Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-05 / 3. szám

Hétfő, 1ÜS7. január 5. Munkásgyűlés a szalámigyárban Önállóan startolnak A Szegedi Szalámigyár és Húskombinát minden telepen munkásgyüléssel kezdték az új évet. A szombat reggeli eseményen a vállalat 2 >00 dolgozója vett részt. Bálint László vezérigazgató a központi telepen számolt be munkatársainak az elmúlt év eredményeiről, s gondjairól, s vázolta a tröszti keretek felbomlása utáni önállóságból adódó új feladatokat. Nem volt könnyű az 1986os esztendő. Egyrészt a felvásárolt alapanyag mennyisege kevesebb volt a kívánatosnál, másrészt a 350 millió forintos vágóüzemi rekonstrukció is megnövekedett feladatokat jelentett. Szerencsére ebben az időszakban is sikerült a lakossági igényekot jó minőségben teljesíteni. A növekvő fogyasztásnak a húsipar nem volt akadálya. sót az elvárt 60 százalék körüli alacsony árfekvésű termékarányt 65 százalékra teljesítették. A nem rubeleiszámolási export is meghaladta a tervezettet. Az idén életbe . lépett új felvásárlási áraktól azt várják, hogy a sertésfelvásárlás kilép a holtpontról. A szalámigyártáshoz használt nagysúlyú sertésekre különleges export felárat fizetnek, hisz ez az alapanyag a jó minőség alapfeltétele. Az önálló gazdálkodás első éve próbatétellel jár, s ez a nehezebb, de mégis szebb feladat bizonyíthatja a vállalat életképességét. A műszaki fejlesztés folytatásaként befejeződik a bélüzem rekonstrukciója, s a vér étkezési célú felhasználásának műszaki feltételeit is megteremtik. A közvetlenebb fogyasztói kapcsolatteremtés újabb állomásaként új húsboltot nyitnpk a Jókai utcában. Nosztalgia hatvan forintért — Hogy az apró alma kilója? — Nyolcért viheti, ne sokallja, annyit megér! Ne menjen tovább, hétért már mérem is, adja a szatyrát! Nehogy azt higgye, hogy a nagyobb, hullafoltossal jobban járna, ízletesek ezek, csak sok volt a fán. Ha a panelba viszi, ez még tovább is eláll. Hatért adom a sütőtököt, higgye el. mézédes. A másik táskába belefér ez a darab. Hat kiló épp, honnan venne ennyi vitamint ilyen olcsón? A fiatalember már indul is a Marx téri buszmegálló felé. Ennyi volt a megbízása, hogy vegyen egy szatyor almát. Ez megvan, sőt, ráadásnak még ott a tök. Nem is sokat költött, az asszony is biztosan meg lesz elégedve. A kofasoron szokatlan mondat üti meg a fülem: — Kérek egy kiló bagolytüdönek valót, felesbe. — Ugyan mi lehet ez, hisz nem á hentesüzletben áll sort a nagypapa. — Járkáltam itt a standok előtt, s megláttam az aszalt szilvát és az almát. Eszembe jutottak a régi ízek, anyám karácsonyböjtjére főzött belőle valami kompótfélét, azt neveztük bagolytüdönek. A feleségem se szokott már ilyet csinálni, de úgy gondoltam, az unokák is kóstolják meg, amit én annyira szerettem. A dédi még biztosan nem felejtette el a módját. Igaz, a karácsony már elmúlt, de a gyerekeknek most is el lehet mesélni, hogy mint is volt régen. A nosztalgia megéri ezt a hatvan forintot. A káposztáshordók mellett bekecsben, fázósan topog a fiatalasszony. Nem nagyon szóiingatják, a január jóval csendesebb időszak, mint az ünnepek előtti pár nap. — A káposztát huszonhatért, a savanyúságot negyvenért adom. Fél nap alatt jó, ha húsz kilót kimértem. Mindegy, reggel behozott a férjem, s csak a déli órákban jön vissza értem. Eladó a portéka, hát türelmesen várok. Ilyenkor is itt kell lennem a szokott helyemen, hisz a vevők visszajárnak, ne hiába keressenek. Ha valaki most