Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-07 / 5. szám

8 Csiiíörlök, 1987. január 41. Csongrád Megyei Könyvtáros Megjelent a Csongrád Megyei Könyvtáros leg­újabb — 1986. évj 3—4., kettős — száma. A közmű­velődési, felsőoktatás; isko­lai és szakkönyvtárosok hír­adójában többek között be­számolót olvashatunk arról, hogy egy ónálló épületben kapott űj otthont a Szak­szervezetek Csongrád Me­gyei Tanácsának központi könyvtára, mit illik tudni ma az egykori szegedi pia­rista rendház könyvtáráról, egy különleges biblioterá­piáról Nagyfán, az idei ün­nepi könyvhét szegedi és Csongrád megyei eseme­nyeirői. vagy több olvasótá­borról. é A Csongrád Megyei Könyv­tárosban igen érdekes be­számolót találni az, új. 150 négyzetméteren megnyílt rókusi könyvtarról — s mintegy ellenpont gyanánt ..Rekviemet egy könyvtá­rért" —- a Pacsirta utca és a Het vezér utca sarkán 24 évet megszolgált fiókkönyv­tár megszűnéséről, amelyre sokan emlékezünk, s amely valóban kicsi volt ugyan, „de hasznos és fontos ..." A fentieken kivül többek között az egyesületi élet krónikájának újabb fejeze­teit. könyvtári kiadványok ismertetőit, sok, a Somogyi Könyvtár életevei kapcso­latos eseményről tudósító hírt olvashatunk még a Csongrád Megyei Könyvtá­ros legfrissebb számában. Ferencsik János­emlékdíj Első ízben adták át ked­den a Magyar Állami Hang­versenyzenekar Vörösmarty téri székházában a Feren­csik János-emlékdíjat. A Ferencsik János örökö­se által alapított dijat éven­te ítélik oda annak a zene­kari művésznek, aki a leg­kiválóbb művészi teljesít­ményt nyújtotta, és az em­lékdíjra művészi munkássá­ga és emberi magatartása alapján a leginkább méltó­vá vált. Az első ilyen kitüntetést Dőry Zoltán, a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar el­ső koncertmestere kapta. Akiket a kultúra megcsapott A holland változat 2. Berci bácsi biciklije Szeged sajátságos hangulatú része az Alsóváros. A tágas­ra méretezett Mátyás téren a barokk templom körül ala­csony házak guggolnak: idehallatszik a jövö-menö• vona­tok zaja — közel az állomás. Minden az érkezés-búcsúzás hangulatában él. Kiilvárosias, sőt falusi porták sírnak ta­tarozás. szakemberkéz után, újjáépítésről, városrendezés­ről álmodoznak. Jellegzetesen városszéli utcák: pályaud­vari részletek, raktárak — de errefelé van a Juhász Gyu­la Tanárképző Főiskola „B" épülete is. Vele átellenben téglakerités vaskapuval, az ajtó mö­gött sárga épület, a térre néző bejárattal, szinte mindig világos ablakokkal: a MAV-kultúrotthon. Hivatalos nevén Petőfi Sándor Művelődési Ház — Rákóczi utca 1. •A nemrégen újratataro­zott, kívül-belül megfiatalo­dott épület sokféle szerepet vállal, és ahogy megtudtam, becsülettel teljesiti is. Az jntézmény vezetője Benkö And rásné. Gulyás Jenönc Szlota Er­zsébettel a könyvtár es a kulturális programok veze­tőjével beszélgetünk. — A ház lenyegében kul­turális üzem. sokrétű fel­adatainak megfelelő szerve­zettséggel. A legfontosabb része a könyvtár, de van ifjúsági szoba. tv-terem. kórusszoba és klub is. A tv-teremben például kultu­rált körülmények között nézhetik a műsort, de van­nak videóprogramok is. — Társadalmi rendezvé­nyek? — Itt tartja összejövete­leit a nyugdíjasok szakszer­vezete, de bérlöknek is ki­adják a termeket. Vetélke­dőket rendeznek, sőt leg­utóbb jó hangulatú szilvesz­teri bulit is. Ezek a