Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-28 / 23. szám

r Szerda, 1987. január 28. 84 Erősebbé váltak a pozitív irányzatok (Folytatás az 1. oldalról.) it, hibáinkat és mulasztásainkat." Gorbacsov rámutatott: fejlődésének bizonyos szakaszában az ország veszíteni kezdett haladásának üteméből, kezdtek felhalmozódni a megoldatlan problémák, a stagnálás jelei, s más, a szocializmustól idegen jelenségek is mutatkoztak. A gazdaságban és más területeken is megmutatkozott a változások objektív szükségessége Ezek végrehajtásara azonban nem került sor a párt és az állam politikai és gyakorlati tevékenységében. A politikai és a gyakorlati tevékenység kidolgozása során felülkerekedett a konzervatív hangulat, a tehetetlenség, a törekvés a sémákba be nem szorítható jelenségek figyelmen kívül hagyására. A szocializmusra vonatkozó lenini megállapításokat leegyszerűsített módon magyarázták, gyakran megfosztva azokat elméleti mélységüktől. Külön kell szólni a szocialista tulajdonról. Csökkent ugyanis annak ellenőrzése. hogy ki és hogyan rendelkezik vele. A szocialista tulajdont gyakran szétforgácsolta az ágazati és helyi szemlélet, sok esetben munka nélkül szerzett jövedelmek forrásaként használták fel. Lényegében kialakult a gazdasági eszközökkel történő hatalomgyakorlás meggyengülésének egész rendszere, létrejött a társadalmi és gazdasági fejlesztés fékezésének. a haladó tartalmú átalakítások visszafogásának egyfajta mechanizmusa. Megsértették a szocializmus legfontosabb elvét, az elvégzett munka alapján történő elosztás elvét. Az emberek tudatában egyre inkább meggyökeresedett az „egyenlősdi" pszichológiája. A társadalmi korrózió elemei negatívan hatottak a társadalom szellemiségére, szinte észrevétlenül elkoptatták azokat a nagy erkölcsi értékeket, amelyek mindig is népünk sajátjai voltak: az eszmei meggyőződés, az önfeláldozó munka, a szovjet hazafiság Ennek következménye volt az, hogy csökkent a társadalom ügyei iránti érdeklődés, tapasztalható volt a lélektelenség és a szkepticizmus. A társadalomban kialakult erkölcsi légkörre nézve végzetes következményekkel jártak a törvények figyelmen kívül hagyásának tényei, az eredmények meghamisítása, a megvesztegetések, a meghunyászkodás, a „ne szólj szám, nem fáj fejem" szemlélet. A megtorpanás ideológiája és pszichológiája megmutatkozott a kultúrában, az irodalomban, a művészetben. A művészi alkotótevékenység értékelésének kritériumai csökkentek. "Emiatt az életet a maga valóságában bemutató, súlyos társadalmi és erkölcsi problémákat felvető alkotások mellett sok közepes színvonalú alkotás is született. A párt által végzett hatalmas munka ellenére a párt vezető szervei képtelenek voltak idejében és kritikusan értékelni a társadalomban, a kommunisták egy részének viselkedésében mutatkozó negatív tendenciák fölerősödését. Sok pártalapszervezet nem tudott kitartani az elvszerű álláspont mellett, nem folytatott határozott harcot a kedvezőtlen jelenségekkel, „a nekem mindent szabad" elvével, a klikkszellemmel, a fegyelmezetlenséggel, az iszákosság terjedésével szemben. Nem mindig utasították vissza eléggé az ágazati és helyi szemléletet, a nacionalista megnyilvánulásokat. A párton belüli helyzetre az is hatást gyakorolt, hogy a pártszervek sok esetben nem fordítottak kellő figyelmet a pártélet lenini elveinek és normáinak szigorú tiszteletben tartására. Ez talán leginkább a munka kollegialitásának megsértéseiben nyilvánult meg. Itt a párttaggyűlések és a választott szervek szerepének meggyengülésére gondolok — mondotta. Nem ritkán megsértették a kommunisták egyenjogúságának az elvét is. Sok, vezető posztot betöltő párttag kívül esett az ellenőrzésen és a bírálaton, s ez a pártetika súlyos megsértéseihez vezetett. Mihail Gorbacsov előadói beszéde az