Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-05 / 3. szám

77. évfolyam, 3. szám 1987. január 5., hctfő VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Hol a mester névjegye ? V alahányszor fodrászhoz megyek, mindannyiszor bizarr ötletem támad: mi lenne, ha a fürge ujjú mestert arra kérném, úgy végezze a dol­gát. hogy otthon majd ne kelljen a porszívóba dugni a fejem. Rendre azt tapasztalom ugyanis, hogy olyan helyzetbe kerülök, mint a bibliai történetben a ke­nyérteremtö Krisztus környezetéből akárki. Köztu­dottan több kosár morzsát gyűjtöttek össze az evés után. mint amennyi kenyér eredetileg rendelkezésük­re állt. Magam pedig minduntalan úgy járok, hogy több lesz tar koponyámon a nyíradek, mint amennyi hujam egyáltalán létezik. Persze sohasem mertem kérésemet megfogalmazni, mert mindig arra gondol­tam, hátha en vagyok a baj okozója, kevesli a fod­rász a 25 százaléknyi borravalót — ami természete­sen jár neki. Sőt, kifogástalan munkájának éppen a nagyobb juttatás lenne az előfeltétele. Eszembe jutott pl., hogy a múlt évben építkező barátom arra hívta fel a figyelmem, észrevettem-e már. hogy az új épületek kőlábain manapság ritkán tűnik fel a mester neve. Mintha bizony nem lehetne büszke a — no, nem éppen várra, de legalábbis szű­kebb világunk egvik csodájának minősíthető — két­szintes, nyolcszobás családi házra, amit röpke négy hónap alatt felhúzott! (Hajdan a bejárati kapu köze­lében, úgy 1 méteres magasságban, tenyérnyi tégla­lapon díszelgett a kőműves neve.) Vagy eszembe ju­tott a bádogosok, csatornakészítők esete. Valamikor az esőcsatorna legszélét — nyilván elsősorban a le­zúduló nagy víztömeg miatt— egy körcikk alakú le­mezzel megerősítették, s egyúttal — mint a kőmű­vesek a lábazatra — ők olt fenn hagyták a névje­íyüket, hadd lássa a világ, kié e remek munka. Ez­zel szemben más esetekről is hallok. Szomszédom meséli, hogy az új társasház ablakainak bádogereszt­vényeit kesken.vre méretezték, s így az esővíz na­gyobb része éppen nem a járdára folyt, hanem az időközben a patkányra rakódott kosszal, szeméttel, porral együtt a falat ékítette. Nem Is volt hiba a garanciával, jöttek a mesterek azonnal, mihelyt a la­kók szóvá tették mulasztásukat. De lássunk csodát! Nem cserélték ki az eredeti darabokat, hanem meg­toldották. megfoltozták. Mégpedig oly módon, hogy az így homorúvá tett, az utca felé nem lejtő leme­zek nemcsak, hogy nem pergetik le az esővizet, ha­nem éppen fordítva: vályúszerüen megtartják, meg­őrzik azt... Képtelennek tűnik a történet, mégis igaz. El­gondolkodom hát a kőműves és a bádogos önbecsü­léséről. Szívesen mondanám, hogy a nemtörődöm­ség, a hanyagság az alacsony színvonalú anyagi jut­tatásokból fakad. (Manapság gyakran mondunk ilye­neket.) De mégsem mondhatom, mert mindenki előtt köztudott, milyen órabérben dolgoznak az említett szakik a magánépítkezéseken. Aztán azért se mond­hatom, mert jól emlékszem, valamikor az ötvenes években, kukoricakapálás közben, zivatar közeledte­kor apám az utolsó percig hajszolta családja tagjait, mondván: teljesen más értékű a kapálás egy nagy eső elölt és után. (S ugye nem kell megmágyarázni, hogy az említett években milyen, forintban mérhető értéke volt a mezőgazdasági munkának?) Vagyis a gondosság, illetve gondatlanság nem feltétlenül pénz­kérdés, hanem valami más. (Persze, a példákat sorolhatnám tovább a gyógy­szerészről, aki pontatlan és figyelmetlen a keverékek és vegyületek alapanyagainak kimérésében, a terve­zőről, aki kifelejti az elhelyezendő gépek méreteit a nyílászárók tervezésekor a dokumentációból, a sza­kácsról, aki rendszeresen elsózza a levest...) Két­ségtelen, valami nincs rendben a lelkiismeretünkkel. Mintha magunk sem értékelnénk eléggé szakmánkat, mesterségünket, hivatásunkat. Hanyagságunk és nemtörődömségünk okairól hozzáértők és laikusok igen különbözőképpen véle­kednek. Egy megbízható szakember hírében álló kár­pitos például azt hiányolja szakmunkásképzésünkben, hogv az oklevél odaítéléséről nem a