falak adtak helyet az 1986 szep­temberében I^ngyelország­ban sikerrel koncertező Fú­vós-zenekarnak. az 1985-ben az NSZK-ban egy evvel ké­sőbb Hollandiaban nagy si­kerrel müsorozó „Hazánk" munkáskórusnak is. Bár­mennyire szívmelegitök ezek a rendezvények, a ház lelke mégiscsak a könyvtár. — Milyen is a „Vasutas" könyvtára? — Hivatalos nevén „Te­rületi jellegű önálló körzeti könyvtár". (Megadják a módját — vetem közbe). Szaknyelven hálózati bib­liotéka, Ez magyarán azt jelenti, hogy több. egymás­¡sal is kapcsolatban álló részből tevődik össze A munkahelyeken is van ál­lomány. Az Igazgatóságon (700 kötet), a Vontatási Fő­nökségen Makón is. Ez azért alakult igy, hogy az itt dolgozók hamarabb jut­hassanak olvasnivalóhoz. Az összetételről annyit, hogy a munkájukat segítő müvek — szakkönyvek — mellett szépirodalmi müvek is, a vetélkedők anyaga is megtalálható. — Az otthonosan beren­dezett könyvtári rész 3 szo­bából áll: az előtér a fo­•lyóiratlapozgatóval, a köl­csönző és a raktár. Nézzük sorjaban. — 29-fo!e folyóirat van a könyvtárban — mondja Gu­lyásne. — Mindegyik egyet­len példányban; korosztály, érdeklődési kör szerint meg­osztva. A Délmagyaronszág és az országos napilapok mellett főleg a népszerűbb, olvasmányos hetilapok sora­koznak a polcon, de vannak vasutas szakszervezeti és más jelleg kiadványok is. A közlönyökön kivül csak a Rakéta regényújságot köt­tetik, irodalmi értéke és nagy keresettsége miatt. — Mekkora a könyvállo­mány? — A könyvtárban 18 000 kötet van. A válogatásban mindig a vezető egyénisége dönt — mert egyszemélyben kell a beszerzésen, a fel­dolgozáson át az elrakásig mindent megcsinálni. (Magam is emlékszem az indulásra, amikor a szó szoros értelmében kétkezi munkával kellett létrehozni a most oly meghitt olvasó­polcokat). — A keret évi 60 000 fo­rint, ebből 1050—1100 köny­vet. lehet beszerezni. Nem kevés ez? — Sajnos elég kevés. Ar­ra is kell gondolni, hogy az emberek kevesebbet köl­tenek könyvre (minden el­lenkező, jópofáskodó sta­tisztika ellenére is, mert e könyvárak jóval magasab­bak) — és a könyvtártól várják a nepszerű művek beszerzését is. — Kik látogatják a könyvtárat? — Körülbelül 500—600 olvasónk van. A beiratko­zottak két nagy csoportra, a gyerekekre és a nyugdíja­sokra oszlanak; 50 a fiatal és 83 a nyugdijasok száma, a többi olvasónk is inkább az idősebb nemzedékhez tartozik, de akad főiskolás, gimnazista. Ez magától adja munkánk jellegét is. — Miért? — Gyermekkorban kell az olvasást kezdeni. Ügy kell foglalkozni a látogató­val, hogy igényes, állandó­an érdeklődő, művelt ember váljon belőle. Az olvasóvá nevelés gyermekkorban kez­dődik, ezért könyvtárisme­reti órákat tartunk. Aki lá­tott már zavartan tébláboló tétova gyereket, vagy akár felnőttet is a könyvtárban keresgélni, átérzi a mon­dottak igazságát. — Apropó felnőttek. Ve­lük mi a helyzet? — Ahogy mar említettem, •olvasóink jelentős része nyugdíjas A nyilvántartás is az ő szokásaikhoz alkal­mazkodik. Ketten dolgo­zzunk, kolléganőm napi 4 órában segít, ö is nyug­díjas, a könyvtár heti 24 órában van nyitva, este 6­ig. de 1 nap délelőtt is. Az olvasók elég sokfélék, 2 főbb csoportot érdemes ki­emelni. A határozott, név­vel, címmel érkező, rend­szerint sietős látogatók, cs a böngésző, de a tapintatos segítséget is igénylő olva­sók. A nyugdijasok az utób­bihoz tartoznak. Szeretnek