SZKP KB ülésén ugyanakkor nyugtalanságuknak adnak hangot gyakorlati megvalósításának menete miatt. Arra szólítják fel a pártot, hogy töretlenül ültesse át az életbe a kijelöli irányvonalat. Ebből, elvtársak, le kell vonnunk a politikai következtetéseket. A helyzet elemzése, az átalakítás tapasztalatai élesen vetik fel a legfőbb kérdést. Megvan-e a biztosíték arra, hogy sikerül végigvinnünk az átalakítás megkezdett folyamatát, megvan-e a biztosíték arra, hogy a korábbi hibák nem ismétlödnek meg, s hogy sikerül garantálnunk társadalmunk nagyszabású fejlődését? Igen, megvannak a bizío sítékok. Ez — az egységes akarat, a történelem során egybefor rott párt és nép közös cselekvése, az hogy együttes felelősséggel viseltetnek a szocialista haza jelene és jövője iránt. Ez — a szocialista demokrácia sokoldalú fejlődése, a nép tényleges részvétele az ország életét érintő összes kérdés eldöntésében, a nyíltság, a társadalmi ellenőrzés, a kritika és az önkritika lenini elveinek teljes helyreállítása, a politikában tanúsított őszinteség: a szavak és a tettek egysége. S végül, biztosíték magának a pártnak az egészséges fej lődése, az a képessége, hogy kritikusan tudja elemezni saját tevékenységét, képes megújítani munkájának formáit és módszereit, az, hogy a forradalmi elmélet alapján meg tudja határozni a társadalom fejlődésének perspektíváit, és harcolni tud az új feladatok megoldásáért Ugyanakkor az átalakítás körülményei között, amikor ilyen élesen vetődik fel az emberi tényező kérdése, újra vissza kell térnünk a lenini kérdésfelvetéshez. A lenini kérdésfelvetés a szocialista rendszer demokratizmusának maximumával fog lalkozik, amikor az ember gazdának és alkotónak érzi magát. Csak a szocializmus sajárjaként jelehtkező demokratikus formák fejlesztésével, az önigazgatás bővítésével léphetünk előre a termelésben, a tudományos és a műszaki haladás terén, az irodalomban, a kultúrában, a művészetben. Csak a demokrácia útján és a demokrác'ának köszönhetően lehetséges maga az átalakítás. Csak 'gy lehet teret nyitni a szocializmus leghatalmasabb teremtő erejének — a szabad országban folyó szabad munkának és szabad gondolkodásnak. Ez a folyamat már megkezdődött az országban. Egyre élettelibb a pártszervezetek tevékenysége. Szélesedik a bírálat és az önbírálat. Tevékenyebbek a tömegtájékoztatási eszközök. Fokozodik a dolgozók részvétele a társadalmi ügyekben, az o«szág irányításában. Elsőrendűen fontos a demokrácia fejlesztése a termelésben, a valóban önigazgató kezdeményezések kövétkezetes„bevezetése a dolgozó kollektívákban. szeres beszámolási kötelezettség szabályait, amelyek minden választott és kinevezett vezetőt beszámolasrn köteleznek a munkáskollektívák és a lakosság előtt. Az ellenőrzés terén nagy lehetőségekkel rendelkeznek a tanácsok, a szakszervezetek és más társadalmi szervezetek Igazi demokrácia nem létezhet a törvényen kívül és a törvények felett. A párt XXVII. kongresszusa meghatározta, mely irányokban kell fejlesztenünk jogrendszerünket, erősítenünk a törvényességet. Ebben az ötéves tervidőszakban a gazdaság, a társadalmi élet. a kultúra, a szocialista önkormányzat fejlődésével, az állampolgári jogok, a szabadság garanciáinak bővítésével kapcsolatban új törvényeket kell előkészítenünk és elJo gadnunk. Az igazi demokrácia hatékonysága attól függ, menynyire fejezi ki a széles tömegek érdekeit. Ezzel összefüggésben Mihail Gorbacviv megállapította azt is: a Közélet demokratizálásának fontos területe az, hogy pártonkivüliek is kerüljenek vezető beosztásokba, valamint szélesebb körben kell nőket is jelölni vezető posztokra Az előadó ezután a nemzetiségi viszonyok fejlődésével foglalkozott. Rámutatott' ma különös jelentőséget kap az. hogy a felmerülő kértléseket idejében és igazságo-. san oldjuk