vág disznót, annak csak keli a káposzta. Mi termeljük odahaza a hozzávalót, lesavunyitjuk, kitart tavaszig. Nem lehet mindig akkora a kereslet, mint karácsony előtt, bizony akkor egymás után ürültek a hordók. Odabent a piaccsarnokban nyurgára nőtt uborkát is látni, kétszázért kilóját, s kétféle fehérpaprikát tízért és tizennyolcért — természetesen darabját. Ezek iga zi primőrök, meg kell fizetni a fűtés árát. Hát nem verik érte egymást az emberek. Azért jó, ha ez is van a választékban, darabonként csak-csak elkopogat egy-egy ládával. Akinek megvan rá a pénze, hadd vigye A vitamin ára Sorállás közben két nyugdíjas néni beszéli meg a mai menüt. — Ügy ráéhezlem egy jó zöldséges levesre. Szép ez a karfiol, nincs megbarnulva. Igaz, 35 forint nekem nem kis pénz, de a hús még drágább lenne. Különben sem árt ünnepek után egy kis „diétás" koszt. Amit nem teszek a levesbe, bundába kirántom. Kevés kell mar nekem, amióta az uram nem él, nem is nagyon tudom, miért főzök, olyan kevés fogy el egy nap. A polcon citrom, kubai narancs, grapefruit. Ha jól megnézzük, ezek az olcsóbb déligyümölcsfajták se kerülnek többe, mint a szép körte, vagy a télire eltett kövidinkaszölp. Ke|l ilyenkora vitamin, a szervezet megköveteli a magáét. Ha valaki keres, biztosan talál, esetleg nem is az ízléséhez, de a pénztárcájához való gyümölcsöt. Csak szét kell nézni, ha nem itt a piacon, akkor az ABC-ben, vagy a maszek zöldségesnél. Attól függ, ki mennyi időt szán rá. Mégis csak jobb, mint legyengült szervezettel az orvosi váróban üldögélni, vagy a patikában levélszám venni a C-vitamint. A 10-es ABC-ben a hét végi zárás előtti órákban már igencsak kifogytak a rekeszek. Az üzletvezető szerint nem baj, hétfőn jöhet helyére a friss. A szombati forgalom rácáfolt az eddigi tapasztalatokra, úgy látszik, a háztartásokban kifogytak a tartalékok. Újdonsággal is találkozhattunk a zöldségespultoknál. Megjelent a retek a fűtetlen fóliák alól. Ezt egy termelő hozta be, nem valami szemet gyönyörködtető az áru, de mivel az első „fecske", 3,50-ért csak elment csomója. A dömping idején már a minőségre is jobban lehet majd figyelni. — Paradicsom az ünnepek előtt volt, elfogyott belőle hatvankilónyi. A hatvanforintos ár ilyentájt nem mondható soknak. Egy-két darabot csak ki tud fizetni, ha valaki annyira ráéhezett. A saláta nem volt valami szép, nekünk nyolc forintba volt,- de ötért adtuk. Annyit megért a vásárlóknak is, meg nekünk is, hogy elfogyott. Gombát szoktak még behozni a termelök, a sampiont 110-ért, a laskát 60ért adjuk. A friss, zsenge árut mindig keresik. Átmeneti időszak ez a mostani. Decemberben a déligyümölcs volt a sláger, most egy kis szünet van az újdonságokban. Szerencsére nem sokáig. A retek nagybani felvásárlását a hét elején megkezdi a Zöldért, s egy-két hét múlva a fóliás saláta is nagyobb tételekben jelentkezhet. Aki úgy találja, hogy a primőr nem az ö pénztárcájához való, még mindig van egy megoldás. A mirelit borsóból, zöldbabból, gyalult tökből, lecsónak valóból vissza lehet csempészni valamit a nyár ízeiből. Vagyis, valahogy ezt a telet is át lehet vészelni, mint a többit A kiskertes ilyenkor nem a piac felé veszi az útját. A pincében ott a lerakat almából, körtéből, gyökérből, káposztából, s ki tudja még, hogy mi másból. S ha még mélyhűtője is van, ő az igazi nyerő. A saját borsónak, málnának, őszibaracknak semmivel sem hasonlítható az íze. Talán ez a kereskedelemből megspórolt