szigorúan vett szakma hozzáértői döntenek, hanem közismereti tár­gyakat tanító tanárok, s más, oda nem való szenté­lyek. Nos, igaz az is, hogy Arany János versei isme­rete nélkül valaki kitűnő kárpitos lehet, de az ellen­kezője is. A magasabb szintű igényesség, s az igé­nyesség felkeltése a fiatal szakmunkástanulókban éppen a nemes cél érdekében végzett tevékenység jele. Sokat beszélünk mostanában tartalékokról, meg a helyi kezdeményezés jelentőségéről. Ügy hiszem, egyik legnagyobb felhasználható tartalékunk az le­het, ha mindenekelőtt magunk becsüljük meg a szakmánkat, presztízskérdést csinálunk abból, hogy ami a kezünk alól kikerül, abban ne lehessen hibát találni. T alán megmosolyogható tanácsnak tűnik az új év kezdetén, hogy ki-ki jobban figyeljen oda munkájára, pedig mást nem tehetünk. Ezt su­gallja, sürgeti, fogalmazza meg az MSZMP KB no­vemberi ülésének határozata, s ezt írja elő a Minisz­tertanács 1987. évi népgazdasági terve is. Legfőbb tartalékunk, s talán a legutolsó Is, az emberi hit, a tenni akarás, a tisztességes önbizalom, szakmánk sze­retete. Csertől Károly If kon r • usagi erencia Üj elvek, új alkalmazások és új emberek a számítás­technikában címmel ifjúsági számítástechnikai konferen­ciát rendeznek április 10— 12. között Kecskeméten. A Kalmár Lászlóról elnevezett tanácskozásra egyetemi, fő­iskolai hallgatók. illetőleg tanulmányaikat tíz éven be­lül befejezett, a szakterü­leten dolgozó fiatalok jelent­kezését várják. A konferen­cia rendezői előnyben ré­szesítik azokat, akik előadás keretében bemutatják saját, illetve közösségük eredmé­nyeit. Ülést tartott a Minisztertanács A Tájékoztatási Hivatal elnöke, a kor­mány szóvivője közli: a Minisztertanács szombaton ülést tartott. Lázár György, a kormány elnöke az ülésen tájékoztatást adott Nyikolaj Rizs­kovval, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökével 1988. d«cember 23-án, Moszkvában folytatott tárgyalásairól, amelyeken megkülönböztetett figyelmet fordítottak a legfelsőbb szinten elért megállapodások végrehajtására. A Mi­niszterttanács nagyra értékelve a tárgya­lások eredményét, a tájékoztatást jóvá­hagyólag tudomásul vette. A Minisztertanács megvitatta a Magyar Hírlap munkájáról szóló jelentést. Egyet­értően tudomásul vette, hogy a Magyar Hírlap a jövőben is. mint a kormány félhivatalos sajtóorgánuma jelenik meg. A kormány meghallgatta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének je­lentését a közérdekű bejelentések és pa­naszok kezelésének tapasztalatairól, va­lamint az egészségügyi intézmények mű­szerellátásáról. Mindkét jelentéssel kap­csolatban kötelezte az illetékeseket a ta­pasztalatok alapján levonható következ­tetések hasznosítására. A Minisztertanács áttekintette az ide­genforgalom 1986. évi alakulását. Megál­lapította, hogy az ágazat az ismert ked­vezőtlen körülmények ellenére eredmé­nyes évet zárt, s ez jó alapot ad az 1987­re kitűzött célok eléréséhez. (A kormány­szóvivői tájékoztatást lapunk 2. oldalán közöljük.) Szegedi fürdők és a turizmus Szörfparadicsom Dorozsmán Mi lesz veled SZUE? Nudistatanya A karácsonyi ünnepekben több külföldi ismerősom járt Szegeden és szabadidejüket a város fürdőiben töltötték el. Csodálattal beszéltek a termálvízről, s a helyi turiz­mus iránt érdeklődtek. Meg­vallottam őszintén, hogy nem tudom az idegenfor­galmi szervek mennyire épí­tenek a kitűnő adottságokra. Evekkel ezelőtt az IBUSZ vezetője a Liget fürdő kör­nyékén szobákat bérelt, el­sősorban jugoszláv vendé­gekre gondolt, hiszen a sza­badkai, újvidéki rendszámú gépkocsik a hétvégeken elle­pik a SZUE környékét. Kül­földi ismerőseim kíváncsi­ságukkal adtak ötletet, hogy én is megkérdezzem a víz­művek vállalata mennyire tudja, kincset tart a marká­ban. A vállalatot néhány hó­napja új igazgató irányítja Tölgyesi Béla személyében. Korábban két évtizedig a tanács építési osztályának vezetője volt. Már ebben a beosztásában is segítette a vízművek törekvéseit. Nem akarok a régi időkig vissza­menni, de tény. hogy a für­dőfejlesztés igazából a het­venes évek elején kezdődött el. A kérdés most. 1987 má­sodik hetében: akarja-e, ké­pes-e a fejlesztést folytatni a vállalat. Látnak-e fantá­ziát a meleg víz idegenfor­galmi kihasználásában. Egyértelmű, a válasz: igen. Tölgyesi Béla mint tősgyöke­res szegedi és volt sportoló — szinte a SZUE-ban nőtt fel — tisztában van azzal, hogy az olaj mellett a víz a város aranya. Amikor a nagyra törő terveket ismer­tette, arra kért, olvasóinkat emlékeztessem, a pénzügyi lehetősegek alapján valósít­ják meg az elképzeléseket, tehát ne legyenek türelmet­lenek. Eddig még nem volt, most januártól lett idegenforgalmi propagandistája a vízmüvek­nek. Felveszi a kapcsolatot az utazási irodákkal külföl­dön és belföldön egyaránt és már a nyáron gondoskodik arról, hogy a vendégjárás nagyobb legyen. A látogatók befizetéseiből is szeretnék lefaragni az évi 16 millió forintos állami dotációt. El­ső lépés több olcsóbb szál­láshely kialakítása. Áz új­szegedi Partfürdőn és a do­rozsmai Sziksós-tó mellett bővítik a kempinget. Új­szegeden az Ativizig 50 mé­teres hosszú területet ad a Tisza-parton a vállalatnak. Így az egykori kemping te­rülete teljes lesz, az új részen lakókocsikat állítanak fel és biztosítják a főzést. A nyár közepére befejeződik a SZUE átépítése. A Hajós Alfréd által tervezett 50 mé­teres medencéből egy 33 méterest és egy kis tanme­dencét alakítanak ki feszített víztükörrel. Kicsempézik az uszodát és a nagyobb me­dence — mivel lelátóval ren­delkezik — alkalmas lesz a pólómérkőzésekre. A Tisza partján turulpályákat je­lölnek ki, ez a sport a 60-as években népszerű volt, tö­megesen űzték és most ismét meg akarják honosítani. Több kereskedelmi pavilont állit majd fel a vállalat, amit bérbe ad, mert elége­detlen a maszekok működé­sével (többen kedvük sze­rint dolgoztak, és a nagy nyári csúcsforgalomban nem nyitottak ki.) Üdülőparadicsom lesz a Sziksás-tó környékéből, a 12 hektáros .vízfelületét 14 hek­tárosra növelik és az egyik részen nudistatanyát alakí­tanak ki. Általános rendezési és fejlesztési terv készül er­re a vidékre. Bővítik a te­niszpályákat, kiszolgálóépü­leteket, parkolókat építenek. Mivel a Tisz.án nem lehet szörfözni, ezért a Sziksós-tó lesz ennek a kedvenc sport­nak a központja. Mólót ké­szítenek a vízre szálláshoz, és egy időben ötvenen ször­fözhetnek. Dorozsmán is több kereskedelmi pavilont helyeznek el és jelentősen növelik a szálláshelyek mennyiségét. Felállítanak tíz kétszemélyes bungalót, de gondolnak a sátortáboro­zókra is a területrendezés­nél. Nyáron elkezdik a gye­rekek úszóoktatását, és meg­szervezik egész napos ellátá­sát. Sok újdonságot szolgál­tat majd a dorozsmai tó, re­mélhetőleg a látogatottsága növekszik, közkedveltté vá­lik az országban is. A tervezésből nem marad­hat ki Szeged főutcája. a Tisza .sem, A három úszóház Iközü) az egyiket, még az jden teljesen felújítják. Már­ciusban — ha nem lesz jég. vagy áradás — helyükre vontatják az úszóháwikat. A HungarHotels és az Express Utazási Iroda kezdeménye­zésére a nyáron hajójárato­kat indítanak Csongrádra, egy-két napos kiránduláso­kat szerveznek. Sajnos a Tisza nagyfokú szennyezett­ségével továbbra is számolni kell, ezért az úszókosarakát az idén sem helyezik vissza az úszóházakon. Az őrlik kérdés továbbra is: mikor élvezhetjük gondtalanul a „szőke" Tisza simogató hul­lámait? Beszámolónk végére hagy­tam a gőzfürdőt. Kívülről láthatják a szegediek, ismét megérett a rekonstrukcióra. További sorsa azonban is­meretlen, valószínűleg bőví­tik a vízgyógyászati részle­get. E rövid prognózisból is ki­tűnik, u szegedi fürdőélet felvirágzik. Ennek érdeké­ben a vállalat a vendégektől további jó tippeket, hasznos ötleteket vár és ha ilyet kap, megköszöni. (Zárójelben je-i gyezzük meg: a Sportuszo­da január l-jétől a tanács, pontosabban a Sportcsarnok irányítása alá tartozik, ezért további sorsáról egy másik fejezetben esik majd szó.) II. M. Téli csendélet a sziksós-tói fürdőben.

Next

/
Thumbnails
Contents