meg. Ügy, hogy ez a megoldás minden nemzet é» nemzetiség felvirágzását, at egész társadalom érdekeit szolgálja. Káderpolitikai kérdések Demokratizálás az élet minden területén A társadalmat minőségileg új szintre kell emelni Mihail Gorbacsov a továbbiakban rámutatott: ebben a helyzetben vetődött fel az ország társadalmi-gazdasági fejlesztése meggyorsításának, az átalakításnak a kérdése. Lényegét tekintve forradalmi jelentőségű fordulatról és intézkedésekről van szó. Ez a gyökeres fordulat elengedhetetlen, mivel más utunk egyszerűen nincs. Következetesen és hajthatatlanul meg kell valósitanunk az SZKP KB áprilisi plénumának és a párt XXVII. kongresszusának irányvonalat, előre kell haladnunk, és társadalmunkat a fejlődés minőségileg új szintjére kell juttatnunk. I A politikai bizottság véleménye szerint az átalakítás a megrekedt folyamatok leküzdése, a fékezőmechanizmus szétzúzása, a szovjet társadalom társadalmi-gazdasági fejlődésének meggyorsításához szükséges hatékony mechanizmus megteremtése. Stratégiánk legfontosabb elgondolása, hogy a tudományos-műszaki forradalom eredményeit össze kell kapcsolni a tervgazdálkodással, és működésbe kell hozni a szocializmus teljes potenciálját. Az átalakítás végső célja — az ország életének mélyreható megújítása, a társadalmi szervezettség legmodernebb formáinak alkalmazása a szocializmusban. társadalmi rendünk humanista jellegének lehető legteljesebb feltárása valamennyi meghatározó vonatkozásban — gazdasági, társadalmi-politikai és erkölcsi téren egyaránt. E folyamat új minőségbe csap át. Az országban újfajta erkölcsi légkör van kialakulóban, folyik az értékrend alkotó átgondolása, átértékelése. Mindinkább aktívan működő elvvé válik a nyíltság, az értékelésben megnyilvánuló igazságosság, a hibák iránti kérlelhetetlenség. Hozzákezdtünk anyagiműszaki bázisunk gyökeres átalakításához, a népgazdaságnak a tudományos-műszaki haladáson alapuló rekonstrukciójához, strukturális és beruházási politikánk megváltoztatásához. Jelentős intézkedéseket teszünk az irányítás tökéletesítésére. Kidolgoztuk és most ültetjük át a gyakorlatba az új bérezési elveket, megszüntettük a magánmunkavégzés indokolatlan korlátozásait, ösztönözzük szövetkezetek szervezését termelői és szolgáltatói szférákban. Gorbacsov ezután elemezte a gazdasági és szociális fejlődés tervének teljesítését az ötéves terv első évében. Hangsúlyozta: az átalakítás kezdeti szakaszában nagyon fontos a realizmus, az, hogy az elvégzett munka objektív értékelésének talaján álljunk. Ez az egyedüli helyes pártszerű megközelítés. A szovjet emberek nagyra értékelik a pártnak az átalakításra irányuló vonalát. Maga az élet tűzte napirendre egy olyan alapvető jogi dokumentum kidolgozásának szükségességét," mint az állami vállalatokról (termelési egyesülésekről) szóid törvény, amelynek tervezetét össznépi vitára kívánjuk bocsátani. A törvénytervezet a dolgozó kollektívák teijes gyűléseinek és tanácsainak felhatalmazást szándékoz1'!? adni a termeléssel, a szociális szférával és a káderügyekkel összefüggő kérdések eldöntésére. A Politikai Bizottság tevékenyen támogatja a különböző köztársaságokban, határterületeken és területeken már megtett lepéseket a gazdálkodás más, perspektivikus szövetkezeti formáinak kibővítésére. Külön kell szólni a vállalatok, a termelő üzemek, az üzemegységek, az osztályok, a részlegek, a mezőgazdasági részegységek, a munkacsoportok vezetőinek, a brigádvezetőknek és a művezetőknek a választhatóságáról. Az átalakítás jelenlegi szakasza gyakorlati síkra viszi át e eket a feladatokat. Itt az idő változtatásodra. A választási elv általánoá alkalmazásának alapján demokratizálni kell a vállalati vezető réteg kialakításának folyamatát. Ez minőségileg más helyzetet teremt, növekszik a kollektíva