ide járni. A könyvtár affé­le „KULTÚR SZTK" is, ahol panaszkodni lehet — és ahol meghallgatásra is találnak, hiszen itt nem 2—3 perc jut egy „betegre" —„ olvasni,, beszélgetni. A könyvtál' pótolja az egyre nehezebben elviselhető kö­zösséghiányt. A már emlí­tetteken kivül elmagányo­sodott embereknek szellemi táplálékot, jó szót, és — ha átmenetileg is — otthont adni a legszebb emberi munkák egyike. Rozsnyai Jenő Amit az elidegenedésről már jó ideje kézen-közön annyian összeírtak, tanúsít­hatom: bizony nem csupán célzatos-dogmatikus torzítás, elkényeztetett nyugati értel­miségiek nyavalygás-soroza­ta vagy éppen zavarosfejű filozófusok-ideológusok szé­pen fölcicomázott agyszüle­mény-gyűjteménye. Egészen hétköznapi, szinten, a felszí­ni létforma keretei között sem az: lehet persze, csak azért, mert életemben elő­ször lévén teljesen egyedül, feleség, otthoni barát, rokon, kolléga nélküli Európa nyu­gati felében — úgy éreztem, valami hidegség ragad tar­kón olykor, úgy a második nap végétől kezdve, a hotel­recepciótól a szenzációs, egész éjjel nyitvatartó ve­gyesboltig. a szomszédos pékségtől a C&A áruházig, a Philips-márkabo'.ttól a McDonald's gyorsbüfékig, mindenütt, ahol a tökéletes, szinte emberfölötti udvarias­ság, előzékenység és segítő­kész jólneveltség páratlanul gazdag változataival talál­kozhat mindenki. Viszont az eszményi kiszolgálás, a haj­meresztöen pontos, a végle­tekig minőségi szolgáltatá­sok özönében, kedves moso­lyok és készséges közremű­ködések ölelésében mindin­kább erőt vesz rajtam a rémkép. hallom, előírásos angolsággal: hogyne uram, igen uram. természetesen uram. ahogy parancsolja uram, azzal együtt dögöljön ön meg uram, természetesen persze, csak ha kedve tartja. Igen uram, hogyne uram, természetesen uram .. . Hogy mindez mitől? Esküszöm, tulajdonképpen nem is tu­dom. Egyvalami azonban hiányzik, de nagyon. Nem tudom, micsoda. A fene az osztünd i j ja 1 A mszterda m ban kódorgó jó dolgomat... Az­után egy fura-szép példa (vagy ellenpélda, ha úgy tet­szik) mindent megold és megmagyaráz. Berci bácsi a neve. Berci bácsi körülbelül egy­idős ve'.em, szóval tán még nem is annyira bácsi, abban az életkorban lehet, amit a jó öreg Dante az ember­élet útjának leién járónak mondott — tán annál csak kettő-hárommal több: har­mincöt körüli. A szálloda roppant előkelő lounge-ában, teázó-halljában vártam rá, s amikor megjelent egy tor­zonborz, szakállas-nagv hajú, csuklyás-kabátos ifjonc, ga­rabonciás vagabund, inkább hittem az úri Ambassade hotelbe betévedt kóbor ho­bónak vagy jobbik esetben is éhenkórász nyugati örök egyetemista-kóficnak. mint Àlbert van der Schoot úr­nak, az amszterdami egye­tem esztétikai és kultúrfilo­zófiai tanszéke vezetőjének­professzorának, aki jobban ismeri Lukács Györgyöt, az Elet és Irodalmat meg a székely népballadákat felte­hetően igen sok magyar ér­telmiséginél — és ráadásul magyarul köszön rám! A budapesti zeneakadémián tanult a hetvenes évek első felében, azóta is sűrűn jár Magyarországra, és „vagy egy tucat gyereknek, magyar barátaim csemetéinek én már csak Berci bácsi va­gyok". Ügy három és fél perc múlva — a kipróbált, örökbiztos jel — már úgy beszélünk egymással (ma­gyarul. angolul, mikor hogy szottyan kedvünk). mintha annak idején együtt jártuk volna a nagy, ezer kilométer mély szegedi egyetemista éj­szakát, fröccsökkel