Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-30 / 25. szám

• 3 Péntek, 1987. január 30. Cipők Martfűről Somogyi Károlyné felvétele A martfűi Tisza Cipőgyár évente 11 millió pár cipőt gyárt, jelenleg hazánk legnagyobb ilyen gyára. Üj kezdeményezése, hogy országosan — külön részlegekben — állandó bemutatót és vásárt tart, a nagykereskedelem megkerülésével, így a legalacsonyabb árszinten jut majd a lakosság a gyár termékeihez. Tegnap a Szeged Nagyáruházban külön részleget nyitottak, ahol 30 fazont mutatnak be, elsősorban szabadidő- és sportcipőkből. Felvételünk: a gyár kollekciójának egy részletét mutatja be Elzárták a mecseki bányatüzet Sikeresen befejeződött csütörtökön a Mecseki Szénbányák Pécsi Bányaüzemében keletkezett tüz megfékezésének húromnapos munkája. Az üzem hatodik szintjének faácsolattal biztosított hagyományos frontfej lésében már hétfőn észlelték a széntelep öngyulladásával létrejött tűz jeleit, ezért a veszélyeztetett föld alatti munkahelyekről — az égő fejtéssel közös szellőztetési hálózaton működő szomszédos fejtésből is — haladéktalanul visszarendelték az ott dolgozó bányászokat, így senki sem sérült meg. Nyomban hozzáfogtak a tűz lokalizálásához: kedden már állt a beáramló levegő útját eltorlaszoló első gát, amelynek nyolcórás sikeres biztonsági próbája után szefdán megkezdhették és csütörtökre be is fejezték a másik oldali zárógát építését. Az egymást váltó öttagú bányamentő rajok megfeszített munkával húzták fel, majd vastagították egy méternyire a betonidumkövekből álló falakat. amelyekkel most már mindkét oldalról elvágták a levegő utánpótlásának útját. Gazdaság és egészségügy A tanácsi egészségügyi intézményekben dolgozók előtt, tegnap, csütörtökön délután Szegeden, az Eszperantó utcai pártházban Kormos Miklós, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének titkára teljes nyíltsággal beszélt ezekről, mert — mint mondotta — csak a közös •gondolkodás és cselekvés hozhat kedvezőbb fojdulatot az elmúlt évek kedvezőtlen. tendenciáiban. A népgazdaság helyzete, adósságállományunk növekvő mértéke, a népgazdasági egyensúly érdekeben hozott intézkedések részbeni sikertelensége mind-mind iközvetlenül érintik az egészségügyben dolgozókat, mivel életszínvonaluk mérséklődésében érzékelik az ország gazdasági nehézségeinek következményeit. Utalva a győri Rába vállalatnál történt döntésre, a pesti gyár felszámolására, a dolgozók elbocsátására, azt mondta az előadó: ez csak kezdete a gazdaság strukturális átrendeződésének. Remélhetően a dolgozók úgy reagálnak a szükséges, az élet által kikényszerített hasonló változásokra, hogy munkahelyüket az eddiginél jobban megbecsülik és tudásuk javát adva dolgoznak. Számolni kell azzEl. hogy az élenjáró munkahelyeken dolgozók, a teljesítményük társadalmi hasznosságának megfelelően az átlagosnál nagyobb keresethez jutnak. Kezdi elveszteni egyeduralmát a rosszul értelmezett egyenlösdi, mely egyik fő oka volt gazdaságunk lefékeződésének. Ebben az évben komoly erőfeszítéssel elérhetjük, hogy az elmúlt két esztendő átlagánál nem lett rosszabb életszínvonalunk. Amennyiben az erőfeszítés elmarad, akkor még a stagnálásban sem bízhatunk, EZ a tényekből égyértelmúen kiolvasható. Előadásának második felében az előadó azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyek így foglalhatók össze: mire számíthat 1987-ben az egészségügyi dolgozó? A szakszervezet szorgalmazza a központi bérrendezést, de ez egyelőre a célok között szerepel. Nem valósulhat meg a 40 órás munkahétre való áttérés sem, mrvel a munkaidőalap védelméhez komoly érdekeink fűződnek. VárhaNapjaink izgalmas kérdésköre az, hogy miként tud megújulni gazdasági életünk, s fölzárkózni az élenjárók sorába az ipari és á mezőgazdasági termelés. tó az egészségügyi torvény módosulása, amely szakrriai, etikai és környezetvédelmi teendőket a mai követelményeknek megfelelően fogalmaz újra. Azt kérdezik, a szakszervezet