szerepe, saját tevékenységéért viselt felelőssége A vezető posztok választás útján történő betöltése nemcsak hogy nem ássa alá, hanem éppen növeli a vezető tekintélyét. Új megközelítésben kell vizsgálni a párt- és társadalmi szervezetek, a gazdaságirányítási szervek szerepét. A munkahelyi demokrácia kiszélesítése feltételezi az egyszemélyi vezetés és a kollegialitás szerves egységét, a demokratikus centralizmus elmélyítését, az önirányítás fejlesztését. A Politikai Bizottság étetünk demokratizálása elvi jelentőségű irányának tekinti a szovjet választási rendszer tökéletesítését. Konkrétan a javaslatok többsége úgy foglalható o-zsze, hogy a munkahelyi és lakóhelyi választási gyűléseken, valamint a válas'iások előtti tanácskozásokon vitassák meg néhány személy jelölését, a választások pedig nagyobb választókörzetek szerint történjenék, amelyeknek mindegyikében több küldöttet válasszanak meg. Ily módon minden állampolgár több , jelöltről nyilváníthatna véleményt, a párt- és tanácsi szervek pedig jobban megismernék a lakosság hangulatát és kívánalmait. A szovjet társadalom további demokratizálásáníik keretein belül meg kell vizsgálni a párton belüli demokrácia szélesítésének kérdéseit is. Mihail Gorbacsov több konkrét javaslatot lett, és utalt arra, hogy a demokratizálásnak érintenie kell a párt központi vezető szerveinek kialakítását is. A társadalom demokratizálása új módon veti fel az ellenőrzés kérdéseit is. Ami a „fentről" történő ellenőrzést illeti, az utóbbi idöoen lényeges változások történték. Eltűnőben vannak a bírálat és az ellenőrzés előtt álló sajátos „tiltott zónák' Ugyanakkor e tekintetben még sok tennivaló v£r a Politikai Bizottságra, a KB titkárságára és a kormányra. A „felülről" történő ellenőrzés fontosságának elismerése mellett, a társadalom demokratizálásának körülményei között alapvető fontosságú az „alulról" történő ellenőrzés növelése. Arra van szükség, hogy minden vezető, minden felelős Le osztású személy folyamatosan átérezze felelősségét és függését a választóktól, a munkáskollektíváktól, a társadalmi szervezetektől, a párttól és az egész néptől. A legfontosabb feladat megteremteni és megerősíteni a dölgozó emberektől kiinduló valódi ellenőrzés eszközeit és formáit. Mindenekelőtt a beszámolási kötelezettségről van szó. Eljött az ideje annak, hogy kötelező érvénnyel betartsuk a rendEzután Mihail Gorbacs-t v a káderpolitika kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott: ma olyan káderpolitikára van szükség, amely megfelel az átalakítás feladatainak. A szocialista építés éveiben hazánkban erős, jól képzett káderállomány jött létre. Ezzel együtt a mostani plénumon szólni kell káderpolitikánknak az utóbbi időben jelentkező hibáiról és torzulásairól. Világos, hogy ma mar nem elegendő az elkövetett hibák elismerése, 1-j is kell vonnunk a tanulságot Melyek ezek a tanulságon? Az első az, hogy időben rendezni kell a párt Központi Bizottságában és Politikai Bizottságában megoldásra megérett káderproblémakat. különös tekintettel a vezetés utánpótlásának biztosítására. Ennek a természetes folyamatnak a megsértése egy időben meggyengítette az SZKP KB Politikai Bizottságának és Titkárságának, egészében az SZKP Központi Bizottságának, s annak apparátusának a munkavégzési képességét, sőt a kormányét is. Az áprilisi plénum után, elvtársak, lényegében rövid idő alatt megújult az SZKP KB Titkárságának nagy része, és a Központi Bizot'jjág osztályvezetőinek szemé'yi összetétele, gyakorlatilag te cserélődött a Szovjetunió Minisztertanácsa Elnökségének egész személyi állománya. Erre a váltásra azért volt sVükség, mert hossv.