végtele­nített óriás entellektüel be­szélgetések néhai dzsungelé­ben. Pedig Berci bácsi alig félórája ül csak itt velem, egy angol módra erös. pom­pás tea mellett, jó két óra repülőútra Budapesttől, a Heerengracht partján, s máris a nyugati meg a kö­zép-európai ember különb­ségeinek dilemmáinál tar­tunk. a Nyugat naivitása és bántó közönye éppúgy tár­gyaltatik, mint a nemzetisé­gi kérdés mind kínzóbb vol­ta „amarra", azután a lehető­ségek. amelyek nehezek, és a megvalósítások, amelyek még nehezebbek. A tea egy­re finomabb, a csatorna, a fenséges Heerengracht. partja odakünn egyre fényesebb. Az élet hihetetlenül izgal­mas: ime, a holland válto­zat. Sőt. ilyen tán nincs is: csak európai létezik? Idővel Berci bácsi magá­val visz, ebéd előtt még ugorjunk be a néprajzi in­tézetbe, ott még akad egy kis dolga. A szálloda előtt oda­ballag a biciklijéhez, elold­ja, mint D'Artagnan a lovát, a csomagtartóra mutat — .no, pattanj föl, pajtás —, és már karikázunk is. át a grachtok hidjain a csatorna­partokon és az óriás hirdeté­sek mellett, a fakó német­alföldi ég alatt, úgy tűnik, szédítő, sebességgel és biz­tonsággal, istenien bizony­talan, távoli úti cél felé. Eleget hullottam-láttam a már közhelyszámba menő it­teni biciklidivatröl (nem is divat: specifikum, originális szokás ez), a kétkerekűek millióiról és a mindenhol gondosan kiépített (és ma­ximálisan kihasznált), vörös­téglás bicikliutakról — most mégis Berci bácsi biciklije ezen az országközhelyen messze túlmutatóva növeke­dik. Az oldottság. a napok óta mind kinzóbb. nom-is­tudom-micsoda-ez-elidege­nedettség fojtogatásától sza­badító emberség járművévé. Azt szimbolizálja, ami itt ed­dig egyedül igazán hiányzott: egy meleg, meghitt mozdu­latot, érintést a karomon, ha­veri odacsapást a vállamra, kacsintást, enyhe oldalba­lökést, olyasmit: gyere, brin­gázzunk végig a világon, ne törődj semmivel. Igaz persze. Berci bácsi csodabiciklijével együtt félig-meddig már ma­gyarnak is számit. Lehet hogy mindehhez minimum ilyen közép-európai vérát­ömlesztés szükséges? DomnnkTTs László Edvin lett, s úgy maradt. . . Miskolci színész, Szegedről Járva az Alföldet, Du­nántúlt, északot, szinte nincs az országnak olyan zuga, ahol ne futna össze az ember egykori szegedivel, aki itt született, itt koptat­ta az iskolák padjait, itt dolgozott, aztán elkerüli va­lahová orvosnak, mérnök­nek. jogásznak, tanárnak, kutatónak, és isten tudja, még minek. Miskolc sem kivétel ez alól, pontosan ta­lán föLsorolhatatlan az otta­ni szegediek névsora. Közü­lük egyik; nevével a mis­kolci teátrum plakátján ta­lálkoztam, majd nem sok­kal később személyesen is, Ábrahám István színész­szel. — Hány éve vagy Miskol­con? — Jóval több mint egy évtizede. Huszonhárom éve érettségiztem a szegedi Ság­váriban, utána Pestre ke­rültem a színi főiskolára, diploma után három évadot Kecskeméten töltöttem, s onnan Miskolc. Közben volt egv kétéves kirándulásom Pécsre. — Ez elég nagy idő. El­szakadtál Szegedtől telje­sen? — Nem. Szüleim, közeli rokonaim, legjobb baráta­im ott élnek, ha csak tehe­tem, hazamegyek, szülővá­rosomba. A mai napig sze­gedinek érzem magam — Ennyi év ultin köz­helyként hat ... — Akj kimegy külföldre dolgozni, attól még magyar, nem? Azért, mert Miskol­con dolgozom, szegedi va­gyok- Nem tudom, más hogy van vele, én igy gon­dolom és érzem. — Kikre