mit tud tenni, hogy a dolgozók megmaradjanak munkahelyükön? A lényegre tapintva, a kérdést helyesebb föltenni úgy, hogy a munkahely mit tud tenni? Az egészségügyben is a lénylegesen végzett munka arányában lenne szükséges a béreket megállapítani. Gond a lakáskérdés; nem minden megyében támogatja egyformán a tanács az igénylőket. Jó példaként emiitette a borsodi és BácsKiskun megyei gyakorlatot. Szólt az egészségügyi képzés és továbbképzés átfogó értékelésének tervéről, valamint arról, hogy a lakosság egész, ség romlásának megállításában milyen nagy feladatok előtt állunk. Ennek programját egyedül az egészségügyiek nem tudják fölvállalni, de abban példát mutathatnak, hogy az egészséget károsító szenvedélyektől mentesen élnek. B. Gy. Gy. 9 Áruforgalmi jelentés A múlt évi kiskereskedelmi forgalomról ad számot a Belkereskedelmi Minisztérium most közzétett áruforgalmi jelentése. Eszerint az elmúlt esztendőben a lakosság a kiskereskedelemben 503,3 milliárd forint értékű árut vásárolt, folyóáron 8,2 százalékkal, az árváltozásokat figyelmen kivűl hagyva pedig mennyiségében 3,6 százalékkal többet, mint a megelőző évben. összehasonlítható árakon a vegyesiparcikkek forgalma bővült a legdinamikusabban — 5,9 százalékkal —, de ettől alig maradt el az élelmiszerek és élvezeti cikkek értékesített mennyisége, ami 5,3 százalékkal volt több tavaly, mint 1985-ben. A ruházati cikkek és a vendéglátás bevelele mennyiségében 3,1, illetve 2,3 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól. Az állami kiskereskedelem os a szövetkezeti üzletek értékesítése körülbelül 8 százalékkal növekedett, a magánkiskereskedelemé viszont 33,4 százalékkal. A jelentés a decemberi forgalomból megállapítja, hogy élelmiszerekből bőséges és kiegyensúlyozott volt az ellátás. Burgonyából, zöldségből és gyümölcsből azonban a termelők a fővárosi szabadpiacokra 22 százalékkal kevesebbet szállítottak, mint 1985 decemberében, s ez 27,7 százalékos áremelkedést vont maga után. A gomba Kivételével — miből 31 százalékkal többet kínáltak a piacokon — minden zöldLégjeléből és gyümölcsből kevesebb volt. Decemberben a ruházati cikkek választéka jobb volt, mini egy évvel korábban. , Az igényeket :kisebb-nagyobb választékhiányokkal KI tudta elégíteni a kereckedelem. A korábbinál kevesebb volt viszont a hagyományos férfi télikabát, s több helyütt hiányoztak a nagyobb méretű szoknyák, kosztümök. A korábbiaknál többet kínált a kereskedelem számos vegyesiparcikkböl, például radiátorokból, fagyasztószekrényekből, villanybojlerekből, asztali rádiókból, villanyszerelési cikkekből és színes televíziókból ts. .Javult a rádiók, magnetofonok, lemezjátszók, hagyományos mosógépek és centrifugák, Valamint a házai húr tőszekrények és automata mosógépek kínálata is, ám az igényeket maradéktalanul kielégíteni még mindig nem tudták. Az építőanyagok iránti kereslet továbbra is mérsékelt, a kínálat bőséges, de még mindig nincs elegendő égetett tetőcserép, fából készült ajtó- és ablakkeret. Az új hötechnikai szabványoknak megfelelő falazóanyagokra esetenként kéthárom hetet kellett várniuk a vevőknek. (MTI) Korszakváltás... A

címben szereplő fogalom jelzővé avanzsált az utóbbi napokban a világsajtó hasábjain. Már a szerdai lapokban, amelyek Tokiótól New Yorkig, Londontól Párizsig nagy terjedelemben méltatták Mihail Gorbacsovnak az SZKP KB plénumán kedden elhangzott beszédét. Ha csupán a sajtóvisszhangokat nézzük, akkor is elmondható, hogy az utóbbi évek egyik legfontosabb megnyilatkozásával szembesíthettük magunkat, tapasztalatainkat, vágyainkat, a világról vallott elképzeléseinket. S aligha csak a tágabb világ érdeklődésére tarthatnak számot a Moszkvában elhangzottak, hanem szűkebb pátriánkéra is. s az érdeklődésnek mi lehetne a legbiztosabb jele: már kora délelőtt hiány mutatkozott az árusoknál a napilapokból. Tőként, a Népszabadságból, amely — terjedelmi és egyéb lehetőségeiből következően — a