árualap is hozzájárul, hogy az üzletekben is bővebben és megfizethető áron tudjuk a mindennapi zöldséggyümölcs kollekciónkat öszszeválogatni. Tóth Szeles István Mai megváltók Pár évvel ezelőtt találkoztam egy nagyon barátságos házaspárral. Az erdő szélén húzódott meg, kicsi tanyában. A baj csak az volt bennük, hogy semmit nem tettek, ami ebben a házban a világ kezdete óta mindig törvény volt. Csak annyit dolgoztak, ami máról holnapra életben tartotta őket. Elméletekben azonban igen gazdagok voltak. Szerénységükben azt is elviselték, hogy társbérletben éljenek velük az egerek. Madzagon lógatták le ruháikat a plafonról, hogy azokba be ne fészkelhessék magukat. Akkor volt hét hónapos terhes a feleség. Aggódtam eljövendő gyermekéért. Később másikkal is találkoztam, ez is erdő mellett lakott, diplomáját ez is a szegre akasztotta, és ez is gyereket várt. A nyugalom és a friss levegő a legeslegjobb orvosság, a baj csak az, hogy az életnek ezen a legalacsonyabb szintjén megélni pem lehet. A napokban jöttem rá, hogy járvány terjed tanyáink között. Harmadik párral is találkoztam. A férfi itt is koncepciók szerint nem dolgozott semmit, és tanait mindenáron tovább akarta adni. Tézisei a zajos tudomány minden lételét magukba olvasztották. Lelke nagy és hatalmas, a nagy változásokat hajlandó egészen közelre hozni. A megye legszélétől, szintén erdő mellől, egészen Szegedig tömte a fejemet. Azt mondta, a nagyhatalmak közötti ellentétek ennek az évtizednek a végéig simára vasalódnak, és hajlottam is rá, hogy igazat adjak neki. Annyira kés élén táncol a világ, vesztébe rohan, ha továbbra is riogatjuk egymást. Ö ellenben üdvösnek mondta az emberfölöslegeket megcsapoló kisebb háborúkat. Mit tenne ö, ha ilyesmi csapna le ránk? Természetesen abban is tanait hirdetné, szunyókálna és nem harcolna. Könnyen meggyőzött, hogy a biológiai ellenálló-képességre alapozott növényvédelemnek is el kell jönnie hamarosan. Ha annyira mérgezzük magunkat ezután is. mint eddig, egyetlen pohár vizünk nem marad, amelyikben nem lapulna meg hplálos veszedelem. Itt., a homokon, sokkal gyorsabban megy bele a műtrágya a talajvizekbe, onnan meg a kutakba. itt már a vészharangok kongatásával is elkéstünk volna, ha akarnánk kongatni egyáltalán. Lehet, hogy ebben is igaza van. Titkos nyavalyák is fölütik a fejüket, nem győzik kapkodni fejüket az orvosok. Igaz, nagyon is igaz. Csak az a nem igaz, hogy elég kifeküdnünk az almafa alá, és várnunk, hogy az ölünkbe essen a tudomány legüdvözitőbb almája. Azt is mondta, hogy nincsen igazuk a pesszimistáknak. Nem fogynak el energiakészleteink, sőt itt kopogtat már az ajtónkon a kirneríthetetlen, örök energia. Lehet, hogy a biológia hozza el nekünk, lehet, hogy vadonatúj fölbontási rendszerrel a betontuskók és panelházak romjaiból nyerjük, mindez a tudomány dolga. Mi csak legyünk kéznél, hogy el tudjuk fogadni, amit fölkínál nekünk. Ahol ennyire vehemens a befogadási készség, ott nagy baj nem lehet. Elitélte például a magát agyonhajszoló embert, és ebben is egyetértünk. Magát zsákmányolja ki, aki többet vállal. Az még csak a jövendő dolga lesz, hogyan bonthatjuk föl a betonházak törmelékét, de a bennük élő — sajnos, nem csak az övék! — házassága már most is fölbomlik, és gyermekeiben lelki törmeléket hagy maga után. ö tehát egyáltalán nem hajtja magát, igényei alászállításával akar kitérni a hajtás veszedelme elől. Olyan állást vállal, ahol egyetlen enyhe szolgálat