ü időn keresztül nem biztosították sem a KB, sem pedig a kormány új káderekkel való állandó gazdagítását. Mindez végeredményben rányomta bélyegét a politika kidolgozására, és pártunKnak. a társadalom vezetéséhen játszott gyakorlati tevékenységére is. Ez többé nem ismétlődhet meg. és nem is szabad megismétlődnie. A múlt taDasztalatábol merített másik fontos tanulság az, hogy nem engedhet jük meg a káderek politikai és elméleti felkészítésének, eszmei-erkölcsi nevelésének lebecsülését. Az utóbbi időben ez.ek a kritériumok nem mindig érvényesültek. A technokrata „adminisztratívutasító" 'munkastílus nem kevés kart okozott a párt ügyének, főleg az emberekkel való munkában, vagyis abban, ami a párt tevékenységében a legfontosabb. E stílus mélyén, természetesen, objektív okok húzódunk meg A pártirányítás módszereinek olyan tökéletesirése szükséges, amely révén megszűnik a gazdasági szervek munkáiénak átvállalása. és a fölöttük való kicsinyes gyámkodás. A harmadik tanu'ság az, hogy a káderpolitikában az utóbbi években különös módon két ellentétes irányzat alakult ki. Egyfelől a káderállományban erősen megmutatkoztak a tesDedés jeteí. Helyenként évtizedeken át nem volt meg a szükséges káderváltási A népgazdaság elsődleges szintiéin megfigyelhető egy másik, aggodalmat keltő irányzat is. Az ipari üzemek, építkezések, kolhozok, szovhoz.ok élén, több járásban és megyében rövid idő alatt teljesen lecserélődött a munkáskollektívák vezetőinek állománya. Ilyesmi csak akkor fordulhat elő, ha a káderekkel való közvetlen munka, politikai és szakmai fejlődésükről való gondoskodás háttérbe szorul, ts helyette adminisztratív, elsietett lépések kerülnek előtérbe. A negyedik következtetés az, hogy meg kell erősíteni a felelősségérzetet a kapott feladatok iránt, meg kell teremteni az egymás iránti igényességet. Hogyan történhetett meg, hogy évtized „-ken át helyükön maradtak o'yan vezetők, akik nem boldogultak teendőikkel, hanyagok ts fegyelmez.etlenek voltak? Fel kell tenni a kérdés*: miért van az, hogy nvndezek a kádermunkában felgyülemlett problémák hos'.sz.ú ideje figyelem és megoldás nélkül maradtak? A Politikai Bizottság véleménye szerint a fő ok a kádermunka demokratikus alapjainak gyengeségében van. A végrehajtó szervek szerepe aránytalanul megnövekedett a választottak kárára. Első pillantásra mintha minden rendben menne A választott szervek munkája azonban gyakran formál'1'-. Másodrendű vagy előre eldöntött kérdéseket terjesztenek elő megvitatásra. Fmlatt nincs meg a megfelelő ellenőrzés a végrehajtó tervek és vezető kádereik tevékenysége felett. Éppen ezért olyan irttézkedéseket kell kidolgoznunk és megvalósítanunk. amelyek biztosítanák a kollektív, választott szervek döntő szerepét. Létre kell(hoz.ni a szükséges előfeltételeket — a politikaiakat és a jogiakat — annak érdekében, hogv a választott szervek hatékonyan ellenőrizzék a végrehaitó apparátust, annak kialakítását és tevékenységét. Ez megbízható garanciát jelent egvebek között a kádermunkában is. A káderpolitika jelenlegi döntő kritériuma a káderek viszonya az áta'nkításhoz. a társadalmi-gazdasági feilesztés meggyorsításának feladataihoz. Határozottan követjük azt a politikát. hogy a kezdeményezőkészséggel rendelkező, gondolkodó, energikus ernb öleket támogassuk, akik tudnak és akarnak is bátran előrehaladni, képesek sikereket elérni: Sok ilyen ember található nálunk. Mihail Gorbacsov előadói beszéde befejező részében hangoztatta: „Az átalakítás területén most folyó munka forradalmi mélységével, bolsevik i merészségű terveivel, humanista szociális célkitűzéseivel egyenes folytatávi azoknak a nagy tetteknek, amelyeket Lenin pártja 191'/ októberében kezdett el Ma az egész világ figyelme a szovjet népre irányul: megbirkózunk-? problémáinkkal, kitartunk-e, méltóképpen válaszolunk-e a szocializmushoz intézett kihu.tisra? Tetteinkkel, szívós munkával kell méltó választ adnunk, s ezt a választ nem halogathatjuk." *