miénkénél tel jesebben adhatta közre Gorbacsov beszédét. Nos, ha ekkora érdeklődés mutatkozik meg valami iránt a mindennapokban, az óhatatlanul jelzi az érdeklődés tárgyának valamilyen fontosságát. S alighanem az is sokat jelent, hogy hol, mekkora és milyen típusú érdeklődés kísérte ezt a beszédet. Számomra nagyjából úgy tűnik, hogy — ha a külföldet veszi sorra az ember — leginkább Nyugat-Európa figyelt fel a Moszkvában történtekre. Hogy miért? Talán mert a beszéd általában, s főként annak gazdaság- és társadalompolitikai részei számukra úgy értelmezhetőek, hogy a Szovjetunióban pragmatikus folyamatok indulnak útjukra. Alighanem ez váltotta ki mindenekelőtt az általában kedvező nyugat-európai fogadtatást. Az a felismerés. hogy a Szovjetunióban is egyre-inkább meghatározóvá válik a dolgok, folyamatok és jelenségek gyakorlatias megközelítése, ami szinte görcsoldóként hathat arra a progresszióval rokonszenvező, politizáló és közvéleményt formáló nyugat-európai értelmiségre, amelynek hangulatát, a világról megfogalmazott véleményét évtizedeken át lényegében furcsa ambivalencia határozta meg. Mert részben számot vetettek a világ geopolitikai adottságaival, beleértve a közvetlen szomszéd szocialista világrendszer létét, s a Szovjetunió „szuperhatalmi" szerepét, ugyanakkor viszont gyanakodva figyelték, hogy a Szovjetunió belső és külső problémáit sokszor elsősorban ideokratikus szemszögből közelíti meg — legalábbis deklarációiban —, ami eleve kétségeket ébresztett sokakban Európa nyugati felén a szomszédos „szuperhatalom" hosszú távú céljai, elképzelései, szándékai iránt. Ennek egyenes következménye lelt, hogy az Egyesült Államokkal mind szorosabbra fűződtek ' azok a stratégiai kapcsolatok, amelyek a Szovjetunió vélt „kiszámíthatatlanságát" voltak hivatva egyensúlyozni. Ügy érzem, hogy az SZKP KB plénumának sajtóvisszhangja arról is árulkodik, hogy a nyugat-európai közvéleményformáló erők progresszívebb része reménykedve és rokonszenvvel fogadta a „fordulatot". Mintha az lebegne a szemük előtt, hogy egy, a dolgokat és folyamatokat immár gyakorlatiasabban kezelő Szovjetunió — ha ez a kibontakozás sikerrel jár — olyan partnere lehet NyugatEurópának ezen a kontinensen, amellyel a napi reálfolyamatokban egészséges, mindkét lel számára hasznos kapcsolatokat lehet kialakítani és folyamatossá tenni, s amelynek révén csökkenhet Európa függősége Amerikától is. Vagyis létrejöhet egy kevésbé polarizáltabb világ, amelynek a gyakorlatiasság közös nyelve lehet szervező ereje, immár valóban a kölcsönösen kölcsönösnek felfogott érdekek jegyében. Ez természetesen csak a kérdés egyik oldala. Mert — hiszen ez is természetes — Magyarországon is nagy érdeklődés és< figyelem kísérte Gorbacsov beszédét. Ho^v miért? A magyarázat — tudom — sokféle lehet, mert mindennapjaink politikai gyakorlatában túlságosan is sok nézet feszül egymásnak, és vár olykor megerősítést. igazolást a Szovjetunióban ZRÍ ló folyamatoktól. Nos, ezeket a sDekulációkat a magam részéről messzemenően mellőzném. Inkább csak annyit jegyeznék meg: érdeklődésünk természetesen némiképpen összecseng a nyugat-európaiéval, annyiban, hogy nekünk is alapvető érdekünk egy békés,, együttműködni kész és akaró Európa, sőt világ létrejötte. S egy olyan világban, amelyben inkább nő, semmint fngv a válsággócok száma, mindenképpen alapvető fontosságú egy pragmatikusabbá váló Szovjetunió, amely gyorsan megszerezheti — európai hatalomként — az európai közvélemény jobbik részének támogatását, ha az a közvélemény el vészit i bonyolult „fenyegelettségtudatát". s egy pragmatikusabb Szovjetunió végre pragmatikusabb politikára késztetheti az Egyesült Államokat is, amennyiben az meg akarja őrizni politikai rangját a világban. Ezek a folyamatok pedig nemcsak az európai béke fenntartását szolgálhatják eredményesen, hanem egy valóban békésebb világ létrejöttét is. Alighanem ezért is kísérte mifelénk is nagy érdeklődés az