után legalább három szabadnap következik. A szolgálat alatt elkezdheti fűzni teóriáit, és a rákövetkező három napban érlelheti. A családot pedig annyira szentnek tartja, hogy azonnal vissza akarja állítani a régesrégi nagycsaládokat, a hadas településeket, ahol a dédszülők, nagymamák-nagyapák, apák-anyák mellett növögethet föl az új nemzedék. Hogy ki viseli a kalapot? A szent béke korában ez csak idétlen kérdés lehet. Tudja, nagyon tudja, hogy az örökös hajtással egy életre beoltott öregeket nehéz lesz ránevelni a lelket tápláló semmittevésre, de bízik rábeszélő képességében. Szerinte már most indulhatna a buli, legalább húsz kompánia jelentkezne rá, csak a tanyákra kell várniuk még egy kicsit. A dolgok legfőbb kigondolója természetesen ő maga. a többinek csak követnie kell. Erősen állítja, a külföldi hippimozgalomhoz. komoly köze nincsen, bár minden használhatót igyekszik átvenni tőlük. Termelni csak annyit akarnak, amennyit „az anyaföld magátul megteremne talán", illetve amennyit a tudomány az ölükbe hullajt. Tanult ember az illető, szakközépiskolát végzett, és mindent összeolvas, ami a kezébe kerül. Nagy bogrács a feje, minden tudomány belefér, össze is zutyulja benne mindet. Arról szó se lehet, hogy akkor költözzenek ki, amikor már kézzelfogható eredményei lesznek a tudománynak, mert akkor már el is késtek. Filébe kell menniük az eseményeknek, kéznél kell lenniük befogadásukra. Mindet, egyszerre. Riogattam már az embereket avval a rémképpel, hogy elvadul a tanya, ha nem vigyázunk, de azt nem gondoltam, hogy a jázminlelkületű bolondok ilyen gyorsan föltámadnak. Most is azért jön be a városba, hogy szóljon társainak, készüljenek. Az ne zavarja őket, hogy laknak kint még dolgos emberek. Szükség is van rájuk, amíg a tudomány nem potyogtatja az almáit, addig is élniük kell. Tőlük szedhetik össze addig, amire minden életnek szüksége van. Azt senki nem kivánhatja tőlük, hogy prófétaként sáskát enni menjenek ki a sivatagba. Mire megáll a busz, szent meggyőződés vesz erőt rajtam. Ez a folyton beszélő, egyébként ép és egészséges fiatalember újabb szempontokat adott: a tétlen tanya, nagycsaládi viharokkal. Ettől is ments meg, Uram, minket! Horváth Dezső Uj baromfiexportör, a Hungavis fl távcső néha bepárásodik A pusztai szél porhót vagdos az ember arcába, s végignyargal a jégmezőn. A gátakhoz simuló csontváz nádas fagyott bugájú rozsdás szálai furcsán pattognak. A fehérség felett kékes rétihéja lebeg. Süt a nap, csillog a hó, s nézinézi a héja, hogy miről árulkodik a véghetetlen csönd. Mi adja a Fehér-tó téli varázsát, mi vonja e tájra a madarat akkor is, amikor a fagyok dermesztik a tavak tenger tükrét? Miről mesél — az ember számára — a Fehér-tó téli szépsége? Vitorlázik a héja, de ott a nádkúpoknál hirtelen megfordul, s kanyarodik — egy nagy csapat fácán szorong az etető alatt. Futva indulnak a nád sűrűje felé, egy bicegő „kukuriku" elmaradt, s már tépi is a tollakat a héja, reggelizik. Valahol egy pápista varjú — kár ... kár ... s hamarosan kórusban panaszkodnak. Nem tetszik üres gyomruknak a héja bőséges falatozása! A távcső néha bepárásodik, s törölgetni kell. Egy róka óvatoskodik a nádból, felrebben a héja. Körülszaglálja a fácánmaradványt, s felkapva a nádtorzsák közt elsurran. Barkós cinegék csilingelnek nyomában, s nádisámányok méltatlankodnak vékony hangjukon. Amott a jégmező közt szürke hullámok, a feltörő talajvizek „melege" varázsolta. Sarki búvár