Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

Péntek, 1987. január 9. 7 Dönt a tárcák javaslatairól Kerek évforduló közeledtével szokás úgy mondani: jubileumra készülődnek. Ezúttal azonban csak a mondat első fele igaz: néhány hónapon belül 25 éves lesz az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság. Sőt: úgy is számolhatjuk, hogy már betöltötte huszonötödik „életévét", mert 1061 szeptemberében nevezték ki első elnökét, aki hamarosan hozzálátott munkatársainak összeválogatásához. Nem lehetett könnyű dolga az azóta — immár sok éve — tragikusan, autóbaleset következtében elhunyt Kiss Árpádnak. Valami teljesen újat kellett elkezdeni, csekély számú apparátussal, de országos hatáskörrel. — Am — mint azelőtt és azóta is oly sokszor bebizonyosodott — a magyar műszaki és gazdasági szakemberek „szürkeállománya" szinte csodákra képes, ha van miért megmozgatni. Sorra-rendre érkeztek az új bizottsághoz, és a munkáját segítő hivatalhoz a műszaki fejlesztésre vonatkozó tanulmányok, elképzelések. Seregnyi olyan gondolat szabadult fel, amely a korábbi, kizárólag tervutasítások alapján működő gazdaságban legföljebb megszülethetett, de a2tán el is szunynyadt, várva — Csipkerózsika módjára — a felébredéshez alkalmas időt. A műfa vonzereje Érkeztek a javaslatok az ipar, az építőipar, a közlekedés fejlesztésére, s az OMFB vezető testülete — természetesen alapos, átgondolt szelektálás után — eljuttatta azokat az illetékes kormányzati szervekhez. Ahol — tovább szelektáltak, többnyire azt a szempontot téve első helyre, hogy mire van pénz. (Aminek voltak negatív következményei is. A telefonhelyzetről például csak anynyil' jegyzett meg az OMFB felterjesztése, hogy véleményük szerint „nem szerepel súlyának megfelelően a fejlesztési prioritások között". A többi — közismert.) Uj fejezet kezdődött az OMFB működésében 1968ban az (akkor még) új gazdasági mechanizmus bevezetésekor. A változások lényege abban foglalható össze, hogy most már 15-20 évre kellett kidolgozni fejlődési prognózisokat és fejlesztési irányelveket. Jelentős pénzösszeget kapott az OMFB műszaki fejlesztési alapként, s ennek birtokában tudott tárgyalni és kölcsönösen előnyös szerződéseket kötni kutatóintézetekkel és vállalatokkal a népgazdaság számára fontos kutatások eredményes elvégzésére. Talán külön mondani sem kellene, hogy a műszaki fejlesztési alap iránt egyszeriben nagy lett az érdeklődés. De — hazai viszonyaink ismeretében — azt sem, hogy nem minden vállalat és intézmény felelt meg a kívánalmaknak. sőt, az önmaga által vállalt kötelezettségeknek sem. Am a mérleg alapjában mégis a pozitívumok javára billent: sok mindenben lépett előre a magyar népgazdaság számos ága a műfa segítségével. Még akkor is igaz ez, ha némelyik területen az eredmények csak több év után mutatkoztak. Ami folyhat egyes ágazatokban a kutatás-fejlesztés-gyártás folyamatának természetes hosszúságából, időigényességéből, de — mert sajnálatos módon erre is van példa — a világszínvonaltól való lemaradást okozó kényelmességből is. Független plénum 1986 eleje óta az OMFB alapvető feladata — mint az erről szóló minisztertanácsi határozat kimondja: „A kormányzati műszaki fejlesztési politika érvényesítése, a műszaki fejlesztéssel összefügHuszonöt éves lesz az OMFB gő kormányzati döntések kezdeményezése és előkészítése, a fejlett technika elterjesztése, részvétel a gazdaságirányítás, a népgazdasági tervezés és szabályozás fejlesztésében, a tudományos kutatások irányításában és összehangolásában, továbbá a nemzetközi műszaki-tudományos kapcsolatok . hazai koordinálása." Most már tehát nemcsak egyeztet és koordinál az OMFB, l\anem irányítói felelősséggel