SZKP KB plénumát. De aligha csak ezért. A várakozásnak nyilván voltak más motívumai is. Például azok a gazdasági-politikai nehézségek, amelyekkel éppen most küzdünk. S alighanem jó érzéssel tölthetett, el bennünket, hogy az általunk a világ által felvetett, kemény kérdésekre évek óta keresett válaszokhoz hasonlóak vannak születőben a Szovjetunióban is. Mindez megerősítheti a testvérországokat abban, hogy a felvetődő hasonló problémák gyakorlatias megközelítése nagyjából hasonló válaszokat involvál. Van azonban az éremnek egy másik oldala is. Sokan mintha nem érzékelnek azt, hogy a problémák felismerése, s az. hogy viszonylag nyíltan szembe nézünk velük, nem az út vége, hanem a kezdete. Hogy az SZKP KB plénuma éppénhogy nem diadalmenetet ígért a Szovjetunió polgárainak, hanem a fejlődés érdekében elkezdendő kemény munka mellett tette le a voksot, beleértve olyan nehézségeket és gondokat, amelyeket a sok évtizeden át védett helyzetben levő emberek igazán, saját bőrükön még nem érzékelhettek. S ezt aligha lehet elfeledni: ez a politika a fejlődést szorgalmazva számot vet azzal is, hogy a társadalomnak hatványozott terheket is fel kell vállalni az előrejutás érdekében. Mert hát azt ném adják ingyen. S ez az, amiről — Keletre figyelve — hajlamosak vagyunk elfeledkezni. Illetve, bármerre figyelve. Mert hajlamosak vagyunk arra, hogy emirtnen a véleményeket, amonnan a javakat vegyíik mércéül, s elfeledkezzünk arról, hogy amoll a javakért, emitt a véleményekért, s a majdani eredményekért kíméletlenül meg kellelt és kell dolgozni, s vállalni kellelt és kell olyan nehézségeket, amelyekkel sokszor szeretnénk nem számot vetni. Gyakorlatilag arról van szó, hogy egy pragmatikus, célorientált politikának a megvalósítása millió nehézséget von maga után. Olyanokat, amilyenekkel éppen elkezdtünk küszködni, s amelyekhez hasonlókkal nyilván a Szovjetuniónak is meg kell birkóznia. Azaz azzal, hogv az SZKP KB plénumán keményen szembenéztek a realitásokkal, még nem lesz önmagában könnyebb a helyzet, legföljebb annyival, hogy egy dinamizálódó, nagy szövetségest tudhatunk magunk mögött. Mindez azonban mai, gyakorlati helyzetünket alapjaiban nem változtatja meg, s nem könnyíti meg feladatainkat. M

indezt tudván, anélkül, hogy bármiféle messianisztikus. magyar nehézségeken könnyítő várakozásom lenne, magam is örömmel figyeltem az SZKP KB plénumán elhangzottakat. Az előbbiekben említetteken túl azért is, mert ugyan tudom, hogy ettől gondjaink, megoldandó feladataink nem lesznek kisebbek a jelenben, de könnyebb lehet helyzetünk a jövőben. Egy békésebb Európában, amelyet kevesebb politikai feszültség őröl, s egy olyan szövetségessel együttműködve, amely saját jövöje, gyorsabb fejlődése érdekében szintúgy keményen szembenéz a reálfolyamatok igényeivel, a realitásokkal. Ez pedig nemcsak magasabb erkölcsi tartást adhat elvégzendőinkhez, hanem nagyobb lendületet és következetességet is saját utunkhoz. S olyan partnert, amely a jövőben még értékesebb lehet. Szávay István fl finn-magyar kapcsolatokról A KISZ Központi Bizottságának meghívására január 2fi. és 29. között hazánkban járt Juha Eskelinen, a Finn Szociáldemokrata Ifjúság Központi Szövetségének elnöke. Hámori Csabával, a KISZ KB első titkárával áttekintették a nemzetközi ifjúsági mozgalom időszerű kérdéseit és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Vasércimport gépipari termékekért A Metalimpex Külkereskedelmi Vállalat elvi együttműködési megállapodást kötött a kiterjedt nemzetközi leányvállalati hálózattal rendelkező NSZK-beli Metallgesellschaft céggel minőségi vasérc beszerzésére, s az importtal azonos értékű magyar ipari termékek, elsősorban gépek-exportjára. A megállapodás alapján kezdődhetnek majd meg a konkrét üzletkötésekről a tárgyalások. A jó minőségű vasérc behozatalával mód nyílik arra. hogy a hazat vaskohászat termékeinek minősége javuljon, a termelés pedig gazdaságosabbá váljon