szomszédságában örvös bukók halásznak, s sok a kerceréce is. A tél madárvendégei ők, de csak addig maradnak, amíg a szürke hullámok jégpáncélba nem dermednek. Hosszú az út a tavak közt, de már érzik a halászházak vasárnapi füstje. A halak telelői fölött sirályok hullámzanak, s több tucat szürkegém ácsorog a lékek szélén. Itt maradtak telelni is! A lassú pontyok közül szigonyoznak egyet-egyet, s megvan a fennmaradáshoz az energia. Havasi pityert zavar a nagyörgébics, s ijedt cserregéssel apró ökörszem figyeli. A csatornánál vén füzek ácsorognak, gallyaik közt fenyőrigók kercegnek, szavuk a buszmegállóig kísér. Mögöttem búcsút int a jégmuzsikás januári Fehértó..., ahol a madárélet ilyenkor is lassan telikmúlik, mint az örökkévalóság ... Csizmazia György Január elejével megkezdte tevékenységét a Baromfi Külkereskedelmi Közös Vállalat, a Hungavis, amely januárban 20 ezer tonna baromfihúst exportál. Arra számítanak, hogy már a gazdálkodás első évében 5— 6 százalékkal több baromfiipari terméket juttatnak el a külpiacra, mint amennyi a baromfiágazat 1086. évi exportja volt. A közös vállalat, amelyet 18 baromfi- és egy tojásfeldolgozó üzem alapított, évente 220—240 ezer tonna baromfiterméket értékesít külföldén. A konvertibilis elszámolású piacokon — Nyugat-Európában, a KözelKeleten és Dél-Amerikában — 1987-ben 100 ezer tonna baromfihúst és feldolgozott árut, továbbá ezer tonna libamájat, s mintegy 2500 tonna tollat szándékoznak eladni. Tervezik, hogy exportálnak Angliába, a Skandináv-államokba és Japánba is. A szocialista országokba az idén mintegy 130 ezer tonna baromfiterméket Iküldenek; ennek kilenctizedét a Szovjetunió vásárolja meg, ám jelentős tételeket küldenek Kubába, az NDK-ba és Romániába is. A Hungavis tervei közt szerepel, hogy a termelő vállalatokat nagyobb mértékben bevonja a külkereskedelmi üzletek előkészítésébe. Az üzemek képviselői is részt vesznek majd az üzleti tárgyalásokon, ami természetesen a termelő vállalatok szakembereitől is bizonyos kereskedelmi felkészültséget követel meg. A vállalat az eddigieknél is jobb minőségű, versenyképesebb áruk előállítására ösztönzi a baromfifeldolgozó üzemeket; ebben maga is segíti partnereit. A feldolgozó üzemi gépek jelenleg nehezen beszerezhető alkatrészeit és kisebb részegységeit például .importálja, illetve lízingügylet keretében biztosítja számukra. A baromfi vágóhidak soron következő rekonstrukciójához gépek, gépsorok behozatalát tervezik. A Hungavis fővárosi székhellyel működik, a Külkereskedelmi Minisztérium felügyelete alatt. A közös vállalat igazgató tanácsának elnökévé Sztupa Lajost, a Sárvári Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatóját, vezérigazgatóvá Jásdi Istvánt választották. (MTI) Csatornázás a Velencei-tónál Ujabb üdülőterületeken fejezték be a gyűjtőcsatornák kiépítését a Velenceitónál. Agárd déli és nyugati részén hatszáz lakó-, illetve üdülőépület csatornahálózatba való bekötésére alkalmas vezeték készült el. A munkákat a Velenceitavi Intézőbizottság támogatásával és koordinálásával a területen lakókból és az üdülőtulajdonosokból alakult társulások végezték el Agárdon és Velence-Sukorón megkezdődött további szennyvizcsatorna-épitő tár sulások szervezése is. ÁVII. ötéves tervben 50 kilométer hosszú csatornahálózat kiépítését, valamint 2500 lakóegységnek a szennyvízhálózatba való bekötését tervezik a Velenceitónál, főként a déli parton: Gárdonyban, Velencén és Kápolnásnyéken