultu­rális, képzettségi helyzet ja­vítására, az egészségügyi felvilágosításra és feltételek javítására, a segélyezésre vonatkozó célkitűzések is. Mindez abban az irányban hat majd az elképzelések szerint, hogy lehetővé tegye a cigány lakosság egyedei­nek, családjainak fokozatos, helyzetük lépcsőzetes javítá­sa által kibontakoztatható, gyorsított ütemű integrálá­sát. Külkereskedő szövetkezetek A Mészöv elnökségének ülése Szerencsés helyzetben van megyénk kereskedelme, mert a szomszédban lelhetők fel a jugoszláv és a román partnerok. így aztán a test­vérmegyei kapcsolatok mel­lett kialakult a kölcsönös előnyökön nyugvó kishatár menti forgalom. amelyet főként a megye közös szö­vetkezeti cége, a Konkordia bonyolít le. Egy esztendő­vel ezelőtt viszont megyénk fogyasztási szövetkezetei is közvetlen módon kapcsolód­tak be a külföldi kereske­delembe. Élve nagykereske­dői jogukkal, a Hungaro­coop és a Konsumex külke­reskedelmi vállalatok köz­reműködésével, saját ma­guk hozzák be a társszövet­kezetek portékáit. Tegnap Szegeden, a szö­vetség székházában éppen azt vitatta meg a Mészöv elnöksége, hogy melyek a kezdő, az 1986-os év keres­kedelmi tapasztalatai. A megye öt szövetkezete, a csongrádi, a szentesi, a Kisteleki Egység, a Szegedi Dél-Tisza Menti, a Makói Maros Menti kapta meg egy esztendeje a külföldi áru­házi csereakciók jogát. Part­nerként Bulgária, Románia, Lengyelország, Csehszlová­kia és az NDK szövetkezeti kereskedelme jelentkezett. A gyakorlati munka során elutaztak külföldre a me­gyei küldöttek és jöttek a partnerok. Még tavaly ta­vasszal kölcsönösen bemu­tatták a cserére szánt áru­kat, bevagonírozták a por­tékát, és megcímezték az együttműködő szövetkeze­tek valamelyik ABC-je, vagy nagyáruháza részére. Itthon pedig meghirdették a bolgár, a lengyel, vagy ép­pen a román hetet, és vásá­rolhatott mindenki kedve, ízlése, pénztárcája szerint. Az áruházi csereakció ta­valyi előmérlege szerint az export-import kereskedelem olyan 90 millió forintra rúg az öt szövetkezetnél. A me­gyei közös vállalat forgal­mán túl. Első helyen áll a Szegedi Dél-Tisza Menti Afész 40 millió, majd a Makói Maros Menti olyan 27 millió forintos összeggel. A Mészöv elnöksége ja­vasolta: a megye külkeres­kedő szövetkezetei folytassák itthon a/, árucserét. Megold­ható, hogy a bolgár árufe­lesleget kicseréljék cseh­szlovákra vagy románra. Igv tovább növekedhet a választék, a kínálat. Befejeződött a cukorgyártás A cukorgyárakban befe­jeződött a répa feldolgozá­sa. A Cukoripari Szolgáltató Közös Vállalatnál elmond­ták: az ország tizenegy gyá­rában a felvásárolt 3 mil­lió 577 ezer tonna répából az elmúlt idény alatt 454 ezer tonna cukrot állítottak elő. Ez még kiegészült az­zal a 30—32 ezer tonnával, amely — magyar alapanyag­ból, szerződés alapján — jugoszláv cukorgyárakban készült. A tavalyi aszályos időjá­rás a vártnál végül is ki­sebb kiesést okozott a cu­korrépa-termesztésben; bár a növény átlagtermése nem lett magas, a gyökér cukor­tartalma mégis fölötte volt az elmúlt tíz év átlagának. Ezzel párosult, hogy a fel­dolgozó üzemek az eddigi legnagyobb cukorkihozatalt érték el, vagyis; ebben az idényben egy tonna répából csaknem 130 kilogramm kristálycukrot nyertek A közös vállalat szakem­berei szerint az elmúlt idő­szakban megvalósult fajta­szelekció szintén jótékonyan hatott a termés minőségére. Magyarországon köztér* incszlésbeii van mái' a vi­lág legjobb tíz cukorrépa­faj tája.

Next

/
Thumbnails
Contents