emlékszel szíve­sen? — A gimnáziumi évekre, tanáraim közül elsősorban Kordé Imrére, aki az ön­képzőkörökön nagyon so­kat foglalkozott velünk, töb­bek között Jobba Gabival is. Neki köszönhetem, hogy ezen a pályán vagyok. Az­előtt halt meg szegény né­hány nappal, miután meg­kaptam a papirt. hogy fel­vettek a főiskolára. — Eljönnél a szegedi szín­házhoz? — Ügy érted, ha hívná­nak? — Igen. — Nehéz lenne mert a közönség nem ismer. Ahhoz, hogy elmenjek a szegedi, vagy más színházba, vissza kellene fiatalodnom 15 évet. Itt Miskolcon megismert a közönség 25 évesen, láttak, hallottak 30, 35 évesen, szó­val együtt „öregedtünk". Ügy érzem, szeretnek, nép­szerű, amit csinálok. — Miket játszol.' — Főként zenés, énekes darabokban játszom. A fő­iskolán prózai szakon vé­geztem. Kecskeméten R adó Vili bácsi, egykori színigaz­gató rám osztotta a Csár­dáskit'álynöben Edvin sze­repét — s úgy maradtam ... Most a Mária főhadnagy bonvivánját játszom. — Ha Szegeden jársz, fel szoktad keresni itteni kol­légáidat? — Keveset ismerek közü­sük. Ha Király Leventével, Mentes Jóskával összefu­tunk. mindig jókat beszél­getünk. Márciusban talán hazalátogatok . .. Tarnai László r Értékesebb gumitömlők A tengeri olajbányászat­ban, valamint a vegyiparban nélkülözhetetlen speciális gumitömlők gyártásának fej­lesztésére mintegy 260 millió forintos beruházást fejeztek be a múlt év végéig a Tau­rus szegedi gyárában. Az elektronikus vezérlésű gép­siírókkal megkezdték a ter­melést. s az év elejétől a korábbinál termelékenyeb­ben, nagyobb használati ér­tékű, a világpiacon verseny­képesebb tömlőket gyárta­nak. Az új berendezések le­hetővé teszik, hogy az eddigi 30 méteresek helyett akár 200 méteres hosszúságú töm­löket is készítsenek. Ezek sokkal előnyösebben alkal­mazhatók a nagyobb távol­ságra történő olajtovábbítás nál, mert kevesebb toldozga­tásra van szükség, kevesebb csatlakozó szerelvényt kell a vevőnek megvásárolnia Utazási újdonságok Kedden a Rege Szállóban a Cooptourist idei utazási ajánlatairól tartottak sajtó­tájékoztatót a szövetkezeti utazási iroda vezetői. Az idén 137-féle Cooptou­rist-program közül válogat­hatnak az utazni vágyók, az ajanlatok egynegyede új­donság. A nyári programok jelentős részét a tengerparti üdülések teszik ki. Bulgá­riában a kempingektől a luxusszállodákig minden igénynek megfelelő ajánla­tokat tartalmaz a Cooptou­rist új programfüzete. Szé­les a választék a jugoszláv és az olasz tengerparton kí­nált üdülöprogramokból is. Bővült a körutazások vá­lasztéka: új ajánlat példá­ul a Spanyolonszágot, Por­tugáliát és Marokkót érintő körút. A Szovjetunióba 13­féle utat indítanak, 60 cso­port részére. Érdekesnek ígérkeznek az NDK kevéssé ismert területeit felfedező látogatások, s továbbra is kínálják a közkedvelt bé­csi és isztambuli kirándulá­sokat, s néhány egzotikus utat. A legolcsóbb utat Várná­ba. illetve Neszebárba kí­nálják. alig 1200 forintért 7 napot tölthetnek el az egyé­nileg utazók magánszálláso­kon. teljes ellátással. A leg­drágább út a csaknem 100 ezer forintért meghirdetett tizenegy napos japán prog­ram, mely egynapos indiai tartózkodást is magában foglal. A nyugati utazások árai átlagosan 8-10 százalékkal emelkednek, de nchuny or­szágba, igy például Auszt­riába. az NSZK-ba 2« szá­zalékkal magasabb áron le­het utazni mint tavaly.

Next

/
Thumbnails
Contents