tartozik a kormányszintű kutatási és fejlesztési tervek összeállításáért is. Ami — többek között — azt jelenti, hogy korábban a minisztériumok vagy elfogadták az OMFB álláspontját — vagy egyszerűen túltették magukat rajta. Most pedig az OMFB-nek van joga dönteni a minisztériumok javaslatairól. Ügy is mondhatnánk: minden az OMFB-re tartozik, aminek valami köze van az ország műszaki fejlődéséhez. S az is új, hogy a bizottság plénuma a kormánynak javaslatokat tevő, műszakigazdasági szakértő .testület, amelyből kimaradtak a minisztériumok, országos hatáskörű szervek képviselői, s nagyobb számban kerültek be a gazdaság, az ipar, a műszaki fejlesztés vállalati irányítói, s ott vannak a tudomány kiválóságai is. Ami pedig különösen új — s talán más szervek is átveszik a példát —, hogy a plénum tagjai saját meggyőződésük szerint, vállalataiktól, szolgálati kötöttségüktől függetlenül alakítják ki és szögezik le véleményüket, javaslataikat. Az OMFB elnöke vezetője a plénumnak is, a hivatali apparátusnak is — de a kettő között igen nagy a különbség. Az elnök — Tétényi Pál akadémikus — a plénum üléseit vezeti, de az azon részt vevőknek nem fölöttese, őket nem utasíthatja. A hivatal viszont az elnök apparátusa — mint a minisztérium a miniszternek. Szaktitkárságok, programirodák Szaktitkárságok alkotják az OMFB apparátusának nagyobb és jelentősebb részét, energetikai, nyersanyag- és kohászati, vegyipari, gépgyártási, villamosipari, elektronikusipari, automatizálási és számítástechnikai, építési és településfejlesztési, valamint könnyűipari és szolgáltatástechnikai szaktitkárságok működtek már az 1986. januári, a legújabb változások előtt. Ezekhez újonnan állították fel az anyagtakarékossági és az anyagtechnológiai szaktitkárságokat, továbbá a — kissé hosszú nevű — elektronika társadalmi-gazdasági alkalmazása elterjesztésének központi gazdaságfejlesztési és szervezési programjának titkárságát, és az elektron ¡ Válási kutatási-fejlesztési programirodát. Uj programirodát alakítottak az Anyagmozgatási és Csomagolástechnikai Intézetnél (ez az OMFB irányítása alatt működik) a gazdaságos anyagfelhasználásra irányuló technológiai korszerűsítés programirodájaként (AGPI) és — ki tudja, miért — a közlekedési és vízgazdálkodási szaktitkárságba olvasztották be a környezetvédelmi szaktilkárságot. Lassanként egy éve lesz, hogy megtörtént az átalakulás. A lényeg azonban nem változott: az OMFB mindig igyekszik lépést tartani a fejlődéssel. S ebbe az irányba vinni magával — ha lehet — minél több vállalatot, intézetet, sőt: az egesz népgazdaságot. Várkonyi Endre m I, Ha nem tetszik - kicserélhető Az ünnepek elmúltával sokan szeretnék kicserélni a feleslegesnek bizonyult ajándékokat. Erre a legtöbb üzletben van is lehetőség, mert ilyenkor a kereskedelmi vállalatok bővítik csereszolgáltatásaikat. Az ország bármelyik Centrum áruházából származó műszaki cikk, ruházati termék — a nem eredeti gyári csomagolású fehérnemük kivételével — és számos más ajándék blokk ellenében minden Centrumban cserélhető, nemcsak a vásárlás helyén. A határidő a vásárlástól számított szokásos 8 nap helyett, egységesen január 15. Hasonló módon cserélhetők — ugyancsak blokk elenében — a Skála áruházakban vásárolt ajándékok, s a vevő csereutalványra is igényt tarthat. A Triál üzleteiben vásárolt játékok és sportszerek cseréjéhez blokk sem okvetlenül szükséges, január közepéig visszavihetők a boltokba azok a termékek, amelyeket a vállalat forgalmaz. Mivel azonban a játékkereskedelemre szigorú egészségügyi előírások vonatkoznak, a játékok egy része csak akkor cserélhető ki, ha nem bontották meg az eredeti csomagolást. A Keravill nem köti határidőhöz a karácsonyra kapott áruk cseréjét, ám kérik, hogy lehetőleg mielőbb vigyék vissza a felesleges, vagy nem megfelelő ajándékokat abba az üzletbe, ahol vásárolták. aki bugaci Anyuci! Ugye nem voltam olyan rossz kisfiú, ugye nem okoztam nagy fájdalmat neked. Ha mégis, ne haragudj! Én nem tudtam, hogy mit kell csinálni, csak ösztönösen dugtam kis fejemet és igyekeztem mielőbb könnyíteni rajtad. Köszönöm gondoskodásodat. Ha megrúgtalak, az nem volt szándékos, do tudod, olyan jó volt megmozdulni. Látod anya, most itt gögicsélek a karodban, s hogy mit érzel, azt sem tudom, de kérlek, ne sírj hát, megvagyok. D<! aranyosan simogatsz! Figyelj csak! Ha majd adsz enni, akkor ott, tenálad elalszom. Olyan jó lesz! Igaz? * Szabó Tamás képzelt monológja ez. Az a pici baba „gagyogta", akit Szabóné Tarjáni Mária, 23 éves bugaci tanítónő hozott világra 1987. január első napjának 55. másodpercében, a szegedi szülészeti klinikán. Született Sipos István felvitele Szeged, 1987. január 1., 0 óra 55 másodperc, Szeged '87 Lakás, telek, iskola Az év vége egyben a terv- cs mérlegkészítés ideje. Minden ember elképzeli magában, mit tesz a következő esztendőben. (gy vannak ezzel a nagyobb közösségek, települések is. Hivatalosan a szegedi tanács az 1987-es költségvetési és fejlesztési tervet az új esztendő első heteiben vitatja meg, fogadja el. Előreláthatólag január elején ül össze a testület és határozza meg a gazdálkodás lehetőségeit. Ennek ellenére a városi tanács tervosztályán nagy vonalakban kirajzolódtak azok a kontúrok, amelyek alapján el lehet képzelni, miképp alakulnak körülményeink, itt, a Tisza partján. Tóth László osztályvezető néhány olyan adatot és összefüggést ismertetett, amelyek segítségével olvasóinkat beavatjuk az 1987-es prognózisba. Szűkebb pátriánk sem mentesül azoktól a gondoktól, amik az egész népgazdaságot sújtják. Továbbra is össze kell húzni a nadrágszíjat, tehát látványos fejlesztésre nem számíthatunk, főleg olyanra, mihez hozzászoktunk a hetvenes években. Nem avatunk jövőre színházat, de azért néhány új beruházás béíndul. Érvényben maradnak a régi követelmények, sőt, szigorúbbá válnak. A kisiskolás is kívülről fújja a leckét, takarékosság, hatékonyság ... — ezeket a fogalmakat azért említjük, mert a város üzemelésében, a tanácsi gazdálkodásban elengedhetetlenül fontos elvárás. Csökken a lakásigénylők száma, mégis elsőrendű társadalompolitikai teendő az otthonteremtés. Előzetes becslések szerint magánerőből 1000-1100 lakás épül fel Szegeden. A magánerős mozgalom jelenti az uralkodó építési formát. Több mint 80 százalékát az otthonoknak ők húzzák fel. A tervidőszak' ütemének megfelelően 180—190 szociális bérlakás készül el. Nem utolsó kérdés, mennyi közművesített telek lesz a városban. Nos, parcelláznak Algyőn, Szőregen, Tápén, elsősorban a családi és társasház-építők igényelhetnek ott portát. Nem folytatják a paneles családiház-építést ÉszakÜjszegeden, mert ezekre az otthonokra nincs kereslet. A közművesitett terület azonban nem marad parlagon, oda kistársasházakat telepítenek. A tanács több mint 40 millió forinttal rendelkezik majd, és ebből az összegS

zilveszteri bocsánatos bűnök nyomába akartunk eredni. Gondoltuk, hol is, miről is festhetnénk no nem sötétre, hanem amolyan mókásan elnézöre a palettát? Régi bevett szokása az újságírónak, ha végigkíséri a naptárfordító éjszakát, legvégül a kapatos embereket sem hagyja ki. Menjünk el az idén (is) a detoxikálóba — gondoltuk. Ha máskor nem, most aztán tényleg heverhet ott egy kazalra való téma. Hallott történetekből jó előre szinte készre kerekedett belül az írás, apróbb színekért, fűszeresebb mondatokért kellett volna csak elmenni. Legyen sava is, borsa is a mögöttünk hagyott esztendőnek. Hajnali háromkor, amikor fotóriporter kollegámmal taxiba vágtuk maAlkoholmány gunkat, igencsak megtréfáltuk a pilótát. — A kijózanítóba! — adtuk ki az útirányt. — Nem állnak maguk még úgy, jobb lenne hazamenni — próbált győzködni bennünket. — Olyan messzire vannak a merev részegségtől, mint Makó Jeruzsálemtől — de azért tartotta az útirányt. Itt is, .ott is láttunk közben meg-megbicsakló, imbolygó alakokat az első januári éjszakában. Padon heverőben, kapualjat támasztóban sem volt hiány. Mind kihagytuk. Ennél nekünk százszor érdekesebb, zaftosabb téma kínálkozik odabenn. Jó előre megbeszéltük, hogy megyünk. Vártak hát bennünket. De már a portás letörte a szarvunkat: itt aztán rossz helyen kereskedünk, alkoholt csak annyit találunk, amennyit a gyomrunkban magunkkal hoztunk. Részeg embert még annyit se. Ne adjuk fel, ez csak tévedés lehet, gondoltuk, de hamar „kijózanodtunk". Hajnali négyig hiába vártuk a riportalanyt. Se mentő, se taxi, se a meseautó nem hozott be senkit. Hogy mi magunk józa-: nok voltunk, tán azt se hiszi el senki, ha ezt így leírjuk. (Al)koholmány az egész — mondják majd. Azért a bosszankodás mellett, magunkban titkon örültünk is neki, hogy így esett. Azt tartja a mondás, amit az év első napján tesz az ember, olyan lesz a többi háromszázhatvannégy is. Igaz, ivászat ügyében szigorúbb rendelet tilalomfáit állítottuk fel tavaly — ilyen hamar foganatja lenne? Mielőtt bárki végleg örömbe ringatná magát, azt is jó tudni, ilyenkor, szilveszter éjszakáján mindnyájan elnézőbbek vagyunk. Aki máskor nem úszná meg a kijózanítót. az most elkerüli. Bizonyság erre az a jó néhány fékevesztett fiatal is, aki „betöltve" az üres pezsgős üvegeket csapkodta a Kárász utcai házak falának. Velük azért szívesen találkoztunk volna odabent is. R. G. bői segíteni tudja a fiatal házasok és a nagycsaládosok otthonvásárlását. A lakásgazdálkodás fontos kelléke a mobilitás, hogy mindenki igényének és pénztárcájának megfelelően kicsi vagy tágas otthonhoz jusson. Lakás-visZszavásárlásra 50-55 millió forintot költhet a tanács. Szeged évtizedes gondja, sok helyen a Nagykörúton kívül falusias az urbanizáltság szintje. A városatyák is legtöbbször azért interpellálnak, mert hiányzik a szilárd burkolatú út, járda, nincs csatorna, gázvezeték kellene. Móraváros bizonyosan sorsfordulóhoz érkezik a következő esztendőben, hiszen ott megalakul a csatornaépítőtársulat. A helybeliek pénzét 20 millió forinttal megtoldja a város, és kezdődhet az árokásás. Az idén sok új ABC-áruházat vehettünk birtokba, ez az év a kereskedelmi fejlesztések szezonja volt. Ám a következő 12 hónap is szolgál örömmel, hiszen átadják a Jókai utcai üzleteket, megkezdik a makkosházi piac építését, a Marx téri átépítését. Rókuson pedig egy új üzlet alapjait helyezik el. Örömteli hír a pedagógusoknak és a diákoknak; amellett, högy folytatják a 24 tantermes középiskola kivitelezési munkáit, Rókuson egy újabb alma matert kezdenek építeni, ami 20 osztályos lesz. Nyolc teremmel bővítik a kereskedelmi szakközépiskolát. iKiemelt helyen szerepel a peremkerületek helyzetének javítása. Tápén elkészül az iskola tornaterme, Algyőn átépítik a művelődési házal és Mihályteleken tágasabb lesz az iskola. Zsebükbe nyúlnak a helybeliek, hogy a szűkebb pátria összkomfortosabb legyen. Hosszú lenne felsorolni, lakossági pénzből hol és mennyivel bővülnek az utak, járdák, gázvezetékek kilométerei. .Egy biztos, hogy mi, szegediek a jövő év végén sok helyen örömmel csinálhatunk leltárt és gyarapodásunkról már 10 ezer lakásban sugározhat képeket a kábeltévé, amelynek stúdiója